| |
A rendi politika gyakorlásának legfontosabb színterét a magyar uralkodó osztály számára a nemesi vármegye jelentette a XVI. századtól. A vármegyének hármas szerepköre volt: az önkormányzati bíráskodás, a jobbágyrend feletti politikai-gazdasági hatalom fenntartása és az általános, területi igazgatás. Az 1545. évi 33. törvénycikk alapján a megyék a törvényesség szempontjából mintegy ellenőrizték a központi kormányszervek, főként pedig a királyi hatalom működését is.
A megye, amely voltaképp egy kisebb-nagyobb összefüggő országrész nemesi birtokosainak testülete volt, legfőbb dolgait a közgyűlésen (generális congregatio) intézte. A közgyűlésekről jegyzőkönyvet (protocollum) vezettek, melybe bejegyezték a legfontosabb döntéseket. A közgyűlésen minden birtokos nemes megjelenhetett, sőt a XVI. században köteles volt bírság terhe mellett személyesen megjelenni.
 |
| A községháza az 1930-as években |
A közgyűlés volt a megyei élet legfontosabb eseménye. Itt tárgyalták meg a felsőbb hatóságoktól érkezett rendeleteket, leiratokat, s itt alkották a legkülönbözőbb gazdasági, rendészeti és jogi kérdésekkel összefüggő megyei jogszabályokat, a statútumokat. A megyék gyakran leveleztek is egymással, s igyekeztek mind a jogszabály-alkotási tevékenységükben, mind a központi rendelkezésekkel szembeni magatartásukat illetően egyeztetni az álláspontokat. Az igazságszolgáltatás fő szerve a megyei törvényszék volt (sedes iudiciaria, összevonással sedria). Rendszerint ennek ítéleteit is rögzítették a jegyzőkönyvben.
Tisztségviselőit a háromévenként tartott tisztújító közgyűlésen választották. A legfőbb választott tisztségviselő az alispán volt a megyében. A niegyei tisztségviselői karhoz tartoztak a szolgabírák, a megye jegyzője, a bírósági ügyek lebonyolításában segédkező ülnökök, a fellebbviteli és a táblabírák.
A királyt a megyében a főispán képviselte, akinek tisztsége visszavonásig szólt. Ezt a tisztséget a király nagybirtokos, előkelő, bizalmi emberei töltötték be. Az uralkodó az örökös főispáni tisztséget rendszerint arisztokrata családok olyan tagjainak adományozta, akik a megyében laktak és elnyerték bizalmát.
Az 1690-ben kötött contractus utolsó pontjából tudjuk, hogy Abaúj megye - a nemesi vármegye-gyűléseinek megtartására - házat kapott Göncön idősebb gróf Csáky Istvántól. Ennek ismeretében érdemes kitérni a településnek az igazgatásban betöltött szerepére is. A XVII. században szinte ez az egyetlen olyan tényező, amely a korábban mezővárosi címet nyert település rangját alátámasztotta. Nemcsak Gönc jelentőségét mutatja azonban, hogy hosszú időre a vármegyei gyűlések helyszínévé vált, hanem azt is, hogy a régió legelső városa, Kassa nagy autonómiával rendelkezett. Területére nem terjedt ki a vármegye joghatósága, ezért gyűléseit 1640-ig nem is tarthatta a város falai között.
A rendek több abaúji településen is összegyűltek korábban, de a vármegyei gyűlésezéseknek, bíráskodásoknak 1570 után szmte kizárólag mezővárosunk a helyszíne. 1575-ben már háza is van a megyének Göncön, 1579-ben pedig olyan határozatot hoz a megyegyűlés, hogy a hadiadó beszedésének központi gyűjtőhelye településünk legyen. A gyűlésekről vezetett jegyzőkönyvek tanúsága szerint néhány év kivételével 1570 és 1644 között a nemesi vármegye gyűléseit mindig itt tartotta. A gyűléseken általában az alispán elnökölt, és jelen volt a vármegye jegyzője, a négy járás szolgabírá-ja, megjelentek az esküdt ülnökök, a megyei táblabírák is.
 |
| A gönci főutca az 1910-es években (HOM történeti adattára) |
A XVII. századi igazgatást, a nemeseknek a központi hatalommal szembem érdekérvényesítését nem szabad összetévesztem a később állandó helyen hivatalt fenntartó vármegye működésével. A megye irányításának erőteljes területi tartalma és hivatali megkötöttsége ekkor még nem alakul ki. Az összegyűlések is meglehetősen különböző célúak voltak. Tartottak generális conregatiókat (rendes, teljes gyűléseket), particuralis vagy partialis conregatiókat (részleges gyűléseket), sedes sigillatonákat (hitelesítő gyűléseket), a lemondott tisztviselőket pedig a sedes restaurátoriákon, electoriá-kon (tisztújító közgyűléseken) választották meg. Arra is több példa volt, hogy a nemesek nem zárt helyen, hanem a település határában gyűltek ösz-sze. Ezeket az összejöveteleket conregatio castrensisnek, tábori gyűléseknek nevezték.
A nemesi vármegye gyűléseinek helyt adó település és a nemesség kapcsolatáról nemigen van adatunk. Ezért különösen érdekes Abaúj vármegye jegyzőkönyvének 1620. évi bejegyzése, amely arról tudósít, hogy a gönci Szabó György ,,A vármegye iránt érzett őszinte lelkesedésétől, szeretetétől és szolgálatkészségétől vezérelve örök emlékezetül arany- és ezüstfonalakkal átszőtt kék dupla tafota zászlót adományozott" a megyének, „melynek jobb felén a vármegye címere, másik felén pedig az A DOMINÓ AUXILUM MEUM, QUI FECIT COELUM ET TERRAM felirat van igen díszesen felfestve". (Az én segítségem az Úrtól van, aki az eget és a földet teremtette.)
 |
| A „huszita" házak sora az 1910-es években (HOM történeti adattára) |
Az 1640. évi nagy gönci tűzvész a megyeházát is elhamvasztottá. A gyű-lésező nemesek fontosnak tarthatták a gönci vármegyeház rendbehozatalát, mert járásonként pénzt gyűjtöttek a renoválás költségeire. Tudjuk, hogy a kiváltságos nemesek igencsak ügyeltek adómentességükre. Ezért a pénzgyűjtő akció figyelemre méltó a mindenféle terheket elutasító nemesek körében. „Az nemes vármegye törvényszékes házának megépítésére minden úri praelatus és jószágos nemes uraim, kiki magok jóakarat]ok szerint ígértének bizonyos számú pénzt", s nemcsak ígértek, hanem adtak is 434 forint 62 dénárt a jegyzőkönyv tanúsága szerint.
A nemesség a megyeháza kijavításáig a kiégett romok között, télvíz idején pedig Garadnán ülésezett. Úgy látszik, az adakozást hamar követte a megyeháza renoválása, hiszen 1641 tavaszától már ismét Göncön találkoznak a megye jogképes nemesei. 1649. június 25-én ifjabb Chernél György „édes hazája iránti szeretetétől indíttatva" felajánlotta kassai házát Abaúj vármegyének gyűlések és törvényszékek tartására. Ettől kezdve a megyegyűlések helyszíne váltakozva Gönc és Kassa. Településünk közigazgatási központ szerepe továbbra is megmarad: a vármegye négy járása közül az egyiknek volt a központja.
Mezővárosunk közigazgatási helyzete jelentősen megváltozik 1871-től: megszűnik Gönc mezővárosi státusa. A községek rendezéséről szóló 1871. évi XVIII. törvénycikk három településkategóriát határoz meg: „a) városok melyek jelen törvény 64. §-a szerint rendezett tanáccsal bírnak; b) nagyközségek (mezővárosok és nagy falvak), melyek rendezett tanáccsal nem bírnak ugyan, de a törvény által rájuk ruházott teendőket saját erejükből teljesíteni képesek; c) kisközségek, melyek a törvények által a községekre ruházott teendőket saját erejükből teljesíteni nem képesek és e végből más községekkel kell szövetkezniük".
Gönc gazdasági állapota nem teszi lehetővé a rendezett tanács felállítását, hiszen a település bevételei még a közadók befizetését sem fedezik. Az aba-újszántói szolgabíróság gyakran megdorgálja a város vezetőit. „Az adó befizetés eredménye mi is odautasítja, hogy Ön azon fontos ügynek a kellő szorgalmat nem szenteli. Melynek után kényszerítve érzem magamat Polgár Mester urat szigorúan odautasítani, ezentúl mindent fölhasználni, hogy az adóbeszedést hórul hóra a legjobb eredmény koronázza, és hogy az adó minden hátralék nélkül f. év október végéig beszedve és befizetve legyen, mert tsak az által bizonyítandja meg hivatali képességét" - szól a szántói szolgabírónak a gönci polgármesterhez címzett 1859. június 14-én keltezett levele. Ugyanez év szeptemberében újabb felszólító levél érkezik a gönci városházába, melyben a szolgabíróság még „az 1852. évben történt földbetslési munkálatokért" négyszázhúsz forint földadó útján történő beszedését és befizetését követeli.
 |
| A gönci főutca a Pálffy-kastéllyal az 1910-es években (HOM történeti adattára) |
Az 1859. év legkeményebb hangú felszólító levele szeptember 22-én keltezett: „Gönc város elöljáróságának / A n. t. cs. kir. megyei hatóságtól mai napon vett rendelete folytán kötelességemmé tétetett úgy a polgár mester urat, mint a jegyző Tallér László urat utoljára felhívni - hogy az adót minden hátrulékaival és pótlékaival legföllebb folyó évi October ho 5éig hajtsák be és az adóhivatalban fizessék be, különben úgy a polgár mester mint a jegyző múlhatatlanul hivatalukból elfognak bocsájtam, felhívom ezért és pedig utoljára, hogy kibocsájtott rendeletem értelmében saját betsületük és hivataluk megtarthatása nézetéből az adót a kitett időig behajtsák és az adóhivatalba befizesség ne hogy én az october 5-én tenni kellő jelentésembe azt jelentsem, hogy ezen meghagyás nem teljesítetett. Kelt Szántón 1859. September 22-én /olvashatatlan aláírás/ fő bíró".
A város siralmas gazdasági helyzetét érzékeltető levél más szempontból is érdekes. Kiderül belőle, hogy Gönc már nem székhelye a járás szoígabí-róságának, és a járás vezetőinek kinevezési és felmentési joga az állami hivatalszervezetet illeti. Korábbi autonómiáját tehát a település elvesztette. Ezután csak névadója a gönci járásának, a járási hivatalok és hivatalnokok már Szántón működnek.
 |
| A Gönci-patak fahidja, háttérben a katolikus templommal az 1910-es években (HOM történeti adattára |
Hanyatlását a régió válsága is felgyorsította. A település városi funkciói között fontos volt a tokaji bor előállításához (kádáripar) és kereskedelméhez illeszkedő kapcsolatrendszer. ..Az 1848-as szabadságharc leverését követő években csak annyi bort termeltek a gazdák, amennyi a család szükségletét fedezte. Hegyalja szőlőterülete 12 000-13 000 holdról 2100-2400 holdra zsugorodott össze, a termelés pedig 2000-7000 hektoliterre csökkent" - olvashatjuk Papp Miklósnak A tokaji című könyvében. A XIX. század második fele a hagyományos mezővárosok általános válságának időszaka. 1871-ben az ország legsűrűbb mezővárosi hálózata Tokaj-Hegyalján is megszűnt, még a vármegye székhelye, Sátoraljaújhely is elvesztette városi jogállását.
 |
| A gönci zsinagóga az 1910-es években (HOM történeti adattára) |
 |
| Csendőrlaktanya az 1930-as években (Bodnár Tamás családi archívuma) |
1886-ban újabb törvényt hoznak a községek rendezéséről. A XXII. törvénycikk is ugyanazokat a településkategóriákat határozza meg, mint az 1871. évi törvény. Egyetlen változás, hogy a törvény nagyközségek esetében még értelmezésként sem említi meg a mezőváros terminust. Hivatalosan városnak már csak azon települések neveztetnek, amelyek képesek egy város léptékű bürokráciát eltartani. „A rendezett tanácsú városokban az elöljáróságot képezik: a polgármester, rendőrkapitány, tanácsnokok, főjegyző, rendes fizetéses jegyzők, főügyész, rendes fizetéses ügyészek, árvaszéki ülnökök, pénztárnok, számvevő ellenőr, közgyám, levéltárnok, orvos, mérnök, községi erdőtiszt s a község által helyi igények szerint rendszeresített más tisztviselők."
Göncnek sem szüksége, sem ereje nem volt, hogy ezt a hivatali gárdát eltartsa, így elfogadta a törvény rendelkezését, és nem kérelmezte a belügyminisztériumtól a városi cím megtartását. Nemcsak anyagi ereje volt ehhez elégtelen, végeredményben meggyengültek vagy megszűntek azok a tényezők, amelyek a korábbi évszázadokban hozzájárultak várossá fejlődéséhez és címének megtartásához. A XIX. század második felében a nagyipar és a vasútépítés lesz a modern városodás legfőbb gazdasági háttere.
A település mégis nehezen mondott le a város megjelölés használatáról. A községek rendezéséről szóló törvény megjelenése után tizenhárom évvel még a következő feliratú körpecsétet készíttetik: „GÖNCZ MEZŐVÁROSÁNAK PECSÉTJE 1884. ABAÚJ MEGYE". Ezt használják minden aggály nélkül a képviselő-testületi jegyzőkönyvek hitelesítésére egészen 1898-ig. Az 1899. évi jegyzőkönyvek elején már egy ovális alakú pecsét nyomót találunk az alábbi felirattal: „ABAÚJ TORNA VÁRMEGYE GÖNCZ VÁROS ELÖLJÁRÓSÁGA". Az új szóhasználattal csak 1905-től barátkoznak meg: az ekkor készíttetett pecsétjükön olvasható először az „ABAÚJ TORNA VÁRMEGYE GÖNCZ KÖZSÉG" felirat. Még 1905 után is gyakorta használják a település megnevezésére a város szót, és 1913-ban is városgazdának nevezik azt a választott tisztségviselőt, aki a település gazdálkodásáért felel.
Járási székhely szerepét még egyszer visszanyeri a község. Az első világháborút követő zavaros időkben Abaúj vármegye igazgatása Szikszóra költözött. A békeszerződésben megfelezett vármegye szívós harcok eredményeképpen megőrizte önállóságát, egyik járási székhelye pedig újra településünk lett. A község sok évtizedes álma vált ezzel valóra, bár bizonyára nem így, és nem ilyen áron szerettek volna újra helyet adni a főszolgabírói hivatalnak.
Gönc járási székhely szerepét 1950-ben ismét elveszti. 1962-ig az abaúj-szántói, majd ennek megszüntetése után az encsi járáshoz tartozik. Közös tanácsú községgé 1977-ben, közös tanácsú nagyközséggé 1988-ban alakult. 1990-től önálló nagyközségi önkormányzat irányítja a települést.
| |