Előző fejezet Következő fejezet

Békés város címerei

 

A címer szó eredete a kutatás megállapítása szerint igen régre nyúlik vissza. Középkori írásaink nyelve köztudottan a latin volt, az 1526. előtti oklevelekben egy-egy magyar szó csak szórvány nyelvemlékként fordul elő. Ezek egyike a címer szó. Először Károly Róbert (uralkodott 1301-1342) 1326. április 7-én kelt oklevelében olvasható, ekkor még y-nal írva: „cristam ... que vulgo cymer dicitur", vagyis: sisakcímer, melyet közönségesen címernek neveznek. A kutatás jelenleg egyetért abban, hogy címer szavunk a francia nyelvből, annak is Poitou-ban beszélt dialektusából az Anjouk nápolyi udvarán keresztül került a magyar nyelvbe az 1270-es évek végén. Eredetileg mindkét nyelvben sisakcímert jelentett, később vált a pajzsból, sisakból, sisakdíszből, takaróból álló együttes elnevezésévé.

A címer fogalma az e tárgykörben megjelent legújabb összefoglalás szerzője, Nyulásziné dr. Sträub Éva meghatározása szerint a következőképpen foglalható össze: „A címer a 12. század első felének végén, elsősorban a fegyverzetre festett színes ábrákból, harci jelvényekből kialakult olyan speciális jelvény, amely tulajdonosaik állandó, meghatározott szabályok szerint megalkotott, pajzsba foglalt, színes szimbóluma. A jelvények és a címer közös vonása, hogy mindkettő megkülönböztető szerepet tölt be, de egy jelvény csak akkor válik címerré, ha konkrét személyhez (természetes vagy jogi személyhez, ez utóbbin intézményt, testületet vagy területi egységet - ország, megye, város, község, földbirtok - értünk) kötődik, és tulajdonosa, illetve örökölhetőség révén állandó szimbólummá válik." 1

Városunk jelenlegi címerét Békés Város Önkormányzata Képviselő-testületének 10/1995. (III. 31.) Kt. számú rendeletében szabályozták. A rendelet 1. § 1. pontja a címer leírása: „A címerpajzsban kék mezőben, levágott, derékszögben behajlított páncélos jobb kar."

A címerleírás egy címernek a heraldika (a fogalom magyarázatát lásd lentebb) alapelveinek és szabályainak  figyelembevételével történő pontos ismertetése, célja, hogy az adott címer annak alapján rajzban elkészíthető legyen. Ugyanakkor a címert leíró rendelethez mellékelni kell a címer színes rajzát is.

Békés város jelenlegi címere

 

Békés címere nemcsak szép, de heraldikailag szinte tökéletes is. Maradéktalanul betartja a heraldika által előírt színszabályokat: eszerint négy színmáz (vörös, kék, zöld és fekete) és két fémmáz (arany és ezüst, ezek szükség esetén sárgával, illetve fehérrel helyettesíthetők) szerepelhetnek. Előírás még, hogy színre szín, illetve fémre fém nem kerülhet. A címer részei alapján leírásának sorrendje mindig a következő:

  1. Legelső és legfontosabb a pajzs, mint a címerábra befogadására szolgáló rész.
  2. A pajzs tetején helyezkedhet el a sisak a sisaktakaróval és a tekerccsel vagy heraldikai koronával.
  3. A sisakra helyezhető a sisakdísz.

A fenti rendeletben foglalt leírás ugyan heraldikailag elegendő, mi azonban nézzük meg egy kicsit részletesebben!

1. A pajzs a címerábrával

Jelen esetben az egyik legkésőbbi formával, egy egyenes állású ún. barokk tárcsapajzzsal (17-18. század) van dolgunk. A címerábra lehet mesteralak (geometriai forma) vagy természetből vett, illetve képzeletbeli kép. Békés címerábrája: kék mezőben, vállban levágott, derékszögben behajlított, ezüstszínű páncélba öltöztetett jobb kar, mely vörös színű, négy ezüst körrel díszített, arany nyelű és szegélyű zászlót tart. Bár az ezüstszínű kar és a zászló arany nyelének találkozása heraldikai színhibának látszik, a címerkép kiegészítő részletei azonban a színszabály alól kivételek. Jól járt el viszont a tervező, amikor a színszabály alkalmazása érdekében a kézfej is ezüstszínű lett (a heraldika a természetes színeket - pl. a kézfej hús-színe - nem tűri). A zászlót alaposan szemügyre véve látható, hogy nem közönséges zászlóról, hanem díszzászlóról mintázták. A zászlók egyenes, sima nyelétől eltérően ennek nyele gömbön ülő, levél alakú csúcsban végződik és - talán a kézfej ezüst és a zászlónyél arany színének jobb elválását hangsúlyozandó, de mindenképpen csak a díszítőfunkciót szolgálva - a középkori lovagi tornajátékok bajvívó kopjáihoz hasonlóan a kéz csúszását megakadályozó középső bevágás is szabályosan kidolgozott.

2. Sisak a sisaktakaróval és a heraldikai koronával

A klasszikus heraldika, főképpen a lovagi tornák korában a sisak értelemszerűen a címer természetes tartozéka volt (mint láttuk, a címer fogalma eleinte magát a sisakcímert jelentette), esetünkben azonban kommunális címerről lévén szó, már csak esztétikai oka van. Békés város címerén ezüstszínű, szembenéző, nyitott, pántos (torna) sisakot látunk, e sisakfajta a 16. századtól vált kizárólagossá. A sisakon nyugvó sisaktakaró az élő heraldika korában igen praktikus célt szolgált: védte azt az időjárás viszontagságaitól. Később a címer más részeihez hasonlóan már csak díszítő funkciója van, esetünkben akantuszleveles, barokkos vonalú drapériát látunk. A takaró mindig a pajzs színeit ismétli, nálunk ez a vörös és a kék. A hanyatló heraldika korában bélését külön színezték, a vörös színhez arany, a kékhez ezüst bélés tartozott. A békési címernél ez a szabályostól eltér: heraldikai jobb oldalán2 a sisaktakaró vörös, ezüst béléssel, a heraldikai baloldalon kék, arany béléssel. A sisakon szabályos háromleveles, aranyszínű heraldikai korona (a korona rangjelző korona lehetne még, de az természetesen csak nemesi címeren lehetne - lásd pl. Wenckheim-címer - és az mindig a pajzson helyezkedik el) nyugszik. Az élő heraldika korában ennek a díszítőelemnek konkrét funkciója volt: így takarták el a sisakra helyezett sisakdísz esetleg látszó felillesztésének árulkodó nyomait.

3. Sisakdísz

A sisakdísz általában a pajzsbeli címerképet vagy annak egy részét ismétli, esetleg azzal összefüggő másik motívum, ritkábban attól független címerkép. A békési címer esetében a pajzson ábrázolt, ezüstszínű páncélba öltöztetett férfikar ismétlődik, ezúttal azonban már törökös görbe szablyát tartva. A heraldikai szabályok szerint, ha a pajzson szerepel sisak, azon mindenképpen sisakdísznek is lennie kellett. Bár a sisak az élő heraldika korában csak a hadkötelezettséggel tartozó lovag címeréhez tartozott3, nők és jogi személyek csupán hiányos (csak pajzs) címert kaphattak, a XIX. századra kialakult szabályok szerint a kommunális címernek is tartozéka lett, ezáltal a teljes címer harmadik fő alkotóeleme.

Az 1906-ban rögzített címer

 

Tévedések elkerülése végett: Békés város mostani címerábrája nem jelenlegi tervezés eredménye! Az előkészületek során felkutatták a címer korábbi változatait és ezek közül a legteljesebbet, az Országos Levéltár gyűjteményében kéziratként megtalálható, 1906ban Altenberger Gusztáv és Réső Ensel Sándor által összeállított „Magyarország címertárá"-ban Békés mezőváros címereként rögzített (színjelzéssel ellátott) változatot fogadták el.

Mielőtt rátérnénk Békés történeti címereinek elemzésére, annak megértéséhez szükség van egy kis történelmi áttekintésre!

Európában a keresztes hadjáratok (az elsőt 1095ben hirdették meg) idején terjedt el a címerhasználat. Ennek igen egyszerű oka volt: a különböző európai országokból érkezett csapatok vezérei harc közben is felismerhetőek legyenek, zászlójuk, pajzsuk, sisakdíszük segítséget nyújtson a csata során szétszóródott harcosoknak egységük megtalálásában. Ezzel párhuzamosan az egyes lovagok is igyekeztek személyüket hadi jelvénnyel felismerhetővé, azonosíthatóvá tenni. E csatajelvényként használt szimbólumok egyéni címerré válásában a lovagi tornák játszották a legfőbb szerepet. A harcosok kiképzését, gyakoroltatását szolgáló viadalokon eleinte jeltelenül jelentek meg a páncélos vitézek, majd a személyes dicsőség előtérbe kerülésével látták el fegyverzetüket (pajzsukat és sisakjukat) egyéni hadijelvényekkel. A 12. század utolsó harmadára alakult ki a fejedelmi udvarok tornajátékainak az a rendje, hogy a jelentkezőnek közszemlére kellett bocsátania sisakdísszel ellátott sisakját. A sisakot a herold vette át, ellenőrizte, hogy nem egyezik-e más sisakdíszével, azonos-e a jelentkező korábbi sisakdíszével, és hogy a lovag valóban lovag-e. (A herold eredetileg a nemes urak fegyverhordozója, hírnöke, majd a lovagi tornák irányítója, címerszakértő).

Ebben az időben mindenki saját elhatározásából és tetszése szerint vehetett fel címert. Egyetlen megkötés volt: nem lehetett más által már használt címerábrát használni. Ennek betartására ügyeltek a fent említett heroldok, akik saját munkájuk megkönnyítésére címerkönyveket kezdtek vezetni és a XIV. századra kialakították a címerszerkesztés szabályait. Róluk kapta a címertan tudománya a nemzetközi szakirodalomban használt nevét: heraldika.

A címerhasználat jellegzetességeinek szempontjából két élesen különálló korszakot különböztetünk meg. A címerek kialakulásával, elterjedésével, szabályainak általánossá válásával kezdődött az élő vagy klasszikus heraldika korszaka, mely a 12. századtól a 15. századig tartott Európában. Mint láttuk, ez eleinte a szükségesség elvén, a szabad címerfelvételen alapult. A hivatali életben is gyors térhódításnak indult a címeres pecsét használata. A korszak közepétől a szabad címerválasztás mellett megjelenik a fejedelmi címeradományozás. Az élő heraldika korának végét a pajzsok harctéri szerepének megszűnése jelenti, ekkor a címerek lekerültek a pajzsokról és önállósultak. A 16. század elejétől már a hanyatló heraldika korszakáról beszélünk, a század végére pedig megszűnik a szabad címerfelvétel, és kizárólagossá válik az uralkodói adomány. A címerszerkesztés szabályai fokozatosan háttérbe szorulnak, a 18.század végéig tartó folyamatban a látvány válik fontosabbá, majd a 19. században visszatérnek a klasszikus heraldika alapelvei.

A címerhasználat kialakulása, fejlődése Magyarországon is a fent leírt módon zajlott, a lovagi kultúra fejletlensége miatt azonban sokkal lassabban. Minőségi változást jelentett Luxemburgi Zsigmond uralkodása (1387-1437), akit német királlyá választottak, majd 1414-ben, Aachenben a Német-Római Birodalom császárává koronázták. Ezután a királyi pár a konstanzi zsinatra (1414-1418) ment 400 fős magyar nemesi kísérettel. Itt a magyar nemesség nemcsak a tárgyalásokon, de a sűrűn rendezett ünnepségeken, tornajátékokon is találkozott a díszes címerekkel rendelkező nyugat-európai nemességgel és lovagokkal. Ennek hatására ugrásszerűen megnőtt a címerfelvételek száma, bár Werbőczy István 1514-ben elkészült Hármaskönyvében még így ír: „... a címer, amelyet a fejedelem valakinek ad, a nemességnek nem szükséges kelléke, hanem csak ékessége" 4.

A hanyatló heraldika korának kezdete nálunk a mohácsi vész és a török elleni hadakozás idejével esett egybe, új középnemesség kialakulását hozta magával, akik a nemesség mellé már minden esetben címert is kaptak.

A közösségi címer- és pecséthasználat nyomai - eddigi forrásaink alapján - Esztergom és Buda XIII. századi címeres pecsétjeihez nyúlnak vissza. Az esztergomi latinok pecsétjének nyomója is megmaradt (ez ritkaság ebből az időből), egyik oldalán palota és tornyos falrészlet, másik oldalán kilencszer vágott pajzs. Első lenyomatát 1265-ből ismerjük.

A városi hitelesítő pecsétek használata a városi közösségek önállósodását jelzik, erre hatással van a tatárjárás utáni tudatos uralkodói várospolitika is. A gazdasági és katonai szempontból jelentősebb települések politikai megerősítése egyrészt az ellenséges támadásokkal szembeni hathatósabb védelmet szolgálta, másrészt jelentős támaszt jelentett a királynak az arisztokráciával szemben. A korai városi pecséthasználat szintén önként felvett és uralkodói adománnyal nyert címerek csoportjára osztható, az önként felvettek a világi földesúrtól igyekeztek ábrájukban is elkülönülni. Formájuk a magánpecséthez hasonlított, általában kerek vagy hatszögletű. A klasszikus heraldika korában pajzsba foglalt városi címerrel csak ritkán találkozunk, a sisakkal és sisakdísszel megjelenő pajzs ekkor még a lovagot jelölte. A címerábrával is függetlenségüket kifejezni akaró városok leginkább a város vagy a város főtemplomának védőszentjét, esetleg annak attribútumát ábrázoló pecsétnyomót, városrészletet, várrészletet vagy templomot ábrázoló pecsétet készítettek, esetenként az ábra a város legfontosabb ipari tevékenységére vagy nevére utal. Elsősorban a jelentős gazdasági központok és királyi székhelyek alkották meg címeres pecsétjüket a középkor végéig.

Békés város jelentősége a középkorban vitathatatlan mind katonai, mind gazdasági szempontból. Az ispánsági vár, mint a megye központja, már 1046-ban felbukkan5. Megyeszékhely voltára utal, hogy egyben főesperesség székhelye is6 . Gazdasági fontosságát jelzi, hogy 1203-ban már biztosan vásáros hely7 . A XIV. századból fennmaradt oklevelek folyamatosan megyeszékhely voltáról tudósítanak, vásárvámját is újra említik8 . 1403-ban már a gyulai uradalom része, ekkor kerül Maróthi János macsói bán kezére9. 1405-ben viszont arról hallunk, hogy Békés vármegyében sehol másutt nincs hetipiac, csak Békésen10 . Békés az 1450-es évekre fejlődött mezővárossá, ezt a státuszt meg is kapta földesurától, sőt egy 1460-ban kelt11 királyi oklevél egyenesen „civitas"-nak nevezi. Békés tehát a középkorban a megye legjelentősebb települései közé tartozott, korán megfogalmazódhatott a címerfelvétel igénye is. Hogy ez mikor történhetett, erre nézve forrásaink nem adnak választ, de hogy jól következtettünk, arra bizonyíték egy 1467-ben kelt oklevél12 . Ebben Eztragh János, a város bírája tanúsítja, hogy Kalmár Demeter békési polgár egy fél telket, mely Chapo Gergely és Eztragh Pál telkei között fekszik, tartozékaival: kerttel és házzal együtt 9 aranyforintért eladott Thyrgen László özvegyének. A városbíró az oklevél szövege szerint állítását a város pecsétjével igazolja, aminek azonban mára már csak a helye látszik. Eddigi ismereteink szerint ez lenne a békési középkori pecsét egyetlen előfordulási helye, ábráját így sajnos nem ismerjük. Meglétére még egy közvetett adatunk van 1620-ból13: itt a Békés és Doboz közti határ megállapítására szolgáló tanúvallomásokban elhangzik, hogy a város jegyzője András deák, a város pecsétjét és kiváltságleveleit Nagyváradra menekítette, ott azonban az 1598-as ostrom során minden elpusztult.

Békés középkori címere minden bizonnyal az önként felvett címerek sorába tartozott, hiszen királyi adománylevélre sehol nincs utalás, ilyet egyébként egyetlen Békés megyei település esetében sem ismerünk. Megjegyezzük még, hogy e korból csak egy Békés megyei címerábrát ismerünk, ez Gyula város pecsétje, mely a Maróthi-uradalom központja lévén, a XV. században megyénk legnagyobb városa.

Gyula város címere 1404-1435
 
Maróthi László címere

 

A középkori pecsét ábrája tehát ismeretlen - bár megléte bizonyított -, a kor kommunális címerfelvételi szokásai azonban adhatnak némi támpontot. A címerfelvétel mindenképpen a világi földesúrtól való önállósodási törekvést jelez, tehát nyilván nem szerepel ábránkban Maróthi László pecsétjének14 a heraldikában „farkasfog"-ként emlegetett mesteralakja. Számba jöhet viszont a város vagy templomának védőszentje, esetleg annak attribútuma. Fennmaradt okleveleinkben erre vonatkozóan két név fordul elő: Szűz Mária-kápolna15 és Szent Pál-kápolna16. Mindkét szent alakja előfordul címerképekben, Szűz Mária egyik attribútuma a korona, melynek két szélső ágát félkörívbe helyezett 12 csillag köti össze, szent Pálé például a kard (!). Előfordulhat pajzsra helyezett ábraként épület vagy várrészlet sematikus rajza, s mivel Békésen korábban ispánsági vár, ezidőben pedig a Maróthi-család kastélya17 állt, címerképként ez is szerepelhet. Itt említjük meg Békés - minden történeti hitelesség nélküli - eddig fellelt egyetlen korabeli ábrázolását18 , mely az 1595. évi török ostrom pusztítását mutatja. Esetünkben a város nevét megjelenítő beszélő címerről nem lehet szó és mezővárosról lévén szó, legfontosabb ipari tevékenységről sem beszélhetünk. E korai címerábrához nem kereshetünk analógiát a mostani békési címerrel kapcsolatban oly sokat emlegetett, Bocskai István által 1605. decemberében adományozott kollektív hajdú címerrel sem, már csak annak kora miatt sem.

Az 1595-ös török ostromról készített metszet, a magyarázó szöveg szerint elől a szarvasi palánk látható, a háttérben jobbról füstölgő rom lenne a békési elpusztult palánkvár

Egy biztos, a békési polgárok tudatában folyamatosan élt városuk kiváltságolt helyzete, 1640-ben egy periratban így nyilatkozott az elöljáróság: „... Mi... kik a mai városunknak oltalmazására erős hittel kötelesek vagyunk, ... bizonyos attestatiot teszünk, hogy eleitől fogva Szabad Királyi Város volt, senkinek rajta hatalma nem volt, és mikor a' sok mutatiok országunkba fel támadtanak, az idvezült Báthory Gábor adta volt földet Veres Mártonnak, Nádudvary Jánosnak és Teleky Mihálynak, de illyen bizonyos conditioval írtuk meg, hogy a' Nemes felül megnevezett urak kötötték erre magukat, hogy ... nem volt semmi instructiok, contractusunk velek, ha nem az egy föld bér, semmi kemény Dominiumokat magunkra nem vettünk, igy mindenek ide való jövetele és kimenetele szabados volt, sőt a környül lévő puszta helyek, mind ezből a' mi városunkból építettenek, most is pediglen igy vagyon szabados állapotja ..." - írta Békés város tanácsa: Pikó Tamás, Szántó János, Nagy György, Nagy Demeter, Györi István, Cserney Tamás, Szécsény Mihály19. Bél Mátyás az 1730-as években - nyilván a békési polgárok közléseire hagyatkozva - így ír városunkról: „Hajdan királyokat is látott vendégül ez a helység, ez az oka, hogy királyoktól és előkelőktől származó levelek vannak a birtokában." 20 Ezzel kapcsolatban lássuk még Haan Lajos, megyénk történetének első összefoglalója magyarázatát21: „Békés egész a XV. század elejéig a korona birtoka s vára királyi vár volt. Ennélfogva lakosai mint ilyenek, némi kiváltságokkal birtak. A XV. század elején, valószínűleg adomány utján mind a vár, mind a város a hatalmas Maróthyak birtokába jutott. Ezeknek magva szakadtával ismét a koronára szállott. Később Corvin János herceggé lett. De az 1561. eszt. Öszveírás ismét úgy említi, mint a kir. Felség birtokát. Ennélfogva a lakosság hol némi szabadságot élvezett, hol ismét uri hatóság alá került. Innen a békési nép közt azon szájról szájra maradt hagyomány (kiemelés a szerzőtől), mely szerént még most is szeretik emlegetni: hogy ők valaha szabad város voltak."

Az 1711-es békési címer

Az első ismert békési címer a hosszú török uralom (1566. szeptember 2.-1695. január 18.: Gyula el-, illetve visszafoglalásának időpontja, annak sorsában osztozott városunk is) utáni negyedik, immár utolsó visszatelepülés idejéből származik. Ezt a visszatelepülést (Kabai Dániel ref. lelkész 1711. december 28-i beiktatása alapján) 1711re tehetjük, vármegye-monográfiájában Karácsonyi János a pecsét készültének idejét is erre az évre datálja22. Fontos megjegyezni, hogy Karácsonyi ezt a könyve megjelenésekor23 még a város birtokában (kiemelés a szerzőtől) levő24 eredeti pecsétnyomó őrzőitől hallhatta. Hogy valóban mikor készülhetett a pecsét, arra nézve nincs írásos bizonyíték, a békési levéltárban őrzött iratok közül (itt őrzik a Békésre vonatkozó anyagot, ami rendkívül gyér még a többi megyei helységéhez képest is) egy 1806. május 3-án kelt jegyzőkönyv a legkorábbi dokumentum, amin szerepel. Több okunk van azonban feltételezni, hogy Karácsonyi adatközlői nem sokat tévedtek az évszámot illetően. Először is nézzük a pecsét köriratát: „NEMES BIKIS VÁROSSA PETSÉTI". Ha a városnév szempontjából megnézzük a megyénkről készült régi térképeket, az írásmód változása szembetűnő. Hevenesi Gábor 1690-es években

készült kéziratos atlaszában25 egyenesen „Kikis" szerepel, Mikoviny Sámuel 1744. körüli térképén26 már „Bekes" az írásmód. A békési levéltárban őrzött ún. bőrkötéses kódexben, melyben 1714-től vezették a jegyzőkönyvnek nevezhető feljegyzéseket, „nemes BEKES várossa" a kezdőlap szövege. A pecsét szó írásmódja is adhat némi támpontot, ha megnézzük megyénk akkoriban készült pecsétnyomóit. Doboz 1713-as, Mezőberény 1708-as, Szarvas 1723-as nyomóján szintén „petséti" szerepel, míg Vésztő 1740-es és Öcsöd 1744-es nyomatán már „pecsét" a felirat.

A békésiek címeralkotásának szükségességét az is alátámasztja, hogy a török kiűzése, a megye visszatelepülése utáni vármegyei alakuló közgyűlést Békésen, mint a megye egykori székhelyén tartották 1715. július 23-án. Az összeírások számszerű adatai alapján pedig azt látjuk, hogy 1715. és 1730. között a megye legnépesebb - még Gyulát is megelőző - települése.

Szembetűnő a címeren - főként a többi megyei település pecsétnyomóihoz képest - a heraldikai igényesség. Míg a XVIII. századi Doboz, Gyulavári, Körösladány, Mezőberény, Öcsöd, Szentandrás, Vésztő címerábrái csupán körbe foglalt, felirattal körbefuttatott képek, Békés pecsétjén a címer minden fontos részlete, ismérve jelen van (pajzs a címerábrával, sisak a sisaktakaróval, sisakdísz). Még Gyula város ekkori címere sem ilyen szabályos, egyedül Szarvas 1723-as címerén találunk - talán - pajzsba foglalt ábrázolást, de a többi részlet itt is hiányzik. Hogy az 1711-es címerábra mennyire támaszkodott a békési polgárok emlékeire, azt nem tudhatjuk, egy azonban biztos: heraldikailag képzett szakember készítette. Ilyen mestereket ezidőben az ötvöscéhekben találhatunk, a pesti ötvösök 1760-as céhprivilégiumában a mesterré váláshoz a következő mesterremekek elkészítése szükségeltetett: egy kehely, egy pecsételő, egy köves aranygyűrű27. A kolozsvári ötvöscéh szabályzata is előírta: „az ötvösrendben való mester tartozik csinálni pecsétet, kiben metsszen egy sisakot és egy pajzsot."28 Mivel ötvöscéhről Békés megyében nincsen tudomásunk, készíttetése így nyilván nagyobb költséget jelentett. Úgy tűnik azonban, hogy a városi kiváltságaikat talán csak hagyományaikban őrző békésieknek még így is fontos volt. Máig sok vitára ad alkalmat a pecsétábra jelentéstartalma. Mint már említettük, készítéséről nincs írásos dokumentum, így azt sem tudjuk, hogy 1711-ben részleteit milyen okokból, milyen jelentéssel készítették, ruházták fel. Mindenesetre az 1711-es pecsét rajzát közlő Karácsonyi János - aki még a pecsétnyomót is látta, a róla írtakat pedig nyilván a békési, régi kiváltságaikat hangsúlyozó tisztviselőktől hallotta - a következőket írja: „Megtelepedésükkor még élénken élt bennük a tudat, hogy városuk némileg szabadalmazott hely s azért pecsétjükbe egy hajdú-zászlót tartó férfikart rajzoltattak..."29

Hajdú megye címere, mely csupán a pajzstartó alakok testtartásában különbözik a Bocskai-féle hajdú címertől

Manapság gyakran igyekeznek a békési pecsétet a Bocskai által 9654 hajdúvitéznek adományozott ún. kollektív hajdú címerrel kapcsolatba hozni, azonban az 1605. december 12-én Korponán kiállított kiváltságlevélben leírt címernek csupán egyetlen motívuma szablya - található meg a békési címerábrán.

A békési pecsét részletes elemzésével talán közelebb juthatunk annak tartalmához is! Először is fontos leszögeznünk, hogy e korai ábrázolás színjelzése nem ismert, színezésével csak érintőlegesen foglalkozunk.

 

1. A pajzs a címerábrával

A címerábrát csücsköstalpú pajzs hordozza, ez a heraldikai forma a 14. század végén alakult ki. Rajza igen egyszerűen leírható: zászlót tartó férfikar. Vajon milyen jelentést hordozhat egy zászló, és miért emlegetik „hajdú"-zászlóként? Zászlónk „fecskefarkas" hadilobogó, a XVII. század jellegzetes, ún. gonfalon (vagy gonfanon) típusú hadizászlaja. A hadi célokat szolgáló zászló ezidőben nemcsak a megkülönböztetést, a vezér helyének megtalálását szolgálta, fontos morális szerepet is játszott, a harcoló csapat látható jelképe volt. A magyar inszurrekciós (insurrectio = nemesi felkelés; a nemesi hadkötelezettség sajátos magyar gyakorlata) egységek saját zászlaik30 alatt vonulhattak fel, köztük a megyei önkormányzatok és a kiváltságolt területek.

Vagyis a zászló köztudottan rendkívül fontos és meghatározó jelkép minden érintett és képviselt számára, benne a szuverenitás, az autonómia, az önállóság, az önkormányzati lét fejeződik ki, a kapcsolódó felelősségvállalással együtt. Érthető tehát a címerképben a zászló-motívum használata: a hosszú török uralom pusztításai után újjáéledő országrészek, esetünkben Békés vármegye helyreállítása - közigazgatásilag is - során jó előre igyekeztek kinyilvánítani Békés város függetlenségét a címerrel is. A török kiűzése után címert alkotó települések előszeretettel alkalmaztak a hajdú vitézségre utaló elemeket ábráikban, a „hajdú" fogalommal járó kiváltságokra is utalva ezzel. Korábban idézett forrásainknál láthattuk hogy a békésiek egyébként is gyakran emlegették „régi kiváltságaikat", s hogy valamikor „szabad város" voltak. Nem lehet véletlen, hogy a békési címerábra analógiáját kutatva megtalált egyetlen31 - csupán a zászló állásában különböző - címerábrázolást is a török kiűzése után és a hajdú vitézségre való utalással ellátott magyarázattal alkották. Címerleírásában a Somogy megyei Igal szintén hajdúzászlót említ, a címerábrát a település hajdúinak török elleni hősies helytállásával magyarázza.

Igal település mai címere

Békés város címer-ábrájának magyarázata tehát világos (bár címeradományozó levél nélkül csak elmélet), de vajon létezőről mintázták-e a Karácsonyi által határozottan „hajdú"-zászlónak nevezett ábrát. Mint fentebb említettük, nemesi felkelések - és tisztelgő felvonulások - alkalmával az arra jogosultak (és kötelezettek) saját zászlaik alatt vonulhattak fel. Ezek a zászlók azonban kivétel nélkül tartalmaztak valamilyen egyedi, megkülönböztető jelleget, általában a tulajdonos vagy a képviselt önkormányzat választott színeit és címerképét hordozták. Vagyis a jelképnek választott zászlónak címerhordozónak is kellett lennie. Bár a forrásokban nem közlik, milyen zászló alatt vettek részt a hajdúk a Rákóczi-szabadságharcban, azt azonban tudjuk, hogy még az 1848-as honvédtoborzások idején is ragaszkodtak ősi lobogójukhoz, az ún. Bocskai-zászlóhoz. Felesküdni is csak erre voltak hajlandóak. A hajdúszoboszlói múzeumban ma is megtalálható zászlót a hagyomány Bocskai ajándékának tartja, néhány szakember32 azonban inkább a XVII. század végére, a XVIII. század első éveire teszi elkészültét. Egy biztos: a békési címer keletkezésének idején már biztosan megvolt. Mint ekkoriban minden hadilobogó, ez is gonfalon típusú, elő- és hátoldalán a szoboszlói lovashajdúknak adományozott címer ábrája, illetve sisakdísze látható. Típusán kívül azonban más hasonlóságot nem mutat a békési pecsét ábrájával: alapszíne zöld (a későbbi - már színezett - békési címeren következetesen vörösnek ábrázolták a kézben tartott zászlót), és mintája sem egyszerűsíthető le 4 sematikus körre. A hajdúzászlóként emlegetett címerábra vörös színe egyébként is „különösnek" tekinthető, figyelembe véve, hogy a - XVIII. század közepére kialakult - hagyományosan „hajdúszínnek" tekintett színösszetétel a kék-fehér. A hajdú hadizászlók, díszlobogók alapszíne is általában a világoskék és a későbbi hajdú uniformisban is a kék szín dominál. A hajdúknál maradva, a zászló motívuma több hajdúváros címerében is felbukkan, bár többnyire a pajzs külső díszeként. Ebből a szempontból Vámospércs (Bocskai kiváltságlevelében szereplő egyik szabolcsi „nagyhajdú" város) címere különösen érdekes: itt láthatjuk a hajdúk színét viselő kék-fehér hadilobogót a címerpajzsban is alkalmazva. Egyetlen hajdútelepülés címerében találkozunk vörös színű zászlóval, és ez a fentebb már említett szoboszlói lovashajdúké, ahol a sisakdísz tigrise jobb mancsában vörös színű hadilobogót tart.

Mint láttuk, a békési pecséten „hajdúzászlónak" nevezett hadilobogónak sem a hajdú települések címereiben, sem egyéb jelképeiben nem találtuk meg előképét, kutatásaink során viszont rátaláltunk egy, a miénkhez kísértetiesen hasonló címerhordozóra, és ez a jászkunok ún. váltsági zászlaja. Ezt Mária Terézia adományozta 1745-ben, egyértelműen toborzózászló volt, későbbi forrásokban is gyakran emlegették, mint „a toborzáskor felütött veres zászlót". Esetünkben különösen fontos, hogy a jászkunok említett zászlója nemcsak színében, de külső megjelenésében is mintaképül szolgálhatott a békési címerben ábrázolt lobogóhoz. Viszont ha a pecsét keletkezésének 1711-es dátumát elfogadjuk, ez ellentétben áll a most mintaképként ismertetett zászló adományozásának 1745-ös dátumával. Ez esetben fel kell tételeznünk, hogy - más, évszázadokon át használt pecsétnyomókhoz hasonlóan időnként kopását, sérüléseit javítgatni kellett, sőt el is veszhetett és akkor a meglévő ábrák alapján újra is csináltathatták. Ilyenkor az eredeti lenyomathoz való ragaszkodás mellett óhatatlanul előfordulhatott a kisebb részletek finomítása is. Amennyiben feltételezzük, hogy a jászkunok 1745-ös zászlaja mintaképként befolyással lehetett a pecsét ábrázolásának alakulására hisz az akkoriban létezett hajdú jelképek között nem találunk mintát - a címerábra eredeti jelentéstartalma ettől még nem változott.

Figyelmesen szemlélve a Karácsonyi által közölt ábrát, észrevehetjük a jól láthatóan a zászlót díszítő négy kis kört. Akár helytálló a legkorábbi ismert békési címer 1711-es keltezése, akár nem, akár már az első változaton szerepelt a 4 kis kör, akár csak az 1745-ben készült jászkun zászló mintájára került az ábrába, mindenképpen jelentéssel kellett bírnia, a címerképben ábrázolt zászló címerhordozó funkcióját kellett kiemelnie. E funkció azonban csak annyit jelentett, hogy a kiváltságolt természetes vagy jogi személy címerét ábrázolták a zászlón. A jászkun zászló analógiája azért nagyon fontos, mert azon nem egyetlen ábra, hanem a későbbi Jász-kun kerületet alkotó mindhárom népcsoport33 saját címere külön-külön szerepel (jász, kiskun, nagykun nemzet, plusz az éppen hivatalban levő nádor), és a négy címer az összetartozás jeleként egy nagy közös babérkoszorúba van foglalva. Ennek mintájára tehát úgy kell gondolnunk, hogy Békés esetében is a hadilobogón jelzett 4 kis kör valakiknek vagy valamiknek az összetartozását jelzi, akár az autonómia és a kiváltságok szempontjából is. Máig nem tisztázott azonban az együvé tartozást hangsúlyozó négy kis kör jelentése, aminek legfőbb oka, hogy a címeralkotók ezzel kapcsolatos mondanivalóját nem ismerjük, a címerábra jelentését ugyanis (mint már volt róla szó) senki nem foglalta írásba. Helytörténészek egy részének véleménye szerint a török hódoltság idején létezett négy várat szimbolizálná, részletezve: Gyula, Békés, Szarvas, Sarkad. A felsorolás azonban nem igazán helytálló, hisz Sarkad bár a török időről-időre kísérletet tett meghódítására és ilyenkor rövid időre birtokolta is - a török hódoltság túlnyomó részében az erdélyi fejedelemség egyik végvárának szerepét játszotta. Közigazgatásilag sem tartozott területünkhöz, a sarkadi település a múlt század közepéig Bihar megye része volt. Az viszont tény, hogy - bár Sarkad ily módon nem jöhet szóba - a Békés vármegye területét magában foglaló gyulai szandzsákság területén 4 vár állott: Gyula, Szarvas, Erdőhegy34 és Békés35. Közülük Gyula volt a központ, vára téglából épült, míg a törökök által emelt békési, erdőhegyi, szarvasi palánkvár alárendelt szerepet játszott. A palánkvárakat ráadásul egy 1595-ös török ostrom során felégették36 , és a régészeti nyomok alapján37 - a másik kettőtől eltérően - a békési várat később sem építették újjá (bár 1626-ból még ismerünk török katonai zsoldjegyzéket38). Így tehát a palánkvár a XVII. század folyamán már nem állt, nem lehetett egy a négy közül. Ez a tény is azt valószínűsíti, hogy a hosszú török uralom és pusztításai után újjáéledő és önállóságát kifejezni akaró település nem választhatott címerébe - már csak érzelmi okokból sem - olyan szimbólumot (törökök által emelt és védett várak), amely örökérvényűen visszautal és emlékeztet egy vészterhes korszakra. Az erősen hangsúlyozott „hajdú" zászló is éles ellentétben állna a feltételezéssel, hogy rajta törökökre utaló ábrázolás legyen, hiszen a hajdúk törökellenessége közismert volt.

Mit jelenthet akkor a 4 kis kör? Mondhatnánk, hogy egyszerűen a négy égtáj megjelenítése, tehát a címerrel kihangsúlyozott kiváltságok a város bármely szegletében - legyen az észak, dél, kelet, nyugat - élőkre vonatkoznak. Ez viszont túl triviális ahhoz, hogy az ábrában való szerepeltetése fontos legyen. Területre vonatkozó értelmezést kereshetünk azonban oly módon is, ha megnézzük az újratelepülés utáni városszerkezetet. A visszatelepülés után készült összeírások azonban még jó ideig nem említik a városrészek neveit, majd csak a XVIII. század második felére állandósulnak a ma is használt elnevezések: Malomvég, Bánhida, Hatház, Ibrány és Újváros. Közülük Malomvég és Bánhida biztosan létezett már 1711. előtt is, Ibrányt a hagyomány szerint a Szabolcs megyei Ibrány faluból39 áttelepülőkről nevezték el, Hatház Somlyai Gábor szerint40 onnan kapta nevét, hogy az 1738-as nagy pestisjárvány idején ebben a városrészben csupán hat ház maradt lakott. Újváros neve pedig saját magát magyarázza.

A XVIII. század elején, első felében alkotott címerben azonban - régi kiváltságaikat is hangsúlyozandó nyilván az őslakosok emlékezetében élő városnegyedekre kívántak utalni. Nézzük meg tehát a török korban készült összeírásokat! A meghódított területeket a törökök szinte azonnal bekapcsolták saját közigazgatási rendszerükbe, a rendszeres adóztatás céljából pedig - nagyjából tízévenként - precíz összeírásokat készítettek. A Káldy-Nagy Gyula feldolgozásaiból ismert jelentéseket az adókivetők a mindenre kiterjedő, aprólékosan részletes 1567. és 1579. évi felmérésekre alapozták. A szerző által ismertetett felsorolásokat később sem módosították, csupán az adó mértéke változhatott. Eszerint Békésen 4 (!) városnegyedet vettek számba: „Malom ucca, Forrószeg ucca, Bánhíd ucca, Kastélszeg" 41. Nézzük őket sorjában! A Malom utcai városrészből lett a későbbi Malomvég, Bánhíd utca ma Bánhida, a Kastélszeg utca nyilván a Maróthy kastély, majd törökkori palánkvár környéke. A Forrószeg utca helye ma is vitatott, de ha a negyedek földrajzi elhelyezkedését nézzük, szembetűnő, hogy kettő (Malomvég, Bánhida) a ma Holtágként vegetáló Fehér-Körös jobb oldalán feküdt, Kastélszeg pedig Bánhidával átellenben a bal oldalon. Következésképpen Malomvéggel szemben is lennie kellene lakott résznek, ez lenne a negyedik városnegyed. Mivel az itt ma is létező Szent Pál sor utcanév feltehetően a középkori Szent Pál kápolnára utal vissza, valószínűsíthető, hogy itt volt a negyedik városrész, amelyet a török összeírások Forrószeg utcaként sorolnak fel. Összefoglalva: az 1711-ben (vagy valamivel később) alkotott címerábra zászlóján ábrázolt négy kis kör legvalószínűbben az 1700. körüli Békés négy, földrajzilag elkülönülő, régi városi kiváltságaiban azonban összetartozó városrészét jelenthette.

2. A sisak a sisaktakaróval és a heraldikai koronával

A pajzs tetején heraldikailag jobbra néző42 pántos tornasisakot ábrázoltak, mint fentebb már láttuk, ez a sisakfajta a 16. századtól vált kizárólagossá. A sisaktakaró erősen stilizált kendő, csak díszítésként van jelen, és mert a teljes címer elengedhetetlen tartozéka. A sisakon nincs heraldikai korona, ez a motívum csak később kerül a békési címerre.

3. A sisakdísz

A teljes címer harmadik fő alkotóeleme a sisakdísz, ez az élő heraldika korában általában a pajzson ábrázolt címerképet, vagy annak egy részét ismétli, de mindenképpen azzal összefüggő motívum. Esetünkben a pajzs nem áll messze a címerábráétól, hiszen míg az előbbi a bátorságot, a csatákban való helytállást, utóbbi a szabadságot, az önállóságot jelentette. Merész következtetésként azt is mondhatnánk, hogy a címerábrában jelzett (hajdú)szabadságjogokat a címert viselő közösség harc árán is meg kívánja védeni. Különös egyezésként megemlítjük, hogy a város középkori címerképénél említett egyik lehetséges ábrázolás, - a város egyik kápolnájának védőszentje - Szent Pál egyik attribútuma, a kard! Kardot tartó férfikart ábrázoló nemesi címert egyébként Békés környékéről is ismerünk, Karácsonyi közli a (Nemeskereki) Kis család címerképét könyvében, a minta tehát adott volt. A XVIII. század közepére elnéptelenedő, nevéből is láthatóan több nemesi családdal bíró Kereki település Békés és Berény között, a Kettős-Körös partján terült el. A címerünk alkotásakor még létező helység neve mára már csak Mezőberényhez tartozó határnevekben fordul elő.
Kis (Nemeskereki) család címere

Már a középkori - bizonyítottan létező, de ismeretlen ábrájú - békési pecsétnél említettük, hogy királyi adománylevelet („címereslevelet") a városi címerre nézve nem ismerünk, ez a Karácsonyi által 1711-re da-. tált ábrára is érvényes. Városaink többsége egyébként sem fordult az uralkodóhoz címeradományért, hanem korábbi pecsétjét foglalta pajzsba. Ez a folyamat jellemzően a török kiűzése utáni időszakra tehető. Ekkoriban a pecséttel addig nem rendelkező városok is igyekeztek megalkotni címerüket. Békés esetében ez az országszerte fellendülő címeralkotási kedv párosult a középkori kiváltságok meglétének emlékével.

Városaink szimbólumai az évszázadok során - mint már utaltunk rá a négy kis kör jelentésének elemzésénél - sokszor módosultak, akár tudatos változtatás révén, akár a pecsétnyomó javítása vagy helytelen újravésése következtében. A békési címer viszonylag rövid múlttal rendelkezik - három évszázad - ábrája szinte változatlan, csupán apró részleteiben fedezhetünk fel némi átalakulást. Ezek azonban annyira elenyészők, hogy heraldikailag nem is fontosak, a címerkép mondanivalóját pedig végképp nem érintik.

Az 1856-os réz pecsétnyomó ábrája

Mint láttuk, Karácsonyi 1895ben még látta az ercdeti43 városi pecsétnyomót, vörös pecsétviaszba nyomott ábráját még a század-forduló környékén is használták városi iratok hitelesítésére. Ezzel párhuzamosan azonban festékbe44 mártott réz pecsétnyomóval készült hitelesítéssel is találkoztunk, ezt 1856os évszámmal látták el, a köriratban továbbra is mezővárosként rangsorolva Békést. A pajzs formája változatlan, a férfikar által tartott zászló azonban valóban „lobog", a heraldikailag jobbra forduló sisakot már szembefordították, és már a heraldikai korona is rákerült. A sisaktakaró is változott, a pajzs aljáig ér. Békés várost 1872-ben nagyközséggé nyilvánították, ettől kezdve ez szerepel a pecsét köriratában. A vörös pecsétviasszal alábélelt, de már tintába mártott réz pecsétnyomóval készült papírfelzetes pecséten a pajzs még egyszerű csücsköstalpú forma, a zászló nyelét azonban kissé megdöntötték, és az egész ábrázolás tömzsibb, nyomottabb formát mutat. Bár a századforduló tájékán még régi „város" feliratú, vörös pecsétviaszba nyomott hitelesítéssel is találkozunk, a városi rang elvesztésével mindenképpen új pecsétnyomót is kellett készíteni. Ezt 1889es évszámmal látták el, képét Karácsonyi45 is közli. Kis változások itt is történtek, a pajzs barokkos formát kapott, a zászló nyele ismét függőleges lett. A sisaktakaró leveles, stilizált formája azonban változatlan. A tipárium mellett a pecsét egyszerű felragasztással használható papírnyomataival is gyakran találkozhatunk a városi iratokon, ezek tulajdonképpen színes dombornyomással készült, zárópecsétként alkalmazott „bélyegek". A levéltári dokumentumokon talált példányok rendkívül sok kettős (háttérszín, illetve a címer és a körirat színe) színváltozatban fordulnak elő.

Ezen a papírfelzetes pecséten már „nagyközség" a felirat
 
A Karácsonyi által közölt viaszpecsét

Ebben az időben - nyilván a város jelentőségét hangsúlyozandó - az újonnan épülő középületekre is szinte kivétel nélkül felkerül homlokzatdíszként a város címere. Így például az 1883-ban felavatott Bérház bejárata fölé, az 1905-ben átadott Városháza ablakkereteibe, de legszembetűnőbb a főtéren álló artézi kút felépítményén.

 
 

 

A XIX. század második felében elterjedő gumipecsétek nem kedveztek a bonyolult rajzolatú címerábrák használatának, ennek ellenére Békés város - immár gumifejű - pecsétnyomója nem sokat változott. A körirat évszáma alapján 1901-ben készült változat csupán újra kissé tömzsibb lett a papírnyomatok karcsú pajzsához képest. A levéltári iratok között ennek papírnyomatos formáját is megtaláltuk.

Mint fentebb láttuk, a magyarországi kommunális címerekről 1906-ban összeállított kéziratos gyűjteményben Békés a mezővárosok között volt számontartva, ott rögzített ábrája a legszebb és legteljesebb. Változtatáson ezután már nem esett át, csupán a körirat évszáma módosult időről-időre.

1947-től a címerhasználat szabályozása alapján a közigazgatás minden szintjén az államcímert ábrázoló pecsét használatát rendelték el. Bár a kommunális címer engedélyezett volt, hitelesítő ereje megszűntével fokozatosan feledésbe merült és majd csak az 1960-as évek második felétől kezdték újra elővenni és a közösségi élet egyes színterein - meghívók, rendezvények használni. Békésen (az ebből az évtizedekből megmaradt propagandaanyagok alapján) a legrégibb, 1711-es készítésűnek tartott címert alkalmazták legszívesebben, illetve annak egy erősen stilizált változatát.

A település 1973-ban visszakapta városi rangját és a Minisztertanács 1974. évi 1006. (II. 23.) határozata alapján újra saját címert is alkothatott. Ez azonban még nem volt hitelesítő erejű, hitelesítésre továbbra is államcímeres pecsétet kellett használni, a helyi címert csupán tanácsülési meghívókon, szerződéseken, kiadványokon, levélpapíron emblémaként lehetett szerepeltetni. Békés mindenesetre pályázatot írt ki egy új, a kornak megfelelő címer tervezésére.

A meghívókon használt stilizált címer

A pályázat eredményeként Gaburek Károly festőművész egyik címertervezetét fogadta el a város vezetősége, a várossá nyilvánítási ünnepség dekorációjában is ezt a változatot függesztették ki. A címerek felülvizsgálatára jogosult Képző- és Iparművészeti Lektorátus azonban, amelynek „a hozzájárulás megadása során elsősorban a címertervben a régi címerekből átvett elemek történeti hitelességét, valamint a terv esztétikai és szocialista tartalmát kell ellenőrizni" 46, kifogást emelt a címer ellen.

Gaburek Károly eredetileg elfogadott címerterve
 
A Lektorátus által javasolt változat

A Lektorátus levele sajnos elkallódott, csupán a művésznek írt, változtatást kérő tanácsi irat maradt meg. A javasolt átalakítások után megszületett és mindenki által elfogadott ábra színeiben erősen megváltozott, mostani szemmel nézve hátrányára. A pajzs a történeti címer kék színe helyett a nemzeti színeket kapta, a zászló pedig vörösből kék-fehér lett. Ennek oka nyilvánvaló, amihez hozzájárul, hogy - mint már említettük - a hagyományos (és zászlónkkal kapcsolatban oly erőteljesen hangsúlyozott) hajdú szín a kék-fehér. A fentebb részletezett, engedélyezett használat során a címer még annyiban módosult, hogy a középső ferde, ezüstszínű sáv vízszintes irányt kapott. Castiliogne Endre 1975-ben megjelent, az akkori városok címereit ismertető könyvében a következőképpen ír a békésiek jelképéről: „A város címere történelmi harcos múltjának és szocialista építésének összefonódását jelképezi. Lakossága ősi mezőgazdasági foglalkozását és a jelen iparosodását a színek és motívumok egyaránt kifejezik. Az ezüst sáv a Köröst ábrázolja. A kék-fehér zászlót tartó páncélos kart a város középkori címeréből őrzi meg." 47

Újabb változás következett be, amikor az önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény lehetővé tette a közigazgatás különböző szintű önkormányzatainak címerhasználatát, illetve közhitelűvé tette azt. Mint láttuk, Békés városa 1995-ben élt a lehetőséggel és - kiválasztva a legteljesebb és legszebb előképetmegalkotta történelmi alapokon nyugvó mai címerét.

S. Turcsányi Ildikó

 

Lábjegyzet:

  1. NYULASZINE 13-14
  2. A heraldikai irányt mindig úgy adjuk meg, mintha a herold velünk szemben tartaná a jelképeket, a jobb és bal oldal tehát felcserélődik.
  3. Nehézkessége miatt a lovag is csak a lovagi tornákon viselt sisakdíszt, hiszen a csatákban akadályozta volna.
  4. Idézi FEISZT 38
  5. KARÁCSONYI I. 37. 177-178.
  6. 1236.: OL Dl. 38192.
  7. vásárvámját említik: OL Dl. 24438.
  8. 1342.: OL Dl. 24438.
  9. OL Dl. 37587.
  10. KARÁCSONYI I. 27.
  11. OL Dl. 48094.
  12. OL Dl. 45246
  13. HAAN 126.
  14. Dl. 13720. közli: KARÁCSONYI I. 51.
  15. OL Dl. 71213-5. és OL Dl. 22902.
  16. KARÁCSONYI II. 30.
  17. Építésének pontos dátumát nem ismerjük, 1468-ban már biztosan állt, mert várnagyait említik: OL Dl. 16811.
  18. S. Dilbaum: Eikonografia ...Augspurg 1605. közli JANKOVICH 1983. 168.
  19. Országos Levéltár A Károlyi család levéltára. Periratok. 404. 19.es. 136. 11 l/L.
  20. BÉL 25.
  21. HAAN 125
  22. KARÁCSONYI I. 38.
  23. 1896., a kéziratot 1895-ben zárta le
  24. KARÁCSONYI II. 352.
  25. Egyetemi Könyvtár, Hevenesi-kéziratok. Tom. XCI. D. 29.p. közli: BÉL 126.
  26. OSZK Térképtár 2317. közli: BÉL 128.
  27. P.BRESTYÁNSZKY 11.
  28. FEISZT 96.
  29. KARÁCSONYI II. 38.
  30. Ebben az időben még igen jól látható nyomai lehettek a Maróthi- kastélynak, márpedig a macsói bán az ország legfőbb zászlós- urai közé tartozott. Talán ennek emléke is hozzájárulhatott a zászló címerábrában való szerepeltetéséhez.
  31. Bár zászló szerepeltetése a címerképben nem ritka, főmotívumként rendkívül kevés esetben fordul elő. (Alapértelmezésben, nagyon szigorúan véve csak külső díszként jelenhetne meg.)
  32. SZ. KÜRTI 653.
  33. E népcsoportok kiváltságai ugyanolyan közismertek voltak, mint a hajdúkéi, sőt meglétük sokkal ősibb múltra tekinthetett vissza.
  34. Az 1595-ös török pusztításról készült metszeten Szarvas és Békés mellett Erdőhegy is szerepel.
  35. KARÁCSONYI I. 254-255.
  36. Lásd kép!
  37. gerelyes 110.
  38. VELICS I. 423-424.
  39. A szabolcsi nagyhajdú városok környékéről.
  40. SOMLYAI 159.
  41. KÁLDY-NAGY 148-156.
  42. A heraldikai irányt mindig úgy adjuk meg, mintha a herold velünk szemben tartaná a jelképeket, a jobb és bal oldal tehát felcserélődik.
  43. Vagy az annak alapján készült sokadik utánvésett másolatot.
  44. A fém pecsétnyomók festékezésére olajos tartalmú speciális bélyegzőfestéket használtak.
  45. KARÁCSONYI II.
  46. A minisztertanács Tanácsi Hivatala elnökének 1/1974. (TK9.) MT TH számú utasítása a helyi címer és zászló alkotásáról és használatáról szóló 1006/1974. (II. 23.) Mt. számú határozat végrehajtásáról.
  47. CASTIGLIONE 90.

 

  
Előző fejezet Következő fejezet