Előző fejezet Következő fejezet

Mátyás táborba száll

 

Az új földesurak 1405-ben a nagy befolyású Szécsényiek lettek, akik a térségben már korábban is intenzíven terjeszkedtek, leginkább az Aba birtokok terhére. Szécsényi Farkas fia Tamás a Csobánka ág rovására jutott Károly Róberttől Gyöngyös és környéke birtokába, a településnek 1334- ben a városi privilégiumokat is kieszközölte az uralkodótól. 1411-től Pata nagyobb részének Szécsényi Simon lett a birtokosa, de volt itt ebben az időben Szécsényi Simonné Erzsébet asszonynak is öt jobbágytelke, ezekért férje más birtokokból adott felesegének kárpótlást. A Szécsényiek mint az egyház kegyurai a plébániatemplomnak is gondját viselték, és a folyamatos bővítés jól jelzi a növekvő igények szorítását, azaz a település lélekszáma folyamatosan emelkedhetett ebben az időben. Szécsényi Simon előbb 1415 körül bővítette némileg a templomot, és teljesen kifestette, majd még mindenképp 1437 előtt a korábbinak közel kétszeresére növelte alapterületét. Ekkor készült a déli oldalon épített sokszögzáródású hajó, melyet egybenyitottak a templommal. E bővítést követően festették a déli falra a jézus életét elbeszélő falképsorozatot, melyből megmaradt egy jelenet. A Zsigmond uralkodása idején (1387-1437) élt pataiak után mi is megcsodálhatjuk Krisztus megjelenését a feltámadásában kételkedő Tamás apostol előtt.

Jézus és a hitetlen Tamás találkozása (freskórészlet)

Szécsényi László 1455-ben vált meg birtokától, ekkor zálogosította el Guti Országh Mihálynak és Losonczy Albertnek - a két vejének -jóformán az egész vidéket, hisz Országh és Losonczy ekkor negyvenezer forint kölcsön ellenében zálogba vette Gyöngyös város felét és öt környékbeli falut, köztük Patát is. Később Szécsényi László két leányát: Guti Országh Mihály, illetőleg Losonczy Albert feleségeit öröklési szempontból „fiúsították" hogy a családi birtokok a két Szécsényi leány, illetőleg a két férj kezén maradjanak. Guti Országh Mihály korának tipikus főura. Kezén hatalmas pénztőke halmozódott fel, s ennek segítségével mindent elkövetett birtokai további gyarapítására.

Ezekben az évtizedekben a gazdálkodás legjelentősebb módosulását az jelentette, hogy a kereskedelem fejlődésével, a közeli Gyöngyös mezőváros forgalmas piacával, magának Patának a gyarapodásával a mezőgazdasági termékeknek a térségünkben is keletje támadt. A földesurak ezért a XV. század végétől, a XVI. század elejétől már nem érték be a jobbágytól beszedett kilencedekkel. Földjeik egy részét nem osztották ki jobbágyteleknek, saját gazdaságot rendeztek be ezeken a területeken. A földesúri majorok kialakulásának a folyamata együtt járt a zsellérek számának növekedésével, valamint a robotszolgáltatások fokozódó terhével.

Az új tulajdonosok is követték kegyúri elődeik jó példáját, Pata megszerzését követően szinte azonnal nekiláttak a nyilván tekintélyüket is emelő templom átépítésének. Meglepően vegyes hatású lehetett a korábbi román kori részből és egy gótikus hajóból álló templomkép, melyből egy lehető­leg egységes késő gótikus belső teret akartak létrehozni.

Lévárdy Ferenc művészettörténész a nagyszabású munkálatok vezetőjeként nagy formátumú, a korabeli kassai építkezésekhez kapcsolódó személyt jelöl meg. Nem kicsinyíti a templom értékeit, ha hozzátesszük: a minta, az előkép lehetett a kassai Szent Erzsébet-templom, de a lelkes patai építők, kismesterek csupán egyes diszítőrészeket tanultak el az európai jelentőségű Kassán dolgozó kollégáktól. A kivitelezés, a szerkesztésmód, de még a kőanyag is igencsak helyi maradt, ám éppen ez adja a templom báját. Ha elfogulatlan szemmel nézzük, nem lehet nem észrevenni a kapu pontatlan­ságait, a legyezőszerűen kibomló bordák szabálytalan lefutásait, a nyilván takarékossági okokból gömbölyű patakkövekből épített boltsüvegeket, melyeknek a modern statikusok szerint már a hajókat lezáró diadalív építésekor „illett volna" beszakadni. Szerencsére ez nem történt meg. A helyi építők tanulatlan tanultsággal, a kismesterek Ösztönös megérzéseivel a magyar késő gótika legegyénibb emlékével ajándékoztak meg minket.

A megrendelők előbb lebontatták a Nekcsey tárnokmester által építtetett szentélyt, a déli hajó sokszögzáródású szentélyével együtt, és a kéthajós templomtesthez megépíttették azt a most is álló új, sokszögzáródású szentélyfejet, melyhez felhasználták az Anjou-kori oszlopokat és szépen megmunkált oszlopfőket. Ekkor készült el az egész templomot lefedő hálóboltozat, illetve a déli falon - sajnos a korábbi falképek megrongálásával - nagyobb ablakokat törtek. A régi román kori tornyot is alapjáig lebontották, s kizárólag a déli alapfal fölhasználásával a korábbihoz meglehetősen hasonlatos, négyzetes alapú, nyolcszögben folytatódó, de annál magasabb tornyot emeltek, amelynek nyugati oldalára lépcsős díszű kapuzat is került. Felette másodla­gos elhelyezésben a pataiak hite szerint Pata vezér képmása látható. A késő gótikus átalakítás során a templom különös rajzolatú emberfejes konzolaira támaszkodó bordák már ekkor piros, fekete, sárga - kőosztást utánzó - festést nyertek, sőt a megszépült épület belső falait új festményekkel is ellátták, melyek közül az északi oldalon fennmaradt a szenvedő Krisztus képmása ( imago pietatis).

Gótikus ülőfülke a templom főbejáratánál

Az átalakítások idején, a nagyobb munkálatokat megelőzően mozgalmas napok virradtak Patára. Előbb az alsólendvai Bánffy család nyújtotta ki kezét a településért 1456-ban rokoni alapon, melynek birtokára, bár eredménytelenül, de ekkortól rendszeresen jogot formált. Ebben az évkörben legközvetlenebb veszélyt a Felvidékre befészkelt s ott dúló cseh husziták rablókká lett maradványai jelentettek, annál is inkább, mert a Felvidék kapitányának kinevezett Giskra nem megfékezte, hanem zsoldjába fogadta őket. Végre Mátyás trónra léptével a király serege 1458-ban Rozgonyi Sebestyén vezér­lete alatt, Héderváry László egri püspök fegyvereseivel megerősítve Giskra több várát és fészkét bevette, és több helyen megverte a huszitákat. Viszont a hadjárat megtorpant, s Giskra megszállta Kassát is, végigdúlta az egri püspök birtokait.

A husziták 1460. április 29-én Zagyvafői Andrisko és Uhrik vezetésével elfoglalták Patát, és hatszáz katonával a pusztulófélben lévő vár erődítését kezdték meg. Természetesen ilyen rövid idő alatt sem idejük, sem pedig módjuk nem volt arra, hogy valami maradandó, különlegesen erős várat építsenek. Kihasználták viszont a legnagyobb segítségüket, a hegy meredek oldalát. A korabeli források favárról beszélnek, ami kétségtelenül azt jelenti, hogy a közeli erdőségekből kitermelt faanyag felhasználásával erősítették meg a csehek a patai Vár-hegytetőn állott korábbi földvár fennmaradt sáncait. Ezt látszik alátámasztani az egri Dobó István Vármúzeum 1965-ben és 1971-ben végzett ásatása is.

Elfalazott gótikus ablak

Mátyás utasítására Rozgonyi Sebestyén kétezer emberével már május 1-jén elérte Patát, s a falu alatti mezőn ütötte fel táborát. Még aznap megtörtént az első összecsapás, melyben a husziták mintegy százhúsz emberüket vesztették el, akik éppen Hatvanból és Gyöngyösről voltak zsákmánnyal visszatérőben. A cseh zsoldosok ekkor békeajánlatot tettek, de közben megérkeztek Patára az egri püspök fegyveresei is. A velük megerősített támadás azonban semmi eredményt nem hozott, a magyar sereg katonái elmaradt zsoldjukat kezdték követelni, s fizetedenségükre való hivatkozással elállottak az újabb ostromtól. A távollévő király közben befejezte tárgyalásait nagybátyjával, Szilágyi Mihállyal, s a huszita támadás hírére Egerbe sietett, hogy személyesen irányítsa a hadmüveleteket. Buda várából Patára vezényelte a Csóka nevű nagy ágyúját, több kisebbel és „tüzes szerszámokkal" egyetemben. Július 4-én maga Mátyás is Patára érkezett. A csehek már az első támadás után fegyverszünetet kértek, s 1460. július 8-án - megadva magukat Mátyás királynak - elvonultak Patáról. A király pedig a Vár-hegytetőn sebtében épült favárat felgyújtatta, teljesen megsemmisítette. Ez volt az erőd utolsó történelmi szereplése.

Az ostrom után, mely Mátyás első sikeres hadi vállalkozása, 1460 Szent Margit napja előtti kedden, július 8-án a király Patán egy igen jelentős oklevelet állított ki. Ez látható a kötet belső borítóján. Ebben a patai birtokosok népeit, az Országh—Losonczi-birtok lakosságát örök időkre felmentette a „kamara haszna" adónak is nevezett állami portális adó alól - arra való tekintettel, hogy a hosszú ostrom alatt „sok és súlyos károkat szenvedtek". Ez az oklevél mind a mai napig megtalálható a Magyar Országos Levéltár gyűjteményében. Az oklevél más szempontból is jelentős, mivel ez első írásos emlékünk, mely Patát mint várost, mezővárost (oppidum) említi. Annak előtte csak faluként (possesio) szerepelt a település az írott forrásokban. (A helybeli szájhagyomány, tévesen, a városi kiváltságok privilégiumlevelének tartja ezt az iratot.)

Mátyás egyébként két ízben is megerősítette (1461, 1481) Guti Országh Mihályt, az ország nádorát és Losonczy Albertet Pata városa és Tarján tulajdonában, mindkétszer a Bánffy családdal szemben.

Az uralkodó a királyi főkegyúri jog kiterjesztésére törekedett. Így 1470 táján a patai főesperességre is - amelynek évi jövedelme száz aranydukát volt - saját káplánját, Nenkei György egri kanonokot jelölte. Ezt azonban az egri püspök nem fogadta el. A végén mégis Nenkei lett a patai főesperes, mert maga a pápa adományozta neki a címet elődje, Lukácsi István halálát követően.

Bőrtűs kehely (1500 körül)

Ezekben az években került a templom felszerelésébe egy nagy értékű ötvösremek. Mindenképp magyar munkának kell tartanunk a huszonegy centiméter magasságú, aranyozott ezüstből kalapált, öntött, filigrános, bőr-tüs kelyhet. Ez a kiemelkedő alkotás meglepő hasonlóságot mutat a gyöngyösi Szent Bertalan-templom kincstárában őrzött kelyhekkel. Nem túlzás ezért, ha a patait ezek testvérdarabjának minősítjük, egyazon műhelyből valónak. E bőrtüs kelyhek sajátosan magyar ötvöstárgyak, és lehet, hogy az összes fennmaradt példányt egy közeli műhelyben, egy mesterkörben készítették. A patai kelyhen a mezőket keretező sodronyok sodrással készültek, a filigrán sodrott drótszálak és a granulált golyócskák - ezeknek a neve bőrtű - egyedileg lettek felforrasztva.

Az egyház, a templom meghatározó befolyással rendelkezett ekkoriban a mezőváros szellemi életére. Pata népének vallási életét, erkölcsének pallérozását, iskolázását korántsem a földesúr, hanem a falu plébánosa irányította. A sors kegyének folytán bepillanthatunk e kor helyi iskolájának, egyházi gregorián zenéjének világába, sőt egy kicsit a hajdani patai mezővárosi környezetbe is. Az Országos Széchényi Könyvtárban fönnmaradt ugyanis a XVI. század elejéről a Gyöngyöspatai graduálé, azaz a mise énektételeit tartalmazó kóruskönyv. A plébánia mellett szerveződött iskola tanítója, akkori szóval iskolamestere másolta le, feltehetőleg még régebbi, középkori minta alapján.

A könyvet Gyöngyöspatán a XIX. század végéig használták, évszázadok egymást követő iskolamesterei hagyták benne utasításaikat, gondolataikat, egyéniségüket. Olyan széljegyzetekkel látták el a kottákat, melyek jellegzetes magyar eredetű szokásokat szemléltetnek. Így például külön leírták a dallamokról, mikor „énekelje egy gyermek egyedül", „két gyermek", „négy gyermek a néppel szembefordulva", és innen tudjuk azt, hogy ebben a mezővárosi környezetben egyértelműen a gyermekeké volt a főszerep a gregoriánok előadásában. Egy-egy ünnep énekanyagát áttekintve színes, változatos hangzású korabeli műsort idézhetünk fel.

Maga a graduálé a mindenkori patai iskolamester példánya volt, aki ennek alapján tanította az éneket s vezette is az istentiszteleteken. Vagyis a középkori iskolában komoly énektanítás folyt. A diákoknak jegyzeteket is kellett készíteniük a vasárnapokon sorra kerülő tételekről, vélhetőleg azok alapján énekelhettek. Ezt a kottáskönyvet tartják a zenetörténeti kutatás egyik legbecsesebb korabeli magyarországi forrásának, olyan dokumentumnak, amely a korabeli mezővárosi zenekultúra fokáról talán a legjobban informál bennünket.

A XVI. század első felében Pata és Tarján Losonczy Istváné volt. Amikor feleségül vette Guti Országh Mihály fiának, Lászlónak özvegyét, Magyarország egyik leghatalmasabb földesurává lett. Temesvár török ostromakor, 1552-ben életét vesztette, s halálát követően Pata az Országh-Losonczy- javakkal egyetemben, Losonczy István mostoha-, azaz Országh László édesfiára, Kristófra szállott. Az eddig is zavaros örökösödési gyakorlat ekkortól egy véget nem érő családi pereskedést robbantott ki. A szinte követhetetlen mozgásban a fő elem, hogy a vagyont megalapító Guti Országh Mihály négy fia közül csak Lászlónak volt fiúörököse: Kristóf. Őt unokatestvére, Országh Magdolna (Bánffy Istvánné) perrel támadta meg, a vitatott birtokok között találjuk Patát is. A per eldőlte után, 1560-ban kiegyeztek a felek: Pata továbbra is Országh Kristófé maradt, Bánffyné pedig egy tekintélyes pénzösszeggel s egy távoli várral kapott kielégítést. 1567-ben azután ezen utód nélkül elhalt Országh Kristóf minden vagyonát, Patával egyetemben, II. Miksa császár és király (1564-1576) lefoglalta a kincstár részére.

Több kérelmező közül a Habsburg uralkodó 1569-ben Guti Országh Borbálának és férjének, Török Ferencnek, a dunántúli hadak főkapitányának adományozta „hűségük jutalmául" az Országh-vagyon Heves és Külső- Szolnok megyei 44 birtokrészét. Ilyen módon került Pata is a Török család kezére. Mi azonban nyilván már azon sem lepődünk meg ezek után, hogy a sors különös véletlene folytán Török Ferenc is magvaszakadtan szállott sírjába. S a végeláthatatlan feudális pereskedés közepette, elrontva az urak játékát, megjelent egy újabb birtokkövetelő. Erősebb és határozottabb, aki nem a bíróságon keresi a maga igazát. Velük szakadt Patára története egyik legsúlyosabb megpróbáltatása: a török hódoltság.

 

  
Előző fejezet Következő fejezet