Előző fejezet Következő fejezet

14. Az I. világháború, a forradalmak és következményük Bodajkon

 

Bodajkon az I. világháború időszakában az elszegényedés volt a jellemző, mivel a munkaképes férfiak többségében katonai szolgálatot teljesítettek. Így a családfő hiányzott a kenyérkeresők közül. A katonák majd teljes egészében a frontokon voltak. Bodajkról az I. világháborúba bevonult katonák száma 400 fő volt (és a háború végére a hősi halottaké 45, a hadiözvegyeké 32, a hadiárváké 67 fő lett).

A háború kitörésekor elsőnek a tényleges katonákat és népfölkelőket hívták be, majd 1914 őszétől folyamatosan toboroztak a 18. évtől egészen az 50. évig. A következő feljegyzések az I. világháború és a forradalmak bodajki vonatkozásait adják vissza a bodajki római katolikus plébánia Historia Domusából idézve (a korabeli feljegyzéseket ekkor Puli György esperesplébános írta le):

„Kerger József 18 éves bodajki, szfvári 7. osztályú gimnáziumi tanuló és Andocsy Károly kereskedelmi érettségizett tanuló is a harctérre mentek." „1914. év nov. óta a bodajki fürdőtelepen Grünfeld Jakab helybeli uraság 8 hónapig, 1915. aug.-ig állandó üdülő beteg katonákat tartott teljesen saját költségén. Egy lengyel fiatal katona itt máj. hónapban meghalt és eltemettetett." „Olasz internáltak, 20-25 fő volt itt 1914 elejétől egy évig."

„A bodajki rk. tanító, Laszczik Lóránt igazgatótanító a háború kezdete óta katonai szolgálatban volt, legnagyobbrészt a katonai irodákban Székesfehérváron. Winkler Mihály osztálytanító pedig 28 éves korában kétszer is soroztatott, a második sorozásnál bevált, de kérvény folytán a katonai szolgálat alól felmentették, és így egymaga látta el az iskolai teendőket. A ref. tanító is elment."

„A drágaság a háború tartama alatt is óriási volt, különösen 1914 óta, pl. 1 1 petróleum 1 korona, 1 kg zsír 8-9 korona, a búza mázsája 40 korona."

„Hadikölcsön - Bodajkon 70 000 koronát jegyeztek 1916-ban."

„1916. augusztus 27-én Laszczik Lóránt tanító a katonaságból visszajött, állását ismét elfoglalta."

„I. Ferenc József császár és király meghalt a Schönbrunnban 1916. nov. 21én, eltemették nov. 30-án Bécsben."

„IV. Károly Ferenc József koronázása Budán 1916. dec. 30-án."

„Winkler Mihály tanító katonai szolgálatra bevonult 1917 okt. 10-én, osztályát Laszczik igazgatótanító vette át."

„1917. A drágaság növekszik, a boltok üresek."

„1918. okt. végén kiütött a magyar forradalom, magyar köztársaság lett Károlyi Mihály vezetésével."

„1919. márc. 26-án a felekezeti iskolákat államosították. Hitoktatás tilos." „Az árak nagyon magasra szöktek fel."

„1919. Bodajkon a szocialisták és kommunisták minden vasárnap gyűléseztek. Andocsy Ferenc jegyzőt rendelkezési állományba helyezték. Boda Henrich erdélyi menekült jegyző végezte a jegyzői teendőket. 3 tanító helyett 6 lett alkalmazva. Aug. 2-án a Tanácsköztársaság megbukott, román katonák szálltak meg mindent, aug. 16-án Bodajkra is jöttek."

„Aug. 10-én Laszczik Lóránt katolikus tanítót kommunista érzelmei miatt állásából elmozdították."

„Aug. 15-én Mohl, Kerner és Fent direktóriumi tagokat letartóztatták, és Székesfehérvárra vitték."

„Laszczik Lóránt tanító 1920. máj. 10-én állásáról lemondott, és 17-én Ráckevére távozott tanítónak."

A Historia Domus feljegyzéseiben röviden tükröződő történelem után most visszatérve a háború utáni évekre, egyébként azt állapíthatjuk meg, hogy Bodajkon a földkövetelő mozgalmak első szakaszára az a jellemző, hogy a nagybirtokosokat az agrárproletáriátus rákényszeríti a föld eladására. A szociáldemokraták a földreform gondolatát később mégis elfogadták, de ezt összekapcsolták a pártszervezéssel.

A mezőgazdasági munkásokat, gazdasági cselédeket és törpebirtokosokat egyre nagyobb mértékben kezdte foglalkoztatni a földosztás, melytől sorsuk jobbra fordulását várták. így a bodajki szegényparasztok is bíztak a Nemzeti Tanács és polgári demokratikus kormány ígéretében. Ezért nem nagyon voltak hajlandók az uradalom földjén munkát vállalni. Erősen reménykedtek abban, hogy a „tavasszal úgyis megkapják a földet". Pedig a munkáskezekre nagy szükség volt, mert a munkaerőhiány következtében a mezőgazdaság válságos helyzetbe került. Fejér megyében a vármegyei gazdasági felügyelő jelentése szerint 1918 novemberének első napjaiban 20-25%-kal kevesebb terület volt bevetve őszi gabonával, mint az előző évben. A munkerőhiányt még csak súlyosbította, hogy a járványosan fellépett spanyolnátha következtében a mezőgazdasági munkások nagy része hetek óta külső munkát nem végzett. Ennek következtében nemcsak az őszi vetés akadt meg, de a kapásnövények termését sem takarították be maradéktalanul. A csekély igaerő a folytonos eső miatt a gazdasági munkát nem győzte.

A burgonya, cukorrépa és kukorica 60%-a szedetlen, illetve töretlen maradt. A helyzet kilátástalannak látszott, mert semmi remény nem volt arra, hogy a termést a fagyok beállta előtt betakarítsák. Ez a megye számos községére, köztük Bodajkra is vonatkozott.

Bodajkon egyébként az 1918. december 11-i községi közgyűlésen megalakult a 8 tagú földigénylő bizottság a földosztás előkészítésére. A gúttamásiak, akik mindössze 198 hold szántófölddel rendelkeztek, a Földművelésügyi Minisztériumnál tettek panaszt Marsovszky Kamilla bodajki lakos ellen, aki 250 hold birtokát egy 67 holdas gazdának adta haszonbérbe. Felkeresték Marsovszky megbízottját, a bodajki jegyzőt, és kijelentették előtte, hogy ha a birtokot záros határidőn belül nem kapják meg haszonbérbe, „azt elfoglalják, és oda többé senkit be nem engednek".

Az 1919. március 10-i képviselő-testületi gyűlésre a viriliseket nem hívták meg, mert a meghívás ellen a földosztó bizottság tiltakozott. Az ülésen megalakult a 10 tagú községi birtokrendező választmány.

A munkástanács tagjait a március 30-i népgyűlésen választották meg. Tagja: Stáhl András, Szűcs István, Almádi István, Rézmann István, Várkonyi János, Kovács Ferenc, Belegrai István, Fa István, N. Horváth Sándor, Medve János, Horváth Mihály, Mohl János, Magda József és Sulák Ferenc. A munkástanács titkos szavazással egy háromtagú direktóriumot választott: Szűcs Istvánt, Stáhl Andrást és Mohl Jánost, Stáhl azonban családi okokra való hivatkozással ezt nem fogadta el, így újabb szavazással Horváth Mihályt választották meg.

A megyében néhány helyen előfordult, hogy a megválasztott tanács nem tudta betölteni hivatását, ezért sor került feloszlatásukra, illetve új választásra. Ez történt a bodajki tanáccsal is. 1919. április 10-én a falutanács vette át a község vezetését. Ügyvezető Belegrai István, pénztárnok Magda József, közgyám Gábor János lett, a járási tanácsba Nagy Józsefet küldték. Andocsy Ferenc jegyző előterjesztésére - a termelés biztosítására - 3 földműves tagot választottak, akik az állami földbiztossal együtt irányították a termelést. Ezek Szűcs István, Enyingi Sándor és Fa István voltak. Nagy József a Fejér megyei intézőbizottságnak is tagja volt, részt vett a bizottság utolsó (1919. augusztus 3-i) ülésén is.

A földért való küzdelem és a mezőgazdasági termelés biztosítása közepette a politikai porondon is tovább folytak a harcok. A helyi direktórium tagja - a visszaemlékezések szerint - Kerner József, Mohl János és Fent Lajos lett. A direktóriumnak lett volna a feladata, hogy az elméleti forradalmat községünk viszonylatában a gyakorlatban is megvalósítsa. Erről bővebbet csak a közeli hozzátartozók, illetve a még élő kortársak tudnának mondani.

Annyit azonban mi is tudunk, hogy a Tanácsköztársaság leverése után a direktórium tagjait, köztük az 1885-ben született Kerner Józsefet is meghurcolták. Kernerék akkori lakása a mai posta épületében volt, és a családfő elhurcolása után az édesanya öt gyermekével maga maradt a teljes bizonytalanságban. Kerner Józsefet elképzelhető kínvallatásoknak vetette alá a dühöngő fehérterror. Csak hat hónap után engedték haza feltételesen, de egy negyed századig szemmel tartották. Még 1944-ben is a megszálló németek feljelentés alapján keresték, de felesége ezt előre látva távoli ismerősüknél elbújtatta.

László fiától a helytörténeti szakkör a következő visszaemlékezést kapta: „Határozottan emlékszem arra, hogy édesapámnak az 1919-es Tanácsköztársaság idején Bodajkon történt határozott kiállása és direktóriumi tagsága miatt elszenvedett börtönbüntetésének bírói ítélete a kezemben volt, és tartalmát ismertem. Az ítéletet az 1919. év végén hozta a Székesfehérvári Katonai Ügyészség. Az ítélet 3 gépelt oldalon írta le Kerner József szabómester (nevünket 1938-ban magyarosítottuk Bánkutira), majd Fent Lajos lakatosmester és Mohl János szabó társuk bűncselekményét. Az ítéletben mindhárman 2,5 év börtönbüntetést kaptak.

Édesapám elbeszélése szerint a Tanácsköztársaság idején mindhármukat a község lakossága nagygyűlésen a központi iskolában választotta meg. Ezután a Czermann-féle vendéglő nagytermében volt a nagygyűlés, mely zsúfolásig megtelt, ott a három direktóriumi tag tartott beszédet. A direktórium elnöke Mohi János volt, míg édesapám és Fent Lajos egy-egy reszort felelősei voltak. A község vezetésének átvétele nem ment zavartalanul Andocsy jegyző személye miatt, akinek eltávolítása gondot okozott.

Később a Tanácsköztársaság leverése után éppen Andocsy volt, aki lefogatta a direktórium tagjait, és kocsi után megkötözve, gyalogoltatva vitette be őket Székesfehérvárra csendőri felügyelettel. Sajnos nagyon sokszor éreztük a későbbiek folyamán édesapám direktóriumi tagságának következményeit.

Az ítéletet úgy hozta meg a bíróság, hogy védő nem volt, hiszen „bűnük" kézenfekvő volt. Édesapám, mint szabómester a börtönben ugyancsak szabó volt. Ez mentette meg az életét is. Ugyanis a börtön parancsnoka édesapámmal készíttette el új egyenruháját. Amikor a ruha készült, már a próba állapotában volt, egyik napon megjelent a börtönben a Prónai különítmény, és összeszedték a kommunistákat, elítélteket, közöttük édesapámat is, hogy viszik őket további kihallgatásra Siófokra. Ismeretes a siófoki ,fkihallgatások" menete, ahonnan egyenes út vezetett a másvilágra. Nyilván tudta ezt az egyik börtönőr is, aki még időben szólt a börtönparancsnoknak, hogy nem lesz kész a ruhája, ha elviszik a Kerner szabót is. Nos, így vették ki a már induló transzportból édesapámat. Akiket akkor elvittek, többé soha nem kerültek elő. Édesapám a börtönből 1920 júliusában szabadult amnesztiával. Horthyék a nemzetközi felháborodás hatására kényszerültek amnesztiát adni a Tanácsköztársaság alatt bűncselekményt el nem követett elítéltek részére. A börtönből való szabadulás után édesapám csendőri felügyelet alatt állt élete végéig.

1938-ban édesapám trafikengedélyért folyamodott, mivel az I. világháborúban szerzett sebesülése következtében 75%-os hadirokkanttá lett nyilvánítva, így elvileg az állami szubvenciók kiadásánál előnyt élvezhetett volna, de a trafikengedélyt nem kapta meg.

Ekkor folyamodott moziengedélyért, amit szintén nem kapott meg. Később a moziengedélyt idősebb testvérbátyám, ifj. Bánkuti József megkapta, melynek érdekében akkor eljárt a KALOT budapesti vezetősége, mivel bátyám KALOT-tag volt. így lett mozi Bodajkon 1938-ban, és itt gyulladt fel a községben ekkor először a villany, mert a mozinak saját áramfejlesztője volt. Sokáig odajártak az öregasszonyok csak a villanyban gyönyörködni, mert ilyen még sosem volt, ilyent még sosem láttak."

1919. augusztus-szeptember hónapban román csapatok voltak Bodajkon. Először 1 század lovasságot (150 fő) szállásoltak el, majd szeptember 18-án 2 román Az 1919. november 8-i közgyűlés a direktórium pénzgazdálkodásával foglalkozott. Megállapította, hogy a Mohl János elnök által kiutalt 25-40 koronás napidíjakat jogtalanul vették fel, ezért elrendelték ezek visszafizetését. Minthogy Mohi János teljesen vagyontalan volt, rajta az összegeket behajtani nem lehetett. Felszólították mindazokat, akik ilyen pénzeket vettek fel, hogy fizessék vissza. Eredménytelenség esetén, vagy amennyiben nyilvánvaló visszaélésről vagy jogtalanságról van szó, ellenük bírói eljárást folyamatba tétetni rendelte a közgyűlés.

Az 1919. szeptember 3-i közgyűlésen felmerült az óvoda kérdése is. Az állami tanfelügyelőség a megszállt területekről menekült óvónőket akarta ugyanis elhelyezni. A terv szerint az óvónőket a tanfelügyelőség fizetné, a községet csak egy gondozónő fizetése és a helyiség felszerelése, üzemeltetése terhelte volna. A képviselő-testület mindebből csak a dologi kiadásokat vállalta, így az óvodából semmi sem lett.

1921-ben a községi képviselő-testület kimondta, hogy a „földbirtokreform keresztülvitelét kívánatosnak és szükségesnek tartja", kérte megindítását, az igénylők összeírását. Állásfoglalásuk szerint 1/4 úrbéri telek (9,5 katasztrális hold) az a földterület, melyből egy család megélhet. A községben háromtagú bizottság alakult a házhelyek és kisbérletek kiosztására. Ekkor kisbérletre 67-en jelentkeztek, 97 kat. hold igénnyel. Ezt a területet 1/3 részben Grünfeld Sámuel bodajki, 2/3 részben Grünfeld Pál tárnokpusztai földjéből kérték. A Grünfeld Sámuel által fölajánlott részt az igénylők nem fogadták el, inkább a vasúthoz vezető út mellett akartak földet. Grünfeld ugyanis a bodajki határban 20, a tárnoki határban 50 kat. hold rossz minőségű földet ajánlott fel részes művelésre.

Ebben az időszakban a földbirtokreform Bodajkon azért maradhatott napirenden, mivel a Tanácsköztársaság bukása után a Teleki-kormány tevékenysége azoknak a társerőknek a leszerelésére irányult, melyek követeléseikkel veszélyeztették az uralkodó osztály érdekeit. A szegényparasztság elhallgattatására és esetleges megnyerésére hozták létre a földreform törvényt. Ezt Rubinek Gyula, a nagybirtokosok szervezetének (OMGE) volt igazgatója mint földművelésügyi miniszter dolgozta ki. A törvényt a helyére kinevezett Nagyatádi Szabó István terjesztette be, és 1920. augusztus 5-én fogadták el, és mint az 1920. évi XXXVI. törvénycikk került végrehajtásra (Nagyatádi-féle földreform).

Ez a törvény nem írt elő kötelező földosztást, csak házhelyek és kishaszonbérletek juttatását tette lehetővé. Mindez nem ment simán, és a végrehajtás éveket vett igénybe. Ezt mutatja a törvény bodajki végrehajtása is, ami az Országos Földbirtokrendező Bíróság bemutatandó irataiból kitűnik. A bodajki igénylők ügyét ez a bíróság 1923. március 8-án tárgyalta először, és 1925. március 24-én zárta le.

Bodajkon összesen 285 igénylő 238 kat. hold és 200 négyszögöl kishaszonbérleti földet, házhelyet kapott. Az igénylőknek a földet törlesztéssel kellett kifizetni az 1914. év előtti földáraknak megfelelően, és ez a nagyon rossz gazdasági viszonyok közt hatalmas terhet jelentett.

(Országosan egyébként a 16,6 millió kat. hold gazdasági földterületből csak 948 ezer kat. holdat osztottak fel 411 ezer igénylő közt, és ebből 301 ezer igénylő volt szegényparaszt. A kiosztásra került föld 1/4-e zsidóbirtok - háború alatt szerzett hadivagyon volt.)

Bodajkon végül is Grünfeld Sámuel nagybirtokos földjéből került kiosztásra a 238 kat. hold föld az igénylők részére. Az ügy hosszú és körülményes menete alatt már nyilvánvalóvá vált, hogy ez a „földreform" nem az elképzelt és nagyon óhajtott földosztást eredményezte, csupán a terheket növelte a túlnyomórészt rossz minőségű föld, - a szegényparasztság problémáját megközelítően sem oldotta meg. Célját ez a földreform nem érte el, nem sikerült vele a szegényparasztságot, a nincsteleneket a Horthy-rendszer számára megnyerni, sőt növelte az elégedetlenséget, és világossá vált, hogy gyökeres változásnak kell bekövetkezni, hogy a föld azé legyen, aki megműveli. És két évtized után ez be is következett.

Bodajkra vonatkozóan mindenesetre az Országos Földbirtokrendező Bíróság 30896/1922. szám alatt „A Magyar Állam Nevében!" - a következő szövegű ítéletet hozta:

„Az Országos Földbirtokrendező Bíróság Grünfeld Sámuel nagybirtokos Bodajk község határában fekvő mezőgazdasági földbirtoka megváltása iránt a Bodajk községi lakosok kérelmére folyamatba tett ügyet a tárgyaló bizottság eljárásának befejezése után az 1920. évi XXXVI. t.c. IV. fejezete és 84. paragrafusa alapján a m. kir. pénzügyminiszter kiküldöttjének, dr. Czirják Mihály pénzügyi főtanácsosnak részvételével az 1923. évi márc. hó 8. napján tartott tanácsülésében tárgyalás alá vette, és a következő ÍTÉLETET hozta: I.  Az OFB mezőgazdasági ingatlanok céljára

a.)a Grünfeld Sámuelnek a bodajki I. számú telekkönyvi betétben felvett mezőgazdasági földbirtokából megnevezett helyrajzi számú ingatlanokat, szükséges területet összesen 241 kat. hold 1000 négyszögölet, továbbá

b.)házhelyek céljára az ugyanebben a telekkönyvi betétben felvett ingatlanokból megnevezett helyrajzi számú ingatlanokat egyenként 500 négyszögölével számított 12 házhely céljára összesen mintegy 3 kat. hold 1200 négyszögölet, vagyis mindössze mintegy 245 kat. hold és 600 négyszögölet az 1921. évi XLV. t.c. 58. paragrafusa és az 1000/P.M. 1922. számú rendelet alapján vagyonváltság fejében igénybe vesz „(az ítéletben sorszámok alatt név szerint felsorolva vannak)" még pedig az egyenként kiosztandó olyan nagyságú darabokban, amint azt a tárgyaló bizottság minden egyes egyénre nézve javaslatba hozta.

A bíróság egyúttal intézkedett a vitézi telkek kialakítására is, ezeket a vitézi szék rendelkezésére bocsátja azzal, hogy a vitézi szék a vitézi telek megállapítását és kinek részére juttatását az OFB-vel közölje.

Az OFB Cs. Szücs István, özv. Zsigmond Istvánná, Mojzes Mihály és Füredi István, a ref. egyházközség és a vitézi szék kivételével a többi felszólamló részéről bejelentett kérelmeket pedig figyelmen kívül hagyja.

II.  Az OFB úgy az egyes kérelmezők részére, valamint az egyéb célokra juttatott ingatlanok megváltási árának, illetőleg ellenértékének megállapítását az 1920. XXXVI. t.c. 42. paragrafusa alapján a vagyonváltság jogerős kirovásáig, illetőleg a vagyonváltság átvétele kérdésének végleges rendezéséig elhalasztja, és kimondja, hogy a birtokátvétel és az utóbb megjelölt időpont közé eső időre a megváltást szenvedő javára haszonbért kell terményekben vagy készpénzben fizetni.

III.  Az igénybe vett, illetőleg megváltott ingatlanok birtokbavétele a felek más megegyezésének hiányában az 1922/1923. gazdasági év végével, vagyis a különböző gazdasági termények szokásos betakarítása után történik, ugyanakkor fognak az egyes meghatározott darabok az illető földhözjutottak birtokába és használatába átbocsáttatni.

IV. Az OFB ennek az ítéletnek a végrehajtását szükséghez képest a tárgyalást vezető bíró közreműködésével és ellenőrzésével a Magyar Földhitelintézetek Országos Szövetségére bízza.

Grünfeld Sámuel jelentse be a végrehajtásra megbízott szervnek, ha a vagyonváltsága kérdésében a közigazgatási bizottság is határozott.

V. Az 1920. XXXVI. t.c. 80. paragrafusa értelmében a megváltással járó költségek a földhözjutottakat terhelik.

VI. Az OFB felhívja a móri kir. járásbíróságot, mint telekkönyvi hatóságot, hogy a megváltás kimondását a fentiek szerint megváltott részletekre jegyezze fel (32 000/1921.1.M. számú rendelet 18. paragrafusa). A megváltott részleteknek más telekkönyvi betétbe átvitelezéséről s a megváltás folytán szükséges további telekkönyvi bejegyzésekről az OFB később rendelkezik.

VII.  Bodajk község elöljárósága köteles ezt az ítéletet a 60 000/1921. F.M. számú rendelet 217. paragrafusának rendelkezéséhez képest közszemlére kitenni, s annak tartalmát a községben szokott módon haladéktalanul többszörösen is közhírré tétetni, s ennek megtörténtét ide jelenteni."

Még a későbbiekben, 1925. március 24-én többek közt az OFB ítéletet hozott a Grünfeld-birtokhoz tartozó „Kálvária"-hegy ügyében is, mely tárgyban a következő az indoklás:

„A Kálvária-hegynek a rendelkező részben foglalt területnagyságban történt megváltása a T. 84. és NV. 27. paragrafusai alapján indokolt, és e tekintetben az OFB elfogadta a tárgyaló bizottság javaslatát, mely megállapította azt, hogy e terület a r. kat. plébániahivatal által felmutatott „Canonica visitacio" szerint a r. kat. hívők által már az 1736. évben megszereztetett, de az úrbéri tagosításkor elmulasztották az egyházközség nevére telekkönyveztetni, továbbá hogy Bodajk község búcsújáróhely, és nagyobb tömegek szokták az egész „Kálváriahegyet" ellepni, maga a megváltott terület gazdaságilag - kopárságánál fogva nem használható, legfeljebb birkalegelőnek szolgálható. Megállapítja különben az OFB, hogy maga a tulajdonos sem ellenezte a szóbeli tárgyaláson a megváltást."

A fentiek csupán kivonatokat tartalmaznak a teljes ítéletből, és természetesen az igénylők, illetve a földhöz, házhelyhez jutottak névsorát sem tartalmazzák, de - megítélésem szerint - jól tükrözik az 1920-as bodajki földosztás jellegét, mértékét.

Végül zárásként egypár gondolat az 1920-as „Nagyatádi-féle" földreform törvényről és következményeiről:

Megmaradtak Magyarország egészségtelen birtokviszonyai, megmaradt a nagybirtokosok kezén a földterület fele. Megmaradt a nagybirtok legelőkiváltsága, és ami ezzel egyértelmű, állattartási egyeduralma. Megmaradt az a helyzet, hogy a parasztság tömegének annyi földje van, mint maréknyi nagy- és középbirtokosnak. De új terhekkel járt a földreform, a teljes kártalanítási kötelezettséggel.

Mi tűzte napirendre a földreformot? Az, hogy a forradalmak bukása után, a forradalmak hibás földpolitikája következtében a parasztság a forradalmi városok proletárjai ellen fordult, és az „ellenforradalomtól" várta a maga programjának megvalósulását. Ez a földtörvény azonban nem oldotta meg problémáját. A parasztság az eladósodás lejtőjére csúszott, mivel pénze, forgótőkéje nincs, az állami adók azonban mind nagyobbak lesznek. A terményértékesítés nehézségei egyre nyomasztóbbak. A mezőgazdasági termények árai mind jobban elmaradnak az ipari cikkeké mögött. A mezőgazdaság válsága sokkal nagyobb súllyal nehezedik a parasztságra, mint a nagybirtokra.

Bodajki műkedvelő színjátszók 1933-ban
 
Horváth János és felesége, Balogh Zsófia 1934-ben
 
Ivanics Sándor bodajki legény 1939-ben

 

  
Előző fejezet Következő fejezet