Előző fejezet Következő fejezet

III. Bodrogkisfalud néveredete és helynevei

Néveredet

A települést 1220-ban említik először a források Kysfalud névalakban. [1] Az idők folyamán a falu neve csak írásmódjában változott: Kyusfalud (1317), Kysfalu, Kysfalud (1370-1459), Kysfalwd (1549), Kisfalu (1773), Kis Falud (1785), Kiss Falud (1806), Kis-Falud (1828), Bodrog-Kisfalud (1863-1873), Kisfalud (Bodrog-Kisfalud) (1882), Bodrog-Kisfalud (1892-1900), Bodrogkisfalud (1902-1950). [2]
A Kisfalud név a falunak viszonylagos csekély kiterjedésére, méretére, míg a Bodrog- előtag a Bodrog folyó mellettiségre utal. Maga a Bodrog szó (első említése
1267-ből Budrug alakban) valószínűleg a magyar bodor névszóból ered, melynek jelentése hullámos, nem sima víztükrű folyó". Kevésbé meggyőző feltevés szerint a folyónév a magyar Bodor személynévből származik.[3]
A falut 1660-ban Révfalunak is hívták. Schicha császári mérnök ekkor készített egy térképet Tokajról és környékéről, melyet rézkarcban nyilvánosságra is bocsátott, amin Kisfalud Révfalu" név alatt is fel van tüntetve. [4]
Egyes munkák szerint régen Messzefalva vagy Meszesfalva néven is emlegették a falut, de a forrásokban mi ezzel a névvel nem találkoztunk. [5]
 
A települést 1950-ben Szegivel egyesítették, ideiglenesen Bodrogkisfalud néven, de a falu hivatalos nevének 1951-ben Bodrogszegit állapították meg. Hivatalosan a Bodrogkisfalud nevet csak a rendszerváltás után, 1991-ben kapta viszsza a község, amikor Bodrogkisfalud és Szegi újra különvált. [6]
A Szegi név a magyar szeg, szeglet, zug" származéka. [7] A XVII. század végéig Szegi önálló település volt közvetlenül Kisfalud szomszédságában. A XVIII. század elejétől egészen 1913-ig Kisfaludhoz tartozott, mint földesúri prédium. 1913 és 1950 között önálló település volt és az lett 1991-től is. [8]

Helynevek

A helynevekben egy település történeti- táji adottságai, történelmi múltjának eseményei, gazdálkodásának jellemzői élnek. Sok évszázaddal ezelőtt a hegyekkel, dombokkal, völgyekkel, vízfolyásokkal tagolt határ az itt élő emberek otthonává lett, s a névvel jelölt tájékozódási pontok a birtokbavétel eszközeivé váltak.
1327-ben találkozunk egy regesztában a Mezes föld, Vessceragazatya folyó, Tagila föld, Budrug folyo, Kerestwr út és a Dereznug-potoka helynevekkel. [9]
1642-ből a Felsőszer, Felsősor, 1644-től Kis Somosi, Nemesi, Mészáros, Szent Asszony, Poklos, Hatalosi, Ördög, Csirkemál, Farkasmál és Nagy Somos, 1648ból a Mézpesti, Csonka, Hatalos, Német, Soltész és Vas, 1666-ból Kővágó, Alsó, Felső, Debreczeni, 1691-ből Hosszúmáj, Kismáj, 1694-ből Poklos, Varjas, Somos, Várhegy, Csirkemál, Czigán-hegy szőlőnevek tűnnek fel a forrásokban. [10]
Az előbb felsoroltakhoz kapcsolódik, először az 1720-as években megemlített Pallag, Lapison lévő, Kisvár, Tehéntánc, Pipiske, Dürgő és Bromoszt(?) szőlő név. [11]
1704-ben II. Rákóczi Ferenc összeíratta a kisfaludi szőlőket, amelyek a következők voltak: Nagy-, Kis Somos, Somos, Hegyfark, Csirkemál, Vár, Kis Vár, Lapis, Kakas, Galagonyás, Kővágó, Hosszúmál, Csonkamál, Sajgó, Alsó Vár, Méz-Pest , Csajka, Hatalos, Czigány, Bánya, Pipiske, Poklos, Kis- és Nagy Kakas, Kis- és Nagy Poklos, Gyertyános, Nemér, Medve, Körles tarló és Hatnyács (?). [12]
A tagosítási periratok közt, a különböző peres eljárások során az említetteken felül találkozunk a következő helynevekkel: Suhadék és/vagy Barátka ér, Czigány kútja, Óvár árka, Setét-völgy, Fövényes-patak, Tölgyfa, Mádi-diós-hegyfark, Hagymás-völgy, Dombos-hegyecske (Nagy Pál aszalása hegyének is nevezték), Cserepeshegy, Zombori király hely, Bányahegy, Bába sájána(?), Zombori Kakashegy, Nyergeshegy és Halastó árka. [13]
1746-ból az Akasztó föld, a Huszár szőlő és a Szikra vár (?), 1775-ből a Vízsor, 1785-ből a Farkas, Sovánka, Alsó-, Kis- és Nagy Somos helynévvel találkoztunk. [14]
A Kaszner-féle 1822-es kézirat Kisfalud nevezetesebb helyneveit is felsorolja, ezek a következők: Lapis, Vár, Czigány, Galambos, Murány, Poklos, Méz-Pest, Hatalos, Hosszú, Máj és Hosszu Hegy. A falu tavait is említi a Bodrog folyásánál. Északra a Szebeni-, Vészér ere, Fekete-, Vojtér- és Nádas tók, keletre a Határ ere, délről a Sáros, Fejér, Nagy Kásod, Kessejős, Kiss Kásod, Sós Máté, Homoka, nyugatról Nagy Kováts, Kis Kováts, Peretka, Binák és Burátka. [15]
A Kisfaludról és Szegiről készült XIX. századi térképeken szereplő helynevek: Alsó Bartamas, Arus tó, Bába sarja, Barátka ere, Belevári, Belse, Belső kesejüs, Bírák tava, Bíró tó, Bitangföldek, Boinyik tó ere, Bonyika ere, Burgundia, Czigán hegy, Czigány kút, Czigánytető, Cserepes hegy, Cserjés, Csirke, Deresz patak, Dévérc, Diós ér, Diós hegy, Duna part, Előrét, Favágó szállása, Favágószállás puszta, Farkas verem, Fehér tó, Fekete tó, Fenyér, Fölső Bartamás, Fövenyes patak, Galagonyás, Galambos, Galambos tető, Gyertyánosok, Hagymás völgy, Halas tó, Haralós, Három ág, Határ ér, Hétnyárfa, Homoka, Hosszú hegy, Kásód, Kásod-tó, Kassai hegy, Kerek erdő, Kereszt ér, Kesejos, Kesejüs, Kesejős, Keselyüs, Kerejüs, Kerejüs tó, Katzer allya, Kiss halas, Kiss sötét völgy, Kiss telek, Kis vár, Kis vár alja, Kocsord, Kováts tó, Lapos malom, Longi malom, Macskás, Macskás dűlő, Macskás rét, Macskás tó, Major sor, Margita, Margita hegy, Margita pataka, Mátéhomoka, Meleg oldal, Mesze látó, Meszes hegy, Murány tető, Nádas tó, Nagykásod, Nagy Kovács tó, Nagy sötét hegy, Nagy sötét völgy, Nagy tó, Nyerges hegy, Óbánya, Ór ér, Pallaga ere, Pap rétje, Pásztor rét, Peres rét, Peretka, Piskáros, Piskáros tava, Poklos, Rakottyás út, Rév piacz, Sáros tó, Sárostói dűlő, Sástó, Somos, Suhadék, Szár hegyi malom, Szőlőhegy, Szunyogh hegy, Tagyola, Tagyola tó, Tisza-mező, Vár, Vár árka, Vár hegy, Vári-dűlő, Vár tető, Vártér, Vasút, Vész ér, Vizidűlő, Zakator, Zakator alatt. [16]
A múlt század közepén Pesty Frigyes is összegyűjtötte a vármegye helyneveit. Bodrogkisfaludról 1864-ben az elöljáróság segítségével a következő helyneveket írták össze: Várhegy, Cigány-hegy, Hosszúmáji, Galambos, Hatalos, Poclos, Murány, Gyertyános, Pipiske és Betse. Ezek mind szőlővel beültetett területek voltak, de a lejtősebb részeken már kiosztott szántóföldek is léteztek.
A szőlők alatt voltak a szántóföldek: Majorosi, Galagonyás, Palánkvári, Vízi, Somos, Gyertyános, Belse, Hatalos és a Beregi nevű szőlőkben. Ezek alatt feküdt a falu, Szegi prédiális falu és Szegilong kisközség mellett.
A legelők a Bodrogon túl feküdtek és egészen a zalkodi határig húzódtak. Ezek a következők voltak: Elő, Kefejes, Máté homoka, Macskás, Nádastói, Sarasztó és Hétnyárfa. Ezek között feküdt a Fejér-, a Nádas-, a Sáros- és a Keselyűs nevű tó. [17]
1891-ben összeírt dűlőnevek: Majorsor alatt, Zakator, Burgundia, Galagonyás, Vízi-dűlő, Kis vár, Várhegy, Kassai-hegy, Vár, Csirke, Tisza mező, Czigány tető, Poklos legelő, Somos, Belevári, Poklos, Hatalos, Bitangföld, Gyertyános, Bereg, Meszes, Nádas, Macskás, Sáros, Hétnyárfa, Kesejűs, Sássor, Mátéhomoka, Kis rétek és Peretka legelő. [18]
A helynevek jórésze évszázadok során él, fennmarad, használatban van. Sampál Lászlóné 1982-ben a település - akkor Szegivel egy községet alkotott Kisfalud - 80 fennmaradt, történeti-földrajzi nevét gyűjtötte össze.[19]

Vegyük sorra először a Kisfaludhoz tartozó helyneveket.
Medve: lejtős terület, ahol részben szőlőt termeltek, részben földjét szántóföldnek használták (a szőlő már itt-ott kihalt). Nevét a közelben lévő kőbánya miatt kapta, mivel a gyakori robbantások visszhangja mint a medve, morgott.
Kővágó: lejtős, szőlő és szántóterület. Nevének eredete a közeli kőbányához kötődik.
Messzilátó: részben kihalt szőlőterület a hegytetőn. Nevét arról kapta, hogy a hegy tetejéről messzire el lehet látni.
Puszuly-völgy (Puszuly megye): lejtős terület, ahol szőlőt és gabonát termeltek. Részben lakott terület: a szőlők között két-három ház volt, amelyek kicsinységéről kapta nevét.
Halas: lejtős terület, mely a szőlők közt lévő kútról kapta nevét, ahol gyakran halak is előfordultak. Részben szántónak használt föld.
Halaskút: forráskút, az előbb említett helyen, ahol a vízben halak fordultak elő.
Lapis: lapos terület, amely lapályos alakjáról kapta nevét. Szőlő és szántó.
Tiszamező: fennsík, ahol erdő, legelő volt szelídgesztenye fákkal. Árvíz és áradások idején vették igénybe.
Vízi: nevét mély fekvése, vizes talaja miatt kapta. Mélyen fekvő szőlő- és szántóterület.
Kisvár: a Várhegy melletti kisebb hegy. Szőlő és szántó.
Várhegy: szőlőhegy. A legenda szerint a hegyet - miként a tokaji Kopasz-hegyet - tündérek lakták, akik azzal szórakoztak, hogy a tokaji tündérekkel labdáztak. A labda néha leesett, s ilyenkor a tündérek sírtak, akiknek könnyeiből keletkezett a Bodrog.
A hegy tetején lévő tátongó mélyedésről is ismert egy helyi monda. A legendabeli vár gonosz ura ki akarván semmizni a kisebbik fiát, a vár alatti alagútba vitette kincseit. A nagyobbik fiával épp számba vették azokat, amikor a kisebbik fiú rájuk bukkant. Erre megijedtek, majd a



A Várhegy
(Fotó:Gyurkovics Ferenc)

Erre megijedtek, majd a kisebbik fiút üldözni kezdték, aki a hegyen fölfelé menekült. Miután kiért a várból az istenek megsajnálták, és apját, bátyját és a kincseiket elsüllyesztették.
Vissi Gyuláné a két legendából összeolvadó harmadikról is tudósít minket. E szerint a Várhegyen lévő, mesebeli tündérvárban játszadozó, pajkos tündérek elámultak a táj szépségén. Látták a hegyoldalak gazdag szőlőfürtjeit, a kalászérlelő gabonatáblákat, az ezüstös csíkban folydogáló Bodrogot, a környező falvak szorgalmas, gondos népének munkáját, a Bodrogon túl legelésző csordákat. A bámészkodásban egy ügyetlen tündér a Tiszába ejtette a labdát. Ebben a pillanatban a Várhegyen lévő várat a hegy elnyelte, s az teljesen elsüllyedt. [20]
A Várhegy elsüllyedt kincseivel kapcsolatban ugyanő megjegyzi, hogy annak története a helybelieket sokáig foglalkoztatta. Sötét éjszakákon gyakorta láttak fellobbanó tüzeket. Ilyenkor a férfiak összegyűltek, s arra következtettek, hogy a kincs azon a helyen van elásva. Máskor ásóval, kapával, csákánnyal próbálták az elsüllyedt értékeket felkutatni. Az egyik alkalommal egy pinceszerű üregben, üvegpalackba rejtve egy megsárgult pergamen írást találtak, de csak annyit tudtak róla megállapítani, hogy ezer évvel ezelőtt írták franciául (?). [21]
A Várhegyről, az azzal kapcsolatos mondákról Tompa Mihály írt verset Várhegy" címen. (Lásd a függelékben.)
A mondákkal leírtakkal szemben a valóságban azt tudjuk, hogy hajdan a Szegihez tartozó Várhegyen a tatárjárás után épült Szegi vára, amely 1315 és 1317 között Petenye fia Péteré volt, akitől Károly Róbert parancsára I. Mikcs bán foglalta el, és került 1341-ben az ő, valamint fiai: István, Ákos, Lóránd, László, majd pedig e családból származó Zeghi család birtokába. E család kihalta után 1418-ban az Agárdiaké és a Tárkányiaké lett. 1469-ben Mátyás király Tokaj várához csatolva Szapolyai Imrének adományozta. 1528-ban Szerdahelyi László, ezután Perényi Péter, utána Serédi Gáspár, később pedig Szapolyai Gáspár birtokolta. Később Bethlen Gáboré volt, majd Rákóczi György kezébe került. A várnak országos történelmünkben szerepe nem volt, annak végleges pusztulása a Rákóczi-szabadságharc alatt következett be. [22]
A Várhegyen számos kisebb területnek van saját neve. A Háza a gazdag haszonnal termő szőlőjéről kapta a nevét. Ugyancsak hegyoldal a Rózsa, mely a rajta előforduló csipkerózsáról vette nevét. A Várhegyről levezető vizesárkot Rózsaároknak hívják, az árkot szegélyező csipkebokrokról. A Tehéntánc hegyoldal onnan kapta a nevét, hogy az ott, hatalmas kádakban erjesztett, ledarált lucskos, mustos szőlőt a tehenek megdézsmálták, attól berúgtak, s táncot jártak. A Göböly hegyoldal nevét a gömb alakú szőlőiről kapta, melyek hízott ökrökhöz hasonlítottak. A Farkas hegyoldal az ott túltengő farkasalma gyomról vette nevét. Hasonló a néveredete a Barkonyinak, ami a szőlők közt termő barkóca, berkenye (bereginye) fákról, bokrokról kapta nevét. A Pipiskén sok madár tanyázott, míg a Csirke neve a XIX. századi filoxéravész után telepített új szőlőtövektől (csirkékről) eredeztethető. (A csirke név már századok óta ismert, tehát biztosan nem a XIX. sz-i szőlőtőkéről kapta nevét.) Ismert még Várhegyen a Csillag-dűlő hegyoldal.
Kisfaludhoz kötődnek még az említett 1982-es gyűjtésből: Hatház: a faluban lévő terület, mely hat házból állt. Major-sor: a major helyére épült házakról kapta nevét, ma Klapka utca. Zakator: lakott hely a Bodrog partján, előtte gyeppel. Babota: lapos, erdőterület a rétnél. Peretka: rét, kaszáló. Gulyatanya: folyó szegély, ami a gulya delelője volt, rét és legelő, ahol fák is voltak.
Sampál Lászlóné a Szegihez kötődő helyneveket is összegyűjtötte. (E nevek a történelemben gyakran Kisfaludhoz tartozó területeket jelölnek, amit a két falu tulajdonképpen mindig közösen használt, függetlenül attól, hogy közigazgatási értelemben kihez tartoztak.) [23] Ezek a következők: Cigány (erdős, szőlővel beültetett hegy), Splényi (szőlő, hegyoldal), Splényi árok (bokros terület), Arató-dűlő (lapályos szántó), Somos (hegyoldal, szőlő és szántó), Nagyka (hegyoldal, szőlő), Kapi (hegyoldal, szőlő), Murány (hegyoldal, szőlő). A Murányhoz tartozik a Görbe, Kecskés-tető (bokros legelő), Kecskéskút, Klubusócki (hegyoldal, szőlő), Nagy (hegyoldal, szőlő), Kassi (hegyoldal, szőlő), Mészpes (hegyoldal, szőlő), Hamarbég (lapályos, szőlő), Csapás út (8-10 méteres hegyi út, ahol a csorda és a szőlős szekerek közlekedtek), Cserfés (bokros legelő, a hegyoldalon), Diófás, Kőgátas (lépcsőzetesen ültetett szőlő, melyet kőgátakkal védtek a vízmosástól). Szegihez kötődik még a Hosszúmáj (lapos hegytető, mely alakjáról kapta a nevét rajta szőlővel), Kőporos (a Bodrog partján lévő szakadékos, barlangos hely, ahonnan a kőport bányászták), Tuskolány (lakott hely), Belse (domb), Belevári (bányász-telep), Faragó (rét, kaszáló, mely a teknőt faragó cigányokról kapta nevét, közel a Bodroghoz fűzfa szegéllyel), Rövidsor (az áradástól védő töltés, a domb előtti rövidsorú" kaszáló), Keselyüs (rét, kaszáló), Bíró-tó, Barak-tó, Kovács-tó, Csererét, Máté-homok (domb, legelő), Sáros-tó, Nádas-tó, Hétnyárfahát (rét, kaszáló), Macskás (rét, kaszáló) és Határér (árok). Bokros szőlőhegy a Poklos. A Pokloson található a Donátos (hegyoldal, adományozott szőlőkkel), Almási (gazdájáról elnevezett szőlő), Szélestetejű (fölfelé szélesedő szőlőterület a hegyoldalban), Templomos (szőlő, hegyoldal), Mudrány (tulajdonosáról elnevezett hegyoldalon lévő szőlő), Tornyos (a szőlőben lévő tornyos vincellér lakásról kapta nevét), Kurdi (szőlő a hegyoldalban) és Meleg oldal (szőlő).
[24] Bodrogkisfalud dűlőneveiben bizonyos helyi és országos jellegű szabályszerűségek és összefüggések figyelhetők meg. Sok a személynévi dűlőnév, de vannak köznévi vonatkozású, a földrajzi fekvésre, a területi, gazdasági, társadalmi fejlődésre emlékeztető, továbbá a népi szokásokkal, a falu mindennapi életével kapcsolatos, a helyi eseményekről vett dűlőnevek is. A dűlőnevek pontosan mutatják a tájon végbement változásokat. Különösen hosszú életűek a hegy- és vízrajzi dűlőnevek, amelyek a helyrajzi viszonyokat világítják meg. [25] A határ fokozatos kialakulását az úgynevezett műveltföldnevek szemléltetik. A régi határ a vidék megtelepedése vagy újjáépítése idején erdőirtás, legelőfeltörés és mocsárkiszárítás útján tágult ki. Az első művelt földeket dűlőnevekkel lehet körülhatárolni, ezek - mint láttuk - a legkorábban előforduló helynevekkel azonosítható területek voltak. A lakosok ezt követően északra és keletre haladva egyre jobban irtották a bozótokat, erdőket. Határjelölő dűlőnevek az erdők szélén, a szántóföldek külső határán, a belső telkek szélén szintén előfordulnak. Az erdővel összetett nevek és általában az erdőnevek, továbbá az erdőkultúrával kapcsolatos nevek mind irtott erdőterületet jelölnek akkor, ha ma nem erdős területen fordulnak elő.
Határt jelölő, a határ változásait mutató dűlőnevek Bodrogkisfaludon: Felsőszer, Felsősor, Alsó, Felső, Major-sor, Rövidsor, Hétnyárfahát, Határér, Csererét, Elő stb.
A dűlőnevek a határ felépítésén kívül felvilágosítást nyújtanak a birtoklás módjára, az úrbéres viszonyra és annak felszámolására, a határhasználatra, a nyomásrendszerre, a községi és uradalmi birtokok fekvésére, kiterjedésére stb. Bodrogkisfaludon ilyen nevek: Majorsor, Kenderföld, Donátos, Telek, Alsónyomás, Felsőnyomás stb.
Művelési formákat, gazdálkodást jelölnek a rét, szántó, legelő stb. utótagú nevek pl. az Arató-dűlő, Kőporos, Majorosi szántó, Majorsor, Favágó rét, Mezei föld, Pap rétje, Pásztor rét, Macskás rét stb.
Helyrajzi tájékozódást szolgáló dűlőnevek: Csapás út, Rövidsor, Bányahegy, Telekre járó, Óvár árka, Mádi-diós-hegyfark, Zombori-hegy, Dombos hegyecske, Felvég, Alvég stb.
Állattenyésztésre, az állatvilágra utal: Varjas, Tehéntánc, Pipiske, Csirke, Gulyatanya, Kecskés-tető, Kecskés kút, Keselyüs, Macskás, Galambos, Bitangföld, Kakashegy stb.
A szőlőnevek a közhasználatúvá vált hegy" elnevezésre összetett személynévi dűlőnévként fordul elő: Nagyhegy, Kassi hegyoldal, Hosszúmájhegy, Poklos, Murány, Várhegy, Német, Vas, Csonka, Kővágó, Farkashegy, Kakashegy, Cserepeshegy, Cigányhegy, Nyergeshegy stb.
A személynévi dűlőnevek a határ történetének egy-egy mozzanatára utalnak: Mudrány, Murány, Cigány, Máté-homok, Almási, Kassai-hegy, Kis Kováts, Nagy Pál aszalása, Kováts-tó stb.
A talaj viszonyait, a művelt területet, az ott előforduló növények jellemzőit tükrözik: Kővágó, Messzilátó, Lapis, Háza, Rózsa, Rózsaárok, Göböly, Farkas hegyoldal, Barkonyi, Somos, Görbe, Diófás, Hétnyárfa, Szélestetejű, Meleg oldal, Gyertyános, Galagonyás, Kis rét, Hagymás-völgy, Tölgyfa, Setét-völgy stb.
A határ vízrajzi állapotára utal: Halas, Halaskút, Tisza mező, Vízi, Kőgátas, Bíró-tó, Barak-tó, Kovács-tó, Sáros-tó, Nádas-tó, Határér, Keselyűs-tó, Fejér-tó, Sássor, Sáros, Vízi-dűlő, Vészér ere, Fövényes-patak stb.
Előfordulnak a dűlőnevek sorában különleges helyi adottságok és vonatkozások: Medve, Puszuly-völgy, Kisvár, Várhegy, Hatház, Faragó, Tornyos, Dürgő, Hamarbég stb.
A felsoroltakon kívül a dűlőneveket természetesen más módon is csoportosíthatnánk, tekintettel a település társadalmi életére, a népi szokásokra, a helyi és országos eseményekre, a mondákra stb.


1. Borovszky, 1905. 27.
2. Turkovics, 1996. 81., ill. Z. M. Lt. U. 175., ill. AOT. IV. 680.
3. Kiss, 1983. 114-115., ill. 339.
4. Adalékok XIX. köt., 1914. 108.
5. Angyal, 1955. 52., ill. Borovszky, 1905. 28., ill. Mosolygó, 1930. 167.
6. Turkovics, 1996. 81.
7. Kiss, 1983. 115.
8. Turkovics, 1996. 81.
9. AOT. XI. 613.
10. Z. M. Lt. VII. 2/c. 6. d. Tagosítási periratokból., ill. Adalékok XIV. köt., 1909. 344. ill., MOL. U. et. C. E. 156. 18:1. Az egyes helyneveket általában itt és a későbbiekben is abban az alakban írtuk, ahogy azok a forrásokban szerepeltek.
11. Uo. V. 4. Bodrogkisfalud pr. 1720-as évek. 4-15. fol.
12. MOL. U. et. C. 156. 116:74/1704.
13. Z. M. Lt. VII. 2/c. 6-7. d.
14. Uo. V. 4. Bodrogkisfalud pr. 1775. 131. fol., ill. IV.A. 1001/c. pr. 96. p.1147/1785., ill. K. P. Lt. can. vis. 1746.
15. Adalékok V. köt., 1900. 168.
16. Román, 1977. 71-75.
17. Pesty, 1864. OSZK. FM/1. 3814/A. Zemplén m. 54-55. fol.
18. Z. M. Lt. VII. 2/c. 6. d. 1891-es dűlőnevek.
19. Sampál, 1982. HOM. NA. 4749.
20. Vissi, 1995. 63-64.
21. Uo.
22. Kiss, 1984. 76-77.
23. Fényes, 1851. 224.
24. Sampál, 1982. HOM. NA. 4749.
25. Eperjessy, 1966. 110-117.


   
Előző fejezet Következő fejezet