|
|
I. Mudrány András végrendelete
Másolat 1. frtos bélyegü eredetiről.
Végrendelet. Alólirott Mudrány András, hálás szivvel eltelve a Gondviselés iránt, mindazon földi javakért, melyekkel ellátott, ép testben és elmével és teljesen nyugodt megfontolással, földi javaimról halálom esetére a következőképpen végrendelkezem.
I. Szabolcs vármegyében Szabolcs községben és annak határában levő összes épületekkel és fákkal együtt, hagyományozom a Szabolcs községi ev. ref. egyháznak. – Kikötöm azonban, hogy a
I.ör a hagyományozott ingatlan vagyonokat sem elidegeníteni, sem elcserélni, sem megterhelni nem szabad, és ezen korlátozás akkor a midön
a tulajdonjog a hagyományos egyház részére átiratik, a telekkönyvben is feljegyzendő leend.
2.or a lakóházat és kertjét egyedül és kizárólag a hagyományos egyház lelkészi hivatala részére lakásul lehet és szabad használni. A lakóházat és kertet sem bérbeadni, sem különösen iskolai czélokra használni nem szabad.
3.or A mennyiben azon szomorú tapasztalatot szereztem, hogy a Szabolcs községbeli lakosság elszegényedett, erre való tekintetből, a lakosság anyagi jólétének emelése végett, rendelem, hogy a Szabolcsi egyháznak hagyományozott külbirtok csak a községi lakosok között kiosztandó kibérlés utján jövedelmeztessék, és pedig e végből rendelem, hogy a külbirtokból minden Szabolcs községben lakos családnak, vallásra való különbség nélkül joga legyen két (2.) catastrális (1600) hold területet bérbevenni, és a catastrális holdanként általam ezzel meghatározott két (:2:) darab aranykorona mint évenkénti bérösszeg kifizetése mellett bérbentartani.
4.er Határozott óhajtásom az lévén, hogy a külbirtoknak a lakosság közötti jövedelmeztetése által a község vagyonossága gyarapodjék és emelkedjék, a tekintetben, hogy a jövedelmeztetés ezen óhajtásomnak és rendelkezésemnek megfelelően a legszigorúbb rendben keresztül vitessék, továbbá, hogy a kezelés, jövedelem kiosztás és elhelyezés rendben hiven és pontosan eszközöltessen, a felügyelettel és ellenőrzésel a hagyományos egyház egyházi tanácsát és a község mindenkori biráját bizom meg és kérem fel, és ezenfelül rendelem, hogy a kezelés és jövedelem felett, minden évben, az egyház látogató küldöttek előtt, szigorú számadás és beszámolás tartassék, s az egész kezelés feletti főfelügyeletre az egyházmegyei kormány vezetőit is fölkérem.
5.ör Hagyományos egyház köteles a szabolcsi várban általam épitett sirboltot állandóan jó karban és kegyeletben tartani és a sirbolt iránti kegyelet ápolását és fenntartását is arra való felügyeletet a község egész közönségének és jó akaratába ajánlom.
6.or A községi biró, az egyháztanácscsal együtt gyakorlandó felügyeletért és ellenőrzésért a külbirtok jövedelméből évenként két (:2:) darab aranykorona jutalomban részesül.
7.er A hagyományos Szabolcsi egyház, a hagyományba nyert ingatlan vagyonok jövedelméből, de kizárólag csak a jövedelemből a következő fizetéseket köteles teljesiteni: a., Jelenleg Budapesti lakos Schvarczleitner Húgóné szül. Recsky Vilma hugomnak, továbbájelenleg Nagyváradon hivatalban levő Recsky Lászlónak, és Szabolcs megyében Nagyfalú községben lakos Mihalik Györgyné szül. Vattay Veronika kereszt leányomnak, mindeniknek egyenként külön-külön, és a míg élnek, évenkintés pedig minden évben November hó utolsó napjáig, hagyományos egyház, Huszonnégy (:24:) darab összesen a három hagyományosnak együtt Hetvenkét (:72:) darab aranykoronát a jövedelemből kifizetni köteles. b., Szatmár-megyében Kölcse községben lakos özvegy Bakai Ábráhimné szül. Papp Erzsébetnek, továbbá Borsod megyében Barczika községben lakos Vattay Lászlónak, mindenkinek egyenként külön külön a mig élnek, évenkint és minden évben November hó utolsó napjáig, Tizenkét (:12:) darab, összesen a két hagyományosnak együtt Huszonnégy (:24:) darab aranykoronát köteles a hagyományos egyház a jövedelméből kifizetni. c., Nagy Béla, saujhelyi lakos, ügyvéd, öcsémnek, egyszer és mindenkorra Egyszáz (:100:) darab aranykoronát hagyományozok, és ezen összeget a hagyományos egyház tartozik a jövedelemből kielégíteni. d., Bajusz József, saujhelyi lakos, barátom legifjabb fiának keresztfiamnak egyszersmindenkorra Ötven (:50:) darab arany koronát hagyományozok, melyet a hagyományos egyház ugyancsak a jövedelemből köteles kifizetni.
II., Zemplén vármegyében helyezett „Faragó szállás” nevü rétemet, a Szegi határban általam jelenleg birtt, valamint a folyamatban levő tagositás folytán nyerendő összes területeket, a Bodrogkereszturi határban birt összes ingatlan vagyonaimat és a tokaji városban levő curia jogomat, belsőségemet, és minden ezeken létező és ezekhez tartozó épületeimet, továbbá a Szegi borházban levő házi bútorokat, szüretelő edényeket és az otani pinczében található borokat, hagyományozom a Sárospataki ev. ref.főiskolában létező és fennálló tápintézetnek. A borokra nézve kívánom, hogy azok lehetőleg értékesittessenek, és az értékesítés folytán befolyt pénzösszeg kizárólag a „Poklos” nevü szöllöm újból felépitésére fordittassék és annak megtörténtéig tökésitessék.
III. Halálom esetére, minden birtokomban található termesztmények, lovak, szarvasmarhák, kocsi, a Szabolcsi lakóházamban levő összes bútorok, Szegiben és Szabolcson levő méhek és mindazon ingóságaim, melyekről ezen végrendeletben különösen nem rendelkeztem, Mihalik Györgyné szül. Vattay Veronika keresztlányomat illessék.
IV. Halálom esetén, a birtokomban található összes arany, ezüst nemüek, készpénz, értékpapirok, részvények, aranygyürük, szebbeli aranyórám, lánczczal együtt, özvegy Recsky Andrásné négy gyermekét Recsky Margitot, Recsky Annát, Recsky Vilmát és Recsky Andrást illessék.
V. Fegyvereimet és nagy Órámat Schvarczleitner Húgó öcsémnek hagyományozom.
VI. A szegi borházban levő hat (:6:) darab családi kép részére a sárospataki ref.főiskola könyvtárábaan kérek helyet.
A fentiek szerint tett végintézkedéseimet azzal erősitem meg, hogy minden ezzel ellenkező előbbi rendelkezéseimet semmisnek és hatálytalanoknak nyilvánitom, és az ezen rendelkezésemben hagyományozott aranykorona értékeket a jelenben érvényes osztrák értékü (:5:) forintban kivánom számittatni. – Végrendeletem végrehajtójánál Diószeghy János Kir. tanácsos urat, akadályoztatása esetén Dókus Gyula c. és k. kamarás urat kérem fel. – Erről kiállitottam ezen saját akaratommal szerkesztett általam mindenben helyesnek elfogadott és szabad elhatározásból származott végrendeletemet, mely két (:2:) egyenlő eredeti példányban lett kiállitva és általam aláírva. – Kelt Sátorallya Ujhelyben 1892.ik és October hó 20-án. Mudrány András s. k. végrendelkező. – Alulirott együtt egyszerre és folytonosan jelenlevő tanuk igazoljuk, hogy ezen két eredeti példányban szerkesztett okmányt általunk személyesen ösmert Mudrány András úr Szabolcsi lakos, Szegi pusztai birtokos, irásbeli zárt végrendelete gyanánt mutatta – be nekünk, – és ezen okmányt végrendeletének nyilvánitván, a keltet és aláirást elöttünk és sajátkezüleg irta – fel a végrendeletre.
Kelt S. A.Ujhelyben 1892. évi Octob. hó. 20-án.
Matolai Etele s. k. Becske Bálint s. k. Spillenberg Barna s. k. Bárczy József s. k. Thuránszky László s. k. 3500/95. P.–(:3518/95.:).
Ezen végrendelet a nyiregyházi kir. járásbiróságnál 1895. évi április hó 3.ik napján a 3500/895. P. sz. végzés folytán felvett jegyzőkönyv szerint kihirdettetett Bodó s. k. kir. aljbiró. –
Jelen, az eredetivel mindenben megegyezendő másolat hivatalos hiteléül.
PH.
Lövey
kir. fbir. kiadó
1892 oktober 20.”
 |
| Mudrány András olajképe (a sárospataki gyűjteményben lévő eredeti után festette Bernáth Zoltán) |
II. Az első és második világháborús hősi halottak és áldozatok névsora
I.
II.
III. Emlék Sorok
Magyarország s ezzel kapcsolatban a szabolcsi ev. ref. egyház évezredes ünnepélyéről
Magyarország ezeréves fentállásának emlékezetére ünnepet ül; még pedig oly ünnepet, melyet minden e hazában élő ember, ki magát magyarnak vallja, vallásfelekezeti külömbség nélkül a Magyarok ünnepének ismer el.
Hosszú ideig tartó ünnep ez, melynek napjaiban minden magyar úgy érzi mintha ereiben felfrissülve buzogna a vér, mert egy sajátságos hőséget, –
a hazaszeretet melegét érzi átfutni idegein. Ennek hatása alatt azután a legparányibb község lakossága is épen úgy mint a nagy városok népe erejéhez mérten külsöleg is emlékezetessé óhajtotta tenni eme nagy napokat.
Ezért készült azután az egész nemzet ez ünnepélyre a mely mig egyrészről a magyar nemzet hálaadása a Magyarok Istenének addig másrészről egy erejének s szellemi képességeinek öntudatával bizó nemzetnek figyelmet keltő szava a világ minden népeihez.
Kicsiny nemzetnek tengereken túlható erős szava ez, melyet meghallva, sietve jönnek a nagy nemzetek, hogy megnézzék a kiáltozót. Eljönnek a hivó szóra a nemzet szivébe Budapestre, a hova ekkor már összegyűjtötte a magyar az ő kincseit lovagiasságának és vitézségének ősi ereklyéit, műveltségének és tudományának fényes alkotásait.
A ki azután idejőve alkotásainkban látott bennünket, az megértette hogy miért kiáltottunk oly erősen s hazatérve azt regélte övéinek hogy: „Volt egyszert egy igen beteg nemzet a melynek török, tatár és német folyton ásta sírját – söt sokszor még maga is segitett nekik – de azért eltemetni mégsem tudták; mert felgyógyult és él és élni is fog mindenha.”
A szabolcsi ev. reform. egyház tagjai is élükön lelkipásztorukkal Tomori András tiszteletes úrral, áthatva a hazaszeretet buzgó érzetétől, örök emlékezetüvé tették e minden magyar elött úgy is feledhetetlen ünnepet. Azon napon ugyanis a melyen minden magyar községből hálaadó fohász szállott fel az egek urához, Szabolcs is megemlékezett a honszerző örökösről s az ő dicső tetteik emlékezetére kétnapig tartó ünnepélyt rendezett.
Az elő napon azaz május 9-én az iskolás gyermekek ünnepélye folyott le. Olyan ünnep volt ez a melynek lefolyása alatt az öreg magyar fejével bolintgatva mondogatta magában hogy: „Bizony csak sast nemzenek a sasok.” És valóban a ki látta ezeket a kipirult arczu és ragyogó szemű gyermekeket a mint hazafias szellemben irott rövid versecskéiket elmondogatták, a ki hallotta az énekeket amelyektől a magyarnak vére pezsdül, az bátran elmondhatta hogy: Örökké élni fog a magyar!
Az iskolai ünnepély sorrendje a következő volt:
Reggel 8 órakor isteni tisztelet, a melyen a község és egyház elöljárói, valamint a gyülekezet tagjai is teljes számban részt vettek. Isteni tiszteletünk végeztével nemzeti szin zászló alatt mindannyian a csinosan feldiszitett iskolaterembe vonultunk, a hol a gyermekeknek egyszerű, de lelkesedéssel elmondott beszédjök, mindenkire jó hatást gyakorolt. Ezután az iskolás gyermekek a község lakosaitól kisértetve, zászlójuk alatt énekelve körüljárták a falut. Majd a vároldalra fölmenve annak ormán mintegy esküképen hangzott ajkaikról a „Tied vagyok, tied hazám e sziv e lélek” cimű szép magyar dalocska.
Ezzel az iskolás gyermekek ünnepélye véget ért. Folytatásképen következett azonban a gyermekek számára rendezett közös étkezés a melyen a jelenvolt öregebbek is látható örömmel szemlélték az iskolában, most az egyszer nem papiros galuskát falatozó muzsafiakat.
Délután pedig az egész gyermeksereg tanítója vezetése alatt Balsára rándult át, a hol is a balsai gyermekekkel együtt a zeneszó mellett vigan aprózták a magyar ember legkedvesebb tánczát, a csárdást.
A második napon azaz május hó 10-én következett a tulajdonképeni ünnepély. Már kora reggel sürgött-forgott a falunépe. Az öregebbek összeültek s elbeszélgettek azokról a régi jó idökról a melyet csak úgy híréből ismertek. Olyan formát is beszélgettek, hogy szükség esetén még ők is lepiszkálnának egyet kettöt a vároldalra kapaszkodó ellenségből.
A legénység ezalatt szintén nem hagyja magát hanem ugyancsak igyekszik felállitani azt a hatalmas árboczot, melyröl a tetejébe erősitett zászló ellátszik legalább is Balsáig. A gondatlanabb rész ezalatt azon tanakodik hogy vajjon soká jön e még a czigány és hogy huzza e majd kivilágos kivíradtig.
Míg ezek ilyen s ehhez hasonló dolgokkal vannak elfoglalva, addig a leánysereg az ő gondos természetéhez hiven igyekszik a házat és udvart minél csinosabban rendbeszedni, közbe-közbe pedig meghányják-vetik, hogy milyen nagy ünnep is ez a mai nap.
Legboldogabbak azonban a gyermekek a kik egyre magasztálják az ősöket, a miért épen ezer évvel ezelött foglalták el e hazát, mert igy legalább ma nem kell menni iskolába.
Egyszerre csak megkondulnak a harangok s imádkozni hivják azokat a kiknek az Isten véghetetlen kegyelmessége megengedte, hogy e napot, – mely a honfoglalás ezredik évfordulója – azon boldog tudattal érje meg, miszerint nemzetünk a békesség utain haladva a legjobb reménységgel lépheti át a második ezredév küszöbét. A harangok hivó szavára csakhamar egybe is gyült az egész község lakossága a reform. templomban, a hol mindenki áhitattal hallgatta szeretett lelkipásztorunknak alkalmi szónoklatát, melyben az ősökről megemlékezve, a most élő nemzedéket is a hazának mindenek fölött való szeretetére buzditja. Eme lelkesitő szónoklat után praesbyteri diszgyülés tartatott, melyről is a felvett jegyzőkönyv a 112-ik oldalon olvasható. A praesbyteri diszgyülés után a község minden lakosa, egy magyar banda által kisértetve és a nemzeti szin zászló alatt énekelve a várba vonult; Itt az egyházi énekkar elénekelte a „Hymnuszt” mely után Tomori András lelkész úr felolvasta „Szabolcs község Története” czimű müvét a melynek egy másolata az emlékéül ültetett diófa tövébe egy olajos üvegben lett elhelyezve.
A felolvasás bévégeztével a várban községi diszgyülés tartatott, melynek tárgya, a vármegye diszgyülésére küldendő póttagok választása volt.
A jelenvoltak egyhangulag Tomori András, Ragályi Gedeon és Vattay András urakat választották meg, kik is a küldetést illetve megbizatást köszönettel elfogadták.
Diszgyülés után az előbbeni sorrendben a tanítói lakhoz tértünk vissza, hol is a községi pénztár hozzájárulásával és egy a község lakosai által összeadott összegből mindnyájunk számára közös ebéd készittetett.
Ebéd után következett a táncz, a melyet délután egy igen kedves jelenet szakasztott rövid időre félbe. Ugyanis Balsa község hazafias lakossága, az ottani ünnepély bevégeztével Szabolcsra vonult át. A mint a mulatozó szabolcsiak hirét vették a balsaiak közeledésének, abba hagyva a mulatságot zászlóikkal és a zenészekkel elibök siettek. Éppen a falu végén találkozott a két csapat a hol is összeölelkezve úgy üdvözölték egymást mint szerető testvérek. Innen azután együtt indultak a várba a melynek ormán a balsai énekkar egypár gyönyörű dallamú hazafias énekkel áldozott az örök emléknek.
A várból újra a tanitói lak udvarára tértek vissza és mindenki mulatott tánczolt, mig csak kedve tartotta.
Szabolcs 1896 május 19. Vargha János egyh. jegyző
|
|