Előző fejezet Következő fejezet

Remények és csalódások

 

A megszállt területeken felállított szovjet katonai parancsnokságok ellenőrzése mellett megszerveződött az új közigazgatás, amely a rend helyreállítását, a termelés megindítását és a közellátás megszervezését tűzte ki célul.

A politikai élet konszolidálódását a demokratikus pártok megalakulása és a munka megkezdése jelentette. Mindenütt az országban, így Magyarcsanádon is vezető és irányító szerepre törtek a Magyar Kommunista Párt helyi szervezetei. Rajta kívül községünkben a Független Kisgazdapárt, a Nemzeti Parasztpárt és a Szociáldemokrata Párt hozott létre helyi csoportokat.

1944 végén az MKP csanádi tagozata 26 tagot számlált. Alapítói között találjuk Dorogin Marinkót, Luczai Pétert, Perneki Lajost, Bíró Ferencet és Uglesity Vitályost. Tehát két román, két magyar és egy szerb nemzetiségű alapította a pártot, ami megfelelt az etnikai arányoknak. Gond csak abból származott, hogy az összlakossághoz képest igen csekély volt a tagság száma. Hasonlóképp lehetett ez más községekben is, mert a párt délmegyei titkársága olyan levelet küldött a makói vezetőségnek, hogy azok vegyék nagyon komolyan a szervezőmunkát, és érjék el 1945. október 15-ig a lakosság tízszázalékos szervezettségét minden községben.

Úttörőünnepség az iskola udvarán (1960-as évek eleje)
 
Tanulók társadalmi munkája 1960 körül

Vagyis Magyarcsanádon 2600 lakos után háromszáz párttagnak kellett lennie. Ezt a számot az 1945. novemberi választás idejére - szívós agitáció után - sikerült túlszárnyalni (347 tag). Ehhez képest a többi demokratikus párt jóval szerényebb tagsággal dicsekedhetett. Rávilágít az erőviszonyokra az 1945. novemberi választás községi eredménye. E szerint az 1189 szavazóból 453-an a kisgazdákra, ugyanennyien a kommunistákra, 178-an a szociáldemokratákra, 71-en a Parasztpártra és 34-en a Polgári Demokrata Pártra szavaztak. Ami meglepő, az a Kommunista Párt magas szavazati aránya, hisz országos szereplésükhöz képest (17 százalék) a csanádi 38 százalék kiemelkedőnek mondható. Felfogásunk szerint sok birtoktalan és törpebirtokos személy a földhöz jutás reményében inkább szavazott az ezt határozottan megígérő kommunistákra, mint a Nemzeti Parasztpártra.

A politikai küzdelem először a földreform végrehajtása során éleződött ki. Mindenki tudta, ha valami, hát ez komoly vízválasztó a régi világ és a remélt új rend között. Az eddig vállalt harcok értelme fordult meg azon, hogy lesz-e, s ha igen, milyen földosztás lesz. Már eleve súrlódást okozott, hogy a földosztó bizottság elnöke a kommunista Korom Mihály lett, személyét a gazdatársadalom nem fogadta osztadan lelkesedéssel. Tagjai között is szerepeltek kommunisták (Sipos Imre, Kovács István), így tudta Korom Mihály, Dorogi Marinkó és Sipos Imre a község egykori, jó fekvésű (vasútvonal melletti), jó minőségű földjeit magának megszerezni.

Fogócska az általános iskola udvarán (1961)

De nemcsak maguknak, hanem - a korabeli panaszok szerint - „sógornak, komának, jó szomszédnak és nem igényjogosultnak" is osztottak a legjobb földekből. A csalások egyébként teljes zűrzavart okoztak a községi politikai pártok együttműködésében is. A földigénylő bizottság és a termelési bizottságok feloszlatása az érintettek körében a törvényen kívüli állapot beálltát sugallta, s ennek megfelelően magukat is törvényen kívülinek képzelték. Kialakult az a képtelen helyzet, hogy a régi községi földigénylő bizottságot központilag feloszlatták, de az új nem kezdhette el működését, mert az iratokat a jogelőd nem adta át. Csak a felsőbb hatóságok erőteljes fellépése vetett véget a huzavonának.

A földreform helyi végrehajtása után tovább fokozódott a Függetlenségi Frontba tömörült pártok közötti ellentét. Ennek oka az, hogy a kisgazdapárt és a szociáldemokrata párt erősebb elvi kifogásokat emelt a kommunista párt törekvéseivel szemben. Ilyen súrlódásra adott okot Tamás Árpád községi bíró esete, akit a kommunisták lemondásra szólítottak fel, s aki azt hosszabb vita után elutasította. 1946. áprlis 11-re tűzték ki a bíróválasztás napját, a tisztségre a központi járás főjegyzője a nemzeti bizottság javaslata alapján Neducza János szerb nemzetiségű kommunista párti tagot jelölte. Kiderült, hogy a helyi szakszervezet tagjai, de a kommunisták egy része is ragaszkodik Tamás Árpád személyéhez, s a titkos választás 17 szavazattal tíz ellenében ismét őt hozta ki győztesnek. Csakhogy a képviselő-testület állásfoglalását a szerb nemzetiségű kommunisták a nemzeti bizottsággal szembeni bizalmatlanságnak tekintették, és kijelentették, a község közéletében tovább nem kívánnak tevékenykedni.

Luczay Péter, a Nemzeti Bizottság elnöke a tisztviselői létszámcsökkentésről folyó vitában köszörülte ki a csorbát. Sikerült ugyanis közös állásfoglalásként elfogadtatnia, hogy a hivatalban lévő tisztviselők esetében politikai szempontból semmi népellenes cselekedetet nem vettek észre, s így az állások betöltésére továbbra is alkalmasak.

A falu másik súlyos politikai kérdését a beszolgáltatások ügye képezte, amivel egy sor egyéb dolog függött össze. Először is a község közgazdasági helyzetét a forgalom hiánya jellemezte, mert a termelőknél értékesítés alá eső felesleg nem keletkezett.

Beszolgáltatási agitáció 1951-ben
Balról jobbra: Gurbán Emma, Német Manyi, Benák István,

Gurbán Lívia és Popovics Milán
 
Fő a tsz-brigád bográcsgulyása 1961. május 1-jén.
Akik főzik: Vadaszán Aurél, Herceg Ferencné és Herceg Ferenc

Ezért nehezen lehetett az adózási kötelezettséget teljesíteni, hiszen a gazdák bevétel nélkül nem tudtak fizetni. A termelők egy másik csoportjánál az okozott gondot, hogy pénzben akartak fizetni, de felsőbb utasításra az adót pénzben nem teljesíthették.

Valamivel kedvezőbb volt a helyzet a beszolgáltatás területén, mert ott tehetségéhez mérten minden gazda teljesített valamit, bár jelentős az elmaradás. Ennek igazolására álljon itt az 1946-47. évi beszolgáltatási kötelezettségről és annak teljesítéséről készült kimutatás.

Beszolgáltatás: gabona burgonya olajos mag élő állat
Kötelezettség részletezése (kilogramm):
Alapkötelesség: 438 896 438 831 141 101 52 519
Gyermek utáni mérséklés: 9 900 9 900 3 300 1 320
Tényleges beszolgáltatási kötelezettség: 428 996 428 931 137 801 51 199
Beszámítások, mérséklések: 206 924 - - -
Megmaradt beszolgáltatási kötelezettség: 222 072 428 931 137 801 51 199
beszolgáltatva: 51 874 42 039 63 156 7463
hátralék: 70 198 386 892 74 644 42 736

A korszakunkat záró utolsó jelentősebb politikai esemény az 1947-es országgyűlési választás. Magyarcsanádon 1425 lakost vettek fel a névjegyzékbe, 211-gyel többet, mint 1945-ben, megnőtt a keresőképes lakosok száma. Ez a választás a Függetlenségi Frontba tömörült pártok teljes győzelmét hozta, a szavazók közül 593-an a Magyar Kommunista Pártra, 356-an a Független Kisgazdapártra, 113-an a Szociáldemokrata Pártra, 310-en a Nemzeti Parasztpártra, tizenketten a Magyar Radikális Pártra és egy fő a Polgári Demokrata Pártra szavazott. Véleményünk szerint az 1945-ös pártok kiugró szereplését 1947-ben (98 százalék) az magyarázza, hogy az emberek nem Baloldali Blokkban, hanem a hagyományos paraszti célkitűzésekben és az azt megjelenítőkben gondolkodtak.

1948. május 8-án egyesült a két munkáspárt községi szervezete. A Magyar Dolgozók Pártjának helyi titkára Sipos Imre lett. Vezetésével a falusi pártszervezet hozzálátott az országos politikából következő feladatok végrehajtásához. Három területre koncentráltak: az iskolák államosítására (ami 1950-ig megtörtént), a kulákok elleni harcra és a község villamosításának befejezésére, mivel csak az egyik felében volt a villany bevezetve. Legtöbb szenvedéssel és megaláztatással a kulákokkal szembeni politika járt. Az ötvenes években kilencven személyt tettek kuláklistára, közöttük sok kisbirtokost is, akik együtt éreztek a nagygazdákkal és ragaszkodtak gazdasági önállóságukhoz. Gyermekeik többsége az üldöztetés elől az ipari városokba költözött, rontva ezzel Csanád népességi és társadalmi helyzetét.

Ez a kíméletlen hatalomgyakorlás a gazdatársadalommal szemben hozzájárult ahhoz, hogy 1956-ban viszonylag gyorsan leváltották a tanácsot, távozásra kényszerítették az MDP helyi titkárát. A falu népe 1956. október 26-án Nemzeti Bizottságot választott, amelynek elnöke Alvadzsity Velimír lett. A Forradalmi Bizottság elnökévé Brenner Józsefet választották. Megszervezték a községi nemzetőrséget is, irányítását Boér Lajos volt honvéd főhadnagy látta el. A forradalom leverése után őket és a bizottságok tagjait börtönbüntetésre ítélték, néhányuknak azonban sikerült időben külföldre menekülni.

Az új hatalom új pártszervezetet hozott létre Dorogin Szlávko vezetésével. Tagjai között szerepelt többek között: Gera János, Erdős Antal, Luncz Ferenc, Takács Antal, Szeges Mihály. Legfontosabb feladatuknak a mezőgazdaság szocialista átszervezését tartották, melynek keretében a kulák­kérdést is „megoldották". 1960-ban létrejött a Kossuth és az Úttörő Termelőszövetkezet, melyek magukba olvasztották a falu valamennyi gazdáját. A község irányítását a kommunista párt végezte a tanács és a tömegszervezetek (KISZ, Népfront, Nőtanács) bevonásával, egészen 1990-ig, mikor a rendszerváltozás helyi megvalósulását jelentő önkormányzat megalakult, s a falu lakossága saját ügyeinek intézését újra kezébe vehette.

 

   
Előző fejezet Következő fejezet