Előző fejezet Következő fejezet

Póczy Klára

Iuppiter Optimus Maximus Teutanus Aquincumban.

 

Budapesten a Gellérthegy tetején 1888-ban került elő az első oltárkő, amelyen a I.O.M.T. megnevezés szerepelt, vagyis Iuppiter egy T-betűvel kezdődő istenséggel azonosult. Az emlék publikálója, Fröchlich Róbert részletesen elemezte a feliratot. A galliai Taranust tartotta a szóbajövő lehetőségek közül a legvalószínűbbnek, s végül fejtegetései eredményeként a Taranucus istennév mellett döntött.1

A következő évben Hampel József tért vissza a felirathoz, rajzát is közli. (1. kép) Tanulmányában kizárólag a szövegben előforduló civitas Eraviscorum kitétellel foglalkozik, megállapítja, hogy “a kelta törzsi közösség számára végváraként a Gellérthegy lenne a legalkalmasabb pont.”2

Több mint negyven év elteltével kezdődött meg a szóban forgó kelta oppidum régészeti megkutatása. 1932-ben ugyanis lebontották a Tabán romantikus, de már korszerűtlen lakónegyedét, a hegy északi és déli lejtőjén, valamint a hegytetőn nagy léptékű leletmentésre került sor Nagy Lajos irányításával.3 Alföldi András ekkor újra felelevenítette a gellérthegyi feliratról szóló korábbi megállapításokat. Az emléket Phillipus Arabs (244-249) császár idejére pontosan keltezni tudta, s egyúttal megállapította, hogy a hegyen talált oltárkő a helyi eraviscus közösség eddig legkésőbbi emléke.4

A kutatást újabb tizenöt év múlva további lépéssel vitte előre egy váratlanul felbukkant felirat. Óbudán a Szépvölgyi úton a Mérőműszer Gyárat korszerűsítették, fejlesztették, a lebontott régi épület helyén és körülötte nagy területen folytak az új gyár földmunkái. Oltárköveket, oszlopokat, épületfaragványokat és egy álló Iuppiter szobrot emeltek ki az alapgödörből. Az egyik kőemléken az I.O.M. megszólítás mellett a TEUTAN(us) istennév rövidítése egyértelműen olvasható volt.5 (2. kép)

A téma folytatásához 1973 (1986)-tól Bölcske szolgáltatta és szolgáltatja az újabb tudományos alapanyagot. Könnyűbúvárok ekkor emelték ki ugyanis a Duna medréből, egy későrómai őrtorony alapjaiból az első bélyeges római téglát, majd az első feliratos oltárköveket, amely utóbbin az I.O.M.T. felirat olvasható. További másfél évtized során még több azonos szövegű emlék került felszínre.6  Az eredményeket Soproni Sándor foglalta össze; felismerte a Teutanus oltárok kapcsolatát az aquincumiakkal, s az volt a véleménye, hogy azokat építőanyagként úsztatták a Gellérthegyről Bölcskére.7 Az első gellérthegyi oltárkövön, s több bölcskei feliraton szerepel az emlék felállításának dátuma, ami minden esetben június 11.-e.8 Soproni ezért rámutatott az aquincumi Iuppiter-Teutanus szentélykörzet és a carnuntumi Iuppiter K. szentélykörzet kapcsolatára, hiszen ott is kizárólag ezt a napot tüntették fel az ottani ünnepségek dátumaként. Sőt azt is bizonyítani tudta, a datálható oltárkövek sorrendjéből következtetve, hogy évente mutattak be ezen a napon áldozatot mind az aquincumi, mind a carnuntumi szent helyen a helyi istenséggel azonosuló Iuppiter szentélye előtt.9

Aquincum esetében adva volt a gellérthegyi eraviscus oppidum, továbbá az ásatásokkal igazolt védműveken belül egy oltárkő, amit a helyi kelta-római főistennek június 11.-én10 a császár és az eraviscus civitas üdvéért T. Flavius Titianus augur, vagyis jóspap állított. Kézenfekvő volt tehát Soproni megállapítása, miszerint a carnuntumi Pfaffenberg szentélykörzetének megfelelő aquincumi szentélykörzetet a gellérthegyivel kell azonosítanunk. Ennek folytán Bölcskére is ennek, a keresztény időkben, II. Constantius alatt (vagyis 359 körül) már “pogány” kultuszhelynek minősült, felhagyott szentélykörzetnek a kőanyagát bontották és szállították el innen.

Anélkül, hogy Soproni Sándor bármely tételét megkérdőjeleznénk, csupán “belső” aquincumi témaként, a terület topográfiájához teszünk megjegyzést a szóban forgó szentélykörzet helyéhez.

Carnuntumban több éves ásatással W. Jobst felszínre hozott a Pfaffenbergen egy fallal kerített szentélykörzetet, amelyhez központi szentély, számos áldozati oltár, kultusszobrok és egy kis, lépcsősorokkal kiképzett “kultikus színház” tartozott. Itt kerültek elő a I.O.M.K. feliratú, fentebb leírt feliratos emlékek, amelyeket — elsősorban a carnuntumi legiótábor canabaejának vezetői —, illetve a város elöljárói emeltek.11 Ugyanakkor Aquincumban a városi magisztrátus vezetői vannak többségben az oltárállítók között; duumvireknek, aediliseknek, quinquennalisoknak, néhány esetben sacerdosnak, vagyis tartományi főpapnak jutott az a megtisztelő feladat, hogy az év június 11.-én a legfőbb istenség, illetve a császár üdvéért nevével megörökített ünnepség szertartásait fizethette.12

A két szentélykörzet párhuzamba állításakor egy lényeges különbség, feltűnő eltérés mutatkozik. Köztudomású, hogy topográfiai szempontból mind Carnuntumot, mind Aquincumot négy települési egységből fűzték össze. A Duna folyásával ellentétes irányában haladva ezek a következők: (Carnuntum esetében keletről nyugatra, míg Aquincumban délről észak felé haladva)

  1. Bennszülött kelta oppidum a Braunsbergen, illetve a Gellérthegyen
  2. Canabae legionis (katonaváros) Deutsch-Altenburgban, illetve Óbudán
  3. Legiótábor (castra legionis) Deutsch-Altenburgban, illetve Óbudán a Flórián téren
  4. Polgárváros (municipium, később colonia) Petronellben, illetve a külső Szentendrei úton

Ebből a topográfiai összképből kitűnik, hogy mindkét pannoniai főváros esetében nagyjából azonosak a távolságok a felsorolt településrészek között. Továbbá kiderül az is, hogy a Pfaffenberg Carnuntumban a canabae legionis határán kívül, ennek a szegélyén, katonai territóriumon fekszik, nem az egykori kelta oppidum tartozéka. Ennek következtében a két “in situ” előkerült I.O.M.T. feliratú aquincumi oltárkő helyszíne közül nem a gellérthegyi eraviscus oppidum felel meg a Pfaffenbergen lévő szentélykörzetnek, hanem a Szépvölgyi úti. (3-4. kép)

Egyértelművé teszi ezt a szituációt egyébként egy carnuntumi felirat szövege is, ami a szóban forgó pfaffenbergi szentélykörzetből való.13 A már korábban publikált feliratot, legutóbb J. Piso újraértékelte. Ebből kitűnt, hogy a pfaffenbergi szentélykörzet esetében megadott távolsági adat szerint, a terület már kívül esett a canabae legionis “intra leugam primam”, vagyis egy leugát kitevő körzetből “Bodenrechtlich und sakralrechtlich bildeten das Lager und der Bereich intra leugam eine Einheit” ... “Der Pfaffenberg befindet sich außerhalb der leuga.14

Az ősi, kelta Galliában még a terület római foglalása előtti időkben használatos mértékegységet a hódítók a császárkor folyamán megtartották15, ez volt a leuga, ami 2,2 km-es távolságnak felel meg. S ezt az egységet a rajnai limes-menti és a dunai limes-menti táborok katonai területei felmérésekor is megtartották. Aquincumban roppant szerencsés helyzetben vagyunk az adott földmérték alkalmazásakor, ugyanis ismerjük a táborközpontban, a principia díszkapus főbejárata közepén lévő groma-helyet.16 A Pfaffenbergnek megfelelő aquincumi szentélykörzetet tehát az ettől mért 1,1 km-es távolságra kellene keresnünk. S éppen ilyen távolságra van a második aquincumi “in situ” Teutanus feliratú oltárkő lelőhelye a Flórián tértől mérve, a Szépvölgyi úton.17 Továbbá a limes utat, amely a táborközpontból, valamint a canabae legionisból ennek a dombhátnak a lábánál vezetett, számtalan ponton hitelesítették régészeti leletmentésekkel, még az ép lapköves burkolatot is több helyen láthatóvá tették.18 Fontos, hogy éppen a szentélykörzet alatti ponton, ahol a két római főút — a mai Kolosy tér helyén — találkozott, keresztezte egymást, egy Caracalla idejében elhelyezett mérföldkövet találtak.19 Még további bizonyítékként szolgál két másik feliratos emlék. A mérföldkő és a szentélykörzet között, egy ma műemlékként tartott épület középkori pincefalában Alexander Severus feliratát találták, amely arról tudósít, hogy itt, katonai területen “a solo territorio” legionis az uralkodó a saját költségén fürdőt építtetett.20 Egy másik felirat a Teutanus felirattól nyugatra, az emelkedő magasabb pontjáról való, ennek szövege szerint itt a légió legelői, “prata legionis” húzódtak. 21 (5. kép)

A felsoroltak szerint tehát: 1. A groma-hely, 2. az innen mért fél leugának megfelelő hiteles távolság, 3. egy III. század elejéről való mérföldkő, 4. Alexander Severus (222-235) fürdő felirata, amelyet a legio területén emeltek, 5. a “prata legionis” felirat a kelet-nyugati út szegélyén, amely útról a Dunához közelebbi dombháton, a Teutanus oltárkő is előkerült, összességükben bizonyítják, hogy a carnuntumi Pfaffenberg, illetve a dombon lévő szentélykörzetnek megfelelő helyszín Aquincum esetében éppen a Szépvölgyi úti épületcsoportnak felelne meg.

Nézzük meg közelebbről, milyen környezetből való a Szépvölgyi úti Teutanus oltár? Nagy Tibor a Mérműszergyár alapozási földmunkái során, e területhez kapcsolódó sávban még egészen rövid idejű kisebb leletmentést folytatott. Kőkerítéssel szegélyezett komplexum keleti oldalát, valamint északi és déli határfalának rövidebb szakaszait dokumentálta. A keleti fal közepe tájához tapasztott épület előtt széles oltártalapzat volt, két oldalán egy-egy keskenyebb lépcsőfeljáróval az előcsarnokba. Az építmény nyugati oldalán is kőbázisok sorakoztak, azonban elég rendszertelenül, tehát nem szabályos sorrendben, ezért a feltáró külön hangsúlyozta, hogy porticus-ra a helyzetükből nem lehetett következtetni. Még számos ilyen kőtalapzat volt eredeti helyén a kerítésen belüli területen, de se oltár, se oszlop nem állt már rajtuk. A kváderköves kerítésfal északkeleti sarkán kívül a régészeti kutatás egy kis, apszissal záródó szentélyt bontott ki.22 Nagy Tibor szerint a Iuppiter szobor és több oszlop töredéke is ebből a kápolnából való. (6. kép) Minthogy a szóban forgó szobrot még a leletmentés előtt, az új gyár alapozási gödréből emelték ki az ottani földmunkák alkalmával számos oszloppal és számtalan kőfaragvánnyal, oltártöredékkel együtt, úgy hisszük, hogy itt a régész téves információkat kapott, s a később, a restaurátorok által összeállított Iuppiter oszlop, valószínűleg a szentélykörzeten belül, esetleg a kultikus épület előtt álhatott eredetileg. (7. kép) Nagy Tibor a fenti épületcsoportot publikációjában helytartói villaként közölte, azóta is így szerepel a szakirodalomban.23

A szóban forgó ókori épületkomplexum közvetlen körzetében, az 1954. évi leletmentés óta eltelt időszakból még a következő jelentősebb római kori emlékekre utalunk (szükséges megemlítenünk, hogy a Buda-Újlak nevű terület az utóbbi öt évben épül át korszerű lakónegyeddé, ezért a BTM Aquincumi Múzeumának a régészei folyamatosan kint vannak a helyszínen. Jelenleg három ponton folyik sürgős leletmentés a körzetben).

Előkerült a Szépvölgyi út déli oldalán a Dunához levezető római út egy szakasza, ennek szegélyén a Nagy Tibor által dokumentált, kváderköves kerítőfal hosszabb szakasza, amely tehát a déli határolófal volt, ezen az oldalon támpilléres kiképzéssel.24

Feliratos oltárköveket hoztak már be korábban is a Szépvölgyi út-Bécsi út sarkáról, közülük egy nagyméretű, gondosan faragott példányt Iuppiternek, Iunonak, Terra Maternek, Liber Paternek ajánlottak.25 Egy további oltárkő a Folyondár utcából, a szentélykörzettől északra, felirata szerint Iuppiternek szólt.26
A Szépvölgyi út nyomvonala, amely a római kori úttal azonosnak vehető, átkelt a Szemlőhegyen és a Pasaréti római útba kötött be. Az út mentén, elszórtan római villák maradványairól tájékoztat a korábbi szakirodalom. Az egyik ilyen villa melletti temetkezési hely, “arae maceriae cincta”, falán belül két kőkoporsó volt, az egyik verses sírfeliratának sorkezdő betűiből LUPUS költő neve állítható össze. Bythinia Severa családjának a temetkezési helye volt itt.27 Egy másik villa melletti családi temetőben két kőkoporsót tártak fel, az egyikben idősebb nő mumifikált váza volt, mellé értékes tárgyakat helyeztek a sírba.28

Ugyancsak meg kell említenünk — fenti összefüggésben — egy ember nagyságú márványszobrot, az előbbi sírkert és a szentélykörzet falának szom-szédságában, de már mindkettő a Szépvölgyi út túlsó, déli oldaláról kiágazó Daru utcából. A katonai viseletben ábrázolt férfi lábánál irattekercsek, s kezében is ilyet tartott.29 A szoborról utóbb az a vélemény alakult ki, hogy a 4. század elején Valeria tartomány Aquincumban állomásozó katonai parancs-nokának, a dux-nak az irodavezetőjét ábrázolta.30 (8. kép)

Visszatérve a Szépvölgyi úti szentélykörzetre, a jelenleg rendelkezésre álló adatok szerint, tehát nem a Gellérthegyről bontották el és szállították el a Dunán Bölcskére, az ott épülő új őrtorony részére a faragott köveket építőanyagként, hanem a Szépvölgyi útról. Ha most csupán a szállíthatóság szempontjából hasonlítjuk össze a két helyszínt, abból is kitűnik, hogy a Gellérthegyről sokkal körülményesebb és veszélyesebb volt a meredek és sziklás folyópartról a Dunához lejutni.31 Nyilvánvalóan csak a hegy nyugati és északi — tabáni — oldalán vezetett le az út a mai Döbrentei térre, ahol Nagy Lajos még 1932-ben a révátkelőhelyet védelmező 4. századi őrtorony alapjait megtalálta.32 Ezzel az őrtoronnyal szemben emelkedett Contra-Aquincum castruma, a pesti oldalon lévő ellenerőd, az Erzsébet-híd lábánál. Itt a sziklás Gellérthegy lábánál a Duna jelenleg is roppant veszélyes.33

Ugyanakkor a Szépvölgyi úti szentélykörzettől a Dunához — máig — levezető út lényegesen rövidebb, nem meredek, és ami talán a legfontosabb, a Duna sodrása itt egészen csekély, a Margitsziget által kettéosztott folyam keskeny-ebbik ágáról van szó. Jelenleg is a hajózási főforgalom részére a pesti ágat veszik igénybe, ahol sokkal szélesebb a folyó. Egyébként itt is két őrtorony védte a római kori révátkelőhelyet. A budai parton, a mai Kolosy tér sarkán kőépületek maradványait találták, s az útkereszteződésnél, a Lajos utcai sarkon őrtorony alaprajzát és falait dokumentálták.34 Ezzel a hellyel szemben, a Duna-ág túlsó partján ugyancsak 4. századi őrtorony helyszínét rögzítette a falmarad-ványok és a befalazott kőemlékek miatt Nagy Lajos.35 (9. kép)

A fentiek alapján tehát a Szépvölgyi úti Iuppiter oszlop, a feliratos oltárok a kerítésfalon belüli szentély és oltárbázisok nem az aquincumi helytartói villa maradványait jelentik, hanem a császárkultuszhoz kapcsolódó Iuppiter-Teutanus szentélykörzetet kell itt felismernünk. Ide zarándokolt évenként június 11.-én az aquincumi polgárság élén az ordo-val, valamint a canabae legionis lakossága, a tábor praefectusának a vezetésével és a hadsereg alakulatának parancsnoka. (10. kép)

 

Irodalom-Literatur

ALFÖLDI 1939 A. ALFÖLDI, Epigraphica II. ArchÉrt 52. (1939) 101-113., 98-100. kép.
ALFÖLDI 1960 A. ALFÖLDI, Pannoniciani augures. AntTan 7, (1960), 37-52.
BÓNIS 1969 É. BÓNIS, Die spätkeltische Siedlung Gellérthegy-Tabán in Budapest. Bp. 1969.
CRAMER 1925 J. CRAMER “Leuga” címszó: REXII. 2. (1925) Sp.2154.
BARKÓCZI 1995 L. BARKÓCZI, Eaglehead ornamented swords. Specimena 11. (1995) 1-18.
GAÁL – SZABÓ 1990 A. GAÁL –G. SZABÓ, Késő római erőd a bölcskei Duna-mederben. ComArchHung 1990.127-131.
FRÖCHLICH 1995 R. FRÖCHLICH. Aquincum római feliratai II. BudRég III. 1891. 141-164.
HAMPEL 1982 J. HAMPEL, Az eraviscus nép és emlékei. BudRég IV. 1892. 31-73.
FACSÁDY 1996 A. FACSÁDY, Kutatások az aquincumi territórium déli részén: Budaújlak a római korban. Aquincumi Füzetek. A BTM Aquincumi Múzeumának ásatásai és leletmentései 1995-ben. (1996) 21.
JOBST 1997. W. JOBST, Carnuntum. Der Pfaffenberg als Sacer Mons Carnuntinus. ANRW II/6. Berlin-New York 1977. 701-720.
JOBST-KNIBBE -KRAMER -THÜR 1978 W. JOBST – D. KBIBBE – G. KRAMER – H. THÜR, Carnuntum, Pfaffenberg. 1985. Carnuntum Jahrbuch 1987. 65-127.
JOBST 1992 W. JOBST, Carnuntum Das Erbe Roms an der Donau. Wien 1992. 163-170.
CSEMEGI 1939 J. CSEMEGI, A Gellérthegy déli oldalán talált oltárkő helyének meghatározása. ArchÉrt 52. 1939. 114. és 100. ábra.
KNIBBE 1983 D. KNIBBE, Inschriftsteine vom Pfaffenberg bei Carnuntum. JÖAI 54. 1983. 136-138.
KUZSINSZKY 1934 B. KRUZSINSZKY, Aquincum. Ausgrabungen und Funde. Bp. 1934. 2. ábra.
MÁRITY 1991 E. MÁRITY,  RégFüz 43. 1991. 56-58.
MÓCSY 1972 A. MÓCSY, Das Problem der militärischen Territorien im Donauraum. ActaAntHung 20., 1972.
NAGY 1935 L. NAGY, Aquincumi múmiatemetkezések. Budapest, 1935.
NAGY 1936 L. NAGY, Tabán a régészeti ásatások világában. Tanulmányok Budapest Múltjából IV. 1936. 18-29.
NAGY 1937 L, NAGY, Szír és kisázsiai vonatkozású római emlékek a Duna közép ArchÉrt. 52. (1939) 115-147.
NAGY 1942 L. NAGY, A későrómai védőrendszer Budapesten. BudTört 747-775.
NAGY 1946 L. NAGY, Az Eskü-téri római erőd, Pest város őse. Bp. 1946.
NAGY 1973 L. NAGY, Az aquincumi határsáv telepeinek és társadalmának történeti kerete. In: Budapest Története I. szerk.: Gerevich L. Bp. 1973. 83-184. Az őskortól az Árpád-kor végéig.
NAGY 1963 T. NAGY, Quelques aspects de la romanisation dans la Pannonia Orientale. in: VIII. Congr. Int. d’Archéologie Classique. (Paris 1963) Paris 1965. 375-381.
NOVÁKI -PETŐ 1988 GY. NOVÁKI – M PETŐ, Neuere Forschungen in spätkeltischen oppidum am Gellértberg. ActaArchHung 4d (1988) 83-99.
PETŐ 1894 M. PETŐ, Római férfi szobor a Bp. Daru u. 2/b.-ből. BudRég 25. 1894. 269-274.
PISO 1991 I. PISO, Die Inschriften vom Pfaffenberg und der Bereich der canabae legionis. Tyche 6, 1991. 171-178.
PÓCZY 1983 K. PÓCZY, Das Strassesennetz und öffentliche Gebäude in der Militärstadt von Aquincum im 2-3. Jh. ArchÉrt 110. 1983. 252-268.
PÓCZY 1986 K. PÓCZY, Canabae legionis in Aquincum. Limes Studien. Stuttgart 1986. 404-410. Studien zu den Militärgrenzen Roms III.
PÓCZY 1994 K. PÓCZY,  La cittá di Aquincum, sede del luogotenente della Pannonia Inferiore. in: La Pannonia e l’Impero Romano. Roma 1994. 221-232.
SZIRMAI 1976 K. SZIRMAI, Előzetes jelentés az óbudai légiótábor principiájában és közvetlen környékén végzett kutatásokról. BudRég XXIV. 1976. 91-111.
SZIRMAI 1991 K. SZIRMAI, Újabb adatok az aquincumi 2-3. Századi légiótábor principiájának nyugati traktusához. BudRég XXVIII. 1991. 107-116.
SOPRONI 1990 S. SOPRONI, Előzetes jelentés a Bölcskei későrómai ellenerőd kutatásáról. CommArchHung 1990. 133-142. Vorläufiger Bericht über die Erforschung der spätrömischen Gegenfestung in Bölcske.
WELLNER 1959 I. WELLNER , Előzetes jelentés a Szépvölgyi út-Bécsi út sarkán végzett leletmentésről. ArchÉrt 1959. 210.
WELLNER 1963 I. WELLNER, Terra Mater és Liber Pater közös oltára Aquincumban. BudRég 20. 1963. 299-301.
WELLNER 1963 I. WELLNER Újabb őrtorony az aquincumi limesszakaszon. BudRég 20. 1963. 303-310.

 

1
1. kép: Oltárkő felirata Budapest, Gellérthegyről.
 
1
2. kép: Oltárkő felirata Óbudáról, a Szépvölgyi útról.
 
2
3. kép: Carnuntum településegységei a Pfaffenbergi szentélykörzettel.
 
3
4. kép: Aquincum településegységei a Szépvölgyi úti szentélykörzettel.
 
4
5. kép: A Szépvölgyi úti római épületmaradványok ásatási helyszínrajza.
 
5
6. kép: A Pfaffenbergi szentélykörzet maradványai Carnuntumban.
 
6
7. kép: Iuppiter-Teutanus torzója a szentélykörzetből.
 
7
8. kép: Férfiszobor irattekerccsel IV. századi katonai viseletben a Daru utcából.
 
8
9. kép: A gellérthegyi LT D eraviscus oppidumban a Iuppiter oltárkő előkerülési helyével.
 
9
10. kép: A Szépvölgyi út-Kolosy tér környéke az eddig ismert római lelőhelyekkel.
 
10
11. kép: Iuppiter-Teutanus oszlop másolata az Aquincumi Múzeum előtt.

 

Lábjegyzetek:

1. FRÖLICH 1891, 147.

2. HAMPEL 1892, 53.

3. NAGY 1969, 42. (in.: BÓNIS É.)

4. ALFÖLDI 1939, 112.

5. NAGY 1965, 376., 378.

6. GAÁL – SZABÓ 1990, 127-130.

7. SOPRONI 1990, 134.,137.

8. CIL III. 10418.

9. SOPRONI 1990. 135.

10. ALFÖLDY 1960 48-49. véleménye szerint a jóspap neve Titanus lehetett.

11. JOBST 1992, 166., 164., 200,. ; 1977, 709.- Abb.

12. SOPRONI 1990, 138.

13. KNIBBE 1983, 136-138., Abb.2.

14. PISO 1991, 133.

15. CRAMER 1925, Sp. 2154.

16. SZIRMAI 1976, 91-92. és 3.ábra.

17. PÓCZY 1983, 1986 155., 406., u. Abb.5.

18. PÓCZY 1994, 222. és 227. irodalommal. Fig.1.: WELLNER 1959, 210.

19. Aquincumi Múzeum ltsz. 64.10.36.

20. KUZSINSZKY 1934, Aquincum; helyszínrajza 2.sz. melléklet. CIL.III.10489.

21. MÓCSY 1972, 138.

22. NAGY 1973, 117. és 171. kép,; SOPRONI u.o. 137. megjegyzi, hogy Bölcskére a legtöbb oltárkövet talapzatával együtt szállították el.

23. NAGY 1965, 375.,; 1973, 119.120. és 56. kép.

24. FACSÁDY 1996, 15. és 21.

25. WELLNER 1963, 300.

26. MÁRITY 1991, 56-58.

27. NAGY 1937, 115-147.

28. NAGY 1935, 8-9.

29. PETŐ 1984, 269 skk.

30. BARKÓCZI 1995, 17.

31. CSEMEGI 1939, 114. lés 100. ábra.

32. NAGY 1936, 25.skk.

33. NAGY 1946, 37.skk.

34. WELLNER 1963, 300. és 8.kép 1-5. és

35. NAGY 1942, 752.

 

 

  
Előző fejezet Következő fejezet