| |
agyarországon az első modern és megbízható népszámlálást II. József korában, 1784-1787-ben végezték el. Eszerint Ócsa jogi népessége 1382, ténylegesen jelen lévő népessége 1365 fő volt. Távol volt 38 ócsai illetőségű (ezek között a katonák), és 21 idegen tartózkodott a faluban. A családok száma 290, a lakóházak száma 235, amiből az következik, hogy 55 család más portáján lakott. A házas férfiak száma 274, vagyis 16 családnak a feje özvegyasszony. Figyelemre méltó, hogy férfi 739, nő 643 élt a faluban, ideszámítva természetesen a „sarjadékot" is. Társadalmi tagozódás szempontjából egy pap, egy tisztviselő, nyolc nemes és két polgár alkotta a felsőbb réteget. Paraszt, azaz valamilyen telki hányaddal rendelkező gazda 127, zsellér 154, egyéb 79 találtatott Ócsán. A paraszti társadalom helyzetét a földek elaprózódása jellemzi, az 1770. évi és az 1828. esztendő adatainak összevetése ezt jól mutatják.
Ócsa parasztsága telki hányad szerint 1770-ben és 1828-ban
|
1 telek | 3/4 telek | 1/2 telek | 1/4 telek | Házas zsellér | Házatlan zsellér | Telkes jobbágy | Telkek száma |
| 1770 | 47 | _ | 61 | 10 | 35 | _ | 118 | 80 |
| 1828 | - | 5 | 100 | 49 | 106 | 24 | 154 | 66 |
Egy egész telek tartozéka mindkét időpontban 26 hold szántó és 12 kaszás rét volt. A növekvő számú jobbágycsalád csökkenő méretű földön volt kénytelen megélni, ami annak a következménye volt, hogy jobbágyföldeket sajátítottak ki földesuraik, azokat saját kezelésű, majorsági földjeikhez csatolva. A terület zömén a fővárosi református gimnázium alapításában (1859) részt vevő Madas Károly, illetve a báró Zeyk és Farkas családok osztoztak az 1900-as években is. Ezzel a helyzettel függ össze, hogy 1930-ra a környéken itt volt a legkevesebb az agrárnépesség (54,6 százalék) és legnagyobb az ipari keresők (23,8 százalék) aránya.
Mindkét réteg számára a minta, a példa a helyi polgárság és értelmiség volt, amelyik sok szállal kötődött a helyben működő bírósághoz, az oktatáshoz, az 1922-től a környéken egyedül itt működő polgári iskolához.
 |
| Lánytestvérek (1910) |
A mezővárosias fejlődés eredménye a jellemzően kialakuló parasztpolgári életforma térhódítása. Gazdag egyesületi élete keretei között jómódban és biztonságban érezhette magát itt a gazda 1945-ig. Ebből a sajátosan magyar, életerős, nemzethű parasztpolgárságból került ki Ócsán az a 111 gazda, akit a kommunisták kuláklistára tettek, üldöztek és megfosztották létalapjától.
A lakosság számának alakulása
| 1784 | 1365 fő | 1949 | 6227 fő |
| 1856 | 2266 fő | 1960 | 7351 fő |
| 1890 | 3247 fő | 1970 | 8519 fő |
| 1900 | 3657 fő | 1990 | 7903 fő |
| 1920 | 5069 fő | 1995 | 8133 fő |
| 1941 | 6153 fő |
 |
| Ócsaiak (1914) |
A XX. század végére végbement változásokat az 1990. évi népszámlálás adatai alapján mutatjuk be.
A természetes szaporodás 1970-1979 között még létezett, 1426 élve születésre csak 1045 haláleset jutott, ám az elvándorlási különbözet (517) mégiscsak apasztotta a népességet, 8589-ről 8453-ra. Az 1980-1989 közötti évtizedben már megszűnt a természetes szaporodás, 1028 élve születésre 1249 halálozást kell számolni, a vándorlási különbözet (329) tovább csökkentette a népesség számát, 8453-ról 7903-ra.
A lakónépességen belül 1000 férfire 1039 nő jut. A belterületen 7407 fő lakott, az összesen kilenc külterületi lakott helyen a lakónépesség 496 fő volt.
A 15 évnél idősebb népességen belül 3049 férfi, 3227 nő vehető számításba, akik közül házas férfi 1993, házas nő 2016 volt, a férfiak közül özvegy 142, a nők közül özvegy 572. A férfiak közül elvált 175, a nők közül elvált 193.
A házas nők (2016) élveszületett gyermekeik szerint: 150 nem szült, 519 egy, 949 két, 253 három, 93 négy, 27 öt gyermeket hozott a világra, összesen 20 nő hatnál több gyermeknek adott életet, ezek közül egy több mint tizet szült. Összes élveszületés 3836 volt, azaz 100 nőre 190 gyermek jutott. Ez az arány a környék átlagának felel meg.
 |
| Török István egyéves korába (1915) |
Az összesen 2825 háztartásból családi háztartás 2159, ebből házaspáros típusú családi háztartás 1788, apa gyermekkel 68, anya gyermekkel 209 volt. Az össznépességből háztartásban élt 7789 fő, családháztartásban 7029, egycsaládos háztartásban 6499, kétcsaládos háztartásban 500, három- vagy többcsaládos háztartásban 30 személy. Jól kifejezik az ócsai nép társadalmi viszonyait, erejét és mozgását a lakások adatai.
 |
| Fiatal pár (1920-as évek) |
 |
| Kisfiú hintalóval (1920-as évek) |
 |
| Ócsai lányok az 1930-as években |
 |
| Ócsai asszonyok az 1940-es években |
Lakások építési évük szerint 1989-ig
| -1899 | 1900-10 | 1920-44 | 1945-59 | 1960-69 | 1970-79 | 1980-89 | Össz. |
| 214 | 142 | 444 | 429 | 557 | 541 | 430 | 2757 |
| 7,7% | 5,15% | 16,10% | 15,56% | 20,20% | 19,62% | 15,6% | 100% |
Köztudomású, hogy 1990 után az állami és magánlakás-építés jelentősen csökkent, ez így van Ócsán is. A táblázatunkban közölt adatok tehát 2000-re sem változtak arányaikban. A lakások jelentős hányada, negyven százaléka 1960-1980 között épült, az építési „hullám" már az 1980-as években ereszkedőben, apadóban volt.
A lakások felszereltsége bizonyos mértékig ma már a társadalomban elfoglalt helyet is mutatja. A 2757 lakásból 826 hálózati gázzal, 1607 pedig palackos gázzal működött. Hálózati vízvezetékkel 85, házi vízvezetékkel 2100 rendelkezett. Házi szennyvízcsatornával 2206 volt ellátva, vízöblítéses WC 1785 lakásban volt található 1990-ben. Szennyvízelvezető közcsatorna akkor még nem létezett. A 2757 lakásból összkomfortos 966, komfortos 653, félkomfortos 291 és szükséglakás 121 volt.
| |