| |
Ócsa népe legnagyobbrészt református volt a XVII-XVIII. század forduV lóján, és valószínű, hogy már több mint egy évszázada ez a református gyülekezet birtokolta a középkori eredetű, csodálatos templomot, amely egyébként igencsak megsínylette a történelem viharait. 1675-ben azt írja róla Dvornikovich váci püspök, hogy az ócsaiaknak nagyon szép, de tető nélküli katolikus templomuk van, amelyben a kálvinista lelkész prédikál. A mondatot úgy kell érteni természetesen, hogy a középkori, eredetileg katolikus istenháza Ócsa népének a református hitre való áttérése után továbbra is megmaradt a helybéliek kezén.
A váci püspökség 1702-ben végzett kánoni látogatást (canonica visitatio) Ócsán, melynek jegyzőkönyve tájékoztat az épület aktuális állapotáról. Boltozatai ekkor még álltak, de közel voltak a beomláshoz. Dvornikovich Miklós 1675-ös jelentése óta valószínűleg nem volt alkalom a tetőzetet helyreállítani, vagyis legkevesebb negyed évszázada fedetlenek a falak. Az 1702-es jegyzőkönyv leszögezi ugyan, hogy az ócsai kálvinisták megkezdték a tető rendbetételét, de ha előre is haladtak ezzel a munkával, az 1703 szeptemberében ide is elérkező kuruc szabadságharc bizonyosan megakasztotta a munkát.
Bél Mátyás 1733 körül elkészült országleírásában így írja le az építményt: „Valamikor nagyszerű szerkesztésű és költséges templommal dicsekedhetett. Ugyanis tisztára négyszögletes kövekből építették fel. Úgy mondják hogy az a György nevű szerb uralkodó emeltette, aki Zsigmond uralkodása idején a szerbeket behozta, mégpedig olyan nagyszerű művészettel, hogy kevés van hozzá hasonló. A török háborúk alatt elhagyottá vált, hosszú ideig romokban hevert, amíg azután újra látogatni kezdték, amikor a faluba szlávok telepedtek."
 |
 |
| A református templom oszlopfői | |
 |
| A református templom a jelenlegi állapotában |
Nem tudjuk, hogy Bél értesülései kitől származnak, de az ócsai templomnak ez az ismertetése hemzseg a valótlanságoktól, a tévedésektől. A Délvidékről, Keve városából 1439-1440-ben valóban érkeztek betelepülők a Csepel-szigetre, ezeknek csupán a kisebbsége volt azonban rác. Ebben az időben Albert és I. Ulászló királyok uralkodtak. Brankovics György szerb despota 1437-ben menekült Magyarországra, ekkor a Pest megyei Tura falut vette bérbe többek között. Ócsával való bármilyen kapcsolatára nézve eddig még adatokat nem ismerünk. A török kiűzése után „szlávok" nem települtek Ócsára, teljes egészében a református magyar lakosság a jellemző ebben a korban. Ha felvidéki „szlávok" érkeztek volna, azok többnyire evangélikusok lettek volna. Azért kell ezzel a leírással bővebben foglalkoznunk, mert Bél Mátyás évszázadokra szóló tudományos tekintélye tovább örökítette ezeket a helytelen adatokat.
A helybeli katolikusok száma a XVIII. század első felében gyarapodott valamelyest, elsősorban a beköltözők révén. Közösségük két ízben is 1761-ben és 1763-ban — megkísérelte visszafoglalni a reformátusoktól a középkori eredetű templomot, de ez a próbálkozás nem járt sikerrel. Az 1761. évi akcióra azután került sor, hogy Bugyiban sikerült a visszavétel. Eszterházy Antal váci püspök Mária Teréziához küldött kérvényében leszögezte, hogy a templom eredetileg is római katolikus volt, mely állítás természetesen megfelelt a történeti valóságnak. A püspök kérelme alapján a királynő utasította Pest-Pilis-Solt vármegye hatóságát, hogy győződjék meg róla, milyen eredetű templomról van szó, és tartanak-e benne misét. A reformátusok azzal védekeztek, hogy bár a templomot használták a katolikusok, mégis a görög kereszthez hasonló alaprajza azt mutatja, hogy eredetileg görögkeleti szertartásúak építették. Bél Mátyás tudományos tekintélyére hivatkoztak, aki a görögkeleti eredetet meg is írta nagy művében a hagyományra hivatkozva.
Bél Mátyás természetesen tévedett. Az ócsai királyi alapítású monostortemplom - tudjuk - a premontrei rendé volt a XII. század végétől, és sosem volt a görögkeleti egyház kezében. Mindazonáltal a történetileg megalapozatlan református érvben nem kereshetünk szándékos félrevezetést, csalást, hiszen a XVIII. századi magyar történeti tudományosság hiányosságai miatt valóban nehéz volt a helyes tájékozódás.
A helyszíni vizsgálatot a vármegye természetesen elrendelte. A váci püspök — a reformátusok állítása szerint — titokban üzent a sári és a taksonyi katolikusoknak, hogy a vizsgálat kijelölt napján hajnalban üljenek be az ócsai templomba, amikorra a püspök gondoskodni fog miséről. Azonban Teleki József és Beleznay Miklós földesurak is neszét vették a készülődésnek, ők is üzentek a környék reformátusainak (Alsónémedi, Bugyi, Dabas, Gyón), hogy készüljenek fel a templom megvédésére. A reformátusok már 1761. március 11-én este megtöltötték a templomot, és amikor március 12-én hajnalban a környék katolikusai megérkeztek a szerzetesek vezetésével zászlók és szentképek alatt, akkor ők már birtokon belül buzgón fújták a zsoltáraikat. Dulakodás támadt a két tábor között, a református asszonyok papucsaikkal verték a katolikusok fejét, ugyannyira, hogy néhányan véresen menekültek el a szent helyről. A katolikusok dolgavégezetlenül szétoszlottak.
A vámegye által kiküldött vizsgálóbizottság 1761. március 12-én délelőtt megérkezett, megállapította, hogy a templomot a görögkeletiek építették, nem tartanak benne misét a katolikusok, és ezért meghagyta a reformátusok tulajdonában.
Eközben a templom újjáépítése még mindig váratott magára - akarat és engedély hiányában. Az 1770-es évek elejéig, amikor is gróf Teleki József ócsai földbirtokos és egyúttal a református egyház patrónusa személyesen járt közben Mária Teréziánál a restaurálási engedély elnyerése érdekében, és törekvéseit végre siker koronázta: elkezdődhetett a templom helyreállítása.
A református dokumentumok szerint 1774-ben a katolikusok egy harmadik kísérletet tettek a templom megszerzésére, „...jött hozzánk a Nemes Vátczi Capitoliumtól egy Tistl. és Ngos. pap ur, aki kért bennünket, hogy pénzen adjuk oda a templomot és annyi summa pénzt kapunk érte, hogy hasonló templomot építhetünk az árán." Ez a próbálkozás is kudarcot vallott, bár a törvény értelmében a katolikusoknak joguk volt minden egykori katolikus templomhoz, és az ócsairól nem lehet bebizonyítani, hogy sosem volt katolikus. (Ezután döntött úgy a váci püspökség és Ócsa katolikus közössége, hogy az 1754-ben felépített szerény kápolna helyén egy megfelelőbb Szentháromság-templomot kell emelni, mely fel is épült 1774-1775-ben.)
Vályi András 1799-ben értékes sorokat hagyott ránk Ócsáról. „Nagy régiségű Temploma vagyon a reformátusoknak itten, falaji négy szegletes faragott kövekből vannak, küszöbje fejér márvány, falán szemlélhető egy Gottika festésű kép, melly a mint észre lehet venni, Sz. Kristóf képét ábrázollya."
Szent Kristófnak, a győzedelmes lélekmentőnek alakját a XIII. század utolsó negyedében festhették, korai gótikus stílusban. Vályi András úgy ír róla, mint amit maga is látott. Rómer Flóris és Henszlmann Imre szintén látták a XIX. században. Szent Kristóf hatalmas alakja az ócsai templom homlokzatán 1939-re teljesen elenyészett.
A református templom felszerelési tárgyai közül néhány külön is említést érdemel jelentősége, értéke miatt.
Ezüst talpas pohár, magassága 20 centiméter, szájátmérete 8,8 centiméter. Ez az 1714-ben készült pohár domború, kettős tagozású talpa fölött háromágú, sisakos fejekkel díszített volutás nódusz. A csésze alja gerezdes, virágkehelyszerű megoldású, ebből indul ki a sima, ívesen kifelé hajló csészeoldal.
 |
| Talpas pohár, 1714 |
 |
| Ón kanna, 1113 |
 |
| Kehely, 1169 |
Ón kenyérosztó tál sima, keskeny peremdísszel. Az 1725-ben készült tányér hátoldalán pesti ónművesbélyeg. Átmérője 27,5 centiméter. Ónkanna, talpa felé kiszélesedő, íves oldalú, hengeres törzse három félgömb lábon áll. Hármas tagozású, törtvonalú kiöntője fölé szívalakban nyúlik ki a lapos fedél kiöntő-fedő nyúlványa, füle S alakú. Ez az 1713-ból származó edény 33,5 centiméter magas, talpátmérője 16 centiméter. Aranyozott ezüstkehely, hullámos peremű talpán hármas osztású talpmezőben trébelt, kagylós díszek között gyümölcsös és virágfüzéres kosarak. Öntött nódusza háromszög keresztmetszetű, cartoushe-os díszű. Magas kupáján trébelt kagylós díszek között virágszáíak. Talpán belül véset: „Ao. 1769. Gralis Beleznay Miklós ajánlotta Ócsai Refformáta Ecclesiának." Talpperemén a pesti ötvöscéh hitelesítő bélyege, az F. betű és PD (Paulus Dallinger) betűkből álló mesterjegy látható. Magassága 29,5 centiméter, talpátmérője 14,8 centiméter és szájátmérete 9,7 centiméter.
Kenyérosztó tál ezüstből, ötkaréjos, hullámos, szegett peremmel, bemélyedő, kerek középső résszel. Hátán Beleznay Miklós ugyanazon szövege és ugyanazok a mesterjegyek, mint az előző kelyhen. Ez a két ötvösmű nyilván egyetlen megrendelés keretében készült Pesten.
Az ócsai református templom 1713-ban, 1714-ben, 1725-ben készített tárgyai, akkor is, ha ezek esetleg néhány évvel később kerültek a templom felszerelései közé, azt bizonyítják, hogy a közösség visszatelepülése és gazdasági megerősödése időszakában bőven áldozott templomára.
 |
| Régi református kopjafák az ócsai temetőben |
Beleznay Miklós két ajándéka 1769-ben a földsúr kegyúri jogának gyakorlását igazolja. A római katolikusok az alsónémedi plébániához tartoztak mint filiálé egészen 1916-ig, amikortól exposituraként működött az egyházközség egészen az 1921-ben bekövetkező önállósulásáig. Középkori eredetű katolikus templomuk a reformátusok birtokában lévén, 1754-ben kápolnát emeltek a Szentháromság tiszteletére. A XVIII. század végén új templom építésébe fogtak.
 |
| Csillagos kopjafa |
A terveket 1772-ben Mayerhoffer János építő- és kőművesmester készítette el. A templom 1774-ben épült fel Mária Terézia és Migazzi Kristóf váci püspök tetemes hozzájárulásával. Az ácsmunkát Haber József pesti ácsmester végezte a fennmaradt két költségvetés tanúsága szerint. Ócsán a katolikus hívek a népességnek mintegy a huszonöt százalékát tették ki a XX. század elején. Első papjuk Szücs Gyula plébános (1916-tól 1954-ig). A helyi mendemonda szerint nagyon energikusan vezette az egyházat, 1935-ben - például - egy tanácskozáson bedobta pénztárcáját a kör közepébe, hogy „pénzmagja legyen" egy katolikus kultúrház felépítésének az iskola mellett. Hatásos gesztus volt: a kántortanító, az állami iskola igazgatója, a hentes és mészáros, az ácsmester, a többi iparos és a gazdálkodók maguk is feláldozták pénztárcájukat a közös ügyért. Ebből megvették Sefelin Lajos vendéglőjét 19 000 pengőért katolikus kultúrháznak.
Babanyecz Pál, a második plébános 1957-ben foglalta el állását, Szücs Gyula halála után, 1964. szeptember l-jétől az Örkényi esperesi kerület esperesévé nevezték ki. Bár nagybeteg volt már, 1968-ban vezetésével befejezték a templom kifestését, Csibi Mihály festőművész két freskót alkotott ekkor. Babanyecz esperes plébános Ópusztaszeren egyházi teendőit végezte, amikor rosszul lett és kórházba szállítás közben meghalt.
Utóda, Jager Ottokár György (1969. szept. 1.-1972. szept. 30.), aki Nyugatra menekült, elhagyta parókiáját. Bisztrai Lászó püspöki tanácsos 1972. szept. 30-tól 1983. szept. 17-ig állt a katolikus közösség élén. A kétszáz éves templom restaurálását 1977-ben kezdték el a plébániaépület rendbetételével együtt.
Dr. Lékai László bíboros, prímás, esztergomi érsek, Róma és az ateista állam nyomására - a katolikus kisközösségeket „jóra" és „rosszra" osztotta fel 1983-ban. A Bulányi György piarista szerzetes által vezetett „bulányista" kisközösségeket a „rosszakhoz" sorolták, ide tartozott Bisztrai plébános is. Bisztrai atyát kitiltották Pest megyéből.
Tóth Péter Domonkos foglalta el a plébánosi széket Ócsán, aki az állam és az egyház közötti jó viszony, Róma „keleti politikájának" elkötelezett munkásaként vált ismertté egyházi és világi körökben. Folytatta a templom felújítását, Mohay Attila üvegablakai, Licsik Titusz liturgikus berendezése, Albrecht Júlia kerámiái díszítik azóta a templombelsőt, a festést Schiesz József és Szállási István újította fel.
Juhász Károly egyházközségi gondnok szervezésében 1989. május 27-én megalakult az Ócsai Katolikus Népfőiskola, az alakuló gyűlésen részt vett Bulányi György és Bisztrai László. A gondnok, Juhász Károly tevékenységének eredményeként 1994-re minden volt katolikus egyházi ingatlan visszakerült az egyházközség tulajdonába. A polgármester, dr. Buza Attila felkérte a plébánost, hogy 1994. október 23-án mondjon ünnepi beszédet a Turul-szobornál. Tóth Péter Domonkos 1991 óta az Ócsai Hírmondó című önkormányzati lap szerkesztőbizottságának az elnöke, az egykor volt ócsai premontrei szerzetesközösség címzetes prépostja is 1995-től fogva. Ezzel a címmel Keszthelyi Ferenc váci megyés püspök ismerte el „jószolgálatát" a hírhedtté vált dabas-sári iskolaügyben.
Az Ócsán bevezetett „egységhéten" (január harmadik hete) kölcsönösen szolgálnak a lelkészek egymás templomaiban, a közös temető ügyeit Hantos Péter református tiszteletes látja el felkérésre. Tóth Péter Domonkos a megyés püspök felkérésére Turán útszéli keresztet áldott meg - melyet a turai cigányok állítottak -, Üllőn a honfoglalást idéző szoborcsoportot.
Az ócsai református egyházközség lelkipásztora, Dallos Béla 1944. november 2-án a szovjet megszállás elől Budapestre menekült családjával együtt, elhagyta gyülekezetét.
 |
| Esküvői menet az 1940-es években |
 |
| Ifjú pár az 1940-es években |
 |
| Esküvő után (1950-es évek) |
 |
| Esküvői menet (1963) |
Budapesten egy bombatámadás alkalmával feleségével együtt életét vesztette. Ravasz László püspök ekkor a helyi születésű Békési Panyik Andor lelkipásztort állította a közösség élére. Róla bővebben szólunk a Függelékben (I.), az életrajzok sorában. Az 1951-ben felállított Állami Egyházügyi Hivatal tevékenysége a keresztény és keresztyén egyházak megtörésére irányult. Bereczky Albert és Péter János a kommunista állam kezére játszva kidolgozta a „keskeny út teológiáját". Szerintük: „oda kell mennünk, ahová visznek, mi eljátszottuk a jogunkat a prófétai kritikára, s nekünk nem lehet más feladatunk, mint hálás és abszolút engedelmesség a hatalomnak."
A hűséges református lelkipásztorok és egyháztagok azonban felismerték, hogy a „hitben való engedelmességnek" ez a fajtája nem Krisztusnak, az egyház urának, hanem egyes-egyedül az istentagadó kommunista államhatalomnak való engedelmesség lenne. Békési Panyik Andor ócsai lelkészt 1949-ben és 1956-ban elhurcolta az államvédelmi hatóság.
Halála után, 1993. március 27-én a gyülekezet Papp Lászlót választotta meg lelkésznek. Az a szóbeszéd járta róla, hogy a püspöke előszeretettel küldi olyan helyekre, ahol az akol leépült, a pásztornak a nyáj terelgetésén kívül a pallérokkal is el kell bírnia.
A középkori eredetű református templomot Ócsán 1986-1994-ig bezárták, az Országos Műemlékvédelmi Hivatal irányításával megkezdődött régészeti feltárása és helyreállítása. Az ünnepélyes átadásra 1994. október 29-én került sor. Papp László 1995. július 1-jei hatállyal a nyugdíjaztatását kérte. Dobos Ágostont választották lelkésszé 1995 szeptemberében. A református műemlék templom 1996. április 30-án megkapta az Europa Nostra-díjat.
Erdélyben 1996. augusztus 3-15-ig megszervezték a III. református világtalálkozót, melyen 55 ócsai református vett részt. Ekkor létesítettek Gyulakuta reformátusaival testvérközösséget az itteniek. Gyulakuta MarosTorda vármegye erdőszentgyörgyi járásában fekszik. Dobos Ágoston lelkipásztor 1997 nyarán amerikai ösztöndíjban részesült, állásáról lemondott és az USA-ba költözött családjával együtt. A református lelkészi szolgálatot 1997 őszétől Kánai Ilona és Hantos Péter beosztott lelkészek látják el. Az ócsai baptista gyülekezet fogantatása egy budapesti városszéli fogadóban történt 1887 tavaszán, amikor az asszonyok piacozás után csapatostól betértek a Tüske csárdába. Egyszer csak arra lettek figyelmesek, hogy egy lajbis paraszt Isten szeretetéről, Jézus Krisztusról és a megtérés szükségességéről kezdett prédikálni. Ez a fiatalember a szadai Udvarnoki András (1865-1945) volt, akit az asszonyok meghívtak a községbe az evangéliumot hirdetni. Három ócsai asszony már 1887. augusztus 22-én be is merítkezett Budapesten a Wesselényi utcában, a baptista gyülekezet missziós központjában. Udvarnoki 1889-ben Hamburgba ment tanulni, 1893-ban tért haza, 1894-ben megalakította a Pest vidéki felső és alsó körzeteket, melyeknek vezetője lett.
A baptista gyülekezet kezdetben Gudmon Pálné házában működött, melyet ismeretlen tettesek felgyújtottak: az épület porig égett. Az ócsai gyülekezet irányítását 1889-190l-ig a szintén szadai Seres Sámuel (1858-1923) végezte. Az első imaház vályogból épült, és 1897. augusztus l-jén nyílt meg ünnepélyes keretek között. Ekkor önállósult a gyülekezet, első lelkipásztora Szabó András volt 1901—1908-ig. Az ócsai baptisták az 1900-as évek elején 110-en, az 1930-as években 80-90-en, az 1950-es években 160-an voltak, s meg is maradtak ennyien a Kádár-rendszer korszakában. Kezdettől fogva végeztek missziós tevékenységet. Ócsán ülésezett 1905ben a baptisták országos közgyűlése, mely elfogadta az első hazai hitvallást, melyet azóta is ócsai hitvallásnak neveznek. Itt kezdte meg működését az első baptista iskola 1906-ban, bár rövid életű volt. Itt működött 1910-1917 között a legelső baptista árvaház is, melyet azután Budapestre telepítettek. A jelenlegi imaházuk 1974-1994 között épült fel az állam és az Egyházügyi Hivatal folytonos ellenlépései közepette.
 |
| Esküvő a baptista imaházban |
Az ócsai evangélikus családok 1942-ig Gyónhoz tartoztak. Az önálló evangélikus lelkészség a községben 1942-ben jött létre, első papjuk Sáfár Lajos gyóni segédlelkész lett, 1947. december l-jétől őt követte Rédei Károly. Imaterem és lekészi lak számára 1949. október 17-én megvásárolták a Damjanich utca 33. alatti házat, melyet 1950. február 12-én avattak fel új funkciójában. (Függelék XV.)
| |