| |
Az oklevélkiadás tömegessé válása idejében, a XIII. században már részletesebben is feltárhatók, feltérképezhetők a település és környékének birtokviszonyai.
Taksony - amint láttuk korábban - 1270 előtt a dukátushoz tartozott, és szolgagyőri várnépek lakták. Ugyanez vonatkozott a közeli Zojcs, Zojcstelki nevű földre és Rád, Ráda földre is. Mindezeket V. István a nyulakszigeti apácáknak adta Ylbw dunai szigettel együtt 1270-ben. Királyi adományozások révén a Duna és Alsónémedi közötti területen a XIII. század második felében épült ki a nyulak-szigeti apácák egyházi birtoktömbje. Az egykori fejedelmi, királyi birtokterületen a várjobbágyok fiaiból szabadabb állapotra, majd nemességre jutott családokból alakult ki a köznemesség, melynek birtokai főleg délről, keletről és északról vették körbe Ócsát már a XIII-XIV. században. Figyelemre méltó, hogy Olchwai nevet viselő nemes és birtokos család legelőször 1435-ben fordul elő oklevélben, vagyis a környék nemes családjaihoz képest mintegy száz évvel megkésve jelenik meg itt helyi nemesi birtokos család.
Sajátos módon, a Csepel-sziget melletti Háros-szigetecskén alapított csőti premontrei monostor birtokadományának határait bejáró oklevelekből (1264-1272) értesülünk bővebben az ócsai monostor birtokairól is, melyek az előbbiekkel határosak. A csőti Szent Eustach tiszteletére emelt monostort 1264-ben alapította IV. Béla, a királyi vadászterületen nem véletlenül a vadászok védőszentjének tiszteletére rendelve azt. Az adománylevélből és megerősítéséből csak azt a részt tárgyaljuk, amelyik Ócsával kapcsolatos. A csőti prépostságnak adományozott egyik birtoktest településünktől délre, délkeletre terült el. Határai a két oklevél alapján a következőképpen rekonstruálhatók. A birtoktest magában foglalja a két Toton, a három Guum és két Kemey falut, valamint a Kyudkeurus nevű földet. Ennek az együttesnek a határait járták meg, elkezdve a Kyudkeurus nevű földtől, mely nyugat felől Ócsa földjével, északról Kuzna nevű földdel volt határos. Nyugatról Borzwa és Boroch földjével is határos, melyektől a Sárvize (Saarwyze) folyó választja el úgy, hogy a határ maga a folyó.
Totón (Thothon) falu földje nyugat felé Ócsa (Houcha) földjével határos, és egy nagy réten át észak felé tart egy Éger (Egyr) erdő végéhez, innen az ócsai monostor felé halad. Ezután eléri a Peszérről Dabasba vivő utat, ezen átmenve, kelet felé egy réthez jut egy domb aljában, melyen átmenve eléri a harmadik rétet, amely mellett ismét északra tart Ócsa határához.
Innen egy réten átmenve eléri Gyapus föld határát, majd továbbhalad Pakonymesgyéhez (Pukunmege), itt vannak Toton és Pakony határjelei. A határ innen kelet felé fordul Foncsolig és ennek déli részén eljut a Tölgy (Tulg) faluba vivő országúthoz, mely mellett vannak Toton, Foncsol és Gyón (Gwn) határai. Innen magán az úton megy a határ kelet felé, amíg el nem ér két határjelet, amelyek Inárcsot és Gyónt választják el egymástól. A határ innen délre fordul és eljut a Szegedre vezető oszágúthoz, itt van egy rét. Azután dél felé halad és eléri Kemej földet egy fűzfánál, mely alatt két határdomb van, ezek választják el Inárcsot és Kemejt.
A határ most nyugatra fordul, egy mocsáron keresztül halad két határjelig, innen a Zoytur házhoz jut. A ház mögött egy kis dombon két határjel van, majd eljut a Peszérről Dabasba menő úthoz és emellett halad, egy árok mentén elér a Sár nevű folyóhoz és itt egy körtefa alatt található két határjel, melyek Besnyőt és Kemejt választják el egymástól. Végül a határ a Sár folyó közepén halad nyugat felé és elér a kiindulóponthoz.
A két oklevélből azt sejthetjük, hogy az egészen 1264-ig királyi birtok volt, és a király mint eredetileg is királyi földet adományozta a csőti monostornak. (Ez a tény maga is erősíti vélekedésünket, hogy korában az ócsai monostor is eredeti királyi birtokon jött létre, vagyis királyi alapítású. Egyébként igaz, hogy elég későn, de 1388-ban említik Ócsa [Olcha] királyi birtokot.)
A források és adatok erősen hiányos volta ellenére megkíséreljük bemutatni Ócsa társadalmának vázlatos rajzát. Feltételezzük, hogy a XII-XIII. század fordulóján létrejött, felépült monostor nem gyéren lakott területre települt. A Jászóról érkezett rendtagok és főnökük, az apát alkották Ócsa társadalmának egyházi, értelmiségi rétegét. Név szerint csak Benedek apátot ismerjük az 1243-1244-es évekből.
A kezdetben királyi, majd prépostsági birtok vezetéséhez nyilván gazdatisztekre volt szükség. A gazdaságban pedig jobbágyok, szolgák és cselédek rendjeit tételezhetjük fel. Valószínű, hogy Ócsáról népesítette be a prépostság az Érd szigeten lévő birtokát, az ottlakók közül név szerint említik 1270-127l-ben Szentét, Simont és Urost. A három névből kettő magyar név anélkül, hogy egyben keresztény is lenne, a harmadik pedig bibliai eredetű.
Ócsa társadalma, mint láttuk, réginek mondható határjelekkel, határdombokkal megjelölt községhatárok között élt már a XIII. század második felében. Ez a monostor és falu a Kárpát-medence központjából, Budából, Pestből a Szegedre, majd onnan Erdélybe, illetve a Balkánra vivő rendkívül fontos országút mellett települt, nyilván nem véletlenül, hiszen a premontrei rend nyitott volt a világ felé, nem zárkózott el a világiak társadalmától.
 |
| Ócsa egyik ismert hazai okleveles említése ebben az 1272-ben kelt oklevélben fordul elő |
A művelhető föld még bőséggel rendelkezésre áll a XIII. század második felében, amikor határjáró okleveleink keletkeztek, s bár szántókat nem említenek, ez nem jelenti azt, hogy ne lettek volna, hiszen azokat mindig a faluhoz közel fogták fel, hogy könnyen elérhessék. A határ külsőbb részein rétek, kaszálók voltak, melyekből többet is említ az 1264-es és az 1272-es oklevél.
Bizonyos, hogy a kétszer is említett égererdőnek is hasznát vették, kiváló szerszámfáról van szó. Azután ott voltak a vizek, melyeket terjengősségük miatt a Sárvíz névvel jelöltek. Intenzíven folyt a halászat, pákászat és csíkászat. Okleveleink nem szólnak háziállatokról, de a többször említett rétekből következtethetünk a rétgazdálkodásra, a szénatermesztésre, a takarmányozásra. Természetesen a házaknál sok volt az aprójószág: a tyúk, a kacsa, a liba.
A településszerkezetre nézve csak elképzeléseink lehetnek. A monostor mint impozáns központ körül a házak szórt rendszerben vagy utcába rendezve álltak. Esetleg a monostortól kissé távolabb helyezkedett el a falu egyetlen, a piac számára orsóformán kiszélesedett utcája. A határjárásokban említett magányos ház a határban - neve Zoytur - magánbirtokos lakhelyének látszik, vagyis a jobbágyfalun kívül kisebb birtokosok házai is állhattak. Ilyen volt talán az először 1336-ban említett Szudakház (Sudakhaz) is, akkori birokosa Olduba fia Mihály. Ez a birtok délkeletről volt határos Ócsával.
Az Árpád-ház kihalását követő feudális anarchia éveiben Pest megye területe megőrizte épségét, elsősorban annak köszönhetően, hogy az itt vezető birtokosok Vencel király mellől Károly Róberthez álltak 1304-1307 között. Pest megye sűrűn lakott északi fele Rátót nembeli Domokos hatalmi területéhez tartozott, aki jelentős szerepet töltött be az 1308-as országgyűlésen, amelyik elhatározta Károly Róbert királlyá koronázását. Csák Máté éppen ezt megtorlandó dúlatta végig 1311-ben a Vác és a Tisza közé eső területet, a „király szolgáinak" birtokait és népeit. Az esetleges kegyetlenkedések ellenére azonban nagy anyagi kár nem keletkezhetett Csák Máté csapatainak hadjárata során. A budai káptalan 1332-ben végezte el Gyál és a hozzá tartozó Verneltelek határjárását, melyben említik Ócsát is az egészében békés képet sugalló oklevélben.
Az első név szerint ismert ócsai jobbágy Tóth Gergely, akinek nevét egy 1462-ben történt eset kapcsán írják le. Péceli Benedek királyi jogügyi igazgató ugyanis panaszt tett, hogy amikor 1462-ben Tóth Gergely ócsai jobbágya az ő pesti házából hazafelé tartott, megszállt Csák Gergely gubacsi házában, ahol Gellén Péter apa és fiai, Mihály, Benedek és Tamás összeverték, a nála lévő dolgokat elvették és ezzel Péceli Benedeknek kétszáz forint kárt okoztak. Az eset azért figyelemre méltó, mert ez a summa nagy pénz volt, és különösen feltűnő, hogy ilyen értékekkel szekerezett hazafelé egy ócsai jobbágy Pestről. Neve, a Tóth ebben a korban semmiképpen sem jelent „szlovákot", sokkal inkább szlavóniai szlávot.
Sajnos, évtizedek telnek el, amíg megint felbukkan egy oklevél ócsai jobbágyok nevével. A budai káptalan 1509-ben vizsgálatot folytatott le a nyulak-szigeti apácák panaszára a ványi (Wan) nemesek ellen a Haraszti és Taksony között fekvő vitás területek — három rét — ügyében. A budai káptalan kiküldött embere a tanúk sorában Ócsáról meghallgatta Byaly Pétert és Gergelyt, akik Haraszti Ferenc jobbágyai voltak. A Byaly nevű jobbágyok annak a Bial településnek a nevét viselik családnevükben, amelyik 1187 előtt már szerepelt oklevélben, ahogy erre már utaltunk. Az oklevélben említett jobbágycsalád innen költözött át Ócsára.Az 1509-es vizsgálattól számítva 1526-ig, a mohácsi vészig vagy 1541-ig, Buda török kézre kerüléséig, nem rendelkezünk a település népére vonatkozó adatokkal. A budai szandzsák 1546-os összeírása is kevés lehetőséget ad a következtetésre. Valójában azt sem tudjuk, hogy elpusztult-e 1526 őszén, amikor a török fősereg errefelé vonult ki az országból, és hogy hányan menekültek el a faluból 1541-ben, amikor Budával együtt ezt a vidéket is a török birodalomhoz csatolták.
Az egyházi és királyi tulajdonosok mellett a XV. században jelennek meg a településen a köznemesi birtokosok. Közülük az egyik valószínűleg helyi eredetű, az Olchwai, Olchvai, Olchai nevet viseli. Sajnos, a rájuk vonatkozó adatok nem teszik lehetővé, hogy rekonstruáljuk a családfájukat. Annyi biztosnak látszik, hogy a XV-XVI. században volt birtokuk Ócsán, melynek elvesztésére, elhagyására valószínűleg a török hódítás kényszerítette őket. Lehetséges azonban, hogy a török hódítás után is helyben maradt ebből a köznemes családból legalább egy családfő. Erre enged következtetni az 1546-ban összeírt Ókcsa Lukács nős férfi jelenléte Ócsán, akinek 1559ben Márton nevű nőtlen fiát is felvették az összeírásba.
Más kis- és középbirtokosok többször is szerepelnek a budai szandzsák összeírásaiban a ráják sorában. A kor híres embere, Péceli Benedek királyi jogügyi igazgató szintén rendelkezett itt részbirtokkal, 1462-ben az ő ócsai jobbágyát, Tóth Gergelyt verik össze Gubacson, elvéve tőle kétszáz forintnyi értéket, mely peres ügy még 1466-ban is folyik. Harazthi Ferenc is birtokos Ócsán egy 1509-ben keletkezett oklevél tanúsága szerint.
Az 1475 után a csőti pálos rendház birtokába jutott ócsai premontrei birtokot - úgy látszik - világi birtokosok behatolása fenyegette. Ez ellen tiltakozott Pál, csőti perjel 1518-ban. Az ócsai birtokfoglalástól tiltott családok sorában ekkor tűnik fel a Zakadáti Asztalnok László neve. Valahogy azonban mégis szereztek birtokrészt a pálosok rovására, mert 1539-ben Szakadáti Gyóni Gergely özvegye, Krisztina ócsai birtokrészét eladta más birtokrészszel együtt húsz forintért Asztalnok László özvegyének, Annának a szepesi káptalan előtt. Az összegből ítélve a két birtokrész együtt sem lehetett jelentős.
Nem tudjuk, hogy Ócsa hogyan jutott a híres Bebek Ferenc birtokába, de azt tudjuk, hogy 1556. március 9-én, az idő tájt, amikor utoljára tért le I. Ferdinánd király hűségéről és Izabella, özvegy Szapolyai Jánosné erdélyi fejedelemasszony pártjára állt, I. Ferdinánd elvette ócsai birtokát és Horváth Mihálynak adományozta.
Hartyány Gergely neje, Tassy Margit 1591. október 31-én elzálogosította ócsai és Nógrád megyei birtokát Kékedy Györgynek. Úgy látszik, hogy nem váltotta vissza, mert 1633-ban Kékedy Balázs és Balogh Dániel tulajdonában találjuk a települést fele-fele arányban. (Függelék I.) Néhány évvel később kelt az újabb adat: 1638-ban Dienes György és felesége, Izdenczy Zsuzsanna, valamint Kékedy Zsuzsanna Ócsa földesurai. Balogh Dániel, Kékedy Balázs és Dienes György 1643. június 18-án tiltakoztak ócsai birtokaik megsértése ellen Pest-Pilis-Solt vármegye sedriáján.
1641-ben, amikor birtokosztály készült az ócsai jobbágyokról, Balogh Dániel, Dienes György és felesége, Izdenczy Zsuzsanna, Kékedy Balázs és Puthnoky Mihály a falu birtokosai. (Függelék IV-V.)
Az itt felsorolt kis- és középnemesi családok Nógrád, Gömör, Abaúj megyében voltak őshonosak, közülük a Kékedy család látszik kiemelkedőnek: Kékedy György 1603-ban országos pénztárnok, Kékedy Zsigmond pedig Bethlen Gábor erdélyi fejedelem (1613-1629) katonatisztje.
Végül meg kell említenünk Ócsán azokat a nemeseket is, akik úgynevezett nemesi telken laktak (valójában jobbágytelek, kivonva az adózás kötelezettsége alól). Bugyi Tamás 1654-ben az ócsai községi tanács tagja volt, 1668-ban az özvegyét írták össze az ócsai nemesek között, Horváth Lukács másik nemessel. Valószínű, hogy az 1647-ben összeírt taxások közül Horváth János, Budai (Bugyi?) Tamás is nemesek. Az 1681. évi országgyűlésre befizetett nemesi taxák kimutatásában szerepel Horváth Lukács és Bugyi Tamás özvegyének neve.
| |