Rákóczi táborba száll

uda felszabadításának évében, 1686-ban elmenekült szinte az egész Pest megyei lakosság a hadszíntérré vált vidékről. S bár a háború néhány éven belül több száz kilométerre délre helyeződött, Pest megye Duna-Tisza közi része a délre tartó császári hadak átvonulási területe maradt. Ennek tudható be, hogy a vissza- és a betelepülés csak nehezen indult meg. Az elmenekült lakosság vissza- és betelepülése Ócsára és környékére is olyan vontatott, lappangó és hosszadalmas, hogy a korabeli forrásokban csak később észlelhető. A visszatérőket, az újonnan letelepülőket az úgynevezett portális összeírások regisztrálják.

Ócsa és környékének portaszámai, 1686—1695

A török alóli felszabadítás utáni évtizedekben Ócsa földesurai a Balogh család tagjai. Olyan nehézségekkel küszködnek, hogy id. Balogh Mihály özvegye, Baloghy Eszter 1693-ban a birtokot elzálogosítani kényszerült báró Laffert Ferdinánd Antalnak (majd csak 1735-ben váltják vissza). Az 1690-es években Forster Kristóf is birtokos a településen.

A török kiűzése után a birtokviszonyok a jogbiztosító iratok pusztulása, a visszaélések, az erőszakosságok miatt rendkívül kaotikusnak jellemezhetőek. Az alábbi, röviden leírt eset is ezt bizonyítja. Esterházy Pál nádor 1699. november 9-én Szentivány, Bankháza, Inárcs pusztát, mely utóbbihoz tartozott Szudak (Cibakháza), bizonyos nemeseknek adományozta érdemeik elismeréseként, akik azt állították, hogy ezek a területek már régtől fogva őseik kezén voltak, de a bizonyító oklevelek 1694-ben Lőcse égésekor elpusztultak. A nádor 1699. november 24-i oklevele ez ügyben megparancsolta a garamszentbenedeki konventnek, hogy az iktatást a helyszínen végezze el.

A nádor és a garamszentbenedeki konvent emberei 1700. február 13-án ki is mentek Ócsára, mint az Inárcshoz, Cibakhoz legközelebbi lakott helyre, hogy az iktatást a helyszínen elvégezzék. Az összegyűlt érintett szomszéd birtokosok közül az inárchi Farkas család nevében Tóth János Inárcs és Cibakháza birtokára nézve ellentmondott. (Később a Farkas család még sokat küzd majd jogos birtokaiért.)

II. Rákóczi Ferenc 1703. szeptember 13-án domahidi táborából felhívással fordult Pest-Pilis-Solt vármegyéhez, melyben három napon belüli csatlakozásra hívta fel. Ekkor már folyt Szolnok ostroma, a jelentős várat szeptember 21-én vették be a kurucok. Ezzel megnyílt az útja Pest-Buda és a Csepel-sziget irányába az előnyomulásnak.

Október első napjaiban maga Bottyán János - ekkor még labanc parancsnok - mért csapást Ócsánál a Pest és a Csepel-sziget felé húzódó kurucokra, a kétórás harcból mintegy százötven zsákmányolt lóval és néhány fogollyal térve meg Esztergomba. Ezt az eseményt 1703. október 9-én kelt levelében jelentette a felső-magyarországi királyi kapitánynak, Koháry Istvánnak. Bottyán János ekkori erőfeszítései arra irányultak, hogy a Duna vonalát, annak előterét ne hagyja kuruc kézre kerülni, vagyis hogy megvédje a Dunántúlt előretörésüktől. Vele szemben a Duna-Tisza közén Szabó Máté kuruc kapitány zászlóaljai ekkor már állandó frontot nyitottak. Első jelentősebb győzelmük 1704. január 13-án következett be, amikor az Ócsa melletti Pakony-pusztán Szabó Máté serege „öt zászlóallya ráczot összve tört", ahogy a nagykőrösiek írták.

Azt mondhatjuk tehát, hogy a kuruc szabadságharc, a kuruc állam 1703. szeptember-októberében érte el térségünket, és befolyása, hatalma rajta 1703. október-novemberében szilárdult meg.

Andrássy István, a Duna-Tisza közi kuruc hadak parancsnoka Kőrös városából 1704. február 14-én küldött fegyverbe hívó levelet Ócsára és környékére.

„Böcsülletes Kecskeméti, Isáki, Patai, Dömsödi, Tassi, Ócsai, Némedi s több helységekben lévő Bíráknak és Lakosoknak közönségesen sietséggel adassék.

Ajánlom szolgálatomat Kkk. Isten sok jókkal áldgya Kglteket kívánom. Minthogy Kegyelmes Urunk Eő Nga már két rendbeli parancsolattyában is méltóztatott kglmesen meg parancsolni ezen N. Pest Pilis és Solth uniált Vármegyéknek, édes Hazánk s Nemzetünk Szabadulássa mellett fel fegyverkezésre és ülésre, olly véggel, hogy a Nemes több Vármegyék Tagjaival és egyéb vitézlő rendekkel minden külön kenyeres fegyvert fogjon. Mivel peniglen magamat is Kegyelmes Urunk Eő Nga ezen Tisza Duna között lévő Hadaknak méltóztatott Directorának praeficiálni, s édes Hazánk s Nemzetünk igaz ügyének jó móddal s renddel való operátiojára s folytatására.

A fejedelem parancsára Ócsa szekereket küld. 1706. február 22.

Annak okáért Kglteket kérem, sőt tisztem s hivatalom szerént serio intem is, valaki Haza boldugulásában gyönyörködik s igaz Magyarnak tartya magát, minden késedelem nélkül fegyvert fogjon s úgy készüllyön: mihelyt második parancsolatomat vészi kgltek, azonnal minden halasztás nélkül fel üllyön. A kik penig külömben cselekszenek mind Kglmes Urunk Eő Nga kglmes Parancsolattya ellen, mind penig akaratom s Dispositiom ellen járván, édes Hazánk s Nemzetünk javát nem kívánnyák, az ollyaténokat ha valami kár és veszedelem éri, nem másnak, hanem magának vakmerőségének tulajdonítsa."

Adóterhek - 1710. július 7. - a vármegye jegyzőkönyvéből

Jánossy János fejedelmi biztos 1704. február 18-án ismét szorgalmazta Pest megyében a nemesek és mások hadba szállását.

II. Rákóczi Ferenc fejedelem és biztosai felszólításainak 1704. januárjábanfebruárjában az lett az eredménye, hogy 1704 májusában már összeírás készülhetett (conscriptio militum) a Pest megyei kuruc katonaságról. Ebben olvashatók az ócsai kuruc katonák nevei is. Közülük kettő a II. Rákóczi Ferenc által vezényelt seregben, hét Szabó Máté hatvani ezeres kapitányéban, négy Ócsai János, kettő Török András csapatában szolgált. (Függelék VI.) II. Rákóczi Ferenc a fejedelmi sereggel, mely mintegy nyolcezer lovast számlált, 1705. június 24-én a dáni (dánszentmiklósi) tónál táborozott, ahol már a Duna-vonal kuruc védelmének az összeomlásáról értesült. Hogy közelebb legyen a helyhez, ahol a szabadságharc katonai balvégzetre fordulását megakadályozhatja, 1705. június 27. -július 3. között Ócsán nyugtatta fejedelmi seregét.

Itt értesült a fejedelem arról, hogy Glöckelsperg megfáradt serege nem merte vállalni a Duna-Tisza közére való átkelést. Eszterházy Dániel pedig, aki az előző napokban tétovázásról, erélytelenségről tett tanúbizonyságot, most megszállta az imsósi sáncot, és itt a Duna-hidat elbontatta a császári sereg átkelésének megakadályozására. Igaz, ezzel a cselekedetével megszüntette a lehetőségét annak is, hogy a fejedelem serege benyomuljon a Dunántúlra és azt tartósan birtokba vegye.

Az ócsai táborban II. Rákóczi Ferenc elővétette a „rákosi országgyűlésre" elkészített meghívókat, és a katonai balsikereket politikai sikerekkel ellensúlyozandó meghirdette a Rákos mezejére a kuruc országgyűlést, a szabadságharcot ezzel a szándékával is beágyazva a majdnem ötszáz éves nemzeti hagyományba. Erre az országgyűlésre kedvezőnek látszott a hadi helyzet, bár Pest és Buda mindvégig császári kézen volt, de nyilvánvalóvá vált, hogy Glöckelsperg hadai nem képesek átkelni a Duna-Tisza közére. A meghívók kelte: „Ócsai táborunkból. 1705. július 1." Az országgyűlést a fejedelem szeptember l-jén akarta megnyitni a Rákos mezején, ám végül szeptember 12-én nyitotta meg Szécsényben. Áthelyezésének oka az volt, hogy a kurucok nem tudták Pest városát sem elfoglalni.

A Dunántúlon eközben Glöckelsperg hadseregével észak felé, Buda irányába vonult, hadmenetét a fejedelem serege állandó figyelemmel kísérte. Rákóczi Ócsán készített tervet arra nézve, hogy a Szentendrei-szigeten keresztül keljen át a Dunántúlra. Louis Lemaire francia hadmérnök és Des Alleurs francia követ ezekben a hetekben a fejedelem seregében tartózkodott. A márki Ócsáról 1705. június 27-én írt levelet XIV. Lajos francia királynak, melyben feltárta a kuruc hadsereg, elsősorban Eszterházy Dániel csapatainak erőtlenségét.

II. Rákóczi Ferencnek is számos levelére került rá ócsai keltezés. Gróf Eszterházy Dánielnek, egy Pettes nevű úrnak, Telekessy István egri püspöknek 1705. június 27-én, gróf Eszterházy Dánielnek megint, gróf Bercsényi Miklósnak 1705. június 28-án, gróf Eszterházy Dánielnek a következő napon is, gróf Bercsényi Miklósnak, a lőcsei plébánosnak 1705. június 30-án írt például itt álló táborából a fejedelem. Ezekben a levelekben a keltezés általában a következő volt: „Dátum in Castris Nostris ad Ócsa positis". A kuruc tábor a maga nyolcezer lovasával, melyhez legalább tízezer ló tartozott, fátlan pusztaságban, kietlen homokos tájon terült el, ahol még a víznek is szűkében voltak. A fejedelem seregével lassan megindult tehát északra, 1705. július 3-án ért Gyömrőre, ahol elmondta híres beszédét kedvetlen, elkeseredett katonáihoz. Ekkor már vele vonul Eszterházy Dániel és Károlyi Sándor hada is. A gyömrői mustrán, hadiszemlén tizenötezer kuruc leikébe önt erőt a fejedelmi beszéd.A szabadságharc már-már rettenetes terheit viselni kénytelen nyomorult nép között a kuruc világ utolsó éveiben felütötte fejét a pestis. Bajtay István megyei esküdt, provizor 1709. július 15-én Pesten írt levelet a megye Pozsonyban tartózkodó jegyzőjének, Laczkovics Lászlónak: „Az dézsma bárány odaveszett, az búza is odavész, az pestis majd inkább már közönségesen Szegedtől Egerig, s onnét Hatvantól be Pestig regnál, Úriban is, Némedin, Ócsán halnak. Mi is itt Isten markában vagyunk, már egy lelket sem bocsátanak be, mindjárt visszaverik, sem az Ráczkevei szigetbe."