Előző fejezet Következő fejezet

Források

 

Tokaj-Hegyaljának és a rendiség korában az egyik legjelentősebb szőlőtermelő településének, Tállyának bőséges szakirodalma van. A több fejezetben hasznosítottak közül a következőket emeljük ki:

Bakos József: Tokaj-Hegyalja és bortermelése hely- és néprajzi irodalma. Sárospatak, 1957. Frisnyák Sándor (szerk.): Tállya. Tállya, 1994. Bácskai Vera: Magyar mezővárosok a XV. században. Budapest 1965. Bakács István–Jármay Edit: A regéci uradalom gazdálkodása a XVIII. században. Hn. 1930. Balassa Iván: Tokaj-Hegyalja szőleje és bora. Tokaj, 1991. Dr. Borovszky Samu (szerk.): Magyarország vármegyéi és városai, Zemplén vármegye és Sátoraljaújhely város. Bp. 1905. Varga János: Jobbágyrendszer a magyarországi feudalizmus kései századaiban 1556–1767. Budapest, 1969. Dongó Gyárfás Géza (szerk.): Adalékok Zemplén-vármegye történetéhez. Sátoraljaújhely, 1895–1928. I–XXVI. (A továbbiakban AZT) Maksay Ferenc Urbáriumok. XVI–XVII. század. Budapest, 1959. Maksay Ferenc (szerk.): Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén I–II. Budapest 1990. Makkai László: I. Rákóczi György birtokainak gazdasági iratai (1631–1648). Budapest 1954. Németh Gábor: Hegyaljai mezővárosok „törvényei”. Budapest 1990. Takács Péter – Udvari István: Zemplén megyei jobágyvallomások az úrbérrendezés korából III. Nyíregyháza, 1997.

 

Mezőváros a Molyvás ölén. Tállya környékének természetföldrajzi jellemzőit – és azok hatását a megélhetését mindenkor e tájon kereső emberre – az alábbi művek nyomán vázoltuk fel: Bulla Béla – Mendöl Tibor: A Kárpát-medence földrajza. Budapest 1999. Dr. Boros László: Tokaj-Hegyalja szőlő- és borgazdaságának földrajzi alapjai és jellemzői. Miskolc–Nyíregyháza, 1996. Mayer István: A Tokaj-Hegyalja, Tállya és Mád közé eső területének földtani leírása. Budapest 1928. Boros László: Tokaj és környéke (Földrajzi tanulmányok). Tokaj–Nyíregyháza, 1997. A régészeti kultúrákat és Tállya környékének honfoglalás előtti történetét az alábbi művek alapján közelítettük meg: Ifj. Gallus Sándor: A neolitikum Tállyán. Archeológiai Értesítő XLIX. 1936. 70–72. Korek József – Patay Pál: A Bükki kultúra elterjedése Magyarországon. Régészeti Füzetek II. 1958. Kemenczei Tibor: A gáva kultúra leletei a miskolci múzeumban. Heman Ottó Múzeum Évkönyve (a továbbiakban HOMÉ) X. 1971. 31–86. Anonymus: Gesta Hungarorum Béla király jegyzőjének könyve a magyarok cselekedeteiről. Fordította és jegyzetekkel ellátta Pais Dezső. A bevezetőt írta, a jegyzeteket kiegészítette és a térképet tervezte Györffy György. Budapest 1975. A Molyvás ölén keletkező település nevéről, a megtelepedés feltételeiről és a gazdálkodás földrajzi körülmények szabta határairól Anonymus említett gesztája mellett a következő műveket használtuk fel: Dr. Karácsonyi János: Névmagyarázatok: Bakony és Bökény; Furmint. Magyar Nyelv, 1906. II. évf. 273– 274. Bárczi Géza: Tállya. Magyar Nyelv, 1929. 25. évf. 263–266. Horpácsi Illés: Huszárokelő, Franciavágás. Magyar Nyelv, 1955., 51. évf. 60– 68. Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára. I–II. Budapest 1988.

A boroknak jó voltáért, s hasznáért. A középkori Tállya történetének felvillantásához az Árpád-, Anjou- és Zsigmond-kori oklevéltárak vonatkozó oklevelei mellett az alábbi műveket vallattuk: Kiss Gábor: Várak, várkastélyok, várhelyek Magyarországon. Budapest 1984. Révész László: Tállya, Várrom. B.-A.-Z. megye Képes Műemlékjegyzéke, IV. Tokaj és környéke. Dely Károly (szerk.): Vártúrák kalauza I. Budapest 1969. Kristó Gyula: Az Árpád-kor háborúi. Budapest 1986. Kristó Gyula: Csák Máté tartományúri hatalma. Budapest 1973. Engel Pál: Királyi hatalom és arisztokrácia viszonya a Zsigmond-korban (1387– 1437). Budapest 1977. Kálniczky László: Várnagyok és várkapitányok a Hunyadiak korában. Tudományos diákköri füzetek. 1982. 65–164. Benda Kálmán (szerk.): Magyarország történeti kronológiája. 2. kiad. Budapest 1983. Nagy Iván: Magyarország családai címerekkel és nemzedékrendi táblákkal. A–Zs + pótkötet. Pest, 1863. Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. I. Budapest 1890. 337–439. Schram Ferenc XVI–XVIII. századi földrajzi nevek az Országos Levéltár „Urbaria et Conscriptiones” gyűjteményében. A Magyar Nyelvtudományi Társaság kiadványai. Budapest 1973. 132. sz. Bencsik János–Bényey Gáborné (szerk.): Tokaj és Hegyalja VIII. Tálylyai tanácskozás előadásai. Tállya, 1993. A XVI. század második felétől kezdődött felemelkedésről: Tóth Péter: Zemplén vármegye közgyűlési jegyzőkönyvei I. 1558–1560. Miskolc, 1990. Makkai László: A mezővárosi földhasználat kialakulásának kérdései (A „telkes” és „kertes” földhasználat a XIII–XV. században). Emlékkönyv Kelemen Lajos születésének nyolcvanadik évfordulójára. Kolozsvár, 1957. Mályusz Elemér: A mezővárosi fejlődés (In. Székely György (szerk.): Tanulmányok a parasztság történetéhez Magyarországon a XIV. században. Budapest 1953.). Szűcs Jenő: Városok és kézművesség a XV. századi Magyarországon. Budapest 1955. Székely György: Vidéki termelőágak és árukereskedelem a XV–XVI. században. Agrártörténeti Szemle, 1961. 3–4. sz.. Bácskai Vera: Mezőgazdasági árutermelés és árucsere a mezővárosokban a XV. században. Agrártörténeti Szemle, 1964. 1–2. sz. Tállya szőlőkultúrájáról és bortermeléséről: N. Kiss István: A mezőgazdasági termelő népesség fluktuációja és az extraneus birtoklás Hegyalján a XVI. század második felében. (In. Makkai László (szerk.): Jobbágytelek és parasztgazdaság az örökös jobbágyság kialakulásának korszakában. Budapest 1966. 19–284.). Tagányi Károly: Bártfa város hegyaljai szőlőgazdálkodása 1458–1563. Kézirat az Országos Széchenyi Könyvtárban. Quart. Hung. 2342. Szirmay Antal: A tokaji vagyis hegyaljai szőlőknek ültetéséről, jó műveléséről és szüreteléséről. Pest, 1810. Orosz István: A hegyaljai mezővárosok társadalma a XVII. században. (In. Szabó István (szerk.): Agrártörténeti Tanulmányok. Budapest 1960. 3–72.). R. Péter Katalin: Szabad és dézsmás szőlők Zemplénben a XVII. században. Agrártörténeti szemle, 1964. 1–2. sz. 170–186. Orosz István: Földesúri borelővételi jog Tokaj–Hegyalján a XVI–XVII. században. Acta Universitátis Debreceniensis de Lodovico Kossuth Nominatae Series Historica. Debrecen, 1965. 3–17. Hőgye István: Szőlőmunkák és munkabérek Hegyalján a XVII–XVIII. században. Borsodi Levéltár Évkönyve, V. Miskolc, 1986. 186–226. Sápi Vilmos: A mezőgazdasági bérmunkásság jogviszonyai Magyarországon a XVI. századtól 1848-ig. Budapest 1967. Dr. Illésy János: A kincstár hegyaljai szőlőgazdálkodása a XVII. század második felében. Magyar Gazdaságtörténeti Szemle, 1900. 1–18. Hangay Zoltán: Erdély választott fejedelme, Rákóczi Zsigmond. Budapest 1987. Dr. Szabó József és Török István (szerk.): Tokaj-Hegyaljai Album. Pest, 1867. Ravasz János A sárospataki uradalom gazdálkodása a XVIII. század első felében. Budapest 1938. Wellmann Imre: Népesség és mezőgazdaság a XVII. és a XVIII. század fordulóján. Történelmi Szemle, 1975. Hőgye István: Szőlőművelési munkabérek a Hegyalján. Miskolc, 1985. N. Kiss István: A szőlőművelés terméshozamának alakulása a XVII–XIX. században. Agrártörténeti Szemle, 1968. Komoróczy György: Borkivitelünk észak felé. Fejezetek a magyar kereskedelem történetéből. Kassa, 1944.

A fallal kerített város. Ember András Gőgös Tállya című verses kézirata a Hegyaljáról. Pap Miklós Debreceni Ember András és Marton János leírásai Tokaj-Hegyaljáról és Zemplén településeiről. Miskolc, 1985. Lásd még: Magyar Országos Levéltár U et C. fondjában: Fasc. 96. Nro. 13-14./ 1635. A regéci uradalom inventáriuma. Lásd még: Uo.: Fasc. 65. Nro. 38/1670. Uo.: Fasc. 82. Nro. 58/1688. Uo.: Fasc. 64. Nro, 14/1697. A lakosságot zaklató hadjáratokról, dúlásokról: Székely István: Krónika ez világnak jeles dolgairól. Krakkó, 1559. Nemes Babocsay Izsák: Fata Tarczaliensia, azaz Tarczal városának főbb változásai (1670–1700). Rumy Károly közlése alapján újra megjelent: In. Dr. Bencsik János (szerk.): Tokaj és Hegyalja XIX. Tarcal, 1998. 175–292. János István: Tállya művelődéstörténetének régi századaiból. (In. Bencsik János–Bényey Gáborné (szerk.): Tokaj és Hegyalja VIII. Tállya, 1993. 26–38.). A lakosság hétköznapi élete: Takács Péter: Gondolatok a reformkori Tállya társadalmáról (In. Bencsik János–Bényey Gáborné (szerk.): Tokaj és Hegyalja VIII. Tállya, 1993. 11–25.). Bél Mátyás Magyarország népének élete 1730 táján. Budapest 1984. Takács Péter – Udvari István Zemplén megyei jobágyvallomások az úrbérrendezés korából I–III. Periférián Könyvek 1–3. Nyíregyháza, 1992–1998. III. kötet, Tállya Investigatioja. Hőgye István: Erdőhasználat Tállyán a XVIII–XIX. században dokumentumok tükrében. In. Bencsik János– Bényey Gáborné (szerk.): Tokaj és Hegyalja VIII. Tállya, 1993. 58–79. Takács Péter–Udvari István: Adalékok a Felső-Tiszavidék sógazdálkodásához a 18. század végéről (Máramarostól Szepesig) (In. Udvari István (szerk.) Hodinka Antal: Emlékkönyv. Nyíregyháza, 1993.). Udvari István: Abaúj, valamint Torna vármegyék jobbágynépe Tokaj-Hegyalján a XVIII. század második felében. (In. Bencsik János–Szakál Jenőné (szerk.): Tokaj és Hegyalja II. Miskolc, 1990. 38–46. Tállya mezőváros 1613. évi statútuma. Magyar Gazdaságtörténeti Szemle. 1900. 406–416. Dongó Gyárfás Géza: A Tokaj-Hegyalja szőlőrendtartása 1641-ből. In. Dr. Bencsik János (szerk.): Tokaj és Hegyalja XXI. Tarcal–Tokaj, 1999. 7–27. Németh Gábor: Hegyaljai mezővárosok „törvényei” a XVII–XVIII. századból. Budapest 1990. Tállya iparára és kereskedelmére: Román János: Zemplén megye falusi és mezővárosi iparának termelési viszonyai a XVI–XVII. században, különös tekintettel a Hegyaljára. (In. Makkai László (szerk.): Jobbágytelek és parasztgazdaság az örökös jobbágyság kialakulásának korszakában. Budapest 1966. 561–627.). Eperjessy Géza Mezővárosi és falusi céhek az Alföldön és a Dunántúlon, 1686–1848. Budapest 1967. Hőgye István: Hegyaljai vásárok, piacok 1711–1849. (In. Borsodi Levéltári Évkönyv. IV. Miskolc, 1981. 83–100.). Uő. A görögök szerepe Hegyalja életében a XVIII. században. HOM Közl. 16. 1–16. Orosz István Településrend és a kertek típusa Tokaj-Hegyalja mezővárosaiban a XVII–XVIII. században. Ethnográfia, 1984. 520– 540. A szerszámok beszerzéséről: Zemplén Megyei Levéltár (a továbbiakban ZMLt.) Közgyűlési jkv. 1748. Nro. 39. 252. Uo. Polgári perek, 1783. Loc. 70. Nro. 566., Loc. LXX. Nro. 556. Tállya vásári vonzókörzetéről: Bácskai Vera–Nagy Lajos: Piackörzetek, piacközpontok és városok Magyarországon 1828-ban. Budapest 1984. Viga Gyula: Árucsere és migráció Észak-Magyarországon. Debrecen–Miskolc, 1991. A kézművesek, kereskedők száma és helyzete Tállyán: ZMLt. Tállya tanácsának iratai. Összeírások, 1812. és Számadások 1811–1812. Uo. A Tállyai őr seregnek név szerinti öszveírása 1848-dik évről. V/2. 2. doboz.

Jobbágyok, nemesek, vendégbirtokosok. A mezőváros XVI–XVIII. századi népességéről a Magyar Országos Levéltár U et C fondjának már jelzet szerint is idézett iratai nyújtanak információkat. Felhasználtuk a ZMLt-ban megtalálható, az 1774-ben végrehajtott úrbérrendezés dokumentumait (Urbarialia, Loc. 75. Nro. 57. 1774. .sz). 1810-től 1849-ig Tállya község iratainak külön fondjaként szerepelnek az Összeírások, melyek mind a gazdasági, mind a népességi állapotra vonatkozóan tartalmaznak fontos információkat. A XVIII. század végétől az animális conscriptiók mellett fontos statisztikai kiadványok segítettek az eligazodásban: Dányi Dezső és Dávid Zoltán (szerk.): Az első magyarországi népszámlálás. Budapest 1960. Ludovicus Nagy: Notitiae politico-geographico statisticae inclyti regni Hungariae partiumque eidem adnexarum. Buda 1828. Fényes Elek: Magyarországnak s a hozzákapcsolt tartományoknak mostani allapota statisztikai és geographiai tekintetben I–VI. Pest, 1836–1840. Uő. Magyarország statisztikája I–III. Pest, 1841– 1843. Uő. Magyarország leírása. Pest, 1847. Uő. Magyarország geographiai szótára I–IV. Pest, 1851. A XIX. század második felétől modern és megbízható statisztikai adatokat szolgáltattak a Magyar Statisztikai Közlemények 1880., 1890., 1900., 1910., 1921. évi népszámlálás adatait tartamazó kötetek. A XIX. század végének népességi jellemzőire: Bencsik János: Tállya, a privilegizált mezőváros és népe a múlt század elején. (In. Bencsik János–Bényey Gáborné (szerk.): Tokaj és Hegyalja VIII. Tállya, 1993. 92–109.)

A szabadság, testvériség, egyenlőség szellemében. Tállya XVIII– XIX. századi történetének elsődleges forrásbázisát Tállya mezőváros levéltára képezte, melynek idő- és tematikai rendben fennmaradt iratai a sátoraljaiújhelyi ZMLt-ban találhatók meg, Tállya levéltára címszó alatt alatt. Különösen sok információt tartalmaznak Tállya város, majd nagyközség tanácsüléseinek évrend szerint fennmaradt jegyzőkönyvei, IV/A, majd 1848-tól V/A. jelzet alatt, s az évrendben hozzájuk kapcsolódó közigazgatási iratok. Itt is szeretném megköszönni Hőgye István levéltárigazgatónak és munkatársainak a kutatás során nyújtott szíves segítségüket.

Nehéz lépések a polgár útján. Lázár István: A tállyai kőbánya. Tállya, 1990. Balassa Iván Faktorok (közvetítők) Tokaj-Hegyalja XVIII. század végi és XIX. század eleji borkereskedésében. Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei (évkönyv). Budapest 1973–1975. Uő. Adatok a zsidók szerepéhez Tokaj-Hegyalja vidékének szőlőművelésében és borkereskedésében (1791–1841). Budapest 1981–1982. A fejezet tartalmi lényegét elsődlegesen Tállya mezőváros levéltárának fent maradt irataiból rajzoltuk meg: Tállya tanácsülési jegyzőkönyvei és közigazgatási iratai 1848–1849., 1860–1861., 1866–1867. év iratai. A mezőváros levéltárának évrendben megtalálható tanácsi jegyzőkönyvéből és igazgatási irataiból szerzett információk alapján dolgoztuk fel a szőlődézsma bérletének és megváltásának, valamint az út- és vasútépítésnek a problémakörét, valamint a település belső szervezését, határának rendezését.

A filoxéra megrengeti a Hegyalját. A filoxéra irodalma könyvtárnyi, de egy-egy borvidéknek ezzel a szőlővésszel kapcsolatos monografikus feldolgozása máig nem készült el. A fejezet megfogalmazásához Tállya nagyközség már említett levéltára mellett az alábbi szakirodalomra támaszkodtunk: Bartal György: Phylloxera-veszedelem. Borászati Lapok, 1874. Herman Ottó: A filloxera. Vészkiáltás a magyar szőlők érdekében. Budapest 1880. Balassa Iván: A filoxéra Tokaj-Hegyalján. In. HOMÉ. XIII–XIV. (szerk.): Szabadfalvi József. Miskolc, 1975. A Földművelésügyi... Minisztérium rendelete 17.472/1874. és 18.331/1874. Használtuk még a ZMLt. Közgyűlési iratok 24.936/1883. sz. Grosse András jelentése. ZMLt. Filoxera iratok 10.383/1882. sz. Szabó Lajos jelentése uo. 171/1882. Matolay Etele alispán jelentése 1882. okt. 10-ről, uo. 10.383/1882. sz. és 41.236/1884. sz.

Régóta élvezett jogaitól a közösség elüttetett. Tállya történetének és közigazgatásának ez a hanyatló korszaka csak Tállya nagyközség levéltárának irataiból volt nyomon követhető. Az évrend szerint fennmaradt iratok tájékoztatnak a nagyközség I. világháborús történetéről, az 1919-es politikai és igazgatási káoszról és a román megszállásról, a borkészlet összeírásáról és elrablásáról is.

Felfordult új világ. A nagyközség II. világháború utáni történetéről szóló fejezet megírásához a nagyközség levéltárában fentmaradt források mellett az alábbi szakirodalmat hasznosítottuk: a Magyar Statisztikai Közlemények vonatkozó kötetei. Lázár István: A tállyai kőbánya. Tállya, 1990.

A lélek szent és hétköznapi iskolái. Tállya egyháztörténetére vonatkozóan az alábbi források és tanulmányok tartalmaznak bőséges adatokat: Zoványi Jenő: A reformáció Magyarországon 1565-ig. Budapest 1922. Révész Imre: Magyar református egyháztörténet. Debrecen, 1938. Bucsay Mihály: A magyar református egyház története. Budapest 1980. Hézser Emil: A tállyai ev. reform. egyház története 1540– 1900. Budapest 1900. Győrffy József: A tállyai református egyház templomfoglalási pöréről. Protestáns Szemle, 1893. 117–128. Czékus László: A tállyai evangélikus egyház és a tállyai Kossuth-ünnep története. Kassa, 1894. A helyi római katolikus egyházközösség életére: Kerny Terézia: Szt. László ereklyéi. Vigilia, 1992. 5.sz. A kassai százéves egyházmegye történeti névtára és emlékkönyve. I–II. Kassa, 1904., II. k. 667–669. Soós Imre: Az egri egyházmegyei plébániák történetének áttekintésre. Budapest 1985. A tállyai református egyházközség történetének számos máig feldolgozatlan forrását a Sárospataki Református Kollégium Levéltárában tanulmányoztuk. Az egyes iratok pontos jelzete megtalálható az Egyházközségi dokumentumok a Sárospataki Református Kollégium Levéltárában című kiadvány (Sárospatak, 2000.) 460– 462. oldalán, és A Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményei Levéltárának fond- és állagjegyzéke 1294–1990 (Sárospatak, 1996.). 40., 68. és 87. oldalán. Itt is szeretnék köszönetet mondani mind a sárospataki kollégium levéltára munkatársainak, Dienes Dénesnek, György Kosztik Gábornak, mind pedig a tállyai római katolikus plébános, Krózser István esperes, címzetes kanonok úrnak, kutatásom szíves segítéséért. Tállya iskolatörténetét, a polgári korszakban működő felekezeti iskolák jellemzőit, és az állami népiskola felállításáért folytatott küzdelmet a nagyközség levéltári anyagának 1868–1918 között keletkezett tanácsi jegyzőkönyveiből és közigazgatási irataiból tártuk fel.

Felekezetek és hagyományok. Tállya néprajza monografikusan még feldolgozatlan. A lakosságát gyakran cserélő, főleg zselléreiben és szolgálónépeiben folyton migráló Tállya nem tudott homogén néprajzi, etnográfiai arculatot kialakítani. Általában a Hegyaljára jellemző karaktert mutatott fel. Ennek szintézisét rajzolta meg Balassa Iván: Tokaj-Hegyalja szőleje és bora. Tokaj, 1991. Balassa Iván eredményei mellett hasznosítottuk még Pap Miklós: A tokaji, Budapest 1985. Dr. Bencsik János: Paraszti és mezővárosi kultúra a XVIII–XX. században. Tokaj, 1993. A tállyai egyesületekről és civil szervezetekről: a nagyközségi tanács jegyzőkönyvei, továbbá a ZMLt. Zemplén Megyei Levéltár Zemplén megyei egyesületek és társulatok címen összeállított fondjegyzékében szereplő iratok alapján rajzoltam meg e társulatok vázlatos tevékenységét. Az iratok jelzetei: IV. 1417. 1. 16. 2922/1876.; 1. 27. 5242/1879.; 1. 46/1882.; IV. 1417/, 1. 88. 20.098/1888.; 2. 142/1894.; 3. 278/ 1903.;–3. 323. 1905., 5. 517. 9299/1909.; 5. 518. 10.592/1909.; 6. 612. 8580/1912.; 7. 662. 25.601/1913.; 8. 722. 5.736/1923.; 8. 773. 7326/1929.; 9. 828. 8574/1930.; 10. 946. 4606/1936.; 11. 1098. 4350/1941. 12. 1205/1943. A Zemplén megye egészét átfogó iratgyűjtemény külön monográfiát érdemelne.

Jeles közösségek, nagy férfiak. A Tállya életében, történetének alakulásában fontos szerepet játszó történeti személyiségek életét, munkásságát részben a korábban már idézett helytörténeti források, részben az alábbi szakirodalom alapján vázoltuk fel: Varga József: Szkhárosi Horváth Andrásról. Irodalomtörténet, 1955. Horváth János: A reformáció jegyében. Budapest 1953. Klaniczay Tibor: A magyar reformáció irodalma (Reneszánsz és barokk). Budapest 1961. Makkai László: I Rákóczi György birtokainak gazdasági iratai (1631–1648). Budapest 1954. János István: Tállya művelődéstörténetének régi századaiból. (In. Bencsik János–Bényey Gáborné (szerk.): Tokaj és Hegyalja VIII. Tállya, 1993. 26–38.). Szabó Gábor: Lavotta síremlék. Vasárnapi Újság, 1858. 56. lap. Balassa Iván: A tállyai Lippóczy család és népe a múltszázad elején. (In. Bencsik János–Bényey Gáborné (szerk.): Tokaj és Hegyalja VIII. Tállya, 1993. 110–120. Uo. 175-196. Dombovári János: Lavotta János emléke az utókorban.

Tállya épített öröksége. Tállya mai helyzetéhez és anyagi lehetőségeihez képest igencsak gazdag műemlékekben. Ezek egységes feltárása és feldolgozása még nem történt meg, de gazdag részirodalom tájékoztatja az érdeklődőket. A legfontosabb munkák: Haján Pál: Tállya és a tállyai ev. templom. Vasárnapi Újság. 1892. 646. lap. Simon Zoltán: A tállyai Rákóczi-ház kutatás. Hn. 1992. Dr. Kováts J. István: Magyar református templomok. Budapest 1942. Joó Tibor: Franz Anton Hillebrandt a tállyai kúriák és présház tervezője. HOM. Közl. 9. Miskolc, 1971. 54– 59. Arnót Ádám: Tállya, evangélikus templom. B.-A.-Z. megye képes műemlékjegyzéke, Miskolc, 1992. H. Takács Marianna: Magyarországi udvarházak és kastélyok.

 

   
Előző fejezet Következő fejezet