Előző fejezet Következő fejezet

IV. A legrégibb idők


Őskori leletek dolgában maga Bodrogkisfalud nagyon szegény. A hagyomány szerint a XIX. században a Csirkemál szakadékában egy pásztorfiú egy cserép csuporban 300 db ezüstpénzt talált. A leletek azonban nem kerültek be egyik múzeumba sem. 1925 körül Kisfalud és Keresztúr határában, a vasúthoz vezető út javításakor, egy edényben kb. másfél kilogramm súlyú, 16-18 db ókori aranyérmét találtak, amelyet Dongó Gyárfás Géza Adalékok Zemplén vármegye története című folyóiratában Dereszla kincsé"-nek nevezett el. [1]
A miskolci Herman Ottó Múzeum Régészeti Adattárában Kisfaludra vonatkozóan nem őriznek említésre méltó adatot, onnan származó leletbejelentés a múzeum régészeihez nem érkezett. Egyedül 1968-ban Bodrogkeresztúron folytatott ásatás - a Bodrog folyótól a vasútállomás melletti telepre vivő ároknál érintette a falut. A régészeti árok átmetszette a kisfaludi utat. Ettől a metszéstől mintegy 40 m-re (az állomás felé) telepjelenségeket észleltek, melyek egy rézkori temető dombján felfelé haladva mintegy 300 m hosszan húzódtak. Az ásatáskor a bodrogkeresztúri kultúra valószínűsíthető sírleletei kerültek elő. Ezeken kívül az árokban neolitikus (bükki kultúra), bronzkori (füzesabonyi kultúra, pilinyi kultúra) és II-IV. századi települések gödrei, beásásai, leletei jelentkeztek. [2]
Ezzel be is fejezhetnénk ezt a fejezetet. Ha azonban nemcsak Bodrogkisfalud közigazgatási határát vizsgáljuk, hanem nagyobb tájegységben szemlélődünk, akkor feltűnő a különböző régészeti kultúrák gazdag leletanyaga. Ez a tájegység településre alkalmas voltát bizonyítja. S ha Kisfaludról nem is került elő jelentősebb régészeti lelet, valószínű, hogy a letelepedett őskori emberek a falut sem kerülték el, ezért célszerű röviden ismertetni a környék jelentősebb régészeti lelőhelyeit, emlékeit. [3]
A Zempléni-hegység természeti adottságai, főleg a hegység peremvidékei, rendkívül kedvező lehetőségeket nyújtottak a kőkor vadászó-, gyűjtögető őstársadalmai számára. A vulkáni és utóvulkáni működéssel képződött kovakőzetek hatalmas választékban álltak rendelkezésére a paleolitikum embereinek, akik valóságos mesterei voltak a kovakő pattintásnak. Erdőbényén egyes régészek kovakitermelő bányát" is valószínűsítettek.
Az emberi megtelepedés első nyomai a középső-paleolitikum idejére (70 ezer - 40/30 ezer évvel ezelőtt) esnek. A 35 ezer-10 ezer évvel ezelőtti felső-paleolitikum már a fejlett vadásztársadalmak ideje. A Zempléni-hegység területén az Európa szerte művészeti alkotásairól híres mamut- és rénvadász Gravetti-kultúra őstelepeit tárták fel. E törzsek a csordákat követték, meghatározott körben vándoroltak, s kimutathatók téli és nyári táboraik. A magas hegyeket kerülték. Különösen érdekes a bodrogkeresztúri Henye-hegyen felszínre hozott egyik lelőhelyük (28700 éves). Innen egy csiszolt mészkőkorong, többek szerint ún. holdnaptár is felszínre került. [4] 1964-ben és 1982-ben is volt itt ásatás, amelynek eredménye, hogy Tokaj és környékének története a paleolitikum idejében jól megrajzolható. [5]
A térség ismertebb kőkori lelőhelyei Bodrogkeresztúron kívül: Olaszliszka, Tállya, Tokaj, Tarcal, Erdőbénye, Mád stb. A leletek majdnem mind azonosak: kések, nyílhegyek és nukleuszok. A kőkori ember eszközeinek legsűrűbb előfordulási lelőhelye Tokaj-Hegyalja.
A felső-paleolitikumot követő átmeneti kőkorban (10-8 ezer évvel ezelőtt) a vidék jórészt elnéptelenedett.
A neolitikum (új-kőkorszak) idején (Kr. 5200-2500) élt népesség széles körben használta az obszidiánból készített, borotvaéles kovapengét és más kőeszközöket. A Tokaj környéki obszidiánt a kereskedőik távoli vidékekre is eljuttatták. Az itt élő úgynevezett bükki kultúra népessége gazdálkodásában a földművelés mellett már jelentős szerepe volt a hegyvidéki pásztorkodásnak. E korból származó leletek kerültek elő Tállyáról, Bodrogkeresztúrról, Szerencsről, Tokajról, Erdőbényéről stb. A neolitikum végén a Tiszai kultúra népei foglalták el a vidéket.
A rézkor (Kr. e. 2500-1900) idején az állattenyésztés került előtérbe. A bodrogkeresztúri kultúrának elnevezett társadalmi forma, amelynek főként szarvasmarhát, kecskét, juhot és sertést tartó pásztor népessége délről érkező népcsoportokkal keveredve, magas fokú társadalmi szervezetet alakított ki. Használták a csiszolt kőbaltákat, a kovából pattintott hosszú pengéket. Halottaikat ovális sírgödörbe, oldalra fektetve, felhúzott lábakkal, zsugorítva" temették el, s melléjük helyezték ékszereiket és az ételáldozatokkal megrakott agyagedényeket. A péceli kultúrához tartozó népek már hamvasztással temetkeztek.
A Kr. e. II. évezred elején a keleti sztyeppékről ló- és szarvasmarhatartó pásztortörzsek törtek be a Kárpát-medencébe. Az új hódítók azonban gyorsan beolvadtak a helyi rézkori alapnépességbe, melyből kialakult a kora bronzkori kultúra. A bronzkor (Kr. e. 1900-800) egymást követő régészeti kultúráinak számos emléke kötődik a vidékhez. Számos település büszkélkedhet réz- és bronzkori leletekkel: Megyaszó, Bodrogkeresztúr, Erdőhorváti, Sárospatak, Sátoraljaújhely, Tarcal, Tokaj, Tállya, Mád, Tolcsva stb. Több nagyobb értékű aranyleletet is találtak a környéken (Megyaszó, Gelej, Tokaj, Sárospatak). A bronz nyersanyagot rúd formájában tárolták. Ilyen leletet ismerünk Bodrogkeresztúrról. [6]
A bronzkort követő vaskorszakban előbb a szkíták, majd kr. e. a IV. században a kelták érkeztek a vidékre, akik a Hegyalját is megszállták. A merész, gyors, a harcot szerető keltákat a Kr. u. I. századtól a népvándorlás kori népek követik.
Ezek a népek (szarmaták, gepidák, quádok, vandálok, hunok, longobárdok, avarok) hol rövidebb, hol hosszabb ideig tartózkodtak és telepedtek meg a vidéken. A VI-VII. században az avarok által meg nem szállt zempléni részekre egyre nagyobb számban érkeztek szláv népcsoportok. Főként mocsarak közt megbúvó településeik környékén állattenyésztéssel és földműveléssel foglalkoztak. Az avarok mellett valószínűleg őket is itt találták azok a kalandozó magyarok, akiknek előőrsei már a 860-as években megszállták a Kárpátok északi előterét.
A Zempléni-hegység és a Bodrogköz vidéke már a X. század első felében nagy jelentőségre tett szert a letelepedő magyarság életében, amire a Zemplénagárd, Sárospatak, Zalkod temetőiből előkerült számos fegyver és fejedelmi jelvény utal. Magas rangú vezéreket temettek el Karos, Kenézlő, Tarcal, Bodrogszerdahely és Rakamaz gazdag leletanyagot adó honfoglalás kori sírjaiban. Erre utalnak az előkerült tarsolylemezek (a 25 jelenleg ismert példány közül 15 a Felső-Tisza-vidékéről származik), íjtegezek, melyeken a napszimbólum a magyar fejedelmek hatalmi jelvénye látható. Egyes régészek szerint a leletek kivételes gazdagsága arra enged következtetni, hogy a Felső-Tisza-vidékére kell tennünk az uralkodó magyar nagyfejedelmek hatalmi központját. Ha ez még nem is bizonyított, az kétségtelen, hogy a környéknek kivételezett helye volt megtelepedő eleink életében.


Bodrogkisfalud látképe, előtérben a Bodrog



1. Z. M. Lt. XXIII.729/b. 1. d. 151/1950. Seeman Gábor közlése 1928-ból.
2. HOM. RA. 65-11.
3. E résznél jórészt a saját, Zemplén turista kalauza című könyvhöz készült, Zemplén történetéről szóló tanulmányomból használtam fel az adatokat. Zemplén turistakalauza, Miskolc, 2000. Szerk.: Rakaczky István. Benne: Takács László: Zemplén rövid története - megjelenés alatt.
4. Uo., ill. Révész, 1994. 69.
5. HOM. RA. 1688-11., ill. 2619-11.
6. Kisfaluddal ellentétben Bodrogkeresztúrnak igen gazdag és jelentős régészeti anyaga van. HOM. RA. 2619-11., 64-11., 64-11., 65-11., 66-11., 67-11., 68-11., 1347-11., 1541-11., 1886-11., 1688-11., 1844-12., 1797-11.


   
Előző fejezet Következő fejezet