Függelék

I. Révalmás–Dunaalmás római katolikus plébánosai és lelkipásztorai*

*1808 előtt csak alkalmi lelkipásztorkodás volt

** Az almási temetőben nyugszik

(Dunaalmási Római Katolikus Plébánia irattára)

II. Református lelkészek

Széki István (1603–1614)

Kőrösi Mihály (1614–1626)

Alistáli György (1630–1648)

Neszmély után Bajon, majd 1850-től Szőnyben teljesített szolgálatot, a gályarabságot szenvedett prédikátor hősi helytállását emlékoszlop idézi a szőnyi református temetőben

Rasoris Gergely (1648–1658)

Szomódi János (1658–1664)

gályarabságot szenvedett

Száki János (1665–1668)

Neszmély után Somorján szolgált, s ott hunyt el 1675-ben, egy ideig a Felső Dunamelléki Kerület püspöke

Komáromi (Sülye) (1676–1679)

Ácsról vitték gályarabságra, utána jött Neszmélyre, az ő működése alatt került sor 1677. március 10-én a Tatai Egyházmegye gyűlésére

Gyarmati Mihály (1680–1686)

Borsothy Mihály (1686–1697)

Poroszlay Mihály (?–?)

Komáromi István (1697–1708)

Sallai András (1708–1715)

Dunaalmásról jött, majd Naszályon szolgált

Naszályi András (1715–1727)

Komáromi István (1728–1739)

Kis Pataki János (1739–1754)

Huszti Nagy György (1754–1774)

Beretzki Márton (1774–1793)

Némedi Ádám – Rédéről jött (1793–1800)

Pályi István – Gyermelyről jött (1801–1827)

Fónod János – Szendről jött (1828–1852)

Kun János (1852–1858)

Tüdős Mihály (?–?)

Gyalóki József segédlelkész (1859)

Pap Zsigmond (1859–1869)

Czibor József (1869–1904)

egyházmegyei jegyző 1880–1890 Neszmélyen hunyt el 1904-ben

Bódis Lajos (1905–1911)

Csáki István (1912–1914)

Bálint Károly (1920–1926)

segédlelkészek sora működött mellette

Csizmadia Dániel (1926–1944)

Hercegh Vilmos (1944–1978)

Szabó István (1979–).

Tarjánból jött Neszmélyre, 1986-tól választott lelkész, működésének eddigi éveiben Molnár Péter kántor újjáalakította a gyülekezet férfi kórusát, megalakította az egyházi vegyes kart, 1992–1995. között felújították a református templomot

(Neszmélyi Református Gyülekezet irattára)

III. Baptista lelkipásztorok Neszmélyen

Kántor Ferenc (1898–1920), Orosz István (1899–1903), Udvarnoki András (1903–1905), Bodoky Lajos (1916?–1918?), Alexovics György (?–?), Boros Mihály (1921–1930, majd 1936–1942), Vass Ferenc (1930–1938), Sáhó Miklós (1938–1954?), Szabadi Gusztáv (1954–1960), Ács András (1960–1967), Somogyi János (1968–1970), Dobner Béla (1970–1972), Dobner Győző (1972–1977), Patai József (ny. 1977–1981), Fortin László (1981–1982), Nyári István (ny. 1982–1983), Békefi Pál (ny. 1983–1985), Újvári Ferenc (teológiai hallg. 1985–1988), Viczián János (1988–1990), Marsal János (1990– 1992), Hetényi Attila (1992–1994), Kulcsár Ferenc (1994–2000), dr. Kiss Ferenc (2000–), Kiss Emil (2000–).

(Magyarországi Baptista Egyház Levéltára)

IV. Jegyzők és segédjegyzők

Név Első és utolsó anyakönyvi aláírásának dátuma

Bertha György* 1895. október 15.

1909. október 30.

Arany Lajos** 1896. január 27.

1898. szeptember 11.

Renner Ármin** 1898. december 27.

1908. január 31.

Szabó Dénes** 1908. július 25.

1909. március 16.

Zsiray Károly** 1909. május 24.

1909. december 14.

Zsiray Károly* 1909. december 21.

1918. április 12.

Schuck Mihály** 1910. december 30.

1912. szeptember 27.

Nagy Jenő** 1912. február 21.

1912. szeptember 27.

Vadász Ede** 1913. október 28.

1914. március 24.

Almády Károly** 1918. június 1.

1918. december 13.

Jelinek János** 1918. december 26.

1919. február 15.

Szelle Ferenc** 1919. február 18.

1919. október 20.

Szelle Ferenc* 1919. november 10.

1930. január 1-től 1945. március 19.

vitéz Szelle Ferenc

Böszörményi Ödön** 1922. május 1.

1926. augusztus 20-tól 1926. szeptember 22.

vitéz Böszörményi Ödön

Veress Lajos** 1927. október 20.

1934. február 17.

Maller Géza** 1934. április 19.

1936. május 17.

Várkonyi Kálmán* 1945. április 12.

1949. március 7.

Gáspár Imre** 1946. október 26.

1947. november 16.

* csillaggal jelölt a község jegyzője

** csillaggal jelölt a község segédjegyzője

(A beiktatás és a távozás időpontjáról nincs adatunk. Az anyakönyvekbe tett bejegyzésük első és utolsó időpontja tájékoztat működésük idejéről.)

(Neszmély, Polgármesteri Hivatal irattára)

V. Nemesi családok Neszmélyen

Kovács István és Márton fia, Neszmély. A címeres levelet 1740-ben kapta Kovács András;

Szabó Ádám, István fia, Neszmély, gyermekeikkel. A címeres levelet 1623- ban kapta Szabó Miklós;

Andor István, Mihály, Sándor, Neszmély. Tanúvallomás alapján a nemesi címert 1756-ban kapták;

Babocsay István, Neszmély Babocsay János fia. A nemesi címert bizonyságlevél szerint 1844-ben kapta;

Kovács István; Márton, József fiával, ifj. István, István és Sándor fiaival Neszmély. A nemesi címert tanúvallomás szerint 1821-ben kapta;

Szigethy László, Ferenc fia, Neszmély. A nemesi címert a tanúvallomások szerint 1844-ben kapta;

Besnyő Ádám, Neszmély. A nemesi címert 1731-ben kapta;

Fazekas János, Neszmély. A nemesi címert jószágadományozással együtt 1731-ben kapta;

Kovács János Márton, György, Neszmély 1698. István, István fia 1756. Az armális nemesi címert 1661-ben Kovács András kapta;

Szabó János, Ádám és András, János fiai, Neszmély. Az armális nemesi címert 1622-ben kapták;

Takács alias Deák György, Márton, János 1698. János, Máté, Neszmély 1731. Az armális nemesi címert 1694-ben kapta Deák György;

Nemesség hirdetések, bizonyságlevelek szerint nemes családok:

Babocsay István, Neszmély, Gábor és Dániel fiaival, János és József, Jánosnak fiai. A nemesi címert 1831-ben kapta Babocsay István;

Horváth János és fiai Neszmély. Az armális nemesi címert Horvát Péter és István 1648-ban kapta;

Pap István, Imre fia, Gábor, István fiaival, Neszmély 1823. A nemesi címert 1715. szeptember 27-én Pap István kapta;

Patkó István, István fiával, János, József, János fiaival, Sándor, Sámuel fiával, Andrásnak fiai, Neszmély. A nemesi címert 1821-ben kapta Pap Péter;

Szabó István, Neszmély. A címert a család bizonyságlevél szerint 1623-ban kapta;

Varga János, fiai István, Antal fiával, Péter, Józsefnek fiai, Neszmély. A nemesi címert bizonyság levél szerint 1829-ben kapták;

Varga János, Jánosnak fiai, István, Antal fiával, Péter, Józsefnek fiai, Neszmély. A nemesi címert bizonyságlevél szerint 1829-ben kapták.

(Alapi Gyula: Komárom vármegye nemes családai. Komárom, 1911.)

VI. Mátyás király 1471. október 3-án kelt oklevele

„Mi Mátyás, Magyarország, Csehország stb. királya jelen levelünkben tudomásul adjuk mindazoknak, akiket illet, hogy mivel a városok és mezővárosok annál is inkább kedvezményeket érdemelnek, mert - úgy látszik bennük van az ország dísze java, illő dolog, hogy azok akikre tartozik az ország kormányzása, gondjukat viseljék és arra törekedjenek, hogy ha majd megszűnnek a zavargások, a város lakói gyarapodjanak, nemcsak saját dicsőségükre, hanem az országnak és saját maguknak hasznára is. Mi tehát kedvezően fogadtuk híveinknek, a Neszmély nevű mezővárosban lakó polgároknak és jobbágyoknak érdekében felségünkhöz benyújtott kérelmét, mely szerint - amint mondják - az egy forintnyi taxa (adó) és egyéb szolgáltatások következtében maguk a polgárok az említett Neszmély mezővárosunkkal is nem csekély romlásra jutottak. Hogy tehát minél jobban ékeskedhessék népességgel és lakosokkal, helyesen és megengedően találtuk, hogy mostantól kezdve, a jövőben, az évenként fizetendő rendszerinti adójuk fejében ne fizessenek többet, mint telkenként egy fél forintot, még pedig két, egymást követő határidőben, tudni illik felét Szent Márton püspök és hitvalló önnepe körül, másik felét pedig Szent György vértanú ünnepe körül szolgáltassák be nekünk a komáromi várunkhoz, sőt ezennel helyeseljük és meg is engedjük. Ezért szigorúan meghagyjuk nektek, az említett Komárom várunk hűséges várnagyainak, a jelenleg szolgálóknak és a jövőben alkalmazandóknak, hogy említett Neszmély mezővárosunk polgáraitól és jobbágyaitól rendszerinti adójuk fejében ezentúl ne merészeljenek többet behajtani, vagyis – mint előre bocsátottuk – minden egyes telkük után fél forintot, az előbb említett határidőkben. Másként cselekedni ne merészeljetek, ha meg akartok maradni királyi kegyünkben. Jelen levelünket pedig, melyet titkos pecsétünknek - melyet mint Magyarország királya használunk, ráfüggesztésével megerősítettük, elolvasása után mindig adják vissza annak aki felmutatta. Kelt Budán, az Úrnak ezernégyszázhetvenegyedik esztendejében, uralkodásunknak tizenegyedik, megkoronázásunknak pedig nyolcadik évében.”

(Komárom megyei helytörténeti olvasókönyv. Szerk.: Ortutay András. Tatabánya, 1988.)

VII. Szökött jobbágyok Lábatlanon tett tanúvallomása 1714-ben

A megidézett tanúknak, a következő kérdésekre kellett választ adniuk:

Először: Mongya megh hiti után az Tanú tudja-e honnan és miképpen mostanában Méltóságos Fejedelem de Fundi Mansfeld Henrich Ferencz Komáromi commendans uram Uram ő Herczeghsége Neszmélly nevű ezen Tekéntetes Nemes Komárom Vármegyében lévő falujában lakozó és jobbágytisztő Kálmány Lőrincz, Horváth István, Buzás István, Buzás János, Mike András, Mike János, Mike István, Mike Gergőly, Mike Mihály, Mike Istók, Mike Gyurka, Kásti Mihály, Kocsis Gyurka, Méltóságos Esztergomi Érsekséghez tartozandó Tekéntetes Nemes Esztergom Vármegyében lévő Süttő nevű falubéli örökös Jobbágyak voltanak-e?

Másodszor: Mongya megh azt is a Tanú, hogy azon fönt előszámlált és nevezett jobbágyok ennek előtte elejikkel edgyütt sok számos esztendőktül fogvást mondott Süttő faluban, mint örökös jobbágyak a nagyon fönt tisztelt Érsekséghez tartozandó jobbágyak voltanak. Jobbágykodtanak és szolgáltanak-é?

Harmadszor: Mongya megh azt is, hogy azon fönt mondott jobbágyak nem is előbb, hanem Anno 1685. tudnia illik az, mely esztendőben Bécs megh szállása után az kereszténység megh vette Érsek Újvárt az töröktől azon időben és alkalmatossággal többször nevezett Süttő nevű falu elpusztulván es annak lakossi el oszolván ugy mentenek el Süttőrül más hová és következésképpen Neszmélly falura fönt titulált Méltóságos Herczegh Mansenfeld úr falujában lakni.

Negyedszer: Mást mit tud, látott és hallott az tanú ezen dologban? És az környékben Nemes Komárom és Esztergom Vármegyékben kiket tudna, az kik is sokszor titulált Mélt. Érsekséghez tartozandó Süttői Örökös Jobbágyak lettének volna és mostanában hol lakozának? Süttőrül mikor származtanak oda lakni? és kik lehetnének jó bizonyságok és egyebek az kik azok akik a Méltóságos Érsekség jussának hasznossak volnának, mindenkit hiti szerint valljon be igazán.

Válaszaikban a meghallgatottak egybehangzóan vallották, hogy az Esztergomi Érsekség felsorolt jobbágyai 1685-ben Süttő elpusztulása menekültek Neszmélyre, gróf Mansfeld Henrik Ferenc komáromi kommendáns birtokára. A vallomást tevők közül többen megemlítették még néhány olyan süttői jobbágy nevét, aki ekkor menekült Tatára, Szomódra, Nyergesújfalura illetve Héregre.

(KEMÖL 63–11–80 Komárom vm. törvényhatósági iratai – vizsgálat szökött neszmélyi jobbágyok ügyében)

VIII. A neszmélyi bírák esküje (1716–1739)

Az Neszmélyi fő Bíró Esküvésének Formája:

Én N. N. esküszöm az egy élő Istenre, ki Atya, Fiú, Szent Lélek teljes Szent Háromság, egy bizony örök Istenség ki engemet úgy segéllyen az én igaz hitemben úgy áldgyon úgy idvezítsen, hogy ez mostani folyó esztendőben az szegény Helységnek meg edgyező értelméből való Bírói tisztemben tellyes tehetségem szerint, tisztán, igazán, jó lelki ismérettel eljárok: mindenek felett az Isten ditsősségének elől mozdításárul, az Parochiárul, Oskolárul szorgalmatos gondot viselek; Földes Uramnak s annak Tisztviselőinek engedelmeskedem, ezeknek járandó jövedelmét bé adom az szegény helységnek meg maradása végett, kezem alá való föl vetéseit és más jövedelmeit nem tékozlom, az sor járásokon és más szolgálatokban sem atyafiságot, sem barátságot nem nézek, igaz ügyben én előttem megjelenő özvegynek, árvának, jövevénynek minden igye fogyotnak törvényes úton módon tehetségem szerint igazságot szolgáltatok (az helységnek szokott pecsettyét senkinek ki nem adom, sem a törvény Bíró, három eskütt társaim nélkül akár mely levélre is fel nem ütöm) esztendő elmulván pedig az szegény helységnek minden nemű föl vetésirűl és más jövedelmeirűl számot adok. Isten engem úgy segéllyen!

Polgárok vagy kis Bírák esküvésének Formája:

Én N. N. esküszöm az egy élő Istenre, ki Atya, Fiú, Szent Lélek tellyes Szent Háromság egy bizony örök Istenség, ki engemet úgy segéllyen az én igaz hitemben úgy éltessen, úgy áldgyon, úgy idvezítsen, hogy az én Polgári tisztemben, tisztán igazán el járok, mindeneknek előtte az Isten dicsőssége mellett hűséggel forgolódom, az Bírámnak és Eskütt Uraiméknak szavát fogadom, Bírám híre nélkül magam munkára a Falubul ki nem megyek, az Bíró házánál látott hallott titkos dolgokat idő előtt ki nem nyilatkoztatok; ha pedig valami ártalmas dolgot hallok, avagy eszembe vészek, melly a Falunak kárára ő kissebbségére lenne az Bírámnak hírre adom, meg mondom, az szolgálatban való sor járásokra edgyiket az másiktul meg nem különböztetvén szorgalmatosan számot tartok, igazán jártatok, minden töllem ki telhető s reám nézendő dolgokban az egy igazságnak és egyenességnek el követője lészek. Isten engem úgy segéllyen!

Notarius Esküvésének Formája:

Én N. N. esküszöm az egy élő Istenre, ki Atya, Fiú, Szent Lélek egy bizony Istenség, hogy ezen Notariusi Tisztemben tisztán, igazán, jó lelki ismérettel el járok, Bírák Uraiméknak tehetségem szerint minden Falu javára s meg maradására tzélozó dolgokban szavokat fogadom, Bíró híre nélkül az Falubul ki nem mégyek, az Bíró házánál látott hallott titkos dolgokat idő nap előtt ki nem mondom, minden Falu kárára tzélozó dolgokat hírré tészek, az helységnek felvetéseiben szedéseiben igaz lelki ismerettel írok és annak idején azokrul, az mint Birámtul az ki ment költség általam leiratik, számot is adok. Isten engem úgy segéllyen!

Juramentum in Gremium Consiliariorum Adsumptorum (A jelen lévő tanácsosoknak a testülete előtt):

Én N. N. esküszöm az Istenre, ki Atya, Fiú, Szent Lélek tellyes Szent Háromság, egy bizony örök Istenség, hogy ezen Neszmélyi helységnek Esküttei közé számláltatván tellyes tehetségem szerint jó lelki ismerettel azon leszek, hogy akármi ügyben én előttem meg jelenő özvegynek, árvának, jövevénynek, itt lakosnak Törvényében láttatásában jelen lévén ajándékért, adományért, atyafiságért, barátságért senkit meg nem nyomorítván minden szinmutatás nélkül szóllok, ezen helységnek javára titkos és közönséges helyen végzett és végzendő dolgait idő nap előtt ki nem nyilatkoztatom, sőt az mint az helységnek ártalmára tzélozott hallok, több eskütt társaimnak hírré adom, az Bírámtul pedig az Falu javára nézendő dolgok iránt hirdettetvén meg jelenek, mindenekhez igaz lelki ismérettel szóllok, az helység megmaradása mellett fáradozni tehetségem szerint előállok. Isten engem úgy segéllyen!”

(A felsorolt esküszövegek Naszályi András neszmélyi prédikátor tollából származnak, aki 1716. március 15–1728. február 4-ig szolgálta a helyi református eklézsiát.)

A felsoroltak világos képet adnak a község akkori közigazgatásáról. A bíró volt ennek a feje, akinek kezében összpontosult a végrehajtó hatalom. Adót szed és kivettet a jegyzővel, pénzt kezel, törvényt lát. Oldalán van az írástudó jegyző, beosztott hatáskörrel. Három tanácsbéli esküdt egészíti ki az elöljáróságot, a község tanácsát. A kisbírák vagy polgárok a végrehajtó hatalom szervei, egyúttal a község szolgái.

Törvény Bíró Esküvésének Formája:

Én N. N. esküszöm az edgy élő Istenre, ki Atya, Fiú, Szent Lélek tellyes Szent Háromság edgy bizony örök Isten, hogy az én felvett Törvény Bírói hivatalom a szent Istennek és Keresztény Országnak egyes Törvénye szerint elő állok és eljárok, mellyben minden rendeknek és ügyeteknek igaz érdem szerint való Törvényt szolgáltatok, a mi Istennek, Isten Törvényének, Méltóságos Urak egyenes rend szabásának ellene lészen, abban bé hunt szemű Tiszt viselő nem lészek, hanem a mint Isten Ditsősségének terjedésére, úgy a közönséges jóknak s haszonnak öregbítésére és elő menetelére, közönséges meg maradására néző ügyeknek segítésére és gyámolítására, mind a Tek. Uri Parantsolatoknak a tehetség szerint való tellyesítésére elméssen, szemessen vigyázok, Törvény tételekb. nem szemre, főre Atyafiságra, barátságra és adományra, hanem a jó lelki esméretre nézve voksolok, közönséges Tanátsnak elvégzett egyenes rendelését megváltoztatás nélkül akár Nagyoknak, kicsinyeknek szegényeknek, Gazdagoknak, elsöknek utolsóknak Törvényesen ki mondom és egész hivatalomnak viselésében és követésében nem magam hasznát, hanem Isten Ditsősségét állapotokban lehető hasznát javát és Isten kegyelméből való megállását tellyes tehetségem szerint munkálkodom. Isten engem úgy segéllyen!”

(Az esküforma Komáromi István prédikátor keze írása, aki 1728. március 20.-1739. március 18-ig volt Neszmély lelkésze.)

Öregasszony vagy Bába Hitének formája:

Én N. N. esküszöm az egy élő Istenre, ki Atya, Fiú, Szent Lélek tellyes Szent Háromság egy bizony örökké élő Isten. Hogy én az Öreg Asszonyi v. Bábai tisztet felvállalván, és minden személy válogatás nélkül míg erőm lesz, mind éjjel nappal szolgállok, senkit a gyermek szülésben szánszándékkal semmi némű tekintetére meg nem rontok, ahol pedig hamisat és Isten törvény ellen meg terheltetettet tapasztalok, el nem titkolom, sem gyermekét el nem vesztetem, a kezen születtetett gyermekekre pedig híven és keresztényi módon gondot viselek, ha erőtelennek tapasztalom kereszteltetését nem halogatom, magam ha egészségem … a Templomban véllek fel menek a kereszt Atyákat és Anyákat egyben gyűjtöm, a Tanítónak… adom. Isten engem úgy segéllyen! Amen.”

(Az esküszöveg Kispataki János lelkész munkája, aki 1739. május 15–1753. november 19-ig, haláláig volt neszmélyi prédikátor.)

(Neszmélyi Református Gyülekezet irattára)

IX. Almási és neszmélyi hegytörvények (1766)

Articulusok

Mellyek a Felséges Uraságtól Almás Helység Promontoriomának jövendőbeli megmaradása, és jó rendnek megtartására mintegy valóságos Törvénynek formájában adattatnak ki, a kikhez ezen Helységben való minden rendbéli mostani és jövendő Szöllős Gazdák, mind valóságos Törvényhez, mindenkor és mindenekben magokat tartoznak alkalmaztatni. Legelőször is pedig következik, hogy Bírák, vagyis Hegy Mesterek meg esküdtetések formája: úgy, mint:

Én N.N. esküszöm az élő Istenre, a ki Atya, Fiú, Szentlélek teljes Szent Háromság egy bizony örök Isten, hogy én a melly Hegybéli Bíróságot s Hivatalt magamra föl vettem, abban híven és igazán eljárok, senkinek Személlyét nem tekintvén, Atyafiságot, Szomszédságot, Barátságot, Félelmet, Adományt kedvezést félre tévén, valakit kártételben titkon avagy nyilván, éjjel vagy nappal benne találok, mindazokat az én Hitemnek kötelessége alatt, legelsőben a Helység Bírájának meg jelenteni el nem mulatom, annak utána az Uraságnak is bé mondom, magánossan véle semmiképpen meg nem egyezek; Úgy szintén Vinczellérek, Pásztorok dolgaikra, restségekre, és kártételekre szorgalmatossan vigyáznom köteleztetem, és ha azt elfeledni el mulasztom, mind annyiszor az Uraságnak és Helységnek büntetésébe essem. Isten engem úgy segéllyen!

Első articulus

Hogyha valamelly Szöllős Gazda a Szöllő Hegyen igazságtalanoknak, vagy hamissaknak kiáltaná tenni az hegyhez hittel, köteleztetett Bírákat, tehát annak büntetése lészen tizenkét forint, melynek három része az Uraságot, egy része pedig a Helységet fogja illetni.

Második Articulus

Hogyha valamelly Szöllős Gazda Vasárnapon, és más üllyő ünnepen Isten Törvénye ellen tapasztaltatik Szöllőjét mívelni büntetése lészen ennek is három része az Uraságé, egy pedig a Helységé fog lenni. Nem különben ha a most említett ünnepeken Gyümölcsöt fölösleg szedne, vagy is kereskedésre rázna az ollyaténoknak Gyümölcsfák confiscaltassék.

Harmadik Articulus

Hogyha valamelly Szöllős Gazda maga Szöllőjét el akarja adni, legelsőben is a kétfelől való Szomszédjait azon Helybéli Bírák által kinállya meg mindazáltal adván nekik 15. napot, el fojván a 15. nap, tehát ezután úgy adhassa el, a mint magának tetszik, és azután Szomszédoknak semmi megvettése nem lészen hozzája; A föl vállás […] lészen az Uraság előtt, úgy annál erőssebb jussal meg maradhasson a vett Szöllőben, a mellyből az Uraság köttettje alatt ki adná levelét, ugyan az Uraságnak mind ez ideig illyenektől járandó kivül, Két forintot, a Hegy Biráknak pedig 60. krzt. vagy az adó vagy a vevő amint az alkuban megegyeznek tartoznak fizetni.

Negyedik Articulus

Hegy Mesterek köteleztetnek az olyan Szöllős Gazdákat a kik Szöllőjüket rosszul dolgozzák, és parlagon hagyják, leg először meg inteni, a melly intés ha semmit sem fog használni, tehát az Uraságnak, hogy Szöllőjöket azonnal minden jutalom nélkül el vehesse, és másoknak akik jobban dolgozzák, adhassa, tartoznak bé mondani; amint hogy Vincellérekre is, Munkásokra, és Pásztorokra szorgalmatosan vigyázni köteleztetnek, hogy a reájuk bízott Szöllőn kívül ne járjanak, és Szomszédoknak, vagy másoknak kárt ne tegyenek, hogyha pedig kár tételben tapasztaltatnának, büntetve legyenek annyira, a menyire a kártétel Helység és hegy Bírák által fog betsültetni amellyet […] a Káros Szöllős Gazdának tartoznak az […] fizetni; Úgy nem külömben Szölőben titkon járó vadászokra is köteleztetnek a hegy Birák végyázással lenni mindenkor, kiket is tapasztalván, azonnal puskájoktól meg fosztani, és hogy tizenkét forintra azon felyül büntetődjenek, az Uraságnak bé adni tartoznak; Rossz életű asszony pásztorokat pedig a szölőkben senki se állítson ugyan tizenkét forint büntetés alatt, mellynek is három része az Uraságé, egy része pedig a Helységé fog lenni.

Ötödik Articalus

Az hegy Mesterek és Bírák midőn a szöllőket járják szabad lészen nékik egy-két gyümölcsöt a fák alatt föl venni, vagyis fákról szakasztani, nem pedig tarisznyával a házakhoz hordani, vagy másoknak Uraság és Vármegye Tisztein kívül gazdálkodni, avagy éppen pénzen eladni, sőt a Szöllős Gazdáknak Gyümölcsét, és mindenféle Terményt minden úttal móddal őrizni és oltalmazni tartoznak.

Hatodik Articulus

Hogyha valaki leg inkább egyik Szomszéd a másik híre nélkül Szöllőjében tapasztaltatik, vagy keresztül járja, és útat tsinál által rajta, vagy valamelly fej Szöllőt le szakaszt, avagy gyümölcsét el viszi, az ollyant rajta tapasztalván Hegy Mesterek vagyis Bírák, büntessék 4. ftra, ennek is három része az Uraságé, egy pedig az Helységé lészen.

Hetedik Articulus

Senki egyik Szöllős Gazdának Szöllőjéből, sem Télen, sem Nyáron, semmi szin alatt karóját el vinni, vagy Szöllő hagyományát le metszeni: avagy oltványát ki ásni ne merészellye, ha ki tapasztaltatik, büntessék Tizenkét ftra, mellynek is három része az Uraságé, egy pedig a Helységé fog lenni.

Nyolcadik Articulus

Hogyha valamelly embernek történetből Marhája a Szöllő Tilossába vagy a Szöllőbe szalad, annak kártétele a Káros Gazdának fizettessék meg, és ha szánt szándékkal tapasztaltatik, hogy Marháját a Szöllőbe bocsáttya, vagy hajtja, akkor a Hegy Mesterek meg fogván tizen két forintra büntessék; három része az Uraságot, egy pedig a Helységet illetvén.

Kilenczedik Articulus

Midőn valamelly villongás vagyon a két Szöllős Gazdák között az útak és megyék eránt, tehát akkoron a Helységbeli és hegy Bírák tartozni fognak az […] részire ki menni, és azok közt igasságos igazitást tenni, és ha úgy kiványák, hogy Megye kövekkel ki rakják azon villongó Megyét, akkor tartozni fognak az […] minden le tett kőért Nékik le tenni 12 pénzt.

Tizedik Articulus

Ha valamelly gyümölcsfa, vagy ága miatt a Szomszédok között verekedés volna, tehát a hegy Bíró esküdttel együtt, kimenvén az […] kivánságára, az ollyan fát, vagy annak ágát a villongásnak el távoztatásáért vágják le, ha pedig az ollyan Fának Gazdája nem akarná engedni, a Hegy Bírák által büntettessék 4 ftra, a mellynek három része az Uraságé, egy része pedig a helységé fog lenni, és ugyan csak azután is vágattassék le az ollyantén fa vagy ága.

Tizen egyedik Articulus

Valamelly Személly az helységbéliek közül a Hegy Bíróságot föl vállalni nem akarná, tehát magát az Uraságnál tizenkét forintokkal megválthassa.

Tizen kettődik Articulus

Hogy ha valamelly Törvényt a Hegy Bírái az Helység béliekkel tésznek minekelőtte Executioba mennyen a dolog, tartozni fognak azon Törvéntételt az Uraság eleibe terjeszteni, azt helyben hagyván az Executiót azután végben vihetik.

Tizen harmadik Articulus

Hogy ha valamelly Szöllős Gazda maga Szöllőjében valakit meg fog, vagyis Marhát bé hajt, tehát nem lészen néki szabad hír nélkül meg alkudni, és ha meg alkuszik is egyedül csak a maga kára eránt alkudhatik meg, és az után ugyan csak tartozik bé adni az hegy Bírának, és sem Tolvajt sem Marhát senkinek maga keze alatt nem szabad tartani, hanem mentül elébb lehet, az hegy Bíró keze alá tartozik 12 frt. büntetés alatt adni, és az attól magának satis factiot kérni; megböcsülvén a Kárt a büntetésnek három része az Uraságé lészen, egy a Helységé.

Tizen negyedik Articulus

Minekelőtte pedig a régi bévett szokás szerént az Uraság által föl nem szabadíttatik a Szüret, mind addig sem csemetéknek, sem […] az Uraság Fundusán lévő Szöllőjöket nem lészen szabad meg szedni, és ha valamelly Helységbeli ember kivánná el vinni maga Borait, tehát az Uraságtól szükség hogy szabadsága légyen, másképpen, ha tapasztaltatik minden bora confiscaltatik és az Uraság részére foglaltatik.

Tizen ötödik Articulus

Hogyha embert fognak a Szöllőben, a ki lopné mégyen, büntetése fog lenni 12 frt. az Uraságot 9 f. az Helységet 3 frt. illetvén; hasonlóképpen tizenkét ftra büntetődnek azok is, a kik Szüret előtt, vagy is meg hagyván a Szöllőt Szüret után is Puttonyokkal és Kosarakkal akárhol akárkinek árulni vagyis el adni tapasztaltatnak.

Tizen hatodik Articulus

Neszmélyen Szöllős Gazda tartozni fog maga Szöllője végében az útakat, gátakat, és gyepüket meg csinálni újjítani, és minden jó móddal tartani, ha pedig valamelly embernek gáttyán rés találtatik, s gondviseletlensége miatt Marha mégyen bé rajta, büntetése 4 frt. az Uraságnak tudniillik 3 f. az helységnek 1 frt. járandó lészen.

Tizen hetedik Articulus

A ki Szöllő Hegyen Istent Káromló Szókkal illetné Szomszédját, vagy Felebaráttyát, büntetése az Uraság részire f. 1. Helység részire kr. 50.

Tizen nyolcadik Articulus

Minden esztendőben Szüret előtt, minekelőtte az Uraság bé megy, tartozik a hegy Bíró a helységet, és külső Szöllős gazdákat öszve gyűjteni, és ezen Articulusokat előttök el olvastatni, hogy ha pedig valaki parancsolatra semmit sem hajtván, meg jelenni el múlatná, annak büntetése 4 frt. három része az Uraságé, egy a Helységé lészen.

(Magyar Országos Levéltár: A Zichy család levéltára. P. 707.–118 CS. Almási és Neszmélyi hegytörvények 1766.)

X. A református egyház dokumentuma a második világháború áldozatairól

Özv. Csémi Lászlóné, sz. Natkai Lídia, 1944. december 24, falunkat ért bombatámadás alkalmával házát telitalálat érte. 72 éves volt.

Juhász Sándor, 18 éves, 1944. december 27. Agyonlőtték az oroszok, és az udvaron temették csak el.

Anda Bálint 64 éves, az orosz megszállás alatt, amely december 1944. 27-től január 2-ig tartott lőtték agyon. Megemlékezés Juhász S. temetésén

Asztalos Sándor 39 éves, az orosz megszállás alatt lőtték agyon

Hordós Istvánné 56 éves, az orosz megszállás alatt lőtték agyon

Mike Gyula 49 éves kovács, december 29.

Kecskeméti József 73 éves, repülőről lőtt géppuska ölte meg fafaragás közben az udvarán 1945. január 5.

Kelemen Sándor 80 éves, 1945. január 1. Bomba érte a házukat és agyonvágta.

Mike Rezső 36 éves, 1945. január 2. Elhajtották az oroszok, és az erdőben agyonlőtték. Úgy hozták haza kocsival.

Karsai József 47 éves, 1945. január 2. Őt is elhajtották az oroszok és Agostyánon lőtték agyon. Ott is temették el közös sírba.

Babolcsai Géza 14 éves, 1945. január 2. Az ellentámadásnál egy német golyó ölte meg.

Barsi Zsigmond 18 éves, 1945. január 2. Visszavonulásuk alkalmával magukkal hajtották az oroszok és agyonlőtték. Kocsival hozták haza.

Becsei József 63 éves, 1945. március 15. Rálépett egy aknára.

Pap József (-), 1945. március 5. Még januárban elvitte karját egy aknaszilánk.

Harcsa Józsefné 77 éves, 1945. március 20. Bomba ölte meg.

Barassó János honvédhuszár 24 éves, 1945. március… Környe-oroszlányi fronton hősi halált halt. Onnét hozták haza szülei.

ifj. Mórocz József, 1945. január 2. (Baptista egyház adata)

Kelemen Sándor 32 éves, 1945. január… Oroszországban, egy fogolytáborban orbáncot kapott. Egy szakaszvezető bajtársa írta meg.

Kéri János 16 éves, 1945. szeptember 14. Aknarobbanás

(Neszmélyi Református Gyülekezet irattára)