| |
A községi tanács által vezetett „falukrónika" 1969. szeptember 3-án a következő bejegyzést tartalmazza:
„Negyedik századbeli római kőkoporsó szállítása és felállítása a tanácsháza elé a község központi részének díszítésére, valamint műemlékei számának növelésére. A kőkoporsót 1923. X. 5-én V. Molnár István bodajki, Petőfi u. 111. szám alatti lakos a Koplaló-dűlőben levő telkén szántás közben találta. Fedele azonban már négyfelé volt törve, mivel a középkorban gyakori sírrablásnak eshetett áldozatul. A kőkoporsót a nagyvelegi földbirtokos vette tőle meg, s ottani kastélykertjének díszéül állította fel. A kőkoporsót bodajki kérésre a nagyvelegi termelőszövetkezet készséggel visszaadta".
Nézzük most ennek a bejegyzésnek az előzményeit!
„Római házromok Bodajk mellett" címmel a Fejérmegyei Napló 1923. december 12-én a következőket írta: „A Múzeumegyesület titkári jelentése már megemlékezett, hogy Bodajk mellett Tárnok-pusztától keletre, a vasút felé római telep nyomára akadtak. Az érdekes felfedezést lapunk is figyelemmel kíséri, és megállapította, hogy a leleteket két vitézjelölt, Molnár István és Rézmann István vitézi telkén találták, mely a most folyó birtokreform kapcsán jutott birtokukba. A két egyszerű magyar ember megállapította, hogy hősiességük által szerzett földjük alatt régi épületromok vannak, egy kőkoporsót ki is ástak. Az eke minduntalan régi téglákat és cserépdarabokat dob a felszínre. Érdekes, hogy a régi tulajdonos Grünfeld család erre nem jutott rá. A felfedezés erős cáfolata annak, hogy az új tulajdonosok nem törődnek a földjeikkel, úgy látszik, mélyebben szántottak, mint a régiek, és a magyar haza múltjához erősebb érzés fűzi őket, mint sok, csupán csak az anyagiakkal törődő nagybirtokost."
Fejérmegyei Napló, 1924. január 6.: „1923-ban Bodajkon is kapott múzeumunk egy római kőkoporsót, amely a Grünfeld Soma által vagyonváltság fejében leadott vitézi földeken került felszínre. Ezt a sírládát is most akarta múzeumunk beszállítani a helybeli vegyesdandár-parancsnokságtól evégből kapott teherautón. A kőkoporsót azonban Grünfeld Pál bérlő időközben lelőhelyéről elszállíttatta, bár ehhez semmiféle joga nem volt. Sőt tudomással bírt róla, hogy a lelet tulajdonképp a székesfehérvári múzeumot illeti, miután előzőleg a múzeumegyesület vezetősége hozzá folyamodott a sírláda beszállítására. Grünfeld Pál azonban a kérelmet elutasította, és a maga számára foglalta le, szállította el az őt semmiképp meg nem illető sírládát. A tulajdonjog e kihívó megsértéséért már megindult a hatósági eljárás."
A Fejérmegyei Napló 1924. szeptember 26-i számában a következő cikk jelent meg: „Római koporsó Bodajkon. - A kőkoporsó elszállítása. - Bodajki melegforrások.
Ismeretes, hogy nemrégiben Bodajkon egy római időkből származó kőkoporsót találtak. A kőkoporsóra a szántóföldön bukkantak rá a lakosok, amikor az eke vasa megakadt benne. A koporsónak fedelét levették, a bent talált értékeket kiszedték, a csontokat pedig szétszórták. A koporsót a székesfehérvári múzeum vette birtokába, de a közel 25 métermázsás súlyú kőkoporsót elszállítani nem tudta. A kőkoporsó egyik értékes leletét fogja képezni múzeumunknak, mészkőből készült, és igen szép faragások vannak rajta. Eddig Fejér megyében négy ilyen római időkből származó koporsót találtak. Az elszállítás legcélszerűbben társzekéren történhetik, és így reméljük, hogy a környék földesurai közül akad valaki, aki társzekeret bocsát a múzeum rendelkezésére, hogy a leletet Székesfehérvárra szállíthassák.
Bodajkon már több római időkből származó leletet találtak, amelyek azt igazolják, hogy valamikor római telep volt. Érdekes, hogy a rómaiak rendszerint a meleg források környékén telepedtek le, ahol a fürdőjükhöz a természet adta a meleg vizet. Ez viszont arra mutat, de ezt geológiailag is ki tudjuk mutatni, hogy a bodajki tó vizét tápláló források közül több meleg vízű volt, és csak a későbbi alakulások során vesztette el a természetes meleg vizét. A bodajki római telep már több értékes leletet szolgáltatott a múzeumnak."
Az újságidézetekben szereplő kőkoporsó és egyéb régészeti lelet annak az Osones nevű római településnek az emlékét őrzi, amely a leghíresebb római útikönyvben, az Itinerarium Antoniniben is szerepel. Ez a település azon út mellett feküdt, amelyet több topográfiai adat alapján ismerünk, és amely Gorsiumból a móri völgyön át haladt északnyugat felé, Brigetio (Ószőny), illetve Arrabona (Győr) irányába. Ez az út keresztülvágott Székesfehérváron, ahol a Felsővárosban az előkerült leletek kisebb állomást sejtetnek, majd Sárkeresztesen át Fehérvárcsurgó és Bodajk térségéig jutott, ahol a Savariából (Szombathely) Aquincumba (Óbuda) vezető utat keresztezte Osones (Bodajk) állomásnál. Az út itt kettévált, egyik ága Pusztavámon és Környén át Brigetioba vezetett, míg a másik a móri völgyön felfelé haladva Ászáron át Arrabona irányába tért el. Az út mellett, a móri csatorna szomszédságában, az úgynevezett Kőmalomnál (Bodajk) felszíni nyomok több száz méter kiterjedésű településről árulkodnak. A településben az Itinerariumban említett Osones állomást láthatjuk. Az utak csomópontjában fekvő települést - Osonest - kisebb-nagyobb telepek vették körül (Fehérvárcsurgó, Csákberény, Söréd, Orondpuszta, Mór-Vajalpuszta, Árkipuszta, Felsődobos, Töröspuszta területén). Mindenesetre kimutathatóan Pannónia ezen részén a római korban, kb. a IV. században sok lakott település létezett.
A község területén előkerült leletek tanúsága szerint emellett a római kori előtt újkőkori és bronzkori, utána pedig avarkori települések is voltak itt. Régészeti feltárásokat ugyanis Bodajkon és határában a következő időben és helyen végeztek:
1857: Kunhalmok az Eresztvényi erdőben. 1923.: Római koporsó és épületmaradványok a Koplaló-dűlőben. 1950.: Újkőkori, római, avar és középkori lelőhelyek a Fent-tanyán, a Kajmátin, a Kis Várhelyen, a Templom-dombon, a Koplalón, a Büdöskúton, a Harmadik-dűlőn, az Idomkőgyárban és a belterületen. I960.: Bronzkori temető a vasútállomás környékén.
Az ásatásokon kőkorszakbeli cserépedény töredékek, bronzkori urna, cserépedények, római cserép és téglatöredékek, pénzek, kőkoporsó, avar cserép, csat stb. került feltárásra. Tehát Bodajk a magyar honfoglalást megelőző időkben is lakott hely volt. Az ekkor itt élő emberek megtalálták és ki tudták használni mindazon adottságokat, melyek a folyamatos életvitelt biztosították.
 |
| A római kőkoporsó a községháza előtt |
 |
| Bányásznapi kiállítás a klubban - 1958. |
 |
| A kegytemplom 1915-ben |
 |
| A kegytemplom főoltára |
 |
| Kálvária - 1907. |
| |