Térségünk sokszínű építészeti örökséggel rendelkezik, mely több évszázados múltra tekint vissza. Védett építményeink között kastélyok, templomok, népi épületek, szobrok, bányatörténeti emlékek egyaránt megtalálhatók. Szervezett építési tevékenység a XI. század végéről, a XII. század elejéről mutatható ki. Az e korban készült építmények egy része legfeljebb alapjaiban maradt fenn.
Magyarország archeológiájának bölcsőjeként tartják számon a Maconkai-víztározóval szemközt, Kisterenye szélén elhelyezkedő szabályos sátoralakú hegykúpot. Kubinyi Ferenc 1821-ben kezdte gyűjteni azokat a leleteket, melyek a hegy oldalában igen nagy számban előfordultak. Egy-egy zápor után cserép, bronz, sőt gyakran arany tárgyak is napfényre kerültek. Ettől kezdve lett a korábban Hársasnak nevezett hegy neve Aranyhegy. A bronzkori leletek szerint a hegy lábánál volt az urnatemető, a bronzeszközök öntése helyben történt. Leletei Európa szinte minden nagyobb múzeumába eljutottak.
Az Aranyhegyen volt Rákóczi várkastélya is. A leírásokból és a helyszínen talált tégla és tetőcserép darabokból, régebben pedig zöld kályhacsempe töredékekből is erre lehet következtetni.
Nagybátony falunak nevezett településrészétől keltre a mai templomtól kb. két kilométerre Felsőlengyend közelében egy domb tetején templom romjai találhatók. Történelmi adatok alapján az Árpád-házi királyok korában épült, s az oklevelekben "Puszta Clastrom" néven szerepel. Alaprajza latin kereszt, két oldalán egyforma nagyságú sekrestye és vendégház volt, alatta kriptaszerű temetkezőhely, amit az ásatások alkalmával talált nagy mennyiségű emberi csont is bizonyít. A romok körül védő és várfal nyomai is kivehetők. 1277-ből már vannak adatok a templomról és egy bizonyos Ulrik nevű őrszerzetesről, ami arra utal, hogy várszerű építmény volt a pusztatemplom, hiszen őrszerzetes csak várszerűen erősített helyen tevékenykedhetett. A falu 1555-ben behódolt a töröknek. A szájhagyomány szerint a templom körül csatározások folytak, azt is mondják, hogy a templom kriptájába magasrangú török tisztségviselőt és katonát is eltemettek. A török kiűzése után az 1700-as években a pusztatemplom elvesztette jelentőségét. A történelem viharainak és az idő vasfogának egyre nehezebben állt ellen, az akkori földbirtokos nem törődött vele, s a romosodó templomot 1735-ben lebontották. Köveit felhasználták a ma is meglévő, de a tűzvészekben gyakran megrongálódott nagybátonyi templom építéséhez. Az 1930-as években a templom környékén feltárásokat végeztek. A szájhagyomány szerint templomi kegytárgyakat és török fegyvereket találtak, noha a feltárások anyagát saját szemével nem látta senki.
(Bátonyterenye - Kisterenye, Népkert út 7-9.)
A város legfőbb nevezetessége a késő barokk, hagymakupolás Gyürky-Solymossy kastély és annak parkja. A kastély a város északi végén fekszik a helyi vasútállomás mögött. A kétszintes épületet egy 13 hektáros arborétumszerű, védett angolpark veszi körül benne őshonos növényzettel és faritkaságokkal.
A Kárpát-medence északi részének nevezetes barokk kastély-típusának legdélibb példája, Magyarország egyetlen ilyen építménye. Az épületet 1790 körül építtette a Gyürky család barokk stílusban, melyet a nyugati homlokzat két sarkán lévő „hagymakupolás” oldaltorony tesz jellegzetessé. A földszinten és az emeleten 3-3 szoba nyílik boltíves mennyezetekkel, az oldalszobák toronyerkéllyel vannak kibővítve. A keleti házrészben egy-egy sarokszoba található. Az épületet körbefutó párkány díszíti, manzárdtetős, tornyain zsindelyes hagymasisakok vannak. A kastélyt az 1840.es évek végéig a Gyürky család nyári lakként használta. Az 1900-as években házasság révén a Solymossy család birtokába került a kastély és a kastélypark, amely átépítésre került. A második világháború után az épület sorsa viszontagságos volt, majd sorsára hagyták, a földszinti boltozatának egy része beomlott, a zsindelyfedés valamint a kastély eredeti berendezése elpusztult. 1982-ben szerkezetileg helyreállították és a salgótarjáni Kohászati Üzemek oktatási központja működött itt. A kastélyt Bátonyterenye Város Önkormányzata 1996 végén vásárolta vissza igen leromlott állapotban. Visszavásárlása óta sikerült a kastélyt kívül-belül felújítani, az emeleti szintet funkcióval megtölteni.
A kastélyban a településről elszármazott id. Szabó István szobrászművész születésének centenáriumi évfordulóján 2003-ban nyílott meg a „Fába faragott élet” címet viselő állandó emlékkiállítás a Kossuth-díjas művész tiszteletére. A kiállítás emléket állít a művész munkásságának, átfogó képet nyújt életművéről. A kiállítás kiemelkedő darabjai a két legjellegzetesebb műcsoport: a néprajzi tárgyú művek és a bányászattörténeti sorozat. Az utolsó teremben id. Szabó István szobrászműterme látható, berendezésül felhasználva a művész által használt szerszámokat, eszközöket.
(Bátonyterenye - Kisterenye, Árpád út 9.)
A Gyürky-Solymossy kastély főbejáratához vezető út melletti házak őrzik a falukép korábbi megjelenését.
Az Árpád úti bejárat közelében egy XIX. századi népi lakóházban helytörténeti gyűjteményt alakítottak ki. Az épületet 1986-ig lakták, majd az önkormányzat megvásárolta. Az épület eredetileg négyosztatú parasztház volt, szoba-konyha-kamra-istálló elrendezéssel. A csonkakontyos tető fa oromzatán "TJ 1901" felirat látható, az akkori tulajdonos Tóth József cserélte ki a korábbi zsúpfedelet poltári cserépre. A porta elrendezéséből és az elbeszélésekből tudjuk, hogy módos paraszt építette a múlt században. A paraszti portához tartozó istálló, pajta és ólak az idő során nagyon megrongálódtak, az enyészeté lettek. A házban kiállított bútorok, használati tárgyak, eszközök, szerszámok jelentős része a XX. század elején a két világháború között és a negyvenes években készült, de vannak a XIX. századból származó darabok is megelevenítve egy jobbágycsalád mindennapjait.
A népi lakóház jellegzetes palóc építészeti stílusa Szupatak településrész XX. század elejéről származó házain is megfigyelhető.
(Bátonyterenye - Kisterenye, Szent István út 8.)
A kastély melletti dombon álló, a 21. sz. főútról is jól látható barokk épület gótikus alapokon áll, de többször is átalakították. A Szent István vértanúnak szentelt sík mennyezetű templom boltozott szentélyét 1717 környékén és 1838-44 között építették át. A középkori templomnak huszártornya volt, s a szentély északi oldalához egy ismeretlen nagyságú sekrestye tartozott. A XIX. században tetejét zsindely fedte, a hajó végén karzat állt. A templom mennyezete festett, kazettás díszítésű. A templom mai belső festése 1956-ban keletkezett, külső tatarozására az 1960-as és az 1990-es évek végén került sor. Korabarokk berendezéséből a díszes kőbaluszteren nyugvó, faragott kőmellvédes szószék maradt fenn.
(Bátonyterenye - Szupatak)
Szupatak lélekszáma mára már 100 fő alá csökkent. A településrész közepén álló templom 1903-ban épült, körülötte néhány jellegzetes palóc parasztház látható a XIX-XX. sz. fordulójáról, melyek hűen őrzik a palóc építészeti hagyományokat. Táji és népi építészeti adottságai mellett az alig 1 km távolságra lévő híres búcsújáróhely Szentkút közelsége fokozza a településrész jelentőségét.
A Nagybátonyt átszelő, Kisterenye városrész irányába tartó út mentén találjuk a műemlék maconkai késő román stílusú római katolikus templomot, mely az 1200-as évekből származik. Szentélye a középkori templomoknál megszokott módon keletre néz. Nyugati homlokzata felett kis fatorony emelkedik, ugyanitt nyílik a kő szalagkeresztezéses bejárati kapu. A déli falon 3 románkori tölcsér ablak és az eredeti bejárat visszaállított maradványa látható. A szentély déli oldalán kis barokk ablak, a keleti oldalon románkori tölcsér ablak nyílik. A templomhajó északi oldalához négyszög alaprajzú sekrestye csatlakozik. A templomhajót kazettákkal borított gerendamennyezet zárja le. A templom középkori részletei az 1970-71-ben történt falkutatás és műemléki helyreállítás során kerültek elő. A szentély falán és diadalívén középkori freskók tűntek fel, melyek a korabeli hitvilág Mária kultuszát örökítik meg. A város egyik legértékesebb műemléke.
(Nagybátony-Falu, Alkotmány út 17.)
1882-ben nagy tűzvész pusztított Nagybátonyban, ekkor leégett a község, a templom és a lelkészlak is. A templom újjáépítését 1735-ben kezdték meg, a hagyomány szerint a felsőlengyendi pusztatemplom anyagából építkeztek. A domboldalban, a falu egykori fő utcasora felett álló templom barokk stílusban épült. Egyhajós – a falusi templomoknál a barokk időkben szokatlan – háromkarélyos szentéllyel, magas körülfutó lábazattal, körülfutó, erősen kiugró ereszpárkánnyal épült. A templombelsőben félkörös diadalív választja el a két lépcsővel emelt szentélyt a két boltszakaszos hajótól. A barokk boltozatok a XVIII. század második felében történt átépítés során keletkeztek. 1930-ban az északi karéjban karzatot építettek, majd 10 évvel később az orgonakarzatot is kibővítették.
(magángyűjtemény - Bátonyterenye - Nagybátony, Alkotmány út 24.)
Barják Gyula képeslapgyűjtő több mint 36000 darabból álló magángyűjteményének nagy része nemes Nógrád vármegye történetét mutatja be. Csodálatos természeti szépségeit, történelmének viharos múltját, építészetének, ipartelepítésének gazdag történetét. A régi képeslapok felidézik a XIX.-XX. század fordulójának szellemi értékeit, népének dolgos hétköznapjait és ünnepeit, színpompás népviseletét. A gyűjtemény gazdája szívesen mesél az egyes darabok történetéről, és néhány különleges eljárással készült lapon szabad szemmel nem látható képeket varázsol elő. A gyűjtemény számos ritka darabot is bemutat.
Bátonyterenye közterein, parkjaiban nagy számban találhatunk szobrokat, domborműveket és emlékműveket, melyek jelentős része helyi, vagy országos hírű alkotók műve.
A bányászmúlt, a bányászatra való emlékezés szobrait a város számos pontján fellelhetjük. Talán a legismertebb Molnár Péter Bányász emlékmű című kompozíciója a Bányavárosban. A bronzból készült szenet fejtő bányász alakja mögött bányai ácsolatot szimbolizáló, nevekkel telefaragott kő áll. Azoknak a neve - összesen 118 emberé - olvasható rajta, akik bátonyterenyeiként vagy bátonyterenyei bányákban szenvedtek halálos balesetet. Utolsó áldozatát 1983. január 26-án szedte a bánya.
Id. Szabó István alkotása az Ady Endre Művelődési Ház előtti kis parkban látható Olvasó bányász szobra, melynek érdekessége, hogy nem az alkotójára annyira jellemző fából, hanem kőből készült.
Szintén az Ady Endre Művelődési Ház előtt látható Ferenczy Béni remeke az Ifjú bányász. A legtisztább realizmus jegyében fogant szobor a műszak utáni pillanatot ragadta meg: a kemény földalatti munkában kifáradt legény a lába elé nézve ballag a lámpakamra felé, hogy leadja feleslegessé vált karbidlámpáját.
A kisterenyei ABC melletti téren áll ifj. Szabó István Flóra című alkotása. A nyúlánk, sejtelmes ruházatú szépség a tisztaságot, a fiatalságot sugározza és a tavaszt jelképezi.