Előző fejezet Következő fejezet

Kőházak és barlanglakások

 

Noszvajon a természeti adottságok következtében a házak építőanyaga a kő és a fa volt. Az építőfa kikerült a községi erdőkből, a követ is köny-nyen lehetett fejteni, mert a domboldalakról az eső sok helyen annyira lemosta a termőtalajt, hogy a könnyen faragható riolittufa a felszínre került.

A XVIII. századi parasztházakból eredeti formájában egy sem maradt fenn. A falu mai lakóházai közül tíz százaléknál is kevesebbre tehető azoknak száma, amely 1899 előtt épült. Az 1950-es évek második felében megindult néprajzi gyűjtés során már csak legfeljebb százhúsz-százharminc éves épületeket lehetett látni. A legkevesebb költséggel és munkával megépíthető gerendavázas, sövényfalas, kívül-belül sárral tapasztott házak közül egy még 1960-ban is állt.

XIX. század elejéről, Rákóczi utca 13. (1960)

 

A legtöbb ház falazata kőből készült, alaprajzi elrendezésük háromosztatú (szoba, pitvar, kamra), a hosszanti homlokzat előtti ámbitus felett a szélesebben kinyúló ereszt faoszlopok tartották. A ház közepén alakították ki a Sövényfalú, sárral tapasztott ház a pitvarba nyíló ajtót, amelyet nyári időben lécekből készült rekeszték zárt el a háziállatoktól. A lakókonyha (meleg konyha) kialakítása 1900 körül kezdődött.

A fedélszék nyeregtetős, fedése zsúp, fazsindely, a XIX. század második felétől terméspala vagy cserép. Az utcai homlokzat háromszegletű oromzatába a padlás szellőzésére kis nyílásokat képeztek ki, középen vakolatból monogramos-évszámos oromtáblát alakítottak ki. Általában kőkeretes, vasrácsos, vagy kétszárnyú vastáblával is zárható két ablak nézett az utcára, kőkereteiket kékre festették. Az udvari homlokzat ablakai általában egyszerűbbek voltak.

A terepviszonyok miatt néha az általánostól eltérő formájú házat is építettek.

A födémet keresztgerendákra erősített deszkából készítették, a keresztgerendákat a rájuk derékszögben elhelyezett erősebb mestergerendával támasztották alá. A födém padlás felőli felületét pelyvás sárral tapasztottak le.

1850 körül épült lakóház, Rákóczi utca 27. (1960)

 

Rácsos pitvarajtó (1960)

 

1886-ban épült ház utcai homlokzata, Rákóczi utca 19. (1960)

 

A csonkakúp alakú kemence volt a régibb típusú, a boglyaformájú az újabb. A szobában álló kemence szája a pitvarba nyílt, előtte derékmagasságú, kőből rakott, tapasztott szabad tűzhelyen főztek. Felette a szabad kémény nyílásán távozott a füst. A négyszögletes kőkemény oldalain nyílásokat hagytak, tetejét kőlappal fedték le, amelyet kőgömbbel díszítettek. Elvétve fából és nádból kialakított kéményt is készítettek, de ezek tűzveszélyességük miatt hamar kiszorultak a gyakorlatból.

Az utca felől kőből rakott alapon álló léckerítés védte az udvart, amelyen a nagykaput és a bejárati kaput rakott kőoszlopok közé erősítették.

A házzal általában egy fedél alá került az istálló, az udvar másik oldalán, szemben a házzal állt a kocsiszín és az ólak.

Régi „emeletes" ház a Mátyás téren (1960)

 

A Deák Ferenc utca 12. számú ház kapuja (1960)

 

Jellegzetes kerítés egy 1863-ban épült ház előtt, Rákóczi utca 11. (1960)

 

1910-ben a 297 lakóház közül 281 (94,6 százalék) kőből épült. Fából, illetve sárral tapasztott sövényből 14 készült, kő alapú vályogház csak kettő állt. Cseréppel vagy palával 121 (40,7 százalék) házat fedtek, nád és zsúptetős 97 (32,7 százalék), fazsindelyes 79 (26,6 százalék) volt.

Az új házak között itt-ott ma is megbújik még néhány régi, szépen helyreállított kis épület. Némelyike ezeknek azonban már csak hétvégi pihenőhelyül szolgál.

Múzeumi kiállítóhely a jellegzetes Gazdaház. 1889-ben építették Kovács Kuri Sándor és Csomós István családja számára. Fala sárba rakott kő, a le-kontyolt nyeregtető fedése eredetileg zsindely, 1900 óta cserép. Az ablakok valaha kőkeretesek voltak, de az első szoba 1920-ban megnagyobbított ablakait már fatokosra cserélték. 1920 és 1976 között keskeny tornác kísérte az udvari homlokzatot. A háromosztatú ház pitvarában eredetileg szabadkémény volt, innen fűtötték az első szoba boglya- és a hátsó szoba négyszegletes padkás kemencéjét. A 1975-ig lakott épület berendezési tárgyai hűen idézik fel a hajdan itt élők emlékét.

A Gazdaház

 

Búbos kemence a Gazdaházban

 

A Gazdaház pitvara

 

A hagyományos házak mellett kőbe vágott barlanglakásokat is készítettek. Sajátos kialakításuk miatt „pinceháznak", „kőháznak" is nevezték ezeket. Nemcsak Noszvajon találhatók ilyenek, de a szomszédos községekben is, a felszínre került lejtős riolittufa sziklák szinte kínálják kivájásuk lehetőségét.

A barlanglakásokra már Hermán Ottó, a szerteágazó érdeklődésű neves kutató is felfigyelt 1900-ban végzett gyűjtőútja során. Naplójában lerajzolta alaprajzukat, egyik kísérője le is festette ezeket.

A barlanglakások kialakítása úgy történt, hogy a lejtő síkjába elsőként egy kisebb, téglalap alakú udvart úgy vágtak ki, hogy annak mindhárom oldalát függőleges sziklafal képezze. Ezután a hosszanti fal közepében ajtónyi nyílást kezdtek mélyíteni, majd amikor ezzel egy-két méternyit behatoltak a sziklába, a vésést a nyílás mindkét belső oldalán is elkezdték, a tervezett homlokfal vastagságának megfelelő helyen. Az így kialakuló üreget felfelé is bővíteni kezdték. A munkát addig folytatták, amíg egy szobányi méretű helyiséget ki nem alakítottak. Közben az ajtó mellett egy vagy két ablak helyét is kivágták a homlokfalon, hogy a törmeléket ne csak a bejárati nyíláson lehessen eltávolítani.

Noszvaji barlanglakások alaprajzai Herman Ottó naplójából (1901)

 

Ha több helyiségből álló lakást akartak készíteni, akkor a munkát belülről oldalirányba folytatva hasonló módon alakíthatták ki a konyhát, a kamrát vagy a másik szobát is.

Az elkészült építményt belülről pelyvás sárral kitapasztották, fehérre meszelték. A tüzelőhely, illetve a kemence füstelvezetését a terepviszonyoknak megfelelően oldották meg: ha nem volt magas a lakás feletti szikla, akkor abba függőleges kéményt vágtak, ha ezt a nagy magasság miatt nem lehetett megcsinálni, akkor a lakás homlokzati falán alakították ki a füst elvezetésére szolgáló nyílást.

Barlanglakás, Mátyás tér 1

 

Barlanglakások sora (1960)

 

Barlanglakás, Mátyás tér 9.

 

A pinceház előtti kis udvar, a „gádor" általában mélyebben volt, mint az utca szintje, ezért a bejáratnál a sziklát lejtősre vagy lépcsősre faragták. A munka során kivágott kőből a gádor két oldalfalát fel lehetett magasítani, amelyre féltetőt emelve megvédhettek azt a csapadéktól. Ha a falakra nyeregtetőt húztak, akkor az utca felé magas, ajtóval ellátott faráccsal is el lehetett rekeszteni az udvart, amelynek két oldalába legtöbbször kisebb kőólakat is raktak.

Barlanglakás oszlopos ámbitusa, Szomolyai út 17.

 

Csak egy kis gyakorlat kellett ahhoz, hogy hasonló módon oszlopos ámbitust faragjanak ki, Szomolyáról emeletes-tornácos pinceházat is ismerünk.

A pinceházak kialakítását a szükség hozta magával. A házatlan zsellérek feltehetően már a XVIII. század második felében ilyen lakásokat vájtak ki maguknak. Lehetséges, hogy a kurátori számadásokban 1798-ban szereplő Pintér István a „kőházi” ragad-ványnevet azért kapta, mert pinceházban lakott.

1930-ban Noszvajon 336 lakóház és hetven barlanglakás volt, amely a 406 lakás 17,2 százalékát tette ki. Ezekben 450 személy, a falu 1249 főt kitevő lakosságának 36 százaléka lakott! (Csak összehasonlításul közöljük, hogy Andornakon a lakosság 0,4, Bogácson 0,5, Cserépfaluban 10,9, Cserépváralján 11,7, Ostoroson 14, Sályban 15,7, Kistályán 16,9, Kácson 44,7, Tibolddarócon 60, Szomolyán 66,2 százaléka lakott barlanglakásokban.)

1935-ben dr. Borbély-Maczky Emil, Borsod megye főispánja akciót kezdeményezett a barlanglakások felszámolására. Ő szorgalmazta az ONCSA-házak építését is. Rendeletére az életveszélyes pincelakásokból ki kell la-koltatni az embereket, részükre a községeknek kellett volna lakásokat biztosítani. Noszvajon azonban csak egy barlanglakó családot telepítették ki ideiglenesen a község pincéjébe, amíg a régit alá nem dúcolták. Ez a szociális probléma csak az 1960-as évek második felében oldódott meg, amikortól a családok végleg kiköltözhettek.

 

 

  
Előző fejezet Következő fejezet