Előző fejezet Következő fejezet

Kastélyok, kúriák

 

A község délnyugati szélén, huszonöt hold kiterjedésű, kőfallal körülvett parkban álló kastély nemcsak Heves megye, hanem az északkeleti országrésznek is az egyik jelentős világi műemléke.

Építését Szepessy Sámuel kezdte el 1774 körül. Birtokainak 1779. évi összeírásában ezt olvashatjuk: „Noszvajon van egy újonnan épített épület, két contignatios (emeletes) rezidenciális ház, melynek építése még nem fejeződött be egészen. Díszes és kényelmes, lakóhely céljára nagyon alkalmas épület, szilárd anyagból, zsindellyel fedett, tágas udvarokkal, részben erős fallal körülkerítve, ehhez csatlakozik a virágos- és gyümölcsös kert."

A kétszintes, földesúri kastély építője feltehetően Povolni János, a XVIII. század második felében Eger egyik legjelentősebb építőmestere, 1764 és 1774 között a Líceum fopallérja volt.

Szepessy Sámuel apja halála után a Sály községben lévő jóval nagyobb családi kastélyukba költözött. 1782-ben a kastélyt a Noszvajon lévő anyai örökségből rá eső birtokrésszel együtt tizenegyezer forintért eladta báró Vécsey Annának, a néhai Almássy Antal özvegyének, aki ekkor már gróf Antoine de la Motte (?-1800) felesége volt.

A kastély főhomlokzata

 

A megkötött adásvételi szerződésben így indokolta meg az eladást: „...a noszvaji épületek, amelyeket nagy költséggel emeltettem, és még befejezve sincsenek, üresen ne maradjanak, és ennek folytán tönkre ne menjenek, miután továbbá ezen épületeknek az átköltözésem folytán semmi hasznát nem vehetem, s így csak terhemre volnának..." A szerződésben azt is kikötötték, hogy a kastélyt anyai jogon csak Vécsey Anna első házasságából származó gyermekei örökölhetik.

A vételár igen alacsony volt, mert ekkor Egerben egy valamirevaló polgárház is négy-hatezer forintba került. Szepessy Sámuel 1775 és 1783 között mintegy hatvanezer forint kölcsönt vett fel. Nyilvánvaló, hogy ennek csak egy részét költötte a kastély építésére, nagyobb része azonban tékozló életvitele következtében folyt ki kezei közül. 1783-ra már annyira eladósodott, hogy peres ügyeinek ingyenes intézését szegényjogon kérte Borsod vármegyétől. A reá váró apai örökség egy része és a kastély árából befolyt összeg is hitelezőinek kellett.

Lehetséges, hogy Vécsey Anna is az egyik hitelezője volt, és a kastély tulajdonképpen a tartozás elengedése és a vételár kifizetése után került tulajdonába, de az adósság összege, illetve ennek beszámítása nem szerepelt a szerződésben. Erre utalhat az a tény, hogy 1783-ban Szepessy Sámuel három nőtestvére írásban tiltakozott az egri káptalannál, mert szerintük az eladás jogtalan és fortélyos módon történt.

A kastély 1869-ig az Almássy-örökösöké volt, ekkor vette meg Steinhau-ser István, majd Berta nevű leánya és ennek férje, Gallasy Gyula tulajdonába került.

Az 1907-ben megkötött birtokmegosztáskor Gallasy Gyula fiatalabbik fia, László kapta meg ugyan a kastélyt, de 1910 augusztusában István bátyja megvette öccsétől a felső részi birtokot a kastéllyal együtt. Ettől kezdve 1938-ban bekövetkezett haláláig édesanyjuk volt ugyan a kastély úrnője, de a tulajdonjog István 1926-ban bekövetkezett halála után kiskorú gyermekeit illette.

1939-ben László mint bátyja gyermekeinek gyámja eladta a kastélyt Balla Bálintnak és ír származású feleségének. Balla egy időben Amerikában volt egyetemi tanár, feleségének testvére magas rangú amerikai katonatiszt volt. Az ekkor már Németországban élő házaspár csak néha érkezett látogatásra a kastélyba. A háború után az épület rövid ideig a Szövetséges Ellenőrző Bizottság, illetve az amerikaiak védelme alatt állt, de ennek megszűnése után hasonló sorsra jutott, mint a legtöbb magyarországi kastély. Ingóságainak egy részét széthurcolták, az épületet a megalakuló termelőszövetkezeti csoport vette használatba, végül 1956-ban a Kisiparosok Országos Szövetsége üdülő céljára szerezte meg. Tataroztatták a meglehetősen rossz állapotba került falakat, majd 1958 és 1960 kö zött kijavították a freskókat is. 1972- ben Heves Megye Tanácsa vette át az épületet. Nagyobb felújításra ke rült sor, és a freskók teljes, a koráb binál szakszerűbb restaurálását is el végeztették. A kastély mellett, de attól részben elkülönítve tovább képzési központ céljaira új szárny is épült. Kényelmes, hetven-nyolcvan tös szállodarészében szauna és kisebb uszoda is helyet kapott. Ma a Mi niszterelnöki Hivatal oktatási köz pontjaként működik, De la Motte Kastélyszálló néven tagja az országos kastélyszálló-hálózatnak is.Épülete a falu délnyugati szélén, kőfallal körülvett angolkert jellegű parkban áll, amelyben különleges fák és cserjék díszlenek. A keleti főhomlokzat előtti udvart francia ízlésű kertként alakították ki, amelybe az utca-frontontról a vasrácsos főkapun, illetve a két gyalogkapun léphetünk be.

A kastélykert főkapuja

 

A kastély nyugati homlokzati

 

A kastély földszinti előcsarnoka

 

A főkapu magas kőoszlopain az Almássyak címerállata, egy-egy ágaskodó egyszarvú tartja a család címerpajzsát.

A díszudvar két oldalán álló földszintes melléképületekben valaha a cselédség lakott, itt voltak az úriszék helyiségei is.

A kastély épülete megőrizte eredeti építészeti formáját és belső díszítésének legnagyobb részét. A terepviszonyok miatt úgy épült, hogy főhom-lokzati része egyemeletes, a park felőli, nyugati homlokzata azonban csak egyszintes.

A kastély előtti díszkertből széles lépcső vezet a főbejárathoz, amelyen belépve egy téglalap alakú, dongaboltozatos előcsarnokba jutunk. A bejárattal szemben lévő ajtó a lépcsőház alatt kialakított kápolnába vezet. Az oldalfalakon két-két ajtó nyilik a földszinten lévő teknőboltozatos helyiségekbe. A boltozat és a falak festése zöld rácsozatos, leveles-lombos lugast formáz.

A kastély emeleti alaprajza (1. Madaras szoba 2. Római szoba 3. Díszterem 4. Vadászszoba)

 

A megrészegedett Noé. Részlet a diszterem mennyezeti freskójából

 

A kastély emeleti előcsarnokának falképei

 

A kápolna ajtajának két oldalán faragott ajtókon keresztül jutunk az emeletre vezető két lépcsősorhoz.

Az emeleti előcsarnokban a lépcsőaknákat kovácsolt vasrács szegélyezi. Középen kétszárnyú ajtó nyílik a díszterembe, négy egyszárnyú ajtó az emeleti szobáké. A falakat francia metszetek nyomán készült freskó díszíti, amely a görög-római mitológiai személyeket csúfondáros stílusban ábrázolja, mert a festett falifülkékben álló Venus, Euterpe, Apolló, Zeusz, Merkúr és Diana alakjait a festő mértani és építészeti alakzatokból alkotta meg. Lehetséges, hogy ezeket a figurákat Zách József (1730-1780), Kracker János Lukács (?-1779) neves barokk festőművész sógora festette. Kracker műve az emeleti előcsarnok mennyezetének freskója: a hajnal istennője, Aurora négy paripa által vont aranyhintón száguld az égbolton.

Az emeleti díszterem mennyezete a bor élvezetével kapcsolatos jeleneteket ábrázolja. A bor istene, Bacchus és a lerészegedett Noé a freskó központi alakjai. A kép mestere Szikora György (1741-1806) egri festő.

Az egyik falifülkében nagyméretű cserépkályha áll, amelyet feltehetően Mágner Károly győri fazekasmester készített: nagyon hasonlít az egri Líceum őáltala készített kályháihoz.

Az emeleti lakószobák freskói Lieb Antal (?-1846 után) munkái. A „római szoba" mennyezetén egy kecskét hajtó szatír, játszó puttók, boroshordó mellett ülő Silenos, boroskancsókat tartó férfiak és nők alakjai, a falakon kör alakú mezőben Domitianus, Titus, Otho és Vespasianus római császár látható, a falmezőkben és római hadijelvényekből alakított díszítő festéssel. A „madaras szoba" falai is az ő munkája, színes kócsagok, gémek, vadlibák képeivel.

A kastélykert déli oldalán de la Motte márki francia őrségének épületei állnak. A park nyugati sziklaperemén 1818-ban részben a sziklába vágták be a mai bárhelyiség valaha télikertnek szolgáló termét. A felette lévő terasz kovácsoltvas mellvédjén Almássy István és felesége, Haller Cecília nevének kezdőbetűi olvashatók. A télikert mellett kisméretű, sziklába vágott kápolna volt két félköríves bejárattal.

Az északi gazdasági udvaron volt a kastély régi kútja, amelynek ácsolt gerendákból összeállított, két vödörre járó, hatalmas kettős kerékkel ellátott szerkezetét fazsindelyes kútház fedte. Az 1950-es évek második felében pusztult el.

A madaras szoba falképei

 

A régi télikert homlokzata (1959)

 

A francia őrség nagy őrszobája (1969)

 

1895-ben már 220 fenyőfát ültetett el. A néhány év múlva készült tervrajz már egyemeletes épületet ábrázol, majd 1901 szeptemberében megkezdődött a kétemeletes, tizenhat szobás kastély építése a majorsági központban, amelyet ekkor már Alsó-major helyett Berta-majornak neveztek. Tervezője és építője a mezőkövesdi Lázár János volt. Az épületasztalos-munkákat és a bútorok egy részét a váci fegyházban készíttették. A munkák 1903-ban annyira előrehaladtak, hogy június 27-én már megkezdődött a leköltözés a felső kastélyból a „Bertaháza" nevet kapott épületbe, de az új otthont véglegesen csak 1904. május első napján foglalták el.

A kastély hajdani kútja (1953)

 

Bertaháza", nyugati terasz (1915 körül)

 

A Gallasy család kastélya "Bertaháza"

 

Az építkezés és a berendezések összes költsége 72 ezer korona volt. Ennek nagyságát csak akkor érzékelhetjük, ha tudjuk, hogy ekkor tíz kiló szalonna ára hét korona, húsz kiló hús ára tíz korona volt, a házi cselédek (szobalány, szakácsnő) havonta tíz-tizenöt koronát kaptak a teljes ellátáson kívül.

Folyamatosan nagy gondot fordítottak a kastély környezetének rendezésére. 1904 októberében a házaspár és a két fiú a Berda-hegy oldalában kijelölte egy sziklába vágandó kápolna, illetve az ehhez csatlakozó családi sírbolt helyét. Gallasy Gyula 1908-ban bekövetkezett halála után özvegye még 1910-ig együtt lakott itt István fiával, majd ettől kezdve 1938-ig a felső kastélyban élt. Gallasy István 1926-ban halt meg, „Bertaháza" kiskorú gyermekeire maradt. Gyámként László öccse kezelte a birtokot és gondozta az épületet. Amikor a felső kastélyt 1939-ben eladták, Vágner József egri építészmérnök-építőmester terve alapján át akarták alakítani a „Berta háza" épületét, de erre már nem került sor.

„Bertaháza ", az OKISZ-üdülő nyugati homlokzata

 

1944-ben a kastély berendezése, a sok száz kötetes könyvtár nagy része elpusztult. Az épületet 1947-ben elvették a Gallasy-örökösöktől. 1953-ban leégett, 1956-ban ezt is a Kisiparosok Országos Szövetsége szerezte meg, és üdülőnek rendezte be.

Az 1970-es évek közepén a hátsó homlokzatát átépítették. Nemrégiben tatarozták, belsejét korszerűsítették, és Fenyves-kastély néven magántulajdonban lévő szálloda.

A múlt század közepéig a XVIII. század második felében részbirtokos családok elszegényedett rokonai közül még jó néhány élt a faluban. Kúriáik nem sokban különböztek a módosabb gazdák házaitól. A Ragályi-, Plathy-, Téglássy-, Teleky-, Szepessy-kúria a templommal szemben lévő oldalon, a mai baptista imaházig álltak. A Bossányi-atyafisághoz tartozó Beniczkyeké a Gárdonyi utcában, a kastély északi szomszédságában volt. Ezeket az épületeket az Almássyak vásárolták meg, de néhányuk tehetősebb gazdák tulajdonába került.

 

 

  
Előző fejezet Következő fejezet