| |
Gönc megfogyatkozva, meggyötörve indult el a béke alagútjában, amelynek végén semmi fény sem derengett. Hiányzott a községből a háború százhárom halottja, hiányoztak a hadifogságba esett katonák, a régi igazgatás elmenekült hivatalnokai. Hiányoztak az áruk és azok a zsidó kereskedők, akikkel a község keresztyén polgárai mindig jó viszonyban voltak. Hiányoztak azok is, akiket kétnapi hideg élelemmel egy kis munkára, „malenkij robot"-ra hurcoltak el, és jó néhányuk évek múlva sem térhetett haza.
A háború utáni első helyi választást 1945. február 17-én tartották Horváth Béla és Szacsuri János szervezésével. A választások eredményeként Papp Béla lett a községi bíró, Merchelik Lajos az albíró, Szalay Sándor a jegyző, Németh Ferenc a rendőrkapitány, Szabados Sándor a pénztáros. Márciusban kormánybiztos jelent meg, és kihirdette a földbirtokról szóló törvényt. A földosztó bizottság elnökének Horváth Bélát, elnökhelyettesének H. Márton Jánost választották. Göncön a földosztás nem vert fel nagy port, nem volt ugyanis nagybirtok a község határában, a bizottság mindössze kilencvenegy hold felosztható földet talált, a határ nagy része középparaszti birtokokból állt.
A község társadalomszerkezetéből is következik, hogy Göncön a Független Kisgazdapártnak volt a legnagyobb tábora. Tagjai a módosabb gazdák, a kereskedők és a községi intelligencia soraiból kerültek ki. A második legnagyobb létszámmal a Szociáldemokrata Párt rendelkezett. Tagjai főleg a várost megjárt iparosemberek, munkások, kiskereskedők voltak. Néhány értelmiségi, kisparaszt és cseléd is ennek a pártnak volt a tagja. A Polgári Demokrata Pártnak és a Nemzeti Parasztpártnak nagyon kicsi volt a tagsága. A Magyar Kommunista Párt 1945 májusában hozta létre helyi szervezetét, ide is mindössze tizenegyen léptek be. Már jelzi a történések irányát, hogy az 1945. február 5-én megalakult nemzeti bizottságba a négy párt taglétszámától függetlenül négy-négy tagot delegált.
Az 1945. évi választásokon a gönci járásban az FKGP elsöprő győzelmet aratott: 77,1 százalékkal győzött, második az MSZDP 9,7, harmadik az MKP 8,3, negyedik a Nemzeti Parasztpárt 3,8, ötödik a Polgári Demokrata Párt lett 1,1 százalékkal. A szavazás eredményétől függetlenül a gönci nemzeti bizottság összetétele változatlan maradt.
Az elkövetkező években a kommunista párt erőszakos nyomulásának lehetünk tanúi. A következmény nem maradt el Göncön sem: az 1947. évi választáson a Független Kisgazdapárt 33,3, az MKP 19,3, a Demokrata Néppárt 11,6, a Nemzeti Parasztpárt 8,7 százalékos eredményt ért el. Az 1948. év legfontosabb pártpolitikai eseménye az MKP és az MSZDP egyesülése, a Magyar Dolgozók Pártjának létrejötte volt. Göncön —járási kezdeményezésre — 1948. május 16-án kerül sor a fúzióra, az elnök Németh István, az MKP tagja lett.
Valahogy úgy van az, hogy még a legembertelenebb hatalomnak is kialakul a klientúrája, kiszolgáló személyzete. Azt lehetetlen megállapítani, hogy az ilyen embereket az érdek vezérelte-e, vagy elhódította a hatalom hamis, de hatásos érvrendszere. Mindenesetre Göncön is játszódtak le tragikus események. Előfordult például olyan provokáció, hogy a beszolgál-tatási biztos a korábban zsebébe rakott búzát beleszórta a disznó vályújába, majd nagy hangon hirdette: „Lám, a büdös kulák búzával eteti a disznót, mikor a városi népnek nincs elég kenyere!" Le is tartóztatták a szerencsétlen gazdát, a provokátor pedig nyilván elismerést kapott, amiért ilyen ötletesen gyengítette az osztályellenesség sorait. Nem volt könnyű a közép- és kisparasztság sorsa sem. Aratáskor cséplési ellenőrök felügyelték a szemnyerést, és csak a fejadagot hagyták meg, gyakran még azt sem. A saját disznóját is csak engedéllyel vághatta le a gazda, a hús jelentékeny részét be kellett szolgáltatnia.
Mindezek után azt gondolhatnánk, hogy 1956 októberében, amikor hírét vették a gönciek a kommunista hatalom válságának, a községben elszabadultak az indulatok. Nem így történt. Bár nehéz a néha még ma is félszeg megnyilatkozásokból kihámozni az 1956 októberében történteket, annyi bizonyos: a forradalom csendes, megbocsátó arcát mutatta településünkön. A kultúrotthonban gyűlés, majd fáklyás felvonulás volt, a hősök szobránál élelmiszert gyűjtöttek a pesti szabadságharcosok számára. A legkomolyabb incidensként azt említik, hogy a rendőrőrs parancsnokát megforgatták a patakban, mert nem akarta átadni a fegyverét. A fő hangadónak tartott Károly Ferenc az események rosszra fordultával elmenekült vagy ahogy akkor mondták disszidált Kanadába, hátrahagyva feleségét és két gyermekét, akiket csak évek múlva tudott magához venni. A forradalom csendességének tudható, hogy a megtorlások egyetlen gönci lakost sem érintettek. November elején a Hidasnémeti felől bevonuló egyik orosz tank lőtt ki egy gránátot a kőbányára, hogy jelezze: megérkeztek.
A forradalom leverését és a Kádár-rendszer megszilárdulását követően újult erővel folytatódott a téeszesítés, nem kerülhették el sorsukat a nyakas gönci gazdák sem. Itt az első termelőszövetkezet még 1950-ben alakult Rákóczi néven. Tagsága főleg szegényparasztokból állt, akik egy-két holdjukat vitték be a szövetkezetbe. Főleg középparasztokból verbuválódott az Új Barázda Termelőszövetkezet tagsága, amely 1954-ben alakult, de 1956-ban feloszlott. 1959-ben született meg az újabb, a Petőfi. Ugyanebben az évben a középparasztok eddig még kimaradt részével és a nagygazdákkal alakíttatták meg az egyes típusú Béke Termelőszövetkezetet. Az első típus megjelölés azt jelentette, hogy a tagok még félig-meddig egyénileg gazdálkodtak.
Nem ment könnyen a három termelőszövetkezet harmadik típusú egyesítése. Az ellenkezőket „puhították", az is előfordult, hogy a meggyőzését szolgáló beszélgetésre a rendőrőrsön került sor. Végül 1960 novemberében megtört az ellenállás, a három termelőszövetkezet egyesülésével létrejött a Kossuth Tsz. Ettől kezdve az egész gönci határ a termelőszövetkezet területe lett.
Sokáig a Kossuth Termelőszövetkezet volt Gönc legtöbb munkaerőt foglalkoztató egysége. Az összevont táblákon előbb a termelőszövetkezetbe bevitt eszközökkel folyt a termelés, később egyre nagyobb szerepet játszott a gépesítés. Az első gyümölcstelepítésre 1964—65-ben került sor. Ekkor százhúsz, két évvel később hatvan, 1980 és 1990 között újabb nyolcvan hektár barackfaültetvényt telepítettek. A baracktermesztés volt a termelőszövetkezet legjövedelmezőbb ágazata. Ezenkívül természetesen foglalkoztak szántóföldi kultúrákkal is. Az állatállomány az 1970-es években volt a legnagyobb. A termelőszövetkezetben a telepeken megközelítőleg ezer szarvasmarhát és sertést tartottak, de a háztáji gazdaságok állatállománya is jelentős volt.
 |
| Telepítik a barackost (1979) |
 |
| Új telepítésű barackos 2001-ben (Árvái András felvétele) |
1990 után a termelőszövetkezet felbomlott. Utódszervezetei: a Mezőgazdasági és Szolgáltató Szövetkezet, illetve a Mezőgazdasági Termelő és Szolgáltató Kereskedelmi Kft. A rendszerváltást követően a Kossuth Termelőszövetkezet romjain létrejött gazdasági szervezetek és vállalkozások együttes termelési értéke és munkahelyteremtő képessége nem érte el a valamikori termelőszövetkezetét.
A gönci erdők kezelője a második világháború után a sárospataki központú Zemplén-hegységi Erdőgazdaság volt, amely 1970-ben egyesült a Kelet-bükki Erdőgazdasággal. így jött létre a Borsodi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság. Ennek jogutóda az Északerdő Rt., melynek egyik egysége a Telkibányai Erdészeti igazgatóság. Az 1960-as évektől az 1980-as évekig az erdőgazdaság sok göncinek adott munkát. Öt fakitermelő és egy erdő-müvelő brigád (brigádonként öt-hat fő) rendszeresen dolgozott, de idényjellegű munkákra időszakonként további húsz-harminc főt is alkalmaztak. A rendszerváltást követő átalakulás és a gazdasági hatások következtében a Telkibányai Erdészeti Igazgatóság napjainkban ötven százalékkal kevesebb dolgozót foglalkoztat.
Stabil munkahelynek számított az erdőgazdasághoz kapcsolódó Gönci Fatelep és Fafeldolgozó Üzem. Az értékesítés közvetlenül hat-nyolc főnek adott munkát, a fűrészüzemben tíz-tizenöten dolgoztak. Az 1990-es években privatizált üzemben jelenleg koporsógyártással foglalkozik a tulajdonos Kft.
A szocializmus igazi iparnak a nagyipart tekintette, éppen ezért a gazdasági vezetés mindent megtett, hogy az iparosoknak kedvüket szegje. Ennek ellenére 1957-ben még hatvan kisiparos tevékenykedett Göncön, 1960-ban már harminchat, 1966-ban pedig csak harminchárom, ma pedig egyetlenegy szíjgyártómester, a nyolcvanegy éves G. Menyhért János dolgozik a községben.
A gönci kőbányában 1945-ben kezdődött meg a termelés. Az üzemet az 1960-as évek elején korszerűsítették, zúzógépek kerültek a bányába, megépült a keskeny nyomtávú bányavasút, amely Zsujta állomáson csatlakozott a Szerencs—Hidasnémeti vasútvonalhoz. A száz embernek munkát adó üzem az 1970-es évek végéig üzemelt. A kőbánya nemcsak munkát adott, a kultúrát is támogatta, tánccsoportja szívesen látott szereplője volt Gönc és a környék rendezvényeinek.
Az 1945-ben államosított Köves-féle villanymotoros malmot 1990 után privatizálták, majd az új tulajdonos néhány évi üzemelés után bezárta, berendezéseit más üzemeibe szállította. Az újabb idők ma is működő üzeme a varroda. Az 1970-es évek végén létesítették. Korábban száznál is több embert foglalkoztatott, ma hetvenet. A rendszerváltás után alakult az Aqua-Gönc Kft., amely a 906 méter talpmélységű kútból feltörő ásványvizet dúsítja és palackozza, harminc embert foglalkoztat.
A kereskedelem első számú szervezete a gönci ÁFÉSZ, amely a földműves-szövetkezetből alakult 1968-ban. 1975-ben egyesült a vilmányi szövetkezettel. Harminc élelmiszerboltja, öt szaküzlete, húsz vendéglátó egyége és négy szeszfőzdéje ma tizennyolc település ellátását szolgálja. A lakosság számára szükséges szolgáltatások többségét a Gönci Településüzemeltetési Kht. biztosítja.
A Gönc és Vidéke Takarékszövetkezet 1957. április 17-én tartotta alakuló ülését, amikor százhatvan tag száz forint névértékű részjegyet jegyzett. A pénzintézet alkalmazkodni tudott a megváltozott körülményekhez a rendszerváltás után, és jelentős fejlődést tudhat maga mögött. A 44 éves takarékszövetkezet napjainkban Jógazda Szövetkezeti Takarékpénztár néven működik. Négy városi egységgel, százhúszmillió forintos vagyonnal rendelkezik, mérlegének főösszege három és fél milliárd forint volt 2000-ben. A takarékpénztár nyolc kirendeltsége teljes körű banki szolgáltatást nyújt, és a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei takarékszövetkezetek közül a legnagyobb önálló szövetkezeti hitelintézet napjainkban.
A gazdaság szereplői után érdemes egy pillantást vetni Gönc lakossága lélekszámának alakulására is. Kisebb ingadozásoktól eltekintve 1941 óta tendenciájában csökken a népesség: 1941-ben még meghaladta a 3300-at, napjainkban viszont a 2500-at sem éri el. A számok azt mutatják, hogy mindazok a tevékenységi formák, amelyeket felsoroltunk, nem jelentettek elegendő megtartó erőt, és a természeti erőforrások egy részének (kő és fa) apadása sem teszi már lehetővé, hogy kiaknázásuk sok munkásnak biztosítsa a megélhetést. Némi reményre jogosít, hogy a rendszerváltás utáni tíz évben közel százzal emelkedett a lakosság száma településünkön.
 |
| A Jó Gazda Szövetkezeti Takarékpénztár székháza (Arvai András felvétele) |
A községnek ma is megvannak azok a sajátos vonásai, amelyek más településsel összetéveszthetetlenné teszik. Mérhetetlenül tiszteli tradícióit, múltját, emlékeit. Ennek jelét láthatjuk a gondosan ápolt temetőben, két működő múzeumában. Az itt élők identitásának fontos alapeleme az a büszkeség, amelyet mezővárosi múltja iránt érez a település. Gönc arra törekszik, hogy újból elnyerje a városi rangot.
| |