Előző fejezet Következő fejezet

Egyletek, olvasókörök, műkedvelő csoportok

 

A kulturális kormányzat 1876-ban felhívta Csongrád vármegye alispánját, hogy az 1876. XVIII. tc. alapján népművelési bizottságokat szervezzen. 1911-ben a falusi népies ismeretterjesztő előadások támogatására szervezték meg az Országos Szabadoktatási Tanácsot. Ez mintegy a tapasztalatok megszerzésére tett kísérletnek is tekinthető a későbbi iskolán kívüli népművelés kiépítéséhez. Felállították a Népművelési Központot, melyhez aztán az iskolán kívüli népművelési bizottságok tartoztak.

1924-ben a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium rendelete alapján határozták meg a legfontosabb feladatokat: analfabéták oktatása, népművelési előadások tartása, népművelési tanfolyamok szervezése, népfőiskolák, szabadegyetemek működtetése, ifjúsági és népkönyvtárak szervezése, ismeretterjesztő irodalom terjesztése, műkedvelő előadások, tanfolyamok támogatása. 1925-ben Népművelési Tájékoztató foglalta össze az elemi ismeretek körét.

1934-ben írta a Vásárhelyi Reggeli Újság: „A népművelés láncolatába a tanyavilág is nagy lelkesedéssel kapcsolódott bele... Mártélyon és Kutason rendes népfőiskolai tanfolyamok vannak."

Az iskolán kívüli népművelés fontos eszközei közé tartoztak a könyvtárak (vándorkönyvtárak, népkönyvtárak és azok a könyvtárak, melyek elsősorban az olvasókörökben működtek).

1928-ban a kormányzat megjelentette A népkönyvtárak első jegyzéke című füzetet, melyben felsorolta a legújabban megjelent műveket.

Mártélyon az 1920-as évektől műkedvelő és ismeretterjesztő előadásokat tartottak. Hódmezővásárhely kül- és belterületén évente több tucat előadást szerveztek. A felolvasások és előadások egy részét a tanyai tanítók tartották, de országos hírű előadó is szerepelt Mártélyon, 1939-ben például, amikor Banner János régészprofesszor tartott előadást az ottani ásatásokról.

Vécsey Elemér népművelési titkár a Népművelési Bizottság elé terjesztett jelentésében számolt be arról, hogy 1942-ben csak a külterületen 380 ismeretterjesztő előadást és 26 tanfolyamot szerveztek. A hallgatók száma 15 531 fő. Az előadók lelkészek, tanítók, tanítónők, orvosok, közigazgatási tisztviselők, gazdák, birtokosok, iparosok (harmincegy tanító és tizenöt tanítónő szerepel a statisztikában).

A spontán szerveződő amatőr színjátszó csoportok egy-két felvonásos népszerű színdarabokat, népszínműveket adtak elő. A faluban az 1920-as években elsőként Dóczi Klára és Antal Zoltán tanítók alakítottak színjátszó csoportot a Mártélyi Olvasókörben, illetve az Ifjúsági Egyletben.

A műkedvelő színjátszók társasága népszínművek betanításával és előadásával éveken keresztül szinte lázban tartotta a falu lakosságát. A legtávolabbi tanyákról is bejöttek a bemutatókra. Először a közeli olvasókörökbe vitték el darabjaikat, azután távolabbra is. 1925-ben eljutottak Vásárhelyre, ahol az iparegyletben léptek fel. A díszletek festményeit Antal Zoltán készítette, a rendezés Dóczi Klára tanítónő fáradhatatlan munkáját dicsérte. Egykori tanítványai így vallottak róla: „szíve-lelke volt ő ezeknek az előadásoknak, meg mindennek, amit csinált, százszor is megismételtette velünk a jeleneteket, mutatta, hogyan csináljuk, biztatott, bátorított mosolyogva, és mi sohasem fáradtunk, sohasem untuk meg”.

Az 1930-as évektől Kmetykó Károly és Kovács Jenő tanítók folytatták a nemes hagyományt. Vallásos témájú darabokra Hajós Rezső katolikus pap tanította be a gyerekeket.

Különféle tanfolyamokat is szerveztek, ahol gazdasági és kézimunka-ismeretekre tehettek szert a résztvevők. A népművelési tevékenység zömét a pedagógusok és más értelmiségiek végezték, külterületen élenjártak a tanyai tanítók.

A mártélyi híres muzsikusok közül az első az istenáldotta tehetségű parasztember, Hegedüs Sándor, aki még az első világháború előtt alig húszévesen bandát szervezett. Nyolcan, kilencen is játszottak. Kiss Ferenc volt a másodprímás, Török Imre a tercprímás, Hetényi János, Hegedűs János a kontrás, Tóth Pál a bőgős, Tóth Mihály a klarinétos, Bánfi Lajos a cimbalmos. Olykor az Albert fivérek is közreműködtek. A banda híre messze túlterjedt a falu határán. Nem hivatásos zenészekként, hanem kétkezi munkásokként (parasztok, kubikosok, napszámosok) muzsikáltak. A második világháború után már nem sokáig virágzott a Hegedűs-banda.

A hagyományokat vitte tovább Horváth Károly parasztzenekara. Vonós és fúvos zenekar is működött Mártélyon.

A népművelés nagyobbrészt az olvasókörök keretei között zajlott. Országos mozgalomként jelentkezett a századforduló előtt az egyletek, olvasókörök gyors elszaporodása. Céljuk a közművelődés elősegítése, a társas érintkezés kialakítása és a kultúra terjesztése. A szórakozás, a kikapcsoló-dás és az olvasás megszervezésével az egyesületek a polgári kor tipikus társasági és művelődési fórumaivá váltak. A falvakban könyvtárak létesítésével, folyóiratok olvasásával segítették elő a nép művelődési igényének kielégítését.

A Mártélyi Olvasókör 1889. október 28-án alakult, alapszabályát a belügyminiszter 1892-ben hagyta jóvá. Működésének első időszakáról keveset tudunk. 1914-ben tartotta alakulásának negyedszázados évfordulóját.

A jubileumi díszközgyűlésen Horovitz Mór tiszteletbeli elnök megnyitóbeszédében fontos feladatként jelölte meg a kör részére a falu közepén egy nagyobb helyiség felépítését, hogy örök időkre hirdesse a mártélyi polgárság kitartását és összetartozását.

A kör 1907-ben választotta díszelnökké Kun Béla vásárhelyi országgyűlési képviselőt, amikor közvetlenül tapasztalta, hogy „rendíthetetlen hűséggel” kitart a függetlenségi eszmék mellett. Kun Béla beszédében megemlékezett azokról, akik a kört alapították és felvirágoztatása érdekében tevékenykedtek. A jubiláló kört üdvözölték Vásárhelyről a Kossuth Lajos-pártkör, Kovács József pártelnök, a 48-as Bercsényi-kör, a Szentesi utcai olvasóegylet, a Gorzsa-kopáncsi Gazdálkodók Köre, a 48-as Munkáskör, a Malom utcai kör, a Kossuth Népkör, a Szörháti Kör, valamint a Tegehalmi Kör és a Mártély-feketehalmi Olvasókör, ahonnan Herczeg Imre elnök vezetésével egész küldöttség jelent meg. A vendégeknek az ünnepség végeztével Kiss János, a kör elnöke mondott köszönetet.

Az olvasókör helyiségének felépítése sokáig késhetett, hiszen több mint tíz évvel később a Mártélyi Olvasókör 1926. augusztus 22-i közgyűlésének tárgya: „a házépítés végleges megállapítása”. Szabó Gáspárné idős már-télyi lakos elmondása szerint a Kossuth Lajos utcán a református imaház és a Vitális-féle ház mellett épült fel végre a „székház”. A szegények köre nyeregtetővel, vályogból készült. A nagyteremben állt a színpad, a kisebb termekben öltözőt, könyvtárat és ivót rendeztek be. „Hálaadás után a templomból mentünk a körbe színdarabot próbálni. Volt ott farsangi bál, március 15-én vacsora, gyermekelőadások, táncmulatság. Fekete fátyolban Petőfi Szeptember végén című versét szavalták.”

A kör könyvtára egy 1925-ben készített felmérés szerint 161 művel, 251 kötettel rendelkezett, könyvtárosként Rácz Sándort jegyezték fel.

A negyvenes években Nagy Mihály lett a kör könyvtárosa. 1942-ben 72 tagot számlált az olvasókör, elnöke Török Bálint, majd 1946-tól Bánfi Mihály, az alelnök pedig Ambruzs István.

Hazafias ünnepségeket, megemlékezéseket szervezett tagjai számára, melyet vacsorákkal, táncmulatsággal kötöttek össze. A kör gyűléseiről, táncmulatságairól, rendezvényeiről a korabeli vásárhelyi újságok adtak alkalmanként rövid hírt.

Az olvasókörben a helybeli és környékbeli néptanítók, vásárhelyi orvosok, tanárok tartottak időnként előadásokat, az ünnepségeken az elemi iskolások léptek fel kisebb műsorokkal, énekléssel és szavalással.

Az olvasókört a belügyminiszter 1949. június ötödikén kelt 551.071/1949. számú rendelettel oszlatta fel.

1921-ben a Mártélyi Olvasókör kebelében Ifjúsági Egyesület alakult.

Az egyesület, amely a fiatalok számára kívánt kulturált időtöltést biztosítani, a helyi tanítók kezdeményezésére jött létre. A Vásárhelyi Reggeli Újságban 1921 decemberében az olvasókör már úgy hirdette meg műsoros estjét, hogy a „Mártélyi olvasókör és a vele kapcsolatban működő ifjúsági egyesület” rendezi. A estély műsora a következő: „Hymnusz, énekli az énekkar. Megnyitó beszédet mond ifjú Arany József. Szavalnak: Sörös Maca, Török Juliska, Juhász Rozika, Horváth Teruska... dalokat énekel: Szabó Zsófika és Takács Ferenc. Ima a Bánk Bánból , énekli az énekkar. Monológot mond Nagy Imre. Ki a nyertes? Vígjáték. Előadják: ifjú Arany József, Csanki Sándor és Tóth Lajos. Virágfakadás vígjáték. Előadják: ifjú Szücs Imre, Török Bözsi, Arany Eta, Arany József, Szabó Zsófika, Dóczi Miska. Szózat, énekli az énekkar.”

A Mártélyoldali Kisgazdakört a tanyai lakosok alapították 1922. december 17-én, alapszabályát a belügyminiszter 1923. szeptember 1-jén hagyta jóvá. A kör a vásárhelyi út mellett, a Bütyök csárdán túl Ta. 2544/a szám alatt Gy. Kovács Imre földjén lévő telken kialakított épületben kezdte meg működését. A tizenkilenc méter hosszú és nyolc méter széles épület, vályogfalakkal, cserép nyeregtetővel, magába foglalt egy tánctermet, egy olvasóhelyiséget, egy konyhát, egy ruhatárat és egy kamrát. Minden helyiség padozata döngölt agyag volt. A nagyterembe színpad összeállításához szükséges kellékeket is beszereztek.

A kör 1926. május 19-én tartotta zászlószentelési „hazafias ünnepségét”. Ugyanebben az évben, november 14-én tartották a körszentelést, illetve házavató ünnepséget. Az 1930-as években az egylet elnöke Szabó János, alelnök Vetró Pál, a jegyző Kiss János, a gondnok Baranyi Sándor. A könyvtárnok Csende Bálint. 1941-ben Csende Bálintot választották meg a kör elnökévé, az alelnök Kovács András lett. 1946-ban Aszalai Sándort választották elnökké, aki a kör feloszlatásáig maradt tisztségében. Az 1948-ban felvett leltár szerint 27 szépirodalmi és 23 gazdasági szakkönyvet találtak a kör könyvtárában. A kört a belügyminiszter 1948. november 3-án kelt rendeletével oszlatták fel.

A szegvári út és a feketehalmi dűlő kereszteződésében lévő épületben alakult meg 1893. február 14-én a Mártély-feketehalmi Olvasókör Ta. 2481/a sz. alatt. Az épület szinte évente javításra szorult. Az olvasókör az iskola mellett működött, és a tanyai lakosokat fogta össze. Könyvtára az 1925. évi adatok alapján 140 kötetből állott. Tevékenysége a többi körhöz hasonlóan a nagyobb ünnepek megünneplése, összejövetelek, táncmulatságok szervezése. A fiatalok műsort adtak elő, kisebb színdarabokban szerepeltek. A darabok betanítását, az ünnepségek megszervezését a helybeli tanító vállalta. A kör 1942-ben 49 tagot számlált, elnöke Lukácsi Bálint tanító, alelnök Rózsa Albert, a jegyző Bodrogi Bálint. 1944-ben a katonai szolgálatra bevonult Lukácsi Bálint helyére Rózsa Albertet választották meg elnökké. Alelnök Török Imre, 1947-től Török Mózes. A kört a belügyminiszterj1949. Július 5-én kelt rendeletével oszlatta fel.

A Tegehalmi Olvasókör először 1905. november 5-én alakult meg. Az 1940-es évek elején elvonuló nagy talajvizek miatt épületét le kellett bontani, de az iskola mellett, Széll Ferenc földjének sarkán újra felépítették. (Ta. 2289/a sz.) A kör helyiségeinek felépítését és a javításokat az ott élő gazdák és kisparasztok kétkezi munkája segítségével végezték, a költségeket pedig a tagok adományaiból fedezték.

1940-ben ifj. Széll Ferenc az elnök. Alapszabályát a belügyminiszter 1941. január 22-én láttamozta. 1942-ben a taglétszáma 45 fő. 1947-től ifj. Kiss Ernőt választották meg elnöknek, alelnök Cseri István, majd 1947-től ifj. Nagy Sándor. A könyvtári állomány 1925-ben százegy könyv, az akkori könyvtáros Lászlai Sándor. Az 1940-es években Gera János, Nagy István, Tolnai Sándor, majd Dezső Bálint kezelték a könyvtárat.

A belügyminiszter a többi körhöz hasonlóan 1949. március 4-én kelt rendelettel feloszlatta, helyiségeinek használatát a Dolgozó Parasztok és Földmunkások Országos Szövetsége helyi szervezetének engedte át.

Kiss Jánosné az egyleti életről a következőket írta le: „Az olvasóköröknek volt egy kis könyvtáruk az olvasni szerető emberek számára. Az udvaron kuglipálya, ezek vasárnaponként tartottak nyitva. Március 15-ére társas vacsorát rendeztek az igények felmérése szerint. A birkapörköltet vagy marhapörköltet a kisgazdák feleségei és leányai szolgálták fel. Természetesen cigányzenével, amit a helybéli parasztmuzsikások szolgáltattak. Kedvcsinálónak ilyenkor italt is mértek. Táncmulatságot, vagyis bálat többször is rendeztek egy évben. Néha az iskolás gyerekeknek is előadtak egy kis műsoros ünnepséget. Az alkalomnak megfelelően színi előadást és versszavalást. A serdülő fiatalok is igencsak minden évben felléptek a kör színpadán, két-három felvonásos előadással. A helybéli nevelő, vagyis a tanítójuk irányította őket. Farsang idején jelmezbálra került sor, azt is sokan látogatták, mert a környező fiatalok meg öregebb korúak is felöltöztek vagy beöltöztek különböző maszkokba. Volt köztük még hatvanéves asszony is. A maszkokat díjazták, első volt a legszebb, második a legötletesebb, harmadik a legcsúnyább. Ilyen farsangi mulatságon egynéhányszor én is részt vettem fiatal koromban, voltam fekete macska, tehén, borosüveg, nyakigláb szalmaboglya és krokodil.”

A közművelődés feltételrendszeréhez tartozott a falu kultúrháza. Mártélyon már 1956 előtt tervezték a kultúrház felépítését, de a forradalom eseményei miatt néhány évvel eltolódott.

A közművelődés iránti igény és a közösségi összetartozás érzése 1945 után a már hagyományokkal rendelkező amatőr színjátszás kereteiben talált utat magának. A mártély-feketehalmi fiatalok az elődök nyomán két lelkes tanító vezetésével színjátszó csoportot alakítottak és 1957-ben két előadást is tartottak. Az egyik egy három felvonásos darab a Nem magánügy című szovjet vígjáték, a másik a debreceni Dongó színpad műsorából átvett Akinek inge, vegye magára című. Mártélyról is jártak ki fiatalok, mivel bent a faluban a kultúrház építése még nem fejeződött be.

A kultúrház építésénél végzett lakossági társadalmi munkák egyik leglelkesebb szervezője és résztvevője Hajdú János iskolaigazgató, de támogatta az építkezést a két helyi termelőszövetkezet is. Végül 1958. december 22-én avatták fel Mártély új művelődési házát. Az épületben kétszázötven férőhelyes nagyterem, színpad, öltöző és tévészoba állt a lakosság rendelkezésére. Itt tartották később a mozielőadásokat. Az avatási ünnepségen a Vásárhelyi népi együttes ének-zene- és tánckara lépett fel. A műsorban kórusművek, táncok, dalok szerepeltek. A Subavásár című táncjátékot is előadták.

Szabó Gáborné és Bodré Istvánné, az események aktív szereplői így emlékeznek vissza: „A Kmetykó-féle iskolába kaptunk egy meghívót. Ambruzs Lajos bácsival megbeszéltük, jó volna eljátszani A falu rosszát. Próbáltunk. Kész kellett lenni a kultúrház avatására. Az asszonyok hímezték, vasalták a függönyöket. Este még rakták a parkettát, másnap már föl kellett lépni. A tsz adta a teherautót, díszleteket, »a Tisza-partot«, a »parasztházat« a szegedi színháztól hozták. A halászoktól varsát kértünk. A szereplők: Etelka a primadonna, Gál Istvánné Veronka, Szabó József a falu rossza, Szappanosné Hetényi Margit, Finom Rózsi, Tóth András a csősz, Szücs Tibor az erdész. Steiner Béla és egy zenekar is fellépett. Ebéd is volt, rengeteg tyúkot vágtak, A darabot kétszer adtuk elő. Azután készültünk a másik színdarabra a »Csalódások«-ra. Magyartésre járt a csoport »tájazni«. Magyartésen is nagy sikere volt a »Csalódások«-nak 1960-ban.”

1959-ben két kultúrcsoport dolgozott egymás mellett. Az egyik a Nőtanács kultúrcsoportja, a másik a már említett mártély-feketehalmi kör. A két színjátszó csoport egymástól függetlenül működött. A Nőtanács színjátszó csoportja először 1959-ben lépett fel Kisfaludy színművével, a Csalódásokkal Hajdú János iskolaigazgató és Bodré Istvánné vezetésével. A színjátszók korhű jelmezekben és díszletekkel adták elő a darabot, amely nagy sikert aratott nemcsak a faluban de a községen kívül is. A napi fáradtságos munka után kezdtek a próbákhoz, és „akkor bizony éjfél is elmúlt, mire az édesanyák, édesapák hazatértek”. Az újabb próbák után már az Ármány és szerelem következett volna, de az egyik főszereplő, Szabó György tragikus motorbalesete miatt erre nem kerülhetett sor.

1959 telén a Mártélyi Nőtanács három tanfolyamot szervezett, melyben az asszonyok a hímzéssel és a szabás-varrással ismerkedhettek meg.

1960-ban az első évek lelkesedése után a kultúrház kihasználatlanságát állapította meg a kulturális és oktatási állandó bizottság: „Jelenleg úgy néz ki, hogy építettünk egy kultúrházat, hogy legyen a mozinak megfelelő helyiség. A községben a szórakoztatást csak a mozielőadások képviselik.” A két kultúrcsoport működése egy idő után megszűnt. A bizottsági ülésen egy állandó kultúrcsoport alakításának szükségességét hangsúlyozták. Javasolták, hogy a művelődési otthon vezetőjének segítségével szervezzenek egy kultúrcsoportot, s megfelelő témájú előadásokkal biztosítsák a község lakóinak szórakoztatását.

A két világháború közti években a sportot az iskolai testnevelésen kívül a leventemozgalom képviselte. A leventék ünnepségein sportbemutatókat is szervezetek.

1921-ben Hódmezővásárhely közgyűlésében már elhatározták, hogy a következő évben futballpályát építenek Mártélyon. Ez azonban csak terv maradt. Az 1950-es években a Mártélyi Sportkörnek csak labdarúgó-szakosztálya működött. 1957-ben a sportkör vezetősége feloszlott, ezzel a sportélet is leáldozott. 1960-ban a Járási Testnevelési Sporttanács és a községi vezetők kezdeményezésére ismét megalakították Mártély községi sportegyesületét. Az alakuló ülésen közel ötven fő vett részt, és megválasztották az új vezetőséget. Elnök: Rácz Sándor, helyettese Hajdú János, a vezetőségi tagok: Korom Pál, Molnár Sándor, Török Péter és Seres János. Az új sportkör már négy szakosztállyal indult (teke-, labdarúgó-, sakk- és asztalitenisz-szakosztályok). A két termelő szövetkezet, a községi tanács, a Járási Testnevelési és Sporttanács, a járási labdarúgó-szövetség és a földműves-szövetkezet is támogatásáról biztosította a sportkör vezetőségét.

A mártélyi labdarúgók komoly edzésekkel készültek az 1960. augusztus 21-én induló járási labdarúgó-bajnokságon való részvételre.

Banner professzor előadása az iskolában 1939-ben
 
Amatőr színjátszók az 1920-as években, jobboldalt Antal Zoltán tanító
 
A Megkondul az öregtemplom nagyharangja című előadás résztvevői az 1930-as években, középen Kmetykó Károly
 
Tánccsoport a leventeünnepségen 1939-ben
 
Fúvós zenekar: Kosztor József, Döme Sándor, Horváth Károly, Kiss Ernő, Kiss János (1960 körül)
 
Ezüstkalászos tanfolyam a Mártély-feketehalmi Olvasókörben (1941)
 
Balogh János és Herczegh Károly a bográcsoknál (1950 körül)
 
Aratóünnepség résztvevőinek felvonulása 1953-ban
 
A Pöttyös című színmű szereplői 1960 körül
 
Kultúrházavató 1958-ban
 
Volt levente lőcsarnok, 1946–1950 között közigazgatási kirendeltség
 
A mártélyi futballcsapat 1956-ban

 

  
Előző fejezet Következő fejezet