Előző fejezet Következő fejezet

12. Bodajk az 1849-1914 közötti időszakban

 

Az időszak elején Bodajk mezőváros, 1886-tól nagyközség, 1850-1863 között a móri, ezt követően a sármelléki, 1872-től a bodajki felső járáshoz, 1885-től a móri járáshoz tartozott.

1872 és 1885 között a bodajki felső járás községei a következők voltak: „Balinka, Bodajk, Csákberény, Csóka, Csurgó, Guth-Tamási, Isztimér, Kuti, Magyar-Almás, Moór, Ondód v. Pusztavám, Sárkány (Bakony), Söréd, Veleg" (székhelye Mór); a bodajki alsó járás községei pedig: „Aba, Csór, Csősz, Füle, Falubattyán, Inota, Iszka-Szent-György, Jenő, Keresztes, Kis-Keszi, Moha, Nagy-Láng, Nádasd-Ladány, Polgárdi, Soponya, Szabadbattyán v. Csikvár, Szent-Mihály, Tácz" (székhelye Csór).

Az adott időszakban a következő külterületek tartoztak Bodajkhoz: 1856-ban Tárnokpuszta, Kajmáthpuszta és Söréd; 1863-ban Nagy- és KisTárnok, Szilváskút, Varjúvár és Kajmád; 1875-ben Nagy- és Kis-Tárnok, Tőrös, Kajmád és Felső-Varjúvár; 1912-től kezdve pedig Kajmád, Tárnok és Varjúvár. A Moha-Csurgó-Bodajk-Mór vasútvonalat - a megyei bizottmány és az érintett birtokosok jelenlétében - 1861-ben hitelesítették: 1863-ban már „gőzkocsi állomás" volt a helységben. 1875-ben vasút, távirda és nem kincstári postahivatal, 1896-ban vasút, távirda, posta, 1901-ben jegyző, anyakönyvvezető, körorvos és szülésznő, 1907-ben körjegyző volt Bodajkon; a legközelebbi csendőrőrs Móron székelt.

A település 1850-ben 280, 1907-ben 339 és 1913-ban 330 házból állott. A nagyközség területe 1913-ban 5193 katasztrális hold.

A lakosság száma a következőképpen alakult: 1836-ban 1128, 1850-ben 1679, 1851-ben 1765, 1856-ban 1815, 1858-ban 1908, 1863-ban 2012, 1875-ben 2019, 1877-ben 2200, 1901-ben 2375, 1907-ben 1982, 1910-ben 1907, 1913-ban 1955 fő. A tulajdonviszonyokra jellemző, hogy 1863-ban (mint ahogy azt már a Birtokviszonyok Bodajkon című fejezetben írtam) 276 birtokos és 155 birtoktalan család volt a helységben. A birtokos családok megoszlása: 3/4 telkes (45 holdas) gazda 2, 1/2 telkes 52, 3/8 telkes 3, 1/4 telkes 53, legelő illetékkel rendelkező házas zsellér 146, csak szőlővel bíró 16.

A Sárkányra és Sörédre is kiterjedő uradalom birtokosa a Bethlen család és örökösei. 1856-ból fennmaradt az uradalom hitelkönyve, amelyből megállapíthatóan az uradalomhoz tartozott: fürdőházi épületek, udvar, kert; - boitház, udvar, vendégfogadó, hajdúlak, udvar, kert; - tiszttartólak, udvar, kert, pénztári lak, kasznárlak, erdészlak; - mészárszék, udvar, kert; - kastélytér, mellette major; - tarnóci malomház, császármalom, kőmalom, külső malom; számadóház; - nádastó, rét az alsósárrét dűlőben, - szántóföld a tőrösi dűlőben. - Serédpusztán: ispánház, vendégfogadó, szántóföld, tó, rét, erdő, káposztás; - Tárnokpusztán: kocsmaház, malomház, szántóföld, rét, erdő (a felső- és alsóegres dűlőben); - Kajmátpusztán: rét, szántó, erdő (a Kajmáti és a Kajmát-erdei dűlőkben); - erdő és szántó a Borjúkút és Ereszvény dűlőkben.

Az uradalmat 15-en birtokolták, mindnyájan vásonkői gróf Zichy Jozefa, özvegy bethleni gróf Bethlen Józsefné örökösei. Báró Miske Imre a vármegyei  bizottmány tagja volt. Az 1893. évi gazdacímtár öt jegyzi birtokosnak 2959 katasztrális hold földdel (ebből 1601 szántó, 220 rét és 874 hold erdő). Az 1911. évi gazdacímtár és az 1913. évi Fejérvári Naptár szerint a Székesfehérvárott lakó Grünfeld Jakab a földbirtokos 20 510 aranykorona tiszta jövedelemmel. Az uradalom 1328 hold szántóból, 217 hold rétből, 874 hold erdőből és 110 hold legelőből állt. 1913-ban Grünfeld Soma, a későbbi földbirtokos volt a gazdatiszt.

A nagyközség lakossága nem volt jómódú. Az 1860. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv a falu nagyszámú szegényéről, elhagyatottairól, árváiról, özvegyeiről ír, akiket az erre a célra létrehozott pénztárból támogattak. A lakosságnak kevés munkaalkalma volt, így a század elején kivándorlás indult meg nagyrészt  j Kanadába: 1907-ben pl. 30 családfő hagyta el a nagyközséget. Birtokukat meg- j tartották, ezt otthonmaradt családtagjaik művelték. Ebben az évben Bodajkon 33 ingatlan, ipar, üzlet nélküli családfő és 213 olyan családfő lakott, aki 4 kat. holdnál kevesebb földdel rendelkezett. Az elöljáróság 8 mezőgazdasági munkás igazolványt adott ki, aratásra 70-80-an szegődtek. 150 olyan lakos volt a nagyközségben, akiknek téli foglalkoztatása nem volt biztosítva. A napszám ősszeltavasszal 1,60, nyáron 2-3 korona volt. Jellemző módon 1915-ben a napszámbér még mindig változatlan.

A nagyközség élén képviselő-testület, illetve ennek feje, a bíró állott. A közigazgatást a jegyző végezte. 1885-ben a bíró Zsigmond Dániel, a törvénybíró (az adót szedte) Varga József, a pénztárnok Varga János és a közgyám Zsigmond Gábor.

1884-ben merült fel az utcák és terek esti közvilágításának a megszervezése. A képviselő-testület határozata szerint 15 helyen állítottak fel petróleum lámpákat. Így lámpa került többek között Marsowszkyné kertjéhez, a tó partjára, Grünfeld Rudolf házához, a plébániához, a templom, az urasági kert melletti hídhoz. A petróleumot a község, illetve néhány háztulajdonos adta. Lámpagyújtogatót is alkalmaztak, évi 10 Ft fizetéssel. Holdfényes éjjeleken és aratáskor fel volt mentve feladata alól.

1888-ban a képviselő-testület 20 (10 virilista és 10 választott) tagból állt. Háromtagú számvizsgáló bizottság működött az összes pénzalapok és alapítványok számadásának felülvizsgálására. Az elöljáróság a bíróból, a jegyzőből, a segédjegyzőből, a helyettes bíróból (vagy törvénybíróból), 4 esküdtből, a közgyámból, a (községi és adó-) pénztárnokból és a körorvosból állott. A nagyközségben „gyógykovács" (állatorvos) és bába működött. A községi szolgák: 2 kisbíró, 1 éjjeliőr és 1 kézbesítő. Németh Elek jegyző évi 276 Ft-ot, lakást, negyedtelek földet és természetbenieket kapott. Bíró Hegyi Mihály, esküdt Papp Móric, Varga József, Zsigmond Dániel és Bejczy Mihály volt.

Bodajk lakossága 1891-ben 7445 Ft földadót, 1040 Ft házadót és 3308 Ft kereseti adót fizetett. 1895-ben volt napirenden a Gaja patak szabályozása. A következő évben a nagyközség 20 évi törlesztésre 2000 Ft kölcsönt vett fel a

Székesfehérvári Takarékpénztártól. Ebből fizették ki 1000 Ft adósságukat, valamint a segédjegyző számára a községházához egy helyiséget építettek. 1897-ben több bodajki lakos az alispántól a községi elöljárósági választások megsemmisítését kérte. Arra hivatkoztak, hogy a főszolgabíró a községi bírói, a törvénybírói és közgyámi állásra 3-3 jelöltet állított ugyan, de pénztárnoknak csak 1 személyt jelölt. Az alispán válasza: más jelölhető személy nem volt. 1898-ban a községi elöljáróság kérte, hogy a vasútállomást „Bodaik"-nak nevezzék el, ahogy az a községi pecséten is olvasható volt. A MÁV a kérést elutasította, sőt az alispán utasította a nagyközséget, hogy a pecsét feliratát „Bodajk" -ra cserélje ki.

Az 1898. évi hivatalvizsgálati jegyzőkönyv szerint a törvényesen összeállított képviselő-testület évente két ülést tartott. A tavaszi ülés napirendjén mindig az előző évi számadások felülvizsgálata szerepelt. Az országos vásárokból és a búcsúbérletből a nagyközségnek évi 241 Ft, az italmérési kártalanítási összeg kamatából 137 Ft jövedelme volt. Az elöljáróság ekkor a bíróból, a jegyzőből, a segédjegyzőből, a pénztárnokból, a közgyámból, a törvénybíróból, 2 kisbíróból és az éjjeliőrből állott. A körjegyző minden csütörtökön Söréden tartott ügyeletet.

Közigazgatási, árvaügyi, adóügyi és bírósági iktatókönyveket vezettek, az évi ügyforgalom 3000 körül volt. A hirdetés falragasz és dobszó útján történt. A pénztárat a községi hivatali helyiségben őrizték, a bírónak volt utalványozási joga. Az elöljáróság elszámolt az egyenesadóról, a hadmentességi díjról, az illetékekről, a községi pótadóról és a megyei adókról (köztük az útadó illetékről). A nagyközség tartott karban 7 km utat és 3 hidat. A közrendészetet a két kisbíró és a felesketett éjjeliőr segítségével látták el. A csendőrség elég sűrűn járőrözött Bodajkon. Mezőőröket az érdekelt birtokosok állítottak, szőlőcsőszöket és hegybírókat nem alkalmaztak. A nagyközségben 7 összeírt szegény volt, ezek hetenként kétszer koldulhattak.

A községi bíráskodást a bíró, a törvénybíró, a jegyző, a segédjegyző és két esküdt gyakorolta. A fellebbezett ügyeket a járásbírósághoz terjesztették fel. Ha az ítélethirdetésnél az egyik fél nem jelent meg, ezt jegyzőkönyvezték, és írásban értesítették az ítéletről. A községnek fogháza is volt.

1903-ban újból előfordult, hogy több bodajki lakos fellebbezett az alispánhoz a községi elöljáróság választása ellen. Az volt a panaszuk, hogy 38 özvegyaszszony helyett - meghatalmazás alapján - más szavazott. A meghatalmazást azonban nem a nők, hanem idegenek állították ki. A vármegye a fellebbezést ezúttal is elutasította, mert „a választás szabályszerű volt".

1904-ben a jegyző nyugdíjba vonulása miatt újat választottak Andocsy Ferenc, addigi csákberényi jegyző személyében.

1911-ben a nagyközségnek 4452 korona bevétele és 10 115 korona kiadása volt (a kiadás többlete tehát 5663 korona). A hiányt az állami adók után kivetett 29%-os községi pótadóval fedezték. A mezőgazdasági költségvetés bevétele 777 korona, kiadása 2208 korona (kiadási többlet: 1431 korona; a földadó után kivetett 20%-os községi pótadóval fedezték). A bevételek a tómalom haszonbéréből, a vásári helypénz bérletéből, földbérletekből, kamatokból, marhajárlat-díjakból, végrehajtási díjakból, vágatási díjakból és községi pótadókból tevődtek össze.

1912-ben merült fel először a villany bevezetése. A budapesti Siemens-Schuckert Cég ugyanis tervezte Mórra a villany bevezetését. A cég olyan ajánlatot tett a községnek, hogy ha elegendő fogyasztó jelentkezik, a községet bekapcsolná a villanyhálózatba. Bár a képviselő-testület 500 koronát szavazott meg a közvilágításra, a tervből ekkor semmi sem lett.

1917-ben újra felvetődött a kérdés: a malomkerék vízierejét használják fel áramtermelésre. A tervezgetésnél azonban ekkor sem jutottak tovább. Pedig vállalkozó is lett volna: Müllner Viktor fehérvári lakos vízierővel hajtott fafeldolgozó telepet akart Bodajkon felállítani, a hulladék fával gőzgépet hajtatni és áramot fejleszteni.

1914-ben a községi elöljáróság úgy döntött, hogy a nyugdíjra nem jogosult községi alkalmazottakat (kisbírót, éjjeliőrt stb.) továbbra is a betegsegélyző pénztárnál biztosítja, „mert nem akarja a községet azzal terhelni, hogy betegségük esetén fizetésüket 20 héten át fizesse."

1915-ben a főszolgabíró a piaci árakat megállapító szabályrendelet alkotására hívta fel az elöljáróságot. Az elöljáróság azonban arra hivatkozva, hogy az áruk különböző minősége miatt nem lehet az árakat megszabni, a felhívásnak nem tett eleget. A képviselő-testület tagjai ugyanis maguk is piaci árukat termeltek, és nem akarták az árát limitálni. Annyit elvállaltak, hogy ellenőrzik, „egyes árusok zsaroló módjára ki ne zsákmányolják a közönséget".

1918 elején a következő szakbizottságok működtek a községi képviselő-testület mellett:

Lóavató bizottság

Esküdtképes egyének névjegyzékét kiegészítő bizottság

Elemi kárfelvételi bizottság

Számvizsgáló bizottság

Építkezési bizottság

Közegészségügyi bizottság

A bodajki választások fordulatossága az emlékezetes 1848 nyarán történtek után nem csökkent az 1849-1918 közti években sem.

1861-ben a választást előkészítő vármegyei központi bizottmánynak báró Miske Imre, Meszlényi Károly és a bodajki bíró is tagja volt.

Az 1865. évi követválasztás előkészítésére a bodajki választókerületben a központi bizottmánynak tagjává választották a következőket: Gr. Festetich Géza, Körmendi Sándor, Detrich Zsigmond, Kégl György, Rosty István, gr. Schmideg János, Pellet Sándor, Parragh Ferenc, Szabó János és Bucsi Mihály. Közülük Bucsi Mihály bodajki lakos volt. Ezen a választáson báró Miske Imre, az 1869. és 1872. évin ifj. Szőgyén Marich László lett a képviselő. 1875-ben a bodajki választókerülethez tartozó Bodajk, Csákberény, Csurgó, Csókakő, Gánt, Mór, Ondód, Sárkány és Veleg községekben 1364 választót írtak össze (korábban 1957 volt). A követ ismét Szőgyén M. László lett, míg az 1887. évi képviselő-választáson függetlenségi programmal Meszlényi Lajos 1889-ben a nagyközségben 135 szavazó volt, ebből 35 kormánypárti, 60 néppárti, 30 függetlenségi és kb. 10 fő nem szavazott.

1892-ben a bodajki törvényhatósági választókerülethez tartozó Bodajk, Söréd, Balinka, Veleg és Bakonysárkány községben 373 választó 6 törvényhatósági bizottsági tagot választott.

1896. október 14-én a Fejérmegyei Napló arról vezércikkezett, hogy „rendkívül érdekes választás lesz a bodajki kerületben. Napok óta suttogják az emberek, hogy báró Fiáth Miklós megválik főispáni állásából, és fellép Bodajkon képviselőjelöltnek.

Nehogy azonban azt higgye valaki, hogy valami hazafias elhatározás vezérli a főispánt. Röviden megírjuk az indító okot is: A főispán nyugdíjaztatja magát, és mint képviselő is fogja húzni a szép fizetést, e mellett, mint a liberalizmus oszlopos tagjának, megnyílnak előtte a bank direktorságok, s tessék elhinni, hogy igen jó üzlet méltóságos állásnak a nagyságossal való felcserélése." A főispán fellépése meglehetősen kellemetlen helyzetbe hozta a kerület hivatali apparátusát. A néppárti jelölt Szentiványi Károly bodajki plébános volt, akit korteskörútja során a lakosság nagy ovációval fogadott. Ennek ellenére a választást a kormánypárti Fiáth Miklós nyerte.

A miniszterelnök 1897. évi leirata azonban arról tanúskodik, hogy Fiáth a képviselőház ülésein rendszertelenül jelent meg. A miniszterelnök kérte Fiáth Pál főispánt: hasson oda, hogy Fiáth Miklós az üléseken megjelenjék, mert az ellenzék magatartása miatt szükség van a kormánypárti képviselőkre.

Fiáth Miklós 1898-ban otthagyta a szabadelvű pártot, úgyhogy a főispán bizalmas jelentése „a kormánypárt szempontjából elveszettnek" tekintette a bodajki választókerületet.

Az 1901. évi választáson Baross Károly kormánypárti, Kovács Alajos 48-as Kossuth-párti és dr. Kéthly Károly néppárti programmal lépett fel. A főispán Baross megválasztását valószínűnek tartotta, erre a célra 6000 korona támogatást kért a miniszterelnöktől.

Az október 2-i választás délutánján 1023:1023 szavazataránnyal állott Baross és Kéthly. A választást a 177 velegi döntötte el, akik Baross mellé álltak. így a szabadelvű programot képviselő politikus ismét néppárti ellenében győzött. 1905-ben 176 választójogosult volt Bodajkon. Ebből szabadelvű 10, néppárti 73, függetlenségi párti 93. A választók közül 107 földműves és 38 iparos volt. A képviselő-jelöltséget Széchenyi Viktor átengedte Batthyány Lajosnak, a szövetkezett ellenzék jelöltjének. Őt az agitációs körúton Széchenyi Viktor és Károlyi József kísérték. Ellenfele, a függedenségi Zolnai Béla nem volt számottevő. „A bizalom mutatja, - írta a főispán - hogy a vértanúhalált szenvedett első magyar miniszterelnök unokája egyhangúlag jut a mandátumhoz".

1910-ben a bodajki kerületben 2648 szavazó volt, ebből 2300 élt is szavazati jogával. A volt néppárt teljesen keresztény-szocialista alapra helyezkedett, írta a főispán - a kálvinista községek tántoríthatatlanul 48-asok. A kerület képviselője ekkor alkotmánypárti programmal gróf Batthyány Lajos igen népszerű, a kiegyezés alapján áll, A főispán szerint ellenjelöltet nem szükséges állítani. A fél század lovasság és 11 csendőr jelenlétében lezajlott választáson gróf Batthyány Lajos lett a követ. Igaz, még ebben az évben - mivel részvénytársasági elnök és legnagyobb részvényes lett, s ez összeférhetetlenséget jelentett lemondott mandátumáról, s ekkor a Batthyány által ajánlott Zichy Aladár grófot választotta képviselővé a bodajki kerület.

Ami az időszak gazdasági életét illeti, az 1863. évi statisztika szerint Bodajk határából 3196 hold szántó, 962 rét, 67 szőlő, 766 legelő, 2491 erdő, 16 nádas és 299 terméketlen. Búzát 710 holdon termeltek, holdanként 10 pozsonyi mérőt, rozsot 473 holdon, holdanként szintén 10 pozsonyi mérőt, árpát 316 holdon (9 p. mérő), zabot 210 holdon (9 p. mérő), tengerit 350 holdon (15 p. mérő), burgonyát 72 holdon (80 q), ugar és takarmányföld 1065 magyar hold (= 1200 négyszögöl) volt.

1863-ban 150 ló, 180 ökör, 175 tehén, 4000 nemesített birka (évi 100 q gyapjúval), 300 sertés, 1760 tyúk, 704 liba, 100 méhkas és 60 gulyába tartozó rideg szarvasmarha volt a helységben.

1869-ben Bodajkon 82 vaseke, 128 faeke, 3 vetőgép, 30 fogas, 1 henger és 1 lóerejű cséplő (járgány) volt. A szérűskertek a lakóházak végében voltak. Fényes Elek 1851-ben „szép szőlőhegyről" beszél: 1863-ban 1200 akó bor termett. A század végén a képviselő-testület is foglakozott a peronoszpóra veszéllyel. Védekező bizottságot is választottak, amely 3 permetezőgépet szerzett be. Ezeket holdanként 10 krajcár használati díjért adták oda a szőlősgazdáknak. Az 1898. évi hivatalvizsgálati jegyzőkönyv szerint a phyloxera nagy mértékben jelentkezett, kiirtani nem tudták.

Az erdők változatlanul megőrizték jelentőségüket, Bodajk a megye erdővidékének egyik központja, az erdőkben akác, cser, tölgy, nyár, nyír, fűz, jávor, kőris, szil és gyertyánfákat, a kertekben az 1860-as évek elején kb. 200 nemesített gyümölcsfát találtak.

1901-ben rossz termés volt: a búza, rozs, árpa 3, a zab 5 mázsát termett holdanként.

1909-ben a művelési ágak megoszlása a következő: szántó 3110 kert 99, rét 547, szőlő 134, legelő 296, nádas 6, erdő 777 katasztrális hold. Az összes termőterület 4669, a terméketlen 224 katasztrális hold, a kataszteri tiszta jövedelem összesen 48 640 aranykorona volt.

Bodajk számottevő iparral nem rendelkezett. 1863-ban 71 család élt ugyan iparból, de ezek mind kézművesek voltak. Köztük 4 asztalos, 2 ács, 2 bognár, 8 csizmadia, 5 kovács, 2 pék, 3 kőműves, 2 kocsmáros, 8 molnár, 6 szabó, 10 takács, 1-1 lakatos, mészáros, bábos, kádár, szitás és szíjgyártó. A malmok száma viszont megnőtt: 1869-ben 8 vízimalom, 1 fűrészmalom és 1 téglaégető működött.

Az 1898. évi hivatalvizsgálati jegyzőkönyv megemlíti, hogy a helységben kőbánya, mészkőfejtés, szénégetés, gubacsszedés nincs. A szénbányászat viszont már ekkor jelentkezett a nagyközség tönénetében. A balinkai szénmedencétől 6 km-re fekvő Szápár helységben 1842-ben mélyített aknát hamarosan betömedékelték ugyan, de 1862-ben újra megnyitották, és a kitermelt szenet lóvasúttal szállították Bodajkra. A Szápári Kőszénbánya Társulat 1867-ben kéne a Szápár-Bodajk közti út kiépítését. Az útépítést a vármegyei bizottmány felvette a megyei utak közé, mivel „a szápári bánya előnyös a megyére, hisz több megyei lakosnak biztosít majd munkát."

1863-ban Bodajkon 4 kereskedő volt. 1878-ban a bodajkiak nyilatkozatot kértek Mórtól, hogy virágvasárnap utáni hétfőn tanhatnak-e országos vásárt. A móri képviselő-testület szerint ez a nap közel esik a móri, a székesfehérvári és a győri vásárnapokhoz, így azok forgalmát gyöngítené. Ezért a támogatást megtagadták. Ennek ellenére Bodajk 1901-ben már évente háromszor (újév utáni hétfőn, június 29-én és Szent Mihály napján) tartott országos vásárt. 1849-1918 között tovább működött Bodajkon a katolikus és a református iskola. 1895-ben itt tartották a kerületi tanítógyűlést. 1898-ban a két iskolának 358 tanulója volt. A 15. évüket be nem töltöttek a katolikus ismétlő iskolába jártak, illetve a tanoncok egy része a móri ipariskolát látogatta. A mezővárosban elég magas volt az analfabéták száma (1869-ben pl. 767).

Vallására nézve a lakosság többsége katolikus volt. Bodajk egyházközségéhez tartoztak Csurgó, Igarpuszta, Szilvakút, Kis-Tárnok, Varjúvár és Tőrösmajor filiái is. A nagyközség búcsújáró és kegyhely jellegét minden útleírás és helységnévtár hangsúlyozza.

1885-ben vita támadt a nagyközség és a katolikus egyházközség között a búcsún szedett helypénz miatt. A hitközség ugyanis arra hivatkozva, hogy azt a földesúrtól kapta, magának követelte a 2-4-6 krajcáros helypénzt, amelyet idegentől és helybelitől egyaránt szedett. A község az alispánhoz fordult panaszszal. A Földművelődésügyi Minisztérium válasza szerint csak a vásárjog tulajdonosa szedhet helypénzt, ez pedig a nagyközség. Tehát a katolikus hitközség követelését elutasították.

1907-ben az öt székesfehérvári katolikus kör mind részt vett a bodajki zarándoklaton.

A század végétől egymás után alakulnak a különböző egyesületek. 1877-ben alakult meg 50 taggal a Bodaiki Egyesült Iparosok Ipartársulata, 1884-ben az Önkéntes Tűzoltóegylet, ez 1904-ben 30 tagú volt, Söréden fiókegylettel, 1887-ben a Társaskör (12 taggal), 1896-ban Római Katolikus Kör (35 taggal). De működött Bodajkon Keresztény Hitelszövetkezet és Fogyasztási Szövetkezet is. 1913-ban a Tűzoltóegylet, a Katolikus Kör és Keresztény Hitelszövetkezetet említi a forrás.

Az 1860. évi felmérés szerint a legelemibb orvosi feladatok elvégzésére alkalmas bába volt a községben. 1876-tól kezdve Bodajk köteles volt községi orvost és szülésznőt tartani. A községi törvény végrehajtása során bodajki egészségügyi kör (kerület) jött létre. 1881-ben a körorvos Wéber Ferenc sebészmester, az állatorvos Kovács Ferenc, a községi szülésznő Dörner Franciska, a magánbába Reichardt Juliánna volt. 1889-ben a községi képviselő-testület megtiltotta, hogy a községi orvos magánállást is vállalhasson.

1889-ben a móri járás főszolgabírája véleményt kért egy Bodajkon felállítandó gyógyszertár ügyében. A képviselő-testület egyhangú véleménye szerint a nagyközségnek, mint fürdőhelynek, régi óhaja a gyógyszertár. Tekintettel azonban arra, hogy a lakosság kis száma miatt egy önálló patika nem élne meg, javasolják: a móri gyógyszertár nyisson egy „fiókgyógyszertárat" Bodajkon. Az 1892. októberi képviselő-testületi ülés a közelgő kolera veszéllyel foglalkozott: Járványbizottságot és utcabiztosokat választottak. Ezeket bízták meg „az egészségi állapotok megfigyelésével". Ugyanekkor szerzett be a nagyközség egy hullaszállító kocsit.

1893-ban a főszolgabíró jelentette (mint ahogy azt már A katolikus egyház, a templom és a kegyhely című fejezetben is írtam), hogy a szentkútban a búcsúk alkalmával a betegek szemüket és fájós lábaikat mossák. A kútnak azonban jó vize van, és a helybeliek azt isszák, ezért meg kell akadályozni, hogy abba beteg tagokat mártsanak. A vármegye a belügyminiszterhez fordult, de az visszatette az ügyet a vármegyéhez. Az ügy lezárásaképpen a püspök átiratára a kutat egy magas kőfallal vették körül, hogy csak meríteni lehessen belőle.

1906-ban az alispán javasolta körállatorvosi állás létesítését Bodajkon. A képviselő-testület azt nem tartotta szükségesnek, men „nincs nagy állattenyésztés, a móri állatorvos pedig csak félórányira van."

1908-ban már volt gyógyszertár a nagyközségben. Az első gyógyszertár magalapítója Kisjeszeni Jeszenszky Lajos (1861-1938.). A családi síremlék még ma is megvan a bodajki katolikus temetőben. A síremlék felirata: „Kisjeszeni Jeszenszky Lajosné nemes Beringer Mária. 1863-1932. - Kisjeszeni Jeszenszky Lajos a bodajki gyógyszertár megalapítója. 1861-1938." (Jeszenszky Géza jelenlegi külügyminiszterünk megkeresésemre közölte, hogy ő a „Nagyjeszeni" ágból származik, és csak távoli rokonság fűzi a „Kisjeszeni" családhoz.) A jelzett 1908. évben a gyógyszerész arra kért engedélyt, hogy a patikát vasárnap délután zárva tarthassa.

Megemlítést kíván, hogy valószínűleg Jeszenszky Lajos volt Bodajkon az első amatőr fotós, mivel rengeteg általa készített fényképet találtam gyűjtésem során, többek közt nagy mennyiségű üveg negatív lemezt, melyekről képeket készítettem. Bár a rajta lévő személyekből keveset sikerült azonosítani, de a helytörténeti albumban el vannak helyezve.

Az 1906-os belügyminiszteri rendelet szerint vezetett „Méregkönyv" alapján figyelemmel kísérhető a bodajki gyógyszertárak működése, a gyógyszerészek neve és a patikák helye. Kövessük most ezt végig, még ha túl is megy a fejezetcímben jelölt időszakon.

Az első patika a katolikus templommal szemben, a Varga-féle volt mézeskalácsos üzlet szomszédságában volt, majd átköltözött a tó melletti Petőfi utcában levő Kovács Sándor-féle házba. A ház ma lakóház, valószínűleg átépítették, mert kívülről nem látható, hogy valamikor gyógyszertár volt.

Itt még Jeszenszky Lajos volt a patikus, mert ennek a háznak padlásán találtuk az előbb említett üvegnegatívokat.

A 30-as években költözött a patika a „Spányi"-villába, ahol 1977. október 29-ig működött. Ettől kezdődően a gyógyszertár a község központjában, az Egészségházban kapott elhelyezést. A „Méregkönyv" szerint a bodajki gyógyszerészek névsora: Jeszenszky Lajos 1908-1930., Patakfalvy Sándor kb. 193033., Tóth József 1933-36. Ekkor kapta a gyógyszertár a „Tóth József Szűz Mária gyógyszertára" elnevezést. Ez már a „Spányi"-villa műtermében működött. Sutta Valéria, Stercula Edit (valószínűleg Tóth József alkalmazásában), Stettner János 1937-38., v. Hamorodyné 1938., Tapfer Sándor 1939-1950., Korchma Pál 1950-1963., Lőrincz László 1963-1970., majd 1970-től Skaliczky Zoltán következett, amíg a mai személyzet került a gyógyszertárba.

Skaliczky Zoltán gyógyszerész „csapata": Skaliczky Zoltánné gyógyszerész, Micskó Edit gyógyszerész, Czintula Jánosné asszisztens, Ivanics Sándorné asszisztens, Jurcsek Rudolfné pénztáros, Förhécz Lajosné takarítónő. Ezeket az adatokat 1978 decemberében írta le Skaliczky Zoltán.

Egyes helységnévtárakban az adott időszakban Bodajk a következőképpen szerepel:

1882.: Bodajk kisközség, gyógyfürdő. Hozzátartozik: Kis- és Nagy-Tárnok, Tőrös, másképp Varjúvár-puszta, Fejér m., moóri járás. Egyesült ipartársulat. Házak száma 328, lélekszám 2195, magyar, róm.kath. és ref. Területe 5850 kh. Járásbíróság Moóron, adóhivatal Székes-Fejérváron. A 69-es számú hadkiegészítő kerület, LXIV. számú honv. zászlóalj, 6.sz. honv. lovas ezredhez tartozik. Vasúti állomás, távirdai állomás és posta helyben.

1892.: Bodajk. Népesség száma 2022, ebből magyar 1847, német 163, tót 9, egyéb 3. Hitfelekezet szerint: róm. kath. 1474, ág. ev. 28, ref. 472, izr. 48. A lakott házak száma 347. Területe 5193 kh.

Bodajk kisközség, fürdőhely-gyógyfürdő. Hozzátartozik Tárnokpuszta. Törvényszék Székes-Fejérváron. Járásbíróság és adóhivatal Moóron. A 69-es számú hadkiegészítő kerülethez, a XVII-es számú honvéd ezred-honv. kieg. pksághoz és az 53-as számú népfölkelési járáshoz tartozik. Vasúti állomás, vasúti távirda állomás, postatakarékpénztár és postamester által kezelt postahivatala van.

1896.: Bodajk: A bodajki magnesiumos forrás legrégibb forrásúik egyike, természeti szépségekkel övezett vidéken, de a vállalkozó szellem hiánya miatt rég ideje nem tud nagyobb jelentőségre emelkedni.

Csókakővel szemben, a völgy nyugati oldalán fekszik Bodajk község. Előtte a Sárvíz folyik, mögötte pedig apró gyeptől zöldelő mészhegyek emelkednek, melyeknek az erdőborította bakonyi hegyek alkotják a hátterét.

A Sárvíz mentén magas jegenye nyárfák közt van a falu magnésiatartalmú fürdője kád és márványfürdőkkel, s körülfalazott, szép tiszta vizű tavával, melyen hidegfürdő van. A tó vize télen-nyáron 13 fok R. A tavat kies sétány s néhány csinos nyári-lak veszi körül.

Sokkal látogatottabb e fürdőnél a tó déli oldalán levő Mária-templom a papkert melletti Mária-forrással. Ez a templom nagy környéknek búcsújáróhelye, hová májusban, de különösen szeptember hónapban a papság vezetése alatt nemcsak a szomszédos községekből, hanem távol vidékről is ezrével sereglik a hívők ájtatos csoportja.

A templommal szemben álló magas hegyen van a Kálvária, honnét szép kilátás nyílik az alatta elterülő völgyre, a szemközt levő Vértesre, úgyszintén a Bakonynak odanyíló kies völgyeibe is. A falu déli végén lévő kies parkban, mely éppen a Kálvária-hegy meredek aljában terül el, szép kastély áll, mely korábban a báró Miske család tulajdona és tartózkodó helye volt.

A Révai Nagy Lexikona 1911-ben kiadott III. kötetének 431. oldalán a következőket találjuk a községről:

„Bodajk, kisközség. Fejér vm. móri járásban (1910). 1951 magyar lakos, vasúti állomás, posta- és táviróhivatal, hitelszövetkezet, iparegyesületek. Kis fürdőjét, mely tükörfürdőből, kő- és kádfürdőkből s nagy tóból (20° földes mésztartalmú víz) áll, köszvény és görvély ellen használják, leginkább csak a környék lakói.

A gyógyforrások állítólag az 1810-i földrengés alkalmával keletkeztek. Bodajk, mely Mórtól 1 órányira bájos völgyben fekszik, egyúttal búcsújáróhely, ahol már a IX. században vagy a hagyomány szerint Szt. István király kezdeményezése folytán a Kálvária-hegy tövében kápolna épült.

1051-ben a magyarok III. Henrik császár táborát itt megrohanták és szétverték.

Bodajk hajdan a székesfehérvári Szt. Istvánról nevezett keresztes lovagok birtoka volt. A kapucinusok temploma 1741-ben épült; kolostorát, melyet II. József szüntetett meg, most paplaknak használják."

(Ennek a lexikoni leírásnak a gyógyforrásokra vonatkozó adata, mely szerint „az 1810-i földrengés alkalmával keletkezett", téves. Az előző, a tóra vonatkozó leírásokból ez pontosan kiderül.)

Ebben a fejezetben írom le a község határának domborzatát és vízrajzát is. Bodajk a Bakony és a Vértes által alkotott és Székesfehérvár felé szélesedő Sárréte völgyben, a móri horpadásban fekszik.

A község területe az 1891. évi kataszteri felmérés alapján 5193 katasztrális hold és 76 négyszögöl. Az egész területből 2649 hold és 1113 négyszögöl Grünfeld Sándor nagybirtokosé, a többi 2543 hold és 563 négyszögöl pedig a község többi lakosai között átlag 8-9 holdas részletekben oszlik meg.

Északon Mór, Veleg, észak-nyugaton és nyugaton Balinka, délen Fehérvárcsurgó, keleten Söréd, észak-keleten Csókakő községek határolják.

A község határainak általános jellege hegyes. A nyugati nagyobb részen a Bakony nyúlványai vannak, illetve vonulnak. Ennek részei: a Kálvária-hegy (215 m), a Kesellő-hegy, a Durrogó-hegy és a Borsz-hegy (197 m).

Ezek a hegyek a Gaja-patak és a falu közötti részen húzódnak dél-északi irányban felsorolásuk sorrendjében. A Gaja nyugati részén terül el a Kajmádihegy, melynek legmagasabb pontja 216 m. A keleti részen a Vértes hegységnek lankásabb részei vannak, ennek említésre érdemes magaslata a község határában nincs.

A határ vízrajza: A községnek két említésre érdemes patakja van:

  1. A Gaja, mely a község határának nyugati részét szeli Veleg felől. Tárnokpusztánál lép a község területére, itt 3 malmot hajt. Vize szőke és sebes folyású. A község határában más vizekkel nem bővül.
  2. A móri Sárvíz, mely keleti részen Mór felől lép a község területére, s mint a Gaja, szintén 3 malmot hajt.
Két testvér, Molnár Rozália és Hegyi István, illetve Molnár János és Kovács Mária kettős lakodalma 1893-ban
 
Népviselet Zsigmond Julianna esküvőjén 1913-ban
 
Juhász   Medárd   és   felesége, Hauer Julianna 1914-ben
 
Legények, Kovács M. Károly és Sötét István 1912-ben
 
Horváth Zsófia 1915-ben
 
10-es huszárok az I. világháború idején - a Bankó fivérek
 
I. világháborús emléklap

 

  
Előző fejezet Következő fejezet