Előző fejezet Következő fejezet

Oskolák, mesterek, egyletek

 

A noszlopi gyerekek oktatását a XVIII. század első évtizedeiben s feltehetőleg az azt megelőző időkben is a prédikátorok és a mellettük kántori tevékenységet ellátók végezték. Amíg nem épült iskola, a nebulókat a prédikátor házánál tanították a betűvetésre, olvasásra, számtanra.

Nem zárták ki, maguk közé fogadták kezdetben a katolikus gyerekeket is, hiszen kevesen voltak. 1734-ben a gyülekezet Gönczi Jánost hozatta prédikátornak, aki ifjúságában Veszprémben volt oskolamester. Prédikátorsága idején leesett a lótól, hangszálai maradandóan megsérültek. Hiába tartották jó tanítónak, alig tudott beszélni. Így Noszlopon inkább a kántorra bízta a tanítást.

1737-ben az anyagilag megerősödött gyülekezet már iskolamestert is tudott fogadni. Az első tíz éven át szolgált a faluban majd Szemerére költözött. A csak keresztnevéről ismert Mihályt Laki Szalai Gergely követte, aki hat esztendőt töltött Noszlopon.

1749-ben a katolikusok kegyura, gróf Esterházy Károly mestert hozatott a katolikus gyerekek számára, ettől az évtől ők külön tanultak.

1750-ben a reformátusok újonnan renováltatott parochiális háza fogadta a tanulókat. 1752-től Laki mestert Gönczi Sámuel váltotta, aki azonban megbetegedett. Fél év után Bahári Zsigmond került a helyére. 1774-ben a gyülekezet Nagyacsádról hozatta a faluba az új mestert. Benedek Sámuel két évig élt Noszlopon, Tapolcafőről Ferenczi Sámuel váltotta. 1779-ben Nagy István személyében Pápáról hívtak mestert a reformátusok. Ő is két évre szegődött Noszlopra, utóda a Szentkirályszabadjáról érkező Boros István.

1784-ben az új prédikátor, Szalay János Losoncról, egyenesen a gimnáziumból hozatta maga mellé mesternek Kardos Lászlót. A lelkész másfél év után elköltözött, de a mester még kitöltötte a hátralevő fél esztendőt. 1788. február 13-tól Fodor Mihály tanította a reformátusok gyermekeit. Ideje lejártával 1790-ben Ónódi Benjámin vette át az oktatást az időközben felépült – s ebben az évben a tűz martalékává vált – oskolaházban.

A silány anyagból, fából és sövényből emelt épületet a mesterházzal együtt elemésztette a tűz. Az új iskolát már kőből építette a hitközség. Ennek alapjait 1792. március 30-án rakták le. Itt már nem Ónódy tanított, hanem Gyenge Dávid, aki az új mesterlakás és az iskola elkészültéig nemes Pap Györgynél kapott szállást. Azonban Gyenge életvitelével nem lehetett elégedett a református közösség. A mester „megjobbíthatatlan életet követvén” hivatalától megfosztatott, és „kitaszították” a faluból még 1792 decemberében. Helyére Kardos Zsigmondot hozatták, aki egy évig maradt. Őt Tímár János váltotta, aki Szemeréről került a községbe. Négy évig tanította a gyerekeket. Hivatalába aztán Szalóky Márton rendeltetett Bakonyszentkirályról. Szalóky ugyancsak négy évet töltött a községben 1799-től 1803-ig oktatta a nebulókat. 1803–1805 között Vas Mihály volt a reformátusok mestere. Rákosról költözött Noszlopra, s innen Szerecsenybe ment tovább. 1805-től pedig a szerecsenyi mester vette át a helyi református gyerekek tanítását.

A kőből épített, náddal fedett, a prédikátori ház felett álló oskolaházban a XIX. század elején ötven-hatvan gyermek sajátította el a legfontosabb ismereteket. Bartza Pál lelkész 1808-ban így fogalmazott: „Többen is lehetnének, ha a Noszlopi szülék gondosabbak és érzékenyebbek volnának gyermekeik boldogsága eránt.”

A katolikus iskola működéséről kevesebbet tudunk. Az 1779. november 30-i egyházlátogatás alkalmával a hetvenesztendős Komlósi Györgyöt mutatták be mesterként a vizitátoroknak. Komlósi kisgimnáziumot végzett, hitvallást tett a katolikus vallás mellett, jól ismerte szokásait, szertartásait. Oktatási tevékenységét megfelelőnek minősítették. Ő látta el a kántori teendőket is, és a harangozás hárult még rá. Jó erkölcsűnek találták, „nem italozik, egyebekben sem lehet elmarasztalni” – írták róla. Párbérként évente tizenegy és fél krajcárt és egy negyed mérő rozsot kapott. A természeti katasztrófa elleni harangozásért két mérő vegyes gabona járt neki a katolikusok malmának jövedelméből. A tanításért negyedévenként harminc krajcár illette. A szegények gyermekeit ingyen volt köteles oktatni. A halotti kiharangozásért öt krajcárral, hirdető cédula megírásakor tizenegy és fél krajcárral adóztak szolgáltatásáért.

Szántóföldje kilenc dűlőben feküdt szerte a határban: egy két pozsonyi mérős darab a Szabadfű-szélben, két pozsonyi mérős a Darab-erdőben, négy pozsonyi mérős a Vékon-berekre-dűlőben, három, összesen hat és háromnegyed mérőnyi földje a Közép telekben, s ugyancsak három a Hoszszú-berekre-dűlőben, együttesen öt és egynegyed mérő területen. A kegyúrtól három rétet kapott. Egyik a Kiss-szél alatt terült el, két szekér szénát termett. A másik a Vargáné-irtásban volt, egy szekér szénát hozott csak a mesternek. A harmadik, a köziszákbeli két szekér szénát jövedelmezett. A földeket és a réteket a hívek munkálták meg a mester számára. Az igás állattal rendelkezők még egy szekér szénával is tartoztak neki évről évre.

A katolikusok iskolája a paplakhoz hasonlóan részben fából, részben szilárd anyagból készült. Szobából, konyhából és kamrából állt, legfeljebb méreteiben különbözhetett a helyi lakóházaktól. Az egyházlátogatók rendkívül rossz állapotban találhatták, mert ezt örökítették meg a jegyzőkönyvben: „közel az összeomláshoz”.

1808-ban a noszlopi református tanító, azaz „rector” fizetését a következőkben állapították meg: 21 forint készpénz, 21 pozsonyi mérő gabona, öt helyen való szántóföld, amelyet a hívek kötelesek bevetni az oskolamester „magvával”, a jó olvasóktól egy forint, a nem olvasóktól pedig tizenkét krajcár járt neki. Az olvasás fokát a prédikátor és az elöljárók voltak hivatottak megítélni. Ötven forint értékben húst, húsz forint értékben sót is juttattak a mester megélhetésére, illetve az eklézsiában megforduló deákok és más jövevények eltartására. Gyertya készítéséhez tizenöt font faggyút adományozott a gyülekezet. Egy szekér széna, tizenöt öl tűzifa volt még a járandósága. A tűzifát a hívek szokták „felaprózni” számára. Halotti énekért húsz krajcár, búcsúztatásért egy forint volt a juttatása. Gyümölcsös- és veteményeskertet művelt, gabonája őrlését a gyülekezet végezte. Minden gyermek után egy peták vagy krajcár illette, s gyermekenként egy-egy csirkét is kapott szolgálata ellenében.

A XIX. század első felében még gyakran váltották egymást a rektorok a noszlopi református iskolában. Szatmári Jánost Tóth József követte 1809-ben. Csak egy évig maradt, azután Mile Gábor vette át a gyermekek oktatását. Három év után költözött el helyére Hetesi Imre mester került. Négy évig tanított Noszlopon, utódja, szintén négy esztendőt töltött le az iskolában. 1821-től Csoknyai János volt a reformátusok mestere két éven át. Az utána következő Jakab Mihály négy évre vállalta a tanítást. Pente Sámuel már hét évig oktatott a községben. Horváth Zsigmond 1834–38 között vezette a helyi református iskolát. Helyére Bettes Dánielt hozatták, aki megragadt a faluban, egészen 1873-ig töltötte be a mesteri hivatalt.

Közkedvelt ember lehetett, vele íratták meg a vármegyéhez küldendő levelek egy részét. Bevonták a népszámlálásba a helység elöljárói. 1854-ben a devecseri főbíró körlevele jutott el az egyházi elöljárókhoz: „Tapasztaltatván mikép a szülők gyermekeiket főkép a nyári hónapokban részint mezei munkára részint barmok etetésére használván, ezáltal őket a rendes iskolába való járástól elvonván, mihez képest utasíttatnak a járásbeli községek birái, hogy a szülőket azonnal értesíttessék, hogy minden kifogások félre tételével az oskola köteles gyermekeket szorgalmatossan iskoláztassák, ellenkező esetre sulyos pénzbirsággal fognak a hivatal által büntettetni.”

Nem tudjuk, hogy büntettek-e szülőt emiatt Noszlopon. Nem hinnénk. Hiszen a gyerekeknek ki kellett venniük részüket a határbeli és a ház körüli munkákból, a paraszti élet rendje ezt mindenütt megkövetelte. A szegényebbek őrzőgyerekeknek adták kisebb fiaikat, ellátásért és egy öltözet ruháért kora tavasztól késő őszig legeltették a határban az állatokat. A lánykák libákat őriztek a falu széli réteken, a nagyobbakat pedig bevonták a háztartási munkákba.

Bettes Dániel mestert 1873-tól Csabi Károly váltotta, aki négy évig tanította a helyi református gyermekeket. Utána Papp Gyula segédtanító látta el a teendőket egy éven át. Kiss Kálmán már kilenc évet töltött a községben, s utódja, Molnár Géza helyettes tanító két évig szolgált. Szalai József tíz esztendeig tanította a nebulókat, mellette 1900-tól második tanítóként alkalmazták Trombitás Lajost. Ettől az évtől egészen az államosításig két rendes tanítóval működött az iskola. Szalai József 1902-ben távozott a faluból, helyére Herczeg Bélát hívták. Hat év után őt Dezső Lajos váltotta. Több helyettes, illetve másodtanító dolgozott az irányításával, 1922-től Nagy Jenő, 1923-tól Papp Kovács Emil, 1926-tól pedig Hatvani Erzsébet másodtanító.

Dezső Lajos életvitelével, tanítói erényeivel nem csak a reformátusok, de az egész falu tiszteletét kivívta. Neki és Németh József lelkésznek köszönhetően több református ifjú is továbbtanulhatott. A gyermekek képességeit felismerve rábírták a szülőket, hogy érdemes vállalniuk a taníttatás költségeit. Felkeresték a családokat, és együtt érveltek a gyerekek érdekében.

Csizmadia Dániel, Nyírő Károly, Bolla Vince, Noszlopi Bakonyi Dezső és még sokan mások az ő segítségükkel kerültek be a pápai Református Kollégiumba. Csizmadia Dániel nyolcholdas gazda fiaként az érettségi után teológiai akadémiát végzett, majd Svájcban volt ösztöndíjas. A neszmélyiek választották lelkipásztorukká, végül Esztergomban szolgált. Nyírő Károly édesapját Parragh Károly nagygazda alkalmazta. Egyetlen gyermeke is kivette részét a határban a munkákból, szorgalmasan segítette szüleit. A helyi református iskola egyik büszkeségeként Pápán sem vallott szégyent. Tanára, Fejes Zsigmond megbizonyosodott a fiú kiváló matematikai képességeiről. Utódjának akarta, de az inkább a számára egyetlen reális továbbtanulási lehetőséget választotta, teológiai akadémiát végzett. Lelkész lett, hatásos szónokként híresült el. Pilismaróton élt, szüleit is magához vette.

Németh Sándor édesapja az első világháború noszlopi áldozatainak egyike. Özvegy édesanyja két gyermeket nevelt. A kollégiumban kitűnt egyháztörténeti tudásával, egyik, e témájú dolgozatával első díjat szerzett.

Pápai tanulmányai szüneteiben szülőfaluja templomában prédikált. Csajágra hívták meg lelkipásztornak, ahol részben maga művelte az eklézsia földjeit. Fáber Kovács Gyula Dezső Lajos rektor egyik legkedvesebb tanítványa volt. Szülei tüdőbajban szenvedtek, korán elhaltak. Az okos fiút nagyszülei gondozták. Gyermekkorában ő őrizte apja teheneit, s közben mindig olvasott, tanult. Kislegátusként végigjárta a falu házait, és szép köszöntőt mondott. Nagylegátussága idején emlékezetes prédikációkat tartott a templomban. Színjeles tanulóként, tollforgató diákként választhatta volna a tanári pályát. Inkább lelkész lett, Utrechtben ösztöndíjjal képezte magát. Öröklött tüdőbaja vitte el korán, alig 44 éves korában.

Csizmadia Károly pápai tanulmányai után Mosonmagyaróvárra került lelkésznek. Nevéhez kapcsolódik a rajkai és a hegyeshalmi fiókegyházak megszervezése. Nagy népszerűségnek örvendett gyülekezetében, de szülőfalujától sem szakadt el. Rendszeresen hazajárt, meglátogatta rokonait, barátait, gyerekkori játszótársait. Rendszeresen publikált, öt kötete jelent meg nyomtatásban, köztük az 1990-ben, a Károli Gáspár által 1590-ben fordított Biblia első kiadásának négyszázadik évfordulója alkalmával kiadott, Bibliai eredetű szállóigék, szólásmondások, közmondások című műve.

Bolla Vince szülei nyolc-tíz holdon gazdálkodtak, négy gyermeket neveltek. A fiú sakktudását külön értékelték a pápai kollégiumban, és ódapályázatokon is eredménnyel szerepelt. Nagypirit lelkésze lett, nyugdíjaséveiben pedig Veszprémvarsányban szolgált. A noszlopi földbe kívánkozott vissza, nagy részvét mellett temették rokonai, falubelijei mellé.

Noszlopi Bakonyi Dezső édesanyja a fővárosban volt cseléd, fiát szüleire bízta. A gyerek elemi iskolái után Pápán végezte a gimnázium első négy osztályát aztán édesanyja a pesti reálgimnáziumba íratta. Németh József noszlopi lelkész közbenjárására Pápára került vissza a teológiai akadémiára. Tárkányban, Bokodon, végül Kocson volt lelkész nyugdíjazásáig.

A pápai kollégiumban tanuló noszlopi diákok életét Fáber Kovács Gyula regényben örökítette meg. Ballag már a vén diák című műve 1932-ben jelent meg Pápán. A szerző édesanyjának és a pápai alma materének ajánlotta a Főiskolai Nyomdából kikerült kötetet. Dabi Gyurka alakjában saját magát mintázta meg, Csizmási Dániel valójában Csizmadia Dániel, Nyíri Karcsi figurájában pedig Nyírő Károly elevenedett meg.

A pápai diákok karrierje példaképpen szolgált a faluban. Bizonyára fokozott kedvet ébresztett a tanulás iránt. Egyre ritkábban kellett megdorgálni a szülőket gyermekeik iskolai mulasztása miatt, mint tették azt 1896-ban egy presbitériumi ülésen: „Nagy tiszteletű elnök úr meg hivatta az iskola mulasztó gyermekek szülőit az egyházi elöljáróság, mint iskolaszéki tagok elé, mint elsőfokú büntetés végre hajtása illetve meg dorgálása végett. Miután a szülők a dékányok hívására meg nem jelentek, ezen dorgálás vagy megintés írásbelileg történt és határoztatott hogy a másodfokú büntetés e hó 15. napján okvetlen alkalmaztatni fog a mi 50 kr. fizetése leend.”

1897. augusztus 29-én a következő határozatot hozták: „Határoztatott, hogy miután a 15 krajcáros iskola adó még csak a 1892/3 ik iskolai évtől iskolába járó gyerekek névsorát, és a gyülekezet gondnoka először barátságos úton szólítsa fel szüléiket fizetésre, – de ha sikertelen maradna a felszólítás, a nevezett tartozás még per útján is behajtandó, – annyival inkább, mivel a gyülekezet nincsen oly anyagi helyzetbe hogy egyesek helyett ily tetemes összeget (91frt 65kr) pénztárából fedezzen.”

Nem csupán az iskolaköteles gyermekek mulasztottak néha napokat, heteket az iskolából, alkalmanként a tanító hiánya miatt is szünetelt az oktatás. 1901. január 20-án foglalták jegyzőkönyvbe a következőket: „Több elöljáró megbotránkozással jelenti, hogy Szalay József, egyházunk tanítója oly botrányosan viseli magát, hogy gyakori részeg állapotával nem csak a közerkölcsök ellen vét, hanem úgy az istentiszteleti teendőket, mint az iskolai tanítást a lehető legnagyobb mértékben elhanyagolja. Most is már öt nap óta részeg állapotban van s az iskolai tanítás e miatt jan. 16-ika óta szünetel, mai napon pedig az istentiszteletre rendelt órában is a korcsmában dorbézult.”

A noszlopi reformátusok hagyományosan a pápai kollégiumban taníttatták gyermekeiket. Németh József lelkész is a városba adta Péter fiát, hogy az ősi kollégium falai közt szívja magába a tudást. Pap Géza, a módos vendéglős fia is ott tanult, majd a Műszaki Egyetemre iratkozott be. Ma Amerikában él, és rendszeresen látogatja alma materét. Ez a folyamat csak a kollégium államosításakor szakadt meg.

A katolikusok ritkábban adták papi pályára gyermekeiket. Scheller erdész, a nagybogdányi kastély egyik tulajdonosának fia lett pap, Gál erdész fia pedig misszionárius munkát végzett Afrikában. Ács Anna Pápán, az irgalmas nővérek kollégiumában szerzett tanítói oklevelet 1922-ben. Két év múlva Nagygannán választották meg tanítónőnek. Emellett népművelési előadóként tevékenykedett, és vezette a nőnevelési tanfolyamot.

Gaal Sándor Győrött végezte a tanítóképzőt. Zenei tudása alapján az intézet énekkara segédkarnagyává nevezték ki. Mindössze egy hónapig tanított Devecserben, majd Veszprémbe került. Már az első veszprémi évében dalárdát szervezett a Katolikus Leányegyesületben. Közben a Nemzeti Zenedében folytatta tanulmányait, aztán 1900-tól két éven át Svájcban, Franciaországban, Dániában, Svédországban, Németországban és Prágában bővítette zenei és népnevelési ismereteit. 1903-ban Kuruc dalkör néven kórust szervezett Veszprémben, amely később Veszprémi dalegyesületté alakult át és országos hírnévre tett szert.

1916-ban Gaal Sándor alapította a városi zeneiskolát, és tizenöt évig állt az intézmény élén. Támogatásával újabb kórusok alakultak, köztük az Iparosdalárda. Érdemeit 1916-ban Sopronban aranyéremmel, 1927-ben Szegeden királyi díjjal ismerték el. 1928-ban kinevezték a veszprémi elemi iskolák igazgatójává. A dalkultúra fejlesztése terén kifejtett munkásságáért Signum laudis díjjal jutalmazták, kórusával díjak sorát nyerte el.

Zeneszerzőként is jól csengett a neve. Kórusműveit országszerte műsorra tűzték. Veszprémi nóták címmel két ízben adott ki dalgyűjteményt. Az ő szerkesztésében készült a polgári fiú- és leányiskolák részére a Dalcsokor című daloskönyv. Egyházzenei munkássága szintén maradandó. 1937-ben dr. Rott Nándor felkérésére orgonakönyvet állított össze, amelyet 1989-ben újra kiadtak. 1958-ban, 83 esztendős korában hunyt el Veszprémben. Egykori városbeli lakóházán, az Iskola u. 3. szám alatt emléktábla hirdeti érdemeit.

Csizmadia Imre 1906-ban született Noszlopon. Szintén tanítói képesítést szerzett, Pápán, 1927-ben kapta meg az oklevelét. A Zeneakadémián ének-zenetanári tanulmányokat folytatott. Bárdos Lajosnál tanulta a népzenét, Vásárhelyi Zoltánnál a karvezetést. 1943-ban diplomázott, és Sárbogárdon kezdte pedagógiai működését. 1963-tól a rákospalotai zenei általános iskolában tanított éneket. Az 1930-as évektől foglalkozott nótaszerzéssel és nótahangversenyek szervezésével. Zalai Hajba Sándor, Rakk István, Dóry József és mások szövegeit zenésítette meg, s dallamot szerzett Gárdonyi Géza Sűrű sötét erdő című verséhez is. 1982-ben a fővárosban temették el. Sok nótáját repertoáron tartják korunk nótaénekesei.

Gyermekük taníttatása rendkívüli erőfeszítést igényelt a legtöbb családtól. A továbbtanulási vágy azonban olyan erősnek mutatkozott, hogy felülkerekedtek a nehézségeken. Czepek Magdolnát és nővérét sem tudták polgáriba íratni a szülei. Könyörgésükre mégis – magánúton – elvégezhették tanulmányaikat. Devecserben két tanárnő készítette fel őket a veszprémi irgalmas nővérek Ranolder Intézetében leteendő vizsgára. A két lány albérletben élt Devecserben. Hogy csökkentsék a költségeket, a tűzifát otthonról hozták, s maguk fűtöttek. Édesanyjuk a postakocsival naponta küldte be az ebédjüket. Kocsi Kálmán tanító úr jól megtanította velük az alapokat: egy év alatt sajátították el a két osztály tananyagát, és sikeres vizsgát tettek a megyeszékhelyen. Később újabb képesítést szereztek, de már munka mellett, a maguk erejéből.

A pápai Tanítóképzőben oklevelet nyert Zsigmond Gyulát 1927-ben választották meg kántortanítóvá Noszlopon. Nyugdíjba vonulásáig generációk sora került ki keze alól. Szigorúan, de emberségesen tanított. A helyi Közművelődési Egyesület elnöke lett, az iskolaszék elnöki tisztét is rá bízták, és tagja volt a községi képviselő-testületnek. A szorgalmas és agilis tanító mindig megtalálta a módját a kultúra iskolán kívüli népszerűsítésének.

A református fiatalok a falu tanítóinak irányításával színműveket tanultak be és adtak elő a lakosság szórakoztatására. Maguk varrták a jelmezeket és készítették, festették az impozáns díszleteket. Főként népszínműveket vittek színre: a Falu rosszát, a Piros bugyellárist, a Sári bírót, a Gyimesi vadvirágot, a Hiba van a kréta körült játszották nagy lelkesedéssel és megérdemelt sikerrel.

A felekezeti iskolákban külön színpadot építettek. Az előadásokon vallási különbözőség nélkül vett részt a falu apraja-nagyja. A bemutatók után rendszerint fényképet készítettek. Sok család őrzi a személyes fotók mellett ezeket a felvételeket, emlékezve a nagyszerű estékre, felmenőik színpadi szereplésére.

A katolikus és református legények külön-külön egyletbe tömörültek. A katolikusok az 1930-as években két helyiségből álló egyleti házat építettek a Kis utcában. A reformátusok a Szedres mellett, a kovácsműhely mögött hozták létre egyleti épületüket. A legények esténként itt szórakoztak: rádiót hallgattak, sakkoztak, dominóztak, és meghányták-vetették ügyes-bajos dolgaikat. A fiatal nős férfiakat is maguk közé fogadták szabad idejük kellemes eltöltésére. A színielőadások után társas összejöveteleket tartottak, ekkor bort is fogyaszthattak az egyletben. Szüreti és farsangi bálokat szerveztek, teaesteket rendeztek.

A katolikus lányok a Kalász nevű egyesület tagjai lettek. Az elemi iskolát végzett lányok művelődésére, hasznos ismeretek megszerzésére jött létre az országos szervezet helyi csoportja. Együtt kézimunkáztak, énekeket, színdarabokat tanultak. Az ünnepekre magyaros ruhát varrtak maguknak. Összejöveteleiket a katolikus iskolában tartották. A csoportot Farkasné Horváth Emma tanítónő vezette.

1941-ben Czepek Mária képviselte a noszlopi lányokat az Orosziban megtartott háziipari oktató tanfolyamon, ahol a csuhéfonás fortélyait sajátította el. A következő évben már ő vezette a szülőfalujában megszervezett tanfolyamot. Németh Józsefné gyöp-szeri házában béreltek szobát. Nagy érdeklődés kísérte az oktatást, közel harminc nő vett részt a foglalkozásokon.

1946-ban a Katolikus Legényegylet épületéből kultúrházat alakítottak ki. Ettől az évtől a falu minden jelentősebb ünnepi rendezvényét itt tartották, mígnem kicsi lett, elöregedett, és új művelődési intézmény építésére nyílt lehetősége a falunak.

A noszlopi Művelődési és Sportház – helyi nevén Faluház – 1992-ben nyílt meg. Építését sok helybeli társadalmi munkában segítette. Az iskola mellett, a falu központjában áll. A többfunkciós épületben kapott helyet a korszerű iskolai tornaterem a szertárral, öltözőkkel, ruhatárral, igény szerint bővíthető színpaddal, külön színpadi öltözővel, emeleti karzattal, illetve lelátóval. A karzat mögött két részre osztható klubtermet és egy raktárhelyiséget alakítottak ki. A klubteremben tartják a kiscsoportos közösségek rendezvényeit, a különböző rétegprogramokat. A könyvtár nyitvatartási idejében az olvasókat is fogadja ez a terem, ahol rendszeresen kiállításokat rendeznek. Az emeleti raktárrészen helyezték el a község közel 6500 kötetes, egyre gyarapodó könyvtárát. A faluházban Éneklő társaskör, Somlóhegyalja dalkör, versmondóműhely, Őszikék nyugdíjasklub, Gézengúz bábcsoport, ifjúsági sakkszakkör, asztalitenisz szakosztály, Noszlopakodók néven természetjáró szakosztály és 2000-től biokultúra-csoport működik. Itt tartják a községi és az iskolai ünnepségeket is.

Az óvoda 1959-ben épült a Pós-féle kertben. Szinte minden család kivette a részét a munkákból. Az óvoda volt vezetői: Dezső Sándorné, Kanczler Marianna, Andrássi Zsuzsanna, Tombor Gáborné, Barcza Ibolya, Liscsai Pálné, Lampert Zsuzsanna és Bolláné Kiss Ibolya.

Jelenlegi vezetője a noszlopi születésű helyi lakos Horváth Lászlóné Ács Marianna, aki gyermekként maga is ebben az intézményben volt óvodás, majd gyermekei is ide jártak. Nyolc éve játékos foglalkozásokon német nyelvre tanítja a gyerekeket. Ezzel alapozzák meg az iskolai német nyelvoktatást, s készítik fel a noszlopi és az átjáró oroszi gyerekeket az iskolai életre.

A katolikus és a református iskola államosítása után a tanulók létszámának folyamatos emelkedése következtében szűknek bizonyultak a régi iskolaépületek. Délelőtt és délután váltott tanítási rendre kényszerültek. A fenntartó községi közös tanács 1967-ben a falu központjában új, négy tantermes iskolát adott át a felső tagozatosok részére. A lakosság és a szülők önzetlen segítségével hamarosan technikai műhelyt alakítottak ki, központi fűtést szereltek be, elkészült az udvari sportpálya, valamint az óvodai és napközis konyha és ebédlő. A tornaterem 1992 óta a faluházban kapott helyet. 1995-ben új iskolarészt nyitottak, s két éve gázzal fűtik az intézményt.

1993-ban német nemzetiségi nyelvoktatást indítottak az óvodában és az iskolában. A felső tagozatosok emellett angolt is tanulhatnak iskolai keretben. A hatodik–nyolcadik osztályos tanulók szaktanteremben sajátíthatják el az informatikai ismereteket és gyakorolhatják az internet használatát. A noszlopi általános iskolások rendszeresen vesznek részt különböző tanulmányi, vers- és prózamondó versenyeken, történelmi vetélkedőkön. Nyaranta kerékpártúrákra, vízparti táborozásokra indulnak. A faluszépítő akciók során mindig számíthatnak a gyerekek munkájára.

Az államosítás után a helyi általános iskola igazgatói voltak: Kotsy Kálmán, Zsigmond Gyula, Erdi Sándor, Kovács Béla és Eigner János. Jelenleg Jambrich Ernő áll az intézmény élén, helyettese Németh Imréné. A tizennégy tagú tantestület két tanára Noszlopon született és nevelkedett. Stallné Stenger Edit és Csonkáné Nagy Judit tanulmányaik végeztével visszatértek szülőfalujukba, megújult iskolájukba. Az óvodások és az iskolások száma a községben is csökkenő tendenciát mutat. Míg 1991–92-ben ötven óvodást és 176 iskolást számláltak, a 2000–2001-es tanévet negyven óvodás és 138 iskolás kezdte meg. Orosziból minden iskolást, Bakonypölöskéről pedig csak a felső tagozatosokat fogadják.

A noszlopi általános iskola s a község egyik büszkesége Vass Ildikó, akinek neve az országhatáron túl is ismert. Nem túlzás, ha azt állítjuk, a Katona Mária vezette iskolai bábszakkör indította útjára. A fiatal nő óvónőként, majd gyógypedagógusként kezdett foglalkozni a japán eredetű papírhajtogatással, az origamival. Bevallott precizitását az édesanyjától, vidám ötletességét édesapjától örökölte, és szemléletére nagy hatást gyakorolt a bábszakkör élménygazdagsága. Vass Ildikó az origamit hazánk számos településén, Európa több országában népszerűsíti bemutatókon, tanfolyamokon tévéműsorokban, újságok hasábjain. Keze alól sajátos életre kel a papír, figurák, tárgyak, növények „elevenednek meg”. Erről a különleges, kevesek által művelt művészeti ágról eddig négy könyve jelent meg.

Az egykori református iskola épülete
 
A Református Iskola csoportképe (1916)
 
A Református Iskola csoportképe Dezső Lajos tanítóval (1920 körül)
 
Az egykori katolikus iskola épülete napjainkban
 
A Református Iskola csoportképe Dezső Lajos és Zsigmond Gyula tanítóval (1932–33)
 
Csoportkép a Katolikus Népkör színműbemutatója alkalmából (1920-as évek második fele)
 
Csoportkép a Hiba van a kréta körül című színmű szereplőiről (1936)
 
Csoportkép a Gyimesi vadvirág című színmű bemutatóján (1930-as évek vége)
 
Regruták a Református Ifjúsági Egylet épülete előtt, Németh József református lelkésszel (1938)
 
A Kalász noszlopi csoportja, 1941. szeptember 23. Ács Lujza, Ács Anna, Czepek Rózsi, Farkasné Horváth Emma tanítónő, Czepek Mária, Kovács Rózsi, Mizser Terézia, Czirfusz Ilona, Szikra Mónika, Rosta Gizella, Mizser Piroska, Csűri Krisztina, Szikra Matild, Horváth Mária, Szőke Katalin, Szikra Mária, Tüske Ilona
 
Az Úri szokás című színmű bemutatója, Református Ifjúsági Egylet, 1940. (Búzás Jenő, Trombitás Endre, Zsigmond Gyula tanító, Bolla Ida, Trombitás László, Trombitás Sándor ifjúsági vezető, Csöngey Margit, Perey László, Szekér Irma, Trombitás Árpád, Tóth Rozália, Szekér Árpád, Csizmadia Zoltán, Molnár Béla)
 
A faluház építése, társadalmi munkában (1990 körül)
 
Író-olvasó találkozó Kemény Géza költővel (1999-ben)
 
Szüreti felvonulás (1999-ben)
 
A Kihívás napja, 1996. Kötélhúzás a sportpályán
 
A noszlopi Éneklő társaskör, 1998. A zene világnapjának helyi rendezvényén
 
Általános iskolai csoportkép Kovács Béla igazgatóval (1970-es évek)

 

   
Előző fejezet Következő fejezet