Egy rendkívüli fél évszázad

A szovjet hadsereg vezetése Budapestet délkeleti irányból kívánta elfoglalni, különösen megerősödött ez az elhatározás, amikor Kecskemétet súlyos utcai harcok árán sikerült birtokba venniük 1944. november l-jén. A magyar és német csapatok ekkorra megerősítették, illetve lezárták Kecskeméttől Budapest felé az irányt, a 13. német páncélos hadosztály beérkezett a Dunaharaszti-Ócsa körzetébe, az 1. páncélos hadosztály Tatárszentgyörgy— Örkény—Pilis vonalon foglalt el védelmi állást.

Malinovszkij marsall a német-magyar védelem erősödését észlelve a 4. gárda - gépesített hadtest - és a 23. lövészhadtest csapatait azonnal harcba vetette. Ezek november 2-a estére elérték Rákócziliget-DunakisvarsányÓcsa-Alsónémedi terepszakaszt. Másnap hat kilométerre megközelítették keletről Soroksárt. Ócsa november 2-án a szovjet hadsereg kezére került. Az Attila védővonal legkülső védőrendszerébe azonban november 3-ra már jelentős német-magyar erők érkeztek be a főváros irányából, illetve a Kecskemét felől visszavonuló 3. magyar hadsereg 1. páncélos és 8. tábori póthadosztályának maradványai és a 10. magyar gyaloghadosztály is. Az ejtőernyős hadosztály az egyik legsikeresebb magyar alakulat volt, Ócsától északra, háttal az Attila védőöv legkülső vonalának harcolt.

Az egyik visszaemlékező így idézi fel 1944. november 2-a eseményeit: „...délután a páncélelhárító osztag irányából heves ágyútűz hangzott, majd rövidesen a műutat a rendezetlenül visszavonuló kecskeméti erők lóvontatású oszlopai Soroksár és a védőállás között eltorlaszolták. A tengelytöréses kocsikat az árokba fordítottuk ... Az utat felszabadítottuk. Rövidesen beérkezett néhány katona a páncéltörő állásból, jelentve, hogy az orosz harckocsik az állást lerohanták.

Az élen haladó öt darab T-34-es hamarosan elérte a harckocsiárok hídját. Élénken emlékszem erre a jelenetre! Halálos csend volt, csak a szovjet harckocsik morgása és a hernyótalpak csikorgása hallatszott. Már erősen szürkült, de láttuk, hogy a szovjet gyalogság a műút menti árokban lehajolva követi a harckocsikat. A parancs szerint csak a páncélosok kilövése után nyithattunk tüzet a gyalogságra. A harckocsik szakaszosan egymást fedezve jöttek előre, de a híd előtt megtorpantak. Ebben a pillanatban megdördültek az útmenti akácosba beásott légvédelmi lövegek, a híd közelében elhelyezkedő páncélelhárítók is kilőtték páncélökleiket. Megszólaltak a gyalogsági fegyverek, mire a harckocsikat kísérő gyalogság lefeküdt. A váratlan tűzcsapás következtében mind az öt tank mozgásképtelenné vált." A szovjet támadás 1944. november 5-ére kifulladt, november 8-án a 22. SS-lovashadosztály visszafoglalta a Dunaharaszti és Gyál között lévő magaslatokat. Az Ócsán eltemetett szovjet katonák száma meghaladta az ezret.

A községi képviselő-testület csak 1945. március 27-én alakult - ideiglenesen - újjá Nagy Zoltán községi bíró, Bordás István helyettes jegyző, dr. Gál Lajos orvos, Balló László gazdasági elöljáró, B. Bán József törvénybíró, Sallai István, Tóth M. Lajos, Bukodi Béni, Barizs Imre, Marosi Béla, Balogh Sándor, Benkó Ferenc, Pintér Antal, Barizs László, P. Balló István, Horváth József, Vigh János, Cs. Bán Pál, Vindberg Antal, Mráz Rudolf, id. Szűcs Imre, Dömötör Ferenc, Viola Gábor, Göbölös Károly, Ny. Mátyás Mihály, Tatai János, Gyarmati László, Lukács Miklós, Mócsai Kálmán, dr. Kenéz Endre, Várnai Miklós, Pelikán János, Pelikán Pál, Feszler Pál, Dönti András, Szagri István, Molnár Lajos, Bódi Lajos, id. Dömötör István, Fülöp István, Dönti István, Piróth István, id. Takács István, Takács Lajos, Bálint Árpád, Földessy Ferenc, kisgazdapárti, kommunista és szociáldemokrata párti küldöttekből, a képviselő-testületi tagságra az Ócsai Nemzeti Bizottság által megválasztott ócsaiakból.

Sallai Istvánnak a megbízatása - aki az utolsó törvényesen megválasztott bírója a településnek - kérdésessé vált, mert 1944 novemberében a szovjet parancsnok más bírót tett a község élére, és utóbb a pártok is mást jelöltek erre a funkcióra. Az „orosz katonai hatóságok kívánságát is" figyelembe véve választották meg végül Nagy Zoltánt ezen a március végi ülésen. Az ülés időpontjáig nem tért vissza Ócsára a vezető jegyző, az adóügyi jegyző, a közgyám meghalt, a gazdasági elöljáró, a községi orvos szintén elmenekült és vissza sem tért, ezeket az állásokat hamarosan betöltik. Az 1945. április 30-i rendkívüli közgyűlésen a „szabad szakszervezeteket" is bevonták a képviselő-testületbe. Nagy Zoltán lemondott a bíróságról, mert az alsódabasi járási főszolgabírói hivatalban kapott állást. Titkos szavazással ekkor B. Bán Józsefet, a kisgazdapárt tagját választották meg bírónak, aki korábban törvénybíró volt.

Az 1944 decemberében a szükségnek megfelelően létrehozott községi kórház fenntartásának ügyét a következő, 1945. május 30-i ülésen megtárgyalták és további fenntartását elhatározták - meghozva ezzel az első érdemi döntést a háborút követően.

A községi közigazgatás újjáéledését az a politikai munka tette lehetővé, amelyik már hónapokkal korábban elkezdődött. A Magyar Kommunista Párt (MKP) ócsai szervezete 1944. november 8-án alakult meg a Biczó-féle faipari üzem irodájában, ezen nyolcan vettek részt. Nyílt szavazással Nagy Zoltánt választották titkárul, a szovjet parancsnokság tehát „összevonta" a kommunista párttitkár és a községbíró tisztségét, amikor Nagy Zoltánt akarta látni a bírói székben. Néhány nap múlva a szovjet hadifogságból hazatért dr. Gál Lajos orvost az MKP elnökévé választották —jól beszélt oroszul. Az MKP Ócsán a szakszervezeti házat foglalta le pártháznak (a későbbi kisgimnázium épületét).

A Magyar Szociáldemokrata Párt (MSZDP) helyi szervezete 1944 decemberében jött létre. Az alakuláskor taglétszáma megközelítette a száz főt. Elnöke Szagri István cipészmester lett, titkára Bódi Lajos nyomdász, később községi bíró. A Független Kisgazdapárt (FKGP) 1945 őszén alakult meg Ócsán, első elnöke Bukodi Benjámin 25 holdas gazda, helyettese Viola Gábor 15 holdas gazda. Az elnök 1946 második felétől kezdve Viola Gábor lett. A Nemzeti Parasztpárt helyi szervezete 1947-ben jött létre, elnöke Horváth József.

Ócsán a választásokon 1945-ben és 1947-ben is a kisgazdapárt győzött, második helyen az SZDP és harmadik helyen a kommunista párt végzett. Az MKP és az SZDP országos egyesülése (1948. június 12.) után, július elején a Marosi-féle kocsma nagytermében (korábban az Ipartestület, majd az SZDP székhelye volt) egyesült az SZDP és az MKP helyi szervezete és létrejött a Magyar Dolgozók Pártja (MDP). Ezen a gyűlésen részt vett Paulik Béla tábornok (Stromfeld Aurél vezérkari tisztje 1919-ben) és Münnich Ferenc, Budapest rendőrfőkapitánya.

A termelőszövetkezetek szervezésének első időszakában, 1950. augusztus 20-án létrejött a Vörös Csillag Termelőszövetkezet, majd a Rákóczi Mezőgazdasági Szakszövetkezet, 1957-től újjáalakult Új Barázda Termelőszövetkezet néven az 1956-ban feloszlott Vörös Csillag Tsz. A Felsőbabádi Állami Gazdaság 5801 katasztrális holdon gazdálkodott 1950-től kezdve. A társadalom erőszakos, voluntarista átszervezése, az életszínvonal csökkenése, a kommunista diktatúra kiépítése, a nemzet ellen idegen zsoldban folytatott politikai hadjárat, az emberi élet ellen elkövetett súlyos bűntettek, a szovjet gyarmatosítás mély válságot idézett elő 1956-ra.

Ócsára 1956. október 24-én a reggeli vonatokkal visszaérkeztek azok a munkások Budapestről, akik nem tudták elérni munkahelyüket a harcok miatt. Tőlük értesült a település a fővárosban folyó eseményekről. Október 24-én kerékpáros futárok és gyalogos aktivisták megkezdték az október 25-re tervezett népgyűlés szervezését. Október 25-én este mintegy négyötszáz főnyi tömeg vonult fel a vasútállomástól a Bajcsy-Zsilinszky utcán keresztül a Kossuth térre, 48-as dalokat énekeltek és jelszavakat kiabáltak, a diktatúra megszüntetését, az ország függetlenségének visszaállítását jobb életkörülményeket követeltek. A Kossuth téren Scheffelin Ernő és Cs. Gudmon László mondott beszédet.

Ezután a tömeg nagyobbik része a temetőhöz vonult, hogy a szovjet csapatok megállítására akadályt építsen. Feldöntötték a szovjet emlékművet, ott, ahol a Vörös Hadsereg mintegy ezer katonáját temették el 1944—45ben. A temető mellett a vasúti átjáróban az állomásról kitolt két vagonból építettek torlaszt. Rövidesen szovjet tankok és gyalogság jelent meg Felsőpakony felől, ezek tüzet nyitottak a levegőbe, mire a tömeg szétszaladt. Aznap este a Széchenyi utcában leégett egy szalmakazal.

Október 27-én autóbusszal járták a községet a fiatalok, hogy újabb demonstrációt szervezzenek. Állítólag Budapestről érkezett forradalmárok is agitáltak ekkor Ócsán. Egy kisebb csoport Berecz titkárt megverte, más esemény nem történt.

Scheffelin Ernő és társai tevékenységének mérséklésére október 28-án községi nagygyűlés keretében megalakult a Nemzeti Bizottság.

valamint iparost ideiglenes minőségben megbízza a község rendjének megvédésére, a lakosság élelemmel való ellátására, az állami, községi és szövetkezeti vagyon megvédésére és a mezőgazdasági munkáknak az egész község területén sürgős befejezésére.

Felhívja az Ideiglenes Nemzeti Bizottságot, hogy maguk közül válasszon elnököt.

A község lakosságának vagyoni és nyugalmi helyzetének megóvására felajánlja a nagygyűlés az önkéntes nemzetőri szolgálatot.

A megválasztott ideiglenes nemzeti bizottság tagjai felkérésére a Szózat eléneklése után a gyűlés befejeződött" - írja a jegyzőkönyv, amelyet Falussy Gábor, a Nemzeti Bizottság elnöke írt alá.

A jegyzőkönyv az aláírás után még az alábbiakat közli:

„A bizottság tagjai egyhangúan elnöknek megválasztja Falussy Gábor ócsai lakost és megbízza azzal, hogy a tanács végrehajtó bizottságával együtt vezesse a község ügyeit a bizottság tagjainak közreműködésével.

Ezután az elnök előterjesztést tesz a legsürgősebb munkák megindítására." „Az alábbiakat határozza el:

1. 1.  3-3 tagú bizottságokat küld ki az FMSZ, Állami Felvásárló, Vörös Csillag Tsz-hez, a malomhoz, ahol a raktárkészleteket megállapítja, és felhívja a vezetőket a vagyontárgyak megóvására. Így a Vásártéren lévő 10 vagon kukoricának a berakására is. Őrizteti a raktárakat, felhívja a vezetőket, hogy ők is őrizzék azt, ne engedjék széthordani.
2. Falussy Gábor bejelenti, hogy a kenyérellátásnál vannak bajok, itt azzal kell segíteni, hogy akinek gabonája van, nem kaphat kenyeret.
3. Tüzelőellátás. A vb-elnök bejelenti, hogy az erdőkből nagy a fakitermelés, és ezt meg kell akadályozni. Azonkívül a kitermelt fával és az ott hagyott fával is csinálni kell valamit. Egyesek már az egész udvarukat megtöltötték fával, másoknak — akik arra tényleg rászorulnak — nincs fájuk.
4. Lakosság segélyezési ügye. Dr. Viola Ferenc bejelenti, hogy a községből kb. 3000 főnyi bejáró dolgozó van, akik hetek óta nem kaptak fizetést, és a nagycsaládúak nem tudnak még kenyeret sem vásárolni. Javasolja részükre a segély kiutalásását, melyet fizetésükből levonnak a munkaadók."

1956. november 18-án kelt jegyzőkönyv a Nemzeti Bizottság, a Községi Tanács V. B. és a Hazafias Népfront közös üléséről a következő határozatokat rögzíti:

1. A községi nemzetőrséget fenntartja, és azt minden éjszakára 6 körzetben 60 főben állapítja meg, a nemzetőrség munkájába bekapcsolódik a helyi rendőrség is. Az őrség parancsnokául és az elosztás vezetésére Tóth Jánost, a rendőrőrs vezetőjét jelöli ki.

„A község lakosságából alakult előkészítő bizottság 1956. október 28-án délelőtt 10 órakor a tanácsházánál megbeszélést tartott. A kormány felhívására elhatározta, hogy megalakítja a Nemzeti Bizottságot, s evégből községi nagygyűlést tart.

Az előkészítő bizottság nevében Kenyeres Gusztáv az összehívott nagygyűlés előtt, mely körülbelül 560-580 fő volt, ismertette a kormány felhívását a Nemzeti Bizottság megalakítására és az előkészítő bizottság javaslatát a tagok megválasztására. Egyben ismerteti a Nemzeti Bizottság programját. Ezek:

A községünkben a rend fenntartása, a községi, az állami és a szövetkezeti vagyonok megvédése.

A vagyon és a nyugalom megóvása érdekében nemzetőrség felállítása a lakosság önkéntes jelentkezői közül.

A lakosság élelemmel való ellátása, kenyér biztosítása.

A vetési és szántási munkák gyors befejezése mind az egyéni, mind a szövetkezeti vonalon.

A nagygyűlés az előterjesztést elfogadja, és a javasolt személyeket név szerint választja meg, és kimondja, hogy a Nemzeti Bizottság tagjait nevenként felsorolva egyénenként megválasztja: Dencsi Imre, Pekker Boldizsár, Végh Albert, Bálint Tamás, Kenyeres Gusztáv, Berecz Imre, Varga Pál, Rózsahegyi Antal, H. Tóth János, Fülöpp István, Nagy Pál, Korecz Sándor, Nagy Kálmán, Horváth István, Vizi Károly, Benkó Ferenc, Czárák Lajos, Scheffelin Ernő, Vindberg Antal, Konkoly Pál, Jakab Bertalan, dr. Viola Ferenc, Dömötör Károly, Balló Sándor és Falussi Gábor ócsai lakosokat, tehát öt-öt fő ipari munkás, dolgozó paraszt, ifjúsági és értelmiségi,

2. A kenyérelosztás biztosítása érdekében azok részére, akik őröltettek, kenyeret kiadni nem lehet, és elrendeli, hogy a malom adja meg az őröltetők névjegyzékét, és 3 napon túl, akik őröltettek, kenyeret nem kaphatnak. Felelős Bálint Tamás.

3. A jogtalan erdőkitermelés megakadályozása érdekében 5 tagú bizottságot küld ki, és a rendőrség közreműködésével az erdőben a favágást megállítja. Az 5 tagú bizottság: Korecz Sándor, Konkoly Pál, Dencsi Menyhért, Berecz Imre. Az őrzésre Lázár Pált jelöli ki. Utasítja a bizottság a tagokat, hogy az erdőbe a fakitermelést állítsák le. A letarolt erdőkből a tuskót és gallyfát a tanács által adott igazolás alapján adják ki. A levágott szálfákat szállítsák be fuvarosokkal a tanácsháza udvarára megőrzés végett.

A még meglévő erdőt szokásos formák között termeljék ki, mivel annak elhordása most már nem akadályozható meg más formában.

4. Az üzemi munkások részére, akik családosak és nem kapták meg az üzembe a fizetésüket, fizetési előleg folyósítását rendeli el. Családonként 200,- Ft összegbe, ha az illető kötelezvényt ír alá a felvett előleg visszafizetésére. Ezt a segélyt, mivel a tanácsnak nincs pénze, csak úgy tudja folyósítani, ha a bank ad előleget. Az ügyvitellel megbízza dr. Viola Ferencet.

5. Szeszes italok kimérése ügyében a kimérési tilalmat továbbra is fenntartja, és a zugkimérők felszámolására felhívja a rendőrséget. Felelős Tóth János rendőrőrsparancsnok.

6. Utasítja a vb-elnököt, hogy a közigazgatási munkák ugyanúgy, mint eddig is, továbbra is a tanács vb vezetése alatt működik. A Nemzeti Bizottság mint tanácsadó működik a vb mellett."

1956. szeptember 22-től 1957. május 11-ig nem volt tanácsülés. 1957. május 11-én Kolozsvári József elnöki beszámolójában a következő értékelést adta:

„Néhány szót a községünkben lezajlott eseményekről. Elmondhatjuk, hogy községünk lakossága a helyzet magaslatán állt. Higgadt, meggondolt gondolkozásával és szép szóval még a forrófejűeket is meg tudta védeni minden meggondolatlanságtól. Ha a vagonok kitolása, a síremlék ledöntése nem történt volna meg, hiba nélkül át tudtuk volna vészelni. A nemzeti bizottság minden igyekezete az volt, hogy rend és nyugalom legyen. Köszönet jár érte. Idegenek voltak, akik rendetlenséget akartak. A malom felgyújtása, az Üllői úti híd felrobbantása, takarmány felgyújtása, a benzinraktár felgyújtása - ezek megakadályozása volt a nemzeti bizottság és a tanácstagok feladata."

A helyi Vörös Október Mezőgazdasági Termelőszövetkezet 1977-ben jött létre, amikor az ócsai Új Barázda Tsz-t egyesítették a soroksári Vörös Október Mgtsz-szel.

A Beniczkyek, majd Farkas László kuriája Felsőbabádon, később az állami gazdaság központja

A Beniczkyek, majd Farkas László kuriája Felsőbabádon, később az állami gazdaság központja

Szüreti felvonulás

Az Új Barázda Tsz-nek több jogelődje is volt. Az 1950. augusztus 20-án alakult Vörös Csillag Termelőszövetkezet 1956-ban felbomlott, majd 1957 tavaszán Új Barázda néven újjáalakult. Mellette 1958-ban létrejött a Rákóczi, a Petőfi és a Kossuth Tszcs, és még további három szakcsoport. Ezek az évek során fokozatosan beolvadtak, illetve egyesültek az Új Barázda Tsz-szel.

A helyi kisipar és háziipar az 1960-as években még virágzott, de fogyó tendenciával. A magánkisiparosok száma 1960-1970 között 77-ről 60-ra csökkent. Szakmák szerint: kovács három, asztalos három-négy, borbély öt-hét, cipész négy-hét, kőműves hat-hét, szabó öt-tíz, műszerész egy, kádár egy, bognár egy, gépi hurkoló egy, férfiszabó kettő-három, női szabó három-hat, fehérnemű-készítő egy, cipész négy-öt, cukrász egy, bérfűrészes egy stb. dolgozott a településen. Az 1930-ban nyilvántartott 123 önálló kisiparosnak ez már csak a felét tette ki.

Ócsai gyerekek az újhartyáni szüreti utcabálon

Tánc a szüreti felvonuláson

Ócsát nagyközséggé nyilvánították 1970-ben, ez fejlődésének egyfajta nyugtázása volt. Ennek tényét az alábbiakban mutatjuk be. Kétségtelen, hogy a helyi kisipar visszaesett, sőt az iparban dolgozók létszáma is csökkent. Az 1980-1990 közötti társadalomszerkezeti változások azonban egy modern közösség kiépülését előlegezik meg.

Az aktív keresők gazdasági ágak szerint 1980-1990 között

A lakosok száma 1980-ban 8453, 1990-ben 7903 volt. (A százalékok az összlakossághoz viszonyítva értendők)

Szüreti felvonulás

Az elmúlt tíz évben, 1989 után felerősödtek a már korábban elindult folyamatok, illetve újak is jelentkeztek. Az 1995-ös adatok szerint a 2953 (zömmel komfortos) lakóházban, illetve lakásban 8133 személy élt. Egy részük a helyi munkahelyeken dolgozott, többek között a gázkészülékek gyárában. A kiskereskedelmi boltok száma 127-re, a vendéglátóhelyek száma 36-ra emelkedett, és rohamosan megnőtt az egyéb vállalkozók száma is. A szomszéd községekkel együtt 1998-tól a közcsatorna kiépítésén dolgoznak. Ekkor a vezetékes ivóvíz a lakások 33 százalékában, a vezetékes gáz 90 százalékukban megvolt, telefonnal 60 százalékuk rendelkezett. A nagyobb, átalakult, illetve újonnan létrejött vállalatok közül megemlítünk néhányat: Bajor Söröző, Dunakenyér Sütőipari és Kereskedelmi Rt., Ép-Kavics Bt., Felsőbabádi Termelő, Szolgáltató és Kereskedelmi Rt., Felsőbabádi Rt., Állami Gazdaság Üzem, Felsőbabádi Rt. Sertéskombinát, Gudmon Gran Ipari és Kereskedelmi Rt., He-Ross Baromfitenyésztő Kft., Hefele Malomipari Kft., Magyar Könyvklub Rt., Ócsa Soroksár Tsz., Prímagáz Ipari és Kereskedelmi Rt., Wienerberger Téglaipari Rt., Varga Bt., Alsópakonyi Kertészet.