Alsónémedi története a X. századtól 1944-ig

LAKATOS ERNŐ

 

A település kialakulása

Alsónémedi a legrégibb Pest megyei községek közé tartozik. Bár a község ősi „Nywyg" nevét IV. Béla 1267. évi oklevele őrzi meg számunkra, 1 de ugyanez az oklevél átírásban tartalmazza a Borsod megyei százdi monostor keltezés nélküli alapító okmányát, amelyet Salamon király (1063-1074) erősített meg. Az eredeti oklevél egy Pest városától délre fekvő birtoktestről tesz említést, amelyet a monostoralapító Aba nembeli Péter ispán más birtokokkal együtt a százdi monostornak adományoz. Az oklevélnek Alsónémedit érintő részei magyar fordításban a következők: ,Adom Chabarakusa pusztát hat szőllőművessel és 12 földműves tanyával, adom Gubach pusztát hét halásszal és a Dunán levő szigettel, három ekével és három szolgával, adom Nywyg pusztát öt ekényi földhöz való szántóvetőkkel együtt." 2

Kötetünk másik tanulmánya foglalkozik a Nywyg és Némedi szavak történeti összefüggésével. A Némedire vonatkozó néhány szó, a falu földrajzi helyzete és általános történeti ismereteink meghatározzak a település kialakulását és korai történetét.

Ha az említett oklevél ennyire fontos szerepet játszik Némedi koraközépkori története feltárásában, akkor szavahihetőségét kell megvizsgálnunk. Az oklevél hitelességét történészeink (Reiszig, Kniezsa, Bártfai Szabó, Kubinyi) általában elfogadták, csak Szentpétery Imre professzornak voltak kétségei hitelességét illetően, bár ő is elismerte, hogy régi elemek vannak benne. 3 A község neve is teljesen régies alakban fordul elő, ami bizonyítja a községre vonatkozó rész hitelességét. Mi is csupán ebből a szempontból az átírásban szereplő régi oklevél hitelességét nem vitatjuk.

Mit tudunk meg az oklevél néhány sorából? Viszonylag igen sokat. Bár az oklevél keltezésének pontos dátumát nem ismerjük, biztos, hogy Salamon király uralkodása alatt (1063-1074) keletkezett, de királysága bármelyik évében. Biztos, hogy az ország észak­ keleti részében, Heves és Abaúj megyékben birtokos Aba nemzetség egyik tagja, Péter ispán teszi az adományt és az Aba nembeli Pous, Artolf fia kérésére átíratja IV. Béla az eredeti oklevelet és azt megerősíti. Biztos, hogy az adományozott települések, prédiumok, puszták hangsúlyozottan szolgálónépekkel, szántóvetőkkel, szőlőművelőkkel, halászokkal és rabszolgákkal kerültek adományozásra. A prédium pedig Szabó István értelmezése szerint a XI. században „olyan földesúri gazdasági telepet, üzemet jelölt meg nálunk, melyet a földesúr maga tartott fenn, s melyben saját eszközeivel folytatott mezőgazdasági termelőmunkát, éspedig alapjában véve rabszolga - szolgaállapotú vagy legalábbis rabszolgaeredetű munkaerővel." 4 A prédiumok nagy része fokozatosan feudális jobbágyfaluvá lett. Végül biztos, hogy a település neve „Nywyg" a régi magyar nyelvben németet jelent és a népneveket megörökítő korai településeink általában nem a birtokostól, hanem lakosságuk etnikumától nyerték elnevezésüket. 5

Már nem az oklevélből, hanem a helység földrajzi elhelyezkedéséből állapíthatjuk meg a következőket. Az oklevélből idézett terület Pest, Taksony, és Üllő közti három­szögben fekszik és minden valószínűség szerint az Árpád nemzetség birtokához tartozott Csepel szigettel (Magna Insulával) együtt. Alsónémedi határában még a XIII. században is találjuk nyomait a királyi hírnököknek a tatárjáráskor elpusztult településére vonatkozóan. 6 Gubacs és Szentlőrinc még a XIV. század elején is uralkodói birtok. 7 Üllő (Jelech) Árpád fia, Fajsz, Tas és Taksony pedig unokái voltak, nevüket Üllő község és három Duna menti település Fajsz, Tas és Taksony is fenntartották. Taksonyról közismert, hogy az utolsó pogány fejedelmünk volt. Taksony község pedig nagy jelentőségű fejedelmi szállás. Az utolsó pogány Árpád nembeli herceg, Levente, még a XI. század közepén is pogány őse mellé kívánt temetkezni Taksony falu mellett a Dunán túl. 8

Taksony 955 körül lett fejedelem és ezt követően ütötte fel fejedelmi szállását a mai Taksony helyén. Lehetséges, hogy ez időben Pest fejedelmi székhely lett, s Taksony a kudarcba fulladt nyugati kalandozások hatására az Árpádház hatalmi bázisát a Dunán­túlról a Duna bal partjára kívánta áthelyezni. A Taksony körüli prédiumok a fejedelmi szálláshely szükségleteit elégítették ki. Taksonytól délre Tárnok és Szántó községek fejedelmi szolgáló népek telepeire utalnak. Feltehető, hogy az utolsó németországi kalandozások során hazánkba hurcolt hadifoglyok egy részét a fejedelemnek ajándékozták, aki őket letelepítve szolgáltatásokra kötelezte.

Némedinek, mint prédiumnak a létrejötte Taksony telepítéséhez kapcsolódhatik, és ez nem lehetett Taksony uralkodása előtt. Nem valószínű, hogy Taksony uralkodása után történt volna, mert Géza és István érdeklődése már Fehérvár és Esztergom felé fordult, azok fejlesztése vált fejedelmi érdekké.

I. István korában is jöttek németek, de ezek főleg a király testőrségében szolgáltak és nem valószínű, hogy Taksony mellé telepítették volna őket. A XI. századi oklevél szántóvetőket említ Némedin és nem katonákat, és nem is sokat, csak öt ekényi föld megművelésére elegendőt. Ez a körülmény is világosan szolgáló népekre utal.

Fölmerül még egy alapvető kérdés. Ha Némedi Árpád birtok volt, akkor hogyan kerül Gubaccsal és Rákoscsabával együtt az Aba nemzetség birtokába? A kérdésfeltevés jogos, megkíséreljük, hogy egy elfogadható magyarázatot adjunk. Amikor Taksony megszűnt fejedelmi szálláshely lenni, a fent említett birtokok jelentősége csökkent. Tudjuk, hogy Géza fejedelem egyik leányát Aba Sámuelnek adta feleségül. Könnyen hihető, hogy jegyajándék vagy éppen az ősi leánynegyed címén jutott az említett birtoktest az Aba nemzetség kezére. Lehet, hogy a házasság már István uralkodása idején jött létre. Amikor az Abák csillaga lehanyatlott és István király ága kihalt, az Abák és későbbi Árpádok közti kapcsolat meglazult, akkor az Aba nemzetség számára birtokaik központjától távoleső Gubacsi—Némedi birtoktest elveszítette jelentőségét. Az Aba nembeli Péter ispán ezért könnyű szívvel ajándékozhatta a távoleső Nywyg-et a százdi monostornak. Ezzel ismét visszatértünk kiinduló pontunkhoz, az ősi adománylevélhez. Meg kell vallanunk, őszintén, hogy a százdi monostor nevével nemcsak Némedivel, hanem Gubaccsal és Rákoscsabával kapcsolatban többé nem találkozunk. Valószínűleg már korábban Gubacs és részben Némedi ismét a király kezére került. Az Aba nembeli Pous 1267. évi kísérlete a százdi monostor javainak megerősítésére a Pest környéki birtokokat már nem érintette. Bár két évszázadon át egyetlen oklevél sem említi Nywyg-et, az 1268. év utániak gyökeresen más viszonyokar es sűrűbb településhálózatot tükröznek.

Némedi és környéke 1268—1398 között

IV. Béla király - alig egy évvel előző említett oklevele kibo­csátása után, meghagyja a budai prépostnak, hogy a Neveg földön élő Benedeket és testvérét akik előzőleg fehérvári várjobbágyok voltak és a szigeti apácák jobbágyságát magukra vállalták - adja át a szigeti apácáknak. 9 Ugyanez az oklevél megemlíti, hogy az ugyanott levő királyi hírnökök földje a tatárok pusztítása óta lakatlanul és műveletlenül maradt. A király azonban csakhamar hírnökeinek a földjét is a nyulakszigeti apácáknak adja 10 (terra preconum suorum és Fehérvár földjét is.) Ezek a birtokok azonban vegyesen feküdtek a nevegi nemesek földjével. Csakhamar per keletkezett köztük és végül is a fehérvári konvent előtt egyességet kötöttek

A nevegi nemesek Guth és Sándor fivére, továbbá Sydou mester és János fia a többi nemes képviseletében megegyeztek az apácák ispánjával. E szerint a nemesek földjének határa Pál de Chychal sessiója déli részén húzódik Keresztelő szent János egyháza felé, Felső Neveg község alatt. Az oklevél említést tesz a nemesek erdejéről, továbbá szőlőkről, és Sáág faluról. A nyugati rész, az erdővel együtt az apácáké, a keleti a nemeseké

A szigeti apácák birtokszerzése azonban tovább folytatódott. V. István 1270-ben nekik adományozta Taksony (Toxun) Zoych és Raad Pest megyei, a ducatushoz és Szolgagyőrhöz tartozó birtokokat. 11 Ezek a Nagy szigethez tartoztak Ilbew szigettel együtt. A király előzőleg Márk fia Lórántnak adományozta azokat, de az adományozott hűtlenségbe esett, még az országból is kiszökött, ezért a birtokok a királyra visszaszállottak. Az újabb már említett adományozás során a Fejér megyei Varsány is az apácák kezére került. Taksony IV. Béla leányával, Margittal kerül jegyajándékképp a Nyulak szigetén levő Domonkos rendi apácák birtokába. IV. László király 1277-ben Tárnok földjét adta a szigeti apácáknak, 12 akik ekkor V. Ince 1276. évi oklevele szerint már Jenő, Cinkota, Nemeg, Noghus, Ökörd, Taksony, Varsány és Csaba birtokokat is magukénak mondhatták. 13 Nevegyi Miklós 1281-ben elzálogosítja, 14 majd 1297-ben eladja 15 a szigeti apácáknak Taksony és Varsány között a Duna mellett fekvő Nyr birtokát, amely 11 ekealj nagyságú, minden tartozékával együtt, magának semmiféle jogot fenn nem tartván, összesen 26 márkáért.

Az V. István által az apácáknak adományozott Zoych birtok 1300-ban veszélybe került, igényt támasztottak rá Rywygh fiai Jób és Pál, mondván, hogy öröklött birtokuk. 16 A pereskedők az összes szomszédokat felvonultatták. Rywyghék pártját a nemesek fogták mint Nevegyi Miklós, aki szomszédos birtokos, továbbá Kulus ispán, Herbordus, Haragos ispán a Nagy Szigetről, Biai Dénes (Dionysius de Biol), Rádai Benedek és György, Tamás ispán, Rádai Brictius, Bana fiai János, Dáma Zodoki András és Ölcuba, akik mind azt vallották, hogy Zoych földje Taksony szomszédságában van és Rywyghék birtoka. Velük szemben a felvonultatott jobbágyok az apácák mellett nyilatkoztak. Szent Dienes község bírája Buza, aki maga és ura György mester nevében tíz falujabelivel együtt, valamint Szellős (Szőllős) község bírája, aki három falujabelivel, aztán János Szent Miklós bírája, aki hét társával, továbbá András és Ewre ispán a Nagy Sziget­ről, Tárnoki Péter és Sándor, Taksonyi Sándor Lőrinc, Moys és Kemyn, Chepan fiai Bur Marcellus ispán, Chakbán, Bethleem, Bence, Mykocha mind azt vallotta, hogy Zoych földje (Zulgagewri) szolgagyőri föld volt és már harminc éve tartozik az apácák birtokához és sohasem volt az említett Jób és Pál öröksége.

Az apácák birtokszerzésével kissé hosszabban foglalkoztunk. Egyrészt rávilágít egy egyházi birtoktest kialakulására, másrészt az apácák birtokai félkör alakban körülfogták Némedit, és ezért számtalan alkalom adódik hatalmaskodásokra. A következő két évszázad hatalmaskodások története. Mi egyelőre ismét egy talány elé kerültünk, amelynek megfejtése elől nem térhetünk ki. S ez, Némedi kinek a birtoka? A nemeseké, az apácáké vagy éppen a százdi monostoré? Az utóbbi birtokjogát már előzőleg kétségbe vontuk. Nem vitás azonban, hogy mind az apácák, mind egyes némedi nemesek birtokosok a faluban. Tehát a falu nincs egy birtokos kezén és ez az állapot aztán egészen 1398-ig fennmarad, amikor a csanádi apát Némedit eladja a váci püspöknek. 17 A Gyál, Pakony, Ócsa, Ráda, Vány, Déd, Varsány, Nyír, Taksony, Haraszti, Szent Dienes és Kerekegyháza között egy meglehetősen nagy területen erdők, szőlők, rétek és szántóföldek terültek el, valószínűleg három település Felsőnémedi és Alsónémedi, Sáág község, továbbá a nemesek kezén levő számos tanya, sessio tarkította a területet.

A Duna bal partjának települései még a XIII. században is apró, legfeljebb egy-egy nagy családot befogadó szállások voltak. Amikor a kezdeti természetesen szűk területen vándorló földművelést a szabályozott talajváltás felváltotta, akkor alakultak ki az állandó falvak, a parasztok a templom körül állandó belső telkeket szálltak meg és onnét jártak ki a határba földet mívelni. Az eddigi szabad foglalást felváltotta az osztó földközösség. 18 A mi területünkön ez az átalakulás már a XIII. század végén mehetett végbe, amit indokol a terület viszonylag sűrű népessége.

Természetesen különbség volt a falu és a szélein elhelyezkedő nemesi tanyák gazdálkodása között. Az utóbbiak főleg possesio, földje, telek összetételekben fordulnak elő és így egy kisebb területet, egy szerény települést jelöltek meg velük. A szomszédos Ócsa határában 1264-ben két-két Toton és Kemej, s egy-egy Kuhna, Borzva, Borocs, Gyapus és Fancsal, tehát Ócsával együtt tíz falu létezett. 19 Ezek a települések természetesen nem mérhetők össze a maiakkal, mindössze néhány család lakhatott rajtuk, a szállások közt kiemelkedett a falu átlag 40-60 háztartásával. 1453-ban 55 taksonyi és 47 varsányi jobbágy tört rá Harasztira; Taksonyban 37 háztartásból a családfőn kívül még 16 fiú és testvér, valamint 2 szolga, míg Varsányban 40 háztartásból összesen 47-en vettek részt az akcióban.20

1. kép. Alsónémedi és környéke a XIII-XIV. században(Rekonstruált térképvázlat a határjárások alapján.)

Nem lehetett ezeknél lényegesen nagyobb Némedi sem. A falut északról Kerekegyháza, talán Kormányos és Verneltelek, keletről Gyál, talán Halom, Pakony és Ócsa határolta. Délről Sári, Ráda, Vány, Déd, nyugatról Varsány, Nyír, Taksony, Haraszti, Szent Dienes és Soroksár településekkel érintkezhetett. Szent Dienes puszta irányában Chychal Pál sessiója feküdt, mellette Saag falut találjuk, ez később nyom nélkül eltűnt, lehet, hogy már a XIV. századi pusztásodás nyomán; ezen a tájon feküdt a királyi hírnökök földje, 21 Gyál és Némedi között kereshetjük az Ökröshalmot (ez megfelel a gyáli szőlők nevű dűlőnek). Kormányos földjétől délre terült el Kerekegyháza. Romjait a Bajusz hegy környékén kereshetjük. Gyáltól északra Tornyostelek, keletre Halom,' délkeletre Tófű mint mocsaras terület és Lyk szerepelnek. Pakony a mai pusztatemplom helyén állhatott. 22 Alsónémeditől délre már 1369-ben olvasunk Kohalomere-ről 23 (a mai Kőhalmi dűlő). Ennek közelében terül el a Tiboréri rét és a Béki rét, ezek nem voltak települések, csak korai dűlőnevek. 24 Viszont szállás lehetett Albertföldje. A mai Délegy­háza akkor még Ded néven szerepelt, mellette Tárnokot találhattuk. 25 Az utóbbiak és Alsónémedi között még három település helyét kereshetjük: Kettőshalom, Telek és Ragacsun. 26 Taksony és Némedi községekkel határos volt Zouch földje (Szolgagyőr birtoka), 27 továbbá Szent Erzsébet, Zeechtelek, a nyugati részeken virult a Veik Medes és a Nyárasvelg erdő. 28 Az említett Felső Neveg a mai Püspökszántó helyén terülhetett el. Nem tiszta előttünk, hogy ez a megjelölés a falu felső részére vonatkozott, avagy tényleg önálló község volt-e? Az utóbbi esetben csábító volna az a feltételezés, hogy Alsónémedi Felsőnémedi ellentét párjaként alakult ki; A források hiányában erre nem következtethetünk. A fenti felsorolásból látható, hogy Alsónémedit a lakott helyek sűrű hálózata vette körül.

A falu nevének alakja nagy változásokon esett át. A község nevének etimológiájával kötetünkben egy külön tanulmány foglalkozik. 29

A XIV. század elején megindul a hatalmaskodások meg nem szűnő, hosszú láncolata. Haraszti jobbágyok 1305-ben az apácák taksonyi jobbágyainak hajóira behatoltak, azok termését elszedték és a János nevű jobbágyot elfogták. 30 A vizsgálat és a büntetés eredményeit nem ismerjük. Alig 18 év múlva a harasztiak a némediekkel szövetkeztek, Taksonyt elfoglalják. A támadást Márk haraszti bíró szervezhette, mert egész faluját törvénybe idézték az alábbi némedi jobbágyokkal együtt: Fodor Péter, Niger (Fekete) Pál, Zuztura Pál, Chech Péter, Pruna Péter. 31 Kissé részletesen foglalkozunk a szomszédos Gyál és Pakony történetével, mert ezek a falvak a török uralom után Alsónémedihez tartoztak és csak 1945-öt követően váltak önálló községekké.

Gyál 1323-ban fordult elő először okleveleinkben, ekkor Werner budai bíró leánya Klára Gyált, amelyet apja Póka Mihályról és Jánostól vett meg, eladja 80 ezüst márkáért Pousa fiai Pós, András és Tamás pesti polgároknak. Az oklevél felsorolja a birtok szomszédait is, ezek keleten Wecherchi (Vecsési) Mátyás és Péter, Holmi (Halomi) Leukus (Lökös) fia Ábrahám, délen Chuka Péter, Mihály fia Domonkos és Márk, továbbá Pakonyi András (aki az előbbiek rokona); nyugaton Kerekegyházi Folkus fia István, Balázs fia János és Kurmanusi (Kormányosi) György fia Domonkos. 32 Meglepő, hogy az oklevél Némedit nem említette meg. Kilenc év múlva tartott határjárás azonban pontosan meg­jelölte Gyál birtok szomszédait, ezek Verneltelke, Szentlőrinc, Tornyostelek, Halom, Tófű (nyilvánvalóan nyáron kiszáradó mocsaras terület lehetett), Pakony, Némedi (Nymig), Kerekegyháza és örköshalom (Icrusholm) szántó és végül Kormányos birtok. Gyál birtokot ekkor I. Károly Tyúk János fiának adományozta. 33 Egyébként a család valamennyi tagja baromfiak köréből vette nevét, ezt őrizte meg a budai káptalan 1343-ban Lajos királynak tett jelentése, itt a nemzetség tagjai Tyuk Tamás, Pyslen (csirke) Miklós és Lud Antal igazolták, hogy saját gyáli birtokukról hordták be a termést és nem Gyuke kerekegyházi birtokáról. 34 Még ez évben Pyslen Miklós és Lud Antal tiltakoznak bátyjuk Tyuk Tamás birtokeladása ellen, ő Chyko mester rábeszélésére Ikurd (ökörd) Pest megyei birtokukat Kerekegyházi Jakab fiának Gyukének és néhai Petermann pesti bíró fiának Jakabnak eladta. 35

Egy emberöltő múlva a következő generáció tagjai Szécsi Miklós országbíró előtt beszámoltak osztozkodásukról. Vemertelke Gyálhoz való tartozása vált vitássá, ezért a gyáli Lud Miklós fia János, Gyálai Péter fia Jakab és Pyslen Miklós fia István három oklevéllel is bizonyították, hogy Vemertelke Gyálhoz tartozik. A bizonyítás során kiderült, hogy Pyslen Miklós fiai Barabás és István, valamint Tyuk Tamás leánya Skolasztika összes szerzett és örökölt birtokaikat egymás között felosztották, továbbá Pyslen Miklós Kokas István nevű fia birtokainak felét nővérének Bangának átengedte, de az később 25 márkáért visszaadta a fele részt. A februárban kezdődött pör május 16-án folytatódott. 36

A pereskedő felek az általunk is idézett oklevelekre hivatkoztak és azt állítják, hogy a birtokon Szent György temploma áll, Pyslen Miklós és Tyuk Tamás rokonok voltak, Gyáli Jakab pedig Pyslen Miklós leányát vette feleségül. A per végét okmányok híján megállapítani nem lehet, de a következő század közepén a család leszármazottai ismét szerepelnek birtokperekben.

Némeditől délre terül el Vány birtok, amelynek 1359-ben elhagyott egyháza van, ekkor kapta Lőrinc királyi sólymász Mihály fia. Kilenc év múlva megtudjuk, hogy Dobosi (Dabasi) Lőrinc fia Mihály Vány fele részét 80 Ft-ért eladta Bessenyei Tamás Egyed fiának. 37 A némediek azonban a ványi birtok egy részét a Kőhalom erei szántókat Ványi Egyedtől és Mihály királyi sólymásztól elragadták. 38 Ezért a csanádi apát Némedi tiszttartójának a szántókat vissza kellett adnia tulajdonosaiknak. A per még 1371-ben is folyt Pál csanádi apát ellen. Bessenyei Tamás már felvette a Ványi Tamás nevet. Egy új birtokadomány esetenkint névváltoztatással is járt

Némediben csakhamar egy új erőszakos nemes tűnik fel mezőlaki Zámbó Miklós, akinek emberei Ványon 50 holdat lekaszáltak és Ványi Tamás jobbágyait bántalmazták, 39 de ugyanennek a Zámbó Miklósnak, némedi jobbágyai a szigeti apácák taksonyi birtokán is kárt okoztak 1381-ben. 40 Végül is Széchi Miklós országbíró Vány és Némedi között határjárást rendelt el, mivel Móric csanádi apát bizonyos ványi részeket Némedihez (Nemegh) csatolt és elfoglalt. Ez az 1383 áprilisában megejtett határjárás említést tesz egy bizonyos árokról, a Tiboréri és Béky rétről. 41 Nyilvánvaló, hogy a csanádi apátnak kényelmetlen volt a távol fekvő Némedi irányítása, és ezért Némedit 1398-ban elcserélte Péter váci püspök csanád megyei Maros menti Csiga birtokával. A váci püspök ezenfelül 100,- Ft-ot és húsz lovat adott Némediért. 42 Ezzel Némedi történetében egy új korszak keletkezik. Némedi a váci püspök földesurasága alá tartozik kerek 450 éven át, és további száz éven át a püspökség a falu legnagyobb birtokosa.

A földesúr változása nem jelent szükségképpen korszakhatárt egy falu történetében, jelen esetben azonban Némedi egy nagy egyházi, püspöki birtoktest rész lett, ezentúl a váci püspökök, mint egyházi földesurak alapvetően meghatározták a helyi, falusi társadalom életét és fejlődését. A váci püspök földesurasága alatt a falu történetében három korszak különíthető el: egy török előtti (1398-1541), egy török alatti (1541-1686) és "egy török utáni (1686—1848) korszak, mindegyik nagyjából másfél évszázados.

A váci püspök földesurasága alatt 1398-1541

Az új földesúr legelőször is birtokai határát kívánta tisztázni. A határjárás formailag a szigeti apácák kérésére történt taksonyi birtokuk határainak megállapítása végett már 1399. november 18-án. Az északi határ a Dunánál a Haraszti erdőnél kezdődik, áthalad két árkon, majd Zeechtelke mellett egy úton bizonyos házak irányában Velk Medes erdő felé, majd Ulknak nevezett Nyáros felé egy réthez ér. Itt Péter váci püspök tiszttartója, Turuchnak nevezett János ura és Merche vajda felesége nevében ellentmondott. Az ellentmondást a megyei közgyűlésen Demeter éneklő kanonok azzal indokolta, hogy Demeter diák a határ kijelölésekor Nemeg birtok nagy részét az apácák birtokához kívánta csatolni Merche vajda felesége nevében pedig Tolvaynak mondott Miklós azt állította, hogy a határjáráskor az óbudai várhoz tartozó, a királytól zálogba vett Haraszty birtok földjének nagy részét akarta Demeter diák Toxun (Taksony) birtokhoz csatolni. 43 A per itt nem dőlt el, mert Pest és Pilis megyék közgyűlésén az apácák újra kérték Taksony Pest megyei birtokuk megjárását. Egy oklevél töredék szerint ekkor Taksony határa érinti Velek, Mikedeus és Nyáras erdőket valamint Szent Erzsébetet.

V. László király 1453-ban Gecsei Sebestyén fiainak, Györgynek és Istvánnak adományozta Dunaharaszti fele részét, másik fele már az övék. 44 A birtokba való beiktatáson megjelentek a szomszédok: Zenthdienesi Uras Gergely és Kerekegyházi Gergely fia Péter, Inárchi András, Somogyi Lukács Dénes, Somogyi Albert, Nemeghi Jakab fia Tamás. Figyelemre méltó, hogy jelen esetben önálló nemesek, nem tiszttartók és nem jobbágyok jelentek meg. Úgy látszik, hogy a váci püspök birtokjoga nem terjedt ki egész Némedire. A Gecseiek alig két hónap múlva újabb panaszt tettek. Haraszti udvarházukat az apácák varsányi jobbágyai Farkas László budai lakos vezetésével megtámadták, ott tizenhat jobbágyukat megverték és egy erdejüket kivágták és a fát elhordták. 45 A megtorlás nem váratott sokáig magára. Aranyos Pál a szigeti apácák nevében előadja Mátyás királynak, hogy Guthori László haraszti jobbágyai az apácák taksonyi birtokán súlyos erőszakoskodásokat és hatalmaskodásokat követtek el. Többek között jobbágyokat megvertek, lisztjüket, gyümölcseiket elszedték, az egyik jobbágy nyárfáját kivágták és hajót készí­tettek belőle , 46

A Haraszti család Ferenc tagja 1478-ban megkapta Soroksár pusztát. 47 Néhány év múlva 1482-beu a Gecsei Etre István eladta Dunaharasztit Orbán győri püspöknek. 48 1490-ben Haraszthy Ferenc Szörényi bán megkapta Dunaharasztit, a beiktatásnál a váci püspök ellentmondott. 49 Tizenöt év múlva 1505-ben Báthori Miklós váci püspök az apácák szentkirályi papját, Jánost Korláth Gergely Ferenc váci várnagy és Gaz Márton mogyoródi ispánja által elfogatta, majd Newegen lakó jobbágyaival a kolostor Taksony birtokát megtámadta és onnét Máté plébánost Vácra fogságba hurcoltatta. 50

Alig öt év múlva Ványi Tamás került nehéz helyzetbe, a taksonyi jobbágyok Zeles- folnaghrete, Sándorwara, Tharnokrethe és Petheréthe nevű Haraszt, Nemeg és Ványhoz tartozó birtokrészeit elfoglalták és Kettőshalom, Thelek és Ragachyn nevű ványi földjeit elszántották 51 Mennyire volt indokolt a panasz és mennyire nem, ezt ma már eldönteni nem tudjuk Mindenesetre 1515-ben az elpusztult ványi kúrián a Vattayak osztoztak. 52

Némedi keleti részén a Pakonyi családnak 1417-ben megengedi Zsigmond király, hogy várat építhessenek. 53 Pakoni Domonkos még 1415-ben Pakon és Phyleharastya birtokukat Pakóni Nemes Jánosnak eladta, az eladás ellen saját leányai is tiltakoztak. 54

1464-ben Kapi János elzálogosítja pakonyi, füleharaszti, kakucsi birtokrészeit a Pakonyi testvéreknek (János, Gáspár, Boldizsár). 55

Kenderesi Balázs és felesége a Pakonyi testvéreket bepanaszolta. Nevezettek Péter nevű jobbágyát Pakonyban megverték, Magyar János nevű pásztorukat Rádai Demjénnel egyesülve bántalmazták, egy lovukat Chewi Domonkos elhajtotta, Oláh Mihály nevű jobbágyukat erőszakosan elvitték. 56 Az ítélet ismeretlen.

Némedivel kapcsolatosan az említett néhány határvitán kívül Taksony és Vány vonatkozásában keveset hallunk. Még 1409-ben Lőrinc rádai és Péter nemegyi plébánosok egy idézésben jelentést tesznek Egyed csongrádi főesperes-püspöki helynöknek. 57 Magában Alsonémediben már 1398-ban templom van, 58 még ma is a katholikus templom bejárata felett olvasható az 1458. évszám, feltehetően a templom építésének dátuma, amely a régi egyház helyén épülhetett.

Az oklevelek 1515. és 1541. között Némedire vonatkozóan megritkulnak. A község Pest szomszédságában annak sorsában osztozik, 1541-ben török uralom alá kerül, a némedi nemesek eltűnnek, a váci püspök földesurasága még a török alatt is megmarad. Némedi történetében egy új nehéz korszak kezdődik.

A török hódoltság korában 1541-1686

A vesztes mohácsi csata után a török csapatok sűrűn járták a főváros környékét, először közvetlenül a csata után 1526 szeptemberében. 1527. augusztus vegén német csapatok szállták meg Budát. 1529. szeptember 3-án Szolimán vívni kezdi Buda várát, néhány nap múlva birtokába kerül. Ezúttal még átadja János királynak. Egy évre rá német és spanyol csapatok eredménytelenül ostromolják Budát, 1540-ben újra támadnak, 1541-ben megismétlik támadásukat, de a pesti oldalra átvonuló német s ereget a törökök megsemmisítik és 1541. augusztus 29-én elfoglalják Budát, Pestet. A Duna—Tisza köze török kézre kerül. A következő évben a németek Pestet ostromolják, de a torok sereg közeledtének hírére visszavonulnak. A belső harcok súlyos terhet jelentettek a lakosságnak. A torok seregek nem kímélték a föld népét, a jobbágyok ezreit hurcolták el rabszolgának. A falvak hosszú sora pusztult el és a megrémült lakosság feldúlt otthonát elhagyva szerteszét menekült az országban."59 A kisebb falvak és puszták lakói nagyobb városokba, Kecskemétre, Ceglédre és Körösre húzódtak, ahol nem volt török helyőrség és némileg nagyobb biztonságban érezhették magukat.

Alsónémedit környező kisebb lakott helyek már igen korán — a hadak járása idején - néptelenné váltak. Elpusztult Gyál, Kerekegyháza, Szent Dienes, Nyírtelek, Vány, Lőb, Halom, Ráda, Mántelek, Soroksár. Mindössze 6 családdal maradt meg Varsány és Vecsés, Harasztin meg éppenséggel három háztartást tudtak csak összeírni 1546-ban. 60

Ócsának az egész török korszak alatt megmaradt a lakossága. Egy ideig még Sán, Haraszti, Taksony és Gubacs is lakott volt. 61 A török korszak végére ezekben is megszűnt az élet. Falvaink elpusztulásának körülményeit és részleteit a források általában nem tartalmazzák. Magyar és török adóösszeírásokból tudunk tájékozódni a községek sorsat illetően. Magyar részről 1552-ből maradt fenn az első adójegyzék. Ebben Nemeg 3U portával, 1553-ban már 27 portával és 1565-ben már csak 15 portával szerepel. 62 (A porta olyan adózási egység, amelynek összetevői egyrészt a munkaképes egyének, másrészt az igaerő és az állatállomány és a vetésterület.) A bemutatott 13 év alatt 50%-kal csökkent a község portaszáma. A portaszám azonban nem megbízható mutató. Sokkal értékesebbek a háztartásokat, a háztartásfőket név szerint felsoroló adóösszeírások. Szerencsére rendelkezünk három török (1546., 1559., 1562.) és két magyar (1570. és 1589 évi) urbárium szövegével. A könnyebb összehasonlítás kedvéért mind az öt összeírás adatait részben összevontan három táblázatban közöljük, de a szokástól eltérően a családfőket nem az eredeti sorrendben (bár erre utalunk a III. táblázatban), hanem betű rendben, mert a török összeírások sorrendjéről a településszerkezetre nem következtethetünk, a XVI. századi lakosság egyébként is elszaladt, vagy elpusztult a tizenötéves háború alatt.

Értékelésünket, elemzésünket, a számokból és a névsorokból levonható következ-tetéseket a forrásoknak az egyes táblázatokba történt csoportosítása után vonhatjuk le illetőleg készíthetjük el.

A két későbbi (1580-as és 1590-es) török adóösszeírás adataival kiegészítve Alsó- némedi török alatti első félévszázadáról a következő képet kapjuk:

2. kép. Alsónémedi és Vány 1559. évi török adóösszeírása. (A lap jobb oldala tartalmazza a két község összeírását. - Eredetije az ankarai Miniszterelnökségi Levéltárban, mikrofilmje a Pest megyei Levéltárban. 74. p.)

1.táblázat

A budai szandzsák 1559. évi Nemeg (Alsónémedi) falura vonatkozó adó-összeírásában szereplő háztartásfők betűrendes jegyzéke.


Háztartásfők
1546-ban 1559-ben
1. György pap + Meghalt
2. Bátai Pál nős + Meghalt
3. Bertalan Máté nős + Meghalt
Lukács fia nőtlen 1. Bertalan Lukács István fia nős nőtlen
4. Boljári János nős + Meghalt
2. Boljári Fábián fia nőtlen
5. Farkas Péter nős 3. Farkas Péter Mihály fia nős nőtlen
6. Haraszti András nős 4. Haraszti András Imre fia nős nőtlen
7. Haraszti Sebestyén nős 5. Haraszti Sebestyén János fia nős nőtlen
8. Kecskés Ambrus nős + Meghalt
9. Kopasz Mihály nős 6. Kopasz Mihály Péter fia Mihály testvére nős nőtlen nős
10. Kurdi Lőrinc nős 7. Kurdi Lőrinc nős
Máté testvére András fia Máté testvére nőtlen
11. Marka* András nős + Meghalt
12. Marka* Gergely nős + Meghalt
13. Máté Pál nős + Meghalt
Benedek fia 8. Máté Benedek fia nőtlen
14. Máté Péter nős + Meghalt
Mátyás fia 9. Máté Demeter fia nőtlen
Bertalan testvére 10. Máté Bertalan Mátyás fia Simon fia nős nőtlen nőtlen
15. Mihály nőtlen - Megszökött
16. Paksi Demeter nős 11. Paksi Demeter nős
17. Sánta Ambrus nős + Meghalt
18. Sinai Benedek nős - Megszökött
19. Somogyi Benedek nős 12. Somogyi Benedek nős
Simon fia nőtlen Simon fia Miklós fia áthúzva nőtlen
20. Somogyi Máté nős + Meghalt
21. Somogyi Pál nős 13. Somogyi Pál nős
22. Szabó Péter nős 14. Szabó Péter nős

A magyar urbáriumok 1570-ben 33 jobbágyot és 3 zsellért, 1589-ben 19 jobbágyot és 16 zsellért mutatnak ki. Íme a kép, amit a pénzügyi források nyújtanak nekünk: 1546-ban valószínűleg már nem Némedi régi családjait találjuk a faluban, hanem a török elől mindenfelől összegyűlt, a nagy vihar által összesodort népességet. Némedi középkori eredetű lakossága nagyobbrészt elmenekülhetett vagy török szolgaságba került. A falu népességét már a XIV. században is 40-60 családra, háztartásra becsültük. Most ennek

Az 1546-os eredeti összeírás és az 1559-ben lemásolt része megegyezik egymással, azzal az eltéréssel, hogy 1559-ben a két Markát valószínűleg helyesen „Makra"-nak írták vagy olvasták.


II. táblázat
A budai szandzsák 1562. évi Nemeg (Alsónémedi) falura vonatkozó adó- összeírásában szereplő háztartásfők betűrendes jegyzéke



III. táblázat
Alsónémedi 1570. és 1589. évi urbáriumában szereplő háztartásfők betűrendes jegyzéke

A második urbáriumot Horvát Gáspár készítette 1589. november 6-án. Jelmagyarázat: j. = jobbágy, zs = zsellér, csf. = családfő. - = a családnév a jelzett évben nem fordul elő, + = a családnév azonos, + = a család- és utónév is azonos. IV. táblázat Alsónémedi a török adóösszeírások tükrében

A magyar urbáiiumok 1570-ben 33 jobbágyot és 3 zsellért, 1589-ben 19 jobbágyot és 16 zsellért mutatnak ki. csak a felét találjuk 1546-ban, mindössze 22 családot, illetőleg háztartást. Ezután egy egyenes vonalú fejlődés következett be, amely 1580-ig tartott. A következő évtizedben a török források a lakosság számbeli csökkenését, a magyar források pedig elszegényesedését, zselléresedését igazolják.

A családnevek elemzéséből azonban következtetni tudunk a népesség állandóságára illetőleg összetételének változásaira. Bár a jobbágyok családi nevei ekkor még nem állan­dók és nem is öröklődtek feltétlenül. 67 Közismert, hogy a jobbágynevek az anyakönyvvezetés általánossá válása után kezdtek megállapodni és öröklődni. A jobbágynevek lehetnek tulaj donságnevek (Nagy, Sánta, Kiss, Szőke, Vastag, Szeles, Fekete stb.), lehetnek foglalkozásnevek (Pásztor, Takács, Kerékgyártó, Halász stb.) és végül lehetnek földrajzi nevek is. Az utóbbiak nagyobb részét helységnévből és „i" toldalékkal képezik (Pesti, Kőrösi, Haraszti, Ványi), vagy tájegységekből (Somogyi, Bihari, Erdélyi, Szilágyi). Ritkábban előfordulnak más földrajzi nevekből (folyók: Tiszai, hegyek: Makrai) vagy népnevekből (Német, Rác, Horváth, Tót stb.) képzett családnevek is. Az utóbbiak nem feltétlenül az etnikumot, hanem gyakran csak a származáshelyet jelölik. Az utóbbi mondatban elárultuk, hogy a földrajzi nevek majdnem minden esetben a származáshelyet jelentik. Ha egy jobbágy történetesen egy másik faluba költözött, akkor rendszerint elhagyta régi nevét és helyette régi lakóhelye nevét vette fel. A családnéwáltozásnak ez a törvényszerűsége az anyakönyvvezetés általánossá tételéig, egészen a XVIII. század elejéig fennállott. Természetesen nem minden faluhelyváltoztatás járt névváltozással, erre is lesz példánk.

Alsónémedi község lakóinak legelső név szerinti összeírását 1546-ban török adószedők végezték el. Az ekkor összeírt 22 családfő között 12 viselt helynévi eredetű családnevet. Hárman viselték a „Somogyi" nevet, ők vagy elődeik valószínűleg Somogy megyéből származhattak. 68 Három jobbágynév Tolna megyei eredetre utal (Bátai, Kurdi, Paksi) ketten a szomszéd Haraszti község nevét viselik. Még további három névben feltételezhető a helynévi eredet: Boljári (Bolyár Pest megyei község a Solti járásban), a két Makra hegységtől, vagy a hegy lábánál elterülő Makrafarka község lerövidített alakjából vehette nevét, végül a „Sinai" név önmagában értelmetlen, ha nem keresünk mögötte földrajzi nevet. Sina község ugyan nem létezik, de hasonló hangzású Sima van Békés megyében, Szabolcsban es Szatmárban

Nyilvánvalóan tulajdonságnévből képzett a Sánta, Kopasz, Kecskés és Farkas családnév, György pap és egy Mihály nevezetű családnevet nem viselt. Foglalkozásnévnek tekinthető a Szabó név. Mindezek alapján azt állíthatjuk, hogy a 20 családnévből egy foglalkozásnév, négy tulajdonságnév, három utónévből képzett (Bertalan, és a két Máté) és végül 12 családnévben helynév rejtőzik. A 12 helynév közül 2 Némedi közvetlen szomszédságában fekszik (Haraszti), a többi az ország déli töröktől megszállt vagy fenyegetett részében található. Következtetésünk tehát az, hogy a török elől menekült lakosság itt keresett végleges vagy átmeneti lakóhelyet

Tizenhárom év múlva, 1559-ben újra összeírták a lakosságot. Az adószedők lemásolták előzőleg az első, 1546. évi összeírást és a falvakban a helyszínen maguk elé idézték a háztartásfőket, név szerint szólítva őket. A falu számot adott lakosairól, bejelentvén ki halt meg, ki szökött meg. Amikor végeztek a régi lakossággal, rendben összeírták az újonnan jötteket is. Alsónémediben is így történt. Az 1546-ban összeírt 22 családfő közül csupán kilenc maradt meg 1559-re és további öt esetben igazolható a leszármazás, mert a török összeírások nem csak a családfőket vették számba, hanem a család felnőtt (14 éven felüli) férfi tagjait is. Két család megszökött, hét családot a családfő halála miatt nem írtak össze, részben azért mert fiai kiskorúak voltak (a Bátaiakkal 1559-ben nem, de 1562-ben már találkozunk), vagy kihaltak fiúágon és nevük családnévként nem maradt fönn. Az újonnan jött 17 háztartásfőből 16 viselt családnevet is. A neveket elemezve az alábbiakat állapíthatjuk meg: négy családnév falunévből ered: Becsei (Becse község volt Pest, Bács és Torontál megyében), Buják (Nógrád megyei község), Korlát (Nógrád, Nyitra és Abaúj megyei község) és Váni (nyilván a szomszéd Vány falu nevét takarja). Találunk még hat utónévből képzett családnevet, bár ezek közül három falunévben is előfordul (Borbás és Jákó Somogy megyei falvak), Elekes az Arad megyei Elekre emlékeztet. Négy családnév foglalkozásnév eredetű (Szabó, két Molnár, Kalmár) és végül két tulajdon­ságnevet is olvashatunk (Borsos, Szél).

A XVI. századi paraszti nyelv nem szívesen használta a Mátéházi, Makrafarkai, Eleki, Jákói alakot, sokkal értelmesebbnek látszott a Máté, a Makrai, Jákó alak használata még akkor is, ha az illetőnek nem utónévből, hanem községnévből képzett családneve volt. A földrajzi neveknek „i" nélküli alakja tény, ha többet ismernénk, talán elfogadhatnók földrajzi névből képzett családnévnek is. Mindezek ellenére az utónévből is képzett családnevek nem támasztják alá a belső migrációval kapcsolatos megállapításainkat, annál inkább azonban az 1559-es összeírás világos utalása az újonnan jöttekre. Ezek után nem csodálkozhatunk, ha az 1562-es adóösszeírás új családnevei között is felfedezhetünk helynevekből képzetteket. A 44 háztartásfőből 15 nem szerepel az előző összeírásban. A 15 háztartásfő közül Góbis Gömör megyei puszta nevét viseli, Vadi név származtatható a Somogy megyei Vadéból, vagy a Bihar megyei Vád községből, Bakó egy Nógrád megyei község neve, tehát nem valószínű a foglalkozásnév, ahhoz túl sok Bakó van Magyarországon. A Gilárd név minden bizonnyal egy elpusztult helynevet takarhat; Gilárd van Temes megyében. A Csögör név két alakban is előfordul, az 1570. évi magyar urbáriumban Czegher alakban is, a Szamota-féle oklevélszótár ad monticulum „Czeger hegye" kifejezést ismeri, közelebbről nem határozza meg a helyét. Az 1570-es magyar urbárium 36 nevet sorol fel, ezek többsége az említett török összeírásokban is megtalál­hatók. A nyolc új név közül négy községnévből képződött: két Billei (Bille Pest megyei puszta a Solti járásban), Karádi (Karád Somogy megyei falu), Szentpály (Szentpál helynév Pest és Arad megyében egy-egy, Somogyban öt található). 69 Alsónémedi 1578. évi urbáriumában ugyanazok a nevek szerepeltek, mint 1570-ben, sőt ugyanolyan sorrendben is (Lásd a táblázat sorszámait!). Ebből következik, hogy 1578-ban egyszerűen lemásolták az 1570. évi urbáriumot.

Az 1589. évi magyar urbárium már arról tájékoztat minket, hogy a török uralom első negyedszázadának nagymérvű fluktuációja megszűnt. A háztartások száma nagyjából változatlan: 1570-ben 36, 1589-ben 35 családot írtak össze. Az 1590-es török összeírás is 35 családot talált itt. Tehát hitelesnek tartható. Az 1589. évben összeírt 35 családfő közül 21-nek nevét változatlan formában találjuk. Háromnak még fia is szerepel (Ágoston Antal, Czegher Lukács, Nagy Tamás), további 4 főnek csak fiai szerepelnek, de öt családban (Billey Máté, Kalmár János, Molnár Dénes, Somogyi Benedek, Somogyi Miklós). Eltűnt családnév a Balogh, a Nemes, Szék, Szentpály, talán leányágon éltek tovább, egyik ágon kihalt a Bertalan, a Billey, a Bolyáry, Buják, Jakó és Végh család. Ezek a változások 19 év vonatkozásában normálisnak tekinthetők. 1589-ben 19 a jobbágy családok száma, ki zárólag régi jobbágynevekkel, a 16 zsellércsalád között négy új családnevet találunk (Berky Máté, Ifjú Balázs, Patay Jakab, Battyhány Gergely). Ezek közül három községnévből képzett családnevet visel.

A nevek elemzése alapján jutottunk arra a meggyőződésre, hogy a lakosság a déli végekről északra húzódott. Említettük, hogy a kisebb lakott helyek, puszták lakói is nagyobb helyekre húzódtak. Varsány község összeírója 1559-ben megjegyzi, hogy négy jobbágy (Molnár Mihály, Kollád (Korlát) Mihály, Kálmán Simon és Jakó István (János) Nemeg faluban lakik, bár ezek nem vették fel a „Varsányi" nevet. Taksony falu 1559. évi összeírásában öt „Váni" szerepel, nyilván Vány falut hagyták el és Taksonyba költöztek; ugyanekkor megemlítik, hogy Ágoston István, Elekes Albert, Elekes Márton és Váni Máté taksonyi lakosok Némedibe költöztek. A Némediben lakó varsányiakról megjegyzik, hogy Varsány falu rájái (jobbágyai). 70

Ha az első török adóösszeírást és az 1570. évi urbárium névanyagát összevetjük, akkor megállapítható, hogy az 1546-ban összeírt 22 család alig egyharmada, 7 család maradt meg, egy háztartásfő a maga személyében, hat család esetében pedig igazolható a leszármazás Az 1570-ben talált 36 családhoz viszonyítva - az elmúlt 24 év alatt - a lakosság kb 20%-a maradt helyben, a többi ez időszakban az állandó vándorlás stádiumában volt A török uralom első negyedszázadában a magyar jobbágyságnak a feudalizmus előző korszakaim/ képest elképzelhetetlen kényszerű migrációja következett be. Míg régebben a viszonylag kedvezőbb helyzet elnyeréséért ragaszkodott a szabad költözési joghoz, most élete biztonsága érdekében kényszerült lakhelye változtatására. A régi tájegységekben kialakult primér népi közösségek (nyelvjárások, szokások) bomlottak fel és szükségszerűen vezettek egy nyelvében és szokásaiban egységesebb magyar nép kialakulásához.

A török uralom második negyedszázadában a belső migráció lényegesen csökkent, 1589-ben 1570-hez viszonyítva mindössze négy új családnevet találunk, ezeket is kizárólag zsellérek között. A négy családnévből három községnévi eredetű, ami kétségtelenül bevándorlásra utal (Berki, Patay, Batthányi).

Egy jobbágyfalu élete a török uralom alatt nem volt könnyű, nemcsak a török, hanem a magyar adókat is fizetnie kellett, egy földesúr helyett kettőt kapott. A török tűrte, hogy a magyar földesúr is beszedje a maga földesúri jövedelmét. Nemeg a török alatt mindvégig a váci püspökség birtoka maradt. Maga Vác is elesett, de a váci püspökség Pozsonyban tovább működött, a Pest megyei menekült nemesek congregatioja (közgyűlése) valahol királyi területen (Füleken, Gácson) rendszeresen összegyűlt, megválasztotta tisztjeit, alispánját és szolgabíráit, kivetette a királyi adót és a végvári vitézek segítségével be is szedette. A váci püspökség 1570-ben összeíratta birtokait, birtokain lakó jobbágyokat és zselléreket. Az urbárium Némedivel foglalkozó része megállapítja, hogy a zomszédos Vány Hartyáni János egri adószedő (dicator) birtoka, Taksony, Ócsa és Haraszti Kátay Ferencé, Gyál Kenderessy Baltazáré Szent Dienessel és Kerekegyházával. Ezek övezik Nemeget, a váci püspök birtokát. Az urbárium szerint szőlőjük nincsen, földjük, rétjük és erdejük kevés van. A falu a Dunától egy mérföldre fekszik. Török föl desura Haszán Olay bég, aki Pesten lakik. Kétszer fizetnek neki évenként tizedet a termények után. A török császárnak 60 dénárt fizetnek fejenként, a magyar királynak tejenként egy Ft-ot. Az egri vár fenntartására fejenként 80 dénárt fizetnek. Ugyanakkor panaszkodnak, hogy az egri vitézek sanyargatják őket, oltalomért esedeznek, szomszédaik azonban nem háborgatják őket. Lényegében ennyit mond a magyar urbárium. 71 A ránkmaradt öt adóösszeírás statisztikai adatait Káldy-Nagy Gyula kéziratos tanulmányában dolgozta fel. 72 A török földesúri jövedelmeket és azok haszonélvezőit a következő táblázatban mutatjuk be.

V. táblázat

Alsónémedi török földesurai és jövedelmük

Év Földesúri jövedelem akcseben A török földesúr
1546 4 620 Hamza, a budai vilajet defter kethüdá- ja, ziámet birtokos
1559 5 025 Gázi tímárbirtokos
1562 6 000 Hasszán aga ziámet birtokos
2 500 Hüszejn tímárbirtokos
1580 8 899 Hüszejn bin Hüszrev ziámet birtokos
1590 10 300 Haszonélvezőjét nem ismerjük

Hogy a fenti nagy jövedelem milyen adófajtákból tevődött össze, azt azért is ér­ demes megvizsgálnunk, mert a falu gazdálkodására kapunk értékes adatokat. A családfők száma 1580-ig emelkedő tendenciát mutat, 1590-ben jó egyharmadával csökken, de még így is magasabb az első két összeírás adatainál, lényegében az 1570-es urbárium adataihoz közeledik. A lakosság száma 200 és 300 fő között ingadozhatott. A gabonatermést a búza és kevert tized után számíthatjuk ki: ez pedig

1546-ban 418 kile, ezt termelte 22 háztartás,

1562-ben 480 kile, ezt termelte 44 háztartás,

1580-ban 325 kile, ezt termelte 52 háztartás,

1590-ben 330 kile, ezt termelte 35 háztartás.

Látjuk, hogy a gabonatermés mennyisége és a lakosság száma között egyenes össze­ függés nincsen. A gabonatermelés jó egyharmadával csökkent és a törökök kénytelenek voltak a föld meg nem mívelésének adóját évi 200 akcset is kivetni. A török adószedő megjegyzi, hogy „a nevezett falu lakosai marhát és lovat tartanak és az ellenséges (nyugati) ország felé kereskedést űznek. Emiatt szántással-vetéssel felhagynak és a szpáhijuknak a tizedet nem fizetik. Ezért az új részletes defterben feljegyeztetett, hogy akik szántás-vetéssel felhagytak, azoktól föld meg nem mívelési adó szedessék."

A defterek Vány pusztával kapcsolatban megjegyzik, hogy azt a némediek használják, állataikat rajta legeltetik. Legelőadót (850 akcse) fizetnek utána. Sokféle tizedet fizettek még: káposzta után 100 akcset, lencse és bab után 200—50—150 akcset, lenmag és kendertized után átlag 100 akcset, vörös és fokhagyma tized után 30—10—110 akcset, a széna és tűzifaadó igen magas volt 1580-ban 1769 akcse, 1590-ben 1700 akcse. A méhkasok száma igen változott, esetenként eltitkolhatták azokat 10 db — 100 db — 5 db - 205 db volt az összeírások éveiben. A sertések száma is ingadozott (10, - 125, - 50, - 225 db), a bárány tized átlag 30 akcse volt, már 1546-ban említenek egy juhos gazdát 70 juhval, 1559-ben egy juhos gazdának 150 juha van. A bírságpénz is ingadozott, de emelkedő tendenciával (80, — 250, — 50, — 550 akcse). A két utolsó összeírás alkalmával menyasszony és hordóadót vetettek ki (100, - 320 akcse).

A falu szellemi életére vonatkozóan keveset tudunk, feltételezzük, hogy a század második felében a református hitre tért át. Az első három összeírás említést tesz György és János papról, ők még valószínűleg katolikusok lehettek, az 1580-as és 1590-es összeírás papot nem, de mestert feltüntet. A református hitre tért falu régi templomát természetesen tovább használta

Magyar részről talán egy kicsit enyhébben, de végig következetesen megkövetelték a földesúrnak járó szolgáltatásokat. Harazny András bíró 1568. július 2-án vitte fel királyi területre a cenzust (adót), ami akkor 5 Ft-ot tett ki, a báránytized értékét 4 Ft-ban váltották meg, a rétek után 24 Ft-ot, Szent Mihály napra újból 4 Ft cenzust fizettek. Némedi a török alatt is változatlanul a váci püspök birtoka volt és ezért külön papi tizedet - ellentétben a többi községgel - nem fizetett. A tizedjegyzékek mindig feltüntetik ezt a körülményt Az 1583. évi tizedjegyzék külön megemlíti, hogy Némedi a váci püspök birtoka, tizedet nem szokott fizetni.

A szomszéd községek közül Ócsa (akkor Olcsa) 26 porta, Haraszti 9, Taksony 5 porta után adózott. Még 1593-ban is a püspöki birtokok között szerepel, ekkor Nemeg falu (villa Nemegh contribuit) fizetett 72 Ft állami adót. 73 A váci püspöki levéltár török­kori iratai között még 1595. évről Nemegy-vel kapcsolatban olvashatjuk: „A Szenth Georgy adóját hozta megh Kurdi János és Tott Balázs a bíró Ft 36." Ugyanebben az évben még „Szent Lukács adóját" is megadták a némediek.

A török uralom első fél évszázada alatt a falu lakossága megkapaszkodott, némileg megerősödött. Az elűzött földesurak, az új török földesurak valamint alávetettjeik, jobbágyaik, illetve rájáik között, a hódítók és meghódoltak között létrejött egy hallgató­ lagos kompromisszum, amelynek értelmében biztosították a termelés és az élet elengedhetetlen nyugalmát Erre mindkét félnek alapvető szüksége volt. Ezt a viszonylagos nyugalmi helyzetet — amely a Duna—Tisza köze népének bizonyos mértékű számbeli növekedését és anyagi megerősödését is lehetővé tette —, váratlan villámcsapásként robbantotta fel az 1591-ben kitört tizenötéves háború, mérhetetlen szenvedést hozva a föld népére, az Alföld magyar lakosságának nagymértékű pusztulását okozta

* * *

Konkrét történeti források nem szólnak arról, hogy a 15 éves háború alatt (1591 — 1606) milyen sors érte Némedit. A hadműveleti terület elpusztításában a harcoló felek a háború kérlelhetetlen törvényei szerint tevékenyen közreműködtek. A magyar csapatok Buda alatt 16 mérföldnyire minden falut elpusztítottak, hogy egyetlen keresztény lakó sem maradhasson ott. Pálffy Miklós csak a szigeteken lakókat hagyta ott, mivel a víz miatt nem tudta őket felhozni. A Duna menti lakossággal pedig feltöltötték a Vág, Garam és Ipoly vidékét. 74 Bár a jelentések a Pest alatti területet nem említik, a háború pusztításait ez a vidék sem kerülhette el. Az 1600. évi második tatár átvonulás során teljesen lakatlanná vált Cegléd. Lakosai csak 1606. után szállingóztak vissza. 75

Némedi is főközlekedési út mellett feküdt és lakosait vagy a tatárok elhurcolták rabszolgának, vagy a ceglédiekhez hasonlóan kitértek a hadak útjából. Az alföldi községek lakói a török időkben gyakran elhagyták szülőföldjüket vagy inkább lakóhelyüket az ellenséges sereg közeledtekor; a veszély elmúltával sokszor évek múlva is újból megszállták régi településüket. Alsónémedire vonatkozólag két adatunk van, amely valószínűsíti a község elpusztulását vagy elhagyását a tizenötéves háború alatt. Még sokkal később, 1668-ban egy bírósági tárgyalás alkalmával a némedi tanúk vallják „hogy mioltha megszállták Némedit" 76 a ványi puszta bérletéért a Rádayaknak fizették a bért. Vallomásuk szerint Némedi történetében volt egy olyan sorsdöntő esemény, amihez viszonyítva számí­ tották az időt és ez az esemény Némedi újbóli megszállása volt. Ezenfelül élt a némediek között olyan hagyomány, hogy 1608-ban ráckevei juhászok telepedtek meg benne. 77 Részben a köztörténeti tények ismeretében, részben a helyi hagyományból arra következ­tethetünk, hogy a tizenötéves háború idején a tatár seregek felvonulásakor a némediek átvonultak állataikkal a Csepel szigetre. A háború befejezése után a megmaradt lakosság talán új elemekkel megerősödve újból megtelepedett régi lakóhelyén. „Alsó Némegy" nevét az 1625. évi váci püspöki urbárium említi újra forrásaink közül röviden és velősen „Vadnak. Jobbágyok Tizenhárman, Sellyérek az kiknek házok vagion nyolcan". Továb­ biakban beszámol adóikról és az összeíró megjegyzi: „Nincs az szőllőhegye."

A község XVII. századi lakosság is református vallású volt, istentiszteletet a még 1458-ban épített templomukban tartották. 78 Református egyházi feljegyzések szerint 1626-tól kezdve mindig volt a községnek református lelkipásztora, aki rendszeresen részt vett a különböző egyházi gyűléseken, zsinatokon. A Ráckeviben tartott egyházi congregatiokon a következő némedi lelkészek vettek részt: 1626-ban Némegi János, 1628-ban Mácsai János, 1631-ben Erdélyi Jakab, 1652-ben Sallai János. 79 A török hódoltság alatt a magyar községek élénk kapcsolatban álltak egymással. A körösiek a némedi templom javítására pénzt adtak. Szőllőssy János némedi lakos 1654. július 15-én levelet írt Nagykőrös tanácsához Lukács András ügyében, aki Kőrösön elhalt György bátyjának ingóságait kereste. 80 A kecskeméti templom építéséhez az 1680—1683-as években a némediek is hordtak követ a pesti kőbányából „nem fizetésért, hanem jóakaratért és szekereseknek jó ital borok volt fizetségök fáradtságokért" vallotta Józan Mihály egy pesti határperben. 81 Csery István is úgy tudta, hogy a némedi lakosok, akiknek csak vonó marhája volt, mind segétették. Ez időben Patai János volt Némedi prédikátora. Őt még 1674-ben a pozsonyi törvényszék elé idézték. 82 Lehetséges, hogy el sem ment, két év múlva is háborítatlanul ült némedi prédikátorságában egészen a török alóli felszabadulásáig. Itt készítette el a később nyomtatásban 1683-ban Debrecenben is megjelent kis művét, amelynek a címe: „Táncz felbonczolása ..., mellyet Praedikállot három órákon át az A. N. Templomban 1682. Esztendőben 14. és 21. napjain Juniusnak Pathai János alsónémedi prédikátor és a környékbeli sz. eklézsiák seniora. Ajánlotta nemes ifjú Halász Mihálynak eképpen: „Írtam 1682. január 26. szokott műhelyemben. A. Némedin, Kegyelmednek gyermeki idejétől fogva lelkipásztora." 83 (Patai János egyébként 1623-ban született, 106 éves korában halt meg, 75 évig működött mint prédikátor, eközben 38 évig superintendens volt, halála után 130 unokája gyászolta.) 84

E kis kitérő után térjünk ismét vissza Némedi népének történetéhez. Mind az előbb említett egyházi vonatkozású feljegyzések, mind a szabályosan ismétlődő adókivetések, továbbá egyes peres vizsgálatok bizonyítják a község folyamatos életét a török időkben a második megszállás után. Az 1647. évben Alsónémedinek — most már így nevezik — kettő és fél portája van, a kecskeméti járásban csak Abony előzi meg négy, Ócsa pedig három portával. 85 A szomszéd községek közül Taksony mar lakatlan, Haraszti pedig kuriális község. Dél felé Dömsödig, illetve Kecskemétig lakatlan a táj. Ebben a században már lakatlan pusztaként szerepel Szentdienes, Kerekegyháza, Gyál, Halom, Pakony, Vecsés, Varsány, Vány, Bugyi, Sári, Örkény, csak Üllő tűnik ki egy portával. A meggyérült, megfogyatkozott népesség pótlására a török új lakosságot nem igen telepített. 86

A község azonban a század második negyedének viszonylagos nyugalmi időszakában mégis gyarapodott. Ezt a tendenciát a község 1653. évi urbáriuma is igazolja, amely az 1625. évi 13 jobbágy telekkel szemben már 33-at mutat ki; a 8 házas zsellér helyett már 15-ről és 9 házatlan zsellérről tesz említést. De még 1671-ben is 34 telkes gazda nevét olvashatjuk a váci püspökség javainak összeírása között. Jelentősége miatt mind a két összeírást magyar fordításban közöljük.

Forrásaink között két 1653. évi urbárium található és sajnos eltérő adatokkal. A részletesebb összeírás 33 jobbágy és 24 zsellér háztartásfő nevét örökíti meg, a másik 32 jobbágy és 6 zsellér családról tesz említést. Bár az utóbbi összeírás a „legújabb" (novissi-mum) urbárium büszke címet viseli, elnevezés szempontjából mégis a teljesebbet fogadjuk el azzal a megszorítással, hogy néhány évvel korábbi vagy néhány évvel későbbi állapotot rögzíthet. Bizonyos, hogy az általunk összevetendő 1671. évi összeírásnál feltétlenül régebbi állapotot rögzít. Feltesszük továbbá, hogy a zsellérek hiánytalan összeírására talán nem is mindig törekedtek. Nézetünk szerint az ismertetendő összeírás teljes összeírás, keletkezési éve 1650. és 1660. év között bármely év lehet.

Az 1653. évi urbárium megjegyzi, hogy jó, renovált temploma van református lelkésszel. A falu a Dunához közel, Pest alatt fekszik, részben művelt szőllőhegye és elegendő szántóföldje van.

VI. táblázat

Alsónémedi jobbágyai 1653-ban

a) Egész telkes jobbágyok: 1. Bori Gergely, 2. Lukáczi Bálint, 3. Sebestyén Mihály, 4. Sebestyén András, 5. Tóth Gergely, 6. Jobbágy István, 7. Jobbágy György, 8. Farkas István, 9. Dienes Ferenc, 10. Sass Mihály, 11. Tótth Tamás, 12. Varga András, 13. Gáli István, 14. Ender István, 15. Rosa Mihály, 16. Kys István, 17. Toóth György, 18. Kys Jakab.

b) Telkes jobbágyok csak kétökrös igával: 19. Varga István, 20. Betsey Pál, 21. Nagy István, 22. Berki Máté, 23. Kurdi Albert, 24. Maczkó János, 25. Jobbágy István, 26. Kristóf János, 27. Thuray András, 28. Kurdy Bálint, 29. Kys András, 30. Cseri Ábrahám, 31. Bódi (Böödi) Gergely, 32. Kakas István, 33. Myden (? ) György.

c) Házas zsellérek: 34. Lázár István, 35. Tóth Benedek, 36. Totth Tamás, 37. Csizmadia András, 38. Thakácz István, 39. Baronya Gergely, 40. Nagy Mihály, 41. Vizy Gergely, 42. Nagy Ferenc, 43.

Horváth Máté, 44. Balogh István, 45. Mészáros Mihály, 46. Gál Ferenc, 47. Szabó István, 48. Rédej Ferenc.

d) Házatlan zsellérek, más házában lakók: 49. Dobos Lőrinc, 50. Ury István, 51. Juhász János, 52. Kurdi Albert, 53. Kurdi János, 54. Sipos Márton, 55. Csillos János, 56. Rádi Mihály, 57. Vitalius Mihály.

A közölt összeírás a legrészletesebb a török korból, közli még, hogy mivel tartoznak földesuruknak: 15 Ft-on felül adnak egy szőnyeget, szalonnát, vajat és egy szarvast, karácsonyra „más jókkal együtt". Más gazdaságtörténeti szempontból az 1671. évi összeírás jelentősebb.

VII. táblázat

A váci püspökség javainak 1671. április 30. összeírásából

Alsó Némethi falu

Az 1653. évi és 1671 évi összeírást összevetve csak 22 olyan családnevet találunk, amely mind a két összeírásban szerepelt, 1671-ben 12 új névvel találkozunk. A község egyharmada új bevándorló. Közben volt egy háború és az újra megmozgatta a tömegeket, jelen esetben a jobbágylétszám nőtt és a szelléreket valószínűleg számba sem vették. Feltűnő azonban a jobbágyok gazdag állatállománya, amely valószínűleg mint később más forrásokból is látni fogjuk, az állatkereskedelem eredménye lehet. Kétségtelen tény, hogy 42 évvel a török kiverése után 61 némedi gazdaságban nem volt ennyi állat. A török korszak végének anyagi jóléte sokáig megmaradt a némediek emiékezeiében

Ne tévesszen meg bennünket, hogy a hivatalos királyi összeírás Némedi portaszámát 1668-ban két portában állapította meg és ugyanennyi portát találtak 1683-ban is. A porta ekkor már régen nem jelent egy gazdaságot. Pusztán csak adókivetési egység, amely a község közötti arányos adókivetés alapja

A szomszéd falvak elpusztulása nagyobb mérvű félnomád állattartásra adott lehetőséget. A némediek kibérelték a pusztákat, illetőleg a szomszéd községek megmaradt népe Némedibe húzódott, továbbra is régi földesurát vallotta urának, neki adózott most már mint némedi lakos. Egy Füleken, 1668. április 10-én felvett vizsgálati jegyzőkönyv ezt az állapotot mutatja be. Vattay Pál, Ráday Gáspár és Buday Sára asszony vitézlő Géczy Gábor úr házastársa kérelmére és Battik Péter Pest-Pilis-Solt vármegyék alispánjának utasítására Barsy János szolgabíró és Ebeczky Menyhért esküdt megvizsgálták, hogy Vány Telek melyik földesúr birtokában volt, és e célból maguk elé idéztek öt némedi lakost. Az első tanú Andor István kb. hatvan éves némedi lakos vallja, hogy ő Szegedi Ferenc úr őnagysága jobbágya és lehet közel harminc esztendeje, hogy Alsónémediben lakik. És ezen idő alatt emlékezete szerint mindenkor Budai Pál és Ráday András és haláluk után maradékaik Vattay Pál, Ráday Gáspár és Budai Sára asszony volt Vány ura és csak nekik fizettek bért. Azt is tudja, hogy Eötvös Pál „rámenvén azon pusztára" a tanú fiát „megfogván, rajta harminc tallért vont az Némedieken és három pár karmazsin csizmát." A második tanú Lukácsi Bálint (figyeljünk a családnévre, később többször visszatér) ugyanazt vallja és nem adóztak Szentiványi Mihály úrnak, Szabó Ferencnek, Szabó Istvánnak és Szabó György feleségének, Páhy Zsuzsannának. A harmadik tanú Sebestyén András, a negyedik Lukácsi István, az ötödik Dienes Ferenc lényegében ugyanazt vallják. 87

Ráday Gáspár nyolc év múlva Alsónémedi községnek elzálogosítja Ványtelek nevű pusztájának felét 100 tallérért. „Én Ráday Gáspár vallom ez Levelemnek rendiben és adom tudtára mindeneknek a kiknek illik, hogy én néminemű bizonyos és el távozhatatlan szükségemért az tisztelendő Némedy nevű faluban lakosoktól, úgymint közönségesen falubéliektől vettem fel bizonyos summa pénzt, úgymint Száz Tallérokat, Tallér pénzül oly Conditiók (feltételek) alatt, hogy a Tallért két forintban Poltura pénzben számlálván, kötvén én is eő kegyelmének magamat jó akarat szerint és minden eő Maradékjoknak Pest Vármegyében Lévő Vány Telek nevű Pusztában Lévő fele rész ráta Porti omat minden hozzátartozó pertimentiájával és akármi névvel nevezendő igazságaival és jövedelmével" azzal a feltétellel, hogy utódai a zálogösszeg visszafizetésével kiválthatják a puszta elzálogosított felét. 88 Az 1676. március 31-én kelt kötelezvényt Ráday Gáspár személyesen írta alá Csúzi Jakab a losonci református egyház lelkésze előtt. Ez a tény Némedi gazdasági erősödésére utal.

Az állattenyésztés fellendülése jellemző volt a hódoltsági területre. A török lovak és szarvasmarhák után nem szedett tizedet, az elpusztult községek határában ember magasságú fű nőtt: ezek a körülmények a félnomád állattenyésztés legkedvezőbb feltételeit teremtették meg. Az állatkereskedelmet Nyugat felé is engedélyezték. Emellett az állat olyan ingóérték, amelyet veszély esetén el lehetett hajtani, a veszély elől ki lehetett térni vele. A helyi hagyomány és az első részletes összeírások is nagy állatállományra utalnak. Az állattartó nagygazdák egyben állatkereskedelmet is folytattak. A gazdag tőzsérek nemesi privilégiumokat is szereztek, Némedin egyedül két nemes családról tudunk, a Halász (később dabasi Halász) és a Tóth családról. A Némedin lakó Tóth Gergely Rákosmezőt vette bérbe a pesti törököktől, a hagyomány szerint 900 marhája is lejárt a Dunára az itatáshoz. 89 A némedi nemesek a szentlőrinci pusztát is bérelték a Vattay családtól.

A nemes vármegye még 1668-ban összeírta a különleges török adóterheket. A községek rendre elküldötték bíráikat, illetőleg megbízottaikat a királyi területen székelő nemesi megyéhez Fülekre és itt számot adtak a rendes adón kívüli terheikről, sanyargatásaikról. Némedi a községek sorrendjében a 39. volt, küldöttei Csillos János és Vedres András: vallják, hogy a török „az szokott adajakon kívül császár adajára füzettek tallért circiter 26. Az újvári szekerezést is continuálják, mint az többi. Azon szekerezés miatt veszett el nyolc ökrük." 90 A hódoltsági lakosságnak egy főterhe az ún. hosszú fuvar volt. Jelen esetben is a némedieknek a többi Pest megyei községekhez hasonlóan egészen Érsekújvárig kellett a török sereg érdekében fuvaroznia. A hódoltsági lakosságnak a török sanyargatásain kívül még a végvári vitézek hatalmaskodásait is el kellett tűrniök, amint azt a vány pusztai esetben is láttuk. A helybeli református eklézsia feljegyzései szerint „1684. május 17-én egy barangoló banda rohanta meg Némedit, Pathay János lelkészt és Balog István rektort mindenéből kifosztotta."

A történelem kereke közben fordult egyet, a török kiűzésének feltételei megértek. Pest város már 1684-ben is felszabadult. Buda elfoglalásának az ideje 1686-ban érkezett el. Állítólag a budai pasa tanácsára a főváros környéki lakosság még az ostrom előtt állatállományával együtt elhagyta lakóhelyét. A váci püspök 1685. május 7-én körlevéllel fordult birtokainak bíráihoz és ebben a körlevélben Némedi nevét is említi. 91 Ebből arra következtethetünk, hogy a némediek közvetlenül az ostrom előtt hagyták el falujukat. A helyi hagyomány szerint - amelyet egy évszázaddal később jegyeztek le - a némediek az ostrom alkalmából vonultak északra Esztergom vidékére; Tatán és Szőnyön vonták meg magukat, hogy a török sereg vad segédcsapatainak utolsó csapásait elkerüljék. 92 A történeti források azonban arról is tudnak, hogy egyesek a török területen levő Kecskemétre húzódtak. A valóságban nem egy helyre távoztak, hanem szétszóródtak: Pesti János Tatára ment, Somodi Ferenc a tatai emigrációban született, Nagy András Kecskemétre húzódott, nemes Halász István Komáromba ment, Gelle János szintén Komáromban vészelte át az ostromidőket. 93 A község Buda és Pest végleges bevétele után néhány évig lakatlanul maradt; 1690-ben mint lakatlan pusztahelyet írta össze a Pest megyei adószedő. 94 Ez az utolsó „futás" bizonyára nem kis áldozattal, nagy lelki megrendüléssel és anyagi veszteséggel járt. A nagy állatállománnyal rendelkező némediek, hacsak nem akartak az egymással szembenálló hatalmas seregek prédáivá válni, mást nem is tehettek. így megmentették életüket és szabadságukat, valamint ingó vagyonuk, állatállományuk tekintélyes részét. Pest megye török alóli felszabadulása után így viszonylag jobb körülmények között kezdhették meg szülőföldjük újbóli megszállását, amely most már végleges letelepedéssel járt

A másfél százados török uralom a község életében a középkorhoz viszonyítva nem jelentett fejlődést, hanem csak hanyatlást. A környező falvak és szállások egész sora pusztult el, népük vagy török rabságba került, vagy elmenekült ősi lakóhelyéről. A virágzó sűrűn lakott terület nagyobb része lakatlan pusztasággá változott. A török kitakarodása után csak nagyon lassan, vontatottan indult meg az élet a volt hódoltsági területen, de ezzel egy új korszak nyitányához is érkeztünk el.

Újjátelepülés és élet a kuruc időkben 1692-1711

A felszabadító háborúk Buda visszafoglalása után továbbfolytatódtak. A törököket csak hosszas, évekig tartó véres harcok után lehetett az országból kiverni. A volt hódoltság területe rendkívül sokat szenvedett a harcoló csapatoktól. A kor szokása szerint a hadszíntér lakosságának kellett eltartania, élelemmel ellátnia a küzdő seregeket A török uralom alatt egyébként is kiszipolyozott lakosságra ez újabb csapást jelentett. Amíg a háború kimenetele nem dőlt el, addig a félig lakatlan Duna-Tisza közére sem a régi, sem az újonnan bevándorló lakosság nem mert letelepedni. Még 1689-ben is Némedit teljesen elhagyott birtoknak mondják.

Az Alföld újjátelepülése jóformán csak Buda visszafoglalása után tíz évvel indul meg. Ekkor települt Taksony, Pereg, Sári és Áporka. Elszórtan néhány községet előbb szálltak meg régi lakosai, így Ócsát is. Haraszti 1695-ben települt, de Némedi lakosai már 1692-ben kezdtek visszaszállingózni régi falujukba. 95 Ekkor kezdték meg házaik építését, mert kezdetben főleg lakóvermekben teremtettek otthont az első betelepülők. A némediek erre való tekintettel még türelmi időt is nyertek és adózási kedvezményben is részesültek Mentességük azonban nem tartott sokáig, mert még ugyanebben az évben november 3-án 35 Ft rendkívüli adót vetettek ki rájuk. 96 Az 1693. év november havának 9-én a községet újabb tehetsége szerint 1/4 portára taksálták. 97 Ez az év nevezetes lehetett más tekintetben is; ugyanis a község régi pecsétnyomója az 1693. évszámot viselte, 98 amiből arra következtethetünk, hogy az említett évben történt meg a községi szervezet megalakulása, ekkor választhattak bírót maguknak, sőt esetleg községi nótáriust is.

Az újjátelepült községben nem lehetett nagyszámú lakosság. A török utáni első név szerinti összeírás, amely a község összes adóképes háztartásait magában foglalta, 1695-ben kelt. Ez az összeírás mindössze 21 jobbágy és 6 nemes háztartás családfőjét és állatállományát sorolja fel. 99 Az 1696. évi összeírás megkülönböztet a 14 régi lakos mellett 13 jövevényt is. 100 A község újjátelepülésében nemcsak a régi lakosság vett részt, hanem szép számmal új telepesek is csatlakoztak a régiekhez. Az új lakók fele. részben nagy állatállománnyal érkeztek, fele részben pedig alig volt állatuk, vagy egyáltalán nem volt.

Az összeírás még nem tesz különbséget jobbágy és zsellér között. Feltehető, hogy a szegényebbek az állattartó jobbágyok és nemesek gazdaságában segédkeztek. Valószínűleg mint pásztorok, vagy mint időszaki munkások, akik bérért, vagy a termés egy hányadáért teljesítettek munkát. A helyi hagyomány is fenntartotta az első újratelepülők közül négynek a nevét. Ezek: Szőri István, Kiss Jakab, Józan Mihály és Garay Márton. 101 Az első név szerinti, fentebb említett összeírás a helyi hagyományt igazolta és az abban foglalt téves évszámot (1606) helyesbítette. Az összeírás első neveként szerepelt Józan Mihály, mint községi bíró, a második név Szőr István, a hatodik Garay Márton, és a kilencedik Kiss Gergely. Az utóbbi neve tévesen maradt fenn a helyi hagyományban, vagy pedig az összeírásban már a fia szerepelhetett. Az első összeírásban tíz olyan névvel is találkozunk, amelyek még Némedi török korszakából is ismeretesek. (Csillos, Lukácsi, Lukács, Dienes, Garay, Józan, Kiss, Szőri, sőt még a táncos kedvű nemes Halász Mihály is, akihez annak idején Patai tiszteletes úr intézte intelmeit.)

A török uralom utáni első összeírás — akárcsak az 1671. évi — nemcsak a családfők neveit tartalmazza, hanem az állatállományukat is. Az utóbbiból következtethetünk az első telepesek jobbágy, illetőleg zsellér voltára, noha az összeírás erről kifejezetten nem tesz említést. A VIII. táblázatban az összeírást az eredeti forrás sorrendjében közöljük.

VIII. táblázat

Alsónémedi 1695. évi rovásadó összeírása

A) Jobbágyok

Családfők nevei Lovak Ökrök A lakosok állatállománya
Tehenek Tinók Csikók Juhok Sertések
1, Bíró Józan Mihály
2. Dienes Péter - - - - - - 2
3. Rúsa János - 4 2 - 1 8 3
4. Szőr István 2 6 3 2 2 75 7
5. Lukácz István - 4 2 - 1 8 3
6. Garay Márton - 2 2 1 2 - 4
7. Csillos János 1 6 4 - 2 - 6
8. Csáky János 2 2 1 - - - 2
9. Kiss Gergely 3 8 4 3 2 80 10
10. Tóth János - - 2 2 - -
11. PappPál - -* 1 2 - -. 1
12. Takács Máté - - - - -
13. Jobbágy István 1 - 1 - - -
14. Kocsis János - 2 1 - - 1
15. Szabó János - - - - - -
16. Cseri István - - 2 - 2 -
17. Szabó Péter - - 1 - - -
18. Lukácsi Gergely - 2 1 - 2 20 4
19. Kémendi István - - - - - - 2
20. Szücz István - - - - - -
21. Garay Péter - 2 1 -
összesen: 9 38 28 8 16 191 45
Családfők nevei Nemesek Ökrök A lakosok állatállománya
Lovak Tehenek Tinók Csikók Juhok Sertések
Nemesek
22 Halász Mihály 4 8 6 2 3 120 9
23 Halász István - 4 3 3 4 50 2
24. Halász Márton - - 3 2 2 10
25. Tóth Mihály 3 8 7 2 6 100 5
26. Tóth Gergely özvegye 2 6 3 3 3 60 6
Nemesek összesen: 9 26 22 12 18 340 23
Teljes állatállomány 18 64 50 20 34 531 68

A telepesek fáradságos munkával építették újjá otthonaikat, követ a pesti kőbányából holtak maguknak. Nemes Tóth András 1701-ben már pincéjének az építésére is követ hordat, ugyanekkor építették Némedi falu pincéjét is. Süpeky András arra emlékezik, hogy 1700-ban a templom javítására is követ hordattak. Kozma János és Horváth István is még a kuruc háborúk előtt szállítottak követ Némedire. 103 A telepesek száma évről évre gyarapodott, 1699-ben már 54, 1701-ben 73, és végül 1703-ban már 87 háztartást írtak össze. 103 Alsónémedi nevezetes hely lett, lassan már Kis-Kecskemétnek kezdték elnevezni. Mindössze nyolc év alatt a népesség — ahogy a háztartások számából következtetni lehet —, több mint háromszorosára emelkedett és 1703-ban már felülmúlta a török kori legsűrűbb népességét.

IX. táblázat

Alsónémedi betelepülése a kuruc idők előtt a dikális összeírások tükrében 1695-1703.

1695 1699 1701 1703
Jobbágy 16 46 63 60
Nemes 6 8 7 6
Zsellér 5 ? 3 21
27 54 73
Állatállomány:
Jármos ökör 64 160 268 252
Hámos ió 18 67 100 110
Fejős tehén 50 118 226 214
Tinó (borjú) 20 71 209 156
Juh és bárány 531 1544 1879 1965
Sertés 68 ? 147 105
751 1960


IX. táblázat folytatása

1695 1699 1701 1703
Növénytermelés:
Szöllő (csöbör) 33 71 55
Búza (mérő) - 1011 1670 599
Köles (mérő) - 476 966 20
Árpa (mérő) - 347 456 232
Zab (mérő) - - 272 114
Adó 7 856 Ft 2477 Ft 2978 Ft

Már az első telepesek is nagy állatállománnyal rendelkeztek. A község lakóinak 1695-ben volt 18 lovuk, 64 ökrük, 50 tehenük, 20 tinójuk, 34 csikajuk, 523 juhuk és 68 sertésük (26 háztartásban, amelyek közül 3 állat nélküli volt és kettőnek csak disznaja volt). A lakosság számának emelkedésével egyenes arányban az állatállomány is emelkedett. Csakhamar szűk lett a némedi határ és a szomszédos pusztákat is kibérelték előnyös feltételek mellett. Még a török időkben nyert zálogjogon használták Vány puszta egyik felét, a másik felét 6 Ft-ért bérelték. Zálogban bírták még Varsány-pusztát, amely valaha Beniczky Tamásé volt, az 1701. évben több mint 150 ökröt tartottak rajta. 104 Már a török alatt bírták a Pest felé eső pusztákat is. De már 1695-ben (április 24-én) megegyezvén Pest városával újra kibérelték, ez alkalommal Pest városával közösen - a szentlőrinci, gubacsi és péteri pusztákat az akkori földesúrtól, Vattay Jánostól 25 tallérért. 105 A bérleti díj felét Pest városa, másik felét némedi uraimék, a némedi nemesek fizették. Csupán egy évről van olyan adatunk (1702), amely szerint Pest város egymaga volt a bérlő. A pestiek és némediek között mindig nagy volt az egyetértés, ,jó egyezségben valának egymással." Nem is szabtak határokat egymás között, a némedi marha olykor a pesti kapukig is feljött, mégis egymás marháiban nem tettek kárt. Csak később fájlalták a pestiek, hogy a némedi juhászok „igen feljártak és juhaikkal a mezőt igen megetették bor italnak kedviért." Nemes Halász István meg is tiltotta juhászainak, hogy Pest felé ne járjanak és a szomszédságban ne tegyenek kárt. 106 Mindezeket a tényeket csak egyféleképpen értékelhetjük, mint a lakosság vagyonosodását és gazdasági jólétének emelkedését. A némediek jól kihasználták az állattenyésztés számára kínálkozó jó alkalmat, a Némedit övező lakatlan pusztaságokat, hatalmas legelőterületeket béreltek s így a község fejlődésének biztos körvonalai bontakoztak ki.

A község egyenletes fejlődésének váratlanul véget vetett az osztrák—francia háború és a hamarosan meginduló Rákóczi-féle szabadságharc. Az osztrák-francia háború idején az adóterhek feltűnő emelkedését észlelhetjük. 1699 és 1701 között a némediek adóját 856 Ft-ról 2477 Ft-ra közel háromszorosára emelték, amikor a lakosság, illetőleg az adóalap még kétszeres emelkedést sem ért el. 107 Két évre rá újból emelték az adót 2800 Ft fölé, pedig ekkor az adóalap csökkenő tendenciát mutatott. Ezek a terhek mindinkább elviselhetetlenné váltak, a lakosságot elkeserítették. Amikor Rákóczi kurucai megjelentek, Alsónémedi népe is egy jobb világ hajnalhasadását várta.

A Rákóczi-féle szabadságharc idején a némediek mindvégig nehéz helyzetben voltak. Buda és Pest az egész felkelés ideje alatt császári kézen maradt. A pestiekkel jó barátságban közösen bérelték a szomszédos pusztákat. A török alóli felszabadulás után a Magyarorzágra telepített rácok is a császáriakat támogatták, a szabadságharc ügyéhez csatlakozott magyar falvakat pedig elpusztították. Rákóczi több hadjáratot viselt ellenük, de a rác veszélyt végleg elhárítani nem tudta. Deák Ferenc és Ilosvai Imre kuruc ezredesek 1704. kora tavaszán támadtak a rácok ellen a Duna-Tisza közén. Legelőször is Szabó Máté kuruc kapitány vezetése alatt január 13-án Pakonynál öt zászóalja rác sereget vernek Alig egy hónap múlva Andrásy István kuruc tábornok körlevélben szólítja fel Kecskemét, Izsák, Patay, Dömösd, Tas, Ócsa és Nemed helységeket, hogy „minden külön kenyeres fegyvert fogjon". 109 Az összegyűjtött sereg felett Kecskeméten mustrát tartott. Alsónémediben is sokan csatlakoztak a kuruc csapatokhoz. Tóth Sándor szolgabíró 1704 tavaszán összeírja a kurucnak állt legényeket, összesen 35 főről ad számot. A kenyereseket - szolgákat - csak szám szerint közli. Jellemző, hogy a kuruc katonák fele (18) szolgalegények sorából került ki.

X. táblázat

,,Méltóságos Fejedelem Kegyelmes urunk hadaiban ment katonáknak, hajdúknak specificatioja nemes Pest vármegyében az első processusbul.110

Alsónémedirül 1. Tóth András Ócsai János uram sereeében:
2. Kanay György 11. Szél Mihály
3. Nagy Hajdú Márton 12. Kup István
4. Czilling András 13. Szendi János
5. Tar András 14. Lukáczi Istók
szolnoki seregben lovasok. 15. Mészáros Jancsi
Pap István uram seregében ezek úgy Szabó Máthé uram seregében
mint: 16. Rosa János
6 Kontra Lőrinc A lévai gyalogosok seregében
7. F . Tóth András 17. Béres Jakab
Ilosvai uram seregében ezek:
8. Varga Miska
9. Lepő György
10. Korcz János

Ezeken kívül szolga 18, nem tudgyák, ki seregében mentek. Az elment szolgákkal együtt Latus facit 35".

A kuruc háború váltakozó szerencsével folyt, a császáriak és soraik közt harcoló rácok erejét megtörni nem sikerült. Sőt a magyarság is megoszlott, a nemesség egy része labanc alispánt és tisztikart választott, a másik része pedig kuruc alispánt. A némediek még a török időkben megtanulták, hogy a megmaradás elve azt követeli, hogy mind a két urat elismerjék. A kurucok nem tudták őket eléggé megoltalmazni a pesti császári őrségtől. Így Némedi újból kétfelé adózhatott. A labanc megye még 1704. év december 18-án a rác katonaság ellátására a némediekre 40 mérő búzát rótt ki és ezenfelül 10 darab marhát. 111 A kuruc sereg is megkövetelte a magáét, sőt Rákóczi taktikai okokból a császári sereg közeledtének hírére gyakran egész vidékeket pusztított el, hogy az ellenség élelmet és fedelet ne találjon. Így 1706. augusztus 17-én a Pest környéki falvak lakosságát a kurucok elköltöztették, hogy Rabutin császári tábornok seregének ellátását veszélyez­tessék. 112 A lakosság nem szívesen hagyta ott nem is olyan régen nagy fáradsággal felépített hajlékait. Ezt a költöztetést még évtizedek múlva is keserűen emlegették. „A kuruc világban, amikor elmentenek Némediről" mondja Nagy András 1737-ben; 113 „Míg el nem szaladtanak a kuruc elől" emlékezik vissza Gelle János ugyanekkor, nemes Halász István meg nyíltan kimondja, hogy „a kuruc ... a falut elhajtotta". 114 A némediek most nem mentek messze, egy részük Sáriba ment, mások az ócsai és sári erdőben húzták meg magukat, egyesek Ráckevére, mások Kecskemétre menekültek. A falu két legfeljebb három esztendeig állott lakatlanul. Az említett Nagy András három évig bújdosott, Gelle János pedig két esztendeig lakott Sáriban, aztán ismét visszaköltözött. Az 1708. évre Némedi ismét benépesült, a labancok már 389 dikával rótták meg a némedieket. 115 Nem csodálni való, hogy a kuruc és labanc részre való adózás, gyakori sarcoltatások, a katonai szolgálat és a község kiürítése a népet rendkívül kimerítette. A lakosság egy része elpusztult, vagy máshová költözött. Sok pusztítást okozhatott az 1709/1710-ben fellépett a pestis is. Négy évvel a kuruc háborúk után 1715-ben Alsónémedinek fele annyi lakossága maradt, mint amennyi a szabadságharc kezdetekor volt. Az anyagi pusztulás még nagyobb mérvet öltött. Somodi Ferenc is azt vallotta, hogy a kuruc világ előtt, több volt a marha. 116 Tehát nemcsak a hivatalos források, hanem az egykori köztudat is a régebbi gazdagságra emlékezik.

Némedivel kapcsolatban meg kell említenünk még református prédikátorát, Kecskeméti Lovas Mihályt, aki a kuruc Nyúzó kapitány tábori papja volt egészen 1708-ig, de azután Károlyi generális üzleteit bonyolította le Pest városával" Pálffy János császári generális vele küldötte el Pestről 1710. november 14-én azt a levelet, amellyel megkezdődtek a szatmári békére vezető tárgyalások." 117 Így közvetve papjuk révén a némediek is közreműködtek a békesség megszerzésében.

Erre a békére a némedieknek — ha nem akartak végpusztulásra jutni — igen nagy szükségük volt. Némedi régi erejét azonban sokáig nem tudta visszaszerezni. A kuruc háborúk után ismét felújították a pestiekkel közös legelőbérleteiket, de ekkor a némediek már csak egyharmad arányban vettek részt, később pedig ki is szorultak a bérletekből. Némedi így elesett a mezővárosi fejlődés lehetőségétől, pedig objektív feltételei adva voltak ahhoz, hogy Ceglédhez vagy Nagykőröshöz hasonló fejlődésen menjen át. A Némedin lakó Halász család a kuruc idők után már nem tért vissza, hanem Dabasra költözött. 118 Némedi népességben és vagyoni erőben jelentősen megfogyatkozott, a harcok csapásait három évtizedig sem tudta kiheverni.

A község rohamos fejlődése 1712-1770

A kuruc idők után csendesebb korszak virradt Alsónémedire is. A község lassan kezdte összeszedni magát. Az elszenvedett csapások óriásiak voltak és a „békés" korszak is csak látszólagos volt. Az adókivetésekből, helyesebben azok össze­géből némileg következtethetünk a község fejlődésére és viszonylagos helyzetére. Érdemes ebből a szempontból Némedit a szomszéd községekkel összevetnünk. 119

1714 1715 1716
Alsónémedi dikái 181 211 198
Haraszti dikái 60 61 60
Taksony dikái 20 21 25
Ócsa dikái 170 183 160
Pereg dikái 24 38 38
Sári dikái 36 50 57
A hat község összes dikája: 491 564 538

A fenti adatokból feltételezhetjük, hogy a békeévek kétségtelenül éreztették hatásukat, de ez a hatás még bizonytalan volt és ingadozó. Alig némultak el a fegyverek, ismét egy új háború réme közelgett. Bár harcoló csapatok nem érintették Némedi földjét, az országhatárra vonuló ezredek jelentős része Némedin keresztül haladt. Már 1717. május 4-én kéri a község a megyét, hogy támogassa a 76 elvitt vonómarhája és 14 igénybe vett szekeres kiszabadításában, „mert bizon megfutamodik szegény helységünk". Panaszos levelüket szó szerint közöljük: 120

„Nagyságtoknak Uraságtoknak alázatos Szolgai kívánunk Szerencsés Napokat s Jó Egészséget Isteniül.

Mi áláb írt Helység akarjuk Nagyságtoknak Uraságtoknak Éleiben terjeszteni avagy Csak Némely Részben való Nyomorúságainkat, amelyben majd láttatik végső' pusztulásunkhoz közelget­ nünk. Csak mostan mennyi vonó Marhánkat, Szekerünket, Kocsinkat vitte el az vasas Regiment azonkívül Abrakot e egeb naturalet menyit attunk hirtelen nemis mondhatyuk meg, melyet Nagyságtok Uraságtok méltóztassék Tekintetben venni, valamennyiben Tegyen tagitast az Szegénségen, mert bizon megfutamodik Szegen Helységünk, ha így leszen, amint el kezte az vitézlő' Rend. Csak vonó Marhánkat, ökreinket es Lovainkat vitte el ez vasas Regiment, Szám Szerint N: 76. id est hetvenhat, Szekeret és kocsit vitt el tizenegyet is est 14.; azon kívül Rabbata ő Nagysága Regimentiben is vagyon Die 13 Aprillistül Fogva 6 Lovunk item Paralt a Nagysaga Regimenteben 25-dik Aprilistül Fogva vagyon 2 Ökrünk. Ezeknek is kiszabadítására kérjük alázatosan Nagyságtokat Uraságtokat mert az magunk erejéből mi Semmire Sem mehetünk; mi is Nagyságtoknak Uraságtoknak: ajánlyuk Magunkat mindenkori kész Jobbágyainak a Szolgainak lenni.

Nagyságtoknak Uraságtoknak alázatos Jobbagyi s Szolgai maradunk mi Alsó Némedi Szegeny meg nyomorodott
Helység. Datum 4. May Anno 1717.

Alsó Némedi."

A futás a török időkből visszamaradt hasznos védekezési forma volt. Most azonban nem lehetett úgy futni, mint a török időkben. Nem is volt hová. Csak néhány lakos költözött el. Az év végén újból panaszkodnak a megye előtt. Felsorolják a falujukon keresztülvonult ezredek hosszú sorát, amelyek nem kímélték a lakosok szénáját, szalmáját, de még kertjeit sem. Sőt még a házak faanyagát is felhasználták. Mindezeken felül viszonylag nagy forspont (katonai előfogat) kötelezettség terhelte a község lakosait. Vagy hat hétre 82 lovat és ökröt kellett előfogat céljára kiállítaniok.

Az alsónémediek instanciáját régi paraszti nyelv egyik kiváló emlékének tartjuk, ezért az alábbiakban ezt is szó szerint közöljük. 121

„Tekintetes Nemes Vármegye!

Jól emlékezhetik Nagyságtok s Kegyelmetek reá, mennyi sok Nemes Regementek és Recrutak jöttenek által rajtunk nevezett szerént. Bavariani 3 Regimina, Solczpak, Galbes, Althám, Régál, Holscán, Helmonston, Serenissimi Principis Eugenii sex compania, Jung Lutring, Crava, Hoccoel, Emanuel, Contractus, melyek miatt vallott szegény Helységünk fölöttébb való sok károkat mind szénáinkból, Szalmáinkból és kertyeinkből, ugy annyira, hogy nem csak Helységünkben hanem Harasztira, Taxonra és Sárin föllyül Gálbes Regement megszálván ott is az mi Szénánkat hordottak in Summa. Az mezőről hordották el három száz és három Boglyáinkat. Ezeken kívül már némelyek haza hordották és semmi sem maradt az fa dolgából hogy igen szűkös helyünk Házainknak pusztításával kelett fát curalnunk. Ennyi sok Hadaknak reánk fordulásával, az Förspontokban kívánandó Eökrökbó'l és Lovakból annyira megfogyatkoztunk, hogy egy sem volt kezünknél, melyek miatt nagy nehézségeket is szenvedtünk mivel­ hogy Szécsenből és Romhánból is jöttenek vissza az jószágaink. Es ezeken kívül mintha eö Fölsége Hadai Quartélyokban szállottanak, minden napokon kölött hol egyenek hol másnak Ökröket és Lovakat adnunk úgy mint 82 Darabot, melyeket is nem csak két vagy három mérföldre, hanem hatra hétre és nyolcra is melly sok keserves állapotot egynéhányan közülünk el nem viseltetvén, magokat kivévén közzülünk máshova mentenek lakni, az melly szerént ha továbbra is így exqueváltatik Szegény helyünk félő bizonyára hogy pusztulása ne következzék.

Kérjük azért nagy alázatosan Nagyságtokat s kegyelmeteket vegye méltó tekintetben megromlott Szegény Helyünket legyen alleviatioja, melly Nagyságtok s kegyelmetek velünk közlendő' kegyelmes Grátiájáért kívánnyuk az Mindenható Istennek szent áldását. Nagyságtokra s kegyelmetekre terjedni szívessen. Maradván Nagy ságtoknak, Kegyelmeteknek alázatos szolgái s jó akarói Also Némedi lakosok

Dátum Die 8. Decemb. 1717. Közönségessen."

Az 1718. évben bekövetkezett békének sem tudtak igazán örülni a némediek. Althan Frigyes váci püspök - mint a község földesura - Némedi régi templomát 1719. január 19-én elfoglalta, a község református prédikátorát Szőnyi Gergelyt kiűzte, a község bíráját és nótáriusát néhány elöljáróval Vácott börtönbe vetette. A bírót és a jegyzőt öt napi elzárás után ismét szabadon engedte, a többiek február 13-tól március 19-ig szen­vedtek a váci tömlöcben. Ugyanekkor Némedire egy reformátusból lett katolikus hitre áttért plébánost helyezett (Losonczy Dánielt), 122 aki a neofiták buzgalmával csak megnehezítette régi hitsorsbsai életét. Több mint hatvan évig szünetelt a református igehirdetés. A híveknek Ócsára kellett átjárniok istentiszteletre. Ebben az időben a református szülők gyermekeit is a katolikus plébánián anyakönyvezték. 123 A templomátvételt követő években Némedi lakossága ismét megfogyatkozott, valószínűleg a reformátusok egy része nem viselte el a vallási elnyomást és más református helyre vándorolt, ahol hitét szabadon gyakorolhatta. Az 1720. és 1728. regnicolaris összeírásokban a családfők száma 64-ről 61-re csökkent, ugyanekkor a szomszéd helységekben növekedés volt észlelhető.

Vizsgáljuk meg Alsónémedi és a környező négy község lakosságának alakulását az egymást követő három országos adóösszeírás tükrében. A csatolt XI. sz. táblázat adatai alapján megállapíthatjuk, hogy 1715 és 1720. között volt a legintenzívebb a bevándorlási hullám, mindössze öt év alatt kereken 60%-kal emelkedett a háztartásfők (nyugodtan mondhatjuk a lakosság) száma, Alsónémediben azonban csak 36%-os fejlődés regisztrálható.

1720 és 1728 között a szomszéd községek lakossága különböző mértékben ugyan, de tovább gyarapodott, Alsónémedié - feltehetően a váci püspök türelmetlen térítési akciói miatt - viszont csökkent. Ugyanakkor azonban a lakosság társadalmi összetételében lényeges változás következett be. Ha ismét a csatolt tabellát vizsgáljuk, szembetűnő, hogy a szegény rétegek bevándorlása ellenére 1715 és 1728 között a jobbágyok aránya nem csökken, hanem nő; 47,5%-ról 51%-ra. A földdel bíró zsellérek aránya 23%-ról 29%-ra nő, a föld nélküli zsellérek száma 53 háztartásfőről ugyan 66 főre emelkedik, összlakosságon belül arányuk kereken 30%-ról 20%-ra csökken. Ez a terület a század első negyedében továbbra is megtartotta nagy vonzóerejét, a földes zsellérek itt emelkedhettek legkönnyebben jobbágyi állapotba és a földtelen zsellérek itt juthattak először a földes zsellérek kategóriájába. Kis táblázatunk összeállításánál mellőztük a merev jogi kategóriákat. Jobbágynak tekintettük azt az úrbérest, akinek szántója meghaladta a három pozsonyi mérőre valót. A zsellérek közötti különbséget nem a házas és házatlan kategóriában kerestük — egyébként is csak az 1728-as összeírás tesz ilyen értelmű megkülönböztetést - hanem a földes és föld nélküli zsellérek természetes kategóriájában. Így pl. Ócsán a zsellérek sorából kilencet, a jobbágyok közé soroltunk, de általában másutt is korrigáltuk ilyen értelemben a hivatalos összeírást. Számításaink általában mindig megközelítették a hivatalos minősítéseket.

Ugyanakkor szembetűnő Alsónémedi esetében 1720 és 1728 között, hogy a már említett elvándorláson kívül a lakosság társadalmi összetétele is megváltozott. Így pl. 1728-ra teljesen eltűnt a földes zsellérek kategóriája, a falu társadalma ekkor jobbágyokra és földtelen zsellérekre oszlott. Ebből arra kell következtetnünk, hogy 1720 és 1728 között nagymértékű úrbéri szabályozás történt, aminek eredménye, hogy a 25 1/2 úrbéri telek a jobbágyok között a következőképpen oszlott meg:

10 telek 10 egy telkes jobbágy birtokában
9 1/2 telek 19 fél telkes jobbágy birtokában
6 telek 18 harmadtelkes jobbágy birtokában
25 1/2 telek 47 jobbágy birtokában.

Ezekhez csatlakozott még 13 föld nélküli zsellér és egy ugyancsak föld nélküli kovács. Mivel ugyanebből az évből van egy megyei, a falusi bírák által készített adóösszeírásunk is, 125 amely az állatállományt és a termést is feltünteti, ezért a két összeírást összevontan közöljük. Ekkor, 1728-ban egy egész telek tartozéka 24 possonyi mérőre való szántó, három kaszás rét, a félteleké 12 p. m. v. szántó és 2 kaszás rét, a harmadteleké pedig 8 p. m. v. szántó és 1 kaszás rét. A táblázatban szereplő telekmennyiséghez a fenti adatok tartoznak. Ugyanakkor 30 család birtokában összesen 55 kapás szőlő volt.

A mellékelt XII. táblázat parasztságunk korai differenciáltságát mutatja. A hatvan háztartásfőnek egy hatoda bírta a telki állomány 40%-át megtermelte a búza felét. Jel­lemző, hogy a 19 féltelkes telki állományának arányában termel és tart állatokat, a két kategória a falu lakosságának fele rendelkezik az állatállomány háromnegyedével, a telki állomány négyötödével.



Alsónemedi gazdálkodásában ekkor még ősi formákat őrzött meg, amelyek csak a század közepével az úrbérrendezéskor változtak meg gyökeresen. A község a század elején még a régi földközösségben élt. A szántóföldeket dűlőkre osztották és azokat maguk között „tehetségük szerint" felosztották. A tehetségük szerint kifejezés alatt mindig az egy gazdának rendelkezésére álló igaerőt kell értenünk. A némediek nagy állattenyésztők voltak, bérelt legelőiken az állatokat rideg módon tartották. Az őszi szántást hat ökörrel, a tavaszit négy ökörrel végezték el. Gabonát azonban csak saját szükségletükre termeltek, gazdálkodásuk súlypontjában mindig az állattenyésztés állott. E célra még a szomszéd nemesi birtokok területét is kibérelték. 1715-ben az Esterházy családtól Kerekegyháza pusztát 50 Ft-ért, az országbírótól a szomszédos Gyál-pusztát évi 40 Ft-ért vették bérbe. Az 1728. összeírás megjegyzések rovatában olvashatjuk, hogy a Vattay családtól már vagy 20 esztendeje bérlik Ványpusztát, saját legelőjük ekkor csak 150 szarvasmarhára, 50 lóra és 250 juhra volt elegendő. Egy kapás szőlőjük átlag egy akó bort hozott.

A lakosok kereskedéssel nem igen foglalkoztak, feleslegüket Pesten szokták értékesíteni. A némediek legelőterülete a szomszéd községek betelepülésével egyre szűkült. Pest közelsége helyi ipar kialakulását nehezítette meg s Némedi egy mezővárosi fejlődés lehetőségétől végleg elesett. A község csak hosszú évek múlva, harminc esztendő elmúltával tudta a kuruc időkben szerzett sebeit kiheverni. Ezt a tényt statisztikai adatok bizonyítják. Bár a családok száma 1730-ban ugyanannyi, mint 1701-ben volt, 126 az állatállomány nevezetesen a jármos ökrök száma még 1741-ben sem érte el az 1701-es létszámot, ezt tapasztaljuk a teheneknél is. Az 1740-es évek elején azonban jelentős változás történt Az 1744. évi dicális összeírás egy hirtelen fellendülésről tájékoztat minket, amely talán a háborús esztendőkkel magyarázható. A családfők száma ugyan nem emelkedett jelentősen, mindössze kilenc fővel az 1741. évi összeírással egybevetve, az igaerő azonban közel duplájára szökött, a vetésterület háromszorosára ugrott és ugyanúgy a juhállomány is. A község a továbbiakban megtartja fejlődésének ezt a vonalát egészen 1771-ig. Az állatállomány és a vetésterület növekedése már nem olyan rohamos, harminc év alatt kb. 20%-ra tehető. A népesség növekedése ez időszakban azonban figyelemre méltó, a családfők száma 112-ről 204-re emelkedett.

Mind a népességre, mind annak gazdasági erejére vonatkozó forrásadatokat a megyei (dikális) adóösszeírások szolgáltatják. Az alábbiakban bemutatjuk 70 év változásainak számadatait. A minősítés itt az összeírásoknak megfelelően történt.

XIV. táblázat

Alsónémedi dikális adóösszeírásai 127

A) Jobbágyok
Családfők 1701 1716 1728 1741 1744 1752 1771
Bírák 3 3 3
Igás jobbágyok 63 55 35 78 99 118 140
Jobbágy özvegyek 14 3 4 3 4 6
Ipáros jobbágy 2 2 4 2
iga nélküli jobbágy 19 6 8 19 5
Jobbágyok összesen 63 69 57 93 115 148 153
Alsónémedi dikális adóösszeirásai
B) Zsellérek
Családfők 1701 1716 1728 1741 1744 1752 1771
Házas zsellér 3 1 13 14
Iparos zsellér 1 3
Zsellér özvegy 2 10 1 2
Hazátlan zsellér 8 1 5 34
Zsellérek összesen: 3 2 19 2 21 51
Összes családfők 66 69 59 112 117 169 204
C) Állatállomány
Jármos ökör 268 109 108 232 446 510 517
100 53 41 89 131 231 302
Fejős tehén 226 98 127 149 281 344 340
Meddő marha 8 27 40 9 13
Csorda, marha tinó 209 16 68 34 210 313 171
Csikó, ménesbeli ló 54 41 103 136 55
Fejős juh és kecske 310 552 464 468 1284 1258 930
Uzsorás tehén 7 5
Uzsorás ökör 20 4 8 12 6 2
Uzsorás ló 1 1
Sertés 147 60 60 104
D) Termények
Búza (pozsonyi mérőben) 1770 660 424 755 2010 2291 2667
Árpa, zab, köles 456 340 32 34 1100 1315 2965
Zab és köles 272 275 60 820 1535 1599
Köles 966
Bor (akóban) 71 95 491/2 99 166 30 195

Adatok híján ma már nem tudjuk megállapítani azt az okot, amely a község fejlődését elindította. A némediek mindig nagy állattenyésztők voltak. Lehetséges, hogy kincstári szállításokba kapcsolódtak be, a hosszan elhúzódó háborús évek ezt valószínűsítik. Lehetséges, hogy újabb legelőbérletekhez jutottak, vagy a földesúr növelte meg a jobbágy­birtok állományát. A háborús évek fokozottabb adóterhei nagyobb arányú termelésre kényszerítették a népet, a vetésterület bővítése és esetleg intenzívebb megművelése pedig a békeévek beköszöntével biztosította a megnövekedett lakosság ellátását.

A gazdálkodás formája még az 1740-es években is a régi volt. A „helységbeliek Alsó Némedi földet esztendőnként magok között nyilasokra felosztották és ki-ki a maga nyilasát békességesen használta, azon felgyújtott szénáját el is adhatta." De még a későbbi évekre vonatkozóan is azt vallotta egy 1755-ben még Némedin lakozó Józan György, hogy a föld „a Helység között fel volt osztva és kiki, amint tetszett már szántással, már kaszálással használta jutott osztályát békességesen." 128 A föld eleinte elég volt, de már 1771-ben panaszolják, hogy „Földünk lakosoknak számához képest kevés." 129 A község relatív túlnépesedése elég korán következett be. A gazdasági változások elsősorban a társadalmi képletben éreztették hatásukat. Az 1741-ben összeírt 112 családfő közül 93 jobbágy és 19 zsellér. A jobbágyok közül ekkor hat szegény (igaerő nélküli) és két iparos jobbágyot találunk. A zsellérek közül egy illetőséggeli, kettő illetőség (föld) nélküli zsellér, négy nyomorult (valószínűleg koldus), tíz szegény özvegy (ez az adat arra utalna, hogy a jobbágyok hátramaradott özvegyei zsellérsorba kerültek volna 130 továbbá egy mezőőr és egy rideglegény íratott össze a zsellérek között. Tizenegy év múlva tehát a gazdasági fejlődés rohamos szakaszában a 169 család között már 21 zsellércsaládot, 13 nincstelen jobbágycsaládot, de köztük csak négy jobbágyiparost és egy zsellériparost találunk. A zsellérek közül 13-nak van illetősége, négy illetőség nélküli, egy iparos zsellér, két zsellérsorsu özvegy, 1 mezőőr, 1 rideglegény egészíti ki a listát. A jobbágyok egy része és a zsellérek között éles különbségek nincsenek, elszegényedett jobbágyok könnyen kerülnek a zsellérlistára és a zsellér, ha állatokat tud szerezni könnyen jobbágy lehet. Az utóbbi folyamat azonban mindinkább ritkábbá válik. 131 Figyelemre méltó, hogy a parasztiparosok (talán kontárok) túlnyomórészt a jobbágyok sorából kerülnek ki. A házas zsellérek az összeírásokban (mint ilyenek, ezen a néven) először 1752-ben tűnnek fel 14 családfővel, 1771-ben pedig 17 családfő szerepel házas zsellérként feltüntetve. Házatlan zsellér 1741-ben nyolc, 1744-ben kettő, 1752-ben öt és 1771-ben 34 család. Míg a század első feléban a házatlan zsellérek száma ingadozó, a század második felének első negyedében már mint külön társadalmi réteggel találkozunk velük. Míg a század első felében elsősorban néhány szegény özvegy, elaggott jobbágy, koldus (miserabilis) nyomorult magatehetetlen öreg ember jön számba zsellérként, addig a század második felében már mint munkaerő jelentkezik.

A zselléresedés egy hosszabb folyamat eredménye és minden bizonnyal gazdasági eredetű. Ma már nem tudjuk megállapítani, hogy az igaerejét vesztett jobbágy meddig maradt jobbágysorban és mettől számított zsellérnek? Mi az elválasztó kritérium közöttük? Erre a kérdésre csak az összeírások beható elemzése és hosszabb történeti kutatások után válaszolhatnánk.

Alsónémedi földesura immáron századokon át a váci püspök. Eltekintve a vallási elnyomástól, amely hatvan éven át súlyosan nehezedett az akkor református többségű községre, a földesúri terhek nem voltak olyan nyomasztóak, mint a szomszéd községekben. A püspök is természetesen megkövetelte azt, amit az akkori jobbágynyúzó törvények biztosítottak neki. De az a körülmény, hogy Alsónémediben külön gazdálkodást nem igen folytatott, az itt levő allodiumát (magánbirtokát) rendszerint a községnek bérbeadta, a robotot, amely igen súlyos teher volt, pénzben megválthatták, ez a némedieknek egy viszonylag kedvezőbb helyzetet biztosított. A püspökség még a Némedivel szomszédos földesúri családdal a Rádayakkal is perbe keveredett a Némedi és Vány közti terület ügyében. 132 Az is a némediek előnyére szolgált, hogy a jobbágyszolgáltatásokra vonatkozóan időről időre szerződést kötöttek a földesurakkal. A már említett robotváltságot a cenzussal (minden családfő után lerótt földesúri adó vagy taksa) együtt fizették, amely a XVIII. század derekán együttesen 724 Ft-ot és 5 dénárt tett ki. Ezenfelül minden termésükből kilencedet adtak, öt helység dézsmáját pedig dunai hajókra kellett szállítaniuk.

A szolgáltatások lényege és formája még 1770 körül is a fentebbi maradt, csupán a mennyisége változott meg. A konyhai szolgáltatásokat, mert ilyenekkel is tartoztak földesuruknak, évi 78 Ft 25 dénárban váltották meg. A robotmegváltás fejében ekkor 813 Ft 80 dénárt fizettek, a mészárszékért 12 Ft-ot, bor és pálinka áruitatásért 68 Ft-ot, cenzus fejében 313 Ft-ot, összesen 1285 Ft 5 dénárt fizettek évente készpénzben a váci püspöknek, mint földesuruknak. Ezenkívül lerótták a kilencedet és bizonyos robotot a megváltás ellenére is teljesíteniük kellett (dézsmaszállítás). Ilyen volt az öt község dézs-májának a hajóra szállítása, saját kilencedüket és tizedüket pedig Vácra kellett szállítaniok. Kukorica-, kender- és káposztaföldek után és más veteményekből kilencedet 1770 körül nem adtak. 133

Mindezek a körülmények elősegítették, hogy a község relatíve benépesült: „földünk lakosoknak számához képest kevés", sőt ha puszta házhely volna . .. azonnal lakója tanálkozna". 134

A községben, mint említettük a zsellérréteg kialakulóban és növekedőben, a föld szűkében volt, amikor bekövetkezett a Mária Terézia-féle úrbérrendezés.

Az úrbérrendezést megelőzően külön bizottság vizsgálta meg a községek úrbéri terheit. A nevezetes kilenc kérdőpontra az alsónémediek az alábbi választ adták:

  1. Vagyon é most Minemű és melly Időtül fogvást Urbariumjok? Minékünk ezideigh Urbariumunk nem volt, nincs mostanában is.
  2. Jobbágyoknak az eö adójök Contractus, avagy bé vett szokás szerént szedetik és melly Időtül fogvást kezdődött az illyetén Conctractusuknak, avagy urabariumuknak Ideje előtt volt é más? minémű és mikor kezdődött, az mostani kötelességnek bé vett szokása?
    Mostani Méltóságos Uraságh 1765. esztendőben adott ezen Helysignek Contractust oly képpen, hogy az esztendőnként meg újíttassák, tartozik azért az Helysigh azon Contractus minden Esztendőnek végén Méltóságos Földes Uraságnak bé mutatni és megújítva vissza hozni, ezen Contractus mellett azáltal végezzük Esztendőnként jobbágyi kötelességünket és tartozó adónkat fizessük. Voltt ezelőtt más Conctractualis Levelünk, melyben az Helysighnek Korcsma, Mészárszék Eszten­dőbéli Jövedelme engedtetett, mind azért, mind Robottunknak meghváltásáért, mind némely Culinarékért, mind pedigh Censusunkban fizettünk Méltóságos Földes Uraságunknak 727 Ft. 5 d. Azonkívül mindennemű földi termésünkből az kilenczedet kiadtuk és a Duna melléki ött Helysigeknek désmait kiket Méltóságos Püspökségnek és Földes Urunknak Szoktak adni, magunk szeke­rein az Dunára, Hajóra hordottuk, magunk Földén termett jószágból jöt désmát pedigh Váczra vittük.
  3. Az uraság által bé szedett, és szokás szerént való Adójok mibül álló? azon kívül mikor, s mi moddal hozattatott bé?
    Mint fellebb említénk, mostanis folyamatban lévő Contractusunk, azon időben Méltóságos Földes Urunk által adatott ki, mely szerint esztendőnként az Culináréknak adását meghváltván f. 78 d. 25. Robotunknak hasonlóképen váltságáért f. 813 d. 80. Mészárszékére f. 12, Bornak és Pálinkának ezt mindazonáltal Méltóságos Uraságtól csupán venni folyó árán tartozunk s Szabad áruitatásáért f. 68, Censusunkban vagyis adóban f. 813 mind eöszve 1285 f. 5 d. esztendőnként fizetünk.
  4. Minémű köz Javai, avagyis fogyatkozási vannak az Helység határinak? Ezen Helységünknek földin hasznunkra vagyon szőllő hegyünk az Mészárszéket és Korcsmát észtendő által árendában bírjuk;
    Vagyon az Helysighnek Száraz malma, melytől Méltóságos Földes Urasághnak semmit sem Füzetünk Helységünk számára vannak Rétek és Szántóföldek, az Réteken 6 ökrű 50 szekér Szénát kaszaiunk, az Szántó Földeknek esztendőnként hat posonyi mérőt elvethetünk, az termést penigh Szénával edgyütt köz haszonra fordittyuk. Hasznunkra vagyon az is, hogy Szegedrül és Szolnokról az Királyi soót Pestre szoktuk esztendőnként szállítani, melyért szokott bérünket és Füzetésünket vesszük. Alkalmatosságunkra nézzük, hogy Királyi két Várostól tudniillik Pesttől és Budától csak két mérföldnyire vagyunk, hova bárminemű termésünket bevisszük eladhattyuk. Határunkban terem közhasznunkra nád, vagyon azon kívül az Marha járásában kevés harasztocskánk. Kárunkra viszont a majd harmadrésze határunknak igen homokos es vagy épüleuc vagy tűzre való fánk es erdőnk nincsenek. Foldunk lakosoknak szamahuz keuest keves es az, Réttyeinkeí az víznek némely esztendőben valou bősége sovanyettya.
  5. Hánny, és minémű Szántó fölgyei és kaszáló Réttyei vannak egy egész helyes Gazdának? Hánny
    Posonyi Mérő alá való minden Hold földgye?
    Lehetett e az Réttyein Sarjut is kaszalni?
    Ezen Helysighbeii határban lévő földeink három vetőre vannak közöttünk felosztva melyeknek már emlékezetett tettünk, némely része, homokos az két vetőre való földek egyarányúak, de az harmadik valamennyire kissebb, ugyan azért ebben az egész helyes gazda nem vethet többet, hanem 16. posonyi mérőtt az előbbi két egyarányú vetőkben pedigh 48 posonyi mérő bele megyen, ezenkívül két posonyi mérő vetés alávaló kender földje vagyon; Határunkban kaszálló réttyeink is vannak, négy helyen és az egész helyes Gazda kaszál rajtok 12 Szekér szénát, sarjút pedigh nem szoktunk kaszálni de nem is lehet mindazért, hogy az fűnek új növését az földnek mivolta annyira hogy kaszára jöhetne, nem engedi, mind főképen azért, hogy marháinknak ked­vezni kívánván, azon Réttyeinkben szabad legeltetést engedünk.
  6. Minémű, hánny napi, és hánny Marhávaa megyen egy Gazda Robottáru, az oda menetele, és vissza jövetele az Gazdának Robottban számláltatott é, vagy sem?
    Mink semmi robotott Méltóságos Uraságh Szolgálatiban nem teszünk, egyedül a Contractusunkban nevezett Dunamelléki ott Helyekrül szoktuk az Désmát Dunán a végett készen várakozó hajóra szekereinken hordani, ezen Munkálkodásban Helységünkbéli minden házi gazda menet és visszajövetellel edgyütt eltöltt négy egész napokat. Hasonlóképen az magunk földinek termésiből jött kilenczedet és Tizedet, Méltóságos Földes Urunk rendelésiből és Contractusunk mellett Váczra felvisszük ezen Utunkban pedigh vissza jövetelünkig három egész napot töltünk, néha többnyire ezen kilenczed és Tized vitelből az Helysigh lakosainak harmad része ell szokott maradni.
  7. Az Kilenczed mind eddig, melly Időtül fogva, de minémű Termésbül szedetett, az illyetén Kilenczednek meghadása szokásban vagyon é Vármegyéknek más Helységeiben is? azon föllül az Jobbágyok minémű adót adtak Esztendőnként az Urunknak? az Adójuk, s ajándékjuk, az kit az Uraság tülük szedett, akar Pénzben, akár más Termésekben, mibül állók?
    Az mennyire emlékezünk mindenkor ezen Helysighbeii Fölgyeinknek termésiből hallottuk, láttuk és tapasztaltuk, hogy az Földes Uraságh a kilenczedet Szedette úgymint Búzából, árpából, zabból, néha ha vetettünk kölesből is, úgy borbul valamint Bárányból és Méh rajokból. Értettük ezen nemes Vármegyebéli Szomszéd és messzebb lévő Helysighbeii lakosóktól, hogy mások is az előbb említett termésekből kilenczedet szoktak venni, önnön Földes Urak Számára.
    Azt azonban nem tagadhattyuk, hogy Méltóságos FöldeUrunk különös engedelmiből kukuiiczánkból, kenderünkből, káposztánkból, annál inkább kertünkbéli más veteményünkből kilenczedet nem adunk.
    Az mint sem adó sem ajándék nevezett alatt ez koráig Méltóságos Földes Urunk semmit tőlünk nem kívánt.
  8. Hánny pusztaház hely vagyon az Helséghben? melly Időtül fogva? mi okra való nézve pusztultt ell és ki bírja?
    Helysigünkben egy puszta házhely sincsen sőtt ha volna azonnal lakója tanálkozna.
  9. Szabadossak-é az Helysegbéliek vagy örökös Jobbágyok? Mink úgy tartjuk, hogy szabados Személlyek vagyunk es ha ezen Helysigből kívánkoznank. ellmehetnénk.

Datum in Possessione Alsó Némedi 24-a Febr. 1768.
öreg Bíró Babai Péter Törvénybíró Benedek
Mátyás Pelsőtzi Jóseff Eskütt Kranits Miháy
Eskütt Szakasits István Helység Notariusa sk."

A fenti kilenc kérdést az ország valamennyi községe megválaszolta. A kérdések azonosak, a válaszok természetszerűleg különbözőek voltak. Mégis ez az országos vizs­ gálati anyag szolgált az úrbérrendezés alapjául. Az úrbérrendezés alapvető célja az egységesítés, az azonos nagyságú és értékű paraszti birtokkategóriák megállapítása és hogy ezzel az állami és földesúri terhek, adók arányosítása megoldható legyen.

Az úrbérrendezéstől a jobbágyság megszűnéséig 1771-1848

Történetírásunkban közismert tény, hogy az úrbérrendezés az alföldi részeken nem kedvezett a jobbágyságnak. Az úrbérrendezés merev társadalmi és gazdasági formák közé szorította a parasztságot és fékezte a fejlődési lehetőségeket. A közegészségügyi viszonyok általános javulása, amely főleg a középkorban annyira gyakori járványok kimaradásában jelentkezett, a lakosság nagymérvű szaporodását eredményezte. A lakosság 1769 és 1848 között több mint kétszeresére felszaporodott.

Alsónémedi népessége az egyházi összeírások szerint, amelyek az 1800-as évek elejétől kezdve nagyobbrészt az évenkint kiadott sematizmusokban jelentek meg, a következőképpen alakult: 135

Évek 1769 1779 1818 1828 1848
Római katholikusok száma: 350 409 688 779 886
Protestánsok száma: 600 689 1225 1329 1511
Összes népesség: 950 1098 1913 2108 2397

Az állami összeírások ettől eltérő képet mutatnak, az alább közölt katonai népösszeírások, 136 valamint az 1785. évi első népszámlálás 137 adatai különböznek az egyházi sematizmusokétól, de azok is hasonló fejlődésről tanúskodnak:

Évek: 1785 1804 1812 1818 1828 1843
A lakosság száma: 1453 1750 1556 1698 2141 2308

A lakosság száma az úrbérrendezést követő ötven év alatt a duplájára emelkedett, az ezt követő 30 évben a fejlődés üteme lelassult. A katolikusok és a reformátusok között szaporodás tekintetében ekkor különbség még nem észlelhető. Általánosságban a katolikusok szegényebbek, a zsellérek többsége közülük kerül ki. Az 1831-es kolerajárvány a feleannyi katolikusságból ugyanannyi áldozatot szedett (82-82) mint a református lakosságból. Természetesen nem a vallásból fakadó különbség okozta a nagyobb veszteséget, hanem a társadalmi helyzetből eredő. Később azonban, már az 1840-es években megfordul a helyzet. Öt év alatt 1841 és 1845 között a kisebb létszámú katolikusság ter mészetes szaporodása 181 fő, ugyanezen években a reformátusoké összesen 95 fő. 138 A jelenség okára eddig még megfelelő magyarázatot nem találtunk, csupán a tényeket tudtuk megállapítani Minden valószínűség szerint gazdasági és társadalmi okokra vezethető vissza az észlelt jelenség. A reformátusok már kezdettől fogva a jobbágyok nagyobb részét alkották, telkeiket féltvén a megosztástól, nyilván a születések korlátozására térhettek át. A zsellérnek vallástól függetlenül a birtokféltésből nem kellett gátat vetniök a gyermekáldásnak. A községnek 1771. óta lényeges terjeszkedési lehetőségei nem voltak. Az 1771. évi rendezés megszabta a jobbágyterület nagyságát, újabb jobbágytelkek csak a régiek megosztása alapján keletkezhettek.

Az úrbérrendezés a község urbáriumában 139 pontosan meghatározta a jobbágyilletőséget és az úrbéri kötelezettségeket is. Ezek Alsónémedi vonatkozásában a következők voltak: Egy egész jobbágytelek tartozéka egy hold belsőség, 26 hold szántó és tizenkét embervágó (12 hold) rét. Mivel Alsónémedin a belső telkek általában nagyobbak voltak egy holdnál, rendszerint kettő és négy hold között ingadoztak, ezért a többletet a rétiilletmenyből levonták. Pl. Takács István egész telkes jobbágynak két holdas belsősége volt, ezért nem 12, hanem csak 11 hold rétet kapott. A féltelkes jobbágy az egész telki illetménynek csak a felét kapta, a negyedtelkes csak a negyedét és így tovább. A házas zsellérnek saját háza és belsősége volt, de ez egy holdnál mindig kisebb volt. A hazátlan zsellér rendszerint valamelyik jobbágy házában lakott és legfeljebb puszta háztelekkel bírt.

Mindezekén a jobbágy az alábbi szolgálatokkal tartozott földesurának: egy egész telek után 52 igásnap, vagy 104 nap kézi robotot kellett teljesítenie. Minden terménye után kilencedet kellett adnia. Ezenkívül még az alábbi szolgálmányok terhelték: 6 font (kb. 3 kg) fonyás (kender vagy len), 1 icce kifőzött vaj, 2 kappan, 2 csirke és 12 tojás. A fél- és negyedtelkesek ennek arányában kevesebbet adtak. A házas zsellérek 18 napi, a házatlan zsellérek 12 napi robottal tartoztak évenkint. Mind a jobbágyok mind a házas zsellérek egyformán még egy forint füstpénzt fizettek. Az úrbéri tabella felsorolja az összes jobbágyok és zsellérek nevét, kimutatja telki illetményüket és az ezzel kapcsolatos úrbéri tartozásaikat. Mivel ezek csak telek nagyságok szerint változnak, ezért az alábbiakban csak a neveket közöljük.

Egésztelkes jobbágyok 1770-ben.

1. Lukácsi Gáspár 17. Végh Mihály
2. Lukácsi Gergely 18. Korcz János
3. Kovács András 19. Surányi János
4. Jobbágy István 20. Takács István
5. Somodi Mihály 21. Föl. Nagy János
6. Józan Mihály 22. Lovász Ferenc
7. Garai Ferenc 23. Fejszés Péter
8. Juhász Mihály 24. Somodi György
9. Al. Nagy János 25. Karanics Mihály
10. Polyák András 26. Józan Pál
11. Kiss Tamás 27. Csilus György
12. Föl. Juhász János 28. Hekl János
13. ör. Horváth István 29. Föl. Kiss István
14. Akócs Mátyás 30. Marton Péter
15. Szabó Mihály 31. Al. Varga Gergely
16. Lakos János 32. ör. Mészáros János

 

3. Kép. Alsónémedi határa a XVIII.sz. második felében. (PmL. VPGL Tgy. 7.sz.)

 

33. ifj. Mészáros János 89. Karanics János
34. Kozma György 90. Benedek Mátyás
35. Nagy Márton 91. Kiss György
36. Horváth Péter 92. Kovács György
37. Nagy Pál István 93. Nagy Albert
38. Babai Péter 94. Kozma István
39. Kozma Péter 95. Kiss János
40. Al. Juhász János 96. Garai János
41. Föl. Varga Gergely 97. Csehi Mihály
42. Kovács Ferenc 98. Horváth György
43. Megyes Mátyás 99 Szabados György
44. Takács Pál 100. Föl. Varga György
45. Polyák Mihály 101. Madács György
46. Juhász István 102. Bábel János
47. Akócs János 103. Lajó Mihály
48. Tüske Mihály 104. Tóth Pál
49. Sárközi János 105. Berki András
50. Szlovicsák György 106. Dobi György
51. Szarka György 107. Juhász Márton
Féltelkes jobbágyok: 108. 109. Kerekes Tamás Krizsa Mihály
52. Csilus István 110. Krizsa István
53. Al. Takács János 111. Szokter Tamás
54. ifj. Kozma János 112. Lengyel István
55. Molnár Mihály 113. Harmos János
56. Al. Seregély István 114. öz. Liptai Györgyné
57. Krizsa Ferenc 115. Fejszés István
58. Csánki János 116. Al. Kiss Jakab István
59. Somodi Ferenc 117. Szeleczki Pál
60. Lakos Mihály 118. Kozma András
61. Atsai György 119. Krátki János
62. Varga János 120. Szabó György
63. Garai György 121. Nagy Pál Marczi
64. Szenes Mihály 122. Molnár András
65. Varga István 123. if. Horváth Péter
66. Kerekes István 124. Pelsőczi József
67. Izsák Mátyás 125. Lajó János
68. Szarka István 126. Cseri István
69. Szűcs István 127. Cseri Péter
70. Dömény András
71. Nagy István Negyedtelkes Jobbágyok:
72. Nyárádi Mihály 128. Krizsa András
73. Zeme István 129. ifj. Borbély János
74. Oláh János 130. Marczi János
75. Sáfrán Gergely 131. Torsa Kiss István
76. Damásdi Mihály 132. Szarka Gergely
77. Al. Borbély István 133. Kerekes György
78. Jánosi János 134. Csehi János
79. Atsai Mátyás 135. Lukácsi István
80. Seregély András 136. Borissza János
81. Vass Mihály 137. Nagy Péter
82. Király János 138. Molnár István
83. Garai István 139. Al.Varga György
84. Korcz István 140. Márton János
85. Föl.Borbély István 141. Nagy András
86. Föl.Seregély István 142. Csizmadia János
87. Ör. Krizsa János 143. Fekete János
88. Horváth Mátyás 144. Klinovszky György
145. Veszeloczky András 159. Sramek Bertalan
146. Gavlovics János 160. Seregély Ferenc
147. Csehi István 161. Seregély György
148. Kiss Gergely 162. Zeme János
149. Farnódi István 163. Németh Mihály
150. Polyák Pál 164. Antal István
151. ifj Nagy János 165. Gudmon István
152. Köpönyeg Márton 166. Horváth András
153. Izsák János 167. Harcsa Mihály
154. Seregély Mihály 168. Csilus Mihály
155. ifj. Seregély István 169. Ladányi András
156. ifj. Krizsa János 170. Hegedűs György
157. Mocsári István 171. Ferencz György
158. Kilső Kiss István

A földesúr a jobbágyföld területét tovább nem növelte. Legfeljebb zselléri belső­ ségeket hasított ki birtokából. A majorsági gazdálkodás általánossá válása ezekben az évtizedekben indult meg, ennélfogva a nagybirtoknak munkáskezekre volt szüksége. A földmívelés még a parasztbirtokon is intenzívebbé vált, s ez itt a fontosabb tényező, már a hetvenes években harmadik vetőt használnak és ez a körülmény a parasztgazdaságok munkaerőigényét is megnövelte.

A József-kori népszámláláskor (1785) a faluban volt 236 ház és 292 háztartás, közel hatvan év múlva pedig 1843-ban 387 ház és 425 háztartás. A jobbágyok száma 1785-ben 197, 1825-ben 197, 1838-ban 197 a katonai népösszeírások szerint. Az úrbéri összeírások ettől némileg eltérő eredményeket adnak. Mégis a jobbágygazdaságok száma lényegesen nem változott. Ezt a tényt részben a szigorú öröklési rendszerrel lehet magyarázni. Rendszerint a legidősebb fiú örökli a gazdaságot, a leányokat kiházasítják, a többi fiút más módon, esetleg zsellérház építésével kárpótolják, illetve egy-két állattal elégítik ki. Ugyanekkor a zsellérek száma mint a katonai összeírások is mutatják erősen gyarapszik: 1804-ben 149 zsellérről olvasunk, 1843-ban 242-ről. A lakosság számának a fent vázolt emelkedése a valóságban csupán a zsellérség szaporodását jelenti olyanformán, hogy közben a jobbágyság száma változatlan maradt. A megmerevített jobbágyrendszerben csak a szegények száma nő, a szaporodás következtében a társadalom struktúrája változik meg határozottan egy irányban az élesedő ellentétek és a szegényedés irányában.

A falusi társadalmon belül erős eltolódások mutatkoznak és 1847-re a zsellérgazdaságok helyesebben háztartások száma eléri a jobbágyokét. A katonai összeírások, amelyek elsősorban a munkaerőt vették számba, már 1834-re vonatkozólag jelzik, hogy a zsellérek száma felülmúlja a jobbágyokét.

A különböző urbáriumok, 140 amelyeket a földesúr készíttetett, jól demonstrálják a község parasztságának differenciálódását. Alsónémediben az úrbérrendezés óta 100 telek volt, amely egész, háromnegyed, fél, és negyedtelkekre oszlott. Vizsgáljuk meg a telki állomány megoszlását a különböző években.

A fenti táblázatból egyértelműen három korszak különíthető el, három egymástól eltérő tendenciával. Az úrbérrendezést követő 38 év alatt az egésztelkesek száma közel negyedére csökken, kialakul a háromnegyed telkesek rétege és közel kétszeresére nő a negyedtelkesek száma. Ezt a fejlődést a népszaporodásnak megfelelő természetes telekaprózódásnak kell tartanunk. Ha nő a népesség, akkor a nagy gazdaságoknak is osztódniok kell és a kis gazdaságok számának pedig növekednie, és növekednie kell még az összes gazdasagoknak még a változatlan telekállomany mellett is.

XV. táblázat

A parasztság rétegződése 1771 és 1847 között

Teleknagyság: 4/4 telkes 3/4 telkes 2/4 telkes 1/4 telkes Összesen
1771. urbárium 51 76 44 171
1808. urbárium 14 32 81 86 213
1818. urbárium 20 28 88 60 196
1827. dec 28. urbárium 17 25 103 51 196
1838. ápr. 24. urbárium 13 24 118 40 195
1847. dec 22. urbárium 18 22 108 46 194

A napóleoni háborúk után azonban hirtelen megváltozik a helyzet. Mintha a földesúr a jobbágygazdaságok további felaprózódása ellen foglalt volna állást. Ebben a korszakban a püspöki uradalom kamarai igazgatás alatt állott. Ettől az időponttól kezdve a negyedtelkes gazdaságok száma következetesen csökken közel 50%-kal. Az egésztelkesek némi emelkedés után csökkennek. Az 1808 és 1838 közti harminc év a féltelkes gazdaságok erős emelkedésének, megerősödésének a jegyében zajlott le. S végül 1838 után ismét megfordul a helyzet, a két középső kategória csökkenő, a két szélső kategória emelkedő tendenciát mutat.

A fejlődés határozottan az ellentétek irányában halad. Ezek a tünetek megegyeznek a kapitalista kor kezdeti tüneteivel. Mi a jelenségek magyarázata? Az első korszak elemzését fentebb megadtuk. A második korszakban gyanítottuk a földesúri beavatkozás, helyesebben irányítás tényét, de adatok hiányában igazolni nem tudtuk. Ebben a korszakban a népszaporodásban nem észleltünk eltéréseket a jobbágyság és zsellérség között. Egyes középparaszti (féltelkes) rétegek egykézésére sem találtunk adatokat. Az egykézés elsősorban a legnagyobb gazdáknál jelentkezett volna először. A negyvenes évek irányzata ismét természetes, ezt a jelenséget a szabadságharc utáni korban látjuk erősen kibontakozni.

A zsellérek vonatkozásában végig egyértelmű tendenciát látunk.

XVI. táblázat
A zsellér háztartások száma összevetve a jobbágy háztartások számával 1771-1847"'

Az úrbéri összeírás ideje A jobbágyok száma A házas zsellérek száma A házalan zsellérek száma Zsellérek összesen
1771 171 14 41 55
1808 213 73 9 82
1818 196 115 35 150
1827 196 149 17 166
1838 195 152 9 161
1847 194 179 15 194

A földesúr 1827-ig következetesen növeli a zsellértelkek számát. A házas zsellérek száma állandó ingadozásnak van alávetve.

A negyvenes években ismét jelentősen nő a zsellérek száma. Szükség volt a sok munkáskézre. Figyelemre méltó körülmény, hogy a házatlan zsellérek száma túlságosan sohasem szaporodott meg. A földesúr mindig új és újabb telepítésekkel módját lelte helyhezkötésüknek, ami különösen azért érdemel figyelmet, mert a földesúr nagy majorságot nem tartott, majorsági földjét a községbeli jobbágyoknak gyakran bérbeadta. Az alant közölt 1844. évi haszonbérleti szerződés kiváló példa erre. Az alsónémediek általában előnyös feltételek mellett szerezték meg a majorsági föld bérletét.

Haszonbérleti szerződés a váci püspöki uradalom és A lsónémedi között a majorsági földek bérletére vonatkozóan. 1844. dec. 18. között a majorsági földek bérletére vonatkozóan. 1844. dec. 18.

„Haszonbérleti kötés, Melly a méltóságos váczi püspöki uradalom részérül az Alsó Némedi ugyan ezen uradalomhoz tartozó helységei következő pontok és feltételek alatt tételeit

Először. Általengedi az uradalom az egyező községnek a maga saját uradalombéli, mind a három vetőben levő különössen kimért majorságbéli tábla földjeit, azon két darab új föltörésekkel együtt, mellyeknek egyike Csupahegyi dőllöben lévő tárnához kapcsolva, a másika pedig az ócsai határ szélében a lakosok urbarialis földjei között fekszik, úgy szinte azon rétjeit is, mellyek egyenessen az uraságot illetik, és a mappa szerint a laczházi út mellett lévő szeglet határig terjednek használására, olly kötelesség alatt, hogy a szántó földeket esztendőnként trágyával és máskép is javítani tartozzanak a haszonvevő helységnek lakossal, mellyeket magok magvával bevetni és mindennémű termésbül haszonfelét az uradalomnak híven kiadm kötelessek legyenek, kivévén a kaszáló réteket, mellyekbül valamint eddig, úgy most is az uradalom részéről semmi sem kívántatik, mindazonáltal a tulajdon, vagy más helységekbéli uradalmi tiszt urak forspontos lovaikat a szükséges szénával ellátni, köteles lészen a helység.

Mivel azonban az uradalmi tábláknak némelly része igen sovány és javítást kívánna, hogy azok jó, és termékeny állapotban helyheztessenek, méltóztatott a méltóságos uraság egy ürü aklot felállítani, hogy az abban lévő ürük által a helybeli dézsma szalma megemésztettvén az abból, és a dézsma szérön összvegyülni szokott polyva törek és egyéb vegyítékbül öszvegyülendő trágya egyedül ezen táblabéli földeknek javítására, az uradalmi tiszttartó rendelése szerint, a legszükségesebb helyekre a lakosok által kihordasson, azért is hogy a szalma vagy tárgya más végre ne fordítasson, az ott helyben uradalmi tisztivselőnek nem létte végett a bírák szoros felelet terhe alatt felvigyázni köteleztettnek hogyha mindazonáltal még is olly vakmerő találkozna, ki ezen trágyát nem a rendelt táblára, hanem máshova fordítaná, az mind annyiszor valahányszor ellen illy eset világosságra hozatik öt forint, e rendes fölvigyázást vagy pedig az eset fölfedezését elmulasztó bírák szinte öt forint pénzbeli büntetéssel fognak megrovatni.

Másodszor. Megengedi az uradalom, hogy a lakosok azon szekeres és gyalog napokbul, mellyekkel ok az uradalomnak az esztendőnként tétettni szokott úrbéri összeírás szerint tartoznak és tartozni fognak, az ez előtt esztendőnként megváltott 2800 igás napokból, egyedül csak 2400 napokat minekutánna az alábbi hatodik pontban érdeklett kötelezésekre 400 szekeres napok az helységnek az ura­dalom által elengedtettek, úgy nem különben 1000 gyalog napokat pedig 10 krval pengőbe számítva megválthasson, a többi napokat magának az uradalom következő szolgálatukul fenntartja tudni illik

Harmadszor. Köteles lészen a helység egyetemben a feleslegi napszámok által nem csak a helység határában, hanem azon kívül is a Duna mentében fekvő és úgy nevezett Duna-melléki dézsma környéki, úgy szinte Monori. Puszta Zsigri és Alberti helységekről is bejövendő gabonát Váczra az uradalmi magtárba azon időre mellyre parancsoltattni fog, saját, és egyenlő erővel felszállítani, ha mindazonáltal a lakosoknak kedvesebb és talán hasznossabnak látszana, ebéli gabonákat hajón Váczra felszállítattni azt az uradalom nem ellenzi, és ezen esetre Váczon lévén a haó abbul a gabonát maga erejével az uradalom kihordattni és magtárába vitettni fogja, mindazonáltal az eféle szálítás által netalán okoznato karért a helység kezeskedni és az uradalomnak a kárt helyre pótolni köteles lészen. Ily módon köteles lészen a helység minden felüljegyzett helységekbül a dézsma borokat is Váczra felhordattni, mellyek az Alsó Némedi korcsma pinczéjében benem férnek, vagy onnan akár mikor Váczra felszállítattni kívántattnak és ha a lerakott borok ott helyben elegendők nem volnának a megkívántatókat az egyébbféle iratokkal együtt akárhova azok ott helyben kívántatók lesznek, a helység levitetni és azon esetre, ha azoknak gondviselésekre az uradalom valamelly biztos emberét oda berendelné, annak a szükséges szállást a helység maga házában adni és mindennek mind más uradalom béli tisztjeinek és dézsmásoknak a megkívántató forspontokat mindenkor pontosan kiadni a dézsmásokat pedig illő szállással és tartással elláttni tartozzon. Azon esetre mindazonáltal, ha várossának tized dézsmája kinem árendáltattna, hanem az uradalom által természetben szedettne be, az ezen Váczra felszálítandó dézsmának tekintetébül a fentebbi 2ik pontban megváltásra engedett 2400. szekeres napokbul ismét 400. napok engedtettnek ell az uradalom részérül az helységnek, azért akkor egyedül csak 2000. szekeres napok az helység által pénzül megváltandók lesznek.

Negyedszer. Minden jobbágy, és magányos házzal bíró zsellér fog esztendőnként, házibér gyanánt egy forintot pengő pénzben fizettni, melly bért az helység bírái bészedvén az uradalmi pénztárba béadni tartozzanak.

Ötödször. Kenderbül esendő kilenczed helyett, minden egész ház helyes és úgy aránylag fél, és fertály ház helyek után az úrbéri 7-ik czikkely 2 ik §-nak értelme szerint hat font fonást, fontját 9. pengő krval számítva, készpénzül megváltani, és ezen váltásbul bejövendő sommát az helység bírái bészedni, és az uradalmi pénztárban esztendőnként béfizettni fogják.

Hatodszor. Tartozik az helység az harmadik pontbeli kötelezéseken kívül esztendőnként, innen Váczrul Alsó Némedire, az uradalom által szállítandó legfellyebb három hordó oltatlan meszet, és az Alpári tisztnek deputátumbéli borjárandóságát 12. akókkal ugyan Alpárig, az Alpáriak által pedig Alsó Némedire szállítandó uradalmi juh, és bárány gyapjúját helybül Váczra felszállítani.

Hetedszer. A földeknek mindennémű termésseibül (Kivévén az ugar, és a házhelyeken termő veteményeket:) gabonából, és borból az igaz kilenczedet, és tizedet kiadni, öszvehordani és rendessen béadni tartozni fognak, minthogy pedig

Nyolcadszor. Ezen egyező helységnek határában szőllők volnának és azért néki Szent Mihály naptul fogva, Szent György napig a k. urbáriumnak értelméhez képest egy helyen, és egyetemben a község által nem pedig házonként a bornak mérettetése megengedtettne, a méltóságos uraság továbbá is megengedi, hogy azon idő folyása alatt a maga borát, az uradalomnak rendes vendégfogadójában mérettethesse olly kötartása végett, a közül mindennémű kívántató szekeres és gyalog napi munkákat a közönség megtenni köteles légyen, a ser és pálinka áruitatásában pedig, vagy azoknak készítésében az uradalom engedelme nélkül magokat ne avassák azok mindazonáltal kik az uraság engedelmébül törkölybül, és gyümölcsből semmi esetre pedig gabonábul, pálinkát főznek (:semmikép iczénként, vagy apródonként árulni szabad nem lévén:) fognak minden pálinka üst után törvények értelméhez képest, két forintokat pengőben fizettni. E mellett mivel az határbeli szőllők szomszédságában az úgy nevezett Gyáli pusztában a helységbéli lakosok ugyan általok kiültetett, és már termő szőlőkkel is bírnának, nehogy ezen boroknak az határban való behozatalok által, az határbéli borokkal zavarodást okozzanak, következésképen vagy a Méltóságos Uraság, vagy a gazdaság kárt szenvedni kéntelenítessen, meghatároztatott, hogy midőn a helység határiban fekvő szőllők szedetni való üdéjüket elérik, azonnal az helység elöljárói az oda rendelt dézsmásért felküldeni tartozzonak, hogy úgy annak szoros gond és vigyázása mellett a méltó­ ságos uraságot illető bornak száma bizonyos jegyzékben vétetthessen, és minden kétség és zavarodás elmellőztetthessen.

Kilenczedszer. A vadászat az urbárium 6-' k czikkely 8 ik §-nak értelméhezképest a földes úri jussokhoz tartozó lévén, arról a lakosok elfoglalási büntetés alatt tiltattnak a vadaknak kiirtására mindazonáltal minden házzal bíró lakos három napi vadászattal fog tartozni, szabad nem lévén nékik vadászó ebeket, azoknak elkobzása büntetés alatt tartani.

Tizedszer. Minthogy hazánk törvénye az érdőknek föntartását, és a fáknak főkép olly helyeken, a hol a fában fogyatkozás vagyon ültetését, a földes uraságoknak szorossan szívökre kötte, az helység azon kis erdőcskét, melly az Haraszti határfelé helyheztettve vagyon, az uraság tisztje által meghatározandó mód szerint felárkolni, arra gondot viselni, azt az uraság által adandó fiatal fácskákkal, vagy makk ültetéssel szaporítani, és gyarapítani és mindennémű kártól, mellyet megtéríteni tartozik, megóvni, azért is a körül a község mindennemű előfordulandó szekeres és gyalog napokat mellyeket a rendes erdei gondviselés megkíván, a fent írt napi számok által megtéríttetni köteles lészen, különben is ezen fiatal erdőben mindennémű marhának legeltetése szorosan tilalmaztatik, fáradsága jutalmául mindazonáltal megengedtetik az abban lévő ligetes, és az uradalmi tisztség által mindenkor kaszálás előtt kimutatandó helyeken, hol az kár nélkül megeshetik az fűnek lekaszáltatása.

Tizenegyedszer. Az uradalomnak helyben lévő mindennémű épületjeinek, és javainak jókarban való föntartására, úgy szinte az uradalmi juh major mellett lévő földnek egyébb telkeinek és ott lévő egész gazdaságának mívelésére, és takarítására, úgyszinte ezeknek és a juh major mellett lévő szérös kert árkának is jó karban való föntartására a nyomtató szérönek pediglen agyaggal való rendes meghordására a szükséges és kívántató szekeres és gyalog napokat a midőn azok kívántattni fognak pontosan kiadni köteles lészen.

Tizenkettedszer. Ámbátor ugyan azok mellyek a jó rendtartást illetik, ezen kötés írásban meghatározva nincsenek, de országunk törvényében, és törvényes úrbéri rendtartásban foglaltattnak, mindazok fenntartására és végrehajtására az uraság maga földes úri hatalmát fentartja, mellytül az egyező közönség fügni fog, hozhazadvan, hogy ezeken felül a méltóságos uraság semmi egyebb adózási, a vagy szolgálatot az Alsó Némedi jobbágyságtul kívánni nem fog.

Egyébiránt köteles lészen a község fentebb megszabuu készpénzbeli tartozásait minden esztendőnek végéig okvetettlenül az uradalmi pénztárba béfizettni, ezen kötésírás pedig három egymás után köve tkező esztendők alatt, az az 1845., 1846. és 1847 ik esztendőnek végéig fog tartani oly hozzáadással, hogy ha egy, vagy más rész attul elállani szándékozna, azt az utolsó esztendőnek elején írásbeli kinyilatkoztatásában megjelenteni tartozzon.

Mi is alábbírt Alsó Némedi helység bírái esküdtjei, és az egész közönség ezen kötésírást szabad akaratunkból elfogadjuk, s ebben foglalt minden czikkelyeknek tellyesítésére magunkat kötelezzük, Költ Alsó Némedin December 18-án 1844.

Ordódy Vincze s k. Méltóságos Váczi Püspöki Uradalom prefektusa
P. H. P. H.
Hogy Jelen Szeiíudes az 1836 lk évi VIII. T. Cz. értelmében
 közbenjöttünkkel köttetett hitelesen bizonyítjuk
Eresi Galambos SanQoi s. k. főügyvéd
Szeles Juzsei s. szolgabíró
Halász OszKár s. k. eskütt
Suranyi Pál s. k. Bíró
Kerekes János X. Törv. Bíró
Lukatsi János s.k. Eskütt
Izsák János s. k. Eskütt
Ácsai Mátyás s. k. Eskütt
Kis Ferentz s. k. Eskütt
Földi Mihály s. k. Eskütt
Kaidos János s. k. Eskütt
Juhász Mihály s. k. Eskütt
Nagy István X. Eskütt
Végh Mihály s. k. Jobágy
Krizs Ferencz s. k. Jobágy
Tüske Sándor s. k. Jobágy
Kis Pál s. k. Jobágy
Takáts Pál s. k. Jobágy
Galambos János s. k. Jobágy
Seregély Péter s. k. Zsellér
Varga János X. Zsellér
Pál András X. Zsellér
és a többiek Nevében
Előttem Balogh József s. k. jegyző előtt

A népben még az 1719-es templomelvétel óta erős felekezeti ellentétek mutatkoztak. Nem enyhített az ellentéteken az sem, hogy a reformátusok visszakapták a templomépítési jogot 1781-ben, éltek is vele 1785-ben és rögtön hozzáfogtak a református templom megépítéséhez. 142 Az 1790-es évek közepén a prédikátor és kántor részére rétet és földet kértek és a helység jövedelméből annyit, amennyit a plébánosnak adnak, „minthogy a teherviselők nagyobb fele református." A megye bölcsen úgy határozott, hogy „mind a Catholicusok, mind a Reformátusok magok tulajdon Papjaikat fizessék." 143 A föld kérdésében azonban a földesúr pártjára állottak, kimondván, hogy a kívánt földek kimérésére a földesurat kötelezni nem lehet. Ugyanekkor a megye állást foglalt a helyi közigazgatás néhány kérdésében is. Elrendelte, hogy a községi tanács fele református, fele katolikus legyen (6+6=12), a bírót pedig alternatíve (váltakozva) vá lasszák. A katholikus plébános azonban tiltakozott jövedelmének csökkentése ellen, mondván, hogy a községtől járó fizetése a vizitációkban lefektetve vagyon és azokért a község a földesúrtól bizonyos beneficiumokat élvez. (A maradványföldek után csak negyeddézsmát szolgáltat a község stb.). Az ügy a helytartótanácsot is megjárta, évekig húzódott, időnként hol a plébánosnak, hol a községnek adtak igazat. 144

A mindennapi élet apró eseményeiben állandóan megmutatkoztak a vallási ellentétek, felizgatták a község lakosságát és az egyébként jelentéktelen ügyek sokszor felnagyított formában kerültek tovább és nem egyszer a megyét is foglalkoztatták. Ilyen eset fordult elő 1803-ban is, amikor egy községi táncmulatsághoz szerződött peregi muzsikusokat a parochián tartandó táncmulatsághoz az estéli harangszóig kölcsönkérték. A táncolók jól szórakozhattak és ezért a katholikusok két órával később harangoztattak. 145 Az eset kapcsán becsületsértő kijelentések hangzottak el, a nótárius fiát megverték. 146 Az esetből ügy keletkezett, amely a megyéig is eljutott s végül is Balla Lajos járásbeli szolgabíró békítette ki a perlekedő feleket. A viták és a sérelmek gyakran csak elvi jellegűekké váltak. Halászy Károly református népiskolai tanító 1844 nyarán kérte a megyei közgyűléstől, hogy kötelezze uraságát, hogy az általa használt úrbéri föld után kilencedet és tizedet ne szedjen. „A falusi népiskolai tanítói tövises pályát mindeddig folytonos ború födözte s már már derülni sejtém azt, midőn a jelen országgyűlés a népnevelés ügyét nemes szívére vevé s a népnevelők méltatlan helyzetét is becses figyelmére méltatván azoknak leendő jobb sorsokról kegyesen gondolkodik" — írja szép beadványában Halászy Károly. Az uraság ugyan nem minden évben vette el a dézsmát, csupán az említett földek úrbéri jogának fenntartására élt némelykor jogával. 147 A reformkori falusi értelmiség jellegzetes alakja volt Halászy elődje Bátky Károly is, aki 1827-től feltehetően 1841-ig volt Alsónémedin tanító. Ő iskolai „tankönyveken kívül tájékoztató füzeteket adott ki a dohánytermesztésről, a futóhomok megkötéséről és az árvízvédelemről." 148

Alsónémedi a múlt század első felében a Pesti járáshoz tartozott. A járás tiszti orvosa vagy ahogy akkor mondták chyrurgusa „többnyire hivatalának destinatioja ellen itt Pesten tartózkodik." A járásbeli főszolgabíró azzal menti eljárását, hogy Pilisen „Quártélyának romladozott állapotya végett nem lakhatik, minthogy Alsónémedin lakássára alkalmatos és reparálható üres quártélyház volna, hogy számára ezen quártély megigazíttasson." A főszolgabíró egyben a reparátiok költsége felől ígéri, hogy „rpojectumait (terveit) be fogja adni. 149 A feudális közigazgatás mint ismeretes nem volt gyors, ezt onnét is tudjuk, hogy Hangyás Dávid főszolgabíró még 1819-ben is panaszkodik, hogy „a járásbeli seborvos Pesten lakik." „Minekutána a Katonaság Némedirül kiköltözködött és ottan a Quártélyház megüresedett, a helységeknek könnyebbségére lenne, ha Vitek seborvos úr odavenné lakását." Az előterjesztésből kitűnik, hogy a seborvos önként felajánlotta kimenetelét. 150 Az ő feladata volt, ahogy tömören meghatározza az egykori irat „a rühes lovak és emberek gyógyítása". Ebben az időben még külön állatorvosi hivatás nem mindenütt létezett.

A község meghozta áldozatát a napóleoni háborúk alatt is. A nemesi felkelők közé parasztokat is bevettek, ha önként keltek fel és bizonyos feltételek fennforgása esetén személyükre vonatkozóan életük fogytáig nemesi adómentességet ígértek nekik. A némedi „velitesek" már 1822-ben panaszkodnak arról, hogy vámmentességi jogaikat nem veszik figyelembe 151

A község a váci püspök allodiális földjeit három-három évre bérbe szokta venni. (Az erről szóló egyik , az 1844. évi szerződést az előzőek során közöltük.) Ennek ellenére is a némedi föld már kevés volt, a felszaporodó zsellérség már a szomszéd pusztákon keresett munkaalkalmai, sőt előfordult, hogy egyidőben két helyre is elszegődtek. Szerződést kötöttek először Majerffy Károllyal a gyáli puszta bérlőjével és néhány hétre rá Kégl Györggyel a pakonyi puszta bérlőjével. Végül is az utóbbihoz mentek aratni. 152 Uj reményeket ébresztett az 1848-as jobbágyfelszabadítás.

A kapitalizmus korában 1848-1918

Az 1848-as események, az évszázados feudalizmus összeomlása nagy örömet keltett Némedi népében is. A föld mint már említettük szűkében volt és. a némediek azt hitték, hogy a bérletükben levő föld is tulajdonukká válik. Még 1848 őszén már a megyéhez is jöttek olyan hírek, amely szerint a némediek Ráda-puszta után nem akarnak bért fizetni. Végül is a szolgabírónak kellett őket lecsillapítani és a törvényt megmagyarázni. 153

A meginduló szabadságharc kezdetén Alsónémedi község 404 nemzetőrt állított ki, köztük 24 lovas nemzetőrt. 154 Figyelemre méltó ez a szám és jellemzi Alsónémedi hazafias áldozatkészségét. A többi község az alábbi kontingenseket állította ki: Vecsés 90-et, Haraszti 80-at, Taksony 103-ai, Ócsa 106-ot, Bugyi 120-at, és Sári 96-ot. A honvédek közé már kevesebben állottak be. Fennmaradt a községi tanács által összeállított összeírás a honvédseregben szolgáló némediekről. 155 Nem teljes a lista, mert csak a hazatért volt honvédeket írták össze és az összeírás a Haynau-féle megyei közigazgatás részére készült. A honvédnévsorban 15 nevet olvasunk, akik közül öt béres, három zsellér, kettő takács és öt földmíves. Látszik, hogy a honvédelemben elsősorban a szegények vették ki részüket.

Az 1848-as honvédek emlékét e könyv lapjain is megörökítjük nevük közlésével.

„ ... a forradalmi táborban katonai szolgálatot tett s jelenleg honn tartózkodó egyéneknek összeírások."

1. Andrási Ferenc ref. vallású takács
2. Pokker István rk. házas zsellér
3. Józan Ferenc ref. házas zsellér
4. Jakab Pál ref. földműves
5. Végh Sándor rk. földműves
6. Benedek István rk. béres
7. Vánó Ádám rk. zsellér
8. Cseri József ref. földműves
9. Szarka István ref. földműves
10. Jakab Péter ref. földműves
11. Somogyi István ref. béres
12. Bodis Ferenc rk. béres
13. Ubránkovits András ref. béres
14. Skultéti István rk. béres
15. Benedek Mátyás rk. zsellér

A harci események a falut elkerülték. A szabadságharc vége felé egy vértesezred vonult át a falun és a bírótól 50-60 előfogat kiállítását követelte. Az megtagadta az előfogatok kiállítását, ezért házkutatást tartottak nála, helyesebben önként előadta a nála levő fegyvereket, mire a bírót Garay Ferencet letartóztatták. 156 Majd nyomozni kezdtek „Kossuth hívei" után, letartóztatták a református lelkészt, Veresmarthy Józsefet és a református tanítót Halászy Károlyt (július 24-én). Mindhármukat Ócsára a császári főhadiszállásra vitették, ahol Halászy felett rögtönítélő törvényszéket tartottak, és golyó általi halálra ítélték. Az ítéletet Ócsán, július 26-án hajnali 1/5 5 órakor végrehajtották. Az ítélet szövegét magyar fordításban az alábbiakban szó szerint közöljük:

„Ócsai főhadiszállás 1849. július 25.

A cs. kir. Tábori Törzsbíróság ítélete Halászy Károly felségsértési ügyében. „Az előzetesen megtett szóbeli javaslatra egyhangúan a következő ítélet hozatott: Mivel bebizonyosodott az a törvényesen emelt vád részben (a vádlott) saját, részben a tanúk vallomása alapján, hogy Halászy Károly, -aki Rákoscsabán, Pest megyében, Magyarországon született, 38 éves, református vallású, nős, két gyermek atyja, tanító Némediben, mint rebellis pártnak igen buzgó híve, a némedi lakosokat a cs, kir. csapatok elleni ellenállásra és fegyverfogásra buzdította, a Kossuth kiáltványokat a lakosok közt önként szétosztogatta, a cs. kir. hadsereg ellen szervezett népfelkelésnél a századosi rangot kényszer nélkül elfogadta és az egész eljárásmódjában a császári érzelmű lakosság rémének mutatkozott, ezért ugyanőt a fennálló törvények értelmében vagyis Őfelségének múlt évi okt. 3. és nov. 7. legfelsőbb manifesztumai, a de. 10. kiáltványának 9. §-a (valamint) ezévi február 14. és július 1. proklamációja alapján felségsértésért, népfelkelésre való bujtogatásért, és zendülésben való részvételért hóhér hiányában golyó általi halálbüntetéssel sújtották, így ítélkeztek a mai rögtönítélő bíróságon, az ócsai főhadiszálláson 1849. július 25-én este fél kilenc órakor a kegyelmi jog fenntartásával.

Oswald Pallavicini s. k. Zimmer s. k. elnök lovassági százados, vizsgáló bíró
Tétessék közzé és hajtassék végre!

Haynau s. k. táborszernagy
Kihirdettetett 1849. július 26-án reggel négy órakor és végrehajtatott hajnali fél öt órakor.

Zimmer s. k. lovassági százados, vizsgáló bíró."

A másik két vádlottat a pesti Újépületbe kísérték, ahol szept. 9-én Garay Ferencet fegyverrejtegetés miatt két évi könnyű vasban eltöltendő sáncmunkára ítélték, büntetését Olmützben töltötte le. Veresmarthy Józsefet forradalmi proklamációk felolvasása miatt tíz hónapi vasban elöltendő tömlöczfogságra ítélték, de ez év december 29-én kegyelmet nyert Haynautól. A régi némediek emlékezetében megmaradt egy korcsmai verekedés emléke, amelyben a némedi legények két osztrák csendőrt vertek meg. 157

A szabadságharcot követő Habsburg elnyomás idejében történt meg a feudális maradványok felszámolása is. Ezek között a legjelentősebb az 1858. május 12-én megkötött úrbéri egyezség, amelyet a község és a volt földesura kötött meg a közösen birtokolt földek szétválasztásáról. Az úrbéri egyezség a feudális paraszti birtokrendszer megszüntetésének és a kapitalista birtokrendszerre való áttérésnek alapokmánya; az alábbiakban adjuk közre:

Alsónémedi úrbéri egyezsége 1858, május 12-én

Melynek erejénél fogva alulírottak, és pedig egy részről én Roskoványi Boldizsár mint Roskoványi Ágoston váci püspök úr őméltósága e részbeni meghatalmazottja, másrészről pedig mi Galambos János, Juhász Mihály, Surányi János, Surányi József, Kerekes László, Végh László, Kiss Mihály, Somodi Sándor, Szabó János, Izsák János, Borbély Mihály, Benedek Mátyás, Molnár István, Szabó György, Végh János, Csermák Imre, ifj. Császár Mátyás és Józan György (Kardos János időközben elhalálozván) mint Alsónémedi községbeli telkes és zselici házhelyes birtokosok, saz összes lakosság meghatalmazottjai a határbéli rendezés, tagosítás, legelőelkülönítés és maradvány földek iránt még 1853. évi december 22-én kötött úrbéri egyezségünket annak minden elveit és lényegét is híven megtartván következőleg pótolunk s illetőleg az egészet átalakítani örök időkre következő végérvényes egyezséget kötünk

A telekkönyv tanúsítása szerint az összes határ mennyisége e következő:

Szabad telkesek birtoka
a) Róm. kat. lelkészé 52 hold 1147 négyszögöl
b) Református lelkészé 22 hold 288 négyszögöl
c) Kath. iskolamesteré 20 hold 100 négyszögöl
d) Református iskolamesteré 9 hold 130 négyszögöl
e) Jegyzőé 26 hold 1108 négyszögöl
0 Kath. harangozóé 5 hold 250 négyszögöl
g) Ref. harangozóé 833 négyszögöl
A község mint testület birtoka III. 319 hold 1021 négyszögöl
A megye birtoka IV. 835 négyszögöl
Ürbéri telkes gazdák birtoka V.
a) Beltelki kertekben 274 hold 525 négyszögöl
b) Szántóföldekben 2959 hold 26 négyszögöl
c) Kenderföldekben 150 hold 395 négyszögöl
d) Rétekben 1029 hold 228 négyszögöl
  VI.  
Zsellérek birtoka  
a) Belsőségben   68 hold 962 négyszögöl
b) Kenderföldekben   24 hold 70 négyszögöl
VII.  
Közös legelő   2717 hold 513 négyszögöl
VIII.  
Szőllők   271 hold 790 négyszögöl
IX.  
Templomok és temetők   10 hold 186 négyszögöl
X.  
Utak, árkok, turjányok és egyéb hasznavehetetlen földek   909 hold 329 négyszögöl
Az egész határ tehát   9614 hold 184/1200 négyszögöl

Hivatkozva az első egyezség 4. pontjára mindenek előtt továbbra is megállapíttatik, miszerint mindennémű határbéli földek s rétek 1200 négyszögölével számítatván, ugyanezen mérték szerint fognak kiadatni.

Alsónémedi községben van az ó úrbéri telekkönyv szerint is 100 egész jobbágytelek, az uradalmi 1848. évi összeírás és az úrbéri verificationális lajstrom szerint is 179 úrbéres zsellér.

Az ó úrbér tanúsítása szerint Alsónémedi községben egy telki illetmény 1 hold beltelek, 26 hold szántóföld, 12 kaszás rétekben vagyis összesen 39 holdokban van megállapítva, minthogy pedig a 100 telkes gazdák jelenleg bírnak

4412 hold 1173 négyszögölet
törvényes illetményük pedig 39 holdjával 3900 hold
kiderül, miszerint illetményüknél 512 hold 1173 négyszögöllel
többet bírnak és pedig beltelekben és kertekben 174 hold 525 négyszögöllel
kültelkekben 338 hold 648 négyszögöllel
összesen: 512 hold 1173 négyszögöllel

Ezen maradvány földek iránt hivatkozva az első egyezség 1. és 5. pontjaira újabban is abban egyeztünk meg, hogy

  1. A telkes gazdák beltelki és kerti többletöket (174 hold és 525 négyszögöl) és kenderföldjeiket (150 hold 394 négyszögöl) összesen 324 holdat és 919 négyszögölet minden további megváltási teher nélkül birtokukban megtartják, az ezen földek váltsága fejében járó summákért pedig a maradvány-földek feleslegét 188 hold 254 ölekben örök időkre a méltóságos váci püspökségnek átadják, s e tekintetben az egyezkedő felek minden további lehető bármely igényekről ezennel ünnepélyesen lemondanak.
  2. A jobbágytelki külső illetmények hivatkozva az első egyezség 2. pontjára 26 szántóföld és 12 hold rétben állapíttatnak meg s e cím alatt a telkes gazdáknak ki fog adatni 2600 hold szántóföld és 1200 hold rét.
  3. A zsellérek beltelki 68 hold 962 négyszögölekben és kültelki 24 hold 70 négyszögölekben összesen 92 hold 1032 négyszögölekben eddigi mennyiségben fogmeghagyatni és kiadatni.
  4. A megyebirtok 835 négyszögöl és
  5. A község, mint testület birtoka eddigi mennyiségben 319 hold 1021 négyszögöl fog meghagyatni és kiadatni
  6. Hivatkozva az első egyezség 6. pontjára minden egy egész jobbágytelekre és illetőleg 8 zsellérre 16 hold legelő fog kiadatni, vagyis a 100 telek után 1600 hold, a 179 zsellérnek pedig 358 hold
  7. A római katholikus lelkész úr kulbutoku másfél telekre pótoltatván ki, ugyanennyi után adatván a legelőség, összes birtoka leend 84 hold 778 négyszögöl. A református lelkész úr külbirtoka egy telekit pótoltatván ki, s ennyi után adatván ki a legelő is, összes birtoka lesz 55 hold 328 négyszögöl. A katholikus tanító külbirtoka 3/4 telekre egészíttetvén ki, s ezután adatván legelő is, összes birtoka leend 40 hold 804 négyszögöl. A református tanító külbirtoka féltelekre egészíttetvén ki ezután adatván a legelő. Összes birtoka leend 27 hold 1176 négyszögöl. Ezenfelül tekintetbe vévén az iskolás gyermekek nagy számát, két segédtanító könnyebb eltarthatására ki fog adatni egy negyed telki külsőség vagyis a róm. kath. segédtanítónak 13 hold 600 nögyszögöl, a református segédtanítónak 13 hold 600 négyszögöl. A jegyzői birtok szinte 3/4 telekre egészíttetvén ki, ezután adatván ki a legelő, összes birtoka leend 40 hold 600 négyszögöl. Róm. kath. harangozó külbirtoka kipótoltatvan 8 holdra, összes birtoka leend a belsőséggel együtt 8 hold 466 négyszögöl. A református harangozu bel- és külbirtoka eddigi mennyiségében 833 négyszögölekben fog meghagyatni.
  8. Községi faiskolának a két hitfelekezet leszere két hold, valyugvetőre négy hold fug kiadatni. Jelen megállapitott birtokrészek hol és miképpeni kihasítása iránt pedig a kölcsönös megállapodás a következő:
    aa) A szabad telkesek birtoka egy tagban és egymás mellett a Nótárius, Borjújárás, Vidocsa és Körtefa, a legelő pedig a Burjújárás nevű dűlőkből fog kihasíttatni.
    bb) A telkes gazdáknak mindenekelőtt és pedig minden egy negyed telek után s aránylag feljebb a kertek alja, Nagy Gergely, Molnár János és Öreg Szőllő alja nevű dűlőkből, egy hold lucernás és kenderföldnek, valamint a Laposi dűlő rétje aránylagos felosztás és illetményökbéli betudás mellett káposztásnak tog kihasíttatni.
    Ami a szántóföldek kihasítását illeti, miután az urasági birtok a Csipahegy alja, Pesti úti Nyocatója, Körtefa Vidocsa és Borjújárási dűlőkből a soroksári és haraszti határ mellett fog kihasíttatni, minden egyéb földek a telkes gazdák illetményei kielégítésére szolgálnak.
    Tekintve azonban miszerint az ide 1 alatt mellékelt jegyzék szerint több telkes gazdák szántóföldben illetményüket egy tagban, legelu és rét illetményüket pedig másik tagban kívánják kivenni s az osztó igazság szerent senkit jobb meggyőződése érvényesítésében, különösen ha ezáltal senkinek kára nem történik, megakadályozni nem lehet, annival kevésbé, mert egyezségi állapotoknál az egyező feleknek e részbeni szabadsága a fennálló cs. kir. úrbéri nyílt parancsban korlátozva nincsen, minthogy a telkesek többsége kik is a szántóföldben illetményüket 3 nyomásban veendik ki, a a tagosítam kívánó kisebbségnek kívánalmát nem csak elfogadta, hanem azon térnek kijelölésére, amely a tagosítók birtoka leend felszólíttatván, azt teljesítették is aképpen, hogy a tagosítók szántóföldje az ócsai országúttól a gyáli határ felé a soroksári határ mentében a Homok dűlő, a Rózsakút, a Kenyérvágó és gyáli dűlőkből keresztben hasíttassák ki, egyszersmind nekik azon jog is megadatott, hogy ezen tagosítandott illetményöket az egyezségnek jobérvényre emelkedése után négy hét alatt önköltségükün egymásközött osztályozhassák.
    Ugyancsak a tagositó gazdák legelő és rét illetménye a leendő zsellér és község földje mellett a községtől a vanyi határig hosszában kiadatni kölcsönösen elhatároztatott, a nem tagosító telkes gazdák rétjüket tovabbra is két darabban veven ki s legelő illetményöket közösen hagyandván
    cc) A zsellérek legelője es eddigi kenderföldje egyénenként és egy tagban az urasági vonal mellett a falutól a vanyi határ fele tog kiadatni.
    dd) A község birtoka a mostani közlegelőből az urasági vonal mellett a zsellérek illetménye után a ványi határ felé fug kiadatni.
    ee) A két hold faiskola mostaninak végében a vályogvető pedig a gyáli ut mellett fog kiadatni. Minden a must megnevezett illetmények teljes kiadása után fenmaradó birtok az uradalomé, mely is a már megnevezett Csipahegy alja, Pesti úti, Nyolczatója, Körtefa, Vidocsa és Borjújárás nevű dűlők folytában az erdőt is beleértve a haraszti határ mentében a ványi határig fog kihasíttatni.
    Egyébiránt a mérnöki számításból minden hasznavehetetlenségek ki fognak hagyatni és a jobbágy és zsellér illetményekből utak pótlására semmi sem fog elvétetni, az utak szabályoztatnak, a dűlőutak szélessége két öl, egyéb közlekedési utak öt öl és az országutakra vezetők öt ölekben állapíttatván meg Közlekedési utakul a ványi, sárii, ócsai, haraszti, gyáli és monori tartatván meg. Végre jelen egyezség ki nem terjedhetvén a földesurat illető kir. kisebb haszunvételek, szőllű, dézsma sat. megváltoztatására minden egyéb tekintetben a felek örök időre kiegyezvén mindennemű támasztható újabb igényekről lemondanak, s a kihasítás alkalmával mindenki birtoka kizárólagos használatába lép.

Kelt Alsónémedin, 1858. évi május 12-én.

Roskoványi Boldizsár s. k.
váci püspöki uradalmi kormányzó
mint meghatalmazott.

Rudnyánszky Ferenc s. k.
uradalmi ügyvéd.

Thier András mk. plébános s. k.
Veresmarthy József mk. ref. lelkész
Bene Mihály mk. kath. tanító
Váradi János sk. ref. tanító
Babinszky József jegyző s. k.
Galambos János s. k.
Juhász Mihály s. k.
Surányi János s. k.

Surányi József s. k.
Végh László s. k.
Somodi Sándor s. k.
Izsák János s. k.
Benedek Mátyás s. k.
Szabó György s. k.
Csermák Imre s. k.
Somogyi János s. k.
Kerekes László s. k.
Kiss Mihály s. k.
Szabó P. János s. k. Borbély Mihály s. k.
* Molnár István
Végh János s. k.
Császár Mátyás s. k.
*Józan György

(*-oknál Babinszky József mint névíró.)

Hogy ezen rendezési, elkülönítési s illetőleg tagosítási pótlólagos egyezség az egyezkedő feleknek e végre meghatalmazott képviselői által előttünk és közbejöttünkkel köttetett s felolvastatván s illetőleg megmagyaráztatván megnyugvásunk kijelentése mellett általuk alá is íratott, ezennel hitelesen bizonyítjuk.

Költ Alsónémediben, 1858. évi május 12-én.

Simoncsics Alajos cs. kir. Úrbéri Törvényszéki Ülnök (s. k.)

Steinbach István s. k. cs. kir. úrb. törv. segédbíró."

A volt jobbágyok kikapták a császári pátensben előírt telkimennyiséget. Az 1850-es évek elején felvett telekkönyv szerint a jobbágyok 513 holddal többet bírtak, mint amennyi őket a császári pátens szerint megillette volna. Az úrbéri egyezség megkötésekor ugyanis felmérték a földeket és a többletet maradványföldnek nevezték. A maradványföldeket a jobbágyok megtarthatták, de utána megváltási árat kellett fizetniök. A némediek abban állapodtak meg földesurukkal, hogy ő (a maradvány 513 holdat teljes egészében átengedni nem akarta), átengedett 324 hold földet és megtartott 189 holdat és átengedett föld kárpótlási díja fejében. Az úrbéri egyezség végeredményben a püspök majorsági földjeinek a gyarapodását eredményezte. A püspöki uradalom eddig 742 holddal rendelkezett a telekkönyv szerint, az egyezség megkötése után 931 holddal. A telkesek egy része, 48 gazda egy tagban kívánta földjét kivenni, a többi 166 telkes gazda három nyomásban vette ki földjét. A némediek a száz úrbéri telek után összesen 4454 hold földet kaptak kiosztva. A 179 házas zsellér 352 holdhoz, a 108 házatlan zsellér 48 hold földhöz jutott Közösben maradt a legelő, megmaradt a község földje 300 holdon felül, a papok és jegyzők, tanítók is kaptak még. A község területéből összesen 6834 hold föld jutott a volt úrbéreseknek (a 9614 holdból). A község telektáblája a következő képet mutatta:

„1862 április 2.

Alsónémedi helység telektáblája

I. Tagositó telkes gazdák

Hold Hold
1. Lovas József 27 27. I. Somodi Péter 13
2. ö. Horváth János 28 28. Garay Sándorné 27
3. Szabó István 14 29. Zuza Kiss István 13
4. Szabó László 14 30. Kozma Pál 28
5. O.Kranicz János 27 31. Ö. Kerekes János 54
6. Tüske András 39 32. Juhász Ferenc 27
7. 1. Ngy Pál 26 33. Ö. Krizsa Ferenc 72
8. Puskás Horváth János 27 34. Somodi Sándor 40
9. Csehi András 14    
10 Jakab Pál 13 35. Józan István 14
11.Juhász Istvánné 41 36. Garay István 27
12. Jobbágy György 15 37. Garay Ferenc 40
13. Bábel Mihály 14 38. Varga János 26
14. Kerekes László 41 39. Kerekes Sándor 43
15. Kozma Péter 28 40. Balogh Lajos 14
16. Tót András 26 41. Kiss Ferenc 42
17. M. Nagy István 26 42. Juhász Imre 55
18. Seregély Ferenc 40 43. Nagy Gergely 39
19 Snmníii Péter 13 44. Mocsári Gábor 27
20. Jobbágy Pálné 27 45. Tüske Mihály 13
21. Vég János 16 46. Takács Pálné 13
22. Horváth János 29 47. Nyaradi Jánosné 26
23. I. Seregély János 26 48. Kiss István Pál 27
24. Somogyi János 27 összesen 1319
25. Marczi Nagy Péter 27
26. I. Horváth Pál 14 Haszontalan földek 183

Megjegyzés: A nevek után álló számok a teljes földmennyiséget jelentik holdakban. A holdszámot minden esetben kikerekítettük. Magában foglalja a belsőséget, a szántót, kaszálót, a hasznavehetetlen röldek nélkül. A tagositó gazdák viszonylag sok ilyen jellegű földet kaptak. A tagositó telkes gazdák kendereseik illetményét és legelő járandóságuk nagyobb részét kaszálókban kikapták. A tagosok részére közösben hagyott legelő 86 hold.

Nem tagositó gazdák

Hold Hold
1. Molnár Jánosné 31 5. Szabó Pál János 21
2. Horváth Mihály 31 6. Takács István 31
3. Horváth Györgyin; 21 7. Kardos János 32
4. Korcz János 20 8. Korcz Andrásné 21
  Hold Hold
9. Garay István 20 66. Cseri János 30
10. Kozma György 21 67. Fejszés Ferenc 20
11. Vella Gábor 41 68. Fejszés István 10
12. Kis Tamás János 10 69. Horváth Pál 21
13. Ludas Nagy Pál 40 70. M. Nagy János 32
14. Zuzsa Kis János 11 71. Kozma Sándor 30
15. Morvai János 30 72. Ö. Lukácsi János 43
16.I . Bálint Ferenc János 21 73. Jakab Ferencné 10
17. Bálint Ferenc István 11 74. Rizás Borbély János 11
18. Kránicz Jánosné 21 75. Seregély István 11
19. Bálint Ádám 20 76. Benedek Mátyás 11
29. Bugyi István 11 77. Ludányi István 11
21. Bereczky Józsefné 22 78. Nyáradi árvák 33
22. Izsák János 22 79. Márton István 21
23. Babusa János 21 80. Rizai Borbély Istvánné 10
24. Ölvedi János 10 81. Kiss György János 20
25. Kiss György István 10 82. Mészáros Mihály 20
26. Dudás Nagy Mihály 20 83. Ácsai Ferenc 21
27. Bereczki István 21 84. Ácsai Mátyás 31
28. Szlovicsák Miklós 21 85. ö. Seregély János 20
29. Surányi István 15 86. Jobbágy Péter és István 32
30. Surányi Pál 44 87. Kiss Péter 20
31. Surányi Mihály 12 88. Jobbágy Pál 10
32. Deák Mátyás 11 89. Jobbágy György 20
33. Berki József 10 90. Jakab Ferenc 10
34. Gazda Nagy Pál 20 91. Csabai Nagy István 20
35. Gazda Nagy Albert 10 92. Márton János 10
36. Surányi János 11 93. ö. Juhász Ferenc 30
37. Csap Sándor 10 94. Kozma János 10
38. Vig László 32 95. Juhász Jánosné 22
39. Kránicz Istvánné 10 96. Jobbágy Ferenc 10
40. Lukácsi Sándor 39 97. Jobbágy István 21
41. Vig István Mihály 41 98. Jobbágy János 31
42. Tüske Pálné 20 99. Földi Istvánné 40
43. Garay János 10 100. Szarka István 21
44. Molnár Pál 10 101. Tót György 21
45. Nagy András 11 102. Sáfrány Ferenc 11
46. Nagy Mihály 11 103. Kerekes János 20
47. Nagy János 10 104. Kerekes István 20
48. Pelsőczi János 21 105. Juhász Mihály 63
49. Lukácsi János 10 106. Kozma István árvái 11
50. Vig József Mihály 43 107. Kss István Pál 40
51. Vig Mihály né 20 108. Seregély Pál 21
52. Marosi Pál 10 109. Juhász Nagy János 21
53. Varga István 20 110. Nyáradi István 20
54. Molnár István 10 111. Polyák Péter 20
55. Kránicz Istvánné 21 112. Gyükér Ferencné 20
56. Szeleczky János 10 113. Krizsa István 10
57. Józan István 10 114. Fejszés János 10
58. Madács János árvái 10 115. Fejszés Sándor 10
59. M. Nagy Pál 20 116. Ladányi József 10
60. Klinóczky András 10 117. ifj. Krizsa István 20
61. Jakab Istvánné 10 118. Kerekes Péterné 41
62. Juhász Péter 10 119. Juhász Sándorné 44
63. Jakab Imréné 10 120. Somodi István 11
64. Garay Pál 10 121. Szlovicsák Pál 43
65. M. Nagy István 21 122. M. Borbély István 12
       
       
  Hold   Hold
123. Galambos János 40 149. Pelsőczi Mihály 20
124. borbély Mihály 20 150. Ö. Surányi János 56
125. Józan István 22 151. Borbély István árvái 20
126. Varga Sándor 10 152. Varga István 10
127. Kapcsos János 11 153. Deák György né 10
128. Borbély Péter 20 154. Tüske Pál 10
129. Kerekes János esküdt 52 155. Varga János 10
130. Tóth István 20 156. Szlovicsák György 20
131. Kerekes Istváuné 10 157. Kránicz Imre 10
132. Cseri Pétemé 31 158. Csap János 10
133. Bálint Istvánné 10 159. Lovas István 10
134. Kiss József 10 160. Surányi Ferenc 15
135. Kozma Pál 11 161. Jakab Ferenc János 10
136. Bálint István 10 162. ifj. Kránicz István 10
137. Kapcsos Mihály 10 163. Pelsőczi József 10
138. Ladányi Péter 10 164. Lovas János 10
139. Jakab István 10 165. Bugyi József 10
140. Ludas Nagy János 11 166. Szeleczki Ferenc 10
141. Polyák János 10
142. Mészáros László 20 összesen: 3136 hold
143. Bálint Péter 20 Hasznavehetetlen 79 hold
144. Kiss László 20
145. Szabó György 10 Nem tagosítható gazdák
146. Mocsári Mihály 10 legelője 1212 hold
147. Györgyönits István 10 Hasznavehetetlen gazdák
148. Kránicz István 10 legelője 188 hold
       
       
III. Házas zsellérek
Hold Hold
1. Bere István 2 29. Korcz János 2
2. Molnár Istvánné 2 30. Sramek Mihály 2
3. Mocsári Gábor 3 31. Kovács István 2
4. Kránicz Ádám István 5 32. Vörös Mártonné 2
5. Kránicz Ádám István 33. Tüske Mihály 2
6. F. Seregély Ferenc 34. Kránicz János 2
7. Zuza Kiss József 2 35. Fekete Krizsa Ferenc 2
8. Zuza Kiss János 2 36. Ladányi István 2
9. Varga Józsefné 2 37. Ölvedi Mihályné 2
10. Sándor István 2 38. Dencsik Imre 2
11. Bábel János 2 39. Ludas Nagy Istvánné 3
12. D. Nagy Péter 2 40. Varró György 2
13. Demcsik Pál 2 41. Varró János 2
14. Sztanyek János 2 42. Szabó János és István 2
15. Pokker József 2 43. Juhász András 2
16. Bálint István 2 44. Józan György 4
1 7. Sütő János 2 45. Gazda Nagy István 2
18. Petrányi Ferencz 2 46. Vig László 2
19. Bviczák István 2 47. Szeleczki János 2
20. Kurta József 2 48. Szántó János 2
21. ifj. Kovács Lászlu 2 49. Farkas György és
22. Szmolniczki János 2 Deák Mihály 2
23. Haluska János 2 50. Sárközi Istvánné 2
24. Petrányi János 2 51. Marosi János 2
25. Varró István 2 52. Marosi János 2
26. Csermák Imre 2 53. Kovács László 2
27. Vella Imre 2 54. Kránicz István János 2
28. Joó András 2 55. Szatmári János 2
   
   
Hold Hold
56. Zubor József 2 113. Sztancsik György 2
57. Stenger Mihály 2 114. Ácsai István 3
58. Liptai Sándor 2 115. Keresztes András 2
59. Marosi Pál 2 116. Tar János 2
60. Megyes István 2 117. Ácsai János 4
61. Csermák János 2 118. Ácsai János és Péter
62. Varga Péter 2 119. Kiss András, István 2
63. B. Nagy János 2 120. Jakab Péter István 2
64. Pósta Megyes Ferenc 2 121. Surányi János ö. 2
65. Szeleczki János 2 122. Kozma János 2
66. Szeleczki János 1 123. Csehi Péterné 3
67. Tüske Sándor 2 124. Farkas István 4
68. Kappan János 2 125. Farkas István
69. Csizmadia Kis János 2 126. Jobbágy Imre 2
70. Garai János 2 127. Zöme Mihály 2
71. Jakab Péter 2 128. Kozma István 2
72. Horváth László 2 129. Krizsa Pál 2
73. Gulyás Mihály 2 130. Krizsa Péter 2
74. Garai Pál 2 131. Seregély Péter 2
75. Szabó Sándor 2 132. Vig János tagosító gazdánál kap
76. Farnadi Anna 2 133. Seregély László 3
77. Daróczi István 2 134. Horváth János tagosító gazdánál kap
78. Szarka György 2 135. Szegedi Tót József 2
79. Körösi Sándor 2 136. Szabó András és Krizsa István
80. Kozma János 2 137. Szabó Péter 2
81. Tatár Jánosné 4 138. Kiss Péter 2
82. Borbély Jánosné 2 139. Szarka János 2
83. Bálint János 2 140. Szlovicsák Pál 2
84. Jakab András 2 141. Kozma Jánosné 2
85. Rab Szabó János 2 142. Tóth Ferenc és Soós 4
86. Bázler Erzsébet 2 143. Tóth Ferenc és Soós
87. Bálint József 2 144. Garai Péter 2
88. Ember György 2 145. Juhász László 2
89. Gál József 2 146. Rakovecz Antal 2
90. Kerekes Istvánné 2 147. Morvái János 2
91.SuránPál 2 148. Ö. Juhász János 2
92. Csermák Imre 2 149. ifj. Krizsa Ferenc 2
93. Kiss András 2 150. Csehi András 2
94. Császár Mátyás 6 151. Kozma Ferenc 2
95. Császár Mátyás 152. Kanász Juhász János 2
96. Garai János 153. Rizai Borbély István 2
97. Jánosi János 154. Szarka István 2
98. Tót István 155. Józan Péter 2
99. Jobbágy István 156. Kovács István és 2
100. Ö. Seregély János Szabó Samu
101. Sáfrán Mihály 157. Bálint István 2
102. Kiss István János 158. Ludas Nagy János 2
103. Jakab János István 159. Szarka Pál 2
104. Kozma István 160. Mocsári János 2
105. Bálint Gábor 161. Lukácsi Ferencné 2
106. Balázs János 162. Györgyövics István 2
107. Balázs János 163. Varga István 2
108. Muzsikus Horvát János 164. Rafai László 2
109. Seregély Gábor 165. Bálint András 2
110. Borbély Ferenc János 166. Györgyövics János
111. Pelsőczi Istvánné 167. Kancsár János 1
112. Márton Pál 168. Varga János 2
       
       
Hold Hold
169 Zubka József 2 41. Szarka István 0,1
170. Ö. Lukacsi János 2 42. Jakab György Pál 0,2
171. Gál András 2 43. Jakab Péter 0,6
172. Juhász Józset 3 44. Sáfrán Péter 1
173. Kiss István 2 45. Acsai János
174. Somodi János 2 István Gábor 0,8
175. Pásztor Dávid 2 46. Tar András 0,1
176. Nagy János és Iván M. 2 47. Szabó János és Mihály 0,8
177. Nagy Mihály 2 48. Bábel András 0,3
178. Polják József 2 49. Nagy Sándor 0,2
179. Ludányi András 2 50. Juhász Pál 0,1
51. Zupka Sándor 0,2
Összesen 363 hold 52. Ö. Kerekes János 0,03
Zsellérek kozos legelője 56 hold 53. Józan Gergely 54. Gyükér Istvánné 55. Kerekes János 1 3 0,8
Házatlan zsellérek 56. Kerekes Imre 0,04
1. Vörös Istvánné 2 57. Kecskés György 0,01
2. Bandi Nagy István 2 58. Józan István 0,04
3. Szabó János 0,6 59. Csap Jánosné 0,3
4. Korc István 0,6 60. Krizsa István 0,6
5. Krizsa István 1 61. Jakab János Ferenc 0,2
6. Bálint János 0,4 62. Seregély Ferenc 3
7. Kerekes László 0,1 63. ifj. Kovács János 1
8. Krizsa János 0,3 64. Sándor János 0,8
9. Tóth József 0,2 65. Kovács István 0,8
10. ÖlvediPál 0,1 66. Kovács András és
11. Krizsa Jánus 0,1 Ruszka Pál 0,5
12. Bai Sándor 0,1. 67. Morvai József 0,8
13. Bódis János 0,1 68. Lukácsi István 2
14. Kranicz Józsei 0,5 69. Zuza Kiss Istvánné 0,6
15. Megyés Ádám 0,3 70. Benedek Ferenc 0,3
16. Drozgyik István 1 71. Szmolniczki János 1
17. Megyés János 0,2 72. Györgyövits István 0,5
18. Posta Mihály 0,3 73. Angyal János 0,5
19. Czányik Ferenc 0,3 74. Kiss György István 0,4
20. ifj. Garai Ferenc 0,2 75. Kiss András 0,5
21 Z.Kiss István 0,2 76. Szeleczki János 0,1
22. Deák Mmály 0,1 77. Krizsa János 0,6
23. Molnár Péteme 0,5 78. Tüske István 0,5
24. Imre István 0,8 79. Fejszés Ferenc
25. Dobi Lajos 0,3 80. Dobi József né 0,6
26. VigPálné 0,3 81. Soós János 0,2
27. Seregély lstvaniic 0,1 82. Csermák Pál 0,1
28. Jakab István 0,4 83. Dér István 0,1
29. Juhász Mihály 1 84. Györgyövics János 0,01
30. Jobbágy Sándui 0,1 85. Gulyás Mihály 0,2
31. Józan János 0,03 86. Iván Mihály 0,1
32. Andrási Sándor 0,3 87. Jakab István 0,1
33. Molnár József 0,4 88. Joó József 0,1
34. Kiss Jakab János 0,1 89. Józan Andrásné 0,2
35. Kiss György János 2 90. Juhász Mátyás 0,2
36. Korcz István 0,2 91. Kozma István 0,01
37. Dobi János 0,3 92. Kozma Sándor 0,1
38. Jakab János 0,1 93. Krizsa Pál 0,1
39. Polyák Péter 0,8 94. Márton István 0,1
40. Ácsai Sándor 0,2 95. Minaszter Pál 0,1
       
       

 

Hold Hold
96. Molnár János 0,1 107. ifj. Juhász János 0,1
97. Molnár József 0,3 108. ifj. Kozma János 0,1
98. Molnár Mihály 0,1 Összesen:
99. Molnár Pál 0,06 48 hold
100. Petrányi István 0,1 Ezenkívül a község birtoka 319 hold
101. Rizai Pál 0,1 faiskola és vályogvető 7 hold
102. Szára Pál 0,03 templom és temető 9 hold
103. Zupka Sándor 0,1 szabadosok birtoka 289 hold
104. Szűcs György 0,1 (jegyző, tanítók, lelkészek, harangozók)
105. Sztanyek János 0,1  
106. Bandi Nagy János 0,2 Összesen kiadott úrbéri birtok: 6834 hold és 594 hold hasznavehetetlen föld.

A föld a szaporodó népességnek kevés volt. Alsónémedi lakossága a századordulóig egyenletesen szaporodott. A következő félévszázadban az anyaközség mérsékeltebben Gyál és Pakony pedig a főváros vonzása következtében rohamosan gyarapodott. Szemlé­letesen mutatják ezt a tendenciát az állami népszámlálások eredményei:

XVI. táblázat Alsónémedi népessége az állami népszámlálások alapján . 159
1869 - 1941
Gyál 140 fő Felsőpakony Összesen
1850 2425 fő 2687 fő
1857 + (Soroksárhoz tart.) 2775 fő
1869 2597 fő 307 fő 3076 fő
1880 2782 fő 329 fő 3296 fő
1890 2992 fő 353 fő 3544 fő
1900 3537 fő 418 fő 4190 fő
1910 3555 fő 669 fő 4516 fő
1920 3683 fő 777 fő 4721 fő
1930 3804 fő 1217 fő 5537 fő
1941 4554 fő 3515 fő 8726 fő

Az adatok 1900-1941 között a mindenkori külterületi feldolgozások alapján, 1869-1890 között a legutolsó külterületi arány alapján kiszámítva közöltettek. Gyál 1945-ben alakult Alsónémediből, Felsőpakony 1947-ben vált ki Gyál községből.

Már az 1865. év elején a közös legelőt és a zsellérek legelőjét felosztani kívánták, ami ez év július hónapjában meg is történt. 160 A földéhség leküzdésére az alsónémedi gazdák megvették a Sári község határában fekvő Mánytelek pusztát (1870 és 1882 között).

A gazdák 20-30, sőt 50 holdas tagokat is vásároltak, az egyik Garay 100 holdat vett meg. A parcellázó bank az adásvételi szerződésekben kikötötte a gazdák közös felelősségét a hátralevő részletek megfizetéséért. A némediek viszonylag olcsón jutottak a földhöz, ezért közülük sokan erejükön felül vásároltak földet. A részletekkel sokan elmaradtak és emiatt a jól fizető gazdákat is végrehajtották. Az egész kedvezőnek ígérkező vállalkozás kudarcba fulladt, minden vásárolt föld elveszett és a nyertes a bank maradt. 161

5. kép. Alsónémedi és környéke 1886-ban

A mányteleki sikertelenség hosszú időre elvette a némediek kedvét hasonló föld­szerzésektől. Mégis a második világháború előtt belevágtak egy újabb pusztavételbe. Gróf Berchtold parcellázta Ráda-pusztát, ezt is némedi parasztok vették meg. A parcellázás lebonyolítása során az akkori bíró Somogyi Béla 100, a községi főjegyző Sztankovich László 120 hold földhöz jutott. 162 Nemesráda-pusztát Bugyi határában szintén némediek vették meg. Fáradhatatlan aktivitás és vállalkozó kedv jellemzi e korszak némedi gazdáit. A váci püspökség majorsági földjét 1876 körül 100 egyenlő részre osztva 12 évre vette bérbe valószínűleg 100 némedi gazda. 163 Később a bérlőtársaság lecsökkent 30-40 főre. Ezen felül bérletük volt Peszét-pusztán is

Némedi kihasználta a kapitalista rendszer minden fejlődési lehetőségét. Szorgalmukkal, takarékosságukkal kis tőkét szereztek, 1889-ben hitelszövetkezetet alapítottak, és a környező nagybirtokokat valósággal szétmálasztották. Ez a fejlődés azonban nem minden rétegre hatott egyformán. A gazdag telkes gazdák vagyona egyre csak nőtt, ennek révén valami csekélyke előny háramlott a némedi szegénységre is, ami főleg abban jelentkezett, hogy Némedin ritka volt a mezőgazdasági munkanélküliség. „Napszámosban nincs bőség" állapította meg a korszak megyei monográfiájának írója, Galgóczy Károly. 164 A szegények tömegesen földhöz nem jutottak, hiszen kis jövedelmük alig volt elég családjuk fenntartásához.

6. kép. Az önkéntes tűzoltóegyesület tagjai 1894-ben

A bizonytalan közegészségügyi és közbiztonsági viszonyok a gazdagokat és szegényeket egyként sújtották. Egy-egy természeti csapás az összes reményeket hosszú időre letarolta. Az 1885. évben nagy tűzvész pusztított Némedin, a község nagy része leégett. A tűzveszély leküzdésére csak 8 év múlva alakult egy önkéntes tűzoltótestület. Az alakuló ünnepség 1893. április 10-én volt, 36 közreműködő taggal kezdte meg működését, a tagok közül 31-et a község szerelt fel. 165

A puszták községhez csatolása csak a Bach-korszakban indult meg, ekkor csatolják Némedihez Felső Pakony-pusztát és Felsőrádát. Gyál-puszta ekkor még Soroksárhoz tartozott. 166 A község 1868. február 24-én négy országos vásár tartására kapott szabadal­mat és ezzel a mezővárosok sorába lépett. (A vásárok ideje a következő volt: mindig annak a hétnek vasárnapján és hétfőjén tarthattak vásárt, amelyre április 2., július 4., szeptember 2. és december 3. esett.) 167 A község mezővárosi volta nem maradt meg sokáig. Már 1872-ben az új községi törvény értelmében dönteni kellett a községnek, hogy nagyközséggé vagy várossá akar alakulni. Alsónémedi természetesen a kisebb fenntartási költségeket igénylő községi formát választotta. Ekkor választották meg Sztankovics Jánost községi főjegyzőnek, aki állását 1873. január 2-án el is foglalta és 32 évig egyfolytában töltötte be tisztét. Sztankovics élénk szerepet vitt a község társadalmi életében.

7. kép. Alsónémedi és környéke 1898-ban (Részlet a Kereskedelemügyi Minisztérium 1898-ban kiadott térképéről.)

Ő alakította meg a községi hitelszövetkezetet 1889. szeptember 22-én, ennek tovább mint 10 évig elnöke is volt. ő töltötte be az 1891-ben alakult olvasókör elnöki tisztét, ő volt a tűzoltótestület első elnöke és ugyancsak elnöke lett az 1902-ben megszervezett dalárdának is. 168 Jellemző, hogy társadalmi tevékenysége működésének második felébe esett, nyilván ennyi időre volt szüksége, hogy a némediek bizalmát elnyerje.

A község fejlődésére jótékony hatással volt a makadám útnak az 1909. évben történt bevezetése, sőt az 1910-ben szóba jött telefon bevezetése is. 169 A község további fejlődését az első világháború kitörése megakasztotta.

A polgári forradalom és a Tanácsköztársaság 1918-1919

A háború alatt hozott áldozatok a lakosság nagy részét kimerítették. A frontról visszatért katonák 1918. december 2-án egy korcsmai mulatozás után a háború alatt meggazdagodott kereskedők és nagygazdák ellen fordultak. Megrohanták a boltokat, az árut szétszórták. Különösen azokat gyűlölték, akik valamilyen ürüggyel a katonai szolgálat alól kivonták magukat. December 3-án a helyszínre érkezett budapesti nemzetőrség egy szakasza Szántó főhadnagy parancsnoksága alatt.

8. kép. A községi hitelszövetkezet vezetősége a századforduló tájékán

A nemzetőrök tüzet nyitottak az összegyülekezett tömegre, sebesülésük következtében 4-en meghaltak (az anyakönyv kilenc erőszakos halálesetet jegyzett fel: Szlovicsák János 17 éves, Molnár Miklós 21 éves, ők de. 9 órakor haltak meg, valószínűleg a sortűz következtében, délután 3 órai halállal Szabó János 41 éves földmíves, Kozma János 34 éves földmíves, Sütő József 45 éves hentessegéd, Korcz János 46 éves földmíves és Bicsák Péter 20 éves földmíves halálesete van az anyakönyvbe bejegyezve. 170 Az utóbbiakat helyi közlés alapján a templom falánál végezték ki. Délután 1/4 4 órakor halt meg Szamek Pálné, valószínűleg a délelőtt kapott haslövés következtében és este 7 órakor Bálint Miklós 14 éves tanuló, aki comblövés következtében vérzett el. Ez a sajnálatos esemény hosszú időkre keverte fel a község nyugalmát.

Az őszi zendülés után nehezen nyugodott meg a község. A társadalmi feszültség erősen hatott. Nyilván erre a nagy társadalmi nyomásra a képviselőtestület 1919 január 22-én bizottságot küldött ki az öt holdnál kevesebb földdel rendelkező leszerelt katonák összeírására. 171 Hogy ennél több történt volna, arról a szűkszavú források nem tájékoztatnak.

A magyar proletárdiktatúra kikiáltása után az első lényeges változás a helyi önkormányzat vonalán történt. Az osztályérdeket képviselő képviselőtestület helyébe ötven tagú tanácsot választottak. Ebből természetesen kimaradtak a „virilisták", helyettük képviseletet nyertek a „vagyontalan földmívesek" (13 fő), a szegényparasztok 1-2500 koronáig terjedő ingó és ingatlan vagyonnal; 11 fő, helyet foglalt a tanácsban 10 közép­paraszt (2800-5500 koronás vagyonnal), de még 5 módosabb gazda is, 5 iparos és ipari munkás, 2 tanító, 1 jegyző, két útkaparó és 1 kereskedő. 172 Különösen figyelemre méltó Kubányi István községi vezetőjegyző magatartása, aki „a proletárokkal szövetkezve a gazdaközösség ellen foglalt állást." 173 Az alsódabasi járási munkástanácsnál Csontos László és Horváth Miklós kiküldöttek képviselték a község érdekeit. 174 A tanácsválasztás egyébként „szabályszerűen folyt le, a szervezkedés mintaszerű. Jó szervezett erők a vezetők," állapította meg Gerényi András, akit a Belügyi Népbiztosság a választás ellenőrzésére küldött ki. 175 Részletesebb adatokat Alsónémedi e korszakára vonatkozóan eddig nem sikerült felderítenünk

A proletárdiktatúrát követő fehér terror Alsónémedire is ránehezedett. Kubányi jegyzővel az élen összesen 23 alsónémedi polgárt tartóztattak le. Az alsódabasi főszolgabíró jelentése szerint a legtöbbjét csak azért fogták el, mert veszélyes agitátornak minősítették. Sokat csak ennek gyanúja miatt, vagy csupán azért, mert kommunisták rokonai voltak.

Alsónémedi letartóztatott kommunistáinak névjegyzéke

Folyó-szám Név Kommunista uralom alatt folytatott foglalkozása Állása Mely cselekmény miatt lett letartóztatva?
1. Kubányi István közs. jegyző közs. jegyző A kommunizmus vezetése
2. Lukács József szoc. dem. párt vezetője adóügyi ellenőr veszélyes agitátor
3. Horváth Mátyás munkástanács tagja földmíves mint a munkástanács
4. Bai István munkástanács tagja földmíves tagja mint a munkástanács tagja
5. Balló Pál munkástanács tagja földmíves mint a munkástanács tagja
6. Bálint István munkástanács tagja föld míves mint a munkástanács tagja
7. Kozma Mihály munkástanács tagja föld míves mint a munkástanács tagja
8. Nagy Ferenc községi direktórium tagja földmíves direktóriumi tagság
9. Csontos László megyei direktórium tagja lakatos direktóriumi tagság
10. Bálint János községi munkástanács tagja cipész mint a munkástanács tagja
11. Rencsári István községi munkástanács tagja asztalos mint a munkástanács tagja
12. Csontos Béla _ lakatos veszélyes agitátor
13. Bcnes Károly - szíjgyártó veszélyes agitátor
14. Lukács Pál - szíjgyártó veszélyes agitátor
15. Cseri Mátyás - föld míves veszélyes agitátor
16. Eisler István - gazdász veszélyes agitátor
17. Lővy Miksa - kereskedő veszélyes agitátor
18. Löbl Ármin - kereskedő veszélyes agitátor
19. Benes Károlyné - szíjgyártó neje veszélyes agitátor
20. Weisz József - pók Varga Jenő népbiztos testvére
21. Weisz Józsefné - pék neje Varga Jenő népbiztos sógornője
22. Weisz Gyula - pék Varga Jenő népbiztos unokája
23. Weisz Gábor   pék Varga Jenő népbiztos unokája
Összesen 23 fő.

A Tanácsköztársaság korszaka mégsem múlt el nyomtalanul. Árnyéka ránehezedett a következő korszakra, ennek hatására csináltak földreformot és nagy általánosságban felrázta a társadalom szociális lelkiismeretét. A következő korszak szociális intézkedései mögött állandóan, láthatatlanul bár, de ott volt a kizsákmányolók számára mint fenyegető tényező, az elnyomottak számára pedig mint egyszer megvalósuló ígéret.

A két világháború között 1919-1944

A Tanácsköztársaság bukása után kibontakozó antiszemitizmus hatása alatt még 1920. február 5-én a képviselőtestület határozatot hoz a „zsidónak" minősített lapok (Az Est, Népszava, Világ és Pesti Napló) a község területéről való kitiltása ügyében. A határozatot mind a kormány, mind a fővezérség tudomására hozták. 177 Kubányi jegyzőt még a faluban sem kívánják megtűrni, mert a község nyugalmát újból felzavarhatná". 178 Végül is 1923. május 3-án kéri a képviselőtestület az alispánt, hogy tekintsen el a fegyelmitől és fogadtassék el a nyugdíj iránti kérelme. 179 Engesztelhetetlen volt a képviselőtestület „a Károlyi forradalom alatt kivégzett szerencsétlen egyének hozzátartozóival" szemben is. A képviselőtestület nem látja célravezetőnek, hogy részükre a község területén gyűjtés eszközöltessék, mert úgy véli, hogy ezáltal csak az ellenséges hangulat tüzeltetnék fel még jobban," nem tiltakozott viszont a megyei gyűjtés ellen. 180

Az ellenforradalmi rendszernek meg kellett birkóznia a megnyilvánuló földéhséggel. A kérdést házhelykiosztással és földreformmal kívánták megoldani. E célból a községben házhelyrendező bizottságot szerveztek. A hosszan elhúzódó munkálatok az érdekeltek türelmetlenségét váltotta ki. 181 Végül is 1921. július 9-én a képviselőtestület 1123 fő igényjogosultságát állapította meg a házhelyekre vonatkozóan. 182 Ezenfelül egyezség útján a váci püspöktől vettek még 120 házhelyet. 183 Bugyi község határában a Bugyi út mentén több mind ezer holdat kaptak az alsónémedi igénylők. Gr. Károlyi László gyálpusztai birtokából a földreform során 600 hold föld osztatott ki az alsónémedi földigénylők között. 184 Végeredményben a község az ún. Nagyatádi-féle földreform során kapott ezerötszáz kat. hold földingatlant és háromszáz hold legelőt. 185 Alsónémedi a földreform során előnyösebb helyzetbe került. Az országos átlag ennél sokkal gyengébb volt s mivel a földreform nem járt együtt a társadalom szerkezetének megváltozásával, ezért hatása Alsónémedire vonatkozóan is csak korlátozottan fejtette ki üdvös hatását.

A község gazdasági fellendülését azonban nemcsak a nagybirtokok szorító ölelése akadályozta meg, hanem a maradiság, az újtól és a fejlődéstől való irtózás is. Igaz ugyan, hogy az utak építésében a képviselőtestület a község érdekeit képviseli. Elveti a nagybirtokosok érdekében álló Babád-Bugyi út tervét és helyette megépítik a Némedi-Bugyi utat. Ugyanígy magára vállalta a község a Soroksárpéteriről Gyálpusztáig kiépítendő körösi út építési költségeit. 186 Ugyanekkor, de még később sem hajlandó vállalni a községen keresztülhaladó műút portalanítását, pedig az elhaltak 15%-a ekkor tüdőbajban pusztult el. Mégis a nem Főúton lakó képviselőtestületi tagok leszavazták az indítványt, ezzel a megokolással: „Eddig is megvolt a község anélkül, ezután is meglehet. ,,187 Még korábban 1924-ben elvetik a villanyvilágítás bevezetését is, 188 és ugyanakkor nem járulnak hozza a tervezett kisvasút építéséhez sem.

A némediek helyzetét könnyítette az a körülmény, hogy a váci püspök itteni birtokát egy kisgazdákból álló társaság bérelte. A bérlet rendszerint hat-tizenkét évre szólt, lényegében évtizedekig tartott. A háború után „legnagyobb részben egy-két holddal rendelkező egyének bérlik, akiknek ez tehát létfenntartást és megélhetést jelentett. A bérlők az országos földbirtokrendezési eljárás során ugyanazon ingatlanból egy-két holdas juttatásban is részesültek, mint igénylők. 189 A püspöki földek bérlete nagy jövedelmet jelentett a község lakóinak. Amikor a püspökség egy alkalommal más bérlő kezére kívánta juttatni a földet, élénken tiltakoztak ellene, mert a községre nézve hátrányos és „nagy anyagi veszteséget jelent" a bérletből való kirekesztés, sőt kérik, a Közigazgatási Bizottság Gazdasági Albizottságát, hogy a szerződés jóváhagyását tagadja meg. A püspökségnek ez a kísérlete azért született meg, 190 mert a bérlőtársaság tagjai a kért magasabb haszonbért megfizetni nem tudták. A gazdáknak ez a fizetésképtelensége más bérletek esetében is megnyilvánult. A községi nagyrét 155 bérlőjének haszonbértartozását illetően a haszonbért a hátralevő időre 30%-kal kellett leszállítani, „mivel a bérlők kisemberek, kiknek anyagi tönkremenetelétől lehet tartani." 191

A gazdasági válság évei Némediben is erősen éreztették hatásukat. A parasztok még rendes köztartozásaikat sem bírták megfizetni. A községi pénztár üres, semmiféle bevétel nincs, az adóhátralékosok sem dobszóra, sem személyes behívásra, sem írásbeli figyelmez­ tetésre tartozásaikat kiegyenlíteni nem tudták. 192

A községi számadások igen jól szemléltetik a gazdasági válság katasztrofális hatását. Ö sszehasonlításképpen bemutatunk egy zárszámadást (1928-ból) és két költségvetést a válság évéből (1932) és 1935-ből.

Alsónémedi község bevételei és kiadásai

1928 1932 1935
összes bevétel 82,322 pengő 54,389 pengő 75,765 pengő
összes kiadás 80,969 pengő 73,973 pengő 74,208 pengő
Maradvány _ 1,557 P.
Fedezetlen hiány 19,584 P. -

A mutatkozó költségvetési hiányt aztán 50%-os községi pótadó kivetésével egyenlítették ki. 193

A földbirtokreform minden korlátozottsága mellett hozzájárult a földtulajdon egészségesebb megoszlásához. Ez meg kedvezően éreztette hatását a termelés és különösen az állattenyésztés vonalán. Míg 1895-ben a szarvasmarha-állomány 1144 db volt, ez 1930-ra 1473 db-ra szökött fel, a lóállomány pedig 657 db-ról 809 db-ra, a sertések száma 818-ról 1314-re, a juhoké 144-ről 708-ra emelkedett. Ehhez a nagy állatállományhoz a községnek már külön állatorvosra volt szüksége. 194

A község területéhez ekkor két puszta tartozott: Gyál és Felsőpakony. Mind a kettő vasút mellett feküdt és ezért Némedinél gyorsabb fejlődési lehetőségeik voltak. A két puszta igen alkalmas volt településre és ezért korán kezdték azokat betelepíteni. A szer­ vezett parcellázás különösen a harmincas években vett nagy lendületet.

A gazdasági válság a nagybirtokokat is megtápézta. A nagybirtokosok parcellázással akarták szanálni magukat, egymás után kérték a parcellázási engedélyeket. Gyálon gr. Károlyi László 1932-ben újból 334 kat. holdat kíván parcellázni, bár eddig is kb. 00 ember telepedett le Gyálon. 195 Még az 1931. évben a képviselőtestület hozzájárul a dr. Dőry Ferenc-féle és a Jálics Kálmán-féle gyál-pusztai parcellázáshoz. 196 Dr. Dégenfeld-Schomburg Ottó felsőpakonyi-pusztán 150 holdat kíván 810 házhelyre parcelláztatni. 197 A házhelyek általában 150 négyszögölesek. A képviselőtestület a háromféle parcellázást már 1931. október 28-án tartott ülésén összevonandónak javasolta és ennek megtörténte után ezen területekből „mintegy 5000 holddal egy különálló község létesítessék lehetőleg gyál-pusztai központtal." 198 Felsőpakony-pusztán egyébként a Magyar Földhitelintézet is parcelláztatott. 199 A külsőtelepeknek alárendelt helyzete egészen önállósulásukig tartott. Csak 1928-ban járult hozzá a képviselőtestület ahhoz, hogy a Gyáltelepi lakosságot egy elöljáró és egy képviselőtestületi tag is képviselje a községi önkormányzatban. 200 A telepek kulturális helyzete siralmas volt. Gyálpusztán 1932-ben egy tanterem áll 170 tanköteles gyermek rendelkezésére 201 és ezért újabb tantermet kellett bérelni és megszervezni a harmadik tanítói állást. A gyál-pusztai Koplaló-telepen egy tanterein bérletét javasolták 30—35 tanköteles gyermek részére. Felsőpakony-pusztán 1930-ban már 69 tanköteles gyermek volt. 202 Végül is mind Gyálon, mind Felsőpakonyon két-két tanerős állami iskolát szerveztek, a személyi kiadásokat az állam viselte, a dologiakat a község. 203

Az előző lapok során láttuk, mekkora jelentősége volt a községi autonómiának, önkormányzatnak, amelyet a községi képviselőtestület gyakorolt. A képviselőtestület Alsónémedin 40 főből állott, akik között 20 virilis és 20 választott volt. A virilisták az általuk fizetett adó nagysága szerint kerültek a képviselőtestületbe, a választottakat a felvégen az I. kerület választói, az alvégen a II. kerület választói küldték be. Mutatóban közöljük az 1928-as képviselőtestületi választás eredményeit.

Alsónémedi képviselőtestületének megalakulása. 204 1928. szeptember 13.

„Szánthó Pál járási főszolgabíró megállapította, hogy a legtöbb adót fizető képviselőtestületi tagok névjegyzéke szabályszerűen lett összeállítva - ennek alapján a legtöbb adót fizető képviselőtestületi tagok a következők:

R endes tagok:  
1. Gr. Károlyi László, megbízottja Madarovics Alfréd tiszttartó
2. Gr. Dégenfeld József megbízottja Matolcsy Károly tiszttartó
3. Váci r.k. püspökség megbízottja Bálint István (pusztabíró)
4. Jálics (Ferenc örököse) Kálmán gyáli birtokos
5. Alsónémedi Takarékpénztár Rt. Kertész Jenő
6. Dr. Hets Ödön, megbízottja ifj. Kiss Ló'rinc (gyáli birtokos)
7. Vargha Emil birtokos
8. özv. Farkas Istvánné, megbízottja Farkas József birtokos
9. Sisa Imre r.k. pap
10. Végh Antal gazda
11. Kovács József malomtulajdonos
12. G. Juhász István gazda
13. Juhász Béla hentes és gazda
14. Politzer István fűszerkereskedó'
15. Weisz József pékmester
16. Somogyi Béla gazda
17. Dénes István korcsmáros
18. Ladányi Béla gazda
19. Református egyház képviseletében dr. Jakos Lajos lelkész
20. Magyar Sándor r.k. kántor
Póttagok:  
21. id. Acsai Miklósné (gazda)
22. Löbl Ármin fakereskedő
23. Varjú Kálmánné gyáli szöllőbirtokos
24.  Bielitz Dezső fűszerkereskedő

Megjegyzés: A legtöbb adót fizető képviselőtestületi tagok az ún. virilisek vagy „virilisták" maguk helyett megbízottat is küldhettek el a képviselőtestület ülésére.

Alsónémedi képviselőtestületének választott tagjai
A képviselőtestületnek a 20 virilis tagján kívül volt 20 választott tagja is. Ebből tízet választott az I. kerület (a felvég) és tízet a II. kerület (az alvég). Egy-egy választásnál csak öt-öt hely ürült meg, a másik öt-öt az előző választás alapján a képviselőtestület tagja marad. A jelzett évi választásnál az alábbiak voltak a képviselőtestület választott tagjai:

Az előző választás alapján a képviselőtestület tagja marad tíz fő;

Az I. kerületből: Takács Gábor
  Szlovicsák Lajos
  Varró András
  Schreiber Tamás
  Zupka Béla
A II. kerületből: Garay Miklós
  Acsai Miklós
  Varga József
  Borbély Miklós
  Borbély László

A jelen választás során a képviselőtestület tagja lett tíz új tag és négy póttag. Ezek az alábbiak:

Az I. kerületből: id. Surányi Miklós rendes tag
  Szlovicsák József rendes tag
  id. Surányi Gábor rendes tag
  L. Nagy János rendes tag
  Végh Albert rendes tag
  Bálint Péter póttag
  Vörös István póttag
A II. kerületből: rendes tagok póttagok
  Jobbágy Gábor Szarka Menyhért
  Garay Zsigmond Ó Juhász István
  Kiss Menyhért  
  Juhász Sándor  
  B. Juhász István"  

A bírót az egész község választotta a főszolgabíró jelölése alapján. Az 1932. április 6-án tartott tisztújításon a főszolgabíró minden állásra három-három személyt jelölt. A bíróválasztáson pl. 945 választó szavazott le. Garay Miklós 504, B. Juhász István 440, és Kiss Ferenc egy szavazatot kapott. A választás eredményeképpen Garay Miklós lett a község bírája. Ugyanekkor törvénybíró lett Takács Gábor, pénztárnok K. Kiss Ferenc, közgyám Somogyi Péter. Rajtuk kívül volt még 14 elöljáró is.204 Régi szokás szerint (az 1790-es évek eleje óta) a bírót az egyik ciklusban a reformátusok, vagyis a II. kerület, a következő ciklusban pedig a katholikusok, vagyis az I. kerület adta. A törvénybíró pedig a bíróval ellenkező valláson volt. Ugyanígy a felvég (vagyis az I. kerület) választotta képviselőtestületi tagok mind katholikusok, az alvég választottjai pedig reformátusok voltak. A virilistáknál a vallási hovatartozás nem játszott szerepet ha megfelelő vagyonnal rendelkezett bármilyen vallású is volt, tagja lehetett a képviselőtestületnek, sőt még a faluban sem kellett laknia. Így tagja volt az alsónémedi képviselőtestületnek a váci püspök, a Károlyi és Dégenfeld grófok, akik maguk helyett megbízottat, képviselőt is küldhettek.206
Ha a képviselőtestület történetesen az alispánnak nem tetsző határozatot hozott, akkor azt a megyei kisgyűlés útján fel is oszlathatta. Ilyen eset fordult elő Endre László alispán idejében. A némediek azonban nem hagyták igazukat és a belügyminiszterhez folyamodtak, aki a képviselőtestület feloszlatásához nem járult hozzá.207 Nevezetesen arról volt szó, hogy Endre László Gyálon leventeotthon létesítésére kívánta a községet kötelezni. A képviselőtestület az alispáni kívánságot megtagadta, sőt ugyanitt orvosi lakást és rendelőt sem volt hajlandó építeni, tekintettel arra, hogy a község az önállósulás útján volt és nem akar a kiváló Gyai érdekében hosszúlejáratú kölcsönöket felvenni.
A meginduló második világháború a község lakóitól is sok áldozatot követelt, súlyos veszteségek érték a fronton harcoló katonákat. A fasizmus áldozatai lettek az elhurcolt községbeli zsidó polgárok nagyobb része (15 fő). A céltalanul elhúzódó háború a lakosság anyagi erőforrásait is kimerítette. A község a háború folyamán két ízben is kapott légitámadást, sőt 62 napon át hadszíntér volt. Részben hadi cselekmények, részben bombázás miatt életet vesztette 17 polgári személy is. A harminc elhurcolt személyből 15 nem tért vissza, 133 épület sérülést szenvedett.208 Súlyos szenvedések közben záródott le egy régi történelmi korszak és 1945 tavaszán Alsónémedi a magyar néppel együtt egy új korszak küszöbéhez ért el.



Lábjegyzetek:



1 OL Dl 7. Bártfai Szabó L. 1938. 2. okl. Wenzel G. 1860. 1. k. 26. (á. U. O.)
2 Reiszig E. 1900. 410. Dr. Kárffy ödön fordításában közlöm az oklevél részletet
3 Szentpétery I. 1930. 475.
4 Szabó 1.1966.47.
5 Uo. 138.
6 Gárdonyi A. 1936. 101.
7 Kubinyi A. 1972. 34.
8 Heckenast G. 1970. 45. Szántóra vonatkozóan 120. Tárnok vonatkozásában 125.
9 Wenzel G. 1860. á. U. O. VIII. k. 193.és Gárdonyi A. 1936.97.
10 Gárdonyi A. 1936. 101.
11 Bártfai Szabó L. 1938. 61. okl.
12 Gárdonyi A. 1936.166.
13 Uo.- 152.
14 Uo. 196-197.
15 Uo. 322-323.
16 Uo. 346-347.
17 Mályusz E. 1951. 5385. okl.
18 Belényessy M. 1954. 391-413.
19 Makkai L. 1958. 65.
20 Kubinyi K. 1972.38.
21 Gárdonyi A. 1936. 101. Az idézett oklevél Alsónémedi északkeleti részének határjárását tartalmazza. Felső Neueg község mellett említi Keresztelő Szent János egyházát, a nemesek erdejét, „melyben nagy fák vannak." Saág falut is, a hírnökök földjét „terram preconum suorum" továbbá Chychal Pál szállását.
22 Bártfai Szabó L. 1938. 196. és 226. oklevél Gyál szomszédait, ill. határjárását közli. Gyálon Szent György temploma állt; Tófű turjános rét lehetett. Valószínűleg azonos Farkas mocsárral.
23 Bártfai Szabó L. 1938. 397. oklevelében valójában Kohalmaere áll.
24 PmL. Processus terminati 1766. 31.
25 Gárdonyi A. 1936. 167-168. Az oklevél Tawarnuk (Tárnok) birtok határait írja le, szerepel
benne Pál hegye, Varsány község és Miklós földje.
26 Bártfai Szabó L. 1938. 1258. oklevele Ványi Tamás panaszát Pest megye II. Ulászló elé
terjeszti 1510-ben. Ványi földek: Kethewshalom. Thelek és Ragachyn, Haraszth, Nemeg és
Wan területén található „Zelesfolnaghrete, Sandorwara, Tharnokrethe és Petherethe."
27 Gárdonyi A. 1936. 346-347. Az oklevélben „Zoych" földje „Zulgagewri" föld és Toxun
mellett fekszik. A vizsgálatnál rádai nemesek is tanúskodtak.
28 Mályusz E. 1951. 6149. okl. Taksony és Haraszti határa 1399-ben a Dunáig húzódó Haraszti
erdőnél kezdődik, majd halad Velk Medes erdő felé, Ulknak nevezett Nyáras felé, 1270-ben
V. István oklevele említi a Haraszti erdőt a Duna mellett, „Naraswelg"-et és a királyi tár­
nokok földjét lásd Gárdonyi A. 1936. 116.
29 Balassa I.: Alsónémedi földrajzi nevei.
30 Bártfai Szabó I. 1933. 168. okl.
31 AO. II. k. 79.
32 Bártfai Szabó L. 1938. 196. okl.
33 AO. II. 620.
34 Bártfai Szabó L. 1938. 276. okl.
35 Uo. 277. okl. szerint Tyk Tamás.
36 Uo. 402. okl. A nemzetségnek Csanád megyében is volt birtoka, (Zenthkyral). Az oklevélben szereplő Banga Tornosteleki Péter fiához, Jaobhoz ment feleségül.
37 Uo. 357. és 389. okl. A birtok neve „Wayn".
38 Uo. 397. okl.
39 Uo. 427. okl
40 Uo. 431. okl.
41 PmL Processus terminati 1766. 31.
42 Mályusz E. 1951. 5385. okl. és Fejér 1834. X. 2. 819.
43 Mályusz E. 1951. 6149. okl.
44 Bártfai Szabó L. 1938. 780. okl.
45 Uo. 787. és 793. okl. Az első oklevél Pest megye, a második a váci káptalan vizsgálatát tartalmazza.
46 Uu. 886. okl. ésKubinyi A. 1972. 38.
47 Bánfai Szabó L. 1938. 1054. okl.
48 Uo. 1091. okl.
49 Uo. 1154. oki.Ű
50 Uo. 1226. okl.
51 Uo. 1258. okl.
52 Uo. 1380. okl.
53 Uo. 562. okl.
54 Uo. 558. okl.
55 Uo. 913. okl.
56 Uo. 998. okl.
57 Uo. 516. okl.
58 A váci püspök és a csanádi apát idézett szerződésében szerepel.
59 Nagy L. 1971.45.
60 Káldy-Nagy Gy. 1971. Pusztaként szerepel 230. Vány, 281. Ráda, 296. Szentmihály, 297. Csömör. Taksonyban 16 család volt, ebből öt Ványi nevet viselt.
61 Uo.
62 Báratfai Szabó L. 1938. 391., 392. és 408.
63 Káldy-Nagy Gy. 1977. Nemeg 119.
64 Káldy-Nagy Gy. 1971. 188. és 189.
65 Maksay F. 1959. 649. Ugyanez az urbárium eredetben PmL. Váci Püspökség Gazdasági Levéltára Decima I. fasc.-ban is megtalálható.
66 Káldy-Nagy Gy. 1977. A budai szandzsák adóösszeírásai 1546-1590. Történetstatisztikai feldolgozás, kézirat a Pest megyei Levéltár tulajdonában. A kéziratos anyag használatáért a szerzőnek köszönetemet fejezem ki.
67 Szabó I. 1969. 215-219. Szerinte a magyar jobbágyok egy része a XV-XVI. századok fordulója táján már öröklés után jutott a nevéhez, „a jobbágynevek gyakran megváltoztak még egy-egy közösségben azért, mert a jobbágy elhagyta faluját, mert új foglalkozásra ment, mert valami jellegzetes testi jegyet kapott." Ez a törvényszerűség a török hódoltság terüle-tére vonatkozóan az egész XVI. században érvényes volt.
68 Kubinyi A. 1972. 16. A szerző még a török előtti időkből is észlelte a somogyiak Pest városába való migrációját. Már 1453-ban Dunaharaszti szomszédai között említik Somogyi Lukács Dénest és Somogyi Albertet. Lásd Bártfai Szabó L. 1938. 780. okl.
69 A falunévből képzett családnevek nagyobbrészt Pest megyei községnevekből képződtek.
70 Káldy-Nagy Gy. 1977. Taksony 118. és Varsány 117. összeírása.
71 Maksay F. 1959. 649-650.
72 Káldy-Nagy Gy. kéziratos munkája. A teljes elemzést Káldy-Nagy feldolgozása alapján illesztettük be dolgozatunkba.
73 PmL V áci Püspökség Gazdasági Levéltára Decimalia I. fasc.
74 Takáts S. 1903. 531-536.
75 Petróci S. 1961.47.
76 PmL Proccssus terminati 1766. 31.
77 Alsónémedi Róm. Kat. Egyházközség Historia domusa másolata megvan a Református Gyülekezet irattárában.
78 Váci Püspöki Levéltár Liber II. Visitationum Con. 437.
79 Földváry L. 1898. 114., 122., 138. és 183.
80 TMTE 1863. 1. k.197.
81 Belitzky J. 1936. 120.
82 Földváry L. 1898: 209.
83 Uo. 278., 285.
84 BmL Dunapataj 1729. évi protocolluma.
85 PmL. ö. 12. Regestum Comitatuum Pesthiensis, Pilisiensis, et Albensis Sedis Solth iuxta novam connumerationem portarum institutam 1647.
86 Kosáry D. 1965. 16. A 78. lapon felsorolja a portakivetések levéltári lelőhelyeit. 1647-ben egy portára 4 jobbágyot, vagy 16 zsellért számítottak, a porta lényegében adóalapegység volt.
87 PmL Processus terminati 1766. 31.
88 Uo.
89 Belitzky J. 1936. 117.
90 Purjesz I. 1958. 193.
91 Hornyik J. 1862. III. k. 456.
92 Alsónémedi Róm. Kat. Egyházközség, Historia domus.
93 Belitzky J. 1936. 146-147.
94 Kosáry D. 1965. 16.
95 PmL Nemesi Közgyül. jkv. 1692. okt. 1. 342.
96 Uo. 348.
97 Uo. 1693. 385.
98 PmL Községi bélyegzőlenyomatok levéltári gyűjteménye. Alsónémedi.
99 PmL ö. 179. Pest megyei adószedő iratai. CP. II. 28.
100 OL UC.
101 Garay Zsigmond alsónémedi lakos családi iratai. Géczi Lajos alsónémedi parochus 1846-ban Garay Ferenc jobbágy kérésére és részére az egyház históriájából szóról szóra kimásolta a község történetére vonatkozó feljegyzéseket.
102 Belitzky J. 1936. 141-143.
103 PmL Pest megyei adószedő iratai 1699. CP. II. 2. 1701. CP. II. 30., 1703. CP. II. 39.
104 OL UC 634. Series conscriptionum praediorum 1701.
105 Belitzky J. 1936.135.
106 Uo. 138.
107 Lásd a tabellát!
108 Irházi A. 1935. 25.
109 Uo.
110 OL Rákóczi szabadságharc levéltára I. 2. 368.
111 PmL Rationes l704.
112 Irházi A. 1935.66.
113 Belitzky J. 1936. 146-147.
114 Uo.
115 PmL Nemesi Közgyűlés jkv. 708.
116 Belitzky J. 1936. 139.
117 Eszel. 1955.425.
118 Belitzky J. 1936. 147.
119 PmL Az 1714. évi adatok forrása ö. 427., az 1715. évié ö. 36., az 1716. évié ö. 59. 120 PmL IV. 1. Instantiae inutiles 1717. 3.
121 PmL IV. l.g. 1717. 7.
122 Földváry L. 1898. 1. 303-304.
123 Alsónémedi Róm. Kat. Egyházközség anyakönyvei.
125 PmL. 1728. évi országos (CP. I. 4.) és az 1728. évi megyei dikális összeírás (CP. II. 114.) adatainak összevonását kíséreltem meg különböző jobbágy kategóriák (egésztelkesek, féltelkesek, harmad telkesek és zsellérek) szerint.
126 PmL A kecskeméti járás falvainak 1730. évi dikális összeírása CP. II. 131.
127 PmL A kecskeméti járás falvainak dikális összeírásai 1701. CP. II. 30.; 1716. CP. II. 54.; 1728 CP. II. 114.; 1741. CP. II. 187.; 1744. CP. II. 195.; 1752. CP. II. 210.; 1771. CP. II.281
128 PmL Processus terminati 1766. 31.
129 OL Htt. t. Dep. Urb. Tab. Com. Pesth. Fassiones ad novem puncta Proc. Kecskemét, Alsónémedi 65-67. Közölte Wellman 1. 1967. 276.
130 Vesd össze Petróci 1965. 103. és 106.
131 Uo. 99.
132 PmL Processus terminati 1766. 31.
133 Welmann I. 1967. 276-278.
134 Az idézet az úrbéri kérdőpontokra adott alább idézett válaszokból való. A községnek egyébként 1760-ban 974, 1769-ben kb. 950 lakosa volt az egyházi összeírások szerint. Petróci S. 1957. 101.
135 Uo. 1782-ben az 1363 lakos közt 85 szolga találtatott.
136 PmL CC. IV. 3. Summarium popularis conscriptionis 1804-1843.
137 Az első magyarországi népszámlálás 1784-1787. Szerk. Danyi Dezső és Dávid Zoltán.
Budapest, 1960. 118-119.
138 PmL Felekezeti anyakönyvi másodpéldányok levéltári gyűjteménye Alsónémedi róm. kat. és református keresztelési és halálozási anyakönyvek a vonatkozó évekből.
139 PmL IV. 1. h) Alsónémedi urbariuma.
140 PmL IV. 165/a Alsónémedi úrbéri pere es Váci Püspökség Gazdasági Levéltára Alsónémedire vonatkozó iratkötegei.
141 Uo.
142 Alsónémedi Ref. Egyházközség iratai 1785. Az első prédikátor Szily Sámuel lett 1783-ban.
143 PmL IV. 3.a) Közgy. jkv. 1804. 299.
144 PmL IV. 3./a. Közgy. jkv. 1796.499.
145 PmL IV. 3/b. Közgy. ir. köt. I. 1803. 766.
146 Uo. 2366.
147 PmL IV. 3/b. Közgy. ir. Köt. IV. 1844. 6334.
148 Makkai L. 1958. 155.
149 PmL IV. 3/b. Közgy. ir. Köt. I. 1802. 1145. 150 Uo. 1819. 1228.
151 1 PmL IV. 3/b. Közgy. ir. Köt. XI. 1822. 607.
152 PmL IV. 3/b. Közgy. ir. Köt. I. 1845. 4812.
153 PmLIV. 101/b.
154 Galgóczy K. 1877. 1. k. 226.
155 PmL IV. 106. Haynau f. Közig. ir. 1849. V. köt.
156 Hadtörténelmi Intézet Cs. Kir. Pesti Hadbíróság 1849. 1/19.
157 Garay Zsigmond helybeli lakos, volt községi bíró közlése. Ő az 1849-es Garay Ferenc egyenesági leszármazottja volt.
158 PmL IV. 165/a. Pest-Pilis megyei úrbéri Törvényszék iratai. Alsónémedi úrbéri pere.
159 Az 1960. évi népszámlálás. Pest megye személyi és családi adatai. Budapest 1961. 45.
160 PmL IV. 165/a. Alsónémedi úrbéri pere.
161 Garay Zsigmond szóbeli közlése.
162 Uo.
163 Galgóczy K. 1877. III. k. 347.
164 Uo.
165 PmL Alsónémedi Képv. jkv. 1903. 31.
166 Landesregierungsblatt für das Königreich Ungarn 1856. 65-66.
167 Galgóczy K. 1877. III. k. 347.
168 PmL Alsónémedi Képv. jkv. 1904. (VII. 14.
169 Uo. 1910. (I. 19.)
170 PmL állami akvi másodpéldányok levéltári gyűjteménye. Alsónémedi 1918. évi halottak anyakönyve. A zavargást és a nemzetőrség felvonulását Garay Zsigmond mint szemtanú beszélte el.
171 PmL Alsónémedi Képv. jkv. 1919. 64.
172 PmL PPSK vm. Direktóriuma eln. ir. 1919. 61.
173 PmL Alsónémedi Képv. jkv. 1919. 71-72.
174 A Pest megyei Levéltár tanácsköztársasági iratai. Budapest, 1939. 61.
175 Pest megye múltjából II. 1969. 236.
176 PmL Az alsódabasi járás főszb. közig. ir. 1919. 2734. Megjelent Pest megye múltjából II. 1969.401-402.
177 PmL Alsónémedi Képv. jkv. 1920. (II. 55.) 105.
178 Uo. 1919. (IX. 21.) 71.
179 Uo. 1923. V. 3. 325.
180 Uo. 1920. 56. 1921. (VII. 19.) 217.
181 Uo. 1921/1. (I. 14.) 164-165. és 198.
182 Uo. 1921. (VII. 9.) 52. (209-213) 13 kérelmezőt elutasított, 123 fő igényjogosultságát megállapította.
183 Uo. 1921. (V. 28.) 198.
184 Uo. 1930. (VI. 13.) 301.
185 Uo. 1930. (I. 18.) 9. 282.
186 Uo. 1928. (X. 5.) 180.
187 Uo. 1932. (VI. 6.) 45. 161.
188 Uo. 1924. (X. 23.) 15.
189 Uo. 1932. (X. 15.) 201.
190 Uo. 204.
191 Uo. 1930. (1.8.) (1.18.) 295.
192 JJo. 1932.46. 162.
193 Uo. 1929. 17. Az 1935. évi költségvetésre vonatkozóan: Uo. 1935.1., az 1932. évi költségvetésre vonatkozóan: Uo. 1931. 55.
194 PmL Alsónémedi Képv. jkf.  1930. (I.  18.) 9. Az 1895. évi adatok Mg. Stat. 1895. '302-304.
195 Uo. 1932.6. 110.
196 Uo. 1931.61. 81.
197 Uo. 1932.7.112.
198 Uo. 1931.60. 78.
199 Uo. 2°° Uo. 1928.4. 139.
201 Uo. 1932. 87. 208.
202 Uo. 1930.41.319.
203 Uo. 1932. 14. 122.
204 Uo. 1928. (IX. 13.) 177-178.
205 Uo. 1932. (IV. 6.) 139.
206 Uo. 1928. (IX. 13.) 177.
207 PmL Alispáni ir. 1941. 67 228. Közgy. ir. 1941. 2305.
208 PmL Alsónémedi Közig. ir. 1945. 1048. (Alapszám: 1945. 1793.