Előző fejezet Következő fejezet

Egyházi és világi birtokosok

 

Bár a falu Borsod vármegyéhez tartozott, sorsának alakulását inkább Eger közelsége befolyásolta. A muhi csata után, 1241-ben a tatárok a püspöki székhelyet és környékét is feldúlták. Feltehetően nem kímélték az akkor még virágzó Olaszi falut sem. Ezután kétszáz évig nem volt pusztító hadi esemény a környéken, de elképzelhető, hogy az 1442-ben az Eger városát megtámadó nagyobb cseh huszita csapat a környéken is garázdálkodott.

Az 1514. évi parasztháború egyik nagyobb seregét az egri püspök csapatai Verpelét közelében szórták ugyan szét, de nem tudjuk, hogy a környékbeli falvak közül melyekbe jutottak el Dózsa György katonái. Az 1526. augusztus 29-i mohácsi csatavesztés után a török fősereg szeptemberben Pest városát is kifosztotta, de a jól megerősített budai várat nem ostromolták meg, és a fősereg csapatai visszaindultak Sztambul felé. Ezalatt a török martalóccsapatok távolabbra is eljutottak, és a felsőtárkányi karthauzi kolostort is felégették.

A mohácsi vész után a nemesség kisebb része Habsburg Ferdinánd osztrák főherceget, nagyobb része Szapolyai János erdélyi vajdát választotta meg magyar királynak. A kettős királyválasztás után Eger és környéke csaknem két évtizeden keresztül állandó csatározások színhelye lett, mert mindkét király magának akarta megszerezni a viszonylag jól megerősített egri várat. Tíz év alatt ötször cserélt gazdát. A környéket hol I. Ferdinánd spanyol, vallon és német zsoldosai, hol János király lengyel és török segédcsapatai sanyargatták.

1542-ben Budát, 1544-ben már Hatvan várát is elfoglalták a törökök. Bár katonai és gazdasági hatalmukat ki akarták terjeszteni a királyi Magyarország felé is, ezt a törekvésüket az egri vár 1552. évi sikeres megvédése több mint negyven évre megakadályozta. Az ostromló török sereg feldúlta az Eger környéki falvakat. Ezek lakossága rövid időre el is menekült, majd általában egy év után visszatértek elpusztult otthonaikba. 1554-ben a füle-ki bég pusztította el a dél-borsodi falvakat, közöttük Noszvajt.

A falu már 1544 óta a hódoltság területéhez számított, de ténylegesen csak az egri vár 1596-ban történt eleste után került török fennhatóság alá. Ekkor Eger a hatvani szandzsákhoz tartozó egyik alközpont, náhije lett, amelynek igazgatási területéhez tartoztak a dél-borsodi falvak is.

Noszvaj az Eger környéki latinus településekkel együtt feltehetően már Katapán püspök (1198-1217) idején az egri püspökség tulajdonába került, de az említett 1248. évi királyi oklevél már mindenképpen erről tanúskodik. 1430 előtt azonban Rozgonyi Péter püspök (1425-1438) Noszvajt csereszerződéssel átadta a felsőtárkányi karthauzi kolostornak, a szerzetesek viszont a birtokukban lévő Felsőtárkány és Alsótárkány falut adták érte a püspökségnek.

A karthauzi rendet 1084-ben Szent Brúnó alapította a franciaoszági Gre-noble melletti Chartreuse-ben, amelyről a szerzet a nevét is kapta. Kolostoraikat a karthauziak általában a településektől távolabb építették fel. így biztosították maguk számára azt, hogy a világtól elzárkózva, szigorú hallgatási fogadalmat téve, imádkozva, elmélkedve, egyházi könyveket másolva éljék életüket. Hazánkba IV. Béla király 1238-ban telepítette be a rendet, első kolostoruk Ercsiben volt. A tárkányi kolostort 1331 és 1333 között Dörögdi Miklós egri püspök (1331-1360) alapította a mai Felsőtárkánytól északra fekvő völgyben. Fenntartására a püspökség birtokaihoz tartozó Felsőtárkány, a közelében lévő Alsótárkány és a szomszédos (Bükk)Zsérc falut kapták meg az alapítótól. Heves és Borsod megyében még több helyen is voltak falubirtokaik, ezeken kívül Egerben malmuk és fürdőjük, Pesten pedig kőházuk.

Talán nem lehetett véletlen, hogy Rozgonyi Péter püspök éppen a latinus Noszvajt adta cserebirtokként a francia eredetű rend tulajdonába, bár a kolostor zsérci földterülete is indokolhatja ezt. A szerzetesek noszvaji birtoklásának csak néhány okleveles emléke maradt ránk. 1473-ban György barát, 1477-ben pedig Péterfi István és Balog Lőrinc nevű jogot ismerő és a birtokok igazgatását irányító világi személy képviselte a kolostort két bogácsi határjárás alkalmával.

Eger 1552. évi török ostroma idején a szerzetesek a tőlük telhető módon segítették a várat. Tinódi Lantos Sebestyén szerint a „néma barátok" négy gyalogos katonát küldtek a védőseregbe. A portyázó török csapatok a kolostort felégették, abba már nem tudtak visszaköltözni a szerzetesek, ezért javadalmai visszaháramlottak a püspökségre.

I. Ferdinánd király és Oláh Miklós egri püspök 1548-ban olyan egyezményt kötött, amely szerint a püspöki birtokok jövedelmét ezentúl a Magyar Királyi Kamara szedi be. Ezek egyharmadát a királyi végvárrá lett egri erősség fenntartására fordítják, másik harmada az itt lévő katonaság ellátására szolgál, és csak egyharmadát kapja kézhez a püspök. A korábbi megállapodás alapján ezért Bornemissza Gergely várkapitány a kamara megbízásából 1553-ban és 1554-ben be is szedte a Noszvaj és Zsérc faluból járó jobbágyi szolgáltatásokat.

1558-ban Figedy János egri várnagy lett a falu birtokosa. Figedy 1552 előtt az egri káptalan tisztje volt, aki huszonhetedmagával indult a vár védelmére. Az ostrom alatt Dobó István kapitány és Mekcsey István alkapi-tány mellett Bornemissza Gergely, Pető Gáspár, Zoltay István hadnaggyal együtt a vár vezető emberei közé tartozott. 1554 februárjában már száz egri lovas kapitánya volt, majd novemberben Zárkándy Pállal együtt várnaggyá nevezték ki. Tisztségéből 1555 június második felében leváltották. Ennek oka az volt, hogy várnagytársa, illetve a vár gazdálkodását irányító udvarbíró és ellenőr több olyan levelet küldött a pozsonyi kamarához, amelyekben gazdasági visszaélésekkel vádolták meg, többek között azzal is, hogy a karthauziak Egerben lévő és Bornemissza Gergely által az ostrom után helyreállított malmát a saját hasznára foglalta el.

Leváltása után minden bizonnyal tovább katonáskodott, mert 1558. január 8-án Miksa főherceg Figedynek az elmaradt kétezer forint fizetése fejében zálogként átadta Noszvaj birtokot. A zálogbirtok az úgynevezett „vegyes adomány" útján adománybirtokká is válhatott. A XVI. században ez volt a birtokszerzés leggyakoribb formája.

1566-ban, Figedy János halála után a noszvaji birtokot felesége, Drugeth Krisztina, illetve 1578 körül gyermekeik: János, Mihály, Imre és Anna örökölték. 1580-ban Imre, 1593-ban János halt meg, feltehetően utód nélkül, mert ettől kezdve 1631-ig Mihály és Anna a falu birtokosai.

Az egri vár 1596. évi török ostromának alkalmával és az október 26-án a törökök győzelmével végződő mezőkeresztesi csata után a portyázó és fosztogató csapatok a környező településeket feldúlták. Az elmenekült lakosság azonban rövidesen visszatérhetett kifosztott falujába. A törököknek az állt érdekükben, hogy az elfoglalt területeken újra meginduljon a megszokott élet, mert csak így számíthattak kellő nagyságú adójövedelmekre.

A királyi Magyarország, az erdélyi fejedelemség és a hódolt területek határai csatározások és békekötések eredményeképpen alakultak ki. A Habsburg-király régi joga alapján adományozott híveinek a hódoltság területén fekvő birtokokat. A királyi országrészben élő birtokos természetesnek tartotta, hogy hódolt jobbágyaitól kapja meg az őt megillető javakat, amelyeket azok személyesen vittek el földesuruknak. A megyei tisztviselők a magyar végvárakban éltek ugyan, de hivatali és peres ügyekben rendszeresen beutaztak régi megyéjük török uralta területére, ahol a helyben maradt „hódolt szolgabíró" segítette munkájukat. A három részre szakadt ország minden rendű és rangú ember számára egységesen a magyar hazát jelentette, függetlenül attól, hogy éppen kinek a hatalma alatt élt.

A XVII. század első felében készült magyar portaösszeírások szerint a falu nem néptelenedett el, és a török uralom alatt is magyar birtokosok kezén maradt. Figedy Anna első férje 1579-ben Szikszai Deák Imre volt, aki 1593 előtt már meghalt. Ezután 1615 előtt Gallyas Tamáshoz ment feleségül, de 1626-ra ismét megözvegyült. Birtokrészét ezután ezer tallérért zálogba adta Náprágyi Demeternek, de a zálogot visszaváltották, mert 1643-ban már a második házasságából született fia, Gallyas Mátyás kezén volt anyja örökrésze.

Figedy Mihály első felesége özvegy Széki Pálné Belini Zsófia, a második Vámossy Erzsébet volt, akitől Judit, Mária és János nevű gyermeke született. Figedy Mihály 1631 körül meghalt. Részbirtokának egy része első feleségére maradt, mert ezt már a házasságkötéskor neki ajándékozta. így a Széki család is részbirtokos lett a faluban. A birtok többi részét második felesége és gyermekeik örökölték. Egy 1647-ben végzett vizsgálat a bonyolult birtokjogi kérdéseket akarta tisztázni. Úgy tűnik, hogy erre az időre az említett Figedyek birtokrészei a királyi kincstárra szálltak, mert III. Ferdinánd király (1637-1657) 1648-ban Figedy Anna örökségét új adományként osgyáni Bakos Gábornak, János részét pedig Hanvay Ferencnek adta.

Bakos Gábor (1607-1666) fiatalon Bethlen Gábor erdélyi fejedelem (1613-1629) udvarában nevelkedett, majd füleki alkapitány lett. I. Rákóczi György erdélyi fejedelem (1630-1648) híveként a Habsburg Birodalom elleni harmincéves háború (1618-1648) során 1644-ben Morvaországba még hadat vezetett III. Ferdinánd ellen, majd a Habsburg-uralkodó pártjára állva szendrői várkapitány lett. Három feleségének nevét is ismerjük (Bornemissza Mária, Kökönesdy Borbála, Perényi Judit), de utódaikról nincs tudomásunk.

Hanvay Ferenc apjának második feleségétől, özvegy Figedy Mihályné Vámossy Erzsébettől született. A Gömör megyei középnemesi család királypárti volt. Feljegyzések szerint a török udvarnál végzett sikeres követjárása jutalmául kapta meg a noszvaji részbirtokot. 1661-ben kelt végrendelete szerint felesége, Mocsáry Judit lett az örökös, aki özvegységre jutva, 1676 körül Bossányi Miklós felesége lett. Házasságukból László és Krisztina nevű gyermekük született, akik közül az utóbbi örökölte Noszvaj t.

Feltételezhető, hogy Eger várának 1596-ban történt elestéig a Figedy-örökösök még Noszvajon laktak. Ekkor azonban az újonnan hódolt területek nemesei nagyobbrészt a királyi Magyarország területére költöztek, arról ők sem mondtak le, hogy hátrahagyott birtokaik jövedelmének legalább egy részét valamilyen módon behajtsák. Gallyas Mátyásról tudjuk, hogy 1644-ben Füleken élt. Arra vonatkozóan azonban nincsenek adatok, hogy Bakos Gábor vagy Hanvay Ferenc és örököseik hol laktak.

1680 körül egy gazdag egri török kereskedő is birtokrészt szerzett a faluban. Csak annyit tudunk róla, hogy Eger 1687-ben történt visszafoglalása után Egerben maradt, katolikus hitre tért, és felvette a Noszvaji Ferenc nevet.

Az egri vár 1687-ben történt visszafoglalása után Noszvajon nem volt szükség arra, hogy a birtokosok a volt hódolt területen fekvő birtokaik tulajdonjogát igazolják, mert ez az öröklés rendjében folyamatosan szállt át a birtokos család tagjaira. 

Bossányi család címere Az Almássy család címere

 

A Noszvajt öröklő Bossányi Krisztina (1676 után—1765) első férje Szemere György, a második Ottlik György volt. Első házasságából öt gyermek született. A noszvaji birtokrész Katalin (Szentpétery Andrásné), Judit (Ottlik Pálné), Erzsébet (Nikházy Györgyné), Klára (Bárczay Lász-lóné) és Miklós (felesége Vass Erzsébet), illetve ezek örököseinek kezén egyre jobban elaprózódott.

Az 1772. február 14-én kiadott és Mária Terézia nevéhez kapcsolódó urbárium szerint a falu földesurai Szentpétery Sámuel, Szemere László, az Ottlik, Patay, Nikházy, Fáy család leszármazottai voltak, akik mindnyájan rokoni kapcsolatban álltak egymással.

Nikházy György és Szemere Erzsébet leányai közül Erzsébet Ottlik Miklósnak, Júlia Ragályi Zsigmondnak, Katalin pedig az 1775-ben bárói rangra emelt Szepessy Lászlónak a felesége lett. 1783 előtt már fiuk, Szepessy Sámuel tulajdonában volt az anyjától reá jutó örökség ötödrésze. Ennek harmadát adta el az általa megépített kastéllyal együtt Vécsey Annának, illetve a birtokrész összes külső és belső tartozékaival, amely az egész falu tizenötödrészét tette ki. Vécsey Anna bárónő első férje 1772-ig Almássy Antal alezredes, második férje 1775 és 1800 között a francia származású gróf Antoine de la Motte császári ezredes volt. Már a Szepessy Sámuellel 1783-ban megkötött adásvételi szerződésben rögzítették, hogy a Vécsey Anna által megvett noszvaji birtokot az első házasságból származó öt gyermek: János, Antal, Ferenc, Franciska és Mihály fogja örökölni. így került 1800 után a birtok Almássy Antal és felesége, gróf Haller Krisztina tulajdonába. 1841-ben már fiuk, Almássy Emánuel, illetve leányaik: Ragályi Ábrahámné és Plathy Imréné a részbirtokosok, de az atyafiságos kapcsolatban álló Darvas, Dőry, Fáy, Gulácsy, Mocsáry, Ónody, Patay, Szemere, Téglássy és Teleky család kezén is voltak a faluban kisebb birtoktestek.

 

 

  
Előző fejezet Következő fejezet