| |
Pest megyét Szent István kori eredetűnek tarthatjuk, ennek azonban írott forrásban nincs nyoma Fejér varmegye Szent István kon eredete ket segtelen valószínűleg 1000 körül intézményesült. Az első évszázadokban Duna-kétparti megye volt. Fejérvári várnépek a Duna-Tisza közen is laktak, Pest megye határán Varsány (Wosyan) faluban 1269 ben egy fehérvári harcos jobbágy a szigeti apácák harcos jobbágyai közé adta magát. István ifjabb király 1263-ban az Inárcs (Inarch) falubeli fehérvári várjobbágyokat, akik a Fejér megyei ispán számára kötelesek voltak szállást adni, a "tisztes jobbágyok" közé emelte, hogy a tatárok által elpusztított földön továbbra is megmaradhassanak. Ezeknek a várjobbágyoknak az utódai a középnemes Inárchi és Inárchi Karachon család.
Mindezekből az adatokból látszik, hogy a vármegyeszervezés időszakában Ócsa Pest és Fejér megye határán feküdt, bár lehetséges, hogy a fehérvári várnépek már a korai időkben betelepültek Pest megye területére. Az Ócsával délről szomszédos Bugyi (Bwd) falu birtokosának a nemes Bugyi családnak 1334 ben vitatták például a Fejér vagy Pest megye nemesi közösségébe való tartozását. Ez a kérdés csak annak alapján merülhetett fel, hogy maga a birtok valamikor Fejér vármegyéhez tartozhatott. (Végül a Bugyi nemes családot igazolták Pest megyében. )
A fejérvári várnépek mellett Ócsa környékén megtalálhatók a szolgagyőrié is. V. István 1270 ben a szolgagyőri várhoz és a dukátushoz tartozó Taksony (Taxyn), Zoychtelky Rád (Raad) nevű földeket. Ürbő (Ylbew) szigettel együtt a domonkosoknak adományozta. A dukátus a hercegség egyik sajátos intézménye volt az Árpád- házi királyok korában: a király egyik közeli rokonának többnyire a trón-örökösnek átengedte az ország földjei egyharmadát, melyen a dux uralkodói jogokat gyakorolt. Az Ócsához közeli dukátusi birtok is bizonyítja, hogy itt eredetileg királyi birtoktest feküdt.
 |
| Ócsa és környéke települései a X-XIV században |
A fejedelmi királyi szolgálónépi rendszernek a nyomai is feltérképezhetők Ócsától nyugatra a Duna mentén. Ennek a feudális államok korai szakaszára jellemző szolgáltatási rendszernek az volt a lényege, hogy egyazon szolgáltatásra kötelezték a falut (szántó, fedémes azaz méhész), vagy olykor azonos szakmák szerint is telepítették (kovácsok, fazekasok), amiből a falunak megint csak egyfajta szolgáltatása következett.
 |
| Az Árpád-kori templom a szentélyek felől |
Valószínűleg Taksony fejedelem szállásával hozható összefüggésbe az 1285 -ben említett "terra Zantou castn Albensis", 1376- ban "possessio tavernicalis Zantou alio nomine Isouteleke", a jelenlegi Kiskunlacháza. I. István király 1015- 1031 között adta a Duna melletti Szántót a veszpremvö-l gyi apácáknak összesen ötven család (mansio) szántóval és tizenkét család halásszal. Ez a mai Szentgyörgy- puszta Tass határában.
Az 1291 ben említett Halászi (Halasci), később Halásztelek a Duna mellett Dömsöddel szemközt feküdt a Csepel- szigeten. Eredetileg lovászok éltek Szentmártonban, a mai Szalkszentmárton egyik részében, 1320- ban, 1324- ben említi őket oklevél. A Csepel -sziget északi részén, Lakihegy környékén volt az 1264- ben említett Födémes (Fedemus) falu, melynek lakói mézzel adóztak a fejedelmi királyi udvarnak.
I. István király keresztény országa számára 1001 -ben királyi székhelyén, Esztergomban felállította az esztergomi érsekséget Az ezt követő évtizedben pedig kiépítette az egyházi szervezet kereteit az ország teljes területén. Az első püspökségek sorában a váci még nem szerepelt. Felállítására valószinűleg 1030-ban került sor, ekkor területének kialakításához a már korábban létrehozott szomszéd püspökségek területétől vontak el részeket. Úgy véljük, hogy Ócsa a szigetfői főesperes joghatósága alá tartozott. I. István király II. törvénykönyvének 1. pontja rendelkezett 1030-1038 között arról, hogy minden tíz falu építsen egy templomot. Vizsgáljuk meg, hogy Ócsán és környékén melyek voltak a legelső templomos helyek. Gyálon Szent György-egyház állt már 1323-ban. Az inárcsi egyház temetőjét 1332-ben említi először oklevél. Bugyi templomáról az első híradás 1388-ból való. Kerekegyház neve, melyet 1323-ban írtak le először, szintén templomos hely volt nevének tanúsága szerint. A legkorábbi templomok tehát Gyálon, Inárcson, Bugyin, Kerekegyházon, Varsányban, Rádán, Dömsödön és Peregen álltak, valószínűleg már az Árpád-kor végén. Az ócsai monostort bizonyára III. Béla alapította a XII. század utolsó negyedében. Plébániatemplomként is működött, ez a premontrei prépostság egyike a környék legrégebbi templomainak is.
| |