| |
Az ellenreformáció a református Göncön a XVII. század második felétől bontakozott ki erőteljesebben. A város jegyzőkönyvében arról olvashatunk 1672-ben, hogy számos értékes tárgyat elvettek az egyházközségtől. „Anno 1672. die. 26. április vették el tüllünk az egyházi eszközöket, nevezet szerint elsőben egy ezüst pohárt, nagyobb egy iczésnél, aranyos szélű s közepm írva vagyon, hogy: Deczi János czmáltatta. 2-do: egy kisded ezüst pohárka aranyos lábú, circiter [kb.] egy meszelyes, Kloz András ajándéka. 3-tio Egy aranyos tányér, mellyet az város bábája czmáltatott, belől az város czímere rajta. 4-to: Egy patina belől-kivől aranyos, mellyen belől egy kereszt az szélm. 5-to: Vadnak öt ón kannák, hárma nagyok, ket-teje kisebbek. 6-to: Vagyon egy aranyos kendő ezüst és arany betűkkel varrott. 7-mo: Vagyon egy aranyos betűkkel varrott, kendő feyr [fehér] csipkés. 8-vo: Vagyon egy selyemmel varrott keszkendő. 9-o: Vadnak négy verses abroszok, ötödik közönséges, melyekben vagyon az négy takarva. Ezek adattak... Lukacz uram kezében. Vadnak három sző(nyegek)."
 |
| A római katolikus templom a parókiával (Szalipszki Péter felvétele) |
A körülményekről nem szól a feljegyzés, a korabeliek tudták az okát, és feleslegesnek tartották ezt számunkra is megörökítem. A részletes leltárt talán abban a reményben készítették, hogy majd valaha újra hozzájuthatnak tárgyaikhoz. Nem volt erre sok reményük, hiszen ebben az időben már folyamatban volt a Felvidéken is a református templomok foglalása. Egyelőre a gönci reformátusok ezt még elkerülték, de már ekkor működik a városban római katolikus plébános is, ezt Zenyge György Kristófnak, a szepesi kamara kiküldöttjének jelentéséből tudhatjuk meg, amelyben a kamara embere kifejti véleményét a gönci plébános javadalmazásáról.
A jelentésben is felfedezhetjük az ellenreformáció politikai ideológiáját: mivel Magyarországot a katolikus Habsburgok szabadították fel az oszmán megszállás alól, joguk van saját vallásuk terjesztésére és elismertetésére. Zenyge György Kristóf a következőket írja: „Most miután Isten kegyelméből és a császár s apostoli király győzelmes fegyvere és atyai gondoskodása folytán ide [Göncre] katolikus plébános rendeltetett", felmerül az a kérdés, hogy ezután az egyházi tized a reformátusokat vagy katolikusokat illeti. Véleménye szerint „a tized az egri káptalanhoz, mint régi possessor-hoz [birtokoshoz] aplicáltassék [illesse]", de javasolja, hogy a tizedeket a szegény plébánosoknak kell fenntartásukra átengedni. (Régibb szokás szerint - felekezettől függetlenül - a helyi papot csak az egyházi tized negyedrésze, a quarta illette.)
Az ellenreformáció történetének következő jelentős dátuma Göncön az 1695-ös esztendő. Említettük már, hogy ebben az évben zálogosította el a várost gróf Csáky István harmincezer forintért a kassai konviktusnak, melyben ekkor az ellenreformáció legharcosabb hívei, a jezsuiták játszottak vezető szerepet. A tanács alig várta az alkalmat, hogy a reformátusok gönci templomára rátehesse a kezét. Nemsokára meg is találták az ürügyet. Az történt, hogy Balpataky Mihály református togátus (főiskolai) diákot letartóztatták tolvajlások és paráználkodások miatt. Ügyét a kálvinista pap és a tanárok a földesúr és a városi tanács beleegyezése nélkül tárgyalták, holott a diák a bűntetteket nem az iskola, hanem a város területén követte el. A konviktus úgy érezte, hogy megsértették földesúri jogait, ezért Abaúj megye alispánjával megidéztette az ügyben érintett személyeket. Elvétették a református templom kulcsát, a papot és a tanárokat pedig eltiltották a további működéstől. Hiába próbált Vass Sándor alispán is közbenjárni a konviktusnál a gönci protestánsok ügyében, a kassai jezsuiták megtiltották mind a nyilvános, mind a magán-vallásgyakorlatot mindaddig, amíg a város a kassai konviktusé lesz.
 |
| A római katolikus templom |
A katolikus Rákóczi a kuruc seregekben és az igazgatásban lévő területeken igyekezett a különböző felekezetűek között békét teremteni. A kuruc idők a gönci protestánsok számára újra lehetőséget nyújtottak vallásuk gyakorlására. Valószínű, hogy templomukat is visszakapták, mert több későbbi forrás 1712-re teszi azt az időpontot, amikor itt a református templom végleg a katolikusok kezére került. Ezzel megszűnt az önálló gönci református egyház is: a római katolikus parókiától délre lakó református híveket a göncruszkai, az északra lakókat pedig a zsujtai református egyházhoz csatolták. Említettük már, hogy Károlyi Gáspár korában Gönc a Kassavölgyi vagy abaúji esperesség központja volt. A XVIII. század elején ez a központi szerepe megszűnt.
A templomot szerzett katolikusok plébánosát a protestánsok részéről is megillették az egyházi szolgáltatások. Sőt! Stólával is tartoztak neki, ami azt jelenti, hogy ebben az időben a reformátusok keresztelését, esketését és temetését a katolikus plébános végezte. Nem meglepő, hogy a gönci reformátusok gyakran nem fizették az egyházi szolgáltatásokat. A malmokat, melyeknek jövedelme a templom és a parókia fenntartását szolgálta, pusztulni hagyták, a szőlőket nem művelték, a parochiális földeket elfoglalták, de bérletet és az egyéb járandóságokat is pontatlanul vagy egyáltalán nem fizették.
A katolikus pap a stóla összegének felsrófálásával igyekezett kiesett jövedelmeit pótolni. Erre azért volt lehetősége, mert a papi szolgáltatást a XVIII. század embere felekezeti hovatartozástól függetlenül rendkívül fontosnak tartotta. Úgy gondolták, hogy a meg nem keresztelt gyerek nem nyerhet örök életet, a papi temetés nélkül elrántok halott lelke pedig nem juthat a túlvilági üdvösségre.
1722-ben Foglár György egri kanonok és címzetes püspök látogatott Göncre, hogy a reformátusok és a katolikus pap közötti egyenetlenséget elsimítsa. Az egyezség meg is született. A protestánsok kötelezték magukat a parókia fenntartására, meghatározták viszont a stóla összegét: keresztelé-sért kilenc, esketésért ötvenegy, temetésért búcsúztató nélkül huszonnégy, búcsúztatóval ötvenegy krajcárt kellett fizetniük a gönci plébánosnak. Az ellentétek azonban újra kiéleződtek 1749-ben, amikor új plébános jött Göncre, aki a megállapodásban foglaltaknál több stólát követelt.
A város lutheránus és kálvinista lakói felségfolyamodványt nyújtottak be Mária Teréziához, melyben előadták: az új pap a tisztességes eltemetés megtagadával fenyegeti őket, ha a rendesnél nem fizetnek több stólát. A királynő rendeletére egyházi és világi bizottság is kivizsgálta az ügyet. Tanúkat - köztük kálvinistákat is - kihallgattak, de a plébánosra semmi terhelőt nem tudtak megállapítani. A plébánosnak viszont sikerült bizonyítania, hogy a protestánsok nem teljesítik a Foglár-féle egyezményt: nem restaurálják a parókiát, tíz parokiális szántót és két káposztáskertet jogtalanul használnak, az egyházi szőlőket pusztulni hagyják, nem fizetik a malom jövedelmet, és a malmokat pusztulni hagyják.
A jelentések alapján a helytartótanács megállapította a gönci protestánsok panaszának alaptalanságát, és kimondta, hogy mulasztásaikért büntetést érdemelnek. Arról azonban, hogy erre sor került-e, és milyen büntetést kaptak a reformátusok, nem szólnak a források.
1770-ben több mint hétszáz gönci kálvinista felségfolyamodványban kéri a szabad vallásgyakorlat engedélyezését, de ekkor még hiába. A változást II. József rendelete hozza meg a számukra 1783-ban. Az engedély után hamarosan újraszerveződik a reformátusok egyházi élete: lelkészt hívnak, iskolát alapítanak, és 1786-ra a hívek nagy áldozatvállalásával felépítik — ma is álló - templomukat. A templom felszentelésére 1786. október l-jén került sor. Ettől kezdve két egyháza, két iskolája van a településnek.
 |
| A református templom |
A katolikusok és reformátusok felekezeti arányát nem ismerjük a század végén. Nem vonhatunk le Vályi András 1799-ből származó leírásából sem olyan következtetést, hogy többen lehetnek a katolikusok, mert a vallások felsorolásának sorrendje nem biztos, hogy egyszersmind azok követőinek számát is érzékelteti. Vályi így ír: ,,[Gönc] lakosai katolikusok, és reformátusok, hajdan nevezetesebb és híresebb vala... itten lakott vala néhai Károlyi Gáspár Prédikátor, a' kinek Bibliabéli fordítása olly betses, tiszta... könnyű magyarságáért."
1828-ban még a református közösség a legnagyobb a városban: kereken hatszázzal vannak többen, mint a katolikusok. Ezt követően egyenletesen erősödik a katolicizmus, és 1920-ra a katolikus lesz Gönc legnagyobb felekezete. Napjainkban nagyjából megegyezik a római katolikus és a református egyházközösség létszáma.
| |