Előző fejezet Következő fejezet

A bodajki tó

 

Községünk tava történelmi jelentőségű, mivel a krónikák szerin István király és fia, Imre herceg is jártak itt. Az 1800-as évek 2. felében a meder még nem volt így kiépítve. Báró Miskei Imre volt, ki fürdővé kezdte építeni, s vette fel mai formáját. A körötte lévő épületek egy része is a három betűs (B.M.I.),monogramos téglákból készültek. Az igazi fürdőkultúra Megyeri Krausz Lajos, Grünfeld Kóbi és Sámuel idején, az 1900-as évek elején alakult ki. Ekkor épült ki a melegfürdő. 20db szobával, beépített kádakkal, lepedővel, heverővel, s csengővel baj esetére. A melegvizet a nyaralóház kazánja szolgáltatta. A XIV-XV. sz.-ból származó malom is földesúri kézben volt. Éjszaka nem őrölt, mivel a 110W-os rászerelt dinamó az egész vizi energiát igénybe vette. Innen kapta az áramot az összes tóhoz tartozó épület világítása. Grünfeld Sámi oszlopokon még a kastélyba is vezetett villanyt. A kis vizi malom kizárólag csak őrölt. A tó hangulatát a fasoron kívül az árkádos, boltíves épület is kiemelte. Benne volt egy 6x6m-es medencével ellátott szoba, ez volt a köpölyöző. Régen piócás kezelést is folytattak, s tyúkszemlevágó is volt. Az épület emelete, valamint a parkhelyiséggel párhuzamosan álló épületek voltak a vendégek számára. A fürdőház ivóterasza buxus és cédrusbokrokkal övezett. A tánctermet később építették hozzá. A vendéglővel szemben betonozott táncplatz állt. A kertben olajfák, virágágyások és padok voltak. Még egy kuglipálya is meghúzódott a táncterem mögött. Grünfeld Sámuel idején a tavat székelykapus kerítéssel látták el, hogy az átjárást megszüntessék, de Füredi Béla bíró ezt nem engedélyezte, így az átjárás folytatódott A smaragdzöld víztükörben főként alkonyatkor varázslatosan kirajzolódtak a felhők, épületek és a fák. A víz mélysége 2-2,5 m volt. Összetétele alapján gyógyvíznek minősült, de alacsony hőfoka (18 °C) miatt csak melegítéssel volt hatásos. Gyógyító hatását használták női bajokra, magtalanságnál, csúzos és köszvényes bajoknál, csontszaggatásra, ideggyengeség esetén. Ha a malom nem működött, akkor a víz 2,5 m magasból zúdult a mellette fekvő folyómederbe. Mellette volt vízleeresztő is, melyen át a tó vizét a malomárokba lehetett leengedni. Itt a kristálytiszta vízben gyermekek fürödtek. A patak partján gyalogút vezetett, amit gátpartnak neveztek.

Tórészlet 1930-as évekből

A malom után deszkahíd ívelt a folyó felett. Az asszonyok itt sulykolták háziszőttes len lepedőiket, a parasztok itt mosták dohos, gabonájukat és állataikat is itt csutakolták. Fürdőszezon előtt minden évben a tómedret kitisztították. A tó közepén állt egy lépcsővel, ugródeszkával ellátott fa építmény. A trambulin 2 m magasan emelkedett ki a vízből. 8-12 fő elfért rajta. A tó körül 16 fakabin helyezkedett el. Jobb kéz felől egy 25x5m-es korlátos terület volt a nem úszók számára. Mélysége l-l,5m. Az épület mellett volt a homokozó. A mederben faragott kövekből rakott díszes építmény állt. Alatta a parthoz cső vezetett, melyen át lövellt ki az ivóvíz a lakosoknak. Ezt nevezték kígyószájúnak, kályhának, majd hörcsögnek. A fürdőkertet az uradalmi kertészet gondozta. Ezen felül a személyzet egy jegyárusító, fűtő melegfürdő kezelő, hidegfürdő kabinos és takarítók voltak. A vendéglő bérlők: Stoffer, később Vadászy József volt. A hidegfürdő 30 fillér, a meleg 1 pengő volt. Két csónak is ringott a tavon, 30 filléres órabérlettel felyenként. A fürdőidény alatt nap közben többször fehér kesztyűs csendőr tartott ellenőrzést. A vendéglő teraszán cigányzenekar muzsikált Járóka Sándor prímás vezetésével, majd később Nyári Pista zenekara játszott. A jómódú helyi iparosok is itt szórakoztak, söröztek, beszélgettek, s este a platzon táncoltak. Ezek az esték gyakran hajnalba nyúlóak voltak. Néha bálokat, 1937-ben magyar nótaestet is tartottak. Bodán Margit, a rádió csalogánya, s Laurisin Lajos voltak az énekesek pesti cigányzenészekkel. A serdülő ifjak a kerítésre kapaszkodva figyelték a mulatozókat. Szokták mondani, hogy a fürdő nyáron annyit jövedelmezett, mint a birtok. Grünfeld Sámuel hintójával naponta ellenőrzést tett. A melegfürdő volt a fő jövedelmi forrás, napi 40-50 pengő jövedelemmel, de néha a százat is megütötte.

A front alatt az épületek tönkrementek, a tó fala bedőlt, a meder eliszaposodott. A falazat rendbetétele után a bányák mélyművelése során a víz eltűnt. A tó kiszáradt, elgazosodott. Nincs gazdája. A malom is összedőlt. A tó egészen a 90-es évekig csipkerózsika álmát aludta. 1992-ben az önkormányzat megbízásából kutatások indultak azzal a céllal, hogy van e lehetőség a tó vízpótlására, s az eredeti környezet helyreállítására. 170m mélyen meg is találták a vizet, ami 20°C-os, s közel azonos összetételű, mint a karsztforrás. Így megkezdődött a tófenék rendezése és a társadalmi munka, amelynek eredményeként 1992. VII. 26-án újra víz került a már régóta szárazon álló mederbe. Azóta strandként működik a helybeliek és az idelátogatók nagy örömére. Télre mindig leengedik a vizet, hogy csak annyi maradjon, ami téli fagyokban korcsolyázási lehetőséget biztosítson.

A felújított bodajki tó 2002-ben

 

  
Előző fejezet Következő fejezet