| |
A természeti táj és az ember munkája, alkotásai, a településnek a táj térszínformái, gazdasági-kulturális lehetőségei közé való beilleszkedése eredményezi a faluképet. Múltat és jelent, állandóságot és változást, általánosságot és egyedit sugároz: az őstájból, az érintetlen természetből kultúrtájjá fejlődött vidéknek és a rajta, benne végzett emberi munkának a történetét.
A faluképhez tartozik a község formája (távlati látképe és alaprajza), az utcakép, a beltelkek beosztása és megülésük rendje, a házak beosztása és szerkezete, valamint az egész határ felosztása és használatának a módja. A falumag azonosításában nyomra vezet a legrégibb templom helye, a telkek kiméretlensége, a zegzugos utcák és a szabálytalan építkezések. Ez az alaprajzon látható „rendetlenség" abból származik, hogy a házakat előbb építették fel, mintsem kimérték volna a telkeket, vagyis azok elkerítésére csak később került sor.
A településsé alakulás mozzanatát őrzi tehát a falumag, általában az első templomot és cintermét, az eredendő egyházi telkeket (a plébániát, a parókiát és az egyházi iskolát), majd a XVIII. századtól a világi középületeket, a községházát, a hozzá tartozó istállót és színt, valamint ettől távolabb a magállatok (községi bika, községi kan) istállóit és óljait.
 |
| Az egyetlen megmaradt ócsai „ágasház" |
A világi, egyházi központban alakul ki szokásosan a hetipiac, nagyobb téren az országos kirakodó- és állatvásár, mindezek körül a pincesorok, a csűrök, a szérűk, az aklok és a belső és külső kertek rendje.
Az egykori premontrei apátság és kolostor körül sűrű beépítésű, apró telkeken fekszik az ócsai falumag. A premontrei templom modern feltárásakor ugyan régészetileg feltártak három Árpád-kori gödörházat, mely a templom építése előtt volt használatban, de a mostani alaprajzon a templom meghatározó jellege a faluforma alakulásában nyilvánvaló.
A reformátussá lett apátsági templom és a XVIII. századi eredetű katolikus templom körül, az Alszegen és a Csűrkertben helyezkedtek el a XVII. századtól a gazdasági udvarok. Ezeken a helyeken álltak a telkes jobbágyok istállói, nyomtató-cséplő helyei, széna- és szalmaboglyái. Télen itt tartották az egész állatállományt az úgynevezett ólaskertekben. Vagyis Ócsán a gazdának két beltelke volt, az egyik a templomok körül, a másik kijjebb - ezt az elrendeződést nevezik két beltelkes rendszernek. A falu azután úgy növekedett, hogy a fiatal pár megtelepedett az ólaskertben, és az ólakat megint távolabb helyezték a község szélére.
Az Öregfalu, mint belterületi rész, természetesen a legrégebbi, 1804 körül Tihanyi Tamás földbirtokos az északkeleti részen telepített újat, ezt 1864-ben Nichts brod néven említik. Jankovich Vince 1846-1847-ben az északi részre telepített, ezt a frekventumot Zsófiavárosnak nevezték. A Csűrkertet, mely a katolikus templom és az 1889-ben megépült vasút közé esett, a múlt században parcellázták. A vasúton túli, sakktábla elrendezésű lakótelepet az 1960-as években, a másik hasonló jellegűt az 1980-as években építették fel.
Ócsán 1839-ben bejárták a határt, osztályozva a földeket. A jegyzőkönyvben a következő dűlők szerepelnek: Pesti úti, Apalagi, Pótolék, Bukroshegyi I—II., Székesi, Üllői úti, Kövecseshegyi, Újszőlőki, Czirjáki, Epreskerti, Kalikaljai, Szőlőaljai és Vereséri turjánok, Vármegye sziget, Ómér és Óméralja, Kartali hegyi, Kei sziget, Kismalom éri, Szénégetői, Majorsági, Pusztakerti, Csiffáry kertek, Varga-kert.
A Pesty-féle bevallásban - 1864-ben - az előzőeken kívül a következőket említik: Madencia (a név a remanencia, maradvány jelentésű latin szóból származik), Sátorhegyi dűlő, Meszeskert dűlő (a földesúr oltatlan mészszel hintette be a nád és tarack kiirtása végett, a bevalláskor kenderföld). A kaszálók: Szénégető dűlő, Kistőshegyi, Vöröséri, Bodó-sziget, Vinczellér sziget, Daru állási sziget, Busa sziget, Kákástó, Komornyik rét, Fábiánsziget, Besnyővára.
 |
| Disznótor előtt (1950-es évek) |
Az utóbbiról azt tartották, hogy kőris, tölgy, szil és mogyorófás erdő az átgázolhatatlan limbusi, Limbus turjánnal körülvéve, tatár és török veszedelemkor ide menekült az ócsai nép. A limbus latin szó jelentése szegély az asszonyok szoknyáján, alighanem azért nevezték így ezt az ócsai turjánt, mert körbeérte a Besnyővárát. A limbusi turján közt volt egy Zsidósziget is, zsidó bérlőjéről kapta a nevét.
 |
| Horváth Erzsébet 1920-ban |
 |
| Horváth Erzsébet háza (1970) |
 |
| Horváth Erzsébet 1998-ban |
A Bitófa-sziget valamikor a gróf Telekiek marhacsordájának „állítóhelye", azaz deleltetője volt, nagy dörgölődző, úgynevezett bitófákkal, A Bajuszhegyi legelőben van a Ráczhalom, állítólag itt elpusztított ellenséges rácokat (szerbeket) földeltek el. A Csiffáry legelő a hajdani ócsai postamester lovainak a legelőhelye volt.
Szőlőhegyek a múlt század közepének adatait rögzítő bevallásban: Kalihegy 51 hold, közönséges asztali bort terem. Öreghegy agyagpincékkel, 208 hold, kevés bort termő hegy. Unomhegy 35 hold, silány bort terem. Aranyhegy 22 hold, Ócsán a legjobb bort termette. Újhegy 254 hold, közönséges asztali bort terem.
| |