Előző fejezet Következő fejezet

A Tisza és a Túr között

 

Szatmárcseke az ukrán határon, Fehérgyarmattól 18, Nyíregyházától 88 kilométerre fekvő 1640 fős Tisza-parti település. Belterülete 240, határa 3420 hektár . A község 110–115 méterre a tengerszint felett, a délkelet felől északnyugatnak lejtő Szatmári-síkságon terül el. A földtörténeti idők során a Tisza és a Szamos többször változtatta a medrét – a mélyebb részek az elhagyott folyómedrek. Az árvizek alkalmával a folyók sok hordalékot szállítottak. A hordalékból képződött a területen három, délkeletről északnyugatnak tartó, lapos, átlag egy–három méter magas ármentes hát. A nem túl magas hátak rossz lefolyású, elgátolt vizenyős réteket, legelőket zárnak közre, amelyek a folyószabályozás után már csak talaj- és csapadékvízből táplálkoznak. A táj nagyobb részét a folyók által elegyengetett, hagyásfákkal tarkított rét és a legelőgazdálkodásra alkalmas síkság alkotja.

A község határát mintegy egy–tizenkét méter vastag holocén (jelenkori) folyóvízi képződmény fedi. Uralkodó a területen a barnaföld, de elszórtan, az elhagyott folyómedrek területén öntésiszap is található. Legidősebbek a keleti rész homokos-kavicsos óholocén képződményei. Fehérgyarmat térségében a téglagyár által hasznosított öntésagyag, helyenként öntésiszap kisebb területen figyelhető meg, de mintegy négymillió köbméterre becsülhető. Keletről nyugatra haladva egyre változatosabb a terület talajösszetétel szempontjából. Kis foltokban találunk réti agyagot, kotu talajt. Ezek ugyan nem meghatározói a mezőgazdaságnak, de a helyi lakosok jól ismerik a legoptimálisabb hasznosításukat.

A szatmári terület a rövid és hosszú nyarú kontinentális éghajlati terület határán található. A Kárpátok közelsége jótékonyan hat a hőmérsékleti és csapadékviszonyaira. A vidék nyugati részén mérsékelten száraz, északkeleten már mérsékelten nedves hatás érvényesül.

Szatmárcsekén az évi napsütés összege a nyári negyedévben 780–800 óra közötti, a téli negyedévben kevéssel 170 óra alatti. (Egy helyi felmérés szerint 1952. november 1. és 1953. május 31. között napsütéses napból 109 volt a faluban, borús idő csapadék nélkül 58, csapadék volt eső formájában 32 napon át, hó tizenkét nap esett. Ugyanez 1953. szeptember 1. és 1954 május 31. között: napsütés 83, borult idő 152, esős 27, havazott 23 nap.)

A hőmérséklet évi átlaga 9,6–9,7 Celsius-fok, a vegetációs időszaké 16,5– 16,8 Celsius-fok, évente 184–186 napon keresztül (április 12–13. és október 14–15. között) a napi hőmérséklet meghaladja a tíz Celsius-fokot. A fagymentes időtartam 176–179 nap (április 20–22. és október 15–16. között). Az évi abszolút minimumok átlaga –18 és –18,5 Celsius-fok közötti. A csapadék összege eléri a hétszázötven millimétert. A Kárpátok közelsége éppen ezt a mutatót befolyásolja leginkább. A tenyészidőszak csapadékviszonyai nyugaton 350–371 milliméter, a középső területeken 370–380, északkeleten 400–410 milliméter körüli értéket mutatnak. A hótakarós napok száma ötven, az átlagos maximális hóvastagság 20–24 centiméter.

Az uralkodó szélirány elsősorban az északi, másodsorban a déli. Ősszel a délkeleti szél a leggyakoribb. Az átlagos szélsebesség 2,5–3 méter másodpercenként. Az éghajlati tényezők a kevésbé hőigényes, inkább vízigényes szántóföldi és kertészeti kultúrák számára kedvezőek. Kiváló lehetőségeket biztosítanak a rét- és legelőgazdálkodás, az állattenyésztés számára is.

A szatmári terület fő folyója a Tisza, az ukrán határtól a Szamos torkolatáig terjedő szakasza mintegy hatvan kilométer. A határon felveszi a Batár-patakot, majd a Túrt, a Túr főcsatornát, amely összegyűjti a Szatmárcseke és a térség azon kiscsatornáinak a vizét, amelyek a belvizet vezetik le, valamint a Szamost.

A folyóvizek a határon túlról, Kárpátaljáról és Erdélyből érkeznek, vízjárásuk a vízgyűjtő területre hulló csapadéktól meghatározott. A nagyvizek időpontja a kora nyár, míg a kisvizeké az ősz és a tél. A vízminőség a Tiszán és a Túron első, a Szamoson másod-, a Krasznán harmadosztályú. A Szamos és a Túr vízminőségének mértékét nagyban befolyásolja a Romániából szakaszosan érkező szennyezettség. A Tisza mai viszonylagos tisztasága a Kárpátalján található ipari üzemek időszakos szüneteltetésének a következménye.

Minden vízfolyást gátak kísérnek. A Tisza gátjának jelentős rekonstrukciós munkálatai fejeződtek be 2000-ben a Szatmárcseke és Nagyar közötti szakaszon. A keletkező belvizet csatornahálózat gyűjti össze, és átemelő szivattyúk juttatják a folyóba. A belvízelvezető csatornákat a rendszerváltás után elhanyagolták, pedig folyamatos tisztításuk indokolt és fontos lenne, ugyanis egy nedvesebb időszakban jelentős belvízveszély jelentkezik a település és a kistérség geomorfológiai adottságaiból következően.

Az állóvizek részben folyó menti holtágak, részben mesterséges tározók és halastavak. A holtágak közül a legnagyobb a szamossályi Holt-Szamos 48 hektár területű, míg a tározók közül a Holt-Szamoson, Tunyogmatolcsnál létesült a legnagyobb, 530 hektáros. A Tisza mentén Milotán találunk nagyobb halastavat.

A talajvíz átlag kettő–négy méter között áll, de a medreket kísérő folyóhátak alatt négy méter alá süllyed. A rétegvíz mennyisége egy–másfél liter/ másodperc/négyzetkilométer közötti. Az artézi kutak mélysége ritkán haladja meg a száz métert, de már ebből a mélységből is jelentős vízhozamot nyernek. Fehérgyarmat 44 Celsius-fokos nátrium-kloridos hévízzel rendelkezik. A vízkészletek kihasználtsága 2000-ben nem érte el a huszonöt százalékot.

Az észak-alföldi flórajárás jellemző a településre és a kistérségre. Potenciális erdőtársulásai a füzesek, fűz-nyár és elegyes ligeterdők, a tölgy-kőris-szil ligeterdők, valamint az égeres láperdők. Jelentős felületen találjuk meg a mocsárréteket, csekkpázsitos réteket. Elterjedt lágyszárú fajok a csomós palka, az erdei madárhír, a pázsitlevelű nőszirom. Az erdős területeken vegyes korú keménylombú erdők díszlenek. A kultúrtáj termesztett növényei az árpa, a vörös here, az alma.

Szatmárcseke gazdasági szempontból már elvesztette vezető helyét a tiszaháti települések rangsorában. Lakóinak a száma az elmúlt évek során folyamatosan csökkent. A rendszerváltást megelőző évben még 1755 lakosa volt a községnek, mára 1625 főre csökkent. Ez a folyamat napjainkra megállt. A lakosság számának alakulásában jelentős az elvándorlási különbözet nullához közeli értéke. A roma kisebbség létszáma évről évre nő. Az iskoláskorúak között aránya jelenleg ötven százalék.

Szatmárcseke a rendszerváltás után ipar nélkül maradt. A téesz felbomlásával a munkanélküliség elérte a hetven százalékot. Jelentős mértékű elvándorlásra mégsem került sor, mert a falu még mindig jobb megélhetést biztosít, mint a város. Az elköltözőkkel közel azonos, illetve azt meghaladó volt viszont azoknak a száma, akik mint városi munkanélküliek költöztek vissza a községbe. A napi szükségletek megtermelésével a megélhetésük jobban biztosított. Ennek ellenére a településen igen sok az üres ház.

Az infrastuktúrára jellemző, hogy a csatornahálózat az egész faluban hiányzik. A helyi ülepítő aknás házi szennyvízrendszer is csak a lakások felében található. A vezetékes ivóvízhálózatba a házak kilencven százaléka van bekötve, emiatt nagy a vízfelhasználás és a közvetlen talajszennyezés. Az 1990-es években kiépített vezetékes gázhálózatba bekapcsolt lakások aránya 85 százalék. Villany minden házban van.

Kereskedelmi szempontból a település a közepesnél jobban ellátott. Az elmúlt tíz évben a boltok száma megháromszorozódott, ma hat üzlet szolgálja ki a lakosságot. Italbolt, presszó, csárda ugyancsak hat működik. Nyári turistaszezonban nyit ki közülük két idényszerűen működtetett kereskedelmi egység.

Igaz, hogy csak fiókjelleggel, de működik a faluban gyógyszertár is. Egy körzeti háziorvos dolgozik a településen, és két szomszédos községgel együtt foglalkoztatnak egy fogorvost. A község központjában posta és takarékszövetkezet áll a lakosság rendelkezésére. Van az öregeknek napközi otthona, és Szatmárcseke ad helyet a Máltai Szeretetszolgálat kelet-európai logisztikai központjának. Innen történik a volt szocialista országokba irányuló segélyakciók szervezése és bonyolítása.

Szatmárcseke idegenforgalma az utóbbi négy-öt évben lendült fel. A Kölcsey Társaság szervezésében évente megrendezésre kerülő magyar kultúra napja növeli a község országos ismertségét. Idegenforgalmi vonzerőt jelent az 1998 óta februárban megrendezésre kerülő nemzetközi cinkefőző verseny, míg augusztus végén a nemzetközi szilvalekvárfőző verseny csalogat több ezer embert a községbe. A lakosság olvasási igényét az iskolában található, gyarapodó állományú közművelődési könyvtár elégíti ki. A községnek mazsorettcsoportja, énekkara, fúvószenekara, ifjúsági és felnőtt néptánccsoportja van.

A téesz felszámolásával a szarvasmarhatelep és a melléküzemági ipartelep kihasználatlanul állt. A vállalkozási formában tovább működő fatelep a község határában található erdőből kitermelt faanyag feldolgozására jött létre. A fakészletek megcsappanásával mára az ukrán és a román import biztosítja az üzem alapanyagát. A korábban százhúsz embert foglalkoztató, félkészterméket előállító fatelep ma mindössze húsz-huszonöt főnek ad munkát. A téesz volt telephelyén szárítóüzem és magtárbázis működik. A szarvasmarha-istállók egy részében vállalkozók tartják az állataikat.

A község vezetése számos a jövő szempontjából fontos cél megvalósítását tűzte maga elé. Legsürgősebb fejlesztési feladata a szennyvízcsatorna-hálózat kiépítése. Az idegenforgalom növeléséhez elengedhetetlen a jelenlegi turistaszálló felújítása és egy minden igényt kielégítő étterem (csárda) kialakítása. A Túr-bukó közelében üdülőfalu felépítése szerepel a tervekben, amely a nyári vízi turizmus kulturált kiszolgálója is lenne. Fontos volna egy olyan bemutatóház létesítése, amely a település gazdasága által megtermelt és keresett szilvalekvárt, kézműipari termékeket árulhatja.

Szatmárcseke és környéke vízhálózata
 
A Bukó-gát. Cseke és Kóród határán „bukik” a Túr a Tiszába
 
Szatmárcseke utcahálózata és dűlőnevei
 
Egy arc a roma kisebbségből
 
Szatmárcseke közintézményei

 

   
Előző fejezet Következő fejezet