Előző fejezet Következő fejezet

Koller József vitézsége

 

Mesztegnyő plébánosa 1837-től kezdve 23 évig Koller József volt. Személye és tevékenysége hosszú ideig méltatlanul feledésbe merült: a faluközösség emlékezete nem tartotta számon egykori papját, aki 1848-ban a nyolc somogyi képviselő egyikeként a marcali választókerületből került az első népképviseleti országgyűlésbe.

Kaposváron született 1810. december 2-án Koller József és Schittenzam Eszter gyermekeként, szülei közrendű mezővárosi polgárok. Édesapja elvesztése után nevelőapja, Krautzak Jakab kaposvári ügyvéd gondoskodott a családról és József taníttatásáról. A fiú 1826–29-ig filozófiai tanulmányokat folytatott Szombathelyen a püspöki papneveldével párhuzamosan, 1834. szeptember 8-án szentelték pappá. Az ifjú visszatért szülőmegyéjébe, szeptember 11-től káplánként működött Kaposszentbenedeken, majd Kéthelyre került 1836. augusztus 6-tól.

A mesztegnyői plébánosi hivatalt 1837. május első napján foglalta el. Megbízatásában minden bizonnyal közrejátszhatott az is, hogy a megye egyik legnagyobb földbirtokosa, a Hunyady család, a kéthelyi és a mesztegnyői templom kegyura, elégedett lehetett a művelt ifjú pap szolgálatával, és szívesen fogadták őt a birtok másik jelentős falujában, Mesztegnyőn.

A környék templomai közül méreteiben nagyságrendekkel kiemelkedő, Dorffmaister képeivel, freskókkal díszített szép barokk épület, mely a Hunyadyak temetkezési helyéül is szolgált, vonzó állomáshely lehetett a fiatal pap számára, csakúgy, mint az egyházközséghez tartozó jelentős számú hívő lelki gondozása. A mesztegnyői római katolikus egyházközséghez tartozott akkor – annak filiájaként – Gadány, Kelevíz és Hosszúvíz helység, ezenkívül Dávod-, Arad-, Vajdahomok-, Sósgát-, Búsvár- és Eddepuszta is.

Papi teendőinek ellátása mellett fontosnak tartotta a plébánia és az elemi iskolai oktatás tárgyi feltételeinek javítását. Kezdeményezésére 1838-ban a mesztegnyői plébánia épületének romladozó nádtetejét lebontották, és cseréptetővel fedették be, a ház melletti járdát kikövezték, a düledező mesterlakás és iskola helyébe Mesztegnyőn és Gadányban is újat építettek. A plébánia birtokát 1844-ben három egész egyharmad hold szőlővel gyarapította, 1847-ben a templom számára hatszáz ezüstforintért tíz változatú díszes orgonát építtetett Tischlér István keszthelyi mesterrel. Elérte, hogy 1857-ben a plébánosi javadalom számára tíz, a tanítóéra pedig hét hold legelőt biztosítottak.

1840 decemberében ő temette el a mesztegnyői parasztzendülés tizenkét halálos áldozatát a község temetőjében. Ott találjuk bejegyzését a halotti anyakönyvben: „December hó 7-ik, 8-ik és 9-ik napján jegyzett halottak a zendület szerencsétlen áldozatai, kik midőn magokat a törvényes hatalomnak meg nem adnák, és félelmes ellenszegüléssel fenyegetődnek, nagyobb részént golyó, részént kard ’s dzsida által elesvék.” Velük együtt 1840-ben éppen százra emelkedett a megholtak száma. Az anyakönyvi nyilvántartás szerint ebben az esztendőben csak 99 gyermek született, és tizennyolc pár házasodott össze. Feltétlenül említést érdemel, hogy Somogy papjai megyei rendelet és püspöki jóváhagyás mellett már 1831-től kezdve magyarul vezették az anyakönyveket, jóval megelőzve ezzel az országos érvényű 1844. évi nyelvrendeletet.

Koller József plébánossága idején keserítette meg egy másik fekete betűs esztendő is a falu életét, ezt az anyakönyvi adatok mutatják meg a maga gyászosságában. 1855-ben a járás területén kolerajárvány tört ki, amely a mesztegnyői plébániai körzet területén – Gadány, Kelevíz, Hosszúvíz is hozzá tartozott – 112 halálos áldozatot követelt. Koller plébános abban az esztendőben összesen 201 halottat temetett, és csak 118 gyermeket keresztelt. Nagy vérveszteség volt ez abban a közösségben, ahol a születések száma mindig magasabb volt halálozásénál. A ma élők azt mesélik, hogy csak az kerülhette el a járványt, aki nem ivott vizet, csak bort. Erre a tragédiára emlékeztek hálaadással a megmaradók, amikor a falu főterén elhelyezett oszlopon felállították a Szenvedő Jézus szobrát.

Koller plébános 1840-ben a zendülő parasztok tetteit még szerencsétlen cselekedetnek nevezte, talán azért, mert tudta, hogy eleve csak vesztesei lehetnek. De nem telt el egy évtized sem, és 1848-ban a forradalom eszméi őt is magukkal ragadták. Egyik kortársa írta róla: „Egyike volt kora legjelesebb férfiainak, vallásos érzület, ragyogó szellemi tehetség és hazafias tűz jellemezték.” Ez a meggyőződése vitte a megyei közélet színterére 1848 tavaszán. Ott találjuk május elsején Kaposváron a vármegye nemesi közgyűlését megszüntető és helyébe lépő megyebizottmány tagjai között.

A 295 főből álló és már a különböző társadalmi rétegeket is képviselni kívánó választott testület a demokratikus népképviseleti átalakulás egyik első tényezője volt a megyei közigazgatásnak.

Mesztegnyő 1846 áprilisától a marcali járásban Noszlopy Gáspár szolgabíró kerületéhez tartozott, aki – Andrássy Antal történész kutatásaiból tudjuk – ettől kezdve gyakran megfordult a községben, intézve a rábízott ügyeket. A vármegye megbízásából eljárt a Csehországból ideköltözött tizenöt család Mesztegnyőn és Hosszúvízen való letelepedése és adónyilvántartása dolgában, 1847-ben pedig a cseh katonakötelesek vizsgálatára kapott megbízást.

A nemzetőrök összeírására 1848. május 30-án került sor falunkban, a listára felvett 72 főből néhányan azonban felmentést kaptak, mert a családoktól méltánytalan lett volna minden férfierőt elvonni.

Az események ezután viharos gyorsasággal következtek. Az első népképviseleti országgyűlés vagyoni cenzushoz kötött választópolgárait 1848 június 15-én írták össze Mesztegnyőn. A falu lakóinak közel tíz százaléka felelt meg a törvényi előírásnak, ez amúgy az akkori országos átlaghoz hasonló arányt jelentett. A nyolcvan főt számláló választói névsor értelmiségi rovatában Kutor József tanító mellett csak Koller József plébános szerepelt. És elég bátorságot, elszántságot érzett magában ahhoz, hogy a marcali választókerületben két másik jelölttel megmérkőzve induljon az első népképviseleti országgyűlési választásokon.

Koller József programját egy általa kiadott és a pécsi nyomdában sokszorosított röplapból ismerjük. Szándéka szerint az „1848-as törvényekben felállított szent elvek: a Szabadság, Egyenlőség és Testvériség” valóra váltásáért akart küzdeni. „Legyen törvény és igazság, mely egyaránt védje a szegényt, gazdagot, gyengét és hatalmast…Választó Polgártársak! Ha Önök bizalmukkal megajándékoznak e bevallott polgári hitem legyen Önöknek biztosíték férfias és becsületes eljárásomra a követi pályámon, de éles fegyver is, ha ahhoz hűtlen lennék. Ajánlva magamat vagyok Mesztegnyén 1848. június 10-én.” (A röplap másolatát Boda Sándor középiskolai történelemtanár bocsátotta rendelkezésünkre, eredetije az ő tulajdonában van.)

A választás időpontját június 19-ére tűzték ki Marcaliban. A jegyzőkönyv tanúsága szerint az egyik jelölt még a szavazás megkezdése előtt visszalépett. Paiss Boldizsár uradalmi ügyész is mindössze 63 szavazatot szerzett, majd reményt vesztve visszavonult, amikor Kollerre már 788-an adták le voksukat. A plébános tehát nagy többséggel győzött, és gróf Zichy Domokos veszprémi püspök külön engedélyével Pestre utazott, hogy részt vegyen az 1848. július 5-én megnyíló országgyűlés munkájában. Távollétében ideiglenes helyetteséül Vanke Miklós kéthelyi plébánost rendelte Mesztegnyőre az egyházi elöljárója.

Az országgyűlési képviselőknek csak két százaléka, összesen öt fő került ki az alsó papság soraiból. Talán a somogyi papság radikalizmusát tükrözi, hogy közülük kettőt Somogyban választottak meg. (Mujzer József barcsi plébános a nagyatádi választókerületben szerzett mandátumot.)

Koller József képviselői működéséről keveset tudunk. „E közbizalom szülte megtiszteltetésnek nem soká volt részese” – olvashatjuk egy kortársi visszaemlékezésben. Pesten a képviselőház egyhangúlag igazolta mandátumát. A törvényhozás higgadt és kitartó tagjai közé tartozott. A név szerinti szavazások alkalmával július 22-én és augusztus 10-én a kormány mellett voksolt, de augusztus 22-én és szeptember 22-én az ellenzéket támogatta. Bizottsági tagsága nem volt. Pesti tartózkodását 1848 októberében megszakítva rövid időre hazalátogatott Mesztegnyőre.

Miközben a falu papja képviselőként az országgyűlésben teljesített szolgálatot, Somogyban egyre több gondot okozott a Dráva-vidék védelmének megszervezése, a Jellasics támadása elleni felkészülés. 1848. szeptember 6-án 37 mesztegnyői fiatal állt honvédnek. A falu lakossága szeptember 15-én zabot és szénát, október 6-án pedig 64 kenyeret szállított a nemzetőröknek.

Andrássy Antal kutatásaiból tudjuk, hogy 1848 októberében a somogyi honvédek, köztük a marcali járásból valók is Perczel Mór seregében harcoltak, a Muraközben. Az I. nemzetőr zászlóaljban Kiss János őrnagy parancsnoksága alatt a marcali, a sámsoni valamint a mesztegnyői és bizei nemzetőrökből álló század szolgált, akik október derekán Domború körül állomásoztak. Néhány nappal korábban elsőként keltek át a Dráván, és elsöprő rohammal foglalták el a horvát állásokat.

Koller képviselő időközben visszautazott Pestre, karácsony után részt vett az országgyűlés két utolsó pesti ülésén. Azon kevesek közé tartozott, akik hűségesen követték a kormányt Debrecenbe. Jelen volt azon az ülésen, amely 1849. április 14-én elfogadta a Függetlenségi Nyilatkozatot, s ezzel megszavazta a Habsburg-ház trónfosztását. A nyolc somogyi képviselő közül öten vettek részt ezen az emlékezetes aktuson.

Somogy megye 1849 első hónapjaiban a császári csapatok megszállása alá került. Noszlopy Gáspár somogyi kormánybiztosi kinevezése után 1849 április utolsó napjaiban érkezett vissza kis forradalmi csapatával a megyébe, a Marcali melletti gombai birtokára, ahonnan népfelkelést hirdetett. Felszólítását minden környékbeli faluba, így Mesztegnyőre is elküldte. Április 28-án mintegy ötezer férfi gyűlt össze Marcaliban. Innen Mesztegnyőre, majd Nagybajomba vette útját az egyre növekvő felkelő sereg, és Noszlopy vezetésével május első napján bevonultak Kaposvárra.

Koller József Noszlopyt mint szolgabírót bizonyosan jól ismerte, hiszen a megyei bizottmánynak mindketten tagjai voltak. Az sem lehet véletlen, hogy a plébános csak Noszlopy hatalomátvétele után érkezett újra haza, és a május–júniust Marcaliban töltötte. Az is lehet, hogy ebben az időben találkoztak egymással, bár valószínűleg a mérsékelt liberális plébános-képviselő a kormánybiztos radikális nézeteivel nem tudott azonosulni. Koller ez idő alatt két misét is tartott, a híveket a rend és a nyugalom fenntartására kérte. Majd júliusban még követte az országgyűlést Szegedre.

A szabadságharc leverése után feloszlatták a nemzetgyűlést, több társával együtt Mesztegnyő plébánosára is vadászott a bosszúálló hatalom. A detronizáló országgyűlés képviselőire Haynau 1849. július 19-én kiadott rendelkezése szerint haditörvényszék várt. Koller szerencséje, hogy az orosz csapatok fogságába esett, így az eljárásra csak később került sor, amikorra a győztesek már kitombolták dühüket.

A forradalmi táborból visszaérkezett honvédeket Nemesdéden írták össze 1849. december 8-án. Nyolc mesztegnyői fiatal volt köztük, akik Perczel, Klapka, Kmetty seregében szolgáltak, egy részük elbocsátó levelet sem kapott, télvíz idején nyári ruházatban kerültek haza.

Koller József plébános is sok viszontagságot és szenvedést élt át, amíg Ranolder János veszprémi püspök hathatós közbenjárására, Ferenc József császár amnesztiarendeletét követően a fogságból kiszabadult. 1850. július 24-én a pesti császári és királyi haditörvényszék a felségsértés vádja alól felmentette, mivel „csak passzív szerepet vitt az illegitim országgyűlésben”.

A papi hivatás gyakorlásától sem tiltották el, mint például Mujzer atyát Barcson. A főtisztelendő a püspök különleges kegyéből már 1850. augusztus 20-án visszatérhetett Mesztegnyőre. Ranolder püspök még ebben az esztendőben körlevélben kötelezte a veszprémi egyházmegye papjait a historia domus vezetésére. A mesztegnyői plébánia történetéről szóló Emlékiratot Koller József készítette el, és 1854-ben küldte meg egy példányát a püspökségre. Ez az egyetlen helyben megőrzött dokumentum, amely a falu régebbi történetéről megmaradt, és nem esett áldozatul a háborús pusztításoknak.

Koller József papi szolgálatát 1860-ban Marcaliban folytatta. „Ki tudná megmondani, hogy e nemes lelkű férfiú mily tervekkel foglalta el az egyházmegye egyik legnépesebb plébániáját” – emlékezett róla utóda, Vogronits Antal apátkanonok – a tervek megvalósítására azonban már nem jutott ideje. Mindössze hat hónappal élte túl elődjét, Stenger Frigyest.

A sors kegyes volt hozzá, még megérhette Bach önkényuralmának bukását, és ott lehetett 1860. június 14-én Niklán, a Berzsenyi-síremlék avatására rendezett országos ünnepségen, amely tömegeket megmozgató tüntetéssé nőtt az idegen elnyomó hatalom ellen, a magyar nemzet szabadságáért. Valószínűleg ekkor fázott meg, betegen tért vissza Marcaliba, gyógyulására nem volt remény. Az anyakönyvi bejegyzés tanúsága szerint 1860. szeptember 19-én távozott az élők sorából.

A mesztegnyői plébánia mai épülete
 
Koller József plébános bejegyzése és aláírása a mesztegnyői anyakönyvben
 
Koller József 1840. június 10-én kelt választási röplapja
 
A nemzetőrség nyugtája a mesztegnyőiektől átvett ellátmányról. Egyik aláírója Berzsenyi Pongrác, Somogy vármegye esküdtje (SML)

 

 

  
Előző fejezet Következő fejezet