Összefoglaló

Gönc nagyközség a magyar-szlovák államhatár közelében, a Hernád folyó és a Tokaji-hegység közötti szépséges tájon fekszik. Határa kiterjed mind a Hernád árterére, mind a Tokaji-hegység erdős, vadregényes hegyeire. Határának hegyvidéki része a Zempléni Tájvédelmi Körzethez tartozik. A folyóvölgy és a hegység találkozása mentén rendkívül érdekes növény-és állatvilág alakult ki.

A prehistorikus korból kevés régészeti lelet került elő. A honfoglaló magyarok nem szállták meg azonnal ezt a vidéket, benépesülése csak jóval később történt. A település nevének első írásos említése 1219-ből maradt ránk, amikor a vizsolyi kerület egyik falvaként említik, ahol a királyné németjei élnek. Neve a telepesek vezetőjének nevéből származik, akit Kuncznak hívtak. A település német jellegét egészen a XVI. század első feléig megőrizte.

Gönc ura a XIII. század végén a nagy hatalmú Amadé nádor volt, ő építtette a település melletti 660 méteres hegycsúcson a később róla elnevezett várat, amely fontos szerepet játszott a magyar királyi trónért vívott küzdelemben az Árpád-ház kihalása (1301) után.

A település másik kora középkori romja a Dobogó-hegyen lévő pálos rendi kolostor, amelyet Nagy Lajos király alapított. A pálos atyák nemcsak hitéletet folytattak a kolostor falai között, hanem a kor viszonyaihoz képest sikeresen gazdálkodtak.

A települést földrajzi fekvése rendkívül alkalmassá tette arra, hogy a középkori kereskedelem egyik fontos állomása legyen. Emellett már a XIV. században jelentős volt a település szőlő- és gyümölcstermesztése is. Mind-ezezek hatására Gönc — Kassa után — Abaúj vármegye második legjelentősebb településévé fejlődik a XIV. század elejére. A XV. század elejétől mezővárosként (oppidum) emlegetik.

Mátyás király uralkodása idején királyi mezőváros, melyet a diósgyőri koronauradalom tisztjei igazgatnak. Az uralkodó több fontos kiváltságot adományoz kedvelt városának, talán a legfontosabb ezek között az 1471-ben kelt vámmentességi kiváltság. Hasonlóan fontos privilégiumot kap Gönc II. Ulászlótól, aki évi négy országos vásár tartását engedélyezi a városnak. A középkorban legnagyobbra tartott privilégiumot, a pallosjogot I. Ferdinánd királytól 1563-ban nyeri el a város.

Földrajzi fekvése a településnek sok előnyt jelentett békeidőben, a háborúk idején viszont számos hátránya származott ebből. Nemzeti történelmünk sok fontos eseményének volt a színtere. Az ország három részre szakadása után hol I. Ferdinánd, hol Szapolyai János király hadai szipolyozzák ki a várost, ráadásul földesurak pereskednek birtokjogáért, s ha valamelyikük hozzájut, igyekszik a legtöbbet kisajtolni belőle. Mégis a XVI. század szüli meg Gönc máig nem halványuló országos dicsőségét. A mezőváros kálvinista papja, Bencédi Székely István itt írta foművét, az első magyar nyelvű világtörténetet, Károlyi Gáspár gönci prédikátor pedig lelkésztársaival magyarra fordította és kiadatta 1590-ben a Biblia teljes szövegét - magyarul. Ez a legtöbb kiadást megért magyar könyv, a magyar köznyelv alapforrása: ennek köszönhetjük, hogy nyelvünk normájává az é-zés lett a korábbi nyomtatványokban inkább jellemző í-zés helyett.

A XVII. század a legviszontagságosabb időszak Gönc életében. Az erdélyi fejedelmek és a Habsburg királyok harcainak ütközőpontjába került ekkor településünk, de a törökök és a bujdosó katonák is sanyargatják. Az ország függetlenségéért vívott Rákóczi-szabadságharc idején Gönc lakossága egy emberként áll a fejedelem mellé. A gönciek hűségét hajdúvárosi kiváltság adományozásával ismeri el. Az ellenreformáció idején a gönci kálvinistákat is sok sérelem éri, elvesztik templomukat, iskolájukat.

A közigazgatás polgári rendezésekor Gönc elveszti mezővárosi jogállását, és fokozatosan alközponti szerepét is. Településünkön is elindul a polgárosodás, melynek folyamatát azonban megakasztja az első világháború, és végét veti a második. A háborúkat lezáró békekötések után az ország, a megye peremére szorul a község. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy Göncöt ma a halmozottan hátrányos helyzetű magyarországi települések közé kell sorolnunk.

A gönciek eddig minden korban minden viszontagságot túléltek: a földesurak szipolyozását, a természeti csapásokat — tüzeket és vizeket —, a hadak pusztításait. Mindig volt elég ereje és tartása a település közösségének ahhoz, hogy talpra álljon még a legnehezebb helyzetekben is. Az 1990. évi rendszerváltással megint új kihívások érték a községet. Gönc most ezeknek igyekszik megfelelni.