Előző fejezet Következő fejezet

7. Birtokviszonyok Bodajkon a XIX-XX. szazadban

 

Ennek a fejezetnek az élére kívánkozik az az összegzés, ahogyan Fényes Elek 1851-es kiadású Magyarország geographiai szótárában leírja a települést: ,,Bodaik magyar-német mezőváros, Székes-Fejér vármegyében, a kajmádi hegy tövében. Moortul 1, Fejérvártul 3 mfdnyire. 1149 kath., 597 ref., 8 evang., 11 zsidó lakos. Kath. és ref. anyaszentegyházak. Az elsőben tartatik a boldogságos szűz Mária képe, melyhez népes búcsújárások történnek. Földje részint lapály és igen termékeny. Szőlőhegye szép. Erdeje nagy. A ritka szépségű kálvária alatt buzog egy ásványforrás számtalan erecskéből, s holmi sárga, veres és fekete fövény közt csergedezvén, télen soha be nem fagy. Helyben természeti melegsége 13 fok R szerint. Használ a lép- és máj daganatokban, hideglelésben, köhögésben, aranyérben, komorkórságban, az asszonyi méh betegségeiben.

Földesura: gr. Bethlenné, született gr. Zichy asszonyság."

Az országos képben így megjelenített település XIX. század közepi gazdálkodását viszont az 1837-1841 közötti úrbéri per és megegyezés adja vissza jellemző módon.

1837-ben ugyanis a mezőváros elöljárói, Almádi (Omádi) Pál bíró, Hegyi György törvénybíró és 10 esküdt (Zsigmond Sámuel, Kováts József, Rácskai József, Vida János, Szűcs Péter, Kovács János, Szloboda György, Rendeki János, Mentzel Mátyás és Hegyi Pál) a közös legelő elkülönítését kérelmezték. Az uradalommal közösen használt legelőről ugyanis kiszorultak a jobbágyok és a zsellérek állatai, mivel az uradalom a napóleoni háborúk után fellépő gabonaértékesítési válság hatására mind jelentősebbé tette a juhtenyésztést. 2000 darabnál is több birka legel a páskumban, s jól tudjuk, a birka, ha nem megfelelő a legeltetési időszak váltása, tönkreteszi a legelőt. Így állt elő az a helyzet, hogy folyamatosan csökkent az úrbéres háztartások állatállománya, és az igásállatok számának apadása kihatott a földművelésre is, s ezért mind jelentősebb gondot okozott az úrbéres földek tavaszi és őszi szántása.

„Valóban már régtől fogva tapasztaltuk azt, hogy a legelő mezőnk a méltóságos uraságunkkal közös lévén, a szegény vonyós marháink kimondhatatlanul nagy szükséget szenvednek, a kevés Pascumra nézvest, de nem tsak egyedül a marháinknak a legelőbeli iszonyú hiányosságát kellett szomorú szívvel éreznünk, hanem még azon felül, hogy szegény vonyós marháink éhhel el ne vesznének, a búza termő ugar földjeinket is annak idejében el nem készíthettük a vetésre, amelyből az következett, hogy igen kevés búzánk teremvén, a kenyér állapottyából is igen felette nagy fogyatkozást és szükséget szenvedtünk.

Es jól lehet, hogy mind a magunk, mind a szegény vonyós marháink nagy szűkölködését szomorúan látták, mégis e miatt sem a tekintetes nemes vármegyét, sem a méltóságos uraságunkat panaszunkkal soha nem fárasztottuk, sem senkit nem terheltünk segedelemért esdeklő sopánkodásunkkal, hanem inkább tsendes és megnyugott szívvel elviseltük sérelmüket.

De fájdalom! minekutána a legelőre nézvést most már annyira jutottunk a méltóságos uraságunk sok birkái számának esztendőnként való megszaporodása miatt, hogy a legelő szüksége miatt a marháinkat bekötni és azokat a kaszálló rétjeinkből tartani kénytelenítettünk.

Ezért mély alázatossággal folyamodván a Tekintetes Nemes Vármegyénk kegyes színe elejbe, nagy alázatossággal könyörgünk legelőnket is Méltóságos Uraságainktól megkülönböztetni."

Az idézett kérvény nyitánya volt annak az úrbéri pernek, amelyet a mezőváros úrbéresei végül is 1839. augusztus 12-én indítottak a bodajki úriszéken. Az úrbéri per időszakában báró Miske József és gróf Bethlen József özvegye, gróf Zichy Josepha voltak az uradalom birtokosai. Az úrbéri per a közös legelő elkülönítésével kezdődött, de hamarosan kiterjedt az úrbéres földek egészének, a szántóknak és a réteknek az elkülönítésére is.

Bodajkon az úrbéri per nem húzódott évtizedekig - mint annyi más Fejér megyei úrbéres községben és mezővárosban - itt a pert már 1841. augusztus 12-én úrbéri egyezség zárta. Tehát két évvel a per megkezdése után a jobbágyok, az úrbéres zsellérek és az uradalom birtokosainak békés egyezsége azt eredményezte, hogy megszilárdult a termelés biztonsága, földesúr és jobbágy konfliktusának lehetősége tompult. Az úrbéresek által használt földek kijelölése következtében a határban állandósult az uradalmi és az úrbéres földek területe, azaz a jobbágyok által használt földek az egyezséget követően nem voltak kitéve annak a veszélynek, hogy az uradalom érdekeinek megfelelően rendszeresen a határ más-más területén jelöli ki az úrbéres földeket.

Ha összevetjük az 1841. évi egyezséget és a korábbi, az 1767. évi úrbéri szabályozást követően kialakult és állandóan változó úrbéres viszonyokat, akkor meg kell állapítanunk, hogy 1768-ban, az úrbérrendezés végrehajtásakor a jobbágyok 42 6/8 telket műveltek (belsőségben, kertben, szántóföldekben, rétekben), azaz 1186 katasztrális holdat. A 27 házas zsellér csak belsőséggel rendelkezett, ez összesen 4 katasztrális hold és 125 négyszögöl.

1841-ben, az egyezség időszakában 43 7/8 egésztelket műveltek a jobbágyok. Ennek területe ekkor 1658 katasztrális hold volt. Az úrbéri járandóságon felül rendelkeztek kender-, káposztás- és irtásföldekkel is: ezek területe meghaladta az 57 katasztrális holdat. A házas zsellérek (családfők) létszáma 7 évtized (1767-1841-ig) alatt 27-ről 146-ra növekedett, belsőséget, káposztás-, kenderés irtásföldeket használtak, összesen: 54 katasztrális holdat. Megállapíthatjuk tehát, hogy amíg a házas zsellér családfők létszáma megötszöröződött, addig a használatukban levő földek területe 13-szorosára növekedett.

Új jellemzőként kell megemlítenünk, hogy a mezőváros is rendelkezett úrbéres jellegű földekkel, összesen 25 katasztrális holddal.

A közös legelő elkülönítése során úrbéres legelőnek összesen 590 katasztrális holdat mértek ki (ebből házas zsellérnek 164 katasztrális holdat és 400 négyszögölet). 1841-ben, tehát az úrbéri egyezség időszakában Bodajkon így tehát 2384 katasztrális hold volt az úrbéres földek összes területe.

Az úrbéres földekhez hasonló jogi helyzet illette meg az illetményföldek használóit is, így a mezőváros jegyzőjét, a római katolikus plébánost, a református lelkészt, a katolikus tanítót és a református tanítót is. A jegyző közel 11 katasztrális holdat használt, a plébános jövedelmét 28,5, a református lelkészét 15, a katolikus tanítóét 13,5 katasztrális hold föld egészítette ki, a református tanítóét viszont mindössze 600 négyszögöl.

Az úrbéres viszonyok általános jellemzőinek felvázolása után nem érdektelen áttekintenünk a jobbágyok rétegeződését sem.

Megállapítottuk, hogy jobbágyok használatában közel 44 egésztelket (pontosan 43 7/8-ad telket) találunk. Ezen területet 93 jobbágycsalád művelte. Egésztelket művelt id, Kováts János és Horváth István, a telkes jobbágyoknak mindössze 2,15%-a. Háromnegyed telket 3 család (3,20%), féltelket 73 család (78,5%) művelt, míg a negyedtelkesek száma 15 volt, a telkes jobbágyok 16,15%-a. Az úrbéres földek áttekintését követően végezzük el az allodiális földek összegezését is, vegyük számba az uradalom kezelésében levő területek egészét. Mielőtt ezen összegzést megtennénk, nézzük át a birtokosokat, hiszen az osztatlan bodajki uradalom 15 birtokos közös tulajdonában volt a XIX. század közepén az alábbiak szerint:

Gr. Bethlen József özvegyének, gróf Zichy Josephának egyenesági örökösei között 2/14-ed részben tulajdonosa volt az uradalomnak báró Miske József és felesége, gróf Bethlen Josepha.

Ugyancsak 2/14-ed részben volt tulajdonos gróf Haller Gábor özvegye, Bethlen Antónia és gróf Bethlen Lipót cs. és kir. kamarás, 2/14-edes tulajdonú gróf Bethlen József, majd özvegye, gróf Haller Borbála és ugyancsak 2/14-es részben gyermekeik Bethlen Gábor, József, Emil és Etelka (aki báró Jósika Miklós felesége). Tulajdonos szintén 2/14-ed részben gróf Bethlen Ferenc özvegye, Gianella Teréz és Bethlen Hypolita, továbbá 2/14-ed részben Lázár Miklós és Lázár Albert is, akik gróf Lázár Pálné született Bethlen Teréz örökösei.

2/14-ed részben volt még birtokos id. gróf Bethlen Gábor és Bethlen Farkas is. Az uradalom összterülete 3220 katasztrális hold. Idetartozott Söréd puszta 611 katasztrális holddal, továbbá Tárnok puszta 1590 és Kajmát puszta 262 katasztrális holdas területe is.

Bodajk területe (Söréddel együtt) az úrbérrendezés után 7801 magyar hold és 735 négyszögöl (1 hold= 1200 négyszögöl). Ebből szántó 3196 hold és 1065 négyszögöl, rét 962 hold és 832 négyszögöl, szőlő 67 hold, legelő 766 hold és 680 négyszögöl, erdő 2491 hold és 1058 négyszögöl, nádas 16 hold és 916 négyszögöl, terméketlen (utak, dűlőutak, vízmosás) 299 hold és 984 négyszögöl. A 7801 hold és 735 négyszögöl terjedelmű határban a Bethlen család 4176 hold és 460 négyszögöles területtel rendelkezett, az összterület 53,6%-át az uradalom használta. A jobbágyfelszabadítás után 276 szabad paraszti gazdaság alakult ki, közülük csupán 114 családfő rendelkezett jelentősebb birtokkal. Két család 45 holdat, 56 család 22 holdat, 3 család 17 holdat, 53 család pedig 10-11 holdat művelt. 146 család ún. legelőilletékkel és 16 család csak szőlővel rendelkezett.

A XIX. század második felében kialakult birtokviszonyok a századfordulóig jelentősen nem módosultak. A község összterülete ekkor 5193 katasztrális hold, azaz 6924 magyar hold (Söréd nélkül). A nagybirtok területe 2799 katasztrális hold, a kisbirtokosok 2394 katasztrális holdat műveltek. A kisbirtok jelentősen módosult: 1 család 45-50 katasztrális holdat, 18 család 20-25 katasztrális holdat és 86 család 10-12 katasztrális holdat művelt. Az agrárnincstelenek kategóriájába (volt zsellérek és uradalmi cselédek) 295 család tartozott, ebből 40 volt az uradalmi cselédek száma, míg 245 család zsellér volt.

Az uradalom birtokosa 1893-ban báró Miske Imre, halála után vásárolja meg Grünfeld Jakab. 1911-ben 2649 katasztrális hold az uradalom területe.

1925-ben Grünfeld Sámuel a birtokos, az uradalom összesen 2349 katasztrális hold. A zsidótörvények végrehajtásakor Grünfeld Sándor a tulajdonos. Az uradalom területe ekkor 2359 katasztrális hold és 952 négyszögöl. Ebből az 1945-ös földosztás során a községi földigénylő bizottság 1468 holdat vett igénybe. Itt ebben a fejezetben említek meg még két mozzanatot: Egyrészt 1848 áprilisában-májusában a polgári átalakulás helyi eseményei közé tartozik a zsellérmozgalom, melynek határozott antifeudális jellege volt.

A községháza a XX. század közepén

 

  
Előző fejezet Következő fejezet