EMLÉKEK A KÖZSÉG MÚLTJÁBÓL

Kevés falu múltjához fűződik annyi szomorú esemény, mint éppen Abdáéhoz. Ide hozzák Zrínyi Miklósnak, a szigetvári hősnek levágott fejét végtisztességadás céljából. * Az elfogott II. Rákóczi Ferencet az abdai hídon át vitték Ausztriába. Az 1848-as szabadságharcnak itt zajlott le az egyik szoinorú emlékű, vesztett csatája. A második világháború alatt itt végezték ki Radnóti Miklóst.

A sok szomorú esemény él is a nép tudatában. Kaszás néni is vitt magával a faluról, annak múltjáról szóló történetekből, s azokat meg is őrizte a messze távolban is.

Ismeri a Rákóczival kapcsolatos abdai történetet, melyet egy emlékmű örökít meg. Bár kissé elváltozik nála a történet, azért mégis él benne az emlék. Levelében ezt írja róla : " Az 1848-as obeliszk közelében van a Rákóczi szobor is, egy hallal a kezében. Annak emlékére, mikor erre menekült Lengyelországba. Halat adtak neki az akkori abdai halászok, de ö visszatette a vizbe, mondván, hogy visszaadja a halnak a szabadságát, mint ahogy mi magyarok visszakaptuk. "

Radnótiról meg ezeket írja : " Itt van a gátőrház közelében Radnóti Miklósnak az emlékköve is, azon a helyen, ahol több társával együtt agyonlőtték. "

A legtöbb emléket az 1848-as szabadságharcról őrzi. Ezek az események érintették a legközvetlenebbül az ő családját is. Nagyszüleitől is hallott az akkor történtekről. Elmélyítették benne a 48-as idők emlékét azok az iskoláskori ünnepélyek, melyeket tanítójuk, Jakab Lajos tartott minden március 15-én és október 6-án a harcok emlékét őrző obeliszknél.

S ezeknek az ünnepélyeknek azért is volt maradandó nyomuk, mert itt nemcsak beszédet hallgattak, hanem maguk is énekelték a szomorú időkről szóló dalokat az iskolás gyermekek. S amit maga végez az ember, arra jobban emlékszik, mint amit csak hall. Hát még ha ez a hősök iránti tiszteletadás rímhez és dallamhoz is kapcsolódik.

Ma is tudja még az obeliszk feliratát is sok évtized múltával Kaszás néni.

De a családban is sok szó esett a negyvennyolcas időkről. A nagyszülők elbeszéléséből ezeket tudja róluk Kaszás néni :

" Abdán is voltak harcok 48-ban. Édesapám akkor született. Nagyanyám fiatal asszony volt. Egyszer megy be dédanyám, mondja dédapámnak:

-Hát kelméd is elvihetné a Julát / Julis volt a nagyanyám neve / Rábapatanára. Itt megy az országút. Csak a nagy gyüvés-menés rajta. Itt veszedelembe' vagyunk. Patona nincs országút mellett. Jobb helen vannak ott a fehérnépek.

Befogott hát nagyapám a szekérbe. Feltette nagyanyámat, az meg ölébe vette édesapámat. Viszi, viszi a szekérrel őket. Hát a határban

találkoznak kocsikkal, szekerekkel. Jönnek Patona felől. Kérdik a szekeresek déapámat:

-  Hova igyekeznek?

-Tudjátok - aszondja - elhoztam a Julát a kisgyerekkel. Azt mondják neki:

-  Forduljon csak kend vissza! Több ott a katona, mint Abdán. Ott még nagyobb a veszedelem.

Visszamentek hát dédapóék. Mikor hazaérnek, összecsapja a kezét dédanyám :

- Hát most mit csinál ke' ? Mé' hozta vissza őköt? Itt hova bujtathassuk?

- Majd kitalálunk valamit. - mondta dédapa.

Jó gazda volt dédapám. Az udvar végibe nagy szalmakazlai voltak. Hozzáfogtak dédanyámmal vermet ásni. Ide készítettek helyet a lányoknak, asszonyoknak.A vermet aztán bekazlazták. Kívülről kazalnak látszott. Dédapám aztán ha beszélni akart velük, hátrament a kazalhoz gyújtósért ( mer ' szalmával gyújtották el akkor a tüzet) s odaszólt nekik :

- Csak legyetek türelemmel. Most ne gyertek elő. Sokan vannak. Nagy a járás.

Mindig biztatta őket. Mikor elvonult az ellenség, hát akkor feljöttek a veremből. Mikor onnat feljöttek, bizony majdnem meg voltak vakulva. Az a sötétség ártott nekik. Így azért mégis megmenekültek a fiatal asszonyok.

48-ba' nem volt vatta. Akkor a vászonholmiból csináltak tépést. Lepedőkből, kimosott vászoningekből.

Volt a vasút mellett egy kis csalit, erdőség. Pagony volt a neve. Onnat jöttek be dédapámékhoz magyar honvédek. Keresik dédapámat. Éppen nem volt otthon. Kocsival elvitte a katonaság Győrbe. Oda szekerezték, ami kellett a katonaság részére. Jön be egy-kis fiatal honvéd, nem volt 17 évesnél több. Sírva jött. Azt mondja :

- Jöjjenek ki gyorsan, mert két honvéd haldoklik! A Győr alá  való visszavonuláskor sebesültek meg.

Kimentek dédanyámék. Bevitték őket titokba'. Sráglára tették, úgy vitték be őket dédanyámékhoz, meg a szomszédba. Ott gondozták, kezelték a sebeiket, ahogy tudták.

A dédanyámékhez került fiatal honvédnek ezt mondta dédanyám :

- Fiam, nem mész el messze tőlünk. Majd én elbújtatlak.

Igen sírt a kis fiatalthonvéd, hogy az ő szülei otthon biztosan azt gondolják, hogy ő elesett.

Ott gondozták dédanyámék a kis honvédet. A padláson bújtatták. Mindig lesték az ajtót, hogy jön

-e a német? Ha nem volt veszély, napoztatták, hogy erősödjön. Egyszer aztán mégis csak baj lett. Kint napozott a kis katona, és jött valami német. Benézett a kapun. Látja a kis honvédet. Rátámadt dédanyámra, amiért itt bújtatta. Még őt is el akarta vinni. Harcolt dédanyám a kis katonáér', de hiába. Az osztrák elvitte.

A kapuból visszaszólt szegény, hogy:

- Nagyon szépen köszönöm, amit velem tettek a néniék.

Azután többet nem hallottak róla. Ki tudja, hol van annak is a sirja. Talán valahol az abdai határba'. Így hát nagyon tiszteletben tartottuk Abdán a 48-as honvédsirt." - fejezi be elbeszélését Kaszás néni.

Különös szeretettel őrizte a honvéd emlékeket egész életében Kaszás néni. Féltve őrzött emlékei között takargatta a honvédsereg története című képeslapsorozatot is, melyből emlékeztetőül hadd tegyem ide egy lapnak a reprodukcióját. Talán tanulságos lesz éppen most, mikor arról esik sok szó, hogy hiányos az ifjúságunk hazafias nevelése. Ezt a hiányt csak akkor fogjuk megszüntetni, ha újra megtanítjuk mi is tisztelni hőseinket, akik népünk szabadságáért vérüket is hullatták.

S akkor majd nekünk is " drága " lesz a szülőfalunk, mint Kaszás néninek. Neve hallatára megmozdul bennünk is valami, ami tettre késztet. Mert csak akkor tudunk jövőt építeni, ha drágának érezzük azt a földet, melyért őseink vérüket is hullatták.

Jegyzetek

* Kerekes Sámuel : Györ-Moson Pozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített Vármegyék és Győr törv. hat. jogú szab. kir. város részletes ismertetője és monográfiája az 1929-1930 évekre.