Szőgyi Lenke

AZ ÉVEZRED UTOLSÓ TÍZ ÉVE ALSÓNÉMEDIN

 

Alsónémediek a politikai változások tükrében

Előzmények

Ahhoz, hogy a helyi politikai változások eseményeit értelmezni tudjuk, érdemes felidézni a múltnak azokat a sajátos momentumait, amelyek a jelen történéseire hatással voltak és vannak. A Némediről alkotott képet "jómódú, gazdag falu" az a parasztpolgárinak nevezhető réteg alakította ki, akik még a "kádári időkben" is a település informális elitjéhez tartoztak. Kritikusan szembeszegültek az állampárti rendszerrel és a tanácsi hatalommal, véleményüket nem rejtették véka alá. Munkastílusukat, értékrendjüket a szigorú paraszti munkamorál, szorgalom, gazdasági leleményesség, gazdagodási, gyarapodási kényszer, piacorientáltság és az önállóság jellemezte. Ez a réteg az 1990. évi helyi választások tartalmában, konfliktusaiban is meghatározó szerepet játszott. A politikai fordulat felszínre hozta a múltnak azokat a vonásait, amelyek már elhalványultak, átalakultak az idők folyamán. Vessünk egy pillantást a falu történetére!

A csoportellentétek hátterében számtalan ok húzódhat meg (vagyoni különbségek, pozícióharcok), melyet a múltban gyakran a vallási különbözőség jelenített meg. A bizalmatlanság, ellenérzés generációkon keresztül öröklődhet, és mindig talál magának aktuális okot a továbbélésre. Alsónémedin ma már a vallási különbségnek a privát életben sincs különösebb jelentősége, az egyházak együttműködése példaszerű, évente ökumenikus összejöveteleket is tartanak.

A vallási különbségek azonban évszázadokon keresztül megosztották a falu lakosságát. A település kettős szerkezete az ellenreformáció idején alakult ki: A református templomot megszüntették, a hívek Ócsára jártak istentiszteletre, sokan azonban elhagyták Némedit, máshová költöztek. A távozók helyére katolikusokat telepítettek. A katolikusok inkább zsellérek, a reformátusok pedig telkes jobbágyok voltak, akik a születések korlátozásával próbálták egyben tartani földjeiket, míg a földnélküli zselléreket ilyen kényszer nem ösztönözte arra, hogy gátat szabjanak a bő gyermekáldásnak. E század első évtizedeire a protestáns többség eltűnt és a negyvenes évek népszámlálási adatai szerint a református-katolikus arány 40-60%-ban a katolikusok javára fordult.

A vallási szegregáció olyannyira természetes alapjává vált a falu társadalmának, hogy az 1790-től működő önkormányzatok is erre a szerkezetre épültek rá. A 40 tagú képviselőtestületbe 20 virilista és 20 választott képviselő tartozott. A választottakból 10-et adtak a katolikus felszegiek és 10-et a református alszegiek. Ez a rendszer működött a II. világháborúig. Jellemző, hogy a mezőgazdasági szövetkezetek megalakításakor -a hatvanas években-is ugyanez a kettősség érvénysült. Alszegen és Felszegen külön-külön szövetkezet alakult, az alszegit református "téesz"-nek, a felszegit katolikus "téesz"-nek nevezték és az elnökök is ennek megfelelően reformátusok illetve katolikusok voltak. A 74-es országos centralizációs hullám hatására azonban a szövetkezetek egyesültek. A '60-as években még előfordult, hogy a református a katolikussal nem ült le egy asztalhoz. A '80-as évekre már lazult az Alszeg-Felszeg különállás, a templomokban tartott esküvők 20-25%-ban már vegyes vallásúak voltak.

A falu tradicionális, sok vonatkozásban a Kádár-rendszerben is követendő értékeket és mintát közvetítő rétegét a református nagygazdák alkották. Lehet, hogy a gazdálkodási, gazdagodni tudás képessége is vallási eredetű, a protestáns etika és a gazdasági racionalizmus közötti oksági kapcsolatban keresendő. Megjegyzendő azonban, hogy a némedi gazdálkodók a szorgalmat, termelési kultúrát részben a török hódoltság után a Pestet övező belső településgyűrűbe költöztetett sváb parasztságtól is átvették, a hatások így erősítették egymást. A némedi gazdálkodók még az ötvenes években is önállóak maradtak. Az akkori hatalom is szemet hunyt a renitencia felett, mert részt vállaltak a főváros zöldség és tej ellátásában. Ők és gyerekeik piacra termeltek, korszerű módszereket alkalmaztak, százezreket fektettek gazdaságaikba. Kockázatvállalásukat, gazdasági rugalmasságukat jelentős anyagi siker koronázta az elmúlt évtizedekben. Ők továbbra is gazdagabbak maradtak, emlékezetükben jobban őrizték a társadalmi tradíciókat, a parasztpolgári mentalitást, az anyagi, civilizációs felemelkedéshez azonban - egyes vélemények szerint - kivagyiság is társult.

A közéleti aktivitás jellemző volt a református gyülekezet politikai magatartására. A múlt század végétől létrejövő civil szerveződések (1891. Olvasókör, 1913. Református Ifjúsági Egyesület, 1922. Gazdakör, stb.) elindítói kivétel nélkül reformátusok voltak, bár negyvenöt után már a katolikusok is szervezkedtek. A református egyházban a demokratikus gyakorlatot erősítette az I. világháborúig fennmaradt szokás, a lelkész és tanító választás, valamint a presbitérium és az iskolaszék intézménye. Politikai magatartásukat az ellenreformáció óta az elnyomó hatalom elleni szembefordulás, a függetlenségi tradíció jellemezte. A két világháború közötti virilista polgárok közül többek vezetékneve azonos a választások történetében szereplő csoport tagjainak vezetéknevével. Feltételezhető, hogy az utódok megőrizték családjuknak a régmúlt rendszerekben kialakult politikai attitűdjeit. A módosabb gazdák és gyerekeik, az utóbbi években-évtizedekben nagyobb közéleti aktivitást mutattak, mint a "főszegiek". A közelmúltban is nagy figyelemmel kísérték a helyi politika alakulását. Mentalitásukra jellemző gesztus, hogy az egyik nagygazda közadakozásként húszezer forintot tett le a tanács asztalára.

A többségben napszámba járó katolikusok az elmúlt évtizedekben jobbára bejáró munkások lettek, akik a 70-es évektől háztájiban is gazdálkodtak. Kihasználták a Kádár rendszer korlátozott lehetőségeit, sok tekintetben felzárkóztak a gazdagabb reformátusok mellé, szép házakat építettek, gyerekeiket tanítatták, értékrendjükben városiasodtak, miközben sokan átvették az alszegi reformátusok gazdasági racionalizmusát. A modernizációs hatások elmosták a vallási elkülönülést, de szemléleti, életviteli különbözőségek, a párttá szerveződés folyamán politikai tényezővé váltak és pártpreferenciák formájában visszaköszöntek.

Az 1990. évi helyhatósági választások

Pártszerveződések

1989-ben a párttá szerveződés időszakában helyi szinten két jelentősebb párt alakult. Az önálló gazdálkodók a konzervatív szellemiségű kisgazda pártot (kb. ötven fővel), a városiasodó, munkástudattal is bíró felszegiek a liberális SZDSZ-t (kb. 20 fővel) alapították meg.

A kisgazdapárt célja a termelői érdekek képviselete volt. Elsősorban az alszegiekből (az "alszegi mentalitású" emberekből) szerveződtek. A parasztpolgári beállítódással, archaikusabb társadalomképpel rendelkező egykori nagygazdák és gyerekeik a jelenlegi "kisgazdák", akik jobbára a falu régi paraszt elitjéből verbuválódtak. Jelöltjeik mindegyike gazdálkodó volt.

Az önálló gazdálkodók sokat reméltek a rendszerváltástól. A kárpótlás és a reprivatizáció ötlete a gazdálkodók nagy részében felélesztette a földéhséget. A jövőt latolgatva azzal próbálták "megnyugtatni" a munka nélkül maradt bejárókat, hogy itt nem kell félni a munkanélküliségtől, mert ha "visszakapjuk a földeket, majd adunk nektek munkát". Ez a lehetőség nem tetszett a munka nélkül maradottaknak, mert úgy látták, hogy ezek a gazdák vissza akarják hozni a "régi világot". Egy kisgazdapárti képviselőjelölt szerint ezt a közhangulatot erősítette a felszegiekben a szövetkezet nyugdíjas elnöke is, aki egy szövetkezeti gyűlésen kb. kétszáz ember előtt így aposztrofálta a kisgazdákat: "itt vannak ezek a kulákok, összeálltak kalákába és szét akarják bontani a szövetkezetet." A jelenlévő kisgazdáknak nem sikerült megvédeni magukat, amitői az ellenérzések még jobban felerősödtek, egyesek már „parasztdiktatúráról" beszéltek. A kampányra nem fektettek nagy súlyt, arra számítottak, hogy az emberek méltányolni fogják eddigi tevékenységüket (az ellenzéki szerepet, gazdálkodni tudást, önállóságot) és ez elég lesz arra, hogy rájuk szavazzanak.

A SZDSZ 1989 decemberében szerveződött, egy nyugdíjas munkás alapította, szociáldemokrata jellegű pártnak vélték. A két világháború között is létezett szociáldemokrata párt Alsónémedin. Az 1945-ös és 1947-es választásokon a kisgazdapárt után ez a párt volt a legerősebb, a hagyományos pártstruktúrák újjáéledtek a 90-es pártszerveződés időszakában. Eleinte 8-10 idősebb munkásból állt, később három fiatal is csatlakozott hozzájuk. A nyugdíjas alapító a Szabad Európa Rádióban hallott először az SZDSZ-ről, onnan ismerkedett meg a párt céljával, politikai arculatával. Véleménye szerint ez volt az egyetlen hiteles párt, amelyben szociáldemokrata értékek is élnek. Az SZDSZ helyi szervezete az 1989-es népszavazás után alakult meg. Az ügyvezetői posztot egy fóliázó kertész vette át. Politikai jelentőségre "tiszta múltja" (nyilvánosan sehol sem politizált), vállalkozói sikerei és nem utolsó sorban szervezőkészsége révén tett szert. Tagjai értelmiségiek, vállalkozók és munkások lettek. A szabaddemokraták helyi sikerüket a már említettek mellett kampányuknak is köszönhették. Ellenfeleik is elismerték „profi módon" csinálták, messze felülmúltak mindenkit, győzték pénzzel és ötlettel. Egyik nap a nyugdíjasoknak, másik nap a bejáróknak, harmadik nap a pedagógusoknak dobtak be szórólapot, amelyen ismertették programjukat, elképzeléseiket. Kérdőívekkel bombázták a lakosságot, ezeken a polgármesterrel kapcsolatos elvárásokról, az utcanevek visszaállításáról érdeklődtek. Javaslatokat kértek a fiatalok, a nyugdíjasok, az oktatás, a településfejlesztés, a közbiztonság, az egészségügy, stb. helyzetének javítására. Sikerült elhitetni az emberekkel, hogy velük együtt akarnak dönteni az őket érintő kérdésekben, s kíváncsiak a véleményükre. Kínosan ügyeltek arra is, hogy ne ártsák bele magukat más pártok dolgába: "mi nem törődünk azzal, hogy más pártok mit csinálnak, mi a saját dolgainkkal törődünk". Képviselőjelöltjeik jobbára diplomásokból és vállalkozókból kerültek ki. Képzettségük mellett fontos szempont volt, hogy a múlt rendszerben nem kompromittálódtak. Sikerült megnyerniük a népszerűbb körzeti orvost, aki empátiával, az emberek iránti figyelmével nemcsak a maga, hanem az SZDSZ iránti bizalmat is növelte.

Bár az 1989-es pártszerveződés időszakában elsősorban a hagyományos pártstruktúrák éledtek újjá, a kisgazdák és a szabaddemokraták mellett az MDF is indított jelöltet a helyi választásokon. Az MDF-et a helyi értelmiség egyik meghatározó személyisége Tholt doktornő képviselte, aki a 60-as évek közepétől él Némedin. Budai értelmiségi polgár családból származik. Tanácstagként részt vett a helyi politikában és a nyolcvanas évek közepétől HNF küldött is volt. Az MDF jobbszárnyával szimpatizáló doktornő értelmiségi szerepét küldetésként értelmezte. E küldetés célját a polgári értékek közvetítésében, találta meg, melyet az „egyszerű, de értelmes" emberek, elsősorban a gazdálkodók körében terjesztett. Vallásosságát mindig vállalta. Hogy mit jelentett számára az MDF, írásban is megfogalmazta: "Egyetértettünk az MDF célkitűzéseivel, elveivel és módszereivel. Az MDF alapítói számunkra hiteles emberek voltak, itt helyben pedig azért hoztuk létre az MDF szervezetet, mert tevőlegesen is részt kívántunk venni a bolsevizmus lebontásában. Szerettük volna a közönyből és a félelemből felrázni a falut! Részt vettünk a parlamenti választási kampányban, mivel erősen akartuk a sok-sok szimpatizáns és az MDF választási győzelmét." Sokan vélték úgy, ha nem lett volna a doktornő, senki nem indult volna MDF színekben. Némedin, csupán néhány tag van, akik a gyáli szervezethez tartoznak. Az 1990-es önkormányzati választásokon az MDF hét jelöltet indított. Ebből három értelmiségi, a többiek gazdálkodók, felvásárlók mindannyian ismert emberek. Szórólapjukon, az első oldalon jelöltjeiket mutatják be, a belső oldalakon az önkormányzati választások jelentőségéről olvashatók idézetek Csurka Istvántól. A továbbiakban, 17 pontban tájékoztatják a helyi MDF programjáról a választókat. A független polgármester és az SZDSZ programjához képest eltérés a politikai szimbólumok és mementók megváltoztatásának határozott szándéka: „a megbukott rendszerre emlékeztető utcanevek megváltoztatása és a régi utcanevek visszaállítása, a Szovjet Felszabadítási Emlékmű elszállíttatása, a második világháború hősi halottainak emlékmű állítása, az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékére kopjafa állítása". Oktatási programjukat szubjektív megközelítésben ismertetik: "nem akarjuk, hogy gyerekeinket, unokáinkat falusi bunkónak nevezze bárki is, viszont akarjuk, hogy olyan oktatást kapjanak, amely megnyit előttük minden iskolát, minden életpályát. Ismerjék meg gyermekeink az egyháziak tanítását az iskolában, ezzel is bekapcsolódva az európai kultúrába, ha azonban ezt valaki szükségtelennek tartja, ahhoz is legyen joga".

Az 1990-es helyi választásokon 9 független jelölt indult, változatos foglalkozási összetételben: négy gazdálkodó mellett volt tanár, targoncavezető és nyugdíjas is. Fontos szereplői voltak a választásoknak a két körzeti orvos is, akiket magas pontszámmal választottak meg képviselőnek. Személyükben megjelent az alszegiek-felszegiek különböző értékorientációja. Dr. Tholt Mária, mint MDF tag, a falu konzervatív csoportjával vállalt érzelmi közösséget, az ő győzelmükben bízott (ők a mi kutyánk kölykei). Az embereket elsősorban tulajdonságaik (értelmesség, szorgalom) szerint értékelte. Dr. Kajáry László, nem érezte magát elkötelezettnek egyik párt oldalán sem, de elfogadta a szabaddemokraták támogatását. "Talán modernebb az SZDSZ, mégiscsak eltelt 40 év." Életszemléletében is a liberális felfogás jelent meg: "Nálam az elesettek, alkoholisták is embernek számítanak!" faluban nem olyan népszerű a kisgazdapárt, mert a földkérdésbe minden félreértés belemegy". Egy némedi lakos véleménye szerint: "mindig a leghango-sabban érvelőknek adott volna igazat, azok akarhatták őt polgármesternek, akik a saját egyéni érdeküknek megfelelően akarták befolyásolni a háttérből".

Polgármesterjelöltek

Dr. György Balázs független jelöltként indult 1990-ben is. 1953-ban született, gépészmérnökként végzett a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen 1977-ben. Anyai nagyapja volt az utolsó bíró a faluban (apai ágon katolikus). Anyai ágon kemény református nevelésben részesült. Részt vett a nyolcvanas évek helyi beruházásainak (gázprogram, crossbar telefon és villanyhálózat fejlesztése) megszervezésében. Távolságtartó stílusát, sokan túlzott magabiztosságnak, nagyratartásnak érezték. Választási programjában a sürgős, megoldásra váró feladatok elvégzését helyezte előtérbe: oktatás, egészségügy, ivóvíz, telefon, szemétbánya) Ígéreteiben óvatos volt:" Az új önkormányzat rendelkezésére álló bevételi lehetőségek, a központi juttatások köre még nem pontosan meghatározott. Az sem kizárt, hogy a szinten tartás is nehézséget okozhat az elkövetkezőken. Meg kell tanulni az új helyzetben új módon gazdálkodni. Együttműködést remélt a választóktól: "Nem tudni azt, hogy az új elképzelésekhez a lakosság akar e csatlakozni önkéntes felajánlásaival, illetve saját munkaerejével."

Az SZDSZ jelöltje közgazdász, 1969-től 1971-ig tanácselnök volt. Az értelmiségiek közül többen úgy vélekedtek: "Ő a felszegiek embere, együtt utazik a buszon a bejárókkal, közülük való, bizonyára jó szándékú, becsületes ember, de a gazdálkodók nem ismerték igazán." Programjában a többiektől eltérő vonás volt a civil szerveződések (gazdakörök, iparoskörök, nyugdíjas klub) feltámasztása, és a nyilvánosságot szolgáló helyi újság elindítása. Az oktatással kapcsolatban pályázati rendszer bevezetését szorgalmazta a pedagógusok részére, ami azt jelentette, hogy minden akkor állásban lévő pedagógusnak újra kell pályáznia. Fontosnak tartotta a nyelvtanulás és a számítógépképzés bevezetését az iskolákban.

A kisgazdapárt polgármesterjelöltje Végh Ágoston főszegi gazdálkodó, így beszélt jelöléseinek körülményeiről: "engem egy személy jelölt, és ez meglepett. Ez ügyben megkerestem a kisgazdapárt és az MDF helyi vezetőjét, ők is meglepődtek, de végül is a kisgazdapártban igent mondtak". Mivel a kisgazdapártnak nem volt programja, - "minek ígérgessünk, előbb át kell látni, mik a lehetőségek" -, jelöltjük sem tudott erről többet mondani. Esélyeit reálisan ítélte meg: "nem vagyok elbizakodott, talán a legesélytelenebb vagyok, mivel a faluban nem olyan népszerű a kisgazdapárt, mert a földkérdésbe minden félreértés belemegy". Egy némedi lakos véleménye szerint: "mindig a leghangosabban érvelőknek adott volna igazat, azok akarhatták őt polgármesternek, akik a saját egyéni érdeküknek megfelelően akarták befolyásolni a háttérből".

Választási eredmények

A rendszerváltozás utáni első helyi választáson a szavazásra jogosultak 48,7%-a jelent meg. Két polgármesterjelölt versenye nagyon szoros volt. A függetlenként induló dr. György Balázs mindössze 15 szavazattal előzte meg szabaddemokrata riválisát, Kardos Jánost. A kisgazda jelölt, Végh Ágoston messze elmaradt mögöttük.

A szabaddemokraták sikerüket a szervezett kampány mellett a jól kiválasztott jelölteknek is köszönhették. Választottjaik képzett emberek voltak, akiknek szakértelmét a lakosság méltányolta, 10 jelöltből 6 képviselő lett testületi tag.

A kisgazdák számára csalódást okoztak az eredmények. A hajdan volt református progresszió a választások során gyakran önhittségé, kivagyisággá alakult, ami gyakran az ősiség jogán járó privilégiumokat követelt. Ez a magatartás a saját csoportjukon belül is konfliktusokat okozott. A múlt rendszerben az ellenállás közös platformot teremtett, a szókimondás, az időnkénti asztalra csapás kifelé is népszerűvé tette őket, de ez már kevésnek bizonyult. A helyi választások első ciklusában egyetlen képviselőjelöltjük sem kapott elegendő szavazatot, így az általuk várva-várt politikai fordulat ellenére sem kerültek pozícióba, egyetlen jelöltjük sem kapott helyet az önkormányzati testületben. Egyik jelölt így fakadt ki keserűségében: "Hát itt a demokrácia, ez kellett! Most aztán van egy sértett félfalu!"

Egy helyi lakos nézete szerint a kisgazdák kudarca a helyhatósági választásokon azzal is magyarázható, hogy nem a legmegfelelőbb embereket állították a jelöltlistára. "Nem az a baj, hogy gazdagok, hanem inkább az a mód, ahogy érvényesítik az érdekeiket: az erejükkel és a könyökükkel" és nem akadt közöttük egy olyan vezető, aki szalonképesen képviselte volna a falu más rétegei felé a csoportot. Egy másik helyi elemző szerint: "Megszokták, hogy hosszú éveken át csak önmagukra támaszkodhattak, nem ismerték a kompromisszumot, mert mindent saját erőből oldottak meg."

Az MDF hét jelöltje közül három jutott be a képviselőtestületbe. Az eredményt nem tekintették sikernek, mert a kisgazdák győzelmében bíztak, őket tartották szövetségesüknek.

A kilenc független jelöltből kettőt igen magas pontszámmal választottak meg, mindketten ismert, megbecsült emberek a faluban. Korábban mindketten vb-tagok voltak, jelenleg egyikük csak gazdálkodással foglalkozik, a másik a repülőtéren sofőr és emellett gazdálkodó. Így az MDF-ből bejutott képviselőkkel együtt a gazdálkodók is helyet kaphattak a testületben.

A testület felállása után megkezdődött az önkormányzati munka. A választás évében 6 SZDSZ, 2 független, és 3 MDF képviselő által, valamint a polgármester szavazatával együtt a jegyzőválasztás kérdésében patthelyzet alakult ki, amely éjszakába nyúló heves vitákat váltott ki a két tábor között. A tennivalók sokasága, a működési feltételek és keretek bizonytalansága, már önmagában is feszültséget gerjesztő körülmény volt. A ciklus első évében három képviselő - közülük kettőt magas pontszámmal választottak meg - lemondott. "Nem voltak edzettek a demokratikus hangnem elviselésére", összegezte valaki a történtek okát. így a választási szavazatszám alapján soron következő jelöltek kerültek a testületbe. Jobbágy Bálint MDF által támogatott gazdálkodó, Bai Menyhért tanár a függetlenek közül és Némedi Rezső kisgazdapárti képviselő. A "mit, hogyan és ki" körüli viták ugyan még gyakran személyeskedésbe torkolltak, de a testület lassan-lassan belerázódott a mindennapi kerékvágásba. Megalakultak az állandó bizottságok: A Jogi és Ügyrendi Bizottság elnöke az SZDSZ-es Sticz Béla lett, a Pénzügyi Ellenőrző és Gazdálkodási Bizottsági elnökséget Kardos János (SZDSZ) töltötte be, a Mezőgazdasági és Vállalkozásélénkítő Bizottság elnöke Dimitrov Péter (SZDSZ), a Szavazatszámláló Bizottsági valamint az Egészségügyi és Népjóléti Bizottság elnöki tisztét dr. Tholt Mária (MDF), az Ifjúsági, Kulturális, Sport és Oktatási Bizottságét Juhász Lászlóné (SZDSZ) töltötte be. A Településfejlesztési és Környezetvédelmi Bizottság elnöke, dr. György Balázs polgármester, a Vagyonfelmérőé Lukácsi Miklós (MDF) képviselő lett.

A testület áttekintette a tennivalókat és a pénzügyi helyzetet. Ennek kapcsán kiderült - nyilatkozta a polgármester - nem üres kasszát, de sok feladatot hagytak ránk elődeink. Mivel volt mihez nyúlni, annak 1990. évi felhasználásáról dönteni tudtak.

Az 1994. évi helyhatósági választások

Az 1994-es önkormányzati választásokat már nem jellemezte az első helyi választások lázas készülődése, eufórikus várakozása. Ez volt a legcsendesebb választás - vélekedtek többen is tíz év távlatából.

A polgármestert, György Balázst támogató függetlenek egy csoportja külön szórólapon mutatkozott be a választóknak. Gyakran hangoztatott vád az önkormányzatok fennállása óta, hogy a polgármester a függetlenek pártjának az elnöke. Igaz, valóban szervezett maga köré egy csapatot, amint azt a helyi pártok képviselői teszik, amikor a választásokra készülnek. A függetlenség kritériumának azonban az országos pártokhoz való szervezeti kötödést vagy kötetlenségét tekintjük.

De térjünk vissza a kampányra! A szervezett függetlenek szórólapjának első oldalán a polgármester fényképe, amelyet a függetlenek őt támogató szavai öveztek. "Függetlenként KIÉRT? a Faluért! Támogatjuk! Szavazzunk rá!" A hátlapon - a már 90-ben is szereplő jelmondatok "Függetlenek a Népért! A Párttagok a pártért! Szavazzon a Népre! A pártonkívüli független képviselőjelöltekre." - olvashatók. A szórólap belső két oldalán az alábbi jelöltek mutatkoznak be. Tüske Pálné (Mari) mint pénzügyes, Varga László videofelvétel készítő vállalkozó, ifj. Kozma Miklós vegyésztechnikus, Mohácsi László távközléstechnikus, Kiss Menyhértné (Regina) a helyi Takarékszövetkezet vezetője, Lukácsi Miklós és Györgyövics Károly (az előző ciklusban lemondott képviselő) mezőgazdasági termelők, valamint Korcz Menyhért földkiadásokkal is foglalkozó mezőgazdasági vállalkozó. Közülük Varga László, Kiss Menyhértné valamint Lukácsi Miklós és Györgyövics Károly már az előző választásokon is jelölt volt, utóbbi kettőt tagja volt az első ciklus testületének. Rajtuk kívül még 7 független jelölt próbálkozott. Acsai Gábor gépkocsivezető, dr. Kékesi Béla állatorvos, aki már meghalt, Némedi Rezső gazdálkodó, Takács Benjámin Gábor tejipari dolgozó, Vargáné Kránicz Erzsébet üzemmérnök, Bai Sándor közgazdász és Németh József művezető és vállalkozó.

A kisgazdapárt ezen a helyi választáson visszafogottan kampányolt, koalícióban a KDNP-vei és az MDF-fel. Jelöltjeik neve mellett a három párt jelzése állt.

Így, FKgP-KDNP-MDF színekben indult Acsai Károlyné mérlegképes könyvelő, aki az előző választásokon MDF támogatottként lett önkormányzati képviselő, Galambos Ferenc, Györgyövics Balázs gazdálkodó, Juhász Rezső műszerész szakmával rendelkező gazdálkodó, Szarka Balázs gazdálkodó, ifj. Nagy János kereskedelmi végzettségű gazdálkodó, dr. Tholt Mária orvos, aki szintén tagja volt az előző testületnek, Végh Ágoston gazdálkodó, a 90-es választások kisgazda polgármesterjelöltje és Zsin Géza pedagógus, iskolaigazgató.

Az SZDSZ az 1990-es választásokhoz képest kevesebb jelöltet indított. A '90-es testületbe jutott 6 képviselőjük közül újra indult Dimitrov Péter a helyi SZDSZ ügyvezetője, virágkertész, és továbbra is vállalta az SZDSZ támogatását dr. Kajáry László orvos. A szabaddemokraták színeiben indult még új jelöltként Kovacsik Gyuláné óvodapedagógus, Kiss Dániel villamos-üzemmérnök, Balázs Sándorné varrodavezető vállalkozó és Gál József üzletvezető.

Polgármester választás

Az előző ciklus polgármestere, dr. György Balázs újra indult. Őt támogatta természetesen a függetlenek általa szervezett csoportja és az FKgP-KDNP-MDF koalíció is. A szabaddemokraták azonban új jelöltet kerestek. Választásuk végül is Fülöp Józsefnére, a 84-től 90-ig terjedő időszak tanácselnöknőjére esett (magyar tanárnő), aki jelenleg szülőhelyén, Dánszentmiklóson iskolaigazgató. Az őt jelölők György Balázs méltó riválisának tartották, mivel az ő vezetése alatt is fejlődött a község: szolgálati lakások épültek, és az infrastrukturális beruházások, gáz telefon, -melyeket az önkormányzati ciklusokban továbbfejlesztettek, megvalósítottak- ekkor kezdődtek meg. Emellett elsősorban a derékhadhoz és az idősebb generációhoz tartozó bejáró réteg nyitottságát, közvetlenségét is értékelte, szemben a jelenlegi polgármester zárkózottabb személyiségével, akkurátusságával. "Én a demokráciát erősítő akcióként fogtam fel az indulásom, hogy lehessen választani, ne csak egy jelölt legyen." -indokolta a megmérettetés okát a volt tanácselnöknő. Készségét az újbóli pozícióvállalásra, egyes vélemények szerint, a '94-es parlamenti választások fölényes szocialista sikere is motiválta. "Itt Alsónémedin az, az én nagy bűnöm" -emlékezett vissza a polgármesterjelöltnő - "hogy majd egy milliónyi társammal tagja voltam az MSZMP-nek. Azok kommunistáztak le engem a legjobban, akikkel együtt koszorúztam az ünnepségeken."

Választási eredmények

Az 1994-es helyhatósági választásokon a szavazásra jogosultak mintegy 52,7 százaléka vett részt Alsónémedin, négy százalékkal többen, mint 1990-ben. A helyi választásokon a konzervatív oldal összefogása fordulatot eredményezett. A pártszíneket is vállaló csapatból 5 jelöltnek, Zsin Géza iskolaigazgatónak, Szarka Balázs ismert földfoglaló nagygazdának, Juhász Rezső gazdálkodónak sikerült elérni a képviselőtestületbe jutáshoz szükséges szavazatszámot, így, mint új képviselők tagjai lettek a második ciklus önkormányzati testületének. Dr. Tholt Mária és Acsai Károlyné már '90-'94 között is képviselők voltak. Ismét magas pontszámmal nyerte el a választók bizalmát dr. Kajáry László orvos, aki SZDSZ színekben képviselte a liberális szemléletet. A két polgármester vetélkedőjében dr. György Balázs meggyőző fölénnyel nyert, Fülöp Józsefné levélben gratulált a győztesnek.

Az 1994. évi testület megalakulása után a polgármester megnyitó beszédében - többek között - elégedettségét fejezte ki a képviselők személyi összetételéről. "Szerintem mi december 11-én okosan választottunk. A kínálatból jól tudtuk kiválasztani azt a 11 főt, akik személyükben és így összetételükben is jól reprezentálják a községünket." Az önkormányzati bizottságok személyi összetételében is helyet kaptak az új képviselők. A Településfejlesztési és Mezőgazdasági Bizottság elnöke Szarka Balázs (FKgP-KDNP-MDF) gazdálkodó lett, az Ifjúsági, Sport és Oktatási Bizottság elnöki szerepét Zsin Géza (FKgP-KDNP-MDF) iskolaigazgató töltötte be. A Népjóléti és Egészségügyi Bizottság, dr. Kajáry László (SZDSZ), a Pénzügyi Bizottság, Acsai Károlyné (FKgP-KDNP-MDF), Jogi és Ügyrendi Bizottság, dr. Tholt Mária (FKgP-KDNP-MDF) orvos elnökletével kezdte meg munkáját. A Földrendező Bizottságba új elnököt választott a képviselőtestület Györgyövics Balázs személyében.

Az 1998. évi helyhatósági választások

Talán a sors iróniája is, hogy az 1998. évi helyi választásokon éppen abból a csoportból kerültek ki a keresztény-konzervatív értékrendet valló polgármester a leghangosabb ellenfelei, akiknek jelenlétét az első ciklusban hiányolta. Az ellentétek azonban elsősorban nem elvi, hanem érdek alapon robbannak ki konkrét ügyek (pl. a hentesház értékesítése, a repülőtér ügye), konkrét megoldások kapcsán Az ideológiai kötödéseknek csak a parlamenti választásokon van szerepük, kisebb településeken a helyi közélet résztvevőit a személyes érdekek, indulatok motiválják.

Az 1998. évi választásokra új pártszövetséget hoztak létre a faluban, ennek a koalíciónak a hangneme, stílusa uralta a helyi választásokat.

1997-ben megalakult a MIÉP, Gödöllei Gedeon virágkertész elnökletével, mintegy 10 fővel. "Hobbim a történelem és a sárkányrepülés. Nem gyűlölök senkit, nem vagyok antiszemita sem, vannak zsidó barátaim is, szerintem, az számít, ki milyen ember. .. .A magyarságom nekem nagyon fontos. Fáj a jelen, mert sajnos komp-ország lettünk, de úgy látom, már kezd ébredni a nemzet." -vallott magáról két évvel a választások után a helyi elnök, majd így folytatta: "Ma már másképp látom a polgármestert is, azóta részt vettem néhány testületi ülésen. Végzik a munkájukat." A MIÉP helyi szervezetének tagjai között a humán és műszaki értelmiségiek mellett gazdálkodók is vannak. A választásokon a kisgazdapárttal indultak koalícióban. A koalíció kilenc jelöltjéből Zsin Géza polgármesterjelölt és képviselőjelölt is lett. Szarka Balázs és Juhász Rezső 1994-ben megválasztott képviselőként újra indultak. Végh Ágoston (1990-ben a kisgazdák polgármesterjelöltje) és ifj. Nagy János az előző választáson is jelöltek voltak, de nem kaptak elegendő szavazatot. Új indulók voltak Juhász Béla főiskolát végzett terménykereskedő, Bálint Dezső növénykertész, Gödöl-lei Gedeon vírágkertész és Farkas Miklós szikvízgyártó vállalkozó.

Külön a kampányra szerkesztett kiadványukban a Némediek Lapjában (Szerk.: Káposztás János) ismertették programjukat, mutatták be jelöltjeiket. A 4db A3-as lapból álló 6 hasábos választási újságban a 12 pontból álló, bemutatott program az írott szöveg mintegy 6-7%-át teszi ki. "Gyújtsunk gyufát, űzzük el a sötétséget" című vezércikk a falu-fórum eseményeiről számolt be. Az egybegyűlteket Móré Csaba József egy budapesti kerület kisgazda elnöke köszöntötte, majd az 56-os forradalom méltatása és az állampárti rendszer, az élet minden területére kiható rombolásának rövid elemzése után a hozzászólók rátértek a lap fő témájára, a polgármester választásra. Ebben Zsin Géza alkalmasságát és a jelenlegi polgármester alkalmatlanságát taglalták, minden témát erre a refrénre poentíroztak. A jelöltek bemutatásánál idézünk néhányat, előbb azonban ismertetjük azt a választási programot, amelyet „FKgP-MIÉP választási szövetség programjából" címmel közöltek:

A polgármesteri hivatalban emberi hangnemet, szolgálatkész magatartást honosítunk meg.
A jelölteket bemutató cikk első részében életrajzi adatok szerepelnek, majd egyéni bosszúságaikról, sérelmeikről, megaláztatásaikról számolnak be a kép viselői posztért indulók, azokról, amelyeket a polgármester által szenvedtek el. Legyen erre néhány példa! Építményadót vetettek ki a bemutatott személy üvegházára. Amikor ezt az utcán meg akarta beszélni a polgármesterrel, megkérdezte: "Balázs, volna néhány perced? Ő rám nézett és azt mondta: nincs! Az ilyen sértő modortalanságot egyetlen lakossal szemben sem engedheti meg magának a falu polgármestere. Az ilyesmik miatt nem érzem magam otthon a saját falumban." - vonta le a következtetést a cikkben a sértett személy, aki később hatósági úton szerzett érvényt igazának. Volt, aki a tető nélküli buszmegállót hozta példának a polgármester alkalmatlanságára, mások azt, hogy az orvosi rendelők nem az Opál-házban vannak. Így nem lehet tudni, mikor melyik orvos ügyeletes. Az önkormányzat képtelen megszervezni a mezőőri szolgálatot és nincs lefedve a szennyvízderítő, egy üzlet előtt pedig hosszú ideje szemétkupac éktelenkedik. "Nem tűrhetjük-, írja az FKgP-MIÉP választási újság -"hogy egy hatalomtól megrészegült ember (a polgármester) minden értékünket áruba bocsássa!" „...még a madárnak is van fészke, de a mi gyerekeinknek, unokáinknak lassan ez sem jut!" Előzmény: A polgármester elfogadott volna egy, a falu déli határában építendő repülőtérre tett ajánlatot. Ez viszont - a nyilatkozó szerint - lezárta volna a falu terjeszkedésének lehetőségét. A polgármester szándékát a testület is leszavazta. A történteket a polgármester megírta az Alsónémedi Hírmondóban. Az újságot mérgezett forrásként jellemzi a nyilatkozó, mivel ezt a polgármester a „saját szája íze szerint szerkeszti" A cikkben szereplő ellenlábas képviselő így folytatta az érvelését: „A múlt század végén azért nem ment itt keresztül a Budapest-Kecskemét vasútvonal, később a '20-as években pedig azért nem dabasi, hanem ráckevei vonalat kapott a HÉV, mert az alsónémediek sohasem adtak el földet. Őseink tudták mit csinálnak! Tudták, minél nagyobb az átmenő forgalom, annál kisebb az itt élők esélye a nyugodt, biztonságos életre! Az pedig, hogy ráadásul egy külföldit ültetett volna be a falunk közepébe, egyenesen égbe kiált." A cikkek konzekvenciája az, hogy „radikális változás kell, mert a mostani helyzet tűrhetetlen! A megoldás az lenne, ha Zsin Géza kerülne a polgármesteri székbe."

A polgármester köré csoportosuló pártoktól valóban függetlenek Einstein idézetet írtak szórólapjukra: "Csak azt az életet érdemes élni, amelyet másokért élünk." Szerepelt még a régi szlogen: "Függetlenek a Népért! A párttagok a pártért! Szavazzon a Népre! A párton kívüli független képviselőjelöltekre!". A Némediek Lapjában megfogalmazott vádakra "Tiszta Forrás" címen válaszoltak. Vegyünk néhány példát az FKgP-MIÉP programjának kritikájából! A vagyon kiárusítással kapcsolatosban: "A legutóbbi Hírmondóban jelent meg, hogy mennyi pénzt fordított az önkormányzatunk az elmúlt négy évben beruházásra. Ha mellé tesszük az eladásból származó bevételeket, látható, hogy jól sáfárkodott a rá bízott javakkal, jelentősen gyarapodott településünk. Az olyan ingatlanokat pedig, amelyek csak a pénzt viszik a karbantartásra, bevételt pedig egyáltalán nem termelnek (Juhász féle ház, Schuler csarnok), hiba lenne nem átváltani jobb ingatlanra." "A faluvezetésben nem tűrjük a korrupciót" programpontra az alábbi választ adták: "A faluvezetés a mindenkori képviselőtestületet jelenti, s ebben az elmúlt négy évben 3 (jelenleg) FKgP-MIÉP jelölt is részt vett. Ezek szerint korruptak voltak? Szerintünk nem, köszönhető ez elsősorban a képviselőtestület többségének és a polgármesternek, akik nem engedték a Juhász- féle házat elkótyavetyélni olyannak, aki sohasem jelentkezett be ingatlanért a licitre. Ha a ház az ő tulajdonába került volna , méltán mondhatná bárki, hogy korrupt az önkormányzat, hiszen egyik tagja kapta volna meg az ingatlant, s ezen az üzleten az önkormányzat vesztett volna." Az építményadót sérelmező képviselőjelöltnek: "... .jogértelmezés folyt két fordulón át, melyben Önnek lett igaza, ezzel semmi gond nincs! Majd később így folytatódik a cikk: "Jó ha tudja, hatósági ügyben a polgármesternek nincs jogköre. Ilyen volt az Ön adóügye is, ezért nem volt időm Önnel tárgyalni." "Nyílt levél az FKgP-MIÉP Választási Szövetségéhez" címen 18 pontban kifejti a pozícióban lévő polgármester, hogy ő milyen polgármester jelöltet várt volna a maga számára méltó ellenfélnek. Ebben a példás magánélet, a gazdasági és pénzügyekhez kapcsolódó szakértelmet és a köz javáért elkötelezett szolgálatot helyezi az elvárás középpontjába.

Legtöbb jelölt a független polgármester "csapatából" került ki. Hozzájuk tartozott Acsai Károlyné könyvelő, Belágyi Tamás kereskedő, Györgyövics Károly gazdálkodó, Kiss Balázs gazdálkodó, Kiss Ferenc mezőgazdasági árutermelő, Kozma Miklós gazdálkodó, Kozma Sándor gazdasági vezető, Mohácsi László átvitel technikus, Morvai János repülőgép szerelő, Szabó László villanyszerelő, Szlovicsák Zoltán elektronikai műszerész, Takács Benjámin üzemvezető, Varga Lajos gazdálkodó és Varga Lászlóné előadó.

Az SZDSZ 1998. évi helyi választásokon, mint párt visszavonult, jelöltjeit függetlenként indította. Ennek egyfelől oka lehet a parlamenti gyenge szereplés. A szóbeszéd szerint névtelen fenyegetések, sértegetések is érték őket. A helyi szabaddemokraták ügyvezetője elzárkózott mindennemű felvilágosítástól. Programjukat, melyet "Változás '98" címen terjesztettek Alsónémedi címerével öt jelöltet mutattak be. Dimitrov Péter ügyvezetőt, aki az első ciklusban képviselő volt, Bai Sándor közgazdászt, aki a '94-es választásokon függetlenként indult, Némedi Erikát, aki közel hét évig jegyző volt, Szekeres Istvánt es ifj. Balázs Sándor vállalkozót.

„A Változás '98 programot magukénak valló képviselőjelöltek úgy gondolják, hogy a községben nagy számú tenni akaró, becsületes, ám különböző politikai szemléletű ember munkálkodik azon, hogy élhető, polgárbarát községünk legyen. Ezen tenni vágyó erőket úgy kívánjuk összefogni, hogy ne egymás kiszorításában emésztődjön a tenni akarás, hanem községünk fejlődésének elősegítésében." Az "SZDSZ-es függetlenek" programja részletes és konkrét, tematikus felsorolásban tájékoztatja a némedieket a szabadidőben, kultúrában, sportban, szociális ellátásban, az utak, járdák, közterületek állapotában, a közlekedésben, a köztisztaságban, közbiztonság területén felmerülő problémák megoldásáról. Kiemelik a programban a fiatalok és a gyerekek számára létesítendő szórakozási lehetőségek, például számítógépes klub létrehozását, játszóparkok kialakítását.

MDF-es jelölt nem indult ezen a választáson, mivel Tholt doktornő visszavonult a helyi politikai életből.

Polgármester választás

Az 1998. évi helyi választásokon György Balázs ellenfele, tehát Zsin Géza tanár lett, aki 1954-ben született Budapesten pedagógus családban. A 70-es évek közepétől él Alsónémedin családjával. A Széchenyi István Általános Iskola igazgatója volt. Zsin Géza pedagógusi munkáját a tantestület több szempontból kifogásolta. A tantestület panaszait az önkormányzat meghallgatta és egyhangú döntéssel azt javasolta az iskolaigazgatónak, hogy mondjon le vezetői megbízatásáról. A mellette kampányoló Móré Csaba szerint a lemondatás azért történt, hogy a helyhatósági választáson kisebb eséllyel indulhasson. Zsin Géza érthetetlennek tartotta a polgármester függetlenségét. Úgy vélte, ha valaki nem tud azonosulni azzal a színes palettával, ami a magyar politikai életet jellemzi, attól hogyan várható el, hogy azonosuljon a helybéliek gondjaival. Egyéni programjában a kultúra rangjának visszaállítását, a lakóhely szeretetét és az erre való nevelést tartotta a leghangsúlyosabb elemnek.

Választási eredmények

Az 1998. évi helyhatósági választáson a szavazásra jogosultak 51,1 százaléka jelent meg. A 35 induló jelöltből 26 függetlenként indult, 9-et az FKgP-MIÉP koalíció támogatott. A polgármester független csapatából Acsai Károlynénak, Belágyi Tamásnak, Györgyövics Károlynak, Kozma Miklósnak és Varga Lász-lónénak sikerült képviselői helyet nyerni a testületben. Az SZDSZ-es független csoportból Némedi Erika és Bai Sándor kapott elegendő szavazatot. Képviselő lett dr. Kajáry László, Bálintné Szántó Erzsébet pedagógus, és dr. Tüske Zoltán jogász. Az FKgP-MIÉP koalícióból mindössze egy jelöltnek, Juhász Rezső gazdálkodónak sikerült elérnie a helyi képviselői mandátumhoz szükséges szavazatszámot, csak kevesebb (109) szavazattal, mint a '94-es választásokon. Az újonnan létrejött koalíció minden újra induló jelöltje veszített az előző választásokon elért eredményéből, így Zsin Géza csaknem 38, Szarka Balázs 31, Nagy János 28, Végh Ágoston 34 százalékkal kapott kevesebb szavazatot, mint az előző választásokon. A népszerűség ilyen mértékű visszaesésében feltehetően nagy szerepet játszott az a negatív kampány, amelyet a "Némediek Lapja" választási újság közvetített. A lap hangvételével, stílusával a megbízok (utólagos elbeszélésük szerint) nem értettek egyet, az újságíró nem egyeztette velük a megjelent szöveget. A szóbeszéd szerint voltak plakáttépkedések, és a koalíció megsértette a kampánycsendet is. Ez utóbbit azonban a MIÉP helyi elnöke "bizonyíthatóan fizikai képtelenségnek" tartott. Úgy tűnik, az önkormányzat és a polgármester elleni vádak nem érték el céljukat, éppen ellenkező hatást váltottak ki. Bár a polgármester tevékenységével, személyével kapcsolatban sokféle kifogást hallani a településen, mégis rá szavazott a választók csaknem négyötöde. Zsin Géza az érvényes szavazatok 22,8 százalékát kapta, képviselőségét valamivel (39 szavazattal) többen támogatták.

Az új képviselőtestület megalakította a bizottságokat. A Népjóléti és Egészségügyi Bizottság dr. Kajáry László, a Kulturális és Oktatási Bizottság Bálint Boldizsárné, a Pénzügyi Bizottság Acsai Károlyné, a Mezőgazdasági Bizottság Juhász Rezső, a Településfejlesztési Bizottság Kozma Miklós, a Tájékoztató Bizottság dr. Tüske Zoltán, a Jogi és Ügyrendi Bizottság Némedi Erika elnökletével kezdte meg munkáját. Az Alsónémedi Hírmondóban külön rovatot kapott a Tájékoztatási Bizottság.

Párttámogatottak és a független képviselőjelöltek aránya az
1990., 1994., 1998. évi helyhatósági választásokon Alsónémedin

 

1990. Jel. Képv. 1994. Jel. Képv. 1998. Jel. Képv.

 

Független 9 2 Független 15 4 Független 26 10

 

SZDSZ 10 6 SZDSZ 6 1 FKgP-MIÉP 9 1

 

MDF 7 3 FKgP- KDNP-MDF 9 6      

 

FKgP 7 -            

 

ASZ 1 -            
Összesen   34 11   30 11   35 11

 

Párttámogatott és független képviselőjelöltek aránya

 

Párttámogatott és független képviselők aránya

A helyhatósági választások a kisebb településeken másról szólnak, mint a parlamentiek. A pártok többsége csupán a választások idején aktivizálódik. A helyi érdekviszonyok és a személyesség háttérbe szorítja a különböző politikai ideológiát. Előfordul persze, hogy a személyes ellentétek, érdekkülönbségek pártszínekben csapnak össze. Alsónémedin 1990-ben, a pártosodás első hevületében még a jelöltek közel háromnegyede volt párttámogatott, '94-ben már csak a fele, '98-ban már csak a negyede. A pártok által támogatott képviselők is (1990-ben 9, 1994-ben 7, 1998-ban 1) egyre kevesebben lettek. Alsónémedin mindhárom választáson a független jelöltet, dr. György Balázst választották polgármesterré. A 10 ezer fő alatti települések polgármestereinek 80%-a (évenként egy-két százalékos növekedéssel) mindhárom helyhatósági választáson független volt. A magyar lakosság eddigi választási gyakorlata szerint a polgármesterek tartósabb bizalmat élveztek, mint a pártpolitikusok. Ismert szállóige a politológiai szakirodalomban, "Az utcát nem lehet demokrata vagy republikánus módon aszfaltozni, az utcát egyszerűen aszfaltozni kell." (Horváth M. Tamás, 1998.) Az országos pártoktól való függetlenedés előnyével és hátrányával együtt valamivel nagyobb játékteret hagy egy-egy településen a helyi vezetőknek. Sajnos ma még előfordul az a demokratikus kormányzástól idegen elem, hogy előnyben részesítik a kormánypárti önkormányzatokat. Ez aktuális hátrány a többiek számára, amely egy kormányváltás esetén előnnyé is változhat.

Alsónémedi lakóiról a helyi választások alapján azt mondhatjuk, hogy a mértéktartó, kiegyensúlyozott embereket értékeli, a túlfűtött hangnemet nem szereti, megalapozatlan ígéretekben nem hisz. A legmagasabb szavazatszámot, összességében, mindhárom önkormányzati választáson dr. Kajáry László és Györgyövics Károly kapta. Az ő személyiségük, magatartásuk váltotta ki az induló jelöltek közül a legnagyobb rokonszenvet.

Az interjúk készítésében és azok összesítésében a szerző segítségére voltak: Göbl Gabriella és Bori Erzsébet.

 

Az 1990-es helyi választások eredményei

Polgármester választás

Párttámogatás Név Érvényes szavazat %
Független Dr. György Balázs 783 45,5%
SZDSZ Kardos János 768 44,6%
FKgP Végh Ágoston 170 9,9%
  Összesen 1721 100,0%

 

Képviselő választás

Párttámogatás Név Érvényes szavazat
SZDSZ Dr. Kajáry László 969
SZDSZ Kardos János 819
Független Györgyövics Károly 790
Független Christov Kálmán 748
MDF Dr. Tholt Mária 649
MDF Acsai Károlyné 635
SZDSZ Juhászné Surányi Magdolna 610
MDF Lukácsi Miklós 571
SZDSZ Dimitrov Péter 471
SZDSZ Varga László 453
SZDSZ Sticz Béla 449
MDF Jobbágy Bálint 441
Független Bai Menyhért 439
FKgP Némedi Rezső 431
Független Kiss Menyhértné 422
MDF Szántó Menyhért 421
MDF Kiss Gábor 420
SZDSZ Takács Antalné 414
MDF Buresné Balogh Ilona 385
SZDSZ Gál József 384
FKgP Végh Ágoston 380
FKgP Szarka Balázs 378
SZDSZ Szabóné Horváth Éva 353
ASZ Bai Sándor 325
Független Kiss Tamás 314
SZDSZ Braun János 308
FKgP Takács Ferenc 304
FKgP Galambos Ferenc 288
FKgP Horváth János 250
FKgP Szarka Károly 244
Független Gerencsér István 242
Független Nagy János 242
Független Kőszegi Béla 193
Független Mészáros Vince 160

 

Az 1994-es helyi választások eredményei

Polgármester választás

Párttámogatás Név Érvényes szavazat %
Független Dr. György Balázs 1608 85,6%
SZDSZ Fülöp Józsefné 271 14,4%
  Összesen 1879 100,0%

 

Képviselő választás

Párttámogatás Név Érvényes szavazat
Független Györgyövics Károly 878
FKgP-KDNP-MDF Györgyövics Balázs 778
SZDSZ Dr. Kajáry László 769
FKgP-KDNP-MDF Zsin Géza 748
FKgP-KDNP-MDF Szarka Balázs 709
FKgP-KDNP-MDF Acsai Károlyné 667
FKgP-KDNP-MDF Juhász Rezső 662
FKgP-KDNP-MDF Dr.Tholt Mária 615
Független ifj. Kozma Miklós 587
Független Lukácsi Miklós 536
Független Mohácsi László 495
FKgP-KDNP-MDF Végh Ágoston 493
Független Bai Sándor 478
Független Varga László 468
FKgP-KDNP-MDF Galambos Ferenc 433
FKgP-KDNP-MDF ifj. Nagy János 427
SZDSZ Kiss Dániel 423
Független Dr. Kékesi Béla 420
Független Kiss Menyhértné 403
Független Korcz Menyhért 377
Független Némedi Rezső 377
SZDSZ Dimitrov Péter 346
(Független Tüske Pálné 325
SZDSZ Kovacsik Gyuláné 241
Független Vargáné Kránicz Erzsébet 226
Független Acsai Gábor 220
SZDSZ Gál József 203
Független Németh József 190
Független Takács Benjámin Gábor 158
SZDSZ Balázs Sándorné 147

 

Az 1998-as helyi választások eredményei

Polgármester választás

Párttámogatás Név Érvényes szavazat %
Független Dr. György Balázs 1449 77,2%
FKgP-MIÉP Zsin Géza 428 22,8%
  Összesen 1877 100,0%

 

Képviselőválasztás

Párttámogatás Név Érvényes szavazat
Független   Dr. Kajáry László 878
Független   Gvörgyövics Károly 870
Független   Acsai Károlyné 848
Független   Varga Lászlóné 762
Független   Dr. Tüske Zoltán 714
Független   Bálintné Szántó Erzsébet 655
Független   Bai Sándor 594
Független   Belágyi Tamás 592
Független Némedi Erika 580
FKgP-MIÉP   Juhász Rezső 553
Független   Kozma Miklós 551
Független Mohácsi László 551
FKgP-MIÉP Szarka Balázs 487
FKgP-MIÉP Zsin Géza 467
FKgP-MIÉP Bálint Dezső 450
Független Kiss Ferenc 450
FKgP-MIÉP Gödöllei Gedeon 448
Független Morvai János 443
Független Dimitrov Péter 426
Független Szlovicsák Zoltán 391
FKgP-MIÉP   Juhász Béla   348
FKgP-MIÉP   Végh Ágoston   327
Független   Varga Lajos   327
Független   Kotán Miklós   322
FKgP-MIÉP   Nagy János   308
FKgP-MIÉP   Farkas Miklós   286
Független   Kiss Balázs 286
Független   Kozma Sándor 247
Független   Takács Ferenc 211
Független   Balázs Sándor 181
Független   Szabó László 178
Független   Takács Benjámin 175
Független   Kissné Szabó Éva 124
Független Szekeres István 119
Független Beke Zoltán 108

 

A parlamenti választások eredményei Alsónémedin

Alsónémedi helyi társadalmának sajátos megoszlása, értékszemlélete a parlamenti választások eredményeiben is tükröződik. A pártválasztásban azonban felfedezhető némi hasonlóság az agglomeráció többi településével is. Nézzük, hogyan oszlottak meg a listás szavazatok az 1990-es választásokon. Összehasonlításként az országos eredményeket veszem alapul.

Az 1990-es parlamenti választás listás eredményei

 

Alsónémedi Országos
Érvényes szavazatok 68,5% (2516) 63,2%
MDF 13,7 24,7
MSZP 3,5 10,9
FIDESZ 7,0 9,0
SZDSZ 28,7 21,4
FKgP 22,2 11,7
KDNP 6,1 6,5
ASZ 12,5 3,1
VP 3,8 1,9
Más pártok összesen 2,5 10,8
Összesen 100,0 100,0

A legszembeötlőbb eltérés az országos átlagtól a kisgazdapárt csaknem kétszeres szavazataránya. A kisgazdapárt már a két világháború között is az átlagosnál jobb pozíciókat szerzett Némedin és a térség többi településén is. Az 1990-es választásokra megalakuló FKgP sok szavazatot köszönhetett ennek a tradíciónak. A polgáribb színezetű Ócsán 22,6, Dabason 20,4, Bugyin 21,8 százalékban nyert. Az SZDSZ sikere részben azzal magyarázható, hogy a városiasodó, "munkástudattal" is bíró némedi bejárók jobban vonzódtak egy liberális párthoz, mint a konzervatívhoz. Sokan vélték szociáldemokrata jellegű pártnak is, ami a kisgazdapárt után a legerősebb volt a háború előtt, és a koalíciós időkben. A szabaddemokraták a szomszédos Dunaharasztin 38,5%, de Ócsán csak 21,5 százalékban szerepeltek. Egyedülálló viszont - Dánszentmiklós kivételével - az egész megyében az Agrárszövetség 10% feletti eredménye. Egyfelől a némedi szövetkezet sikeres működésének, másfelől az egyéniben induló helyi református tb. esperesnek köszönthető. A volt állampártnak a közelmúltban sem volt hatékony szervezete. Alsónémedi a Kádárérában is rebellis falu volt, a lakosság anyagi gyarapodása felívelt ugyan, de nem váltak a rendszer híveivé, melyet a vallási szokások ébren tartásával is demonstráltak. Ezzel magyarázható az MSZP 3,8 százalékos mélyen átlag alatti teljesítménye. Hogyan alakult az első fordulóban a településen az egyéni jelöltekre leadott szavazatok aránya?

Az 1990-es választások első és második fordulójában
az egyéni jelöltek eredményei.

 

13. vk.
Érvényes szavazat
I.
29.384
57,3%
II.
20.907
40,7%
  Alsónémedi Érvényes szavazat I.
2.510
68,4%
II.
1.738
49,2%
1. Vona Ferenc MDF 34,5 59,5 1. Czombosné SZDSZ 30,9 34,8
2. Czombosné SZDSZ 18,4 26,3 2. Frank József FKgP 18,6 28,5
3. Frank József FKgP 8,6 14,2 3. Juhász Sándor ASZ 17,4  
4. Major László függ- 8,1   4. Vona Ferenc MDF 13,1 36,7
5. Kocsis Mihály MSZP 7,1   5. Forgács János KDNP 6,4  
6. Forgács János KDNP 5,7   6. Gyimesi István VP 3,9  
7. Gyimesi István VP 4,7   7. Kocsis Mihály MSZP 3,2  
8. Sipos István FKgP 4,4   8. Sipos István FKgP 3.1  
9. Orosz Lajos függ. 4,4   9. Major László függ. 2,0  
10. Juhász Sándor ASZ 4.1   10. Orosz Lajos függ- 1,4  
  Összesen 100,0 100,0     100,0 100,0

A 13. választókerülethez, az agglomerációhoz tartozó települések mellett a Dél-pesti vonzáskörzeten kívül eső települések is tartoznak. Az egyéni jelöltekre leadott szavazatok, mint másutt, itt is egyedi eltéréseket mutatnak. Így Juhász Sándor alsónémedi református tb. esperes az egyéni jelöltek sorában 17,5 százalékkal harmadik lett. Feltehetően a rá szavazók egy része az MDF-es Vona Ferencre voksolt a második fordulóban. Az ő szavazatait növelte a KDNP-s Forgács Jánost választók tábora is. A némediek csaknem 10 százalékkal meghaladták a 13. vk. részvételi arányát úgy az első, mint a második fordulóban.

Az 1994-es parlamenti választásokon is érvényesültek a helyi értékpreferenciák. Az országos politikai áramlatok azonban a némedi lakosság választásában is megjelentek. A rendszerváltozás utáni választásokat gyakran nevezik "protest", vagy "büntető" szavazásnak. Az állampolgárok egy része - mivel elégedetlen volt az új rendszerrel és a kormányok politikájával - elsősorban az ellenzéki pártokat részesítette előnyben. Csodálkozni ezen nem lehet, hiszen a sokak által várva-várt politikai, gazdasági fordulat, a szabadság beköszönte nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Csalódás, kiábrándulás kísérte az átalakulást. Van a választóknak azonban egy stabil magja, akik politikai értékekre szavaznak függetlenül attól, hogy érdekeiket és ideológiájukat mennyire képviseli gyakorlati politikájában a választott párt. Ennek a rétegnek a szavazatai alapján rajzolódik ki a politikai tagoltság helyi struktúrája.

Az 1994-es parlamenti választás listás eredményei

 

Alsónémedi Országos
Érvényes szavazat 67,7% (2427) 68,9%
MDF 9,3 11,7
MSZP 17,5 33,0
FIDESZ 5,4 7,0
SZDSZ 18,5 19,7
FKgP 24,3 8,8
KDNP 11,8 7,0
ASZ 3,1 2,1
MIÉP 1,5 1,6
MP 2,2 3,2
Más pártok összesen 6,4 6,9
Összesen 100,0 100,0

Az 1994-es választásokon ismételten bebizonyosodott, hogy a legstabilabb szavazóbázisa Alsónémedin a kisgazdapártnak van. 1990-ben a 22,2 százalék az országos eredmény csaknem kétszeresét jelentette, 1994-ben a 24,3 százalék pedig közel háromszorosát. Míg, a már előzetesen említett Ócsán 10, Dabason 7 százalékot veszített az FKgP, Némedin két százalékkal növelte szavazatait. Az MSZP országos térnyerése a faluban is éreztette hatását, hiszen ötszörösére növelte táborát, de még így is messze lemaradt az országos átlagtól.

Valószínű, hogy a szabaddemokraták szimpatizánsainak egy része "szavazott át" az MSZP-re. A MIÉP-nek és az MP-nek minimális volt a tábora Némedin 1994-ben. A kisgazdapártiak következetessége az egyéni jelöltekre leadott szavazatokban is megnyilvánult.

Az egyéni jelöltek eredményei az 1994-es választások I. és II. fordulójában

 

13. választó kerület
Érvényes szavazat
I.
34103
62,3 %
II.
25863
47,7 %
Alsónémedi
Érvényes szavazat
I.
2420
67,7 %
II.
1730
48,4%
1 Pusztai Csaba MSZP 24,9 43,9   17,3 31,1
2 Dr. Gergely Imre SZDSZ 16,6 29,0   17,4 29,5
3 Dr. Vona Ferenc MDF 13,9 27,2   9,1 39,4
4 Gyimesi István FIDESZ 9,8     5,4  
5 Köntös Bálint FKgP 9,5     24,2  
6 Dr. Bagdy Gábor KDNP 6,7     13,7  
7 Dr. Major László KP 5,6     2,8  
8 Dr. Gótzy Gyula független 4,7     2,1  
9 Illés Dávid EKGP 3,0     2,9  
10 Dr. Engelbrecht Imre MP 2,7     2,0  
11 Szerletics Antal ASZ 2,5     2,8  
  Összesen 100,0 100,0   100,0 100,0

Ha az alsónémediek az első forduló alapján egyedül választották volna meg a képviselőket, az FKgP-s Köntös Bálint nyert volna. Fej-fej mellett haladt a szabaddemokraták és a szocialisták jelöltjeivel az első fordulóban. Dr. Vona Ferenc, az előző ciklusban a körzet képviselője, a szerény 5. helyet foglalta el a kereszténydemokrata dr. Bagdy Gábor után. A második választási fordulóban azonban ugrásszerűen megnőtt iránta a némediek bizalma és mindenki rá adta a voksát, aki nem akarta, hogy az MSZP-s Pusztai Csaba, vagy az SZDSZ-es dr. Gergely Imre kerüljön a parlamentbe. Ezért a kisgazdákra, az EKGP-re (a kisgazda 36-ok) és a kereszténydemokratákra szavazók egy része kellett ahhoz, hogy az MDF-es jelölt 9,1 százalékról 39,4 százalékra jöjjön fel. A körzetben győztes szocialista jelölt valószínűleg a Munkáspárt, az ASZ és a kereszténydemokraták voksaival erősítette pozícióját.

Az 1998-as parlamenti választások eredményei országosan és Alsónémedin is a FIDESZ nagyarányú előretörését mutatták. A szabad választások utáni második parlamenti ciklusban az MDF és a KDNP szétesett, melynek következtében a jobboldali szavazók ütőképes párt nélkül maradtak a választásokra. Ezt az ideológiai űrt töltötte be a hajdan liberális szellemiségű FIDESZ. Az SZDSZ kormányzati szerepe alatt eljelentéktelenedett, az MSZP pedig elbizakodva várta a választási sikert.

Hogyan tükröződnek ezek az országos trendek az alsónémediek pártválasztásában?

Az 1998-as parlamenti választások listás eredményei

 

Alsónémedi Országos
Érvényes szavazat 1953 53,3% 56,2 %
MDF 1,8 2,8
MSZP 17,5 32,9
FIDESZ 27,7 29,5
SZDSZ 6,9 7,6
FKgP 27,0 13,2
KDNP 2,9 2,3
MIEP 13,5 5,5
MP 1,9 3,9
Más pártok 0,8 2,3
összesen 100,0 100,0

Az 1998-as választásokat Alsónémedin is a FIDESZ szavazók ugrásszerű emelkedése, az MDF, KDNP és az SZDSZ szavazatok csökkenése jellemezte, ezek országos tendenciák. Az MDF és a KDNP több mint 400 választóját veszítette el 94-hez képest a faluban. Ezek többségét a FIDESZ nyerte meg, de feltételezhető, hogy a 13,2 százalékot elért MIÉP szavazói is innen kerültek ki. Doma István képviselőjelölt választási gyűlést tartott a községben, ezzel bizonyára növelte a párt népszerűségét. A kisgazdáktól a MIÉP-re átszavazók viszonylag kevesen lehettek, mert nagyjából megtartották 1994-ben elért pozíciójukat. (Szavazatszám 94-ben 587, 98-ban 528.) A szocialisták is hasonló eredményt értek el 1998-ban, mint 94-ben. A választási részvétel azonban 15 százalékkal (475) csökkent.

Az 1998-as parlamenti választások I. és II. fordulójában
az egyéni jelöltek eredményei

 

13.választó kerület     Alsónémedi    

 

Érvényes szavazat I.
57665
49,1 %
II.

Érvényes szavazat I.
1942
52,9 %
II.
1. Gyimesi István FIDESZ 30,6 45,7   29,0 46,9
2. Pusztai Csaba MSZP 27,5 39,4   18,0 25,9
3. Répás József FKgP 20,0 11,3   29,1 20,0
4. Dr. Gergely Imre SZDSZ 8,5     7,0  
5. Doma István MIÉP 6,3 3,7   12,4 7,1
6. Velkei Károly KDNP 3,1     3,0  
7. Bulyáki Antal MDNP 3,0     0,9  
8. Csík Lajos EMU 1,0     0,7  
  Összesen 100,0 100,0   100,0 100,0

A választókerületek eredményeit összehasonlítva a némediek szavazataival látható, hogy a szocialista jelöltet, Pusztai Csabát, közel 10 százalékkal kevésbé, a kisgazda Répás Józsefet pedig 10 százalékkal jobban preferálták. A MIÉP-es Doma István az első fordulóban 12,4 százalékot ért el a faluban, amely arányaiban közel kétszerese a körzeti eredménynek.

A három parlamenti választás eredményeiből is kirajzolódik az a politikai tagoltság, amely Alsónémedi tradícióiból, réteg és foglalkozás szerkezetéből adódik. A választások elemzésénél láthattuk, hogy a politikai értékválasztásban legkövetkezetesebbek a kisgazdaszavazók, akik jobbára a magángazdálkodók körét alkotják. Mindhárom választáson hasonló arányban választották az FKgP-t, függetlenül a párt országos szereplésétől. A kisgazdák szűkebb csoportjának rokonszenve ugyan a radikális jobboldali MIÉP felé irányult, de a MIÉP szavazó többségét nem a kisgazdapárti átszavazók adták.

A helyi értelmiség elsősorban aszerint megosztott, hogy politizálnak-e, vagy sem. A politizálók inkább jobboldaliak, de a jobboldaliságnak nem a populáris, hanem az "úribb", ám radikális irányvonalát képviselik. Vélhetően ők alkotják a MIÉP-re szavazók nagyobb körét. Volt, aki azért választotta ezt a pártot, mert a 98-as választásokon az MSZP győzelmére számított és kemény, más szemléletű ellenzéket kívánt a szocialisták számára. "Kormánypártnak isten őrizz!" -fejtette ki választásának okát egy alsónémedi polgár.

A hajdani bejárók többsége szociáldemokrata értékeket közvetítő pártot keresett, amit nem talált meg az SZDSZ-ben, így a szocialisták felé fordult, vagy egyáltalán nem szavazott.

A '90-es évek parlamenti választásain az alábbi arányban alakultak a pártokra leadott listás szavazatok Alsónémedin:

Parlamenti választások eredményei Alsónémedin

 

 

Bőhm Gergely

Gazdasági átalakulás Alsónémedin a rendszerváltozás után*

 

A Dél-pesti agglomeráció övezetében elhelyezkedő Alsónémediről a helyi lakosok többségében mindig is egy alapvetően mezőgazdaságból élő falu képe élt. Budapest közelsége, a jó talajadottságok és közlekedési viszonyok az alsónémediek szakértelme, kemény munkája biztos megélhetést jelentett mindenkinek, aki gazdálkodásra adta a fejét. A mezőgazdaság túlsúlyán az 50-es 60-as évek iparorientált gazdaságpolitikája sem változtatott jelentősen. A faluban soha nem alakult termelőszövetkezet, a szakszövetkezeti keretek közöti gazdálkodók nagyobb önállóságnak örvendhettek, mint az ország más vidékein élő kevésbé szerencsés társaik. A kivételezett helyzet a főváros élelmiszerellátásában való aktív részvételnek volt köszönhető.

A 70-es években azért itt is észrevehetően megnőtt az iparban dolgozót száma, részben az országos nagyvállalatok helyben alakuló üzemegységeinek, részben a fővárosban fellépő munkaerőhiányt pótló ingázók arányának, növekedése miatt. így lehetséges az, hogy az 1980-as kiadású „Alsónémedi története és néprajza" c. monográfia bevezetőjében Gasparik Pál, akkori tanácselnök így fogalmaz: „A lakosság többsége Budapestre bejáró ipari dolgozó, a földműveléssel, állattartással foglalkozók mezőgazdasági szakszövetkezetbe tömörültek." Bár a statisztikai adatok is az előző állítást támasztják alá, nem számolnak a Kádár-rendszer egyik meghatározó jelenségével, a második gazdaság dinamikus fejlődésével, ami lehetővé tette, hogy a felszín alatt továbbéljen az évszázados foglalkoztatási struktúra. A bejárók állásai ugyanis az esetek többségében, egy némedi lakos szavaival élve, ún. „pihenő munkahelyek" voltak. Példaként említhetnénk a Tűzoltóságot, ELMÜ-t, a vágóhidakat, ahol persze a fizetés is kevés volt a boldoguláshoz. Az igazi hajtás csak a órás munkaidő végeztével kezdődött, és ennek vajmi kevés köze volt az ipar munkához. Az emberek a háztáji kertészetben termelt zöldségek értékesítéséből származó bevételükből fedezték kiadásaikat, ebből a pénzből spóroltak új házra, autóra, ekére, később traktorra. A terményeket a nagybani (Bosnyák) piacon már jól ismert kereskedők vették át, a vetőmagot, műtrágyát, permetezőszert, az öntöző berendezést pedig kedvezményes áron szövetkezeti „pecsétre" vásárolhatták. A rendszerváltással ennek a kétlaki életnek egyszerre vége szakadt. Sorra szűntek meg az addig megingathatatlan budapesti munkahelyek, a sorozatos leépítések és felszámolások során pedig az első körber váltak meg az ingázóktól. Az országban máshol tapasztaltakkal ellentétben viszont az alsónémedi bejárók legtöbbje, nem vagy csak egész rövid időre szorult munkanélküli segélyre, és főállásban látott neki annak, amivel eddig mellékállásban foglalkozott.

* Ez a fejezet Bőhm Gergely munkája

Kárpótlás és privatizáció

Az általános bevezető után nézzük meg a rendszerváltást követő gazdasági átalakulás első lépését, a tulajdonviszonyok rendezését. Ezen elsősorban a privatizációt és kárpótlást értjük, de beszámolunk az újonnan betelepülő cégekről, vállalkozásokról, az önkormányzat tulajdonában lévő ingatlanok értékesítéséről is.

A nagy állami vállaltok közül 1967-ben nyitotta meg alsónémedi telephelyét a Közép-magyarországi MÉH vállalat. Bár a cég országos szinten a mai napig működik, a némedi telephely mégis felszámolásra került. Ebben nagy szerepe volt az 1993. évi márciusi tűzesetnek, amikor az itt tárolt és feldolgozott gumiabroncsok kaptak lángra. A két napig tartó tűzoltói munka megmentette ugyan a falu telephez közeli részét, de a MÉH vállalat némedi működésének véget vetett. A történtek után olcsón vásárolta meg fele-fele arányban a BT Holding és az Inspec Kft. vállalván a hulladékfeldolgozás okozta szennyeződések miatt keletkezett kár helyreállítását is. Később a területet bérbe adták, majd 1997-ben eladták egy részét a jelenleg is ott működő Vijjafa faipari kft.-nek. A telep északi beépítetlen végét egy villanymotor tekercseléssel, fűnyírógyártással foglalkozó vállalkozó, Kis Pál vásárolta meg, fehérgyarmati telepével együtt nyereségesen működtetve azt. A közelmúltban azonban eladta a szintén fűnyírókat, kerti kisgépeket gyártó ALKO Kft.-nek, ami ide helyezi központi telepét.

Közvetlenül a MÉH-telep mellett lévő MAGÉV-telep a vállalat megszűntével egy időben szintén felszámolásra került. Egy részét - belterület révén - az önkormányzat vásárolta meg 1994-ben 2,8 millió forintért. Terveikben a közeli új lakónegyedet ellátó szolgáltató központ megteremtése szerepel. Ebből egyelőre egy új élelmiszerüzlet és a református egyház gyülekezeti termének építése áll legközelebb a megvalósuláshoz.

A másik két állami vállalat helyi létesítményeinek sorsa korántsem mondható ilyen sikeresnek. A Közép-magyarországi Tejipari Vállalat, Alsónémedi Tejüzeme Svábtej Kft-vé alakult át. Fantáziát látva a magánkézbe került tejüzembe, az önkormányzat is beszállt a felépítményeknek helyt adó terület értékével, amit akkoriban 2,3 millió forintra becsültek. A Kft azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, 1990-es években többszöri vezetőváltás, tőkeinjekciózás után a közelmúltban bezárta kapuit, majd az 1999-es tulajdonosváltás után végleg tönkrement, többmilliós adósságot hagyva maga mögött. A kudarc okai között első helyen a hozzá nem értés szerepel, hiszen az adottságok (a közeli piac, a némedi szövetkezet tehenészete) nyereséges gazdálkodást is lehetővé tettek volna, mint ahogy más környékbeli tejüzemeknek ez sikerült is. Jelenleg felszámolás alatt van, úgy, hogy vagyona már tulajdonképpen nincs is.

Az ELZETT Fémlemezipari Művek Írószergyárának önálló telephelyének biztosításáról a legenda szerint egy tanácsi ebéd alkalmával döntöttek az elvtársak. A főleg nőket foglalkoztató üzemben este 10-ig tartott a műszak nem kis zajjal terhelve a közelben lakókat. A csarnoknak helyt adó telek soha nem volt a cég birtokában, azt a tanácstól bérelte, így aztán a végelszámolást követően az visszaszállt az önkormányzat tulajdonába. Végül ez lett a sorsa a falu közepén éktelenkedő „Schuller-csarnok"-ként emlegetett vasvázas épületnek is, amihez kedvező áron, 2,5 millió forintért jutottak hozzá. Később egy német állampolgár megvásárolta volna 25-50 millió forint közötti áron, de a képviselőtestület 5:6 arányban leszavazta az eladást támogató polgármestert, mondván nem szívesen vennék senkinek a gyárát a falu központjában. Amíg a végleges megoldás várat magára a csarnok raktárnak, gyűléseknek, illetve más helyi rendezvényeknek ad otthont a lehetőségeihez mért színvonalon.

1991-ben a valamikor korszerűnek számító szeszfőzde is bezárta kapuit. Többször felmerült az újraindítás lehetősége, de végül az önkormányzat 1996-ban 2,2 millió forintért adta el egy szerszámgépipari termékeket gyártó és forgalmazó, Svédországból hazatelepült vállalkozónak. Az ebből befolyó pénzt a lakossági összefogással megépült ASE sportház támogatására fordították. A régi sportöltöző időközben szintén a hazatelepült vállalkozó tulajdonába került.

A 80-as évektől kezdődően, az országos trendnek megfelelően, Alsónémedin is gyorsan növekedett a kisipari tevékenységet végzők száma. Ez a folyamat a rendszerváltás után tovább gyorsult, mára a piacot a túlkínálat jellemzi, nagy a konkurenciaharc. Jellemző példaként említhetjük az élelmiszerüzletek vagy - a falu jellegéből adódóan - a mezőgazdasági tevékenységhez kapcsolódó üzletek számának növekedését. Nem meglepő, hogy az 1996-ban jegyzett 256 egyéni vállalkozó közül 1998-ra már csak 239-en tudták folytatni tevékenységüket. Az egyéni vállalkozók számát azért tekinthetjük a kisipariszolgáltató tevékenységet jellemző adatnak, mert a mezőgazdaságban dolgozók túlnyomó részben őstermelőként gazdálkodnak meghagyva ezt a kategóriát az ipari-szolgáltató szférában dolgozóknak.

Az állami vállalatok átalakulása, megszűnése is nagy jelentőséggel bírt a falusiak életének változásában, de messze elmarad a szakszövetkezet felbontásának hatásától. A Közös Út Mezőgazdasági Szakszövetkezet Pest megye egyik legjobban működő mezőgazdasági nagyüzeme volt, 800-as tehenészettel, sertésteleppel és nagyrészt, (870 ha) intenzíven öntözhető földterülettel. A rendszerváltást megelőző évek fejlesztéseit saját erőből hajtották végre, soha nem szorultak állami dotációra. A jelenlegi elnök szerint szinte csak előnyökkel szolgált a helyi gazdáknak, hiszen a földterület csaknem egészét sajátjukként művelhették és a közösbe beadott rész legtöbbször csak az egyébként is gyengébb földekre terjedt ki. Emellett mindenféle korlátozás nélkül, olcsón juthattak gépekhez, vetőmaghoz, kemikáliákhoz és a szövetkezeti bélyegzőre vásárlás lehetőségét kihasználva nem is kellett mindig azonnal fizetniük érte.

Természetesen a jó termésátlagok és a korszerű gazdálkodás nem pótolhatták a saját földhöz fűződő érzelmi szálakat és az ebből fakadó erősebb motivációt, így a szövetkezet „szétbontását" nagy várakozás kísérte. Itt meg kell említenünk, hogy a privatizációs törvények nem foglalkoztak külön a szakszövetkezetekkel, így a termelőszövetkezetekkel megegyező törvényi szabályozás vonatkozott rájuk. Ennek sokak szerint az az egyszerű oka volt, hogy az akkori országos vezetők nem is igazán voltak tisztában a termelő- és a szakszövetkezet közötti különbséggel. A közös táblák és a saját művelésű földek visszaadása a kárpótlással párhuzamosan zajlott, az egyéb vagyontárgyakat, élő állatot, gépeket, bútort öt nyilvános licit, illetve árverés során osztották szét a tagok között, akik a bevitt föld, az utolsó évi fizetés és a ledolgozott évek arányában részesültek a vagyonjegyekből. A szövetkezet akkori elnöke, Szabó László mindent megtett annak érdekében, hogy a vagyonfelosztás a törvény szerint, rendben menjen, de az ezen a téren sikeresnek mondható törekvésnek azonban az a kevésbé örvendetes velejárója volt, hogy a résztulajdon kiadása sokáig tartott. 1994-re jutott odáig a folyamat, hogy a szövetkezett képes volt az újjáalakulásra, de a kárpótlást levezénylő, Dobos Sándor vezette Földkiadó Bizottság csak 1996 december 31.-én oszlott fel munkáját elvégezvén. Volt olyan is, aki nem győzte már a törvényes utat kivárni, és már 1991-ben egyéni földfoglalásba kezdett. Végeredményben elmondható, hogy „a szövetkezet szétbontásával mindenki jól járt, csak a szövetkezet nem, de hát épp ez volt a lényeg."

Az 1994-ben már az új gazdasági törvény szerint az 500 belső és ugyanannyi külső taggal és 60-70 munkavállalóval megalakuló Alsónémedi Mezőgazdasági Szövetkezet, 500 öreg tehénnel, az előző 3 év alatt felhalmozott 70 milliós adóssággal, meg egypár lehasznált MTZ traktorral kezdhetett neki az önálló gazdálkodásnak. Az új elnök, Benke László szerencsére a megmaradt és a gazdálkodáshoz nem feltétlenül szükséges központi iroda, pesti irodaház és a melléktevékenységhez tartozó gazdasági épületek értékesítéséből befolyó összegből rövid idő alatt kezelhető méretűre tudta csökkenteni az adósságállományt. Az azóta eltelt idő alatt jó szakmai munkával újra nyereségessé váltak, mára nem maradt egy fillér tartozásuk sem. A siker elsősorban az egyedülálló kísérletként értékelendő, szinte szántóterület nélkül fenntartott 600-as tehenészetnek köszönhető, ami feledtetni képes a jelenleg bérbe adott sertéstelep korábban veszteséges működését.

Az egykori ipari melléktevékenységeknek otthont adó üzemcsarnokokban több sikeres Kft. működik a kiállítás-szervezéstől az építőanyag csomagolásig terjedő profillal (Trifólium, Bétaf, Fialkó stb.).

A kárpótlás és részaránytulajdon visszaadás során kapott földeken megmaradtak a Némedin már hagyományosnak mondható immár magánkézben lévő zöldségkertészetek. Az újburgonya, káposzta, sárgarépa, hagyma termesztésére szakosodott gazdák között azonban kevés elégedett emberrel találkozni. A legrosszabb helyzetben azok vannak, akik fővárosi vagy helyi, nem mezőgazdasági munkahelyük megszűntével komolyabb felszerelés nélkül vágtak bele a növénytermesztésre. A gyorsan növekvő vetőmag, permetezőszer, gázolaj árak mellet szinte elenyésző a termények árában bekövetkező növekedés, így a bérmunkával megművelt, kis területű földek csak szerencsés esetben képesek jelentős hasznot hozni gazdájuknak.

Az egy család tulajdonában lévő kis méretű földterület nem a rendszerváltást követő tulajdonszerkezeti átalakulás következménye. A középkortól levezethető elaprózódott földszerkezet a térség más falvaival, városaival összevetve is szembetűnő Alsónémedi esetében. Az életképesség határán levő birtoknagyság ilyen hosszú időn át tartó fennmaradása, annak is köszönhető, hogy az elmúlt száz évben a paraszti birtok nem maradt magántulajdonban elég ideig ahhoz, hogy átalakulhasson a modern gazdálkodást jobban szolgáló nagyobb méretűvé. Elképzelhető, hogy az agrárszféra jelenlegi, országosan nehéz helyzete hosszú távon pontosan ezt az átalakulást segíti elő, az egyes törpegazdaságok tönkremenetele, majd az ezt követő birtokfelvásárlások során.

E rövid kitérő után térjünk vissza az egyéni gazdálkodók lehetőségeihez. A termények legnagyobb részét a nagybani kereskedők vásárolják, akik a régóta meglévő, személyes üzleti kapcsolat révén egyelőre viszonylag biztos felvevő piacot jelentenek. A nagy üzletláncok térhódításának következtében a jövőben már számolni kell az ilyen irányú kereslet csökkenésével. Az üzletláncoknak való közvetlen beszállításhoz azonban komoly beruházásokra lesz szükség. Egy-egy mosó-csomagoló gép több tízmilliós ára csak a nagy területen termelők számára lehet kifizetődő. Arról nem is beszélve, hogy az ilyen nagy összegű eszköz vásárlásához első lépésben a jellemzően őstermelői gazdálkodásról legalább az egyéni vállalkozói státuszra való áttérésre lenne szükség (pl. az ÁFA visszaigénylése miatt), ami újabb adminisztrációs költségekkel, az adó növekedésével járna együtt.

Alternatív megoldásként a nyugati típusú szövetkezetek alakítása merülhet fel, amivel szemben viszont egyelőre már csak a neve miatt is erős az ellenállás. Ezzel kapcsolatban sokan emlegetik, hogy a faluban nincs elegendő összetartás; egy helyi lakos szavaival élve: „Itt mindenki egyedül akar milliomos lenni." A másik oldalról érthető a szövetkezéssel szembeni bizalmatlanság, hiszen alig telt el néhány év, hogy a gazdák sajátjukként kezelhetik a földeket, és nem szívesen válnának meg az önállóság nyújtotta előnyöktől. Vállalják ezt akkor is, ha ehhez napi 16-18 órát kell dolgozniuk. Szárazabb időkben még este 11 órakor is a fél falu kint van a földeken öntözni és hajnali 4-kor ismét sokan indulnak határba. Az idénymunkák idején a nagyobb földekhez már nem elég az egész család munkaereje sem. Bérmunkásként a kevés szabad falusi munkaerő mellett erdélyi vendégmunkásokat alkalmaznak, legtöbbször feketén. Ehhez az olcsóság mellett az is hozzájárul, hogy: „hamarabb lehetne az emberből pápa, mint egy munkavállalási engedélyt elérni", utalt a bürokrácia lassúságára az egyik nagygazda. A vendégmunkásokkal kapcsolatban mások a romló közbiztonságot emlegetik, sokan panaszkodnak a lopások, betörések növekvő számára, és felderített esetek egy részében bizonyítottan román állampolgár elkövetőre.

Összegzésként azt mondhatjuk, hogy a némedi zöldségkertészetek országos összehasonlításban magas színvonalon termelnek, az átlagnál nagyobb jövedelmet hoznak gazdáiknak, de ehhez nap, mint nap a saját munkaerejüket ingyen számolva komoly áldozatot kell hozni gazdáknak. A kiélezett helyzet miatt egy-egy rossz döntés, apró figyelmetlenség vagy akár a rossz időjárás is elég a veszteségbe forduláshoz, a tönkremenetelhez.

A privatizációval kapcsolatban nem tehetjük meg, hogy ne ejtsünk szót a falu talán egyik legsikeresebb vállalkozójának ezirányú tevékenységéről. A rendszerváltás idején jól menő kőművesként dolgozó Acsai Károly, azok közé tartozott, akik elsőként ismerték fel az új rendszerben rejlő lehetőségeket. Szinte teljes vagyonát részaránytulajdonba fektetve jó áron jutott hozzá nagy területű, kevés aranykoronás földekhez a falu határában, míg az ezeken a területeken lévő földek másik felét az önkormányzat vásárolta meg. A közművesítés után a területet még az első választási ciklus idején felparcellázták, új lakónegyedet kialakítva a főleg Budapestről betelepülőknek. Az ebből keletkező hasznot a terület arányában, tehát 50-50%-ban osztották el az önkormányzattal. A sokak által csak „pelenka-telepnek" hívott részen zöldségeskert helyett fű nő a kertekben és egyéb tekintetben is leginkább a főváros külső kerületeinek kertvárosi részéhez hasonlít.

A rendszerváltás előtti kis mértékű migráció miatt Alsónémedi mindig is zárt községnek számított. Ebben nyilvánvalóan szerepet játszott az, hogy a vasútvonalat éppen a helyiek vétója miatt nem vezették keresztül a falun a múlt században. A zártság és a vasút kérdésében az ok-okozati összefüggés természetesen nem egyértelmű, inkább tyúk-tojás típusú probléma. A legutóbbi időkig jellemzően kis számú betelepülő miatt sokan az új lakónegyeddel kapcsolatban Némedi felhígulásáról beszélnek.

Acsai Károly nevéhez fűződik még a horgásztó (a régi sóderbánya), szövetkezeti tulajdonú községi szeméttelep, és más a településhez tartozó ingatlanok, köztük a nagy vihart kavart ún. hentesház megvásárlása és működtetése is. Ez utóbbi esetben a legnagyobb gazda, Szarka Balázs volt a vetélytárs, akinek a felesége oldalági örökösként tartott volna számot az ingatlanra, a meghirdetetnél alacsonyabb áron. Végül az kapta a tulajdonjogot, aki többet fizetett érte. A patinás épület jelenleg szépen felújítva üzletházként üzemel.

Új beruházások a rendszerváltás után

A rendszerváltás utáni nagyberuházásokat két csoportra oszthatjuk. Az egyikben az önkormányzat által részben saját forrásból, részben állami vagy magán támogatásból végrehajtott fejlesztések, a másikban a magánbefektetők beruházásai szerepelnek. Az első csoportban alapvetően az infrastrukturális beruházások dominálnak, kedvező feltételeket teremtve a magánberuházók Alsó-némedibe csalogatásához.

Az infrastruktúra terén jelentős volt az elmaradás. Nem volt vezetékes víz, csatorna, kiterjedt telefonhálózat, a gázhálózat bővítésre szorult, az utak jelentős része nem volt pormentesítve, kevés helyen közlekedhettek járdán a gyalogosok. Az önkormányzat először a vezetékes gáz bővítésére talált Ócsával közösen megoldást. 1991-ben 7,7, 1992-ben 16, majd 1993-ban 1,5 milliós lakossági befizetés mellett elvégezték a szükséges fejlesztést.

1991-ben készültek el a községi vízhálózat kiviteli tervei, de a tényleges beruházás csak 1993-ban kezdődött meg. 40%-os állami céltámogatás mellett a befejezés évéig, 1996-ig összesen 65 millió forintjába került a településnek. Az üzemeltetéssel és az árképzéssel a közösen fejlesztő öt környékbeli (köztük Alsónémedi) önkormányzat vezetésével megalakuló DAKÖV Kft-t bízták meg.

A telefonhálózat kiépítése végül az önkormányzat anyagi hozzájárulása nélkül jelentős amerikai tőkével a beharangozottnál ugyan lassabban, de olcsón és magas színvonalon valósult meg. A szolgáltató Monor Telefon Társaság (MTT) digitális kábelein 1995-ben nem csak a telefon, hanem a kábeltévé szolgáltatás is elérhetővé vált.

A legnagyobb költségekkel a csatornahálózat, szennyvízelvezetés megvalósítása járt. Az 1997-ben induló beruházás összköltsége meghaladja az 1 milliárd forintot, amiben benne foglaltatik a 30 illetve 40%-os állami céltámogatás, a Központi Környezetvédelmi Alap 92 milliós támogatása és az érdekeltségi egységenként 80 ezer forintos lakossági hozzájárulás is. Ezt 5 éven át havi 1500 forintos részletekben is fizethetik a némedi lakosok. Az ehhez szükséges hitelt a vízhálózat kiépítésénél már bevált módszer szerint az erre a célra 5 évre alakuló társulat vette fel. A csatorna típusát illetően a vákuumos rendszer mellett döntött a képviselőtestület, ami miatt azóta sokszor érte már kritika az önkormányzatot. A csatorna és a szennyvíztisztító működtetésére létrehozott önkormányzati többségű Kft ügyvezetője, Kozma Miklós szerint viszont az ilyen kicsi és síkfekvésű településeken mindenképpen ez a megoldás a célszerűbb.

Az elektromos hálózat fokozatos korszerűsítését az ELMÜ évről-évre saját beruházásban végezte. A falu vezetése mostanáig szándékosan nem helyezett akkora hangsúlyt a rossz állapotú utak felújítására, illetve a földutak pormentesítésére, mert a közművek építése miatti sorozatos útfelbontások hiábavalóvá tették volna a beruházást. Ennek megfelelően ezen a téren továbbra is jelentős lemaradást kell ledolgozni, bár egyes szakaszokon történt már burkolatfelújítás, betonozás, és ez idő alatt készült el a némedi kerékpárút is. A jórészt lakossági erőből megépülő járdaszakaszok is egyre több helyen szegélyezik az utakat. Az M5-ös autópálya fizetőssé válása óta az addig is hatalmas átmenő forgalom, ha lehet még nagyobbra duzzadt. A naponta áthaladó több ezer teherautó és kamion rendkívüli környezeti és zajterhelést jelent a község számára. A megoldást jelentő tehermentesítő út sokéves tárgyalás és az Állami Közútkezelővel való megállapodás után ez év végére készül el. Az elkerülő út tehermentesítő funkcióján kívül tovább javítja majd a község iparterületeinek megközelíthetőségét, kedvezőbb feltételeket biztosítva az ide települő vállalkozásoknak.

Az infrastrukturális beruházások mellett nem szabad megfeledkezni az oktatás és a kultúra terén történt fejlesztésekről sem. Ezek közül a legtöbb pénzt az iskola tetőterének megépítése vitte el 1991-92-93-ban a maga kb. 35 milliós költségével. 1997-ben a Kossuth utcai iskolaépület is felújításra szorult. Az iskola- és a 94-ben elvégzett 6 milliós óvodabővítés egyértelműen jelzi, a betelepülő lakosság, illetve a növekvő születésszám okozta népességgyarapodást. A folyamat tartósságát mutatja, hogy azóta újra szűknek bizonyulnak az osztálytermek és az óvodának is több jelentkezőt kellett visszautasítania 2000-ben. A kulturális beruházások közé sorolható még a II. világháborús emlékmű 1996-ben, a Faluház építése, illetve az Opál-ház többszöri sikertelen kísérletet követő 1998-as megvásárlása. Bár a közeli fővárosban mindenki kedvére válogathat a kulturális, művészeti programok közül, a némediek mégis ezen a téren érzik leginkább lemaradásukat. A falu vezetésének településfejlesztés koncepciójában - érthető módon - rendre az ilyen irányú fejlesztések szorultak háttérbe. A központi kormányzat folyamatos forráselvonó politikája miatt igaz csak 1997-től, helyi adók kivetésére is rákényszerültek. Ahogy tovább csökkennek a külső források, ennek mértéke és szerepe az önkormányzat éves költségvetésében fokozatosan növekszik.

Az önkormányzati, illetve önkormányzati segítséggel végzett beruházások mellett hasonló fontossággal bírnak a község két, északi és déli, 1997-ben hivatalosan is vállalkozói területté nyilvánított térségébe költöző magánvállalkozások. Mindkét terület az 5-ös út mentén helyezkedik el, az északi 200, a déli kb. 20 hektáros területen. A számos vállalkozás közül is kiemelkedő jelentőségű a REWE-csoporthoz tartozó Penny Market központi raktárépületének 3 milliárdos nagyberuházása. Az északi területen naponta több tucatnyi kamiont fogadó létesítmény több száz embernek ad munkát, és az általa fizetett adó a település adóbevételeinek egyik legnagyobb tétele. Az 1996-os nyitást követő sorozatos bővítések, illetve a BILLA-hálózat megvásárlása a jövőt tekintve is optimizmusra ad okot. Az itt munkát vállalók viszont korántsem ilyen elégedettek, hiszen a legtöbben most találkoztak először a „nyugati" munkamorállal. Itt a 8 órából 8-at kell dolgozni a nem túl magas fizetésért. Nem csoda, hogy folyamatosan cserélődik a munkaerő. Érdekes módon pont a fiatalok azok, akik nehezebben viselik a hajtást, és hamarabb hagyják ott az állásukat. A REWE Kft mellett az északi területen működik még vágóhíd, kisállat temető befejezés előtt áll az egészségügyi oxigénpalackozó. A déli - többek között - kamiongumi szervíznek, -mosónak, a község centrumából „kiköltöztetett" benzínkútnak, mezőgazdasági gépkereskedésnek és az italautomatákat forgalmazó és szervizelő Spengler Kft-nek ad otthont.

A Penny Markethez hasonló típusú és volumenű beruházás lesz a CBA üzletlánc most készülő, logisztikai központja is.

Statisztikák

Annak ellenére, hogy a KSH Statisztikai Évkönyveinek felépítésre a rendszerváltás óta három évente megváltozik, lehetetlenné téve a legtöbb, fejlődést jellemző mutató egész időszakra vonatkozó felhasználását, közlünk néhány meghatározó statisztikát Alsónémedi és a Dél-pesti térség fejlődéséről. Az idén várossá nyilvánított Dunaharaszti, mint a környék eminense, Ócsa és Dabas, mint környékbeli települések kerültek be az összehasonlításba.

 

Statisztikai adatok Alsónémediről
Forrás: Alsónémedi Önkormányzat