Függelék

I. A református eklézsia javai az 1786-os összeírás szerint

Legális kamatra kikölcsönzött pénze volt az eklézsiának tekintetes fáji Fáy Mihálynál 2040 rénes forint, néhai nagytiszteletű Sárkány István özvegyénél, nemzetes Petrahay Erzsébet asszonynál 416 forint 40 krajcár. Az eklézsia kurátorának „dispositiója alatt” volt 43 forint és 20 krajcár. A kamatok beszedéséért a kurátor volt a felelős.

Ezen összegeknek a forrása részben az a 250 arany volt, amit 1771. szeptember 5-én nemzetes Veres Gábor, majd az a 70 körmöci arany, amit 1773. március 21-én néhai Veres Gábor felesége, Lipóczi Szabó Erzsébet hagyott végrendeletileg az eklézsiára. Ehhez társult az az 1250 forint, amit egy eladott szabad fundusért és a rajta lévő házért kapott az eklézsia. Az aranyakat rénes forintra átszámolva, a házért kapott pénzzel együtt 2609 rénes forint és 20 krajcárt tudhatott magáénak a közösség.

Volt a református egyháznak hat darab szőlője is. Ezek közül egy közép terméssel nyolc hordó bort termő szabad szőlőt a Kassai-Hasznoson, egy két hordó bort termő dézsmásat az Ibrányi-Hasznoson Tóth János végrendeletileg hagyott az eklézsiára 1765-ben. Három szőlőt – a Remete hegyen hat hordó bort termő, a Kis-Nyergesen két hordó bort termő dézsmás –, a Mulatón két hordó bort termő dézsmás szőlőket nemzetes Veres Gábor hagyott örökül 1771-ben. 1739-ben néhai nemzetes Patay Mihály is testált az eklézsiára egy négy hordó bort termő szőlőt a Kis-Hasznoson. A hat szőlő együtt hivatalosan 1630 forintra értékeltetett.

A parókiák után birtokolt az egyház a két nyomáson kilenc darab szabad szántót, összesen 26 köböl vetőmag alá való nagyságban. Ebből három köblöt műveltek az eklézsia javára, 23 köböl pedig a két prédikátor és a kántor kezén volt, fizetés-kiegészítés címén. A háromszoros termést adó földek pénzben megbecsült értéke – köblönként 12 rénes forint – 312 forintra rúgott. Volt – évenként nyolc szekér szénát termő – „hat falat kaszáló szabad rétje” is az egyháznak, melyeket a prédikátorok használtak. Ezek együttes értékét 160 rénes forintra becsülte a bíró és esküdttársa.

A tőke éves kamata és a szőlők, illetve a három köblös szántóföld hozadéka a templom, az iskola, a parókiák, a tanító és a kántor lakásának javítására, illetve az egyházi személyzet fizetésére fordíttatott.

A parókia tulajdonát képezte: egy „széles tetejű vert aranyos ezüst pohár”; egy „gombos s köves mesterségesen készült... aranyos pohár”; egy „aranyos talpas, fedeles ezüst pohár”, melynek „egy alabárdos ember ül a tetején”; egy 1685-ben Szegeden készült „vert ezüst aranyos pohár”; egy „szőlőgerezd forma ezüst aranyos pohár, fedele szőlőgerezdes virág-formára”. Hat tányér is volt a birtokukban. Leltár szerint a következők: „egy kisded aranyos ezüst tányérocska”; egy – Bakó Anna adományozta – négyszög alakú „ezüst tányér”; egy – nemes Girincsy Ferenc és felesége, Fáy Kata adományaként – „kerekded vert ezüst aranyos tányér”; egy másik „kerekded ezüst tányér”, amit nemes Báthy Jánosné adományozott a tállyai eklézsiának; egy nemzetes Kovács Gábor és hitvese, Hétzei Kata adományozta – „kerekded ezüst tányér, aranyos és ezüst virágú”; végül Barna János egyházfi ajándéka 1728-ból, „egy kerekded ólom, fejér virágokkal, három sárga sujtással készíttetett tányér”. Leltárba vettek még két nagy fedeles ónkannát, két kis ónkannát, szintén fededesek, egy ón keresztelő medencét kannácskával, két kis ón fedeles palackocskát, melyekkel a betegekhez jártak a prédikátorok, egy réz kondért és egy keresztelőhöz való kendőt. Az eklézsia tulajdonában volt az úrasztalt takaró „skarlát szőnyeg”, a temetéskor a koporsókra terítendő két szőnyeg. Az egyik kék, a másik fekete színű. A hívek ajándékaként tartottak nyilván 17 díszes hímzésű keszkenőt és tíz úrasztali abroszt.

II. Janthó István 1763-ban és Gyandai Kormos Mária 1768-ban kelt végrendeletéből

Nemes Janthó István ügyvéd, a református gyülekezet kurátora 1763-ban dátumozott végrendeletében két házat, két kertet, nyolc embervágó rétet, két darab szántóföldet, egy negyven öles erdőt, a Halastó Rétyét, összesen tizenhárom darab szőlőt hagyott örököseire. Pincéjében 133 hordó óbor és az 1763-ban leszüretelt tizenhárom szőlő termése várt vevőkre. A végrendeletében 2570 vonás forintról, 857 rénes forintról, 74 máriásról, nyolc körmöci aranyról és 493 holland aranyról, s azoknak az esedékes évi öt-hat százalékos kamatáról tett említést.

Gyandai Kormos Mária – előbb Retski György, majd az előbb említett Janthó István felesége után maradt két árendás ház, negyven köblös és tíz quadrát őszi vetés, négy köblös öt quadrát tavaszi vetés, tizenkét darab szőlő, egy-egy exempta ház, illetve taxás fundus, kilenc hordó máslás, harmincnégy hordó tállyai új bor, öt hordó korláti új bor. Az udvaron állt két vasas szekér, kilenc ló, hámostól, egy ócska kocsi, két eke, öt borona, két fejőstehén, két meddő tehén, egy bikaborjú, ötvenegy fejős juh, két kos, tizenhárom darab egyéves juh, ötvenhét idei bárány, egy rezes török kard, három pisztoly, egy rezes és vasas kard, két biblia és egy Szentek hegedűje című könyv, egy hosszú fehér asztal, tizenhárom kád, tíz puttony, két lihó fából, egy öreg sajtó, négy debreceni hordó, egy ócska farkasbunda, négy „régi királyok tallérja”, három „marjás féle numizma”, egy „hármas arany”, tíz magyar forint és negyven dénár.

III. A tállyai plébánosok szolgálati rendje és ideje 1699-től

? –1699– ?: Gaál András; ?–1713: Jósa István; 1713–1715: páter Kalmanczay; 1715–1722: Franz János Mátyás; 1722–1734: Brezovay Ferenc; 1735– 1740: Zsigmond Márton; 1740–1741: Mostenszky András; 1741–1752: Koller Ignác; 1752–1763: Franz József; 1763–1773: Zübralovszki György; 1773–1781: Náray József esperes; 1781–1795: Szeldmayer György; 1795– 1806: Kovách Antal; 1806–1809: Loktsánszky Gáspár; 1809–1824: Jürtsányi Ferenc; 1824–1837: Ghillányi Károly; 1837–1838: Liptsei György; 1838–1851: Zboray Mihály; 1851–1854: Bessenyei Pál; 1854–1857: Máczy János; 1858–1871: Fándly József; 1872–1879: Balássy Alajos; 1879– 1899: Adamovics István; 1900–1938: Kőhler Jakab; 1938–1961: Füzesséry Károly; 1961–962: Gáll József; 1962–1964: Mayer János; 1964–1977: Nagy Béla; 1977-től Krózser István esperes, címzetes kanonok.

IV. Az 1848. június 10-én megválasztott képviselő-testület tisztségviselői

Főbíró: Bernáth Emánuel. Rendes tanácsnokok: Albert István, Kaposy József, nemes Kovács József, Novák József, Szentléleky László, Szabó László, Kun János, nemes Szikszai Imre, nemes Hegymeghy János, nemes Janthó István, nemes Rump Dániel, Rurák József.

Tiszteletbeli tanácsnokok: Sáreczki János, Bodnár András, Kakszi József, Szaniszló György, Laszy János. Rendőrkapitány: nemes Kelemen Antal. Városi ügyvéd: Bunyitay Pál. Főjegyző: Kövér Dániel. Aljegyző: Pánchy József.

V. A nemzeti őrsereg tállyai tisztjei 1848–49-ben

Százados: Benáth István. Főhadnagy: Hoffer József. Hadnagy: Gönczy András, Szentléleky László. Alhadnagy: Balogh Antal hadbíró, Baráth Miklós ügyvéd. Zászlótartó: Hegymeghy János. Őrmester: Bodnár Antal, Szabados János, Bukó Sándor, Kecskeméti József. Tizedes, káplár: Szlavikovszki József, Jancsó György, Törsök András, Boros Pál, Kovács Ferenc, Fekete Ferenc, Kosárszki Mihály, Horváth Péter, Beli Sándor, Béczi György, Morvai László, Kun János, Iroszcsanszki János. Őrvezető: Horváth Gábor, Borbély József, Csuka József, Tóth János, Kepes József, Megyasszai Sándor, Gyurkovics László, Jedlovszki Sámuel.

VI. A közfeladatok ellátására mozgósító tizedesek és tanácsnokok 1848. július 1-jén

Hopotovszki János – Hegymeghy János; Krajnyák Mihály – Zboray György; Ivandovszki Ádám – Albert István; Harzel János – Rump Dániel; Sós János – Novák József; Bruger János – Janthó István; Kalina János – Kun János; Benke András – Kakszi József; Homonnai Imre – Szikszai Imre; Csuka János – Morvai László.

VII. Az 1867-ben megválasztott képviselő-testület

Főbíró: Boross József . Főjegyző: Győry István. A képviselő-testület elnöke: Szabó Lajos.

A képviselő-testület tagjai: Kiss István, Nagy Mihály, Béjczi György, Győry Sámuel, Fándly József, Paulovszki János, Szabó László, Csuka János, Hegedűs József, Funk Eduárd, Osvai János, Tóth János, Kiss Ferdinánd, Meggyaszay Sámuel, váradi Szabó Lajos, Bessenyei Sándor, Csuklovics József, Sóhalmi György, Tarnóczi Pál, Gönczy János, Gálfi János, Toldy István, Huzrik János, Morczi László, Horváth Gábor, Szabó József, Szabó Sámuel, Farkas Lajos, Kovássi Gábor, Szentléleky László, Suták Lajos, Damm János, Jarosi István, Polacsek József, Kresz János, Kohn Bernát, Rácz Gábor, Sóhalmi János, Kun János, Anti János, Ulics István, Kovács Ferenc, Jancsó Mihály, Mezei Ferenc, Mura György, Morvai János, Dorosnyák Károly, Kepés János, Parsiczki József, Bodnár András, Hoffer János, Kecskeméti József, Molnár Pál.

VIII. 1945 januárjában a Szovjetunióba hurcolt tállyaiak

Németh Zoltán, Kundráth Erzsébet, Kundráth Mária, Kertész Mária, Zádor Erzsébet, Róth Erzsébet, Róth Julianna, Budányi Irén, Budányi Piroska, Müller Anna, Pethő Mária, Brauger Jánosné, Tilger Mária, Tilger Magdolna, Galgóczy Mária, Ambrus Irénke, Riechter Valéria, Illés Árpádné, Illés Árpád, Brauger Lajos, Németh Mihály, Németh Mihányné, Németh László, Hunyecz Sándor, Szűcs Kálmán, Olasz Bertalan, Z. Bodnár Gábor, Z. Bodnár Pál, Csernák István, Csontos István, Geroszt János, Király József, Kiss Lajos, Knizner Gyula, Denyák Miklós, Dnézy József, Majoross József, Müller István, Nyizsalószki László, Potorszki Sándor, Potorszki Béla, Potorszki Ferenc, Réthi Lajos, Simrák László, Stahácz István, Svantek Lajos, Tatora József, Tóth János, Tóth László, Vojtenanti János és Vojtenanti Sándor