Előző fejezet Következő fejezet

Küzdelem az önállóságért

 

A győztes ellenforradalom 1849-et követő berendezkedése legelőször és leglátványosabban a közigazgatásban valósult meg. Az önkormányzati jogállást megszüntették. Az országot katonai és polgári kerületekre osztották, melyeken belül a megyék élére megyefőnököket neveztek ki. Magyaregregy és a Vízvölgy többi faluja a Sásdon székelő hegyháti főszolgabíróhoz, Baranya megyéhez, illetve a soproni kerülethez tartozott.

A község ügyeit a választott képviselő-testület, valamint a tagjaiból választott elöljáróság intézte. A kiegyezés után az 1871-ben kiadott községi törvény szabályozta részletesen a helyi önkormányzatok jogállását. Magyaregregy a „kisközség” kategóriába tartozott. Közigazgatási beosztása változatlan. Az önkormányzatát a kiegyezés után visszanyert Baranya vármegyéhez, illetve a Hegyháti járáshoz tartozott.

A községi elöljárók, köztük a bírók megválasztása hagyományos módon történt, de feladatkörük egyre bővült. A bíró, a jegyzővel együtt, aki hivatásos közigazgatási tisztviselő volt, hajtotta végre a képviselő-testület határozatait. A bírót és az esküdteket rendes körülmények között a járást irányító főszolgabíró jelenlétében, nemegyszer annak javaslatára nyílt szavazással választották.

A bíróválasztás gyakorlatából kitűnik, hogy a községet általában néhány tucat család tagjai vezették. A falu politikai vezető rétegét egyértelműen a gazdag parasztok, a korábbi jobbágytelekkel rendelkezők adták.

A szabadságharc leverését közvetlenül követő években folytatódott a Magyaregregy és a püspöki uradalom között még 1848-ban kirobbant vita. A magyaregregyiek a határukban végrehajtott erdőpusztítással vádolták az uradalmat, az uradalom pedig a megyénél bepanaszolta a falu lakóit, hogy az erdőt erőszakkal pusztítják.

Az első világháború a képviselő-testületek munkáján alig érződik. Hadikölcsönjegyzésről szólnak a feljegyzések, mely során Magyaregregyen a községi apaállat-biztosítási alapból ötszáz koronát hatszázalékos kamatú kötvénybe fektettek. A képviselő-testület által tárgyalt ügyek köre beszűkült, tulajdonképpen csak a költségvetésre szorítkozott, majd 1917. december 5. és 1919. október 19. között nem is működött.

Az újrakezdés első intézkedései között az államformáról való nyilatkozat szerepel. A képviselő-testület Magyaregregyen a magyar királyság helyreállítását igényelte.

A főszolgabíró kezdeményezésére a világháborúban elhaltak neveinek megörökítésére tett intézkedés jelenti még a háborúval közvetlenül kapcsolatos témát. Magyaregregy képviselő-testülete 1921-ben emléktábla felállítása mellett döntött, nem túl nagy lelkesedéssel. Egyszer és mindenkorra ezer koronát szavaztak meg, melyet a háztartási alap pénztárából rendeltek el folyósítani.

A Vízvölgy falvai a Szászvári Körjegyzőséghez tartoztak, annak megalakulását követően, a XIX. század közepétől a XX. század harmincas éveiig, amikor is községeinknek az 1888-tól kezdődött önállósulási törekvései eredményre vezettek. Addig azonban ellenkező tendenciájú elképzeléssel is lehetett találkozni. Ilyen volt az a megyei rendelet például, amely szerint Magyaregregyet Kárászhoz csatolták volna. A tervezetet azonban a község képviselő-testülete határozottan visszautasította. Érvei között szerepelt a nagyobb lélekszámra való hivatkozás, valamint az, hogy eddig 50 százalékos pótadóból a község fenntartotta magát, és megvannak azok az anyagi és szellemi kellékei, amelyek önállóságát biztosítják. A község kiadásai ugyanakkor az összevonással nem csökkennének, hiszen kisbíróra, két éjjeliőrre, egy mezőőrre, egy erdőőrre, egy kanászra, egy juhászra, egy bikaetetőre ezután is szüksége lesz a községnek. Az egyesítés szerintük a lakosság helyzetét nehezítené, mert így minden ügyben Kárászra kellene fáradni. A helyi közigazgatás jövőbeli formájáról ezek után nem is nyilatkozott.

A következő kihívás 1929 januárjában érte Magyaregregyet, ekkor a megye a közigazgatási rendszer átszervezését tervezte. A községet a Pécsváradi járáshoz kívánta csatolni. A községi képviselő-testület tagjai közül többen úgy nyilatkoztak, legszerencsésebb az lenne, ha Szászvár vagy Mágocs székhellyel egy új járást szerveznének. Mágocs 1914-ben már kezdeményezte a Hegyháti járás kettéosztását, ami Kárászon is meghallgatásra talált. A legtermészetesebb járási székhelynek Magyaregregyen most Bonyhádot tartották, ahová a község gazdaságilag a legjobban vonzódott. A legrosszabb megoldás véleményük szerint a megyei javaslat, mert Pécsváradra nem közlekedett sem vasút, sem autóbusz. A meglévő szászvári körjegyzőség kettéosztását valamennyi képviselő-testületi tag szükségesnek tartotta. A közegészségügyi beosztást viszont nem akarták megváltoztatni. Az állat-egészségügyi ellátást pedig nem Hidason gondolták megoldani, ahogy azt a megyei tervezet tartalmazta, hanem Szászváron, a község régi akaratának megfelelően. Hidasra egyébként is Bonyhádon keresztül vezet az út. A távolság miatt azonban az ottani állatorvost nem vennék igénybe – tartalmazták az érvek.

Vókó János bíró végül azzal a javaslattal állt elő, hogy a község továbbra is maradjon a Hegyháti járásban. A körjegyzőség váljon ketté, Szászvárhoz tartozzon Császta, Magyaregregyhez pedig Kárász, Vékény, illetve a mánfai körjegyzőségből átcsatolt Kisbattyán. A szászvári egészségügyi kört a szászvári, a magyaregregyi és a ráczkozári körjegyzőség községei alkossák. Szászvár székhellyel pedig szervezzék meg a körállatorvosi állást. Ehhez a szászvári körjegyzőség két, a magyaregregyi körjegyzőség négy, a ráczkozári körjegyzőség ugyancsak négy községe tartozzon.

Indoklásul hozták fel a határozathozatal során, ami a javaslat teljes egészében történő elfogadását tartalmazta, hogy a Hegyháti járás székhelyét, Sásdot mind vonattal, mind autóbusszal sokkal jobban meg tudják közelíteni, mint Pécsváradot. Utóbbit a községtől a Mecsek, illetve a Zengő választja el, amelyen keresztül utak nem vezetnek. Vasúton Pécsváradra Bátaszéken vagy Pécsen keresztül lehetne eljutni, de rendes közlekedés egyik irányban sincs, és értesülésük szerint nem is lesz.

A képviselő-testület a szászvári körjegyzőség szétválasztásához is hozzájárult, illetve azt egyenesen megszervezettnek jelentette ki. Az alkalmazottak létszámát három főben – körjegyző, segédjegyző és írnok – állapította meg. A körjegyző javadalmát a képviselő-testület természetben kiadott lakásban és a törvényes készpénzfizetésben, a többiekét készpénzfizetésben és lakbérben állapította meg. A körjegyzői irodát és lakást ideiglenesen bérelt házban kívánták elhelyezni, de odanyilatkoztak, hogy a többi községgel összefogva a körjegyzőség megalakulását követően felépítenék a szükséges épületeket. Erre a célra ki is jelölték a telket. Ugyanakkor megfogalmazták követelésüket is a Szászváron maradt közös vagyont illetően.

A megokolás szerint a kettéválasztást már a világháború előtt is tervezték, mert a szászvári körjegyzőség területe olyan nagy volt, hogy annak munkáját az alkalmazottak létszámának emelésével sem lehetne olyan mértékben megjavítani, mint ahogy azt a kettéosztástól remélték. A korábbi kísérletet hosszas vizsgálat után 1889-ben anyagi okok miatt vetette el a megye.

A járási hovatartozás változatlanul hagyása indokolta a körorvosi körzet érintetlenségét is. Vagyis nem terveztek saját körorvosi állást, mert nagy terhet jelentene – tartalmazza az indoklás. A körorvos számításuk szerint tíz község 6940 lakóját látná el, szemben az eddigi kilenc községgel. A növekedést Kisbattyán jelenti. A körorvosi teendők ellátását még így is könnyen megoldhatónak tartották, mert Szászvárról minden község jól megközelíthető. A körállatorvosi állást is Szászváron kívánták megvalósítani, amelynek települései ugyanazok lennének, mint amelyek a körorvosi körzetet alkotnák. Tiltakoztak a képviselő-testület tagjai a hidasi körállatorvosi körhöz való csatlakozás ellen.

Baranya vármegye új közigazgatási beosztásának kialakításánál 1931-ben a belügyminiszter jóváhagyta a helyi elképzeléseket, így a magyaregregyi körjegyzőség kialakítását. Ugyanakkor az érintett falvak a Hegyháti járás kötelékében maradtak.

A körjegyzőség székhelyéül még ebben az évben Magyaregregy javára végleges döntés született. A körjegyzői lakás és hivatal felépítésére Magyaregregyen megjelölték a fedezetet is, ami községi ingatlan átengedéséből, a szászvári körjegyzői hivatal és lakás 2/7 tulajdonrészéből, a közbirtokosság kő- és homokbányájának díjmentes használatából, az erdő- és legelőilletőség tulajdonában lévő ingatlanokon 1800 űrméter fa kitermeléséből, az erdőbirtokosság 1930–1931. évi jövedelme egy részéből állt.

A helyi közigazgatási szervezet átalakítása felvette a csendőrőrshöz való tartozás kérdését is. Magyaregregyen nem hoztak létre önálló csendőrőrsöt, hanem a szászvári őrsből kiválva 1932. január 1-jétől kezdődően Komlóhoz csatlakoztak. Hamarosan kiderült azonban, hogy az átcsatolás a községre nézve hátrányos, Komló nem közelíthető meg jól, így az őrsöt szükség esetén nem lehet időben értesíteni. A képviselő-testület ezért kezdeményezte, hogy térjenek vissza a szászvári őrshöz.

A magyaregregyi körjegyzőséghez tartozó községek a szászvári, az egyházaskozári körjegyzőségekhez tartozó községekkel, valamint Szalatnakkal és Köblénnyel együtt az ugyancsak Szászváron működő ipartestülethez tartoztak. A járás többi községe Sásdhoz és Mágocshoz.

Speciális helyzetben volt Magyaregregy a postaigazgatás terén. 1936. május 15-től Kárász-Köblény vasútállomáson csak egyirányú mozgópostajáratot indított a postaigazgatóság. A 10 óra 18 perckor áthaladó vonathoz ezért a pénzküldemények továbbítása érdekében kisegítő jegyzékelő járatot vezettek be. A napi kétszeri postaküldöncjárat azonban a községnek terhes volt. Csak a bátaszéki postahivatalhoz való csatlakozással lehetett e problémát megoldani, ahol a délelőtt feladott pénzküldeményeket még aznap továbbították. A szalatnaki postahivatalhoz való csatlakozás a küldemények továbbításában többnapos késést eredményezett volna.

 

A községháza napjainkban
 
Soros házak az Árpád utcában

 

 

  
Előző fejezet Következő fejezet