Előző fejezet Következő fejezet

A Károlyiak emlékezete

 

A debrő-parádi uradalom birtokosaként a Károlyi család három generációja ittlétének maradandó emlékei láthatók szinte mindenütt Párádon és Parádsasváron. Közülük is kiemelkednek a kastélyok. A parádfürdői kastély a Tárna patak mély völgyében, annak jobb partján emelkedő dombhát tetején épült.

Az egykori Károlyi-kastély alapjait Grassalkovich I. Antal vetette meg. Az 1750 után kezdődő magyarországi gabonakonjunktúra a földesurakat saját üzemű majorok kiépítésére ösztönözte, és 1770-ben, az úrbérrendezés előtt Párádon is volt urasági gabonatermelő major. Ezzel egyidejűleg a mai parádfürdői kastély helyén, annak előzményeként felépült egy urasági nyári lak. Építésének pontos idejét nem ismerjük, az viszont biztos, hogy Grassalkovich I. Antal életében, 1771 előtt már megvolt. Amikor 1777-ben a debrő-parádi uradalmat az Orczy család bérbe vette, készítettek egy átvételi leltárt. Ebben már szerepelt Parádfürdőn egy „urasági ház", amelyet a földesúr nyári tartózkodására szolgáló nyaralóként említenek, nem messze a recski határtól.

A parádfürdői kastély az 1920-as években

 

A Cifra istálló napjainkban

 

Az épületről a következő, 1805-ös leltár alapján tudjuk, hogy kilenc fűthető s hat nem fűthető szobából állt, kőből épült, s jó állapotban volt. Az Orczyak a kiskastélyban 1798-ban házi kápolnát építettek, melynek a harangját is újraöntötték 1819-20-ban, amikor bővítették az egész lakóépületet és a tetőzetet újból zsindelyezték. Ez időben már állandó szolgálót is tartottak. Kaán és Ulmann uradalombérlők idején a reformkorban, az éppen fellendülő parádi fürdő előkelő vendégei fürdőidényben szintén a kastélyban kaptak szállást.

A parádfürdői vagy alsó kastély átépítésére a kiegyezés után került sor. Az építtető gróf Károlyi György Ybl Miklóst (1814-1891), a neves fővárosi építészt bízta meg a munkálatokkal, aki 1869 augusztusában a helyszínen fejezte be a kastély tervrajzát. 1872-re klasszicista stílusban felépült az egyemeletes vadászlak. Az, hogy a kivitelezés éppen 1869-ben kezdődött, egy szerencsétlen tűzeset váltotta ki. 1869 elején leégett a kastélyhoz tartozó urasági ménesistálló. Az új - utóbb Cifra istállónak nevezett - lovarda épületének a tervét szintén Ybl Miklós készítette, s megvalósítása 1869 augusztusában befejeződött.

Az új istálló felépítése volt a fontosabb, nemcsak a családi igények miatt, hanem azért is, mert a gróf a két fürdő közötti vendégforgalmat is saját fogatain bonyolította le. A Cifra istálló építése volt Ybl parádi megbízatásai közül az első, ezután került sor a déli oldalon földszintes, az északin pedig egyemeletes vadászlak kastéllyá történő átépítésére. Az épületnek az északi, kétemeletes, új szárnyát ugyancsak Ybl Miklós tervezte romantikus stílusban, amelyet 1889-ben Károlyi Gyula építtetett fel. A kastélybővítés során az épületeket, amelyek 44 szobát foglaltak magukba, vezetékes vízhálózattal látták el.

A parádfürdői kastély falai közt töltötték mézesheteiket Károlyi Mihály és felesége, Andrássy Katinka 1914. november 4-i budai esküvőjük után. Még többször visszatértek az első világháború éveiben rövid pihenésre. Az 1918—19-es forradalmak után az elkobzott Károlyi javakból a kastélyt szálloda céljaira használták. A második világháború végén szovjet katonai alakulatok állomásoztak benne. Ekkor pusztult el az eredeti berendezés, amelyből csak az egykori kápolna padozatai maradtak meg, ezek a parádi templomba kerültek. A kastélyt helyreállítása után, 1949-től 1988 augusztusáig a Szakszervezetek Országos Tanácsa gyermeküdülőjeként üzemeltették. Ezután a Heves Megyei Önkormányzat által fenntartott Idősek Otthona költözött a falai közé, s az épületet 1996-ban Heves Megye Önkormányzata megvette a volt SZOT-vagyonból. A kastélyban napjainkban százhúsz idős ember befogadására alkalmas szociális otthon működik, ellátásukról 63 fős gondozói és technikai személyzet gondoskodik. Az épület fűtésrendszerét 1996-ban korszerűsítették.

A sasvári kastély 1960-ban (Bakó Ferenc felvétele)

 

1920 előtt a kastélyhoz hatvan katasztrális hold kert tartozott. A birtok kisajátítása és a fürdőtelep bővítése után a régi egységes park is többfelé oszlott. A kastély körül az 1949-ben létrehozott gyermeküdülő céljára nyolc katasztrális holdat bekerítettek. Ez napjainkban kevéssé gondozott park, benne figyelemre méltó az alsó bejárat mellett álló kiszáradt hatalmas ős-tölgy, az úgynevezett Rákóczi-fa - korábban már megemlékeztünk róla -és néhány idős lucfenyő.

A régi park közepén, lent a mélyben folyik a Tárna. Ebben a völgyben és a fürdő körül az 1930-as évek végére kialakítottak egy 126 katasztrális hold kiterjedésű parkot, amelyet napjainkban községi vagy fürdőpark néven emlegetnek. Északi, felső oldalán a kórházépület áll. Ez a park gondozott, pihenősétányok, virágágyások sorozata követi benne egymást, bota-nikailag érdekessé teszi a ritka idős platánok, tölgyek, évszázados lucfenyők mellett a fiatalabb, de több évtizede telepített növényzet.

Károlyi Mihály a kápolnai földosztáskor, 1919-ben

 

Parádsasváron a mai kastély helyén 1872-ig a csevicefürdő épülete állt, amelyet lebontottak. A sasvári kastély L alakú, romantikus hatású földszinti részét 1872-ben építették Ybl Miklós tervei alapján. Ugyancsak az ő tervei alapján készült el 1882-ben német neoreneszánsz stílusban az egyemeletes rizalit és a kétemeletes kastélyszárny. A melléképületeket az egykori fürdő épületeiből alakították ki. Megrendelője Károlyi Gyula volt.

Ez a soktornyú - összhatásában eklektikus jellegű - épület lett a névadója az egykori üveggyári telepnek, mivel a kastélyt már 1903 előtt Sasvárnak nevezték el a Károlyiak. Nevezetes lakója volt a debrői uradalmat megszerző Károlyi György (1802-1877) felesége, Zichy Karolina (1818-1903).

A grófnő a kivégzett Batthyány Lajos miniszterelnök feleségének, Zichy Antóniának a nővére volt, aki Kossuth híveként fontos szerepet játszott az 1849-es vereség utáni nemzeti ellenállásban. Buda császári katonai parancsnoka hatóság elleni izgatással vádolta, és korbácsolással fenyegette meg. Ezután évtizedekig külföldön - nagyrészt az itáliai Vicenzában - élt, egészen 1882-ig, s ekkor Sasváron telepedett le. Halála után az épületet nem lakták, 1919-ben, a román megszálláskor kifosztották.

1920 után a kastély állami tulajdonba került, s a két világháború között üdülővendégek használták. A második világháború végén üresen álló kastély berendezését, felszerelését széthordták. A leromlott állapotú építményt ezután felújították, korszerűsítették. 1953-ban konyhát és éttermet építettek, központi fűtéssel látták el. A rekonstrukció 1955 nyarára befejeződött. Ekkor alakult ki a három építményt magába foglaló együttes, amely a kas-télyszárnyból, kétszintes gazdasági épületből, az újonnan létesült konyha-és éttermi részből, meg az azokat összekötő folyosórendszerből állt. 1954-84 közt a falai közt a SZOT gyermeküdülőt működtetett. Ezután az épület üresen állt, állapota leromlott, végre a szinte csak a puszta falakból álló építményt árverésen a Baumag Holding Rt. vette meg. 1999-ben felújították, ötcsillagos szállodává alakították át, amelyet napjainkban a Kastélyhotel Sasvár Kft. működtet.

A parádi műút elágazásánál, a völgy bejáratában épített kastélyt valamikor két patak fogta közre mintegy húsz katasztrális hold kiterjedésű parkban. 1945 után a park alsó részén vezették át a műutat, s az erdőbe nyúló park területét minden oldalról megnyirbálták, így jelenleg 3,5 katasztrális hold kiterjedésű. Ezt a megmaradt részt gondosan kezelik. Faállománya több mint százéves. Szálegyenes luc, fekete- és erdeifenyő-óriások mellett egyetlen selyemfenyője talán a legnagyobb hazánkban.

A parádsasvári kastélyt Károlyi Gyula a fiának, Mihály grófnak szánta vadászkastélynak. Ezért vele szemben felépíttette Ybl tervei alapján az uradalmi fővadász házát, mely ma étterem. A kastély körül 1878-ban 4872 katasztrális hold erdőt bekerítettek, hogy a betelepített szarvasokat megóvják. Károlyi Gyula tenyésztett a Mátrában vadaskertben először szarvast. Később az itteni gímszarvasokból a család bistei (Zemplén) és selmeci (Hont) vadasába telepítettek. A vadaskert szarvasállománya 1888-ban 424 darab volt. Az 1900-as évek elején muflont is telepítettek, amely meghonosodott. A rendszeres vadászatok céljából a vadaskert területén vadásztanyák épültek. A Kékes északi oldalán, a Sas-kő alatt, 590 méter magasan létesült a Rózsaszállás, míg a Galya-tetőtől keletre 640 méter magasságban a Rudolf-tanya. A kerített vadaskert 1945-ig megvolt, egykori telepített állatainak utódai képezik részben a terület mai vadállományának genetikai alapját.

Károlyi Gyula nemcsak neves vadász, az ő érdeme Parádfürdő parkosítása 1883-ban. Tevékenységének ma is élő bizonyítékai a fürdőpark százesztendőnél idősebb fái. Igen kedvelte a gesztenyefákat, belőlük a Párád környéki utak mentén sokat telepíttetett. Leghíresebb a Parádfürdő és Recsk közötti, egy kilométer hosszú védett fasor. Eletében ültették el az Ilona-völgy mindkét oldalát kilométereken kísérő fasort, a Szent István-csevicén túl egészen a földútig. Hasonló kettős fasor gesztenyefái magasodnak Párád és Parádsasvár közt. A gesztenyefák adták a Károlyi birtok úthálózatának a jellegzetességét. Nem csupán az utakat szegélyezték a kedvelt fákkal, hanem Parádsasvár felett egy gesztenyésligetet is telepítettek.

A Károlyi család férfi és női tagjai nemcsak a terület birtokosaként maradtak meg a helybeliek emlékezetében, számon tartja az utókor jótéteményeiket és patriarchális segítőkészségüket.

A birtokszerző Károlyi György Széchenyi István barátja, a Magyar Tudományos Akadémia egyik alapítója, s pesti palotájukban feleségével együtt menedéket nyújtott az 1838-as pesti árvíz károsultjainak. 1848-49-es közszereplése miatt rárótt három hónapi fogság letöltése és százötvenezer forint bírság kifizetése után kizárólag birtokaival foglalkozott.

Már említettük, hogy a gróf 1864-ben Párád és más falvak ínségeseit ingyenebéddel és kenyérrel látta el. 1868-an a recski tűzvész károsultjait segítette. Fia, Károlyi Gyula 1878-ban a szentdomonkosi tűzeset kárvallottjainak megsegítésére a kastélyban tartott hangversenyt, amelyen Blaha Lujza is fellépett, s a rendezvény bevételeiből támogatta a nincsteleneket. Ugyancsak ő volt az, aki 1880-ban a különösképpen pusztító verpeléti tűzvész károsultjainak az arra a célra szervezett parádfürdői táncest bevételét engedte át.

A sasvári egykori Vadászház épülete napjainkbai
(Lónyainé Nagy Éva felvétele)

 

Parádfürdő,Juliette-lak az 1910-es években

 

A Dessewffy-emlék a fürdői parkban 1959 márciusában

 

Károlyi Györgyné 1885 karácsonyán az üveggyári telep iskolatermében karácsonyfát állított 36 tanulónak, akiket téli ruházattal ajándékozott meg.

A Károlyiak közül a legtöbb hagyomány Károlyi Mihállyal és feleségével kapcsolatban maradt fenn. Károlyi Mihály 1904-ben, Bodony leégése után nagy összeggel segítette a rászorulókat, s fő szerepe volt abban, hogy a falu újjáépítésére összefogott az ország. Mihály gróf 1918 decemberétől a pa-rádsasvári kastélyát hadikórház céljára ajánlotta fel, ahol sebesült katonák utókezelését végezték. A parádi föld nélküli szegényeknek 1919 tavaszán a Logi-dűlőben mért földet. Feleségéről számon tartja az emlékezet, hogy 1919 májusában a parádfürdői kastélyban egynapos óvodát nyitott, ahol a falu gyerekeit cukorkával, kaláccsal kínálta és velük énekelt. Más alkalommal azzal tette emlékezetessé a nevét, hogy egy télvíz idején látott mezítlábas gyereknek másnap csízmát küldött.

Az Ilona-völgyi vízesés az 1930-as években

 

Károlyi Mihályné memoárjából tudjuk, hogy a férje a parádi üveggyárat szövetkezetté kívánta átalakítani. Azt tervezte, hogy egy ügyintéző üzemi tanácsot hoz létre a munkások képviselőiből. A gyár összbevételét három egyenlő részre osztották volna. Elképzelése szerint egyharmad rész bevételt a munkások kaptak volna, egy másik harmadát a jövedelemnek szociális célokra kívánta fordítani, míg az utolsó harmad a tulajdonosnál maradna, hogy az üzem fenntartását, működését biztosítani lehessen.

Az 1918-19-es forradalmak után a földosztó Károlyi Mihály emléke oly erős, hogy a környékbeliek ajkán megszületik a „Károlyi-nóta". A népdal a parasztember ítéletét fogalmazza meg az őt földhöz juttató Károlyi Mi-hályról, akinek személye idehaza 1920 után hivatalosan gyűlölet, gúny és per tárgya lett, s kinek a javait az állam elkobozta. (Lásd a Függelékben.)

1946-ban Károlyi Mihály és felesége hazatért az első emigrációból, és június 13-14-én körutazást tettek Heves megyében. Párádra 13-án este érkeztek meg, s az ünneplést másnap tartották, amikor a „szögi bíró" (Csor-tos fóter Mihály) régi huszárruhába öltözve fogadta a vendégeket. Érkezésükre diadalkaput is emeltek. A parádi képviselő-testület díszpolgári címet adományozott Károlyi Mihálynak. Az esemény résztvevői emlékeznek arra, hogy miután a díszpolgári oklevélben a nevét gróf Károlyi Mihálynak írták, ő ez ellen tiltakozott. Valóban így történt, mert a korabeli képviselő-testületi ülés jegyzőkönyvében jól látható, hogy utólag, a kitüntető cím átadása után, törölték a grófi titulust.

Károlyi Mihály emlékét a fürdői kastélyban 1978. október 26-án elhelyezett emléktábla őrzi, melynek leleplezésekor jelen volt a felesége. Talán egyszer lesz Párádon köztéri szobra is Károlyi Mihálynak...

Jónás András parádéskocsis a kastélyban, 1939

 

Addig is a Károlyiak kitörölhetetlen emlékét őrzik a falu jelenkori földrajzi nevei. Károlyi György unokájáról kapta a nevét az Ilona-völgy és Ilona-patak. A gróf egyetlen leánya, Pálma (1847-1919) 1869-ben férjhez ment Dessewffy Aurél (1849-1928) grófhoz, s házasságukból 1871-ben született Ilona leányuk. Dessewffy gróf, miután sikerült a parádi gyógyvizekkel egészségét helyreállítani, hálából a parádfürdői parkban felállított egy fehér márvány Krisztus-szobrot, a Dessewffy-emléket. A szobrot 1959 márciusa után nyomtalanul eltüntették. Károlyi György jó barátjáról s Gábor fiának keresztapjáról, Széchenyi István grófról nevezték el a sasvári határban lévő Széchenyi-hegyet.

Károlyi Gyula szintén a jó barátjáról (gróf Wenckheim Rudolfról) nevezte el a ma is meglévő vadásztanyát Rudolf-tanyának, azért, mert ő volt, aki a gímszarvast a vadaskertbe telepítette.

Károlyi Gyula leányairól nevezte el a Parádfürdőn emelt létesítményeket. Első házasságából született Károlyi Erzsébet (1872-1954); Mihály grófnővéréről kapta a nevét az Erzsébet Szálló. A második házasságából született Károlyi Zsuzsanna (1882-1914) a névadója a Zsuzsanna-laknak, míg az ő húga, Károlyi Júlia (1883-?) nevét kapta a Juliette-lak.

Károlyi Mihályt, miután háromévesen elvesztette édesanyját, nővérével együtt a nagyanyja, özvegy Károlyi Edéné, született gróf Kornis Clarisse (1834-1906) nevelte fel, aki első férje halála után hozzáment Károlyi Sándorhoz (1831-1906). Miután Mihály gróf rendkívül szerette nevelőszüleit, nagyanyjáról és annak második férjéről nevezte el a Klarissza-forrást és a Sándor-rétet.

 

  
Előző fejezet Következő fejezet