| |
Iványi Béla írja 1926-ban „Göncön a magyarok honfoglalását megelőző időkből semmiféle, az emberi ottlakásra vonatkozó nyomra még eddig - tudomásunk szerint — nem akadtak, vagy ha akadtak is, arról a tudomány hivatalosan nem értesült" . A szerző ezt a megállapítását — magánértesülésére hivatkozva — úgy finomítja lábjegyzetében, hogy mégiscsak találtak bizonyos bronzeszközöket Göncön.
A régészek érdeklődését térségünk később sem keltette fel különösképpen. Losits Ferenc, aki 1979-ben járta be a falu határát, ezt azzal indokolta, hogy „a talaj rendkívül agresszív, nem kedvez az őskori leletek megmaradásának, ráadásul ezek a szórványleletek rendkívül felszínközeliek az erózió miatt, ezért a későbbi emberi tevékenység erősen megbolygatta a lelőhelyeket." Mindezekért nem is tartotta publikálásra érdemesnek a gönci terepbejárásból származó leleteket. Csak a miskolci Hermán Ottó Múzeum régészeti adattárában található terepbejárási napló alapján alkothatunk valamelyest képet településünk térségének prehisztorikus korszakáról.
 |
| Gönc a Tokaji-hegység lábánál (Arvai András felvétele) |
A terepbejárási naplóban Losits Ferenc többször hivatkozik Olexa Bélára, aki megmutatta neki azokat a lelőhelyeket, ahonnan a magángyűjteményében lévő tárgyak - magkövek, pattintott obszidián- és kovapengék — származnak. A Nagyerdő, a Kenderföldek, a Lúd-domb üzenete azt bizonyítja, hogy már a paleolitikum embere is megfordult a Meződűlőn. Sokkal gazdagabb a térség neolitikus emlékekben, amelyek zömmel a bükki kultúrához tartozó kerámiatöredékeket tartalmaznak (Kenderföldek, Szeszfőzde, Nagyerdő, Közép-dűlő, Lúd-domb). A prehisztorikus időszakból még a füzesabonyi kultúrához sorolható késő bronzkori cserepeket is feltártak (fürdő, Akasztó-domb), amelyek azonban nem kerültek közgyűjteményekbe állapotuk, állaguk miatt.
A bükki kultúra emlékeinek lelőhelyein népvándorlás kori kerámiákat és cserepeket talált a kutató régész, az Orosz-kút nevű forrástól északkeletre pedig késő középkori cserepek kerültek elő .
Olexa Béla mindent elkövetett azért, hogy szeretett települése minél több régi emlékkel büszkélkedhessen. Érdemes annak a jelentésnek néhány részletét idézni, amelyet Gádor Judit régész készített az 1981. január 19-én megtartott helyszíni szemléjéről: „Olexa Béla ny. erdész és Markovszki Antal a Gönc határában fekvő erdőrészen (Pocsaj-tanyától Telkibánya felé húzódó szakaszon) több halomra lett figyelmes, amelyet Árpád vezér és fővezérei temetkezési helyének véltek az Anonymus által említett adatokat e földrajzi környezettel azonosítva. Bár Anonymus adatait a történeti kutatás Óbuda környékével azonosítja, így ez a feltevés nélkülözi a történeti hitelességet, a halmok vizsgálatát elvégeztük, feltételezve, hogy esetleg őskori halomsírokról lehet szó... A helyszíni szemle eredményét összegezve arra a megállapításra jutottunk, hogy a megvizsgált halmok nem halomsírok, nem régészeti objektumok, így feltárásuk nem szükséges."
Valami megmagyarázhatatlan kényszer sarkallja az embert arra, hogy elődeinek minél régebbi jelenlétét bizonyítsa a saját lakóhelyén, illetve, hogy a régi korok minél érdekesebb, minél értékesebb leleteit tudhassa kis földje kincsének. Nos, ez utóbbi vágy a gönciek esetében nem teljesült, hiszen a Magyar Nemzeti Múzeumban mindössze öt, a miskolci Hermán Ottó Múzeumban pedig két olyan régészeti lelet van, amelyiknek falunk a származási helye.
Gönc nevét a váradi regestrumban, a királyné tíz német telepes falva között említik először írásos források 1219-ben. A település a XIII. század elején még csak egyike, nem pedig központja ezeknek a falvaknak, ahol a királyné vendégei (hospites regináé) laknak. A birtokot ekkor a később ugyancsak mezővárosi rangot kapó Vizsolyból igazgatták.
Csak feltételezhetjük, hogy Gönc alapítása mennyivel előzte meg első írásos említését. Szintén csak elképzeléseink lehetnek az alapítás körülményeiről. Az mindenesetre történetileg és régészetileg is igazolt, hogy a közeli (Aba)Újvár építése már a XI. század elején megkezdődött, és Aba Sámuel király (1041-1044) idején fejeződött be. (Lásd erről Wolf Mária sorozatunkban megjelent, Abaújvár történetét feldolgozó monográfiáját.) Ebben az időben a várak mellett olyan települések létesültek, amelyeknek lakói szolgálták a várjobbágyokat élelemmel, fegyverrel. Gönc telepítését az ispánsági vár ellátásának igénye is indokolhatta.
A Telkibányához tartozó Vas-hegy keleti, 433 méteres csúcsát ma is Őrhegynek nevezik. Az elnevezést 1341-ben, egy határjáráskor már emlegetik, ami arra utal, hogy a gyepű huzamosabb ideig itt húzódott. A Szent István-kori gyepűvonal, illetve gyepűsáv azonban egyre északabbra tolódott. Az új vonal mögött demográfiai ür támadt. Ezt az ürt a magyar etnikum már nem volt képes betölteni, ez is lehetett az oka annak, hogy németeket telepítettek vidékünkre. Az idegenek betelepítéséhez hozzájárulhatott az is, hogy a korábbi feudalizálódás miatt a német parasztságot nagyobb munkafegyelem jellemezte (jobbágynak ekkor még a várkatonaság elöljáróit nevezték). Behívásukkal, betelepítésükkel, példaadásukkal talán a magyar mezőgazdasági népesség aktivitását is növelni szándékoztak az uralkodók. A telepesek szorgalmára szükség is volt: a helyfoglalás, a terület mezőgazdasági művelés alá vonása keservesen nehéz munkával, az ekkor még ösz-szefüggő erdőség kiirtásával járt.
1220-ban a királyné tíz falva - közöttük Gönc - panaszt emelt két falunagy (villicos), Sibrét és Mihály ellen, mondván, hogy hamis bírák, akik sanyargatják a népet, és tékozolják a javakat. A panaszt Ochuz bán vizsgálta ki, és megállapította, hogy a falunagyok száztíz ezüstmárka kárt okoztak a falunak. Ezért Váradra küldte őket tüzesvaspróbára. Váradon a tíz falu lakói ugyan elengedték az okozott károk megtérítését, de kioltatták a falu-nagyokat — a kor községi bíróit — és családtagjaikat mind a tíz faluból. Az, hogy a kedvező ítélet ellenére nem tartottak igényt kártérítésre, pedig a száztíz ezüstmárka meglehetős summa volt, településünk jelentékeny gazdasági erejére utal.
1261-ben Gönc Újvár (Wywar) tartozéka, várföldje (terra castri). Ekkor már nem királynébirtok: V. István (1270—1272) még mint ifjabb király Csete fia királynéi tárnokmesternek adományozza a falut.A település nevének újabb említésével a király 1270-ből származó adománylevelében találkozunk. Ekkor István Füzér (Fyzer) várát és tizenegy helységet — köztük Göncöt — Endre fiai Demeter és Mihály comeseknek (ispánok) adományozza. Az adományozás alkalmával részletes határbejárást tartanak. Az aprólékos leírásból kiderül, hogy az élettér pontos megjelölésének és rögzítésének a XIII. században óriási jelentősége volt: „...lemegy az út egy nyugat felőli völgybe és fölhág a Panky nevű hegyre; innen vezet a Muhuspotok [Mohás-patak, Mohos-patak?] forrásához, és két határjel után Újvár [Wywar] földje felé folytatódik. Ezután az út egy köves hegyen folytatódik, és levezet egy völgyben lévő két határjelhez. Továbbvezet az út két erdei almafához, amelyek alatt két, földből emelt határjelet találunk. Innen a határ maga az út, amely egy völgybe szakad, ahonnan az Ilsva [Ilsua-] patakon át a déli részek felé folytatódik, ahol két határjel van és érintkezik Gönc földjével [se térre Gunch]. Innen dél felé az út fölhág egy hegyre két határjelhez, a hegyről ráfordul egy másik hegyre, amely nyugat felé van. Leereszkedve egy völgyben a király úr Bodó földjéhez [Bodoa vocate] kapcsolódik. [Úgy véljük, a későbbi Boldogkő váralj a és Boldogkőújfalu vidékéről lehet szó.] A határ átmegy az Ilsva patakon és a patak folyásával megegyezően elérkezik a Borsófő [Bursuafev] forráshoz."
Egy 1295-ből származó oklevélben újra találkozunk Gönc nevével. A keletkezés idejét hitelesnek tarthatjuk még akkor is, ha többszöri átirat után magának a fennmaradt forrásnak a dátuma 1401. Arról szól, hogy Ágnes királyné megerősíti Felnémeti, Középnémeti és Alnémeti helység elado-mányozását Mennának, IV. László király és Mária szicíliai királyné dajkájának. Az írás három, a Hernád által elöntött falu között emlegeti Göncöt: „commetaneas villis Suzta, Gwnch, Ruzka ultra fluuium Harnad".
A falu neve Guncy, Gunch, Gwnch írásmóddal szerepel az Árpád-korból származó forrásokban. Később Guncz, Gwnz, Gywnch, Gvnch, Gewnz, Gench, Gencz változat is előfordul, de mindegyik ugyanarra a településre - a miénkre - sőt ugyanarra a személyre utal. Ő Kuncz, a német telepesek vezetője, aki minden bizonnyal valahonnan Dél-Németországból indult el, és társaival a Hernád völgyében kezdett új életet. Hogy a település va lóban az ő személynevét viseli, az is bizonyítja, hogy az 1330-as évekből származó pápai tizedlajstromokban a falu nevét Kunchnak, 1459-ben pe dig Kunczelsdorfnak írják, amit magyarra Kunczfalvának fordíthatunk.
Az első források teutonokként emlegetik Gönc első lakóit, de Iványi a betelepülők utódai nevének meggyőző etimológiai vizsgálatával bizonyítja, hogy az alapítók között bajorok is voltak, az 1583-ból származó összeírásban szereplő gönciek között pedig néhány frank eredetűt vél felfedezni - ugyancsak a nevek alapján.
A németségen belüli meglehetős etnikai változatosságnak az a magyarázata, hogy a később egy helyen megtelepült népesség nem ugyanazon vidékről származott. Az új helyet keresők vándorlása több évig is eltarthatott, miközben egyesek lemaradtak, mások pedig hozzájuk csatlakoztak, míg rá nem találtak a végleges otthont adó területre. Természetesen az is lehetséges, hogy a későbbi forrásokban bajor és frank nevet viselők nem a falualapítók leszármazottai, hanem később települtek a Dobogó-hegy lábához.
A település német jellegét a XVI. század első feléig megőrzi. Ugyancsak Iványitól tudjuk - aki Bártfa szabadkirályi város levéltárát is feldolgozta -, hogy 1520-ban egy Orbán nevezetű gönci kőfaragó németül írja leveleit egy bártfai asszonynak, sőt a város is németül levelez a különféle ügyekben 1534-ben. Papjaik ugyancsak német neveket viselnek: Gönc első ismert papja Henrik, az övén kívül Thyr Mihály, Hauer Sebestyén, Spiller Bálint, Ochs Máté pap neve szerepel a feljegyzésekben. A származás emléke még ma is feldereng, hiszen Hustat és Vermi német eredetű dűlőnevek a gönci határban.
A Gönc nevét tartalmazó írásos források száma megszaporodik a XIII. század végén és a XIV. század elején, de ezekből a faluról nem sok mindent tudunk meg: a legtöbb esetben csak az irat keltezésének helyeként jelölik meg a települést (dátum in Gwnc - Gunch). Nincs ezen mit csodálkoznunk. A nagyhatalmú Aba nemzetségbeli Amadé (Omode) nádornak - aki IV. (Kun) László (1272-1290) óta birtokolta a települést - és fiainak kedvenc tartózkodási helye volt a falu. Amadé nádori törvényszékét (curia) felváltva Vizsolyban és Göncön tartotta. Ide idézte a különböző peres ügyekben az érintett feleket, innen adta ki perhalasztó leveleit, itt tárgyalt, bíráskodott, ítélkezett a peres felek felett, itt engedett el bírságokat.
 |
| Az Amadé-vár alaprajza (Sárközi Sebestyén, Nováki Gyula, Sándorfi György nyomán) |
 |
| Az Amadé-vár tornyának romjai (Árvái András felvétele) |
A III. András halálát (1301) követő anarchia idején Amadé a faluban rendezte be udvartartását, innen intézte az országos ügyeket és innen kormányozta az uralma alá tartozó vármegyéket, gyakoriak voltak a vendéglátások is. Sok előkelő udvartartás megfordult ekkor a településen, hiszen a várat csak a falu felől lehetett megközelíteni.
Amadé támogatása is szerepet játszott abban, hogy a magyar trónért hadakozó két ifjú, Vencel cseh kirély és Károly Róbert küzdelméből az utóbbi került ki győztesen. A későbbi anjou király maga is jó ideig - talán 1304-1306 között - a nádor vendégszeretetét élvezte itt, annak gönci udvarában. Károly Róbert akkor azonban nem tartózkodott Göncön, amikor a Vencel hívéül szegődött szepesi szászok és kassai polgárok (minden bizonnyal 1304-ben) megostromolták a várat. Később - 1326-ban a király így emlékszik vissza az eseményekre: „kassai és szepesi vendégeink Csehország királyának zászlaját felségünk ellen felemelve Gönc várunk megvívására törtek". Károly Róbert távollétének oka egyébként az volt, hogy zsenge kora ellenére éppen lánykérőben volt a Halicsi Fejedelemségben, ahonnan el is hozta első asszonyát. Az események Göncön eközben úgy folytatódtak, hogy Lőrinc fia Apród, István mester, Fülöp nádor tárnokmestere, a gönci vár várnagya vezetésével megverték az ostromlókat, Vencel zászlaját elvették, és hűségük jeléül eljuttatták Károly Róbertnek Ha-licsba (in Rutheniam).
Károly Róbert (1308-1342) fontos szövetségesének tarthatta Amadét, hiszen később - már megkoronázott királyként - az akkor még királyi birtok Kassát is neki adományozta. Amikor azonban Amadé nádor birtokba akarta venni az általa korábban megsanyargatott Kassát, a felháborodott polgárok 1311-ben megölték. Az Amadé fiák—János, Miklós, Dávid, László, Amadé és Domokos — ugyan igyekeztek az apjuk szerezte birtokokat és befolyást megőrizni, de a hatalmát egyre inkább megszilárdító Károly Róbert elleni nyílt fellépésük, részvételük a közelben lezajlott rozgonyi csatában odavezetett, hogy elvesztették mindazt, amit egykor nagy hatalmú apjuktól örököltek. Nevüket azonban megőrizte a vadregényes Amadé-vár.
 |
| Az Amadé-vár romjai (Arvai András felvétele) |
A mai romvár Gönctől délkeletre négy kilométerre, az egykori gazdáiról elnevezett Amadé-hegyen állt. Függőleges sziklafalak, meredek hegyoldalak, sziklába vágott mély árkok védték. Területe két részre osztható. A gerinc északi végén állt a nagyobb belső vár, falának azonban már nincs nyoma a felszínen. A gerinc déli részén elhelyezkedő kisebb külső várrész közepén egy négyzetes alaprajzú épület — bizonyára torony - alap fala áll. Az egykori épület három oldalán még mintegy másfél méter magas, a többi részen töredékes fal található. A torony belmérete 5,35 x 5,35 méter. A várban egyéb falnak nincs nyoma. A nyugati oldal hosszú árkát szegélyező külső sánc is eredetileg szárazon rakott kőfal volt, amely vízszintesen rakott, hosz-szú, természetes kőhasábokból állt. Ez a fal az avar alatt, az árok oldalában néhol egy méter vastagságban is követhető.
A várat az írásos források 1288-ban említik először, és az erődítmény egy korábbi ostromára utalnak. A hadmozdulatokat talán maga a király vezette, de a források alapján személyes jelenléte egészen bizonyos. Az ostrom éve valószínűleg 1281 lehetett, amikor IV. (Kun) László offenzívát indított a Felvidéken egyre nagyobb tért nyerő Aba nemzetség ellen. Biztos adatunk van arról, hogy a királyi sereg Amadé testvérének, Fintának szalánci várát is ostrom alá vette 1281-ben.
Az erődítmény építésének kezdetét legtöbben - s magunk is ezen a véleményen vagyunk — 1270 utánra teszik, mások viszont korábbra, és egy másik Amadének tulajdonítják alapítását. Az 1270 utáni építés mellett szól az a tény, hogy a korábban idézett füzén határbejárásról szóló iratban nem említik, miközben sokkalta jelentéktelenebb objektumokat (például egy vadalmafát) igen.
A rozgonyi csata után Károly Róbert, valószínűleg Drugeth Fülöppel, megostromoltatta az engedetlenkedő Amadé fiák fészkét. Az ostrom pontos idejét nem ismerjük, de sikeréhez kétség nem fér, hiszen a király az 1327-ből származó forrásban „a mi várunk"-ként (castrum nostrum Gunch) em-liti. Az időszakban egyébként a király egyik leghívebb családjáé, a Drugeth családé Újvár megye ispánsága és Gönc község birtoka is.
A középkorban a várnak és mindannak, ami egy vár létével együtt járt, erőteljes központképző hatása volt. A göncinek azonban - bár a köztörténetben is számon tartott jelentékeny események színtere időszakunkban -mégsem volt ilyen szerepe. Ennek egyik oka a községtől való nagy távolsága lehetett. A másik pedig talán az, hogy nem vált várbirtok központjává. Drugeth Fülöp megkísérli ugyan a váruradalom kiépítését, és elfoglalja a várhoz Garadnát, de 1327-ben vissza kellett adnia a falut régi birtokosainak.
Az erődítményre vonatkozó utolsó adat 1330-ból maradt ránk. Drugeth Fülöp végrendeletéből megtudjuk, hogy milyen kincsei voltak a gönci várban. Ennek felsorolásától eltekintünk, de megjegyezzük: mai szemmel tekintve is óriási gazdagság birtokosa volt Gönc ura. 1330 után már csak viszonyítási pontként találkozunk az Amadék egykori fészkével: 1341-ben, Telkibányával határosán említik Gönc várát, 1371-ben, 1384-ben, 1407-ben és 1428-ban pedig a Szűz Mária tiszteletére emelt pálos kolostor és templom helyének meghatározására (de sub castro Gunch) említik meg.
Amennyire titokzatos az Amadé-vár keletkezése, építése, ugyanolyan rejtélyes pusztulása is. Ebben az lehetett a döntő tényező, hogy a közeli Aba-újvár, Füzér, Regéc, Boldogkő erődítményei miatt elvesztette hadászati jelentőségét. Ma már pedig csak a néha-néha mélybe gördülő kövek em-ékeztetik a piros jelzésű túraútvonalon az Amadé-bércre felkapaszkodó kirándulókat a nagyhatalmú nádorra, fiaira, Vencelre és Károly Róbertre.
| |