Szabó Attila

A „SZOCIALIZMUSHOZ VEZETŐ ÚT" 40 ÉVE ALSÓNÉMEDIN 1950-1990

 

I. Politikai, társadalmi élet, egészségügy, az egyházak

1. A tanács működése Alsónémedin

Az 1949. augusztus 20-án született „sztálinista" alkotmány jelölte meg a szovjet mintájú tanácsszervezet kiépítését Magyarországon. Az elvileg hármas funkciójú (államhatalmi, államigazgatási, népképviseleti) szervek lényegében csak a központi akarat helyi végrehajtását teljesítették. A helyi tanács irányítása és ellenőrzése alá tartozott az összes gazdasági, társadalmi és kulturális tevékenység. A tanácsvezetőket a felsőbb párt és igazgatási szervek jelölték ki, a „népképviselet" címén létrehozott, formálisan működő tanácstestületeknek nem volt lényegi beleszólásuk az ügyekbe. („A községi tanács az MSZMP csúcsvezetőségével, pártalapszervezetekkel jó kapcsolat útján hasznos útmutatást, irányvonalat kap a feladatainak elvégzéséhez")1 Tagjaival szemben állandó gondként jelentkezett a passzivitás, az ülésekről való hiányzás, valamint a felkészületlenség, az önálló véleménynyilvánítás hiánya, a VB és a felsőbb szervek állásfoglalásának kritikátlan elfogadása.

Alsónémedin 1950. október 26-án alakult meg a községi tanács.2 Az ünnepélyes aktuson megjelent a járási párttitkár, a járási és a megyei tanács több küldötte, a Hazafias Népfront elnöke, valamint a „megválasztott 59 rendes és 20 póttag és kb 120 vendég." Ugyancsak „egyhangúan" megválasztották a végrehajtó bizottság kilenc tagját: Kránicz Istvánt, Nagy Dezsőt, Sinkó András-nét, Szabó Józsefnét, Surányi Sándort, Magyar Mihályt, Kerekes Sándort, Hegedűs Józsefet, Kispál Istvánt. A VB Kránicz Istvánt elnökhelyettesnek és Hegedűs Józsefet titkárnak választotta. Gajda József, a Dabasi Járási Tanács VB kiküldötte ezt az egész eseményt úgy jellemezte, hogy „hatalmas lépéseket teszünk a szocializmus felé... és a legszilárdabb védőbástyái leszünk a Békefront magyarországi szakaszán."

A megalakult tanács, illetve a hivatali apparátus legfontosabb feladata 1956-ig a kötelező beszolgáltatás végrehajtása, valamint termelőszövetkezeti csoport(ok) megszervezése volt. A magyarországi gyakorlatnak megfelelően a beszolgáltatás Alsónémedin is együtt járt a házkutatások és padlássöprések sorozatával.3 Különféle jogcím alapján több embert elhurcoltak, pl. az egyik legismertebb némedi gazdát, Acsai Jenőt. Előfordult olyan eset is, mint Balogh Jenőné ügye, amikor a házába betérő elszámoltatási bizottsághoz virágcsere-Pet vágott. Ezért bíróság elé, majd börtönbe került. A kulákoknak nevezett gazdáknak 1950-1952 között esténként be kellett menni a tanácsházára jelen-teni, hogy aznap mit dolgoztak.4 Előfordult olyan eset is, hogy néhány órára bezárták a községháza pincéjébe a kulákokat, hogy megfélemlítsék őket. A beszolgáltatás teljesítése még arra is kényszerítette a gazdákat, hogy Tolnáig elkocsiztak napraforgót vásárolni, ugyanis ezzel a növénnyel több búzát kiválthattak a beadás alól. Ráadásul az ostoba, ésszerűtlen parancsokkal gyötörték őket. Acsai Miklós visszaemlékezése szerint 1950. májusában, „amikor már egy méter magas volt a zab, a tanácselnök kitalálta, hogy vessünk a sorok közé lucernát. A vetőmagot ők adják, de ki kell fizessük. Egy szál lucerna sok, de annyi nem kelt ki. Hasonló marhaságot eszeltek ki decemberben. Kemény hideg volt, a föld úgy megfagyott, hogy a kocsikerék nem hagyott maga után nyomot a homokban. Ekkor adták ki az ukázt, vessünk be 800 négyszögölet búzával. Pedig tudták, hogy már a kenyérbevalóból is kifogytunk, a beszolgáltatás mindent elvitt. Mit tehettem? Tűrtem, mint a birka. Vettem 80 kg vetőmagot a szomszédtól és elszórtam a fagyos ugaron. A többi kulák is ezt tette. Etettük a varjakat, mi meg éheztünk."5 Ezekben az években szervezték meg tíz taggal, a formálisan működő, életképtelen Új Élet Tsz-t.6 Az apparátus tagjai általában tanulatlan emberek voltak, akik sokat küszködtek feladatuk megoldásával. Ha lemondási szándéku-kat felterjesztették, akkor az volt a válasz, hogy „majd megtanulod".7

1954-től a tanácstagok száma 50 lett, ez a szám az 1980-as választások után 35, majd az 1985-ös választás után 31 főre módosult. A testület összetételére (párttagság, nem, életkor, foglalkozás, iskolai végzettség) gondosan ügyeltek a tanács irányítói. 1960-ban a tanácstagok 20%-a volt a pártnak tagja. Az ötveia fő közül 14 munkás, 13 egyéni gazdálkodó (hatan 7 hold alatti, heten 7 hold feletti birtokkal), 1 kisiparos, 3 értelmiségi, 8 alkalmazott és 4 egyéb foglalkozású volt. Hárman a 30 év alattiakhoz, 19-en 31-40 év közöttiekhez, 9-en 41 és 50 év közöttiekhez, 19-en pedig az 51 év felettiekhez tartoztak. Az 1973, ápri-lis 15-én megválasztott tanácstagok 26%-a lett nő és „nagy eredmény"-nek szál mított az, hogy a 40 éven aluliak aránya 56% lett.9 A fiatalítást elsősorban azért szorgalmazták, mert nagyon kedvezőtlenül alakult az üléseken való részvétel (legfeljebb kétharmada jelent meg a testületnek) aránya, amit mindenekelőtt a tanácstagok idős korának tulajdonítottak.10 A végrehajtó bizottság kiadta a gazdasági vezetőknek a feladatot, hogy „kísérjék figyelemmel a saját dolgozójukat, hogy eljár-e a tanácsülésekre." Az 1980-as évek végén már több mint felének volt középfokú (5 fő), illetve felsőfokú (12 fő) végzettsége.11 A foglalkozást tekintve pedig tizenketten a fizikai dolgozók, hatan a „közvetlen terme- lésirányítók", kilencen a szellemi foglalkozásúak, egy fő háztartásbeli s hárman a nyugdíjasok közül kerültek ki. A 31 tanácstag közül kilenc nő és ugyancsak kilenc 35 éven aluli volt.

Az 1980-as évek közepétől lazult a tanácsszervezet pártirányítása. 1986-ban a tanácsi apparátusnál már nem kérik számon az ott dolgozóktól az egyház való viszonyt, a templombajárás magánügy lesz.12 Az MSZMP helyi szervezete egyenesen a kritikai hangra, a „szókimondó testület kialakítására hívta fel a figyelmet.13

Formálisan a VB feladatához tartozott az „országos és a helyi érdekek egybehangolt érvényesülésének" biztosítása. Ezt támasztotta alá elvi kettős alárendeltsége: az őt választó tanácsnak és a felettes végrehajtó bizottságnak, illetőleg a Minisztertanácsnak alárendelten működött. A kilenc fős végrehajtó bizottság (általában felerészt párttag) tagjai megbízhatóbbak, aktívabbak és a megjelenésben pontosabbak voltak. Legfőbb oka ennek abban kereshető, hogy a községet érintő kisebb ügyekben valójában a VB döntött, míg a tanács működése teljesen formális maradt.

1984. január 1-én Magyarországon megszűntek a járások, a községi tanácsok megkapták az elsőfokú hatósági jogkört: a kereskedelemmel összefüggő rendelkezések, néhány építési ügy (pl. telekalakítás, állami tulajdonban álló ingatlanok kezelése, terület felhasználási engedély) és a gyámsági feladatok végrehajtását.14 Fellebbezéssel a Dabasi Városi Jogú Nagyközségi Tanácshoz lehetett fordulni. A Pest Megyei Tanács a 14/1985. sz. határozatával 1985. február 5-én, Alsónémedit nagyközséggé nyilvánította.15
A tanácsrendszer kerek negyven évig funkcionált. A rendszerváltással átvette helyüket az új szabályok szerint megválasztott és felépített önkormányzat. Az utolsó vb ülést 1990. szeptember 20-án tartották Alsónémedin. A testület február 22-től csak nyolc tagú lett, mert lemondott Fülöp Józsefné tanácselnök. A megmaradt nyolc tag Győrfi Imréné vb titkár, valamint Christov Kálmán, Györgyovics Károly, Horváth Ernő, Krizsa Menyhértné, Ladányi István, Németh József és Végh Magdolna volt. A tanácsot, illetve a tanácsi apparátust a tanácselnökök és a vb titkárok irányították. A negyven év alatt tíz tanácselnöke és hét vb titkára volt Alsónémedinek:16

Tanácselnökök

1950-1951 Kránitz István,
1951-1954 Kispál István
1954-1956 Lepsik Boldizsár
1956-1957 Nagy István
1957-1958 Kispál István
1958-1963 Tóth József
1963-1969 Takács Ernő
1969-1971 Kardos János
1971-1983 Gasparik Pál
1984-1989 Fülöp Józsefné
VB titkárok

1950-1953 Hegedűs József
1953-1954 Kiss Ilona
1954-1963 Maász Gyuláné (Virág Károlyné)
1963-1968 Bernát Julianna
1968-1973 Csermák Jolán
1973-1979 Somogyi Pál
1979-1990 Győrfi Imréné


 

2. Alsónémedi az 1956-os forradalom idején

Az egész kommunista blokkban a Sztálin halála után végigsöprő hatalmi harc és a felgyülemlett problémák (a terror, a beszolgáltatás, az életszínvonal süllyedése) Magyarországon 1956 őszén forradalomhoz vezettek. Az 1956. ok-tóber 23-i budapesti események után rögtön megmozdult a vidék is. Alsónémedin október 24-én a forradalom melletti tüntetés volt, leverték a vörös csil-lagokat az FMSZ, a tanácsháza és más középületek tetejéről, és kitűzték a nemzeti zászlót.17 Október 28-án egy csoport megtámadta a rákosista korszak ban vezető szerepet vállaló Balla és Sztanyek családot, de komolyabb sérülést nem szenvedett senki.18 Ugyancsak ezen a napon a tanácsházát „megszállta a fiatalság" és ott a nemzeti zászlóból késsel kivágták a rákosista címert.19 Követelesükre a tanácsi apparátus elhagyta a hivatalt.20 Majd a rendőrség elé vonul-tak, ahol lefegyverezték a rendőröket, akik ezután elhagyták a községet.21 Délután 5-6 óra tájban hangoshíradón hívták a lakosságot a tanácsháza elé a Nemzeti Bizottság és a nemzetőrség tagjainak megválasztására, amire aztán csak másnap került sor.

Október 29-én a 21 tagú Nemzeti bizottságot az összegyűlt mintegy ezer ember „közfelkiáltással" megválasztotta.22 Elnöke Nagy Károly, elnökhelyette-se Lovas Ferenc, titkára Szíjártó Ernő lett.23 Tagjai közé került Fabók Nagy István, Horváth Dániel, Nyáradi Balázs, Oláh Lajos, Csermák István, Cseri Jenő, Kaszala Ferenc. Ugyancsak megalakították a 40 fős nemzetőrséget, melynek parancsnokai Szántó Boldizsár (Felszeg) és Juhász Rezső (Alszeg) lettek.24 Ez a két megválasztott szerv biztosította a község rendjét és nyugalmát. Ennek ér-elekében gyűjtötték be az egyes személyeknél kintlévő fegyvereket. Gondos kodtak a lakosság ellátásáról. Különösen a liszt beszerzése volt fontos, amit a szomszédos Dunaharasztiról szállítottak ide. Ugyanekkor a közeli fővárosban harcoló felkelők és a kórházak részére élelmiszerek (főleg burgonya és tej) gyűjtését szervezték meg a községben Nyitrai Endre és Kerekes János tanárok vezetésével.25 A kádári hatalom ideológusai előszeretettel terjesztették 1956 után azt, hogy az országban számos helyen ..halállisták", „feketelisták" készülj tek, melyek alapján a kommunistákra akasztás, börtön, vagy elűzés várt volna.26 Mint ahogyan más településeken sem, úgy Alsónémedin sem készült ilyen lista.27 Jellemző az itteni Nemzeti Bizottság működésére, hogy Schlachta István katolikus káplán javaslatára azt a határozatot hozta a hatgyerekes Varga párttitkár esetében, hogy neki és családjának feltétlenül biztosítani kell Alsónémedin a lakást addig, amíg a hajdúsági szülőfalujába rendezett körül-menyek közé tud visszatérni. Még a Nemzeti Bizottság működéséhez tartozott az, hogy október 30-án alakult meg a Dabasi Járási Nemzeti Bizottság, ahol a némediek küldöttségét Lovas Ferenc vezette.28 Ezekben a napokban Lovas Ferenc kísérletet tett a Kisgazdapárt megszervezésére, de az idő rövidsége miatt nem sikerült a vállalkozás.29

Fegyveres harc elkerülte a települést (átvonuló orosz katonák lövöldöztek elrettentés miatt a levegőbe), bár október 31-én közel került hozzá, ugyanis a Csipahegyen lévő magyar tüzérüteg parancsnokának, Boza hadnagynak szándékában állt a közeledő szovjet csapatokra lőni.30 A Gyál felől érkező, túlerőben lévő szovjetek másnap bekerítették a magyar alakulatot és lefegyverezték őket, de nem történt fegyveres összecsapás. Az 1956-os budapesti harci eseményekhez tartozik az is, hogy az ott elesett szovjet katonák egy részét (mintegy 700-800 halottal) Alsónémedin a Birgejárási Szőlők részén temették el 50-60 tömegsírban.31 A sírokat orosz nyelvű táblákkal jelölték meg, majd 1958 nyarán hantolták ki és szállították el a holttesteket Budára.

A forradalom november 4-i leverése után a vidéki forradalmi szervek még funkcionáltak néhány hétig. Alsónémedi Nemzeti Bizottsága november végén „a tanácsnak javaslattevő szerve"-ként működött és „segítséget adott minden, lakosságot érintő kérdésben".32 Még december 4-én is azt javasolta a Nemzeti Bizottság titkára, Szíjártó Ernő, hogy „...nem azt kell beszélni így volt, úgy volt, hanem közös utat kell keresni... Jó ha a falu sorsát bölcsen intézik el."33 A következő év elején azonban megkezdődtek a letartóztatások Alsónémedin is a forradalomban való részvétel miatt. Bírósági pert a Balla és a Sztanyek családok ellen fellépők ellen kezdeményeztek.34 A Pest Megyei Bíróságon első fokon Kránitz Jánost gyilkossági kísérlet vádjával 10 év, Surányi Károlyt 6 év, Szlovicsák Ágostont 5 év és a 16 éves Kránitz Ferencet 2 év börtönre ítélték. Másodfokon Kránitz János ítéletét helybenhagyták, Surányi Károly büntetését 2 évre, Szlovicsák Ágoston büntetését 2 évre, Kránitz Ferenc büntetését 1 évre (az utóbbit három év próbaidőre felfüggesztve) mérsékelték. 1957. március elején őrizetbe vették „közbiztonság veszélyeztetése" címen Acsai Balázst, Horváth Dánielt, Szántó Boldizsárt. A későbbiekben rendőri felügyelet alá került Cseri Jenő, Horváth Dániel, Lovas Ferenc. A letartóztatottakat súlyosan bántalmazták.35 Nyitrai Endre tanár ellen fegyelmi eljárást indítottak a felkelők részére végzett élelmiszergyűjtés megszervezése miatt.

3. Társadalom, életkörülmények, egészségügy

Alsónémedi népessége az utóbbi ötven év alatt gyakorlatilag nem változott. A II. világháborús pusztítás (népességcsökkenés) után az ötvenes és hatvanas években erőteljes növekedés következett be, a lakosság húsz év alatt 15%-kal évekre a stagnálás, majd a következő évtizedre nagyarányú csökkenés tapasz-talható a népességszámban. A fogyás lényegesen nagyobb az országos átlag-, nál, melynek oka a drasztikusan lecsökkent születésszám (pl. 1990-ben 4l-en születtek és 60-an haltak meg a községben), valamint a kisebb bevándorlás miatt. 36

Népesség számának alakulása 37

Év 1941 1949 1960 1970 1980 1990
Népesség 4554 4300 4550 4941 4995 4511
Tényleges szaporodás (%)   -5,6 +5,8 +8,6 +1,1 -9,7

A község szinte teljes egészében (1941-ben 98%-ban) magyar.38 Elenyésző számban írtak össze németeket, szlovákokat, románokat, cigányokat. A foglalkozást illetően a mezőgazdaság domináns maradt, bár aránya lecsökkent a feléről csaknem egyharmadára. A többi gazdasági ágban dolgozók aránya (leginkább a kereskedelemé) emelkedett. A mezőgazdasági népesség helyben talált megélhetést, 1960-ig egyéni gazdálkodásban, utána a szövetkezet(ek)ben. A többi szektorban foglalkoztatottak részben a helyi egységeknél, részben más települések (elsősorban Budapest X., XX. és a XXI. kerületeinek) munkahelyein dolgoztak.39 Alsónémedire, mint agglomerációs településre jellemző az ingázás (1974-ben az aktív keresők 43,8%-a járt el dolgozni a községből). A fiatal (35 év alatti) munkavállalók kétharmada Budapesten dolgozott. 40 Jellemző volt mindvégig a főmunkahely melletti háztáji (kertészkedés, állattenyésztés) gazdálkodás, amelyben szinte minden család résztvett.41

A népesség aránya a gazdasági ágak szerint 42 (%)

Gazdasági ág 1941* 1960 1970 1980 1990 +
Mezőgazdaság 55,1 46,0 37,6 37,9 35,6
Ipar 24,4 35,7 39,8 34,9 34,5
Építőipar 2,5 1,7 2,9 4,8
Közlekedés, szállítás 2,1 3,3 4,2 4,1 29,9
Kereskedelem 4,7 3,2 7,6 10,2
Egyéb 11,2 10,1 7,9 8,1
Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0

A stabil munkahelyek, rendezett körülmények következtében a közrendet, közbiztonságot jónak lehetett mondani a tárgyalt időszakban.43 Pl. 1984-ben Alsónémedin ezer lakosra 0,8 bűncselekmény jutott, ugyanakkor a szomszédos Gyálon ez a szám8,6 és a közeli Örkényen 6,6 volt. A nyolcvanas évektől egy körzeti megbízott lakott a községben és a rendőr állandó jelenléte is visszatartó erővel bírt.

Az alsónémediek lakásviszonyai sokat javultak az utóbbi negyven évben. A földes szobák - melyek még 1960-ban is túlnyomó részt képviseltek - jórészt eltűntek az 1980-as évekre. 1941-ben a lakások háromnegyed része még egyszobás volt, 1970-ben ez az arány a felére csökkent. Fürdőszobát az 1950-es évekre még csak elvétve lehetett találni, 1980-ban pedig minden második lakásban volt. A villamosítás teljes lett.

A lakások legfontosabb adatai 44

  1960 1970 1980 1990
Lakások száma 1334 1595 1755 1740
Földes szobák aránya (%) 64,1 46,1 12,0 -
Fürdőszobás lakások aránya (%) 4,0 18,9 50,0 -
Villannyal ellátott lakások aránya (%) 74,0
92,8 96,8 99,7
Vezetékes gázzal ellátott lakások aránya (%) - - - 41,1

Ennél a résznél kell megemlíteni a nevezetes 1956. január 12-i földrengést. A. katolikus egyház Histori domusában a következő feljegyzés olvasható erről az eseményről: „Erős dübörgés hallatszott, amely egyre jobban erősödött. Azt gondoltam tankok jönnek... De aztán el kezdtek mozogni a vázák, hullani a vakolat és olyan zaj volt, mintha egy tank magában a templomban lett volna."45 A földrengés, melynek epicentruma Dunaharasztira esett, jelentős károkat okozott Alsónémedin is, 656 lakóház rongálódott meg.46 Az újjáépítésre a bérből és fizetésből élők 100 %-os hitelt kaptak 25 éves törlesztéssel. Az egyéni parasztok, a tsz és a ktsz tagok 75 %-os hitelt kaptak 15 éves törlesztéssel. Az összefogás eredményeként néhány hónap alatt eltüntették a károk nyomának nagy részét.47

A környezet szépítésén, az élet- és lakáskörülmények javításán és modernizálásán belül fontos szerepet kapott az utak, járdák burkolattal való ellátása, a gáz- és vízvezeték, valamint a korszerű telefonhálózat kiépítése. Az útépítéshez nagy lendületet adott az 1985-ben bevezetett TEHO (településfejlesztési hozzájárulás) mintegy évi 1,3 millió Ft-os összege, amelyet teljes egészében erre a célra szántak, a lakosság 85 %-ának egyetértésével.48 Jelentős volt a lakossági társadalmi munka értéke (a nyolcvanas években évi 4-6 millió Ft)49 is.

A 70-es évek elején kiderült a KÖJÁL vizsgálataiból, hogy a község vízellátását szolgáló vízréteg fertőzött.50 Egy sor közkutat kellett ellátni „nem ivóvíz" feliratú táblával. A jó, vezetékes ivóvízhálózat kiépítése a következő évek feladata lett. Az Iskola utcai mélyfúrású kútból hidroforos vízellátó rendszerrel működő vízvezeték hossza 1990-ben 5,7 km-re növekedett.51 A fűtés korszerűsítésére a legkézenfekvőbb megoldást a vezetékes földgázhálózat kiépítése jelentette. Az 1985-ben megkezdett saját erős építkezés után eljutott a közintézményekbe, a gazdasági egységekhez és 850 lakásba a legkényelmesebb és viszonylag legolcsóbb energia.52 Alsónémedin 1985-ben létesítették a korszerű crossbar telefonrendszert. Közös beruházásban készült el Ócsán az ehhez szükséges postai gépház.53 Alsónémedinek 60 telefonállomása lett. 1984. júliusában szervezte meg a községi tanács az intézményes szemétszállítást.54 Közégi költségvetésből vásároltak 1988-ban a Börzsönyben lévő Kemencén üdülőtelket az iskolások számára.55

Alsónémedin a lakosság egészségügyi alapellátást biztosították helyben már a II. világháború előtt is. 1945 tavaszán került a községbe dr. Paróczai László, akit az 1950-es évek elején dr. Járányi László követett.56 A szakrendelési feladatokat Dabas, a kórházi ellátást pedig a főváros biztosította. A körzeti orvos feladata volt a gyógyításon kívül a helyi közegészségügy, alkoholizmus problémáinak megoldása is. Nagy segítséget jelentett a védőnői hálózat (két védőnővel), valamint a második körzeti orvosi állás megszervezése. Munkájukat segítette a két körzeti betegápoló. Dr. Tholt Mária 1964-ben került Alsónémedire, 1981-től ügyvezető körzeti orvos lett.57 A hatvanas évektől a dabasi szakrendelő kihelyezett szakrendelőjeként Alsónémedin látták el a gyermek-, nőgyógyászat- és a terhesrendelést. 1968-tól megkezdődött a helyi fogászati rendelés, dr. Szabó Mária fogszakorvossal. Dr. Járányi László helyére 1980-ban dr. Kajáry László került körzeti orvosnak. Az egészségügy fejlesztésének keretében 1987-ben gyermekorvosi rendelőt építettek, ahol (Ócsával közösen) egy gyermekorvos működik.58 Ebben az évben korszerűsítették az egészségügyi intézmények fűtését is.59 A fejlesztések ellenére számos hiányosságot nem sikerült megszüntetni. Egy 1990-es jelentés szerint „az eszközállomány azonos az 50 évvel ezelőtti falusi rendelőkkel... A körzeti orvosi rendelők túlzsúfoltak, tulajdonképpen még egy körzeti orvosra lenne szükség. A felszerelés is elavult."60 Ezeknek a problémáknak a megoldása a következő korszak feladata lett.

Szorosan az egészségügyhöz tartozik a település idős, beteg, magatehetetlen és hátrányos helyzetű lakóinak segítése. A községben a születésszám csökkenésével magas lett az időskorúak aránya (1990-ben a lakosság 19%-a 60 éven felüli volt). Egy 1987-es felmérés szerint a járadékosok száma 1200, a három- és többgyermekes családban élő gyermekeké 17, a cigányoké 27, a veszélyeztetett fiataloké pedig 32 fő volt.61 Szerencsére a rendszeres támogatásra szorulók száma ennél jóval kevesebbet tett ki. Szervezetten az 1980-as években oldotta meg a községi tanács a szociális gondozást. 1986. január 13-án hozta létre a Szociális és Családvédelmi Bizottságot (dr. Tholt Mária körzeti orvos vezetésével), melynek feladata a „szociális segélyek, a szociális otthoni elhelyezés véleményezése, az alkoholista családok felkutatása, az idősek szociális helyzetének vizsgálata lett."62 A legrászorultabbak közül szociális otthonba nyolc személyt tudott a község elhelyezni és otthon gondoztak 2-4 idős embert.63 Rendszeres szociális étkeztetést (1988-ban 9 fő) a Betyár vendéglő és az iskola konyhájáról biztosította a községi tanács. 1988. szeptember 1-én Bugyi nagyközségben szociális gondozási központ alakult, mely egy főfoglalkozású gondozót alkalmazott Alsónémedin, akit még három tiszteletdíjas gondozó segített és segít ma is.

4. Társadalmi, politikai szervezetek

A szocializmusnak nevezett években Magyarországon a társadalmi, politikai szervezetek szigorú pártirányítás és ellenőrzés alatt működtek, az utóbbi érvényes volt az egyházakra is. A községben az MDP-nek (1956-ig), majd az MSZMP-nek (1989-ig) pártvezetősége (rövid ideig csúcsvezetősége) működött 70-100 taggal.64 A döntéseket helyben nem hoztak, hanem a központi irányításnak megfelelően a járási pártszervezeten keresztül kapták az utasításokat. Alsónémedin az 1956 előtt működött DISZ szervezet tevékenysége csupán a bálok szervezésére korlátozódott, érdemi politikai, társadalmi munkát nem végzett. 1957 után a községi KISZ csoport is „elég gyengén működött."65 A 25-30 fős tagság csak kulturális, szórakozási programokat szervezett. Anyagi támogatást (évi 3000 Ft-ot) a községi tanácstól kaptak. Az 1980-as években javult a „Halászi Károly KISZ Alapszervezet" munkája, pl. tevékeny részt vállalak a községi klubkönyvtár megnyitásában.66 Az előzőeknél komolyabb szerepet játszott az 1893-ban megalakult 67 Önkéntes Tűzoltó Egyesület. 1948 óta szinte kivétel nélkül minden járási és megyei versenyen az elsők között végeztek. Az 1956-ban újjáalakult egyesületnek két év múlva már 37 aktív tagja volt. Kezdetben a felszerelésüket két kocsifecskendő és egy lajt alkotta. Feladatuk a megelőzés és a mentés volt. Ennek megfelelően sokáig ők ellenőrizték a szérűskerteket és megszervezték a tüzérséget is. Hosszú ideig Horváth Gedeon vezette a tűzoltó egyesületet, majd őt Horváth Ernő követte. A felnőttek utánpótlása az ifjúsági és a gyerek tűzoltó rajokból történt. A 35-40 felnőtt tűzoltó mellett 20 úttörő és 40 ifjúsági tűzoltó tag működött. A fiatalok különösen eredményesen szerepeltek a versenyeken. Legfőbb anyagi támogatást (évi 10-20 ezer Ft) a helyi szakszövetkezet nyújtotta.

5. Egyházak

község lakóinak életében hosszú időn át fontos szerepet játszottak az egy-házak. Ezen nem változtat az a körülmény sem, hogy a második világháború utáni időszakban hivatalosan gátolták munkájukat. A XVIII. században még református többségű falu a XX. század fordulójára fele-fele részben református-katolikus, majd a század közepére katolikus többségű lett, elsősorban a katolikusok beköltözései és magasabb szaporulata révén.68 A többi felekezet evangélikus, görög-katolikus, görög-keleti, izraelita és egyéb) aránya csupán néhány (1941-ben 5) százalékot tett ki. 1950 és 1990 között (az utolsó néhány évet leszámítva) a pártállam helyi szervei és az egyházak kapcsolatát részben az előbbiek részéről megnyilvánuló hatalmaskodás, illetve ennek eltűrése (pl. katolikus plébános eltávolítása, vagy a református esperes könyvtáros feleségének elbocsátása), részben a kompromisszumkeresés jellemzi. Pl. 1966-ban az április 4-i ünnepélyt vasárnap délelőtt 11 órakor tartották a pártházban, „mivel a templomból jövők egy része is csatlakozik hozzánk."69 Ugyanakkor az egyházak felajánlották segítségüket a térítésmentes véradásoknál a templomi hirdetésekkel.70

Református Egyház71

A háborús és a háború utáni nehéz években, a Rákosi-korszakban dr. Jakos Lajos volt a református lelkipásztor Alsónémedin. A harminc évig (1927-1957-ig) a községben működő Jakos Lajos felesége Néderbrach Gerda, a holland származású danzigi főkormányzó lánya volt. A második világháború napjaiban felajánlották a lelkész családjának, hogy meneküljön Hollandiába, de ő kötelességének érezte, hogy feleségével együtt a hívek mellett maradjon a súlyos időszakban. A háborúban hatalmas belövést kapott a templom falu felöli oldala és megrongálódott a teteje. A reformátusok rövid idő alatt - a saját házuk javítása előtt - rendbehozták az épületet. 1948-ban az egyházi iskolát államosították és elvették a kántori lakást is. Az egyháznak csupán a templom és a parókia maradt meg. A következő évben elvették az egyházi földeket a presbitérium tiltakozása mellett A lelkésznek 60 hold, a kántornak 40 hold, a tanítónak 20-20 hold földje volt, valamint az egyháznak külön volt földje az iskolák fenntartására.

1957. júniusában Juhász Sándort választották meg lelkipásztornak, aki addig Budapesten a Gorkij-fasori egyházközségnél volt segédlelkész. Az alsóné-mediek már előtte is ismerték, mert teológiai hallgató korában többször helyettesítette Jakos Lajost a községben. Az új református pap nagy erővel kezdte el munkáját és kitartó, következetes tevékenységével elérte, hogy a hitélet színvonala nem esett vissza Alsónémedin, sőt a korábbi viszonyokhoz képest a gyülekezet erkölcsi és anyagi tekintetben jelentősen növekedett. Az egyházközségben régi időkre visszanyúló élénk kulturális élet mozgalmassága nem csökkent a negyvenes és ötvenes években sem. A szerény körülmények között (terményraktárban) folytatott színielőadásaikat csak a 60-as évek közepén tudta az állam betiltani. A folyamatosan működő egyházi énekkart a lelkész felesége vezette. A gyermekistentiszteletet a hívek köréből önként jelentkezett egyszerű parasztasszonyok és férfiak tartották, melyek a templom négy sarkában és a paplakban kis csoportokban folytak. Egyébként az 1970-es évek közepéig minden reggel volt istentisztelet a templomban. Ekkor csupán azért szűnt meg ez a gyakorlat, mert kiöregedett a már munkába nem járó réteg. A középkorúak és a fiatalság azonban a vasárnapi istentiszteleteken töretlenül résztvett, a politikai nyomás ellenére. Juhász Sándor tevékenysége alatt növekedett az úrvacsorán résztvevők száma. A hittanórákat az iskolában tartották reggel 7 és 8 óra között, valamint délben és délután is. A kétesztendős konfirmációs kátén gyakorlatilag résztvett az érintett korosztály minden tagja. Élénk kapcsolatot tartottak fent szinte minden földrész protestáns egyházával. A sok látogató közül ki kell emelni Niesel professzornak, a Református Világszövetség elnökének és Thing kínai püspöknek a látogatását. Ezek a látogatások az akkori állami szerveknek is jó propagandának bizonyultak, hiszen dicsekedhettek azzal a mindig teli templomi istentiszteletek után, hogy „lám-lám milyen jó az egyházpolitikai Magyarországon!" A széleskörű hitéleti feladatok miatt hamarosan világossá vált, hogy segédlelkészre van szükség. 196l-ben kezdtek el működni a segédlelkészek (első Somogyi László) Alsónémedin. Ugyancsak itt működtek segédlelkészként Szabó Gábor és Fónagy Miklós esperesek, valamint Hegedűs Lóránt, aki a sorok írásának idején a Dunamelléki Református Egyházi kerület püspöke, a zsinat lelkészi elnöke.

A református gyülekezet mindig fontosnak tartotta a magyarság öntudatának ébrentartását és a nemzeti évfordulóknak (Március 15., Október 6.) a megünneplését. Megemlékeztek rendszeresen az 1849-ben kivégzett Halászy Károly református tanítóról, valamint a forradalmi tevékenység miatt börtönbe zárt református papról és bíróról. (Halászy Károlyt az osztrákok „mint rebellis pártnak igen buzgó hívét" lőtték agyon, aki a lakosokat a császári csapatokkal szembeni ellenállásra buzdította.) Lényeges részt foglalt el a gyülekezet tévékenységében a diakóniai szolgálat. Azon túl, hogy minden évben nagy mennyiségű élelmiszert gyűjtöttek a szeretetintézmények lakóinak és karácsonykor az öregek, gyerekek, özvegyek részére készítettek szeretetcsomagot - természeti katasztrófák idején azonnal (az állami szervek előtt) megszervezték a segélynyújtást. Ez utóbbihoz tartozik, hogy az 1970-es nagy árvíz idején,: több teherautónyi élelmet küldtek a rászorulóknak (a Katolikus Egyház segítségével) és a Vöröskereszttel összefogva kétszáz Csenger-környéki gyerek itteni nyaralását szervezték meg. (A képhez hozzátartozik az is, hogy a járási pártbizottság köszönet helyett a rosszallását fejezte ki az egyház áldozatvállalása miatt, de ezen túl nem akadályozta a gyülekezet tevékenységét.) 1989. végén nagy értékű segélyküldeményt indítottak Erdélybe.

Alsónémedi református lakosságának anyagi áldozatvállalását és munkáját dicséri az új egyházi épület emelése és a régiek korszerűsítése. Ennek a folyamatnak az elindítása Juhász Sándor esperes nevéhez fűződik, aki 1959-től erőteljesen szorgalmazta a felújításokat és építéseket. 1959-ben sikerrel járt a korábban állami tulajdonba vett régi kántorlakást visszaigényelni. Ebbe az épületbe költözött a parókia és a régi parókiát átalakították segédlelkészi lakásnak. A visszakapott kántori lakás (később lelkészlakás) és a régi parókia közt álló elavult épületek (raktárak, garázs, mosókonyha) lebontották és a kántorlakást egy szobával bővítették. 1959-ben megoldották a templom fűtését 1960-ban új kerítést emeltek, 1970/71-ben vízvezetéket szereltek, majd a templomot kívül-belül újrafestették, villanyhálózatát renoválták és új palatetőt raktak. Ekkor zárták be a régi temetőt és nyitották meg a községtől távolabb eső újat. 1976-ban a lelkészlakást még egy szobával bővítették és az épület új központi fűtést és parkettát kapott. 1981-ben a környéken páratlan méretű új egyház épület alapozását kezdték meg. Az impozáns (három szintes) gyülekezeti ház építése 1987-ben fejeződött be. A 8,3 millió Ft költségből a község lakói 1 millió Ft értékű társadalmi munkát teljesítettek.72 Hollandiából 700 ezer Ft-nak megfelelő valuta érkezett adományként. A nagy ünnepség keretében történt felszentelésen - mely a templom építésének kétszázadik évfordulójára esett - köszöntötte dr. Tóth Károlyt, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspökét is a községben 30 éve szolgáló Juhász Sándor esperes. Közben a templom három új csillárt kapott, 1989-ben felújították a torony rézkupoláját, 1991-ben a palát cserépre cserélték, 1992-ben kívül-belül felújították a templomot és 1993-ban történik az orgona felújítása.

Katolikus Egyház

A legnehezebb időszakban Molnár Lajos volt a római katolikus gyülekezet plébánosa (1933-tól szolgált 1961-ig).73 Az egyházi iskolák államosítása (1948) és az egyházközség 99 holdas földjének elvétele (1949) dacára az ötvenes években nem csökkent a katolikusok vallásossága, „...sokan jártak a templomba, az idősebbek népviseletben, a fiatalasszonyok egy része is. Majdnem minden iskolás gyerek hittanra járt (a reformátusok is)." Vasárnaponként két szentmisét és egy litániát tartottak.

1961-1970 között - 1954-től káplánként itt működő - Schlachta István volt a plébános Alsónémedin, aki a templomi szertartások mellett aktivizálta a község katolikus ifjúságát és a felnőtteket is. Pingpong- és játékszobává alakította át a plébánia ebédlőjét, s a községi kultúrház helyett ide járt időt tölteni a fiatalság, sőt még a felnőttek is szívesen jöttek.74 „Eljártak ide még a református gyerekek is."75 István atya a hatvanas évek közepén még tartott Alsónémedin búzaszentelőt, ami a környéken már sehol nem volt meg.76 Igaz, hogy a tanácsnál és rendőrségnél megtett előzetes bejelentés ellenére, igyekeztek a hatóságok gátolni a körmenetet. Ezért a későbbi években a temetőben tartották az ott vetett búzánál a körmenetet, oda ugyanis nem kellett bejelentés. Az utolsó kinti körmeneten 430 hívő vett részt. A tanácselnök és a párttitkár a buzgóságot nem nézte jó szemmel, panaszt tettek a felsőbb szerveknél. A panaszt továbbították a püspökhöz, aki volt olyan bölcs, hogy megtalálta az ésszerű megoldást. Engedett a nyomásnak, elrendelte a papcserét. Így történt, hogy 1970. október 14-én dr. Kósa László került Kókáról Alsónémedire plébánosnak. Kókára pedig Schlachta István ment, aki áldásos tevékenységével Kókán a hitéletet óriási mértékben fellendítette. Az új plébános az ebédlőt visszaállította a régi állapotába, s burkoltan rászoktatta az embereket, hogy lehetőleg ne járjanak be a plébániára, csak hivatalos ügyekben. Még azt az előírást is szigorúan betartatta, hogy tíznél több gyerek nem járhat ministrálni. Az emberek előbb nehezteltek, aztán lassacskán megértették, hogy mindez megőrzi a „hit bástyáját" a zaklatástól és megkíméli a híveket a retorzióktól. A „puha diktatúra" időszakában csökkent a hívők buzgalma a hitélet minden területén. Pl. a hittanra beírt tanulók 1970-ben 246-an, 1988-ban már csak 100-an voltak. Külön problémát jelentett az, hogy a hittanra beiratkozott gyermekek csupán harmada járt el rendszeresen a hittanórákra, egyharmaduk időszakonként jelent meg, egyharmaduk pedig egyáltalán nem. Alsónémedin az iskolából sohasem „űzték ki" a vallásoktatást, részben itt, részben a templomban tartották a foglalkozásokat. A felnőttek - különösen az idősebbek - vallásossága erősebb maradt, de csökkenő tendenciát mutatott a hitélet gyakorlata. Pl. a szentáldozások száma (az ötvenes években évi húszezer) két évtized múltán több mint felére esett.

A vallásosság hanyatlása a rendszerváltáskor megállt, sőt növekedett a templombajárók, de különösen a hittanra beírt iskolások száma. Az utóbbit elősegítette az a körülmény, hogy 1989-ben Hertelendi Péter hitoktató munkába állt, aki „mindent elkövetett, hogy a hittanórán és a szentmisén ott legyenek a gyermekek." Az egyház visszaállt tekintélyét az is jelezte, hogy 1990. augusztus 20-án dr. Kósa László esperesplébános tartotta az ünnepi szónoklatot, Juhász Sándor református esperessel. A hívek áldozatvállalását tanúsítják a nehéz anyagi körülmények közt végrehajtott épületfelújítások és egyéb beruházások. Az 1950-es évek elején halottas kocsit vásároltak (ekkor a temetés még háztól történt). 1955-ben megcsinálták a toronyórát. Nagy munkát adott az 1956. január 12-i földrengés okozta károk helyreállítása. A földrengéskor „az áldoztató rács közötti részen a boltív megrepedt és egy kis része leesett." Áprilisban rácsot szereltek fel, hogy a templomot napközben is nyitva lehessen tartani. 1961-ben a templomban fűtést, 1962-ben a plébánián vízvezetéket és fürdőszobát szereltek fel. 1966-ban renoválták a templom tornyát. (Minthogy az Állami Egyházügyi Hivatal igyekezett minden kisebb-nagyobb dologban gátolni az egyház működését, ennek a toronyrenoválásnak érdekes története van.77 A renoválás engedélyezésére beadott kérelmet hosszan elfektették. A plébános úgy oldotta meg a problémát, hogy a község tanácselnökét megkérte, miszerint utasítsa őt az „életveszélyesen megrongálódott" torony sürgős kijavítására. Ezek után a felsőbb helyről is gyorsan megérkezett az engedély.) A harangozás villamosítása, vasállványzat (a régi faállvány helyett) felállítása 1969-ben történt. Ekkor látták el a templomot hangerősítővel. 1973-ban új gyóntatószékeket készítettek. 1970-ben lezárták az egyházközség temetőjét és a falutól Budapest felé, kb két km távolságra nyitottak új községi temetőt. Ez az intézkedés a lakosok ellenszenvét váltotta ki, ugyanis az új temető messze esett. Néhány év múlva (1975-ben) dr. Kékesi Béla állatorvos szorgalmazására a temetőből a legrégebbi sírköveket és fakereszteket (mintegy 15 darabot) behoztak a templom mellé és ott állították fel, betonba ágyazva.

II. A község művelődési, oktatási helyzete

1. Az általános iskola

Az 1948. évi államosítás után szervezték meg a két egyházi (katolikus és református) elemi iskolákból az Alsónémedi Általános Iskolát.78 Ekkor 12 nevelő közül csupán egynek volt tanári képesítése.79 Egy-egy osztályba 40-50 gyerek tartozott, ami általános volt akkor Magyarországon. Igazgatónak az 1941-től Alsónémedin tanító Lugosi Gyulát nevezték ki. Az iskola 1952-ben egy öreg épülettel bővült, így lett kilenc tanterem. A szűkös viszonyok miatt 1956-tól a községi tanács tanácstermét is felhasználták oktatási célokra. Ezekben az években rendszeresen tartottak „szénszünetet" a tüzelőhiány miatt.80 1956 telén a január 12-i földrengés után négy hetes kényszerszünetet kellett tartani, az épületekben keletkezett károk helyreállítása miatt.

Az iskola működésének anyagi feltételei igen szerények voltak. A felszerelés biztosítására több helyről érkezett segítség. Pl. a budapesti Százados úti Kenyérgyár 60 darab kétszemélyes padot ajándékozott az iskolának.81 A helyi intézményektől képek, kályhák érkeztek. A helyszűke miatt váltakozó (délelőtt-délután) tanítással folyt a munka.82 A község az oktatási feltételek megnyugtató biztosítására egyetlen lehetőséget új iskola építésében látta. Ez a kérdés már 1959-ben felmerült, de a megvalósítása csak 1967-ben kezdődött meg.83 Az iskola építésében a helyi szervek, üzemek nagy anyagi támogatással, a lakosok pedig jelentős társadalmi munkával vettek részt. A küzdelmes négy év után, 1971. május 1-én kezdődött a tanítás a nyolctantermes, tornateremmel ellátott új épületben. Ekkor 18 osztály és 4 napközis csoport működött. 1972-től egy gyógypedagógiai csoportot is szerveztek. (Ők később Ócsára jártak át tanulni.84) Megvalósult az egyműszakos tanítás és lehetőség nyílt a kabinet (szaktantermes) oktatásra. 1975-ben felújították a régi iskolaépületek közül a Kossuth utcait, négy tanteremmel és egy tornaszobával. A Magyar utcai iskolaépületben 1981-től megszűnt a tanítás. A korszerűsítéshez tartozik még, hogy az Iskola utcai (új) épületben 1986. decemberében, a Kossuth utcai épületben pedig 1988. januárjában bevezették a gázfűtést.85

Az Alsónémedi általános iskola legfontosabb adatai 1948-1990 között 86

Tanévek száma Tanulók Nevelők Tantermek
1948-1949 512 13 7
1954-1955 517 22 9
1959-1960 571 24 9
1964-1965 642 21 9
1969-1970 559 23 9
1974-1975 535 28 15
1979-1980 541 29 16
1984-1985 515 29 15
1989-1990 438 30 1

Az iskola működésének tárgyi és személyi feltételei sokat javultak az 1980-as évek végéig. Az eszközök közül jelentőségével kiemelkedik a számítógép, melyet 1986-ban a takarékszövetkezettől kapott az általános iskola.87 A személyi állománynál az 1950-es években még óriási volt a fluktuáció. (1948-1981 között 120 pedagógus (köztük olyan kiváló szakemberek mint Oláh Lajos és felesége) fordult meg az iskolában.88 A pedagógusok részére történt lakásbiztosítással, építési kölcsönökkel sikerült az oktató gárdát stabilizálni. 1987-ben tíz pedagógus lakott szolgálati lakásban.89 A szakos ellátottság szinte teljes lett, a helyettesítések legfőbb oka az volt, hogy a többségében nő pedagógusok közül egyszerre néhányan mindig igénybevették a GYES-t, vagy a GYED-et. Az iskola vezetésében 1981-ben változás történt, ugyanis a nyugdíjba vonult Lugosi Gyula utóda Szálkái Lászlóné lett.90

A nyolcadikat végzett gyerekek többsége (96-98%) továbbtanult valamilyen középfokú iskolában. Közülük 40-45% érettségit adó középiskolába, 55-60% pedig szakmunkásképzőbe került.91 A zeneiskolai oktatást (mintegy húsz tanulónak) a dabasi zeneiskola Alsónémedire kihelyezett tagozatán szervezték meg, és így nem kellett a gyerekeknek utazni más településre. Az 1980-as évek végén, a rendszerváltással kapcsolatban megszűnt az orosz nyelv oktatásának a kizárólagossága. Az igényeknek megfelelően 1989-ben német és angol fakultatív nyelvi csoportokat szerveztek meg a felső tagozatban.92 A súlyosbodó gazdasági helyzet viszont több területen hátrányosan érintette a község iskoláját. 1990 május 8-án „Dabas Város Elnöke" levélben fordult az Alsónémedi Községi Tanácshoz", melyben közölte, hogy az addig a járási hivatal, illetve annak jogutódaként működő Dabas Városi Tanács által fenntartott intézmények és szolgáltatások teljes költségét (évi 233 ezer Ft) nem vállalja a továbbiakban. Ezek a költségek (zeneiskola, révfülöpi úttörőtábor, iskolai központi műhely működtetése, könyvtári és művelődési módszertani segítség) közül az alsónémediek vállalták a zeneiskola (19 tanuló), a révfülöpi úttörőtábor (egy nyáron 50 gyerek) és a központi műhely fenntartási költségein belül a rájuk eső részt.

2. Az óvoda

Az óvodát 1946-ban szervezték meg Alsónémedin a Rákóczi úti katolikus elemi iskola tantermében, mintegy 15-20 gyermekkel, egy óvónővel, egy gondozónővel és egy szakácsnővel.93 Az 1950-es években bővítették az intézményt, de még így sem tudta kielégíteni az igényeket. 1959-ben a felmérés szerint 200-250 személyes óvodára lett volna szükség, de csak 60 gyereket tudtak felvenni.94 Ezekben az években az intézmény inkább csak gyermekmegőrző szerepet töltött be, az étkeztetés is időszakos (márciustól novemberig) volt, amit az újonnan megépített konyha biztosított.95 A nagy óvodabővítés csak 1964-ben kezdődött, amelynek során háromtermes 75 helyes új épület épült meg a Lenin téren. Az öt óvónővel működő intézményt 1962 óta Beke Józsefné vezette. 1969 őszén adták át a korszerűvé átalakított Rákóczi utcai épületet. Így összesen az 5 csoportot 8 óvónő foglalkoztatta. A helyek száma 125 volt, de már ekkor is több (150-160) gyereket vettek fel, akárcsak a későbbiekben. Az intézmény feladatai közt megjelent az iskolaelőkészítés. A szükséges eszközök, játékok beszerzésében nagy segítségére voltak az óvodának, a helyi szövetkezetek, vállalatok, sőt a budapesti Húsipari Vállalat, ahol több Alsónémedi szülő dolgozott.96 A jelentős anyagi támogatás hozzájárult az óvodás gyerekek jobb és szebb körülményeihez.

1976-ban a Lenin téri épületben csoportbővítés kezdődött, amely 1978-ig tartott.97 A községi tanács lerakta az alapot, majd rábízta a többi munka megszervezését az óvodára. Végül az építkezést a szakszövetkezet építőbrigádja fejeztezte be (részben társadalmi munkával). A kétéves munka során egy csoportnak való helyiséget építettek, valamint irodahelyiségeket és a felnőttek részére öltözőt. 1980-ban a Rákóczi utcai épületben történt csoportbővítés, belső átalakítással. A csoporthelyiségek mellett itt is létrehoztak még nevelői szobát és felnőtt öltözőt. A Rákóczi utcai épületben 1985-ben bevezették a központi fűtést (szilárd tüzelővel), a Lenin téri épületbe pedig 1988-ban a gázfűtést.98 A gázfűtés 1990-ben került a Rákóczi utcai épületbe és ebben az évben mindkét épület rendelkezett már telefonnal. 1991-ben korszerű fénycsöves világítást szereltek fel.

Az 1970-es évektől csak szakképzett óvónők dolgoznak a községben. A bővítések következtében 7 óvodai csoport működik 13 óvónővel.99 A felvett gyerekek száma a nyolcvanas évek végére meghaladta a kétszázat (1989-ben 210 gyerek), bár csak 175 fős volt az óvoda.100 A túllépésre (20%-os) a kedvező körülmények miatt kapták meg az engedélyt.

1971-ben az óvodában új nevelési programot indítottak be, melynek a legfontosabb eleme az volt, hogy ún. kezdeményező foglalkozások keretében folyt a munka, csak a testnevelés maradt kötelező. Ugyanakkor az egyéni foglalkoztatási forma alkalmazásával az óvónők külön foglalkoztak az egyes gyerekekkel. A „Módosított óvodai programot." 1990-ben vezették be Alsónémedin. E szerint még lazább, oldottabb lett az óvodai munka, a játékosság kihangsúlyozásával. Az óvónő dönti el, hogy mikor szervez kötelező foglalkozást a csoportnak. Ez a nevelési program az előzőekhez képest jóval nagyobb felkészülést kíván az óvónőktől, de a gyerekek számára lényegesen kedvezőbb, hiszen a választási lehetőségnek megfelelően képességeik szerint játékosan tanulnak, fejlődik a gondolkodásuk és a manuális képességük.

3. Közművelődés, sportélet

A „szocialista" időszakban a közművelődést elsősorban a helyi tanács irányította. Ebben a felnőtt lakosság ideológiai képzése mellett helyet kaptak olyan régi múltra visszatekintő közművelődési tevékenységek is mint pl. a színjátszókörök, dalkarok, zenekarok működtetése,101 vagy bálok és egyéb rendezvények szervezése, tudományos ismeretterjesztés. Az 1950-es években a helyi „kultúrotthon" igen mostoha körülmények között működött. Nyitrai Endre, aki 1954 szeptemberében vette át a vezetését, jelentésében elszomorító képet fest a körülményekről: „piszkos falak, hiányos ablakok, törött polcok.102 A megyei tanácstól kaptak a működéshez szükséges berendezést, így pl. hangszórót, mikrofont, székeket. A közművelődési tevékenységet ekkor néhány egészségügyi és mezőgazdasági ismeretterjesztő előadás, a fúvószenekar működése és évi három bál szervezése jelentette.

A következő években, sőt évtizedekben is állandó problémaként jelentkeztek a kultúrotthon nem megfelelő körülményei. A nagyterem és az öltöző nem volt fűthető, pedig 1959-ben már színjátszó csoport (Nagy Kálmánné vezetésével), fúvós zenei csoport (Heltai Mátyás vezetésével) és tánccsoport (Gergely Zoltánná vezetésével) működött benne.103 Tulajdonképpen csak a bálok rendezésére voltak úgy-ahogy alkalmasak a termek. Keserűen állapította meg Gergely Zoltánné, a kultúrház vezetője, hogy „községünk kultúrigénye nemhogy nőne, inkább csökken. Színházat az öltöző miatt, de a közönség hiányába sem lehet hozni, mert nehezen értik meg, hogy a színjátszás művészet, amit meg kell fizetni és 6 Ft-ért a művészek nem jönnek ki." Volt olyan időszak, amikor egyes helyiségeket gabonaraktárnak használtak.104 A nehéz körülmények ellenére a Pest Megyei Petőfi Színház tartott rendszeresen bemutatókat. Emellett több ismeretterjesztő előadás-sorozatot szerveztek.105 (1960-ban 9 előadáson csaknem 400 hallgató vett részt és 26 táncmulatságot tartottak.)

A hatvanas évek derekán kezdte meg működését a képzőművészeti szakkör Kiss Ernő rajztanár, kultúrház igazgató vezetésével. A színjátszócsoport, mely főleg dolgozó fiatalokból állt, színműveket és irodalmi műsorokat adott elő, általában évente négy alkalommal.106 Az évente mintegy tíz ismeretterjesztő előadást az iskolában tartották, melyhez általában az MSZMP községi szervezete csatlakozott az időszerű politikai kérdések megvitatásával így mindenesetre ezeken az előadásokon biztosított volt a részvétel. Ez nem volt elmondható a Petőfi színpad előadásaira (évi három alkalommal), ugyanis rendkívül kevés néző jelent meg itt. Az okát a kultúrház vezetője Budapest közelségében látta, ugyanis a lakosok közül sokan (főleg fiatalok) a fővárosban jártak szórakozni. A közművelődési tevékenység részét képezték még a tanfolyamok (zene és tánc), valamint (képzőművészeti és árubemutatói) kiállítások.

Az 1970-es és 80-as években a nehézségek dacára emelkedett a közművelődés minősége. Ennek egyik szervezeti feltétele volt a klubkönyvtár létrehozása 1981. január 1-én, ami azt jelentette, hogy egyesítették a művelődési házat és a könyvtárat.107 Az intézményt a régi könyvtár és a pártház épületében helyezték el, különálló könyvtári és klub helyiségekkel. Vezetője Nagy Teréz lett.108 Az továbbra is probléma maradt, hogy a rosszul fűthető épületben nem voltak mellék- és kiszolgáló helyiségek.109 Ezt a gondot 1987-ben oldották meg, augusztus 20-ra fejezték be a felújítást.110 Bevezették a gázt és új vizesblokkot alakítottak ki. Hamarosan bebizonyosodott azonban, hogy az épület elrendezése nem alkalmas a feladat teljesítésére.112 Az egyetlen nagyteremben a könyveket helyezték el, így nem maradt hely a műsoros, táncos rendezvényeknek. A klub-foglalkozások, tanfolyamok elhelyezése is gondot okozott. Ezért a tanfolyamok nagy részét az iskolában kellett tartani. A disco-rendezvények a pincében működtek rövid ideig, mert a helyiség vizes volt.113 A kiscsoportos foglalkozások, mint a Honismereti Klub, Kertbarátok Klubja, Kistenyésztők Klubja, Kisállattenyésztők Klubja mindvégig népszerű maradt.114

A honismereti-helytörténeti mozgalomban kiemelkedő szerepe volt dr. Kékesi Béla körzeti állatorvosnak.115 Az 1968-ban létrehozott múzeumbarát kör két fontos feladatot oldott meg. Egyrészt előkészítették és megszervezték a község alapításának 900. évfordulós ünnepségét 1968. december 15-én. Erre meghívták a Magyar Mezőgazdasági Múzeum és a Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutatócsoportjának munkatársait (dr. Veress Évát, dr. Filep Antalt, dr. Für Lajost, dr. Kósa Lászlót, dr. Nováki Gyulát, dr. Pintér Jánost), aki néprajzi-helytörténeti kiállítást rendeztek, amelyet dr. Balassa Iván a Magyar Mezőgazdasági Múzeum főigazgatóhelyettese nyitott meg. Az évfordulóhoz kapcsolódott a színvonalas falumonográfia megjelentetése 1980-ban, dr. Balassa Iván szerkesztésével. A honismereti kör lelkes tagjai helytörténeti gyűjteményt hoztak létre. Később felvetődött falumúzeum, vagy „ágasfás" faluház kialakítása, de a szűkös anyagi adottság miatt a gyűjteményt a tanácsháza épületében helyezték el.116

A klubkönyvtár rendezvényei szerteágazó területeket foglaltak magukba, különösen az 1980-as évek végén. A kiscsoportos foglalkozásokat (német nyelv, logopédiai, balett, iskolai tárgyakból felzárkóztató) továbbra is az iskolában tartották. A 15-20 fővel működő színjátszó kör (mely 1981-ben alakult újjá)117 társadalmi ünnepségeken adtak műsort. Felelevenítették a községi népszokásokat, mint a szüreti vigasság, betlehemezés, lucázás, télűzés. Az 1987-ben megalakult nyugdíjas klubnak rendszeresen 40-50 látogatója van a hetenkénti egyszeri összejövetelen.118 Évente hat-hét kirándulást (színházlátogatás, múzeumlátogatás, természetjárás) szervezetek. A gyerekek részére műsorokat, vasárnaponként játszóházat tartott a klubkönyvtár. Ide nemcsak a községből, hanem a szomszédos helyekről (pl. Bugyiról, Dunaharasztiról) eljártak a 14 éven aluli gyerekek. Társasjátékokat, ajándékkészítést, műsort tanultak, táncos klubdélutánt rendeztek. Az ennél idősebb ifjúsági korosztály részére néptánc és táncház foglalkozások voltak folyamatosan. Az 1981-ben alakult Ifjúsági Klubban TIT előadásokat tartottak, kirándulásokat, színházlátogatásokat, sportversenyeket szerveztek. Nem hiányoztak az író-olvasó találkozók és az irodalmi vetélkedők sem.

A nagy táncos rendezvényeket valamilyen ünnephez, alkalomhoz (szüreti felvonulás, augusztus 20-i utcabál, húsvéti locsolóbál, farsangi bál, búcsúbál) kötötték.

A közművelődési munka árnyoldalához tartozik - a nem mindig kedvező tárgyi feltételeken túl - a lakosság időnkénti passzivitása. A klub-rendezvényekre sokszor kevesen jöttek el, kivételnek számítottak ez alól a táncos összejövetelek, bálok. Az 1980-as években a nehezedő gazdasági helyzet egyre több túlmunkára kényszerítette az embereket, amelynek sok esetben a közművelődés látta kárát. A rádió- és a televízió készülékek (különösen az utóbbiak) általánossá válása is mindenképpen a passzivitás felé terelte az embereket. Ez megmutatkozott a filmszínház látogatottságának csökkenésén is.119 Az 1942-ben létrehozott mozit 1948-ban államosították., 1960-ban, majd 1966-ban felújították.120 Rádió már a hatvanas években gyakorlatilag minden családban megvolt (1965-ben 1113 előfizető,121 a TV pedig a hetvenes években vált általánossá (1975-ben 1002 db, 1980-ban 1158 db).122 A közművelődési tevékenységet irányító és felügyelő szervek elvárásai szerint bizonyos politikai, ideológiai rendezvények beiktatása „kötelező" volt a magyar közéletben. Ez Alsónémedin politikai könyvhónapok, politikai előadások társadalmi esküvők, névadók, nőnapi, anyák napja, öregek napja, télapó ünnep, „Forradalmi Ifjúsági Napok" megszervezését és megtartását jelentette.

A községben könyvtárat 1954-ben hoztak létre úgy, hogy egy „névtelen adakozó" 25 kötet könyvet ajánlott fel a községi tanácsnak.123 A „Népkönyvtár"-hoz kerültek a „Párt" kiselejtezett könyvei és így az állomány már ebben az évben 109 kötetre növekedett. Ekkor beiratkozott olvasói nem voltak a könyvtárnak, csupán a tanács dolgozói használták a könyveket. Igazából községi könyvtárként 1957 óta működik a Művelődési Minisztérium rendelete alapján. A következő években ugrásszerűen növekedett a könyvállomány, a kölcsönzött könyvek és az olvasók száma.

Az Alsónémedi községi könyvtár fontosabb adatai 124

Év Könyvállomány (kötet) Kölcsönzött könyv (kötet) Beiratkozott olvasó (fő)
1958 327 350 9
1961 568 971 71
1965 3256 12870 507
1970 5371 14806 595
1975 7486 - 652
1980 - - 601
1985 15000 - 418
1990 13543 - 330

Az 1960-as évek elejéig csupán heti négy órában tartottak kölcsönzést. A könyveket először a tanácsházán egy szekrényben, majd az iskola raktárépületében, végül a pártház egyik szobájában tartották. 1964-ben történt az a kedvező változás, hogy a húsbolt épületében kapott helyet a könyvtár. A megnyitón az avatóbeszédet Czine Mihály irodalomtörténész tartotta. Az állomány folyamatos növekedése mellett az olvasók száma az 1970-es évek közepétől csökkent (1990-ben már csak 330 beiratkozott olvasója volt a könyvtárnak), elsősorban a szabadidő és könyvvásárlási lehetőség szűkülése miatt. Hátrányként jelentkezett az is, hogy a könyvtár távol esett a település központjától és az iskolától.125 „A könyvtár szombaton is nyitva van, mégis alig jön valaki" állapítja meg 1982-ben Nagy Teréz könyvtárvezető.126

Az 1981-től a klubkönyvtár keretében működő intézmény a hagyományos kölcsönző tevékenység mellett az író-olvasó találkozók (pl. Bálint Ágnessel, Vidor Miklóssal) szervezését is felvállalta. A 13-15 ezer kötetre növekedett állomány mellett 26 féle folyóiratot járattak. Rendszeressé váltak a könyvkiállítások és könyvismertetések.127 1986-tól a könyvtár vezetője Kulinyák Rezsőné.128

A második világháború utáni években fellendült az Alsónémedi sportélet, elsősorban a labdarúgás.1291949 után viszont „hol volt sportélet, hol nem". A sportkedvelők 1957 tavaszán fogtak hozzá a helyi sport megindításához, egyúttal beneveztek a járási labdarúgó bajnokságba. A későbbiekben is a foci maradt a legfontosabb, legnépszerűbb sportág Alsónémedin. 1959-ben a Labdarúgó Szakosztálynak már két csapata (felnőtt és ifjúsági) működött Bobák László vezetésével és Bereczki Gábor edző segítségével.130 A kezdettől fontosnak tartotta a vezetőség „a közösség szellem az egybe tartozás módját a bajnoki mérkőzések után szerény körülmények között játékosok részére adott hűsítő italokon keresztül." Ekkor már működött Sakk Szakosztály (dr. Helmáczi Mátyás vezetésével), Asztalitenisz Szakosztály és Kézilabda Szakosztály (utóbbi kettő Gergely Győző vezetésével).

Kezdetben csak a tanácsi évi öt-, tíz-, majd harmincezer forint, 1974-től főig a szakszövetkezet (évi ötvenezer forint) anyagi támogatásával működtek. A párt és tanácsi szervek közvetlenül beleszóltak a sportirányításba, elsőson an a vezetőség „megválasztásába", ami megfelelt az akkori általános gyakorlatnak.131 Az 1960-as években a focistákat Kecskeméti Gábor, a sakkozókat Róthauser Ferenc irányította. A viszonylag szerény teljesítmény alapján a járási bajnokságon csak a középmezőnybe jutottak.132 Ennek okát a helybeliek abban látták, hogy a tehetséges fiatalembereknek - miután megnősültek - nem maradt idejük a sportolásra, főleg a háztáji munkák miatt.133 A sportvezetők lég gyakran váltották egymást: 1973-ban lett Bereczki Béla vezető, Bernhardt Alajos edző, 1975-ben pedig Kiss Gábor elnök és Szarka Sándor az edző. 134 A labdarúgó sportolók felnőttek és ifjúságiak 38-an, a sakkozók 8-an voltak. Emellett az iskolás-korosztályú birkózók működtek eredményesen. Pl. 1985-ben az Országos Területi Bajnokságon I. helyezést ért el Peczka Zsolt birkózó. 135

Meg kell említeni még az innen elszármazott és máshol szép eredményeket elért sportembereket.136 Juhász István az FTC játékosaként az 1968-as mexikói olimpián szerepelt a magyar aranyérmes labdarúgó csapatban. Vigh László testnevelő tanárként Alsónémediről indult edzői pályafutására, akinek neve végül is többszörös olimpiai és világbajnoki aranyérmes tanítványa, Magyar Zoltán révén vált világszerte ismertté.

III. Gazdasági szervek

1. Mezőgazdasági szövetkezetek

A Rákosi-féle politikának lényegi részét tartalmazta a magyar mezőgazdaság kollektivizálása, nem utolsósorban azért, hogy a birtokos parasztságot, mint a legnagyobb tulajdonosi osztályt megfosszák gazdasági alapjától. Az 1948 évi fordulat után ezt nyíltan meg is hirdették. Ősszel Pest megye területén már 40 szövetkezet alakult meg, amely szám 1949 novemberére 76-ra bővült.137 Az alsódabasi járás ehhez a számhoz képest „elmaradott" volt, ugyanis csak Bugyi és Örkény községekben alakult meg egy-egy termelőszövetkezet. Lehetőleg a kötöttebb szervezetű III. típusú (közös földön, közösen dolgozó tagokkal) szövetkezetek megalakítását szorgalmazták, sok esetben erőszakolták. Ahol végképpen reménytelennek látták ennek a megszervezését, ott egyelőre megelégedtek az I., vagy II. „fejletlenebb", lazább (a közös földeket egyénileg művelték) szövetkezeti formával is.

Alsónémedin a frissiben megalakult tanács a legfontosabb feladatának tekintette a termelőszövetkezeti csoport(ok) megszervezését a faluban.138 A célkitűzés szerint legalább egy I. típusú szövetkezetet kellett volna megalakítani. Az 1951 januárjában elindított szervezés vontatottan haladt, februárban még csak tíz személy írta alá a belépési nyilatkozatot, pedig a parasztságot erre sarkallta az egyre súlyosbodó beszolgáltatás is. (A község sokszor volt hátralékban a különböző termények beadásával.139) 1951 őszén alakult meg végül 131 katasztrális holdon, állami tartalékterületen, 10 fővel, az első I. típusú szövetkezet, Új Élet néven. Létrejötte az országos gyakorlatnak megfelelően alakult, ugyanis az első tsz-ek kisajátított állami tartalékföldön földnélküli tagokkal alakultak meg, akiket sokszor a megélhetési kényszer vitt be a szövetkezetekbe. A felszerelés és állatállomány nélküli szövetkezetek helyzetét súlyosbította a tőkeszegénység és a szervezési, termelési tapasztalatok hiánya. Csak külső, „állami" segítséggel tudtak úgy-ahogy létezni. Az alsónémedi Új Élet termelőszövetkezeti csoport a földeken táblás művelést, közös szántást és gépi vetést folytatott. A tagok közös vetésterv alapján dolgoztak. Ezután a területet sorshúzással felosztották a tagok, amelyet a továbbiakban egyénileg műveltek meg és végezték el a betakarítást.

Az állami segítség dacára a következő években a tszcs nem tudott megerősödni, „a falu népe azért nem akar a tagsághoz csatlakozni, mert eddig nem sok eredményt tudtak felmutatni."140 Baj volt a munkafegyelemmel, a szervezéssel, pl. az aratást késve kezdték, vagy a szőlőkapálást nem végezték szakszerűen. Bizonyos munkák elvégzésére a tanács kulákokat rendelt ki.141 Némi előrelépést jelentett a 13 holdas (ebből 7 hold öntözéses) konyhakertészettel is rendelkező csoportnál, hogy saját elárusítóhelyük volt Budapesten a Hunyadi téri piacon.142 A 131 hold terület zömmel (114 hold) szántóból állt, amelyen főleg kalászosokat (ezen belül kétharmad részén rozsot, a többi területen búzát és árpát), 10 holdon kukoricát, 6 holdon burgonyát és 3,5 holdon mákot, cukorrépát, valamint takarmányrépát termeltek.143 A területhez tartozott még 5 hold rét és 3 hold szőlő. Az állatállomány (1956-ban) 4 lóból, 12 szarvasmarhából, 42 sertésből (melyből „egy db törzskönyvezett kan") és 8 db tyúkból állt. 1956 tavaszán megkönnyebbülten állapította meg a községi végrehajtó bizottság, hogy „az állatok jó erőben vannak ahhoz képest, amilyen az előző évben voltak."144 Az ismertetett adatok alapján a szövetkezet mérete egy nagyparaszti birtokhoz volt hasonló, de a gazdálkodás színvonalát tekintve nélkülözte annak szervezettségét, racionalizáltságát.

Az 1956-os forradalom bár megingatta a gyenge és támogatás nélkül életképtelen termelőszövetkezetet, de nem oszlott fel.145 Legfőbb oka a megmaradásának az lehetett, hogy tagjai (1957 elején 7, ősszel 9 fő) nincstelen földnélküliek voltak, akiknek a minimális megélhetését biztosította a csoport. Dolgozni azonban csak 4-5 tag volt hajlandó. Hanyagság miatt jórészt tönkrement a kertészet, a gyümölcsös és a szőlő. A 131 holdas területen rengeteg növényféleséget termeltek, ami elaprózta erejüket.146 Az állatállományt 6 szarvasmarha és mintegy 80 sertés jelentette. A vegetáló tszcs-t végül 1958. márciusában feloszlatta a Földművelődésügyi Minisztérium. A feloszlatott tsz területén ezután a tagok (10 nő és három férfi) új szövetkezetet alakítottak Virradat („Virradás") néven.147 Elnöknek Zwich Lénárd mezőgazdasági előadót választották meg. A felsőbb szervek a működési engedélyt nem adták meg, mivel nem tartották életképesnek, de a tagok a földet továbbra is közösen művelték és mint társulást tartották nyilván. A 122 holdas területből 17 hold gyümölcsös, 10 hold kertészet volt, a többi rész szántóból állt, melyen zömmel (a vetésterület 54%-án) kalászosokat termeltek. A gazdálkodás színvonala nem javult az évek során. A kellően meg nem művelt földeken - amelyek nem kaptak sem zöld-, sem szerves-, sem műtrágyát - gyenge eredmények alakultak. Pl. a búza és a rozs holdankénti termésátlaga csupán 6 q lett. Az állatállományt 6 szarvasmarha, 6 ló és 41 sertés jelentette. Az összbevétel alig haladta meg a tízezer (10795) forintot. Egy munkavégzésre 40 Ft-ot (ebből 26 Ft pénzt) fizettek.

Ezek után egyértelműen megállapítható, hogy a tucatnyi nincstelen, gazdálkodásban tapasztalatlan tsz-tag próbálkozása mezőgazdasági termeléssel Alsónémedin az 1950-es években még színfoltnak is alig fogható fel. A község népességének felét (1960-ban 46%)148 kitevő agrárnépesség nagyhagyományú és magas színvonalú mezőgazdálkodást folytatott, még a rendkívül kedvezőtlen beszolgáltatási rendszer, vagy a forradalom utáni megfélemlítés éveiben is. Maga a tanácsi vezetés is pontosan megállapította, hogy „a lakosság fejlett mezőgazdasági szaktudással rendelkezik, ebből következően a termelési eredmények jók. A termelők többsége télen gyárba jár, vagy a családtagok járnak gyárba. Közel van Budapesthez, mindenféle termést könnyen és gyorsan tud a lakosság értékesíteni és ezért nem szándékozik a termelőszövetkezet felé érdeklődni. A pártszervezet és a tanács hiába határozza el, hogy legyen egy III. típusú termelőszövetkezet, ha nem valósítható meg, nincs kivel megvalósítani... A jelenlegi társulás tagjai nem tudják a nagyüzemi gazdálkodás magasabbrendűségét az egyéni termeléssel szemben bebizonyítani."149

A megszilárdult Kádár-rendszer 1958 végén elérkezettnek látta az időt a mezőgazdaság gyors és teljes kollektivizálására, amint ezt az MSZMP Központi Bizottságának december 7-én hozott döntése tükröz. 1959-től 1961-ig az országban megtörtént az agrártársadalom „szocialista" átszervezése, a központilag meghatározott irányelvek szerint a „meggyőzés" eszközével, bár sok helyen a nyers erőszaktól sem riadtak vissza a szervezők. Alsónémedi Község Tanácsa 1959. március 19-én tárgyalta a mezőgazdaság átszervezéséről szóló párt- és kormányhatározatokat.150 A községi „Termelőszövetkezeti Szervező Bizottság" augusztus 18-án tárgyalta a község mezőgazdasági helyzetét és Megállapította, hogy minden előfeltétel biztosítva van a község szocialista átszervezéséhez."151 A megvalósítást két módon képzelték el. Az egyik megoldás az lett volna, hogy a Virradat nevű társulást szervezik át termelőszövetkezetté. A másik utat az új csoport(ok) létrehozása jelentette. Alsónémedi nagy horderejű változás előtt állt, hiszen népességének csaknem a fele, az összes keresőnek pedig 54%-a élt a mezőgazdaságból.152 A szervezők végül úgy döntöttek, hogy a községben két új termelőszövetkezetet kell létrehozni. Az országos gyakorlatnak megfelelően nagy létszámú (mintegy 50) agitátor csoport szállta meg a falut, amely négy napon keresztül éjjel-nappal látogatta a gazdákat.153 "Az agitátorok közül nem egy pufajkásként jeleskedett 57 tavaszán. Volt gyakorlatuk a meggyőzéshez, ahol nem ért a szép szó, ott használt a pofon", emlékszik vissza Acsai Miklós.154 Nagy atrocitás végül nem történt, de szóbeli fenyegetés számos alkalommal elhangzott. Azt terjesztették az agitátorok, hogy addig el nem mennek, amíg az egész községet át nem szervezik. A negyedik napon aztán aláírta mindenki a belépési nyilatkozatot: „1848-ban azért folyt a magyar vére, hogy a föld az övé legyen, száz év múlva meg azért, hogy elvegyék."155 A nagy erővel folytatott szervezőmunka nyomán 1961 január 6-án alakult meg két termelőszövetkezeti csoport, azzal a szándékkal, hogy egy év után termelőszövetkezetté fognak alakulni.156 A „felső" tszcs mely a zöldmező nevet kapta, 370 fő jelenlétében alakult meg.157 Elnöknek ifjú Lovas Ferencet (aki az 1956-os Nemzeti Bizottság elnökhelyettese volt) a két elnökhelyettesnek Kiss Tamást és ifjú Piróth Istvánt választották meg. A vezetőség 11 tagú lett. A 450 fő jelenlétében megalakult „alsó" tszcs, a Kossuth elnöke Jakab Albert, a helyettesek Nagy Menyhért és Krizsa Menyhért lettek. Szintén 11 tagú elnökség állt fel.158

A szövetkezetek területe kiterjedt a község egész mezőgazdaságilag hasznosítható részére. A szántó, mint a legfontosabb művelési ág az 1960-as évekre már háromnegyedét foglalta el a területnek. Első helyen a növények közül a kukorica állt. (1950 előtt a rozsnak volt a legnagyobb vetésterülete, ami a talaj egy részének viszonylagos gyenge minőségét is mutatja.) A rozs visszaszorulásával közvetlenül a második helyre a burgonya került, melynek nagyarányú termesztése az 1940-es évekre nyúlik vissza. A szántó másik felét a kalászosok, a takarmány- és ipari növények foglalták el.

Alsónémedi területe művelési ágak szerint 159

 
Művelési ág
1948
1962
k.hold % k.hold %
Szántó 5718 66,9 6267 73,4
Kert-gyümölcsös 463 5,4 307 3,6
Szőlő 597 7,0 392 4,6
Rét 568 6,7 287 3,4
Legelő 223 2,7 227 2,7
Erdő 215 2,6 308 3,6
Nádas 355 4,1 60 0,7
Fanet 398 4,6 680 8,0
Összesen 8537 100,0 8528 100,0

 

Főbb növények vetésterülete 160

 
Növény
1948
1962
k.hold % k.hold %
Kukorica 1387 25,1 2385 37,8
Burgonya 766 13,9 760 12,1
Búza 417 7,5 600 9,5
Siló kukorica 191 3,5 523 8,3
Rozs 1483 26,8 506 8,0
Őszi árpa   - 501 8,0
Lucerna 104 1,9 401 6,4
Napraforgó 217 3,9 200 3,2
Takarmányrépa 228 4,1 63 1,0
Cukorrépa 35 0,6 30 0,5
Egyéb 701 12,7 326 5,2
Összesen: 5529 100,0 6295 100,0

A régen is kis szőlőterület még kevesebb lett a háború után, ugyanis a telepítéséhez nem kedveztek a szocialista gazdasági és társadalmi viszonyok.

1950 utáni másfél évtizedben egyáltalán nem telepítettek szőlőt. (1965-ben a szőlő 91 %-a 1940 előtti telepítésű volt.)161 A barna homokon meghonosított szőlő harmada kadarka, ötöde-ötöde piros szlanka és kövidinka volt.162 A maradék területen kis mennyiségben még előfordult ezerjó, mézes, pozsonyi, oportó és direkttermő. A rét-legelőterület nagyobb része (409 hold) a Legeltetési Bizottság kezelésében maradt, melynek Mocsári Gedeon volt hosszú ideig az elnöke.163 A bizottság feladatához tartozott a legelő gondozása, a gyomirtás és a legeltetési rend felügyelete, a község apaállatok (2 bika, 4 kan) tartása. 1962-ben (kerekítve) háromszáz szarvasmarhát, hatszáz lovat és kétezer sertést tartottak Alsónémedin a portákon.164

 

A Kossuth termelőszövetkezeti csoport, illetve szakszövetkezet működése az egyesülésig (1961-1973)

Az alakulás évében - az átmenet minél zökkenőmentesebbé tétele miatt -a munkák nagy részét még egyénileg végezték. 1961 őszén a gabona vetésével indult meg a közös munka.165 A teljesen új viszonyok közt a tagság elég passzívnak mutatkozott, szükség volt a talajmunkáknál a gépállomás gépeinek igénybevételére. A felülről irányított segítség dacára a beindulás okozott némi gondokat az újdonsült szövetkezetben.166 Nehezen indult a vetőmag összeszedése, sőt 60 tag nem adott be egyáltalán vetőmagot. A tagi fogatokkal végzett talajmunka gyengén sikerült.

Igazából 1962-ben tért át a közös gazdálkodásra a csoport. Az év elején a tiszta vagyonuk meghaladta a félmillió forintot (534.303 Ft)167 A kezdeti feladatok közül a legfontosabb a táblás gazdálkodásra való áttérés volt, a parcellás kiosztás helyett.168 A pártatlanság megőrzése érdekében egyes területeket sorshúzással osztottak ki, de indokolt esetben meghagyták a tagokat az addigi területen. Itt nagyon fontos szempontként jelentkezett a termelési adottságok (pl. öntözési lehetőségek) figyelembevétele, főleg a burgonya és a kertészeti növények termesztésénél. Az 1968-ban bevezetett új gazdasági mechanizmus (és a már korábban hozott törvények) lehetőséget biztosítottak a termelőszövetkezeteknek szakszövetkezetekké történő alakulására, ami tágabb teret nyújtott az egyéni kezdeményezésnek, a tagság saját gazdaságának megerősödéséhez. A két alsónémedi szövetkezet 1969. március 29-én tért át a szakszövetkezeti gazdálkodási formára.169 Ez azt jelentette a gyakorlatban, hogy a tagság továbbra is megművelte a használatában lévő földeket, a szakszövetkezet pedig vállalta, hogy a közösbe leadott területeken kívül megműveli az addigi tagi területeket képező gabonatáblákat is, valamint biztosította a tagok részére nyújtott termeié; feltételeket (gépi munkák, vetőmag, műtrágya, értékesítés).

A termelés szerkezete

A termelés értéke a csoport megerősödésének idejétől az egyesülésig - elsősorban az alaptevékenység növekedésével - tizenháromszorosára emelkedett: 1965-ben az árbevétel (csak az alaptevékenységből) 3.618.000 Ft-ot tett ki, 1973-ban pedig már 47.121.000 Ft-ra rúgott, melynek 31,9%-a (15.042.000 Ft) származott kiegészítő tevékenységből.170

A korszerű nagyüzemi gazdálkodáshoz szükséges gépeket, berendezése-ket, épületeket folyamatosan vásárolt, illetve építette a szövetkezet. Kiemelt jelentőséggel bírt az 1962-ben elkezdett és 1969-ben befejezett ún. 10-es öntö-zőfürt építése, elsősorban a takarmánynövények és a napraforgó termesztése miatt.171 A beruházások következő fontos területét a nagyüzemi állattartó tele-pek létesítése jelentette. A két alsónémedi szövetkezet közösen hozta létre a sertéstelepet (fiaztatóval, hizlalóval), mely 1967-ben kezdte meg működését. A későbbi időszakban aztán további részei épültek még fel (kocaszállás, előnevelő), korszerű gépi szellőztetéssel, fűtéssel, úsztatásos trágyakimosással. Ehhez kapcsolódott a szükséges raktárak, takarmánytárolók megépítése. A harmadik beruházási területet a gépek beszerzése jelentette. 1965-ben Kossuth gépállománya csupán 1 traktorból, 2 pótkocsiból, 1 vetőgépből, 1 műtrágyaszóróból, 1 járvazúzógépből, 1 gyűrűshengerből, 1 nehézboronából, 1 kultivátorból és 2 ekéből állt. A későbbi években a gépállomány mennyiségi és minőségi szempontból jelentős mértékben gyarapodott a szövetkezetnél így nem kellett annyi kétműszakos munkát beindítani, mint korábban.172 A gépi beruházások fontosságát növelte az a körülmény, hogy a gépállomások megszüntették tevékenységüket a hatvanas évek végén. Addig még jelentős volt a kézi munka aránya a növénytermesztésben. 1963-ban az aratási munkákat nagyrészt kézi erővel végezték és csupán egy kombájnt kapott a tsz.173

Növénytermesztés

A szövetkezeteknél a szántóföldi gazdálkodás volt a legfontosabb. A szőlő kert- és gyümölcsös csak a tagok saját használatában, míg a szántó és a rét megoszlott a saját és a közös használat között. Az erdők 1964-ben kerültek közös használatba.174 A legelők részben a megszűnt Legeltetési Bizottság területeinek átvételével kerültek a szövetkezethez.

Az összterület megoszlása művelési ágak szerint 1965-ben és 1972-ben 175

 
Művelési ág
1965
1972
hektár % hektár %
Szántó 1721 78,7 1806 81,9
Kert- gyümölcsös 2 0,1 2 0,1
Szőlő 110 5,0 49 2,2
Rét 106 4,8 106 4,8
Legelő 72 3,3 65 3,0
Erdő 121 5,5 117 5,3
Nádas 14 0,6 15 0,7
Fanét 43 2,0 44 2,0
Összesen 2189 100,0 2204 100,0

A közösen művelt területek a megalakulást követő években csak az összterület töredékét adták. A nagyságuk az évek során lassan, majd a szakszövetkezetté való átalakulást (1969) követően gyorsabban emelkedett és az 1970-es évek elejére valamivel több mint a felét tette ki az összterületnek. (1962-ben 106, 1973-ban 1300 ha). Általánosságban el lehet mondani, hogy homokosabb, gyengébb földek kerültek közös használatba, míg a jobb minőségűeket egyénileg művelték.

A szövetkezet közösen művelt szántóin a kenyér- és takarmánygabona, a kukorica, valamint a napraforgó foglalta el a legnagyobb vetésterületet. Fontos szempont volt a kultúrák kiválasztásánál - a munkaerőhiány miatt - a gépi művelés lehetősége. A tagi művelésű szántókon az előbb említett növényféleségeken túl jelen volt a régi múltra visszatekintő burgonyatermesztés, valamint a különböző zöldségek (uborka, paradicsom, bab, borsó) termesztése. A termésátlagok egyértelmű növekedést mutatnak 1973-ig. Ez jórészt az agrotechnika színvonalának emelkedése (trágyázás, gépesítés, öntözés, munkaszervezés) következménye volt.176 A kezdeti években számos munkafolyamatot kézi úton végeztek, amit később gépesítéssel oldottak meg. A kézi munkát sok esetben - a kevésbé hatékony - napszám jelentette, ugyanis a tagok nagyobb része idős volt.177

Fontosabb növények termésátlaga a közös művelési területen
1962-1973 között q/ha
178

Növény 1962 1966 1970 1973
Búza 14,9 21,5 13,5 26,8
Rozs 10,9 11,9 10,8 18,8
Árpa 19,8 23,0 12,2 26,4
Kukorica - - 31,6 32,5
Napraforgó 13,2 - 10,4 17,3

Állattenyésztés

A két szövetkezet az állattenyésztés területén már a kezdetektől együttműködött. A Kossuth üzemeltette a közös sertéstelepet, a zöldmező pedig a hernádi Március 15. Tsz-el közösen a tehenészetet működtette. A sertéstelepnél 1967-től kezdve beszélhetünk nagyüzemi feltételekről, bár sok létesítmény csak a későbbi években készült el.179 1967-ben Észtországból szerezték be a tenyészállományt, amely kezdetben 25 kocából és 4 kanból állt. A beruházások után kialakított telepen 1969 végén már 86 koca, 8 kan, 230 szopósmalac, 133 tenyészsüldő és 95 hízó volt. A kiépített sertéstelep kapacitása 20 férőhelyes kanszállásból, 120 férőhelyes kocaszállásból, valamint 300 férőhelyes hizlalóból állt. A korszerűen berendezett telepen gépi szellőztetést és fűtést, valamint úsztatásos trágyakimosást alkalmaztak. 1972-ben a sertéstelepet - az országban az elsők között - brucellózis- és leptospirozis - mentes törzstenyészetté nyilvánították.

 

A zöldmező termelőszövetkezeti csoport, illetve szakszövetkezet működése az egyesülésig (1961-1973)

A létrejött szövetkezetben a tagság eleinte elég nehezen tért át a közös munkára. A bizalmatlan emberek hanyag munkát végeztek, főleg a trágyázással volt sok probléma. Az 1962-től megindult közös gazdálkodás lassan meghozta az eredményeket. Év elején a tiszta vagyon meghaladta a félmillió forintot (500.263 Ft).180 1965-ben vezetőváltás történt, ugyanis Lovas Ferenc helyett Kiss Tamás került a szövetkezet élére, aki még hatékonyabban össze tudta fogni a tagságot.181

1969-ben a Zöldmező is - a Kossuthoz hasonlóan - áttért a szakszövetkezeti gazdálkodási formára, ami jóval szabadabb termelést tett lehetővé a tagságnak.

A termelés szerkezete

A termelés értéke a csoport megerősödésének idejétől az egyesülésig - elsősorban a kiegészítő tevékenység megjelenésével, illetve növekedésével - tizenkétszeresére emelkedett: 1965-ben az árbevétel (csak az alaptevékenységből) 3799.000 Ft-ot tett ki, 1973-ban pedig már 46.245.000 Ft-ra rúgott, melynek 65,4%-a (30.229-000 Ft) származott kiegészítő tevékenységből.182

A kiegészítő tevékenység az új gazdasági mechanizmus bevezetésétől indult meg a szövetkezetnél. Az 1970-es évek elejére összességében már az árbevétel felét jelentette. Ennek keretében vasipari, csomagoló, fafeldolgozó, szolgáltató munkákat végeztek és közösen működtettek egy kavicsbányát. A Zöldmező Szakszövetkezet 1969 őszén belépett egy kooperációba a Gyáli Dózsa és a Hernádi Március 15. szövetkezetekkel és létrehoztak egy vállalkozást vasipari, szerelési, öntő-csiszoló munkák végzésére.183 A szakszövetkezet 1972-ig vett ebben részt, majd az Ócsai Új Barázda Tsz-szel szervezett vállalkozást vegyesipari munkákra.

A korszerű nagyüzemi gazdálkodáshoz szükséges gépeket, berendezése-  ket folyamatosan szerezte be a szövetkezet, illetve építette a telephelyeket, mint pl. a tehenészet. A gépi beruházások fontosságát kihangsúlyozta az a körülmény, hogy a gépállomások megszűntek a hatvanas évek végén, így a Zöldmező is a saját erejére volt utalva. Az 1960-as évek elején még túlsúlyban volt a kézi munka aránya növénytermesztésben. Pl. 1963-ban az aratási munkákat főleg kézi erővel végezte a tagság, csupán egy kombájnt kapott a tsz.184 1966-ban már egyértelművé vált az aratásnál a gépi erő túlsúlya, csupán a rozsaratást tervezték kézi munkával elvégezni.185

Növénytermesztés

A szövetkezetnél a meghatározó szántóföldi gazdálkodás mellett volt némi szőlő, kert és gyümölcskultúra. (Az utóbbiak csak a tagok saját használatában.) A szántó és a rét részben közös, részben egyéni kezelésben, illetve használatban volt.

Az összterület megoszlása művelési ágak szerint
1965-ben
és 1972-ben 186

Művelési ág
1965
1972
hektár   % hektár   %
Szántó 1835   84,5 1990   85,8
Kert-gyümölcsös 2   0,1 2   0,1
Szőlő 116   5,4 84   3,6
Rét 72   3,3 57   2,5
Legelő 58   2,7 63   2,7
Erdő 63   2,9 70   3,0
Nádas 22   1,0 2   0,1
Fanét 2   0,1 51   2,2
Összesen 2170   100,0 2319   100,0

A kezdeti években a közösen művelt területek az összterületnek csak a töredékét adták. (1962-ben 120 hektár, 1973-ban 1089 hektár). A közösen művelt szántón búzát, rozsot, árpát, kukoricát, napraforgót és lédús takarmányt termesztettek. Néhány növény vetését a kontraszelekció határozta meg. Pl. a takarmánymuhart olyan táblákba vetették, ahol a terület alacsony fekvése miatt más növény nem élne meg.188 A termésátlagok a korszerűbb termelési eljárások következtében emelkedtek.

Fontosabb növények termésátlaga a közös művelési területen
1964-1973 között q/ha
189

Növény 1964 1969 1973
Búza 17,9 16,2 32,0
Rozs 9,6 13,6 21,2
Árpa 9,7 22,6 32,7
Kukorica 20,9 35,6 36,5

Állattenyésztés

A két alsónémedi és a hernádi tsz együttműködésében üzemeltetett tehenészetet a szakszövetkezetté alakulás után fejlesztették fel korszerű 640 férőhelyes teleppé. 1970-ben 220 db, 1971-ben 162 db, 1972-ben 469 db és 1973-ban 658 db szarvasmarha volt a telepen, melynek általában a felét tette ki a tenyészállomány. A fajták közül magyar tarkát, magyar barnát és hungarofrizt tartottak. 1973-ban beléptek a „Dabas Tej" elnevezésű gazdasági együttműködésbe, mely elsősorban az értékesítésben nyújtott segítséget.

Háztáji gazdaságok

Alsónémedin - más településekhez képest - fontosabb szerepet töltött be a háztáji gazdaság már az 1960-as és 1970-es években is. A tsz-ek megszervezése utáni első időszakban a földek nagy része a tagok saját kezelésében maradt, de a későbbiekben sem került közös használatba csak valamivel több mint a fele. A szakszövetkezetté válás után széleskörű lehetőség adódott a háztáji gazdaságok fejlesztésében. A szövetkezet biztosította sok esetben a szerves- és műtrágyát, vetőmagot, öntözést, gépi munkát, valamint megszervezte az értékesítést.190 A tagok által használt területeken is részletes vetéstervek készültek és a gépi munkákat ennek alapján szervezték meg, az első években a gépállomások, majd a saját eszközeikkel. Ezeken a földeken a kenyérgabona és a takarmánynövények mellett számottevő volt a burgonya- és a zöldségtermesztés. A kézi munkát a tagi gazdaságban a családtagok végezték el az idősebbek főfoglalkozásban, a fiatalok pedig az üzemi munkahelyük mellett besegítettek. A munkaerőhiány miatt felvetődött vissza-visszatérő problémaként, hogy az alsónémedi gazdák a munkacsúcsok idején „idegen, soha nem látott... többszörösen büntetett előéletű... börtönből szabadult" személyeket foglalkoztattak, akiknek munkaadójuk a legtöbb esetben még a keresztnevét sem tudta.191

Az egyesült Közös Út Mezőgazdasági Szövetkezet működése 1974-1990 között

A két termelőszövetkezeti csoport, illetve szakszövetkezet igyekezett-önállósága megőrzése mellett - a célszerű együttműködésre. Az első kezdeményezés a kavicsbánya üzemeltetése volt, majd a sertéstelep, a tehenészet és a kocsimosó működtetése következett. Ezeken túl a legnagyobb közös vállalkozásuk a 10-es öntözőfürt kiépítése volt. Bár gördülékenynek bizonyult a két szövetkezet együttműködése, némi súrlódás, probléma előfordult időnként. Különösen a tagság körében merültek fel Alszeg-Felszeg ellentétek, ami adódhatott a több évszázados katolikus-református elkülönülésből is. Az 1970-es évek elején mindkét szövetkezetnél a vezetőség - a párt és tanácsi szervek nem kis nyomására - erőteljesen szorgalmazta az egyesítést. A vezetők azzal érveltek, hogy a már létező és jól működő különböző együttműködési formák kölcsönösen előnyösek, de azok a legjobb szándék mellett is csak félmegoldások. A két üzem alaptevékenységének struktúrája teljesen azonos, tehát a beruházások koncepciója is csak azonos lehet. Úgy látták, hogy a két üzem egyesítése üzemgazdasági szükségszerűség és minél később következik be, annál több lehetőséget tagad meg magától mindkét szövetkezet.

1974. február 20-án tartott egyesített közgyűlésen mondták ki a Kossuth és a Zöldmező egyesítését Közös Út Szakszövetkezet néven. Az egyesítési folyamat az előző évben indult meg: 1973- december 7-én összevont vezetőségi ülést tartottak, ahol a járási hivatal képviselőjének javaslatára Illés Györgyöt, a Kossuth Szövetkezet főmezőgazdászát jelölték az egyesítendő szakszövetkezet elnökének. A döntés helyesnek bizonyult, mivel Illés György régi tapasztalt, képzett szakember volt. A korábbi két elnök széles döntési jogkörrel működött tovább. A mezőgazdasági elnökhelyettes Jakab Albert, az ipari elnökhelyettes Kiss Tamás lett, így az alap- és a melléktevékenység irányítása erőteljesen elkülönült.

Az egyesülés után a legfontosabb feladat az új üzemszervezet kialakítása volt, amely megfelelt a „vállalatszerű gazdálkodás igényének."192 A legjellemzőbb részét az ágazati rendszer bevezetése képezte. Ez a rendszer az ágazati vezetőknek nagyobb önálló döntési jogkört biztosított, amellyel azonban az első években a tapasztalatlan vezetők nem mindig tudtak élni. Természetesen a közvetlen párt- és az állami felügyelet továbbra is fennmaradt. A tsz vezetősége „hatékony munkakapcsolatot épített ki a községi párt és államigazgatási szervekkel csakúgy, mint a Járási Pártbizottsággal, a Járási Hivatallal, valamint a többi járási és megyei szervekkel." A szakszövetkezeten belül pedig a párt alapszervezet „hasznos iránymutatásaival... támogatta az operatív vezetés munkáját."

A szakszövetkezetnek el kellett készítenie az 1976-1980 közötti ötéves tervet, amelynek legfontosabb részét a mezőgazdasági szakszövetkezetről a mezőgazdasági termelőszövetkezeti formára való áttérés előkészítése jelentette, ugyanis ennek a változásnak 1980-ra meg kellett volna történnie a felsőbb szervek elképzelése szerint.193 A terv részletesen tartalmazta az összterület hasznosítását, a vetésszerkezet átalakítását, a foglalkoztatási lehetőségek felmérését. Ennek ellenére a „korszerűsítést" sikerült a szövetkezetnek elkerülnie a bevezetés előtt álló új jövedelemszabályozásra és új árrendszerre való hivatkozással.194 A szakszövetkezet részéről végzett számítás szerint 35 millió Ft-ba került volna ez az akció.195 Emiatt is, de különösen az egész szakszövetkezet ellenállásán meghiúsult a „korszerűsítési" kísérlet.

A Közös Út Szakszövetkezet alapszabálya 1974. március 1-én lépett életbe.196 Ebben meghatározták a testületi szervek rendszerét és a vezetői munkakört betöltők feladatát, amelyet 1978-ban átszerveztek. Három közgyűlési bizottságot (ellenőrző, döntő, nőbizottság) alakítottak meg. A közgyűlés alá rendelt vezetőség ( a szociális, háztáji és oktatási-kulturális bizottságaival) irányította az elnökön keresztül az igazgatási, a termelési és a gazdasági szervezetet.197 Az 1986-ban elhalálozott Illés György elnök helyére Szabó Lászlót választották.198

A termelés szerkezete

A termelés értéke - az inflációt nem számítva - nyolcszorosára emelkedett 1973 és 1990 között. Ez azt jelenti, hogy az 1973 évi 93.366.000 forintos árbevétel 1990-re 758.386.000 forintra növekedett. (1990-ben az átalányelszámolásos rendszer miatt kb. 250 millió Ft árbevétel halmozódással lehet számolni!) Az utolsó évtől eltekintve nagyjából fele-fele arányt jelentett a bevételnél az alaptevékenység és a kiegészítő tevékenység. 1990-ben az alaptevékenység az árbevétel háromnegyedét tette ki, elsősorban a tehenészet, a mezőgazdasági szolgáltatás (háztáji) és a növénytermesztés révén. A kiegészítő tevékenységből eredő árbevétel nominális összege alig emelkedett, ami az infláció miatt jelentős termelés-visszaesést jelent.

Az árbevétel szerkezete a fő ágazatok szerint 1973-1990 között 199

Év
Alaptevékenység
Kiegészítő tevékenység
Összesen
ezer Ft % ezer Ft % ezer Ft
1973 48095 51,5 45271 48,5 93366
1980 103872 40,7 151485 59,3 255357
1985 155765 54,9 128219 45,1 283984
1990 557922 73,6 200464 26,4 758386

 

Az árbevétel szerkezete 1977-1990 között

Ágazat
1977
1984
1990
ezer Ft % ezer Ft % ezer Ft %
Növénytermesztés 7196 3,7 14036 4,8 91172 12,0
Tehenészet 21014 10,9 53355 18,4 218347 28,7
Sertéstelep 6505 3,4 12178 4,2 24755 3,3
Mezőgazdasági szolgált, és egyéb 61808 32,2 76214 26,3 223648 29,5
Alaptevékenység összesen 96523 50,2 155783 53,7 557922 73,5
Szolgáltató üzemág 69080 36,0 58880 20,3 15872 2,1
Ipari tevékenység 24254 12,6 59371 20,5 134850 17,8
Egyéb 2241 1,2 15966 5,5 49742 6,6
Kiegészítő tevékenység összesen 95575 49,8 134217 46,3 200464 26,5
Összes árbevétel 192098 100,0 290000 100,0 758386 100,0

Arányait tekintve legjelentősebben (három-négyszeresére) a növénytermesztés és a tehenészet árbevételei emelkedtek, ugyanakkor a szolgáltató üzemág árbevételi összege, de különösen az aránya drasztikusan csökkent. A gazdálkodás anyagi feltételeit a beruházások (másfél évtized alatt csaknem háromszáz millió Ft) jelentősen javították. A felét gépek és járművek vásárlására, a másik felét különböző létesítmények építésére, korszerűsítésére (pl. 1975-ben a szárítóüzem, 1977-ben és 1978-ban a tehenészeti telep, 1979-ben a kocaszállás, 1988-89-ben az öntözéses beruházás, mely a térségben a legjelentősebb volt) fordították. A beruházások forrása zömmel saját erőből, kisebb részben hitelből, kölcsönből és állami támogatásból eredt.

Beruházások 1975-1990 között (ezer Ft) 200

Év Összes beruházás
Ebből
Forrás (%)
Épület, építmény Gépek,
járművek
Egyéb Saját erő Állami támogatás Hitel, kölcsön
1975 4556 1803 2753 - - - -
1980 13061 770 12190 101 55,1 9,2 35,7
1985 6237 2081 2267 1889 60,8   39,2
1990 5012 2202 1428 1382 100,0 -  

Növénytermesztés

A szövetkezetek egyesülésével a művelési ágak szerkezete nem változott. A legjelentősebb művelési ágnak a szántó maradt (85-90%-os aránnyal), különösen a tagi művelésű területen (95-98%). Szőlő csak a tagi művelésű földeken, míg a közösen művelt területekhez még csekély kiterjedésű gyep, erdő nádas és művelés alá nem vont föld tartozott. Az erdőterületen az első években akác- és nyárfa kitermelést folytattak, telepítéssel párhuzamosan. Később az ócsai Vörös Október Tsz-szel közös társulást hoztak létre az erdészet működtetésére.201

Művelési ágak 1971-1990 között (hektár) 202

 

Művelési ág Közösen művelt terület Tagi művelésű terület Összesen
1980 1990 1980 1990 1971 1980 1990
Szántó 2090 2107 1783 1819 3787 3873 3926
Kert-gyümölcs - 7 1 1 4 1 8
Szőlő   - 80 36 84 80 36
Gyep 186 102     120 186 102
Erdő 281 220 - - 187 281 220
Nádas 9 19 - - 12   19
Fanét 182 193 - - 112 182 193
Összesen 2748 2648 1864 1856 4306 4603 4504

A közösen művelt szántóterületen (átlagos aranykorona értéke 13,72/hektár)203 a géppel művelhető növényeket termesztették. A kukorica, az őszi árpa, a napraforgó és a lucerna vetésterülete az 1970-es évek végétől jelentősen növekedett. A tritikálé és a rozs termesztése viszont megszűnt, valamint erősen csökkent a cirok vetésterületi aránya. Több növényfajta (füves here, repce, mustár, mohar, szudáni fű, takarmánykeverék, dinnye, rizs) csak néhány évben szerepelt a szántóföldi termesztésben. Alapvetően az egész ágazat a tehenészet és a sertéstelep részre állított elő takarmányt.

Szántóföldi növények vetésterülete (hektár) 204

Növény/ Év 1974 1980 1985 1990
Búza 224 202 315 344
Rozs (siló ) 430 108   153
Tritikálé 36   - -
Őszi árpa 26 92 296 125
Kukorica 354 796 600 509
Siló kukorica 80 331 284 -
Napraforgó 56 217 172 434
Lucerna 34 110 304 14
Füves here 150 -   -
Cirok 48 153 - 201
Mohar 53      
Szudáni fű 32 - - -
Takarmány keverék - 30 104  
Egyéb (vetetlen) - 51 - 200
Összesen 1523 2090 2075 1980

Másfél évtized alatt a termésátlagok emelkedései a jobb fajták (pl. hibridkukorica) bevezetésének következményei voltak.205 Az ingadozásokat jórészt az időjárás változékonysága okozta. A műtrágyázás mennyiségi növelése a jelentős költségnövekedés miatt már nem volt lehetséges. Erőteljesen terhelte a kiadásokat az öntözés is, különösen az aszályos években. (1990-ben 1.228.000 m3 vizet öntöztek a szakszövetkezet közös művelésű földjein.)206

Fontosabb szántóföldi növények termésátlaga (q/hektár) 207

Év/Növény Búza Rozs Árpa Kukorica Napraforgó Lucerna
1974 35,7 18,8 23,1 30,5 12,2 174,4
1980 46,0 22,8 42,6 51,7 13,0 65,1
1985 51,0 - 31,0 61,0 15,0 51,0
1990 42,4   32,6 71,2 20,0  

Állattenyésztés

A szövetkezet alaptevékenységének másik területe, az állattenyésztés (a tehenészet és a sertéstelep) adta az összes árbevétel 15-30%-át. Különösen a tehenészet töltött be fontos szerepet. A szarvasmarha (ezen belül a tehén) állomány mennyisége másfél évtized alatt több mint a kétszeresére növekedett Ezért, valamint a termelékenység javulásával a tejtermelés mennyisége csaknem a négyszeresére emelkedett.208

Szarvasmarha tenyésztés legfontosabb adatai 209

Év Összes állat db Ebből tehén db Értékesített tej hl Egy tehénre jutó tejhozam liter Abrakfelhaszn. q/liter
1974 789 422 11740 3838  
1980 939 690 34680 5026 415
1984 1596 777 39120 5127 460
1990 1789 998 44810 5167 295

A termelékenység növekedésében fontos szerepet játszott az 1974-ben megindított fajtaváltás.210 A megjelent hungarofríz tehenek lényegesen több tejet adtak, mint a magyar barna és magyar tarka állomány. Ennél a fajtánál már az 1970-es években 4000 1 feletti átlagos tejhozamot értek el. Az 1980-as években pedig a tejhozam ötezer liter fölé emelkedett, amely az egyik legkiválóbb hazai eredménynek számított.211

A sertéstelepen a tárgyalt időszakban mintegy másfélszeresére emelkedett az állatok száma, de a tenyészkocáké alig változott. Alapvetően áttértek a vemhes koca-süldő értékesítésére. A fialási átlag viszonylag kiegyenlített átlagot mutat. A fajlagos abrakfelhasználás 5 kg/hús érték körül mozgott.212 Az 1970-es években új korszerű technológiát (battériás rendszert) vezettek be.

Sertéstelep legfontosabb adatai 213

Év Összes állat db Ebből tenyészkan db Ebből tenyészkoca db Fialási átlag
1976 1184 10 122 9,8
1979 2005 11 150 9,6
1983 1802 11 125 10,1
1987 1684 16 133 9,3

A telepen az 1970-es évek közepén próbáltak végrehajtani fajtaváltást, ugyanis a tenyésztett észt-lapály iránt csökken a kereslet.214 Helyette intenzívebb (nagyobb súlyú, kisebb szalonnavastagságú) fajták kerestek az Állattenyésztési Felügyelőség segítségével, de a holland-lapály törzstenyészetet nem sikerült beindítani, alapanyag hiánya miatt. Így folytatták az észt-lapály fajta tenyésztését, majd 1986-ban ténylegesen megkezdték a fajtaváltást magyar-lapályra.215 (Ez az oka ebben az évben a tenyészkoca- és kanlétszám drasztikus csökkenésének.) Hasonlóan a tehenészethez, a sertéstelepen is kiváló eredményeket értek el a tenyésztők. 1990-ben pl. az OMÉK-on a „koca- és kansüldő csoport" ezüstérmes lett.216 Az állattenyésztő telepek és a tagi állattartók takarmányszükségletét zömmel maga termelte, illetve állította elő a szövetkezet. (Ez a mennyiség pl. 1985-ben 2061 t szarvasmarhatápot, 6002 t szilázst, 1230 t sertéstápot és 2089 t szénát jelentett.)217

Háztáji gazdaságok

Az alaptevékenységen belül igen fontos szerepet játszott a mezőgazdasági szolgáltatás, illetve a háztáji gazdaság termelésének koordinálása, a felvásárlás megszervezése. A tagi gazdaságok zöme (több mint 80%-a) 3 hektár alatti parcellákon működött, az átlagos nagyság 2,2-2,4 hektár volt, ami a máshol szokásos tsz háztáji földekhez képest valamivel nagyobbra rúgott.

Tagi gazdaságok száma a földek nagysága szerint 218

Év 0-1 ha 1-2 ha 2-3 ha 3-4 ha 4-5 ha 5-ha Összesen
1981 198 296 199 90 28 17 828
1985 187 269 194 78 35 24 787
1987 205 270 172 81 31 27 786

A gazdaságok zöme ugyanazon a helyen volt, ami lehetővé tette a tagoknak a hosszabb időre való tervezést és beruházást.219 Az 1800 hektárt meghaladó tagi művelésű terület szántóból (minimális kert-gyümölcsösből) és néhány hektár szőlőből állt. Az egyéni művelésű szántóterület csaknem olyan nagyságú volt mint a közös művelésű. Ténylegesen különbség a kettő közt az, hogy a tagi gazdaságokban elsősorban munkaigényes (hagyományos alsónémedi) kultúrákat termeltek, főleg burgonyát, a kukorica, lucerna, uborka, karfiol, kelkáposzta és egyéb zöldség mellett. Megjegyzendő, hogy a nyolcvanas években az eddig monokultúrában termesztett burgonya és zöldségek mellett helyet kaptak a takarmánynövények is, így a vetésforgó jótékony hatást gyakorolt az állattartásra és csökkent a talaj fertőzöttsége is.220 Ebben természetesen szerepet játszott az a körülmény is, hogy ekkor Alsónémedi egész határában burgonya vetési tilalmat rendeltek el a fonálféreg fertőzés miatt.221 Ezt a tilalmat csupán a nyolcvanas évek végén kezdték el fokozatosan feloldani. Sok sertést, szarvasmarhát értékesítettek a tagok, pl. sertés esetében ez a mennyiség a többszörösét tette ki a szövetkezet sertéstelepéhez képest, amit a szakszövetkezet vemhes kocasüldők kihelyezésével segített elő. A községben (zömmel a szakszövetkezet tagjai) pl. 1975-ben hatszáz lovat, több mint ötszáz szarvasmarhát, hétszáz juhot, négyezernél több sertést és csaknem harmincezer baromfit tartottak.222 Ebből a szövetkezeten keresztül értékesítettek 2132 db sertést, 306 db szarvasmarhát. A tejet a helyi tejüzembe adták le évi két-háromezer hl mennyiségben.223

A szövetkezet vállalta a tagi földek szükség szerinti gépi megművelését, a vetőmag, műtrágya, valamint a vemhes kocasüldők biztosítását. (1975-ben 91 vagon vetőburgonyát és 82 vagon vegyes műtrágyát adott el a szövetkezet a tagságnak.224 1990-ben 210 t vetőburgonyát, 7,5 t zöldség vetőmagot, 509 t műtrágyát -összesen 16.783-000 Ft értékben - biztosított a szövetkezet, valamint 230 hektáron végzett el vetést és 338 hektáron kombájnolást.225) A szövetkezet ezenkívül öntözőcsöveket, kisgépeket szerzett be a tagoknak, kedvezményes áron, ugyanis a nagybani beszerzés lehetőséget nyújtott erre. Az 1980-as évek elejétől megfigyelhető a gépi munkák végzése iránti igény csökkenése, mivel megállapítható volt, hogy „egyre több tagunk rendelkezik a szükséges erő- és munkagéppel."226 Az állattartók (és a szövetkezeti tagsággal nem rendelkezők) részére 1989-ben a szövetkezet megindította a tápértékesítést, évente mintegy 50 tonnás mennyiséggel. Nagyon fontos része az együttműködésnek a tennékek értékesítésének a megszervezése. A tagi földeken termelt burgonya és zöldség, valamint a leadott állatok értéke 1980-ban 37.225.000 Ft, 1985-ben 50.515-000 Ft volt.227 A szerződésen felüli terményeket - főleg burgonyát és zöldséget - a tagok (általában a szövetkezet tehergépkocsijain) beszállították a budapesti Bosnyák téri piacra eladásra.

Tagság termékeinek értékesítése 228

termék
1980
1985
1990
mennyiség érték eFt mennyiség érték eFt mennyiség érték eFt
Burgonya 1338t 6063       -
Uborka 72 t 372 25 t 439 308 t -
Káposzta 252 t 378 635 t 4l6l 215 t 1872
Karfiol 545 t 2066 652 t 6003 215t 3437
Egyéb zöldség 138 t 144 542 t 1788 - -
Sertés 6132 db (697 t) 22287 844 t 36135 3240 db  
Szarvasmarha 206 db (109 t) 4020 57 t 2416 249 db  
Baromfi 21410 db (34 t) 1004 -   -  
Juh -   12 t 720 213db  
Gyapjú -   3t 147    
- - 15 t 473 19 db  
Összesen - 36334 - 52282 - 5309

 

A szövetkezeten kívül a budapesti ZÖLDÉRT, a nagyrédei Szőlőskert Tsz is vásárolt fel burgonyát, zöldséget. 1982-től az Ócsa és Vidéke ÁFÉSZ-alakítottak a tagok gazdasági társaságot.229 A kiváló minőségű termékek egy része exportra került (pl. 1977-ben 157 vagon burgonya).230

Kiegészítő tevékenység

A kiegészítő tevékenység az alaptevékenységgel nagyjából azonos súlyt képviselt a szövetkezet gazdálkodásában. Az ipari tevékenység felölelte a varroda, a lakatos üzem, építő üzem, szállító üzem fafeldolgozás, kavicsbánya, vérsavóelőállító, műszerész részleg működését. A kavicsbányát 1976-ban megszüntették környezetvédelmi okok miatt.231 Az 1980-as évek végén alakul meg több ipari részleg: A spektrum szakcsoport tagjai mellékfoglalkozásként vérsavót állítottak elő. A Hyppolit a szövetkezet takarító részlegeiből alakult, a Műszolgáltató pedig elsősorban sport- és szabadidő cikkeket állított elő. 1987-ben ezek a részlegek már 64 millió Ft árbevételt produkáltak.

Tagok, alkalmazottak

A szövetkezetek egyesítése utáni első években a tagság túlnyomó része (95%) nem vett részt a közös munkában. Ennek fő oka abban állt, hogy a többség idős, nyugdíjas volt, pl. 1975-ben a hatvan éven felüliek tették ki a tagok kétharmadát, a harminc év alattiak aránya pedig csak 4% volt.232 Jellemzőként elmondható, hogy a családokon belül a fiatalok budapesti (vagy helyi) üzemekben dolgoztak, az (általában szakképzettséggel nem rendelkező) idősebbek szövetkezeti tagként a saját gazdaságukban termeltek. A szövetkezet a közös munkához szükséges munkaerőt a hat-nyolcszáz fős alkalmazott gárdával oldotta meg, bár a kampánymunkák idején így is előfordult munkaerőhiány.233 A szövetkezet vezetése a közös munkában résztvevő tagok számát az alkalmazottak beléptetésével növelte elsősorban, de a központi rendelkezések is ebbe az irányba hatottak. Így 1977-ben 218-an, 1978-ban pedig 699-en léptek be a tagok sorába. Ezzel ugrásszerűen megnövekedett a közös munkában résztvevők száma és aránya, bár a nyugdíjasok száma természetszerűleg továbbra is magas maradt. (1990-ben 615 nyugdíjas tag volt, a tagság 43,7%-a).234 Az 1980-as években csökkent a közös munkában résztvevők aránya, elsősorban a termelés racionalizálása következtében.

Tagok és alkalmazottak száma (fő) 235

 

1974 1980 1985 1990
Tag 1225 1798 1566 1406
Ebből a közös munkában résztvesz 50 913 617 349
Alkalmazott 637 78 - 216

A szövetkezet a tagság háztáji termelésének integrálásán túl - mint a település legnagyobb termelő nagyüzeme - komoly anyagi erővel résztvett a saját dolgozóit, másrészt a község egészét érintő szociális és kulturális feladatok megoldásában. Ennek a nagysága kétszázezer forintról (1975-ben 216.000 Ft)236 az 1980-as évekre egymillió ft fölé emelkedett.237 Díjmentesen végzett a szövetkezet olyan közcélú munkákat, mint a szeméttelep működtetése, a községi utak karbantartása, óvodások, tanulók szállítása. Ehhez jött még a kollektívák társadalmi munkái az iskola, a könyvtár részére, vagy akár a budapesti Nemzeti Színház építésére. A szövetkezet háromszor nyerte el a Kiváló Szövetkezet kitüntetést.238 A kollektívákban, „Szocialista brigád"-okban dolgozó tagokon és alkalmazottakon kívül már 1976-ban elismerték miniszteri kitüntetéssel a háztájiban végzett munkát is. (A tejtermelésben elért eredményéért kitüntették Deli Miklósnét és Ó Juhász Kálmánt.)

A szövetkezet átalakulása

A nyolcvanas évek második felében megindult politikai változások felgyorsították a gazdasági életben a piacorientált termelésre való áttérés folyamatát. Egyik útnak mutatkozott az „átalányelszámolásos" és a „belső vállalkozású" rendszerre való áttérés, amely 1989-ben már általánossá vált szövetkezetekben.239 Ennek előnyét a vezetők abban látták, hogy „jelentősen növeli az ágazati önállóságot, az egyéni jövedelmeket", ugyanakkor számoltak azzal, hogy „vállalkozóbb típusú, kockázatot is elviselő dolgozók tudják csak eredményesen működtetni." A társasági törvény adta lehetőségek szerint több részleg önállósult. A nyereségorientált gazdasági formák bevezetése ellenére több nehézséggel kellett a szövetkezetnek szembenéznie az 1980-as évek végén. A vezetőség a saját bőrén érezte, hogy „nap mint nap küzdeni kell az állvamaradásért. Munkát megtartani, új munkaalkalmat találni rendkívül nehéz."240 A romló pénzügyi fegyelem miatt 1988. év végén már 17 millió Ft-tal tartoztak a szövetkezetnek különböző cégek, ami egy év múlva már 28 millió Ft-ra rúgott. Az árbevétel ugyan nőtt ebben az időben, de a nyereség erősen lecsökkent az áremelkedések miatt. Csak maga a bértömeg tízmillió forinttal emelkedett 1989-ben (68,27 millió Ft) az előző évhez képest. Egyes ipari részlegeket igen hátrányosan érintette pl. a dömpingáron bekerült távol-keleti import árutömeg.241 A lemezlakatos munkát (úthenger-alkatrészek gyártása) végső üzem nem tudta a német piacon megszabott minőséget tartani, ezért a német cég felbontotta a szerződést. A legdrasztikusabb veszteséget a dotációs rendszer és az elvonási rendszer módosítása jelentette:242

 

1989 1990
Árkiegészítés, támogatás (eFt) 23879 11550
Elvonás, befizetés (eFt) 58774 67842
Egyenleg (eFt) -34895 -56292

Komoly problémát okozott a közösen, illetve a tagi gazdaságokban előállított mezőgazdasági termékek értékesítése. Pl. a sertéstelep 1989-ben 732 db tenyészállatot adott le, 1990-ben már csak 434 db-ot. A mennyiségi visszaesésen túl az alacsonyabb ár is sújtotta a termelőket. A háztáji ágazatban a tagok részére végzett gépi munka 1989-ben már veszteséges volt, mivel a szövetkezet nem akarta az összes költségnövekedést áthárítani. A zöldségfelvásárló telep kedvezőbb kihasználása érdekében közös raktáráruházat nyitottak 1989-ben a PANNONPLAST Műanyagipari Vállalattal. Állandó gondként jelentkezett az a körülmény, hogy amikor a szabadpiacon magas az ár, a szövetkezet nem tudja felvásárolni a terméket, amikor viszont árudömping van és a nagybani piac nem fogadja az árut, átvételi nehézség alakul ki a felvásárló telepen. A jogszabályokban előírt földrendezés lebonyolítására már 1990-ben létrehoztak a szövetkezetben egy 17 tagú földrendező bizottságot, melyből 10 fő csak tagi gazdaságban dolgozó, 5 fő közösségben dolgozó és földdel rendelkező. 2 fő pedig közösben dolgozó, földdel nem rendelkező volt. Alapelvként kimondták, hogy legyen kijelölve egy jó és egy gyengébb terület, így mindenkinek két tagban adják ki a földet. Ugyanakkor a tanyákhoz tartozó területet a tanya gazdájának kell kiadni. Összesen 333-an jelentették be a föld iránti igényt, akikből aztán 38 fő nem jelent meg, 95-en nem kérték ki a földet, kétszázan pedig bejelentették igényüket 374 hektár földre. A megigényelt földek kiadása 1992. december végéig egy új törvény alapján megtörtént.

2. Közép-magyarországi Tejipari Vállalat Alsónémedi Üzenne

Alsónémedi legrégibb ipari üzeme, mely a legjobban kapcsolódik a község hagyományos gazdálkodásához, 1939-ben kezdte meg működését, mint Alsónémedi és Vidéke Tejszövetkezet.243 Az induláskor néhány emberrel napi párszáz liter tejet feldolgozó szövetkezet termelése az 1940-es évek végére jelentősen megnövekedett, ekkorra a napi feldolgozás négyezer liter lett. 244 A feldolgozott tejet főleg Csepelen és Pesterzsébeten értékesítették, a tejet közvetlenül szállították a boltokba. A felvásárlás Alsónémedin kívül kiterjedt Bugyi, Ócsa és Sári körzetére is. 1949. február 15-én államosították a tejszövetkezetet, melynek neve Nagybudapest és Vidéke Tejipari Vállalat Alsónémedi Telep lett. A feldolgozott tej mennyisége néhány év alatt a többszörösére emelkedett. 1948-ban 6 ezer, 1958-ban 15 ezer, az 1960-as évek közepétől már 22-24 ezer liter volt az egy napra eső tejfeldolgozás.245

A kor szokásának megfelelően többször átszervezték az üzemet és az elnevezése is többször változott.246 A neve 1951-ben Pest megyei Tejipari Vállalat, 1953-ban Pest-Nógrád megyei Tejipari Vállalat telepe, 1963-ban Budapest es Vidéke Tejipari Vállalat Alsónémedi Telepe, 1971-ben Közép-magyarországi Tejipari Vállalat Alsónémedi Üzeme lett. A profilja - azaz a tehéntej feldolgozása - alapvetően nem változott. 1959-ben hozzácsatolták a kunszentmiklosi üzemegységet, ahol (15 dolgozóval) juhtejet dolgoztak fel.247 Már az előző években is vásároltak fel juhtejet Bankházán és környékén, amelyből gomolyát készítettek Dömsödön.248 A tehéntejből készített minőségi tejet, pasztőrtejet, soványtejet, tejfölt, túrót, tejszínt, sajtot, vajat, vagyis a tejfeldolgozás egész termékskáláját forgalmazták. A sajtot és vajat Budapestről kapták és csak az értékesítését végezték. A már említett juhtejből 1963-tól kiváló minőségű kaskával juhsajtot készítettek, elsősorban exportra. Szállítottak Soroksárra, Csepelre (a Csepeli Vasgyárba védőitalként), a Budapesti Csokoládégyárba, Szigethalomra, Dunaharasztiba, valamint a Dabasi-járás és a Ráckevei-járás községeibe. Az értékesítési területhez számított még a tököli szovjet katonai bázis, a bankházi szovjet repülőtér és a Tököli Fiatalkorúak Fogháza is.249 A kiszállítást az évek során modernizálták. A lovaskocsis fuvarozást felváltotta hamarosan a teherautó, majd később még a tankautóval történő szállítás. 1973-ban már két tehergépkocsival és egy 3800 literes tankautóval oldotta meg a tejüzem a begyűjtést, az áruszállítást pedig hat db öttonnás és egy db 2,2 tonnás tehergépkocsival bonyolították.250 1983-ban már 6 db tartálykocsi és 9 db termoszkocsi végezte a szállítást.251 A nagy gépparkra szükség volt, mivel naponta több mint kétszáz boltot és intézményt, közte 25 iskolát láttak el tejjel, tejtermékkel. Ezen belül Alsónémedi boltjaiban naponta 600 1 tejet, 200 tejfölt, 100 kg túrót, 80 kg sajtot, 80 kg vajat, az általános iskolába pedig 108 db poharas kakaót és 78 db poharas tejet szállított. A magángazdaságok visszaszorulása, illetve a szövetkezesítés után természetszerűleg a felvásárlás súlya áthelyeződött a termelőszövetkezetekre és az állami gazdaságokra. 1973-ban 26 tsz-től és 2 állami gazdaságtól vásároltak fel tejet.

A termelés mennyiségi és minőségi növekedését a nagyarányú beruházások és a munkaerő számának gyarapodása biztosította.252 Az első korszerűsítési munkákat az államosítás (1949) után közvetlenül megkezdték. Az üzembővítés mellett nagyobb teljesítményű fölözőgépet, hőcserélő átvételi tartályt, motoros centrifugát állítottak be, valamint gépkocsit kapott az üzem. 1954-től indult a túró és a tejföl előállítás. 1958-ban az üzembővítés során új kazánházat és tározóhelyiséget építettek és ehhez nagyobb hűtőkompresszort és gőzkazánt állítottak be. Az újabb korszerűsítések 1966-ban kezdődtek. Először a nyitott tárolótartályok helyett zárt, szigetelt tartályokat építettek be, majd az elhasználódott tejvezetékek kicserélése következett rozsdamentes acélvezetékekre. 1968-ban gőzkazáncserét végeztek, 1972-ben helyezték üzembe az új kazánházat és kompresszorházat.253 1973-ban tejcsomagoló automatát szereltek fel, amely segítségével megkezdték a polipack műanyag csomagolású tej forgalmazását. 1976-ban új pasztőr vonal épült (5000 liter/óra kapacitású gépekkel,)254 1978-ban befejeződött a hűtőtér átalakítása, jelentősen növelték a tároló, feldolgozó és csomagoló kapacitást. A dolgozói létszám (1958-ban 41 fő, 1965-ben 81 fő, 1976-ban 75 fő, 1985-ben 53 fő) a hatvanas évek közepén érte el a csúcsot, majd a korszerűsítésekkel lassú csökkenés következett be.255

A tejüzem vezetője 1954-től Nagy Dezső volt, majd 1972-től Kiss Imre.256 Mindketten megkapták az élelmiszeripar Kiváló Dolgozója kitüntetést. 1986-ban a nyugdíjba vonuló Kiss Imre utóda Kertai László lett. 1986-ban a környezetszennyezésre hivatkozva a Középmagyarországi Tejipari Vállalat bezárta az üzemet, nem vállalta a probléma megoldását jelentő beruházáshoz a 10 millió forint kifizetését. (Az üzem szennyvizét zsírfogó aknákon keresztül egy másfél km távolságban lévő turjános védett területre vezették, amire az engedélyt csak ideiglenesen kapták meg.) 1991-ig szünetelt Alsónémedin a tejüzemben a termelés.257 Ekkor új névvel (Svábtej) és szervezetben indult meg a munka.

3. Közép-magyarországi MÉH Nyersanyag Hasznosító Vállalat Bontótelepe 258

A telephely 1967. január 1-én kezdte meg működését. Létrehozást az indokolta, hogy a főváros környékén szükség lett egy olyan új telepre, ahol a kiselejtezett tehergépkocsik és villanymotorosok begyűjtését, feldolgozását el lehet végezni. Az Alsónémedin létesített bontótelep országos begyűjtési körrel rendelkezett, így jöhetett létre az anyagok tömegméretű feldolgozása. Az első évben még a szabad ég alatt dolgoztak az emberek, eleinte jobbára csak kézi szerszámokkal. Az első évek az építkezések, a nagy beruházások ideje volt: vasvázas betonpadlós színt, majd zárt raktárakat, kétszintes irodaépületet, szociális létesítményt, gépkocsijavító műhelyt, beton útburkolatot építettek. A dolgozói létszám a kezdési 5 főről az 1970-es évek közepére 120-ra emelkedett. A későbbi időszakban - a tevékenység szűkülésével - a 80 alá csökkent. A dolgozók mintegy 90%-a helyi lakos volt. A kezdeti sűrű vezetőváltások (1967-1971 között ötször) után 1971-ben Bodó Sándort nevezték ki a telephely élére, aki az indulástól résztvett a munkában, mint a központból ide irányított szakember.

A MÉH Vállalat szerződést kötött az AUTOKER és a MAGÉV Vállalatokkal, ugyanis a rendeletek értelmében a kiselejtezett tehergépkocsikat csak az AUTOKER, a gépi berendezéseket, villanymotorokat és más üzemi hulladékot csak a MAGÉV vásárolhatta fel. A vállalatokhoz irányított hulladék jelentős része - a szerződés értelmében a MÉH Vállalat Alsónémedi telepére „zúdult". Ez azt jelentette, hogy naponta két-háromszáz teherautó állt a telep előtt hosszú sorokban. Még a környék területeit is igénybe vették tárolási célra. A hetvenes években beinduló vállalati rekonstrukciók (pl. a könnyűipari üzemek, Ajkai Hőerőmű) során kiselejtezett gépi berendezéseket is ide szállították. A kapacitás egyenletes kihasználása érdekében a Dabasi Járás területén lévő összes gazdasági szervvel szerződést kötöttek a hulladék átvételére, valamint vállalták a lakossági begyűjtést is. Szintén a begyűjtött hulladékot növelte az a tény is, hogy az első években a vállalatok a selejtet úgy elszámolhatták, hogy az nem terhelte a nyereséget. A telep az anyagok széles skáláját tette újrahasználhatóvá a bontással. A munka zömét a teherautók és a villanymotorok feldolgozása jelentette. Ezekhez járult még a festékes kannák és hordók felújítása. (Az edények kiégetését később környezetvédelmi okok miatt meg kellett szüntetni.) Végezték a MÉH vállalatok gépkocsijainak, erőgépeinek a javítását is. 1974-ben indult az autógumi feldolgozás az osztrák SEMPERIT cég leányvállalatával kötött szerződés alapján. A bányagödörben felhalmozott autógumit helyben feldarabolták, majd elszállították az említett vállalathoz további feldolgozásra. A Beremendi Cement és Mészművek ugyancsak átvett darabolt gumit, amit energiahordozóként hasznosítottak.

A bontótelep tevékenységének bővülésével párhuzamosan teremtették meg a munkafolyamatok gépesítését: 1967-ben a villanymotorok bontását segítő kompresszort állítottak be. 1971-ben a hordófelújítást gépesítették, valamint nagy teherbírású autódarut és emelővillás targoncát állítottak be. 1974-ben az öntvények darabolására törőtornyot hoztak létre. A telep az 1980-as évek elejétől kénytelen volt a tevékenységi körét szűkíteni. Az ezt előidéző okok részben a szigorú környezetvédelmi előírások miatt következtek be: a gumi darabolás, a villanymotorok bontásánál és a hordójavításnál az égetés megszűnt. Másrészt a piacgazdaság irányába ható tényezők hatására az ország távolabbi részéből nem ide szállították a bontásra ítélt anyagokat. Megszűnt az autójavító tevékenység is. A kohók fizetésképtelensége miatt nehézség adódott a részükre történő alapanyag szállításánál. Ugyanakkor sorozatban kapták meg az iparengedélyt hulladékgyűjtésre magánvállalkozók, akik természetszerűleg csak a gazdaságos anyagok gyűjtését végezték. A vállalatoknál csak a kevésbé gazdaságos, vagy a ráfizetéses hulladékgyűjtés maradt általában. 1990-re csupán a fémgyűjtést, valamint ezek osztályozását és darabolását végezték a telepen, a korábbi időszakhoz képest mintegy harmaddal kevesebb munkaerővel. Az első években a mezőgazdaságból jött dolgozóknak szokatlan volt az ipari vállalatnál szokásos munkafegyelem, ugyanis az itt dolgozó emberek nem szívesen vettek rész kényszerű túlmunkákban (pl. vagonrakás, vagy hulladékgyűjtési kampány), mivel a háztáji gazdaságok szintén sok időt igényeltek, különösen a betakarítások és más munkacsúcsok idején. A nehézségek ellenére a mezőgazdaságból jött dolgozókból az évek során igen jó ipari munkások lettek, jó kollektíva alakult ki. Az Alsónémedi telep minden évben teljesítette a tervfeladatát, többször megkapta a „Kiváló Telep" címet.

4. ELZETT Fémlemezipari Művek Írószergyára Alsónémedi Telepe 259

1969. április 18-án kezdte meg Alsónémedin működését a telep egy Sallai utcai magánházban. Még ebben az évben a Rákóczi utcában, majd 1973-ban a Vörös hadsereg úton nyílt egy-egy telephely. Ezek mind magánszemélyektől bérelt kis épületek voltak. A kezdeti években a fő profilt a biztonsági lemez sarok, a bútoripar részére ajtópánt, rajzeszköz, univerzális nyomógombos irón és precíziós körző gyártása jelentette. A termelés emelkedésével - ami magával hozta a dolgozói létszám növekedését is (az induló 18 fő az 1970-es évek közepére a tízszeresére nőtt) - szükségessé vált egy nagyobb és korszerűbb műhely kialakítása. Alkalmasnak látszott erre a célra a Templom utcai megüresedett iskolaépület, amit többszöri egyeztetés után hosszúlejáratú bérleményként megkapott az üzem. 1976-ban megkezdték az építkezést és 7-8 millió Ft-os beruházás után 1978-ban átadták az új szerelőcsarnokot, ahol összpontosították a termelést, ami kedvező volt az irányítás és a munka megszervezése szempontjából is. (Egy darabig még egy kis műhely külön is működött, ahol forgácsoló gépeken dolgoztak, de néhány éven belül ez is átkerült az említett szerelőcsarnokba.)Az építkezés után az írószergyár megvásárolta a nyugatnémet Heinze cégtől a teljes technológiai licencet a korszerű rugós bútorpánt gyártására. (A rugóspánt alkalmazásának lényege az, hogy az ajtóra nem kell külön mágneses csappantyút, vagy zárat szerelni, hanem a rugó oldja meg az ajtó zárva tartását.) Alsónémedire egyes alkatrészek gyártása mellett a szerelő gépsorok kerültek, az írószergyár más telephelyein pedig alkatrészgyártás történt. Négyféle pántot gyártottak: 180 fokosra nyíló rugóst, a három 90 fokosra nyílóból 14 mm-es rugóst, 11 mm-es rugóst és 11 mm-es nem rugós típust. Az új gépsorok beállításával a dolgozók kisebb fizikai erőfeszítéssel jóval (160-180%-kal) több terméket tudtak előállítani, ami napi 25-30 ezer pánt összeszerelését jelentette. A technológia pontos alkatrészgyártást és fegyelmezett munkát követelt meg. Eleinte a termelékenység alacsony volt, de hamarosan a dolgozók begyakorolták a munkát és elérték azt a szintet, amit a Heinze javasolt. Az új pántokkal nemcsak a hazai és a KGST országok piacait látták el, hanem betörtek az osztrák és a nyugatnémet piacra is. Az export mintegy háromnegyed része a Szovjetunióba került. Sok esetben a hazai bútorgyárak anyagbeszerzői helybe jöttek az áruért és közvetlenül Alsónémediről szállították el. A rugós pántok gyártása mellett megjelentek már új termékek is, mint a precíziós körzők és irodai kisgépek (pl. iratfűző, iratkapocs) a termelésben. Ezek egy része szintén nyugati (francia, holland, belga) piacra került.

Hátrányosan érintette az üzemet a „kétlakiság"-ról 1979-ben hozott kormányrendelet. (Ennek értelmében az ipari, vagy más munkahelyen dolgozóknak nem lehetett földtulajdona.) Alsónémedin, ahol hagyományosan szinte minden család a második gazdaságban földet művelt, ez a rendelet azt eredményezte, hogy sokan otthagyták az ipari munkahelyet és pl. elmentek a helyi szövetkezet melléküzemágába dolgozni, amit a rendelet megengedett. Az írószergyár helyi telepéről emiatt mintegy 55-60 fő ment el, aminek következménye az lett - többek között - bizonyos profilszűkítés is. Egyes termékek gyártását elvitték innen más helyen újonnan telepített üzemekbe: pl. Ráckevére az iskolakörzők szerelését, illetve néhány alkatrész gyártását. A telepet az alakulástól 1980-ig Hangyás Sándor vezette, aki már 1959-től az írószergyár pesti központjában dolgozott. 1980-tól 1985-ig Bede László, 1985-től 1989-ig Botlik Ferenc volt a vezető. 1989-ben csökkent a telep önállósága, az irányítás közvetlenül a központból történik azóta. Ekkor a kinevezett vezető Krizsa Menyhértné lett. A dolgozók - akiknek a száma az 1970-es évek végére a kétszáz fölé emelkedett, majd a 80-as évek végére kb. a felére csökkent - 80%-a betanított, szinte teljesen Alsónémedin lakó női munkaerő volt. Előtte zömmel különböző budapesti ipari munkahelyeken dolgoztak, így nem volt számukra szokatlan az ipari munka. A helybeni foglalkoztatás jóval kedvezőbb körülményeket teremtett részükre a gyermeknevelésben és a már említett második gazdaság szempontjából. A telephelyen két műszakot szerveztek meg: 7 órától 15 óráig és 15 órától 23 óráig. Az általában szokásos (6-14 és 14-22 órás) időpontoktól a dolgozó nők késérésre tértek el, ugyanis az óvodai és az iskolai kezdés miatt ez volt a célszerűbb. így viszont problémaként merült fel az este 10 óra utáni időre vonatkozó csendrendelet betartása. Ezért a nagy présgép működését Alsónémedin megszüntették és a gépet elszállították, a kompresszort pedig még egy hangszigetelő borítóval látták el. Egyébként a telepvezetővel megegyezve a dolgozók legtöbbször este 10 órára már teljesítették a normát és így befejezték a műszakot. A telepen jó közösség alakult ki, amely összetartott a munkában (egymást mindig segítették) és a munkán kívül is, amit számos közösen megünnepelt születés- és névnap is bizonyított.

Az 1980-as évek második felétől a magyar gazdaságot sújtó problémák az írószergyár Alsónémedi telepén is éreztették hatásukat. Ezek közül a legfontosabb tényezőkhöz tartozott a magyar bútoripar hanyatlása, az NDK és a cseh-szlovák bútorpánt gyártásának megindulása, az import felszabadítása, melynek következtében Jugoszláviából és Nyugat-Európából jobb minőségben és sokszor dömping áron „elárasztották az országot" termékeikkel. Ugyanakkor Alsónémedin nem a világszínvonalon, hanem az 1970-es évek színvonalán készültek a pántok és egyéb gyártmányok. A nehézségek következtében - különösen 1990 után - csökkent a termelés és ezzel párhuzamosan a foglalkoztatottak létszáma is.

5. Magánkisipar

A Rákosi-korszakban a magánkisipar vegetált, a kisiparosok közül többen visszaadták iparengedélyüket és gyárakba, üzemekbe mentek dolgozni.260 A rájuk nehezedő politikai nyomáson túl szenvedtek a rossz anyagellátástól is. (A magánkisipar pótlására megszervezett kisipari termelőszövetkezet, cipész, varrodai, építőipari és lakatos részleggel nem állt a helyzet magaslatán Alsónémedin és hamarosan beolvasztották a gyóni, majd az ócsai szolgáltató, illetve vegyes ktsz-be.) Számuk a félszáz körül mozgott. (1956-ban 52 fő, 1962-ben 37 fő, 1963-ban 31 fő, 1965-ben 44 fő.)261 Valószínű, hogy a ténylegesen (engedély nélkül működőkkel együtt) dolgozó kisiparosok száma alapvetően nem változott, amire utal az a VB jegyzőkönyvi bejegyzés is, hogy „a tanácsnak többször kellett fellépnie a kontárok ellen."262

Magánkisiparosok száma Alsónémedin 263

Év Összesen
Ebből
Asztalos Kovács- Lakatos Villanyszerelő Kőműves Fodrász Cipész Szabó
1956 52 2 22 4 4 5 3 4
1958 66 2 13 4 6 6 5 7
1965 44 1 14 - 5 3 1 4
1971 61 2 5 9 3 4 1 6
1975 64 3 6 6 13 2 - 3
1982 63 2 9 3 17 2 1 2

A technikai fejlődéssel (háztartási gépek, közlekedési eszközök elterjedésével, vízvezetékek kiépítésével) bővült a kisipari szakmák skálája, és megjelentek az ezeket javító, szerelő műhelyek. A főállású kisiparosok mellett - elsősorban a kedvezőbb adózás miatt - egyre több munkaviszony melletti, esetleg nyugdíjas iparos tevékenykedett a községben. Pl. 1985-ben a 82 adózó kisiparos közül 35 munkaviszony mellett és kettő pedig nyugdíjasként működött Alsónémedin.264

6. Kereskedelem és szolgáltatás

Alsónémedin 1947-ben alakult meg Gy. Tóth János vezetésével a helyi földműves szövetkezet, amely 1948-ban magába olvasztotta a Hangyát.265 Induláskor egy vegyesbolt, egy vendéglő volt a szövetkezet tulajdonában, a későbbi években a Gábor György és a Sándor Imre-féle boltokkal, valamint a Vince kocsmával és egy szikvízgyárral gyarapodott. A községben 1950-es évek első felében - mint a magyar gazdasági élet minden területén - számos probléma merült fel az FMSZ működtetésével, elsősorban a szakszerűtlen vezetés és a kereskedelmi tevékenység erőszakos koncentrációja következtében. A földműves szövetkezet megkapta a központi elosztásból a falunak járó árumennyiséget (vagy kevesebbet, esetleg semmit) és az ő feladata ennek elosztása volt. Az „ellátás" címén folytatott kereskedelmi tevékenységet nem sikerült maradéktalanul megvalósítani. A „...községben a lakosság nagy panasszal van ellátásra. Bejönnek még a tanácsházára is panaszt tenni, hogy nem kaptak kenyeret, cukrot, lisztet, most petróleum sincs a boltokban, nincs péksütemény.. ."266 Ekkoriban Alsónémedi egy hónapban 180 mázsa kenyeret kapott.

1958-ban az alapító Gy. Tóth János lett a szövetkezet vezetője, aki a következő években megszilárdította az FMSZ-t, rendet teremtett, elsősorban a pénzügyi tisztaság területén. A dolgozók közül sokan elmentek, akik helyére újak kerültek. A község adottságainak megfelelően az FMSZ tevékenyen részt vállalt a helyi termelők áruinak (elsősorban a burgonya - évi 600 vagon NDK exportra - és a zöldség) felvásárlásában, amelynek tekintélyes hányada exportra került. A felülről szorgalmazott egyesítési törekvések nyomán 1964. január 1-én egyesült az Alsónémedi FMSZ (1444 fős taglétszámmal) és a Bugyi FMSZ (960 fős taglétszámmal).267 A „bizalmatlanság elkerülése" miatt nem tükrözte Alsónémedi súlyát a vezető testületek összetétele, ugyanis az igazgatóság 7 Alsónémedi és 8 bugyi tagból állt fel. Az új név Alsónémedi és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet lett.

Alsónémedi kiskereskedelmi boltjainak és vendéglátó helyeinek legfontosabb adatai268

Év Boltok száma Ebből élelmiszer Eladási forgalom ezer Ft Vendéglátó helyek száma Forgalom ezer Ft
1965 11 6 19716 6 5389
1970 12 7 33864 6 6667
1975 16 7 56713 7 10815
1980 16 8 122972+ 5 -
1985 15 8 158888 5 20241
1990 13 7 181203 4 -

+ A vendéglátóhelyek forgalmával együtt.

Az 1960-as évek közepén már 11 boltot üzemeltetett az FMSZ Alsónémedin, közte 6 élelmiszer, 1 ruházati, 1 iparcikk és 1 vegyesboltot.269 Az éves forgalom megközelítette a húszmillió forintot. A 6 vendéglátó egységben pedig több mint ötmillió Ft forgalmat bonyolítottak le. A forgalomnövekedés dacára a szövetkezet üzletei és vendéglátó helyei meglehetősen elmaradottak voltak. Ezért a hatvanas évek közepétől elkezdték a boltok korszerűsítését. Megvásároltak egy kétszintes épületet, melybe később irodákat és a 2. számú üzletet helyezték el. A 3. számú boltot önkiszolgálóvá alakították és megnyitották a Gülbaba presszót. 1968-ban adták át a nagy forgalmú E5-ös út mellett épített, Betyár névre keresztelt kisvendéglőt, mely a település legkorszerűbb és legnagyobb (200 főt befogadó) vendéglátóipari egysége lett.270 Melegkonyhája a legnagyobb kapacitású volt Alsónémedin. Ebben az időben megnyitottak több büfét is. Az 1980-as évek végéig a boltok és vendéglátó helyek száma stagnált, sőt némileg csökkent, de a forgalom értéke a többszörösére emelkedett. 1976-ban a szövetkezetet - melynek elnöke 1971-től Farkas János volt -egyesítették az ócsai ÁFÉSZ-szel és a központ is Ócsára került.271 A kor szokásának megfelelően az egyesítéshez elég volt az irányító szervek részéről „az a vélemény, hogy feltétlenül szükséges a továbblépéshez az egyesülés." Az egyesített szövetkezet tevékenysége Ócsa, Gyál, Alsónémedi és Bugyi településekre terjedt ki. A megnövekedett terület nehezebbé tette az irányítást.

A mennyiségi fejlődés árnyoldalát mutatják a még mindig „ellátási" és nem kereskedelmi funkcióban munkálkodó ÁFÉSZ-t bíráló jelentések. Pl. 1972-ben még mindig „nem oldódott meg a hétfői kenyér és péksütemény, mivel nem községi üzem süti a kenyeret."271 1983-ban VB ülés foglalkozott a községben azzal, hogy az üzletekben szombaton nincs hús a zöldségboltokban kifogásolható minőségű áruk vannak, a presszóban nincs sütemény és fagylalt.272 1986-ban a panasz szerint a boltok nyitva tartása rendszertelen volt és a vevők nem mindig kaptak friss kenyeret.273

Az új idők szelét jelentették az 1980-as években sorra nyíló magánboltok-és vendéglátó egységek. 1985-ben már hét kiskereskedő (két élelmiszer, egy zöldség-gyümölcs, egy háztartás-vegyiárú, egy divatárú, egy virág, egy vendéglátó) működött a községben.274 A régi és az újabb boltok hangulatos és közismert elnevezéseit („Piri bolt", „Angéla bolt", „Sanyi bolt", „Eszti bolt") már hivatalosan is kezdik használni.275 1988-ban kezdték el - részben községi beruházásban - az új ABC építését, amely a legnagyobb üzletháza lett Alsónémedinek, az OPÁL Kereskedelmi Vállalat kezelésében.276

7. Alsónémedi és Vidéke Takarékszövetkezet

Alsónémedin a takarékszövetkezet szervezését a Földműves szövetkezetek Pest Megyei Központja felhívására a helyi FMSZ ügyvezetője kezdte meg 1958 őszén.277 A megalakulásra 1959. január 1-én kertült sor 100 taggal és az ehhez tartozó 10 ezer Ft részjegyalappal, melynek célja a helyi lakosság betétgyűjtése és a kölcsönigények kielégítése volt.278 Idős Földi Istvánt választották elnöknek, Makkay Józsefet elnökhelyettesnek, Jakab Albertet, Juhász Sándort, Kiss Gábort, Mészáros Antalnét és Mészáros Sándort pedig vezetőségi tagoknak.279 A felügyelő bizottság elnöke Gy. Tóth János, az ügyvezető Nánási Ferenc lett.

Az újonnan megalakult takarékszövetkezetnek szívós munkával kellett legyőzni azt a bizalmatlanságot, amely abból adódott, hogy a község lakossága elvesztette a háborús események következtében a Dunaharaszti Hitelszövetkezetnél elhelyezett betétjét. Különösen Gy. Tóth János tevékenységének volt köszönhető, hogy a már csaknem a feloszlással fenyegetett takarékszövetkezet túljutott a mélyponton és elindult a fejlődés útján. Így a község lakossága fokozatosan megszabadult az egyes uzsorásoktól felvett kölcsönök rablókamatokkal terhes szorításából. Legfontosabb célnak a betétállomány gyarapítását tartották, hiszen csak ez eredményezhette a kölcsönalap bővítését. A kezdeti egy milliós Ft-os állomány napjainkig meghaladta a 100 millió Ft betétállományú takarékszövetkezete lett. A dinamikus betétgyarapodáshoz szinte minden módszert felhasználtak, az ötleteik kifogyhatatlanok voltak és jól megválasztották azokat az eszközöket, amellyel sikerrel jutottak közelebb a takarékoskodni szándékozókhoz. Nagyon fontos része volt mozgalmunknak, hogy mindenki a sajátjának érezte a TAKARÉKSZÖVETKEZETET. Kölcsönpolitikájában mindig törekedett arra, hogy tagjainak valamennyi indokolt kölcsönigényét kielégítse. A takarékszövetkezet a betét- és kölcsönigénylésen túl a vagyon-, élet, kölcsönfedezeti-, valamint állatbiztosítással, totó-lottó, bizományi könyvárusítással, tejpénz kifizetésével foglalkozott. A kistermelő tagok részére kedvezményes termelési kölcsönt biztosított.

Kezdetben a takarékszövetkezet működési területe csak Alsónémedire terjedt ki. A hatvanas évek elejétől viszont sorra hozták létre fiókjaikat a környező községekben: 1963-ban Bugyi, 1965-ben Sári (a későbbi Dabas község része), 1970-ben Gyál. Néhány évvel később megépültek az üzletházak: 1968-ban Bugyin, 1969-ben Alsónémedin, 1973-ban Dabason és 1976-ban Gyálon. Az új központot 1987. augusztus 24-én adták át Alsónémedin, amely szinte már a XXI. századot idézi.280

Elsősorban a tagsági kapcsolat kiépítésének volt köszönhető, hogy az Alsónémedi és Vidéke Takarékszövetkezet országosan is elismert szinten tevékenykedett. A munkában mindig fontos helyet kapott a szövetkezeti demokrácia, a pénzintézetekre jellemző fegyelmezettség és pontosság. Az állami rendelkezések betartása a tagok pénzügyi biztonságát és a takarékszövetkezetekkel szembeni bizalom megőrzését is szolgálta és szolgálja.

IV. A politikai rendszerváltozás

A nyolcvanas évek közepére bekövetkezett a Szovjetunió gazdasági összeroppanása és ennek nyomán Magyarországon az ellenzéki erők működhettel és dolgozhattak a nemzeti függetlenségért és a demokratikus átalakulásért. Döntően az 1989. év hozta meg a változást, ugyanis a rohamosan párttá szerveződő különböző irányzatú mozgalmak ekkor alakították meg a helyi és országos szervezeteiket. 1989-ben és 1990-ben a tanácsban és a végrehajtó bizottságban is az új idők szellemében kezdtek politizálni. Az eddig ismeretlen vita állandó kísérőjévé vált az üléseknek. Fontos ügyekben (pl. temetőfejlesztés) a falugyűlés döntött.281

Az 1989-november 26-án megtartott országos népszavazáson (melyen olyan sarkalatos kérdésekről kellett dönteni, mint a munkásőrség működése, a pártok működésének szabályozása, az MSZMP, illetve utódpártjainak elszámoltatása) Alsónémedin a szavazásra jogosultak 71,4%-a megjelent és döntő többségük (98%) az „Igen" szavazatokkal a rendszerváltozásra voksolt.282 Az 1990. évi országgyűlési és helyhatósági választásokig tovább szerveződtek az SZDSZ és az MDF helyi szervezetei. Ebben a légkörben a tanácselnökre (Fülöp Józsefnéra) olyan nagy nyomás nehezedett, hogy 1990- január 22-én lemondott. Közvetlen oka a lemond(at)ásnak egy szerencsétlen beruházás (ún. Opál-ház) volt, amely 4 millió Ft-tal növelte a község adósságát.283 1990. év elejétől a VB üléseken - az átmeneti időszakot szimbolizálva - részt vettek a Kisgazda Párt és az SZDSZ helyi képviselői is. A helyi politikai rendszerváltozásra az 1990. őszi választáson került sor. Itt a törvény szerint - a lakosság számának megfelelően - 11 fős képviselő-testület tagjaira és a polgármester személyére szavazhattak az Alsónémediek.

 

JEGYZETEK

1. 1970-ig a Pest Megyei Levéltár, 1971-től Alsónémedi Önkormányzat Polgármesteri Hivatala őrzi Alsónémedi Községi Tanács Végrehajtó Bizottságának ülési jegyzőkönyveit (továbbiakban: VB ül. jkv) VB ül. jkv. 1973. máj. 16.
2. Pest Megyei Levéltár (továbbiakban:PML) Alsónémedi Községi Tanács ülésének jegyzőkönyve 1950. okt. 26.
3. Kiss Imre nyugdíjas igazgató visszaemlékezése.
4. Végh Ágoston nyugdíjas szövetkezeti tag visszaemlékezése.
5. Matula Gy. Oszkár: Kulák sorsok. Türelmes birkák, fekete bárányok. Pest Megyei Hírlap,1993. febr. 13.
6. Részletesen a Mezőgazdasági szövetkezetek című résznél.
7. VB ül. jkv. 1956. nov. 21.
8. VB ül. jkv. 1980. okt. 15. - VB ül. jkv. 1987. szept. 8.
9. VB ül. jkv. 1973. dec. 12.
10. VB ül. jkv. 1960. júl. 18. - VB ül. jkv. 1966. aug. 25. - VB ül. jkv. 1982. nov. 30.
11. VB ül. jkv. 1987. szept. 8.
12. VB ül. jkv. 1986. okt. 8.
13. VB ül. jkv. 1986. dec. 10.
14. VB ül. jkv. 1984. jan. 25.
15. VB ül. jkv. 1987. szept. 8.
16. Pintér János: Alsónémedi története a felszabadulás után. (In: Alsónémedi története és néprajza. Szerk.: Balassa Iván.) Alsónémedi, 1980. 209. o. - VB ül. jkv.-ek
17. Belügyminisztérium (továbbiakban: BM) Történeti irattár, Pest megyei monográfia. P. 28.(Az 1956-os forradalommal kapcsolatos irattári és levéltári források dr. Böőr László gyűjtéséből származnak.)
18. Pest Megyei Bíróság irattára 1020/1957.
19. PML, Pest Megyei Tanács VB Titkárság ir. 643/1957.
20. BM Történeti irattár, Pest megyei monográfia P.28.
21. Pest megyei Bíróság irattára 76/1958
22. Uo. - Lugosi Gyula visszaemlékezése.
23. VB ül. jkv. 1956. nov. 21., 1956. dec. 4., 1957. ápr. 1., 1957. jún. 11.
24. Végh Ágoston visszaemlékezése.
25. Pest Megyei Tanács VB Művelődési Osztály 66743/1957. - Lugosi Gyula visszaemlékezése.
26. Alsónémedire vonatkozólag Pintér: i.m. 139o.
27. Schlachta István volt plébános visszaemlékezése.
28. Pest Megyei Bíróság irattára 76/1958.
29. BM Történeti irattár, Pest megyei monográfia P.28.
30. PML, Alsónémedi Községi Tanács ülésének jegyzőkönyve 1957. máj.- 18.
31. Kiss Imre visszaemlékezése.
32. VB ül. jkv. 1956. nov. 21.
33. Uo. 1956. dec. 4.
34. Pest megyei Bíróság irattára 1020/Í957. - BM Történeti irattár, Pest megyei monográfia P.29.
35. Schlachta István visszaemlékezése.
36. VB ül. jkv. 1987. okt. 13.
37. Pintér: i.m. 204. o. - 1960. évi népszámlálás. 1. Előzetes adatok. Bp. 1960. 61., 135. o. - 1980. évi népszámlálás. 13. Pest megye adatai. Bp. 1981. 690. o. - Pest megye statisztikai évkönyve. 1990. Bp. 1991. 196. o.
38. Az 1941. évi népszámlálás. 2. Demográfiai adatok községek szerint. Bp. 1976. 243- o.
39. Pintér: i.m. 206-207. o.
40. VB ül. jkv. 1984. nov. 28.
41. Uo. 1987. márc. 10.
42. Az 1941. évi népszámlálás. 1. Foglalkozási adatok községek szerint. Bp. 1975. 424-425. o. - Az 1960. évi népszámlálás. Pest megye személyi és családi adatai. Bp. 1965. 121. o. - Pintér: i.m. 205. o. - 1980. évi népszámlálás. 13. Pest megye adatai, Bp. 1981. 690-690. o. - Pest Megye Statisztikai Évkönyve 1991. Bp. 1992. 241. o.
43. VB ül. jkv. 1985. febr. 23., 1987. márc. 10.
44. 1960. népszámlálás. 8. k. Bp. 1963. 297. o. - 1960. 212. o. - 1970. évi népszámlálás. 21. k.Pest megye adatai. Bp. 1972. 562-563., 575. o. - 1980. évi népszámlálás. Előzetes adatok. Bp. 1960. 212. o. - 1970. évi népszámlálás. 21. k. Pest megye adatai. Bp. 1972. 562-563., 575. o. - 1980. évi népszámlálás. 13. Pest megye adatai. Bp. 1981. 762-763- o. - Pest megye statisztikai évkönyve. 1980. Bp. 1981. 468-469. o. -Pest megye statisztikai évkönyve. 1990. Bp. 1991. 226-227. o.
45. Alsónémedi R. Katolikus Plébánia, Historia Domus (továbbiakban: HD) 1956. jan. 12.
46. VB ül. jkv. 1956. jan. 17.
47. Pintér: i.m. 139. o.
48. VB ül. jkv. 1985. nov. 27., 1986. febr. 5.
49. Uo. 1986. máj. 14., 1989. júl 3.
50. Uo. 1974. márc. 30.
51. Pest megye statisztikai évkönyve. 1990. Bp. 1991. 226. o.
52. VB ül. jkv. 1986. máj. 14., 1987. szept. 8., 1989. okt. 24.
53. Uo. 1988. nov. 3.
54. Uo. 1986. máj. 14.
55. Uo. 1986. dec. 10.
56. Pintér: i.m. 185. o.
57. VB ül. jkv. 1983. nov. 23.
58. Uo. 1988. nov. 3.
59. Uo. 1988. jún. 28.
60. Uo. 1990. ápr. 3.
61. Uo. 1987. márc. 10.
62. Uo. 1987. júl. 7.
63. Uo. 1973. okt. 24., 1982. aug. 25., 1985. okt. 23., 1988. márc. 1.
64. Tóth Andor kereskedelmi testületvezető közlése
65. VB ül. jkv. 1955. aug. 2. - 1959. ápr. 27.
66. Uo. 1981. febr. 25.
67. Uo. 1985. okt. 23.
68. P. Madar Ilona: Alsónémedi szokásvilága. (In: Alsónémedi története és néprajza. Szerk.:Balassa Iván.) Alsónémedi, 1980. 451. o. - A népmozgalom adatai községenként. Pest megye. 1828-1900. V.k. Bp. é.n. 111.o. - Az 1941. évi népszámlálás. 2. Demográfiai adatok községek szerint. Bp. 1976. 243. o.
69. VB ül. jkv. 1966. márc. 31.
70. HD 1967-től.
71. Juhász Sándor református esperes visszaemlékezése szerint.
72. VB ül. jkv. 1987. júl .7.
73. Alapvetően a HD 1950-1990. közti része alapján.
74. Matula Gy. Oszkár: László atya ötven éve. Aranymise virágsziromhullásban. Pest Megyei Hírlap, 1993. máj. 13.
75. Végh Ágoston visszaemlékezése.
76. Schlachta István visszaemlékezése.
77. Uo.
78. Pintér: i.m. 192. o.
79. VB ül. jkv. 1978. febr. 22.
80. Uo. 1956. febr. 8.
81. Pintér: i.m. 192. o.
82. VB ül. jkv. 1959. szept. 9.
83. Pintér: i.n. 193. o.
84. VB ül. jkv. 1972. szept. 20.
85. Uo.1989. júl. 23.
86. Pintér: i.m. 194.o. - Pest Megyei Statisztikai Évkönyv 1975., 1980., 1985., 1990. - VB ül. jkv.1978. febr. 22.
87. VB ül. jkv. 1989. júl. 25.
88. Lugosi Gyula nyugdíjas igazgató visszaemlékezése.
89. VB ül. jkv. 1987. ápr. 7.
90. Uo. 1983. nov. 23.
91. Uo. 1978. febr. 22.
92. Uo. 1989. aug. 29.
93. Pintér: i.m. 191. o.
94. VB ül. jkv. 1959. szept. 1.
95. Uo. 1978. febr. 22.
96. Uo. 1987. márc. 10.
97. Beke Józsefné vezető óvónő közlése.
98. VB ül. jkv. 1986. máj. 14., 1988. jún. 28.
99. Uo. 1982. szept. 29.
100. Uo. 1989. jún. 26.
101. V.Ö.P. Madar Ilona: i.m. 463- o.
102. VB ül. jkv. 1955. máj. 17.
103. Uo. 1959. febr. 16., 1959. szept. 19.
104. Uo. 1960. szept. 26.
105. Pintér: i.m. 196.o.
106. VB ül. jkv. 1964. szept. 29.
107. Uo. 1983. febr. 23.
108. Uo. 1983. nov. 23.
109. Uo. 1987. febr. 17.
110. Uo. 1987. aug. 11.
111. Uo. 1988. márc. 1.
112. Uo. 1988. okt. 25., 1989. márc. 28.
113. Uo. 1990. ápr. 3.
114. Uo. 1984. júl. 18., 1985. júl. 31.
115. Pintér: i.m. 199.o.
116. VB ül. jkv. 1985. júl. 18., 1985. júl. 31-
117. Uo. 1982. febr. 17.
118. Uo. 1987. febr. 17.
119. Uo. 1984. febr. 22.
120. Pintér: i. m. 197-198. o.
121. Uo. 199. o.
122. Pest Megye Statisztikai évkönyve 1975. Bp. 1976. 386-389. o. - Pest Megye Statisztikai Évkönyve 1980. Bp. 1981. 480-481. o.
123. VB. ül. jkv. 1974. jan. 23.
124. Uo. 1974. jan. 23.; 1986. márc. 6. - Pest Megyei Statisztikai Évkönyv 1965., 1970., 1975.,1980., 1985. kötetei - Összehasonlító adatok és mutatók a helyi önkormányzatok részére. KSH Pest Megyei Igazgatósága Bp. 1990.
125. VB. ül. jkv. 1984. febr. 22.
126. Uo. 1982. ápr. 28.
127. Uo. 1987. febr. 17.
128. Kulinyák Rezsőné könyvtáros közlése.
129.VB. ül jkv. 1957. aug. 21.
130. Uo. 1959. jún. 1.
131. Uo. 1963. ápr. 3.
132. Uo. 1965. júl. 13.
133. Jakab Albert visszaemlékezése.
134. VB. ül. jkv. 1975. szept. 30.
135. Uo. 1985. júl. 24.
136. Pintér: i.m. 201. o.
137. Szabó Attila: Mezőgazdasági szövetkezetei mozgalom Pest megyében. 1945-1949. (In: Fejezetek Pest megye történetéből. Szerk.: Egey Tibor. Bp. 1990. 519.o.
138. Pintér: i.m. 138.o.
139. VB ül. jkv. 1956. jan. 10.
140. Uo. 1955. máj. 17.
141. Jakab Albert visszaemlékezése.
142. Pintér: i.m. 139. o.
143. VB ül. jkv. 1956. ápr. 23.
144. Uo.
145. Uo. 1958. jan. 20.
146. Pintér: i.m. 140. o.
147. VB ül. jkv. 1958. júl 28.
148. 1960. évi népszámlálás. Pest megye személyi és családi adatai. Bp. 1968. 196. o.
149. VB ül. jkv. 1958. júl 28.
150. Pintér: i.m. 142. o.
151. VB ül. jkv. 1959. okt. 3.
153. Lásd. 148. sz. jegyzet
153. Végh Ágoston visszaemlékezése.
154. Matula Gy. Oszkár: Kulák sorsok. Türelmes birkák, fekete bárányok. Pest megyei Hírlap.1993. febr. 13.
155. Lásd: 153. sz. jegyzet.
156. Pintér: i.m. 143. o.
157. PML nko, Zöldmező Mgtsz ir. közgyűlési jkv. 1961. jan. 6.
158. PML nko, Kossuth Mgtsz ir. közgyűlési jkv. 1961. jan. 6.
159. Pintér: i.m. 137. o. - Mezőgazdasági statisztikai adatgyűjtemény. 1870-1970. Földterület. III. községsoros adatok. Bp. é.n. 195. o.
160. Történeti statisztikai kötetek. Növénytermelés. 2. k. Községsoros adatok. 1936-1962. Bp.1976. 65-67. o.
161. Történeti statisztikai kötetek. Szőlőtermelés. Községsoros adatok. 1873-1965. Bp. 291. o.
162. Uo. 370-371. o.
163. Pintér: i.m. 141. o.
164. VB ül. jkv. 1962. okt. 1.
165. Uo. 1962. febr. 17.
166. Pintér: i.m. 143.
167. VB ül. jkv. 1962. febr. 12.
168. Pintér: i.m. 143. o.
169. Uo. 147., 155. o.
170. Uo. 148.
171. Uo. 144-149. o.
172. VB ül. jkv. 1966. máj. 24.
173. Uo. 1963. jún. 3.
174. Pintér: i.m. 151. o.
175. Uo. 150. o.
176. VB ül. jkv. 1965. márc. 9.
177. Uo. 1962. aug. 27., 1963. jún. 3., 1966. máj. 24.
178. Pintér: i.m. 151. o. - VB ül. jkv. 1965. márc. 9.
179. Pintér: i.m. 146-149. o.
180. VB ül. jkv. 1962. febr. 12.
181. Pintér: i.m. 154. o.
182. Uo. 160. o.
183. Uo. 158-159. o.
184. VB ül. jkv. 1963. jún. 3.
185. Uo. 1966. máj. 24.
186. Pintér: 150., 154. o. VB ül. jkv. 1964. jún. 9.
187. Pintér: i.m. 156. o.
188. VB ül. jkv. 1966. máj. 24.
189. Pintér: i.m. 154. o. - VB ül. jkv. 1965. márc. 9.
190. VB ül. jkv. 1965. márc. 9., 1966. máj. 24.
191. Uo. 1966. febr. 1., 1971. febr. 15.
192. Alsónémedi Közös Út Szakszövetkezet irattára, éves zárszámadásai beszámoló (továbbiakban: Beszámoló) 1974.
193. Pintér: i.m. 174-175. o.
194. Jakab Albert visszaemlékezése.
195. Dobos Sándor nyugdíjas osztályvezető visszaemlékezése.
196. Beszámoló 1974.
197. Uo.
198. Jakab Albert visszaemlékezése.
199. Pintér: i.m. 148., 160. o. - Beszámolók 1977-1990.
200. Beszámolók 1975-1990.
201. Jakab Albert visszaemlékezése.
202. Pintér: i.m. 163. o. - Beszámolók 1980., 1990.
203. Beszámoló 1990.
204. Uo. 1974-1990.
205. Dobos Sándor visszaemlékezése.
206. Beszámoló 1990.
207. Uo. 1974-1990.
208. Uo.
209. Uo. 1974-1990.
210. Pintér: i.m. 166. o.
211. Beszámoló 1980-1990.
212. Uo. 1982-1983.
213. Uo. 1967-1987.
214. Pintére: i.m. 167. o.
215. Beszámoló 1986.
216. Uo. 1990.
217. Uo. 1985.
218. Uo. 1981., 1985., 1987.
219. Pintér: i.m. 172. o.
220. VB ül. jkv. 1984. ápr. 18.
221. Végh Ágoston visszaemlékezése.
222. VB ül. jkv. 1976. febr. 16.
223. Uo. 1976. febr. 16., 1978. febr. 22, 1979. szept. 19.
224. Beszámoló 1975.
225. Uo. 1990.
226. Uo. 1985.
227. Uo. 1980, 1985.
228. Uo. 1980, 1985, 1990.
229. Uo. 1982.
230. Uo. 1977.
231. Pintér: i.m. 168. o.
232. Beszámoló 1975.
233. Uo. 1976.
234. Uo. 1990.
235. Uo. 1974-1990.
236. Uo. 1975.
237. Uo. 1980, 1985.
238. Jakab Albert közlése.
239. Beszámoló 1989.
240. Uo.
241. Uo. 1990.
242. Uo. 1989-1990.
243. VB ül. jkv. 1973. márc 29.
244. Pintér: i.m. 176. o.
245. Uo. 176-179. o. - VB ül. jkv. 1958. júl. 21., 1965. szept. 28., 1973. márc. 29. - Kertai Lászlónak, a Svábtej Kft igazgatójának közlése
246. Pintér: i.m. 1976-1979.
247. VB ül. jkv. 1964. okt. 13.
248. Uo. 1958. júl. 21.
249. Kiss Imre visszaemlékezése.
250. VB ül. jkv. 1973. már. 29.
251. Uo. 1983. febr. 23.
252. Pintér: i.m. 176-179.
253. VB ül. jkv. 1973. márc. 29.
254. Pintér: 210. o.
255. VB ül. jkv. 1958. júl. 21, 1965. szept. 28, 1985. júl. 3. - Pintér, i.m. 179.O.
256. Kiss Imre visszaemlékezése.
257. Kertai László igazgató közlése.
258. Pintér: i.m. 182-184. o. - Borbély Jenőné nyugdíjas raktárvezető közlése - Bodó Sándorvolt telepvezető közlése.
259. Pintér: i.m. 184, 210. o. - VB ül. jkv. 1975. máj. 21, 1981. márc. 25, 1985. júl. 3. - HangyásSándor nyugdíjas telepvezető közlése.
260. Pintér: i.m. 180. o.
261. Uo. 180. o. - VB ül. jkv. 1963. nov. 4. - Pest Megyei Statisztikai Évkönyve 1965. Bp. 1966.318-319. o.
262. Pintér: i.m. 180. o.
263. Uo. 181. o. - VB ül. jkv. 1982. jún. 30. - Pest Megyei Statisztikai Évkönyve 1965. Bp. 1966.318-319. o.
264. VB ül. jkv. 1985. aug. 28.
265. Pintér: i.m. 186-187. o.
266. VB ül. jkv. 1955. dec. 5.
267. Uo. 1964. júl. 7.
268. Pest Megye Statisztikai Évkönyveiből az 1965, 1970, 1975, 1980, 1985. éviek. - Összehasonlító adatok és mutatók a helyi önkormányzatok részére. KSH Pest Megyei Igazgatósága Bp. 1990.
269. Pintér: i.m. 187-188. o.
270. VB ül. jkv. 1979. márc. 29.
271. Uo. 1972. márc. 29.
272. Uo. 1983. máj. 25.
273. Uo. 1986. nov. 10.
274. Uo. 1985. aug. 28.
275. Uo. 1986. nov. 10.
276. Uo. 1988. máj. 3, 1988. aug. 30.
277. Uo. 1962. jún. 18.
278. Kiss Menyhértné ügyvezető igazgató közlése.
279. Pintér: i.m. 190. o.
280. VB ül. jkv. 1987. szept. 8.
281. Uo. 1989.nov. 8.
282. Uo.
283. Szőgyi Lenke: A sértett félfalu (Önkormányzati választás Alsónémedin) Kézirat 8. o. Alsónémedi Önkormányzatának Polgármesteri Hivatala