Előző fejezet Következő fejezet

II. LELKÉSZEK

 

II. József 1781. évi türelmi rendelete véget vetett a katolikus egyház egyeduralmi törekvéseinek. A gyarapodó lélekszámú bonyhádi egyéb val-lásúak is hozzáfoghattak közösségük megszervezéséhez: iskolát alapítottak, templomot építettek, karitatív tevékenységet folytattak. A felekezeti gyűlölködés helyett elfogadták a vallási, nyelvi és származási eltéréseket, sőt vegyesházasságokat is kötöttek.

A katolikus német telepesek már 1727-ben egyházközséggé szerveződtek; Dragsics János Márk plébános vezetésével fatemplomot építettek és iskolát alapítottak (1727-34). A mai barokk stílusú templomot 1782-ben szentelték fel, Winkler Mihály plébánosnak köszönhetően. Az ő utódai a Fő teret Szentháromság-szoborral (1796), a Kálváriát kápolnával (1816) ékesítették. A 19. század második felében új plébánia, emeletes népiskola, 1905-ben polgári leányiskola épült.

A református magyarok szintén 1720 táján kezdtek szerveződni, de rövidesen több család elköltözött; a német telepesek között alig akadt kálvinista. A türelmi rendelet után azonban a kis gyülekezet tanítót alkalmazott, 1801-ben imaházat épített, amelyet 1877-ben toronnyal bővített. 1887-től lelkész állt a gyülekezet élére. Az utóbbi évtizedekben a fília a váraljai, majd a szekszárdi református gyülekezethez csatlakozott, jelenleg ismét a hidasihoz tartozik.

Az izraeliták száma a 18. század közepétől gyorsan növekedett. Szervezeti működésüket már 1754-ben a Chevra Kadisa alapszabályzatában rögzítették; iskolát működtettek, rabbit alkalmaztak, 1795-ben nagyméretű zsinagógát szenteltek fel. Az izraeliták 1820 táján a mezőváros összlakosságának már a 30 százalékát alkották (1600 fő). Az 1868-70 táján lezajló éles (ortodox-neológ) hitviták miatt több család városokba költözött. A kisebbségbe szoruló ortodoxok 1924-ben új zsinagógát építettek, új temetőt, elemi- és rabbi-előképző iskolát nyitottak, ortodox rabbit alkalmaztak. 1944-45-ben a tragikus népirtás következtében minkét hitközösség elnéptelenedett.

Az evangélikusok kisebb rajokban Németországból érkeztek, illetve a környék német telepesfalvaiból szivárogtak be. A türelmi rendelet lehetőségeit kihasználva iskolát nyitottak, leánygyűlekezetként a majosi egyházközséghez csatlakoztak, majd 1800-ban felszentelték templomukat, 1816-ban önálló egyházközösségé szerveződtek, és megválasztották első papjukat. A hívek száma folyamatosan emelkedett, 1900 körül már 2300 főre duzzadt, 1945 után pedig a német anyanyelvűek kitelepítése következtében a felére csökkent.

A 100-150 tagságú baptista közösség 1893-ban alakult gyülekezetté. Az 1920-as években nyitottak imaházat, de ezt a kitelepítésekkel szinte elnéptelenedett közösségtől a cipőgyár megvásárolta. 1980-ban avatták fel az újat.

Bonyhád erkölcsi szemléletének formálásában és a település szellemi felemelkedésében kiemelkedő szerepük volt a nagyműveltségű lelkészeknek.

Forrás: Vörös László: Bonyhád (Pécs, 1942); Kolta László: Bonyhád művelődéstörténete 1867-1962 (In: Tanulmányok Bonyhád történetéből: Bonyhád, 1987).

 

WINKLER MIHÁLY

(1729 -1810)

 

A kőszegi születésű, iskoláit Egerben, Pesten és Pécsett végző tehetséges diákot 1754-ben szentelték pappá. Egyházi pályafutása során Winkler Mihály két évtizeden át (1769-1789) Bonyhád plébánosa volt. Működésének legmaradandóbb emléke a katolikus templom felépítése a Kliegl és Perczel földesurak támogatásával, a protestáns jobbágyok robotmunkáját is igénybe véve. A barokk stílusú templomot 1782-ben avatták fel (ugyanebben az évben emelkedett Bonyhád a mezővárosok sorába). A maradék építészeti anyagból elkészült az „Irgalmas Samaritánus" ispotály (= szegényház; a mai értelemben szociális otthon), amelyben a szociális gondozást az 1880-as években a Pauli Szent Vince szerzetesrend irgalmas nővéreire bízták.

A katolikus templom (1782)

Winkler Mihály missziós feladatának tekintette a betelepült izraeliták katolikus hitre térítését.  Teológiai  felkészültsége  és  a jiddis nyelv elsajátítása (lásd: „Epistolá" című hitvitázó tanulmánya) ellenére a terve sikertelen maradt.

A tudós pap nevét az irodalmi lexikonokban is megtaláljuk. A pécsi püspöki levéltárban folytatott kutatásai során rátalált egy 16. századi ferenc-rendi öröknaptárra, amely imákat, evangéliumi szakaszokat, elmélkedéseket és énekeket tartalmaz. A kézzel írott becses dokumentumot az Országos Széchényi Könyvtár ,, Winkler kódex" néven őrzi.

Az „ispota"

A bonyhádi katolikus egyházközség 1932-ben a templom előterében a következő szövegű emléktáblát helyezte el: „E templom építőjének, Winkler Mihály szentéletű tudós plébánosnak emlékére. Felszentelése 150 éves jubileuma alkalmából a hálás bonyhádi

hívek 1932. aug. 24" Két év múlva Bonyhád Nagyközség Elöljárósága utcát nevezett el Winkler Mihályról, „aki számos éven át Bonyhád plébánosa volt, s neki köszönhető a mostani szeretetház alapítása és tudományos munkálkodása révén neve országos hírűvé vált". 1946-ban a német utcaneveket eltörölték; 1990 óta Bonyhádon ismét van Winkler Mihály utca.

A Szentháromság szobor (1796)

 

Forrás: Tolnamegyi Újság, 1932. aug. 31. sz.; Magyar Irodalmi Lexikon (Bp., 1965); (Galambos Ferenc: Egy lelkipásztor és népművelő a XVIII. században (Vigilia, 1972/1. sz.); (Galambos Ferenc: Winkler Mihály a „közjó" előmozdítója (In: Baranyai hely történetírás; Pécs, 1989); Solymár Imre: Értékek őrzője, szegények istápolója - Winkler Mihály (Honismeret, 1989/3. sz.).

 

BOSKOVITZ WOLF

(1740 -1818, Bonyhád)

 

A sokoldalú és nagymüveltségű rabbi vallástörténeti dolgozatait, hittudományi elmélkedéseit és teológiai felkészültségét bizonyító prédikációit bécsi és pozsonyi nyomdák jelentették meg (Majmuni kódex, Szeder Misna, Kolbon, Maamer Eszter). Boskovitz több izraelita hitközségben szolgált, nyugtalan természete miatt nem tudott sokáig egy helyen maradni. ,^4 megalapozott hírnév messzire szállott", s eljutott Bonyhádig. A helyi hitközség, amely a 19. százzá első felében Magyarország legnépesebb zsidó gyülekezetei közé tartozott, a nagynevű rabbit meghívta papjának.

 

Így lett Boskovitz Wolf a bonyhádiak negyedik rabbija, s 1809-1818 között állt a hitközség élén. Az idős korára lehiggadt egyházi vezetőt a bonyhádiak tisztelték és szerették. A hetvenhét éves korában elhunyt papot hívei mélyen gyászolták: „Zokognak a városban, jajongnak a kapukbari" — olvasható a korabeli egyházi feljegyzésekben. Boskovitz sírköve a régi zsidó temetőben ma is látható.

Forrás: Eisner János: A bonyhádi zsidók története (Tel-Aviv, 1965); Schweizer József - Szilágyi Mihály: A Tolna megyei zsidóság története 1867-ig (Bp., 1982); L. Blau: Bonyhád - A Destroyed Community — The Jews of Bonyhád - Hungary (New York, 1994).

 

EGYED ANTAL

(1779 -1862)


Székesfehérváron született, a gimnáziumban Virág Benedek tanítványa volt. Pappá szentelése után több helyen káplánként szolgált, majd fél évszázadon át Tolna megyében plébános. Bonyhádon 1813-22 között tartózkodott. Perczel Mór az emlékirataiban feljegyezte róla: „Mint gyermek tanultam meg őt tisztelni Igen derék hazafi, szelíd természetű főpap".

Egyed Antal nyelveket ismerő, kiválóan képzett lelkész. Szenvedélyesen érdekelte az irodalom. Nemcsak olvasója a klasszikus müveknek, maga is írói tehetséggel megáldott ember. Hívei lelki gondozása mellett tanulmányozta az egyszerű emberek társadalmi helyzetét, életvitelét, szokásvilágát, erkölcsi magatartását. Szociográfiai tanulmányai (1823: „Bonyhád mező-váras leírása"; 1828: Adatgyűjtés Tolna vármegye községeiről; 1829: Paksról; 1832: Dunaföldvárról írt dolgozatai) újdonságok a hazai tudományos életben.

Egyed Antalnak döntő hatása volt Vörösmarty Mihályra, a Perczel fiúk nevelőjére. A fiatal házitanító a bonyhádi plébánia könyvtárában mélyült el Homérosz, Tasso, Shakespeare, Schiller, Goethe, Zrínyi Miklós műveiben. 1817-20 között bonyhádi káplán volt Teslér László, a latin, a görög, a francia, a német és az olasz nyelv ismerője. Vörösmarty a Kazinczy Ferencnek küldött levelében írta: „Egyed és Teslér pap urak hatására lassanként érezni kezdtem a költés belső erejét". E szellemi találkozásnak állított emléket a bonyhádi plébánia falán 1932-ben elhelyezett márványtábla: „E falak kozott mindig édes örömmel időzött — mint a Perczel-fiúk nevelője — Vörösmarty Mihály, a magyar koltő-király Bonyhád két jeles papjának Egyed Antal plébános és Teslér László káplánnak társaságában, mert «Beszédük csak a haza és a literatura volt» Kegyeletes megemlékezésül a róm kath egyházközség".

Egyed Antal írói, műfordítói és költői munkássága országosan ismertté vált. Legfőbb művei: Elégiák levelekben (1831), Megváltó (1836), Egyed Antal elégiái 3 kötetben (1848), Kis énekeskonyv (1843-1856 között hat kiadásban). Munkásságának elismeréseként felvették a Magyar Tudományos Akadémia tagjai  közé (1833).  Az élete tragikusan zárult:  a dunaföldvári plébánián rablógyilkosság áldozata lett.

Kápolna a Kálvárián (1816)

Forrás: Magyar Irodalmi Lexikon (Bp., 1965); Csányi László: Egyed Antal tragédiája (In: Vörösmarty szerelmei, Szekszárd 1975); Kisasszondy Éva: Kétszáz éve született Egyed Antal (Honismeret, 1979/5. Sz. ); Cserna Anna - Kaczián János: Egyed Antal összeírása és korrajza Tolna vármegyéről (Szekszárd, 1986).

 

BORBÉLY JÓZSEF

(1791 -1871, Bonyhád)

 

A paksi születésű Borbély József a gimnáziumi osztályokat Sárbogárdon és Sopronban végezte, lelkészi oklevelet a soproni teológián szerzett. Az önálló egyházközséggé szerveződő bonyhádi evangélikusok 1816-ban első lelkészüknek választották. Az új, copf stílusú paplakban ötvenöt éven at szolgálta híveit.

A mezóváros szellemi életében irányító tényezővé emelkedett. Az 1840-es években a helyi Casmo vezéregyénisége, Tolna Vármegye Törvényhatósági Bizottságának tagjaként a reformeszmék terjesztője. Ő szervezte meg a dunántúli egyházkerület évi közgyűlését Bonyhádon (1841). 1843-ban a Tolna megyei gyülekezetek esperessé választották.

A bonyhádi evangélikus templom (1800)

Borbély József szemlélete közel állt Perczel Mór radikális politikai nézeteihez. A húsz évvel fiatalabb politikushoz szoros barátság fűzte: a katolikus Perczel Mór és református felesége komasági kapcsolatba került az evangélikus lelkésszel és annak sváb Icleségével.

A pesti forradalom győzelméről Perczel levélben értesítette a lelkészt, aki - Tolna megyében elsőként - azonnal népgyűlést toborzott Bonyhád Fő terén 1848. március 23-án. A gyűlésen „a csend, kozbátorság és a jó rend fenntartása tekintetéből Nagyon Tisztelendő Borbély József Esperes Úr elnöklete alatt választmány állíttatott". A mezőváros új összetételű önkormányzata lelkesen részt vett a nemzetőrök lolyamatos toborzásában. Perczel Mór a visszaemlékezéseiben elismerően irta: „Borbély jeles hitszónok, reformátor, de kedveltje is községének Egy fél évszázadon át szakadatlanul Bonyhádon hirdeté Isten igéjét s magyarázó a Bibliát. Házunknak egyik legrégibb és legkitartóbb barátja".

Borbély érdeme az is, hogy az 1806-ban Sárszentlőrincen alapított evangélikus algimnáziumot Bonyhádra áttelepítették 1870-ben.

A gazdag életút nyolcvan éves korában lezárult. Az esperes hamvai Bonyhádon pihennek. Emlékét 1937 óta utcanév őrzi. Halálának századik évfordulóján emléktáblát helyeztek el a régi paplak (ma: Dózsa György u. 36. sz.) falán: „E házban élt és dolgozott Isten dicsőségére és a haza javára Borbély József 1816-1871, a gyülekezet első lelkésze, az egyházmegye főesperese, Perczel Mór honvédtábornok igaz barátja és a honvédsereg lelkes szervezője".

Forrás: Perczel Mór: Az aranykor Tolna megyében (Bonyhád, 1999); Vörös László: Bonyhád (Pécs, 1942); Knábel Vilmos: Borbély József szerepe 1848-49-ben (Lelkipásztor, 1954 máj. sz.); Wilhelm Knabel: Geschichte Bonyhads (München, 1972); Kolta László: 1848 Bonyhádon (Honismeret, 1998/2. sz.).

 

GRÁF JÓZSEF

(1838 -1914, Bonyhád)

 

A nyugat-magyarországi várvidékről (Burgenlandból) származó Gráf József Felsőlövőn és Sopronban végezte el gimnáziumi és teológiai tanulmányait. Evangélikus lelkészi diplomával több helyen teljesített kápláni szolgálatot, így 1865-68 között - Borbély József esperes mellett - Bonyhádon is. Borbély halála után a bonyhádi gyülekezet Gráf Józsefet meghívta és megválasztotta a parókia élére (1871).

Gráf szerint a közösség erejének alapja a szolgálat és a fegyelem. Az ő tevékenységét i határozottság és a példamutató lelkiismeretesség jellemezte. Nagy ügybuzgalommal készült az evangélikus templom százéves lubileumi ünnepségére. Ez alkalommal jelent meg a bonyhádi nyomdában Gráf József „Festbuchlein zur 100 jahnge Gedenk und Jubelfeier der Einweihung des Gotteshauses der Bonyháder evangehschen Gemeinde" című emlékfüzete (1900). A gyülekezeti munka gazdagítására és az összetartás erősítésére a lelkész megszervezte az Ág hitv ev Gyülekezeti Nő-egyletet és a Temetkezési Egyletet, majd 1909-ben a Protestáns Kort, amely „elsősorban a polgárság korének készült". A kör új épülete több helyiséggel és túlméretezett dísz- és színháztermével 1948-ig, az államosításig állt a protestáns hívek és a bonyhádiak rendelkezésére.

Gráf József lelkiismeretes munkájára igényt tartott az egyházmegye is. Tagja volt az egyházmegyei pénzügyi bizottságnak és a gimnáziumi nagybizottságnak; tisztségei révén jelentősen hozzájárult az intézmény főgimnáziummá fejlesztéséhez (1906).

Nem minden híve értett egyet tevékenységének szigorával és fegyelmi elvárásaival. Az egyháztagok egy kisebb - jórészt szegényebb parasztokból álló - csoportja kivált a gyülekezetből, és megszervezte a bonyhádi baptista közösséget (1893).

A századforduló táján többen igényelték a magyar nyelvű igehirdetést, ugyanis addig kizárólag német nyelven folytak a szertartások. A presbité-num magyar anyanyelvű tagjai „magyar templom" építését is tervezték a mai Vörösmarty téren. A javaslatot az első világháborús években levették a napirendről.

A bonyhádi evangélikus gyülekezet első két lelkésze - Borbély és Gráf - kilencvennyolc évig vezette az egyházközséget.

 

JOZGITS JÁNOS

(1855 -1940)

 

Iskoláit Pakson, Kalocsán és Pécsett végezte, 1877-ben katolikus pappá szentelték. A különböző helyeken töltött káplánévek után kinevezték plébánossá, majd Bonyhádra helyezték. Itt 33 évig vezette az egyházközséget (1897-1930).

Jozgits széles látókörű, a teológia, a történelem és az irodalom iránt érdeklődő tudós ember volt. Dinamikus alkotó kedve kibontakoztatta írói tehetségét. Már bonyhádi évei előtt megjelentek dolgozatai a középkori lovagi életről, Kolumbus Kristófról; írt tárcákat, kiadta prédikációit, verseit „Költemények" címmel Pécsett nyomtatták ki (1888). A „Káté - imaköny" szerkesztése magyar, német és horvát nyelven több kiadást ért meg. 1894-ben teológiai doktorrá avatták.

A művelt plébánost Bonyhádon elismerték és tisztelték. A helyi nyomdában két eszmefuttatása jelent meg: „Ünnepi beszéd Vörösmarty Mihály születésének 100 éves jubileuma alkalmával" (1900) és ,^i Magyar Szent Korona eszményi jelentősége" (1901). Jozgits János nagy energiát fordított a közösség erejének és műveltségének fokozására. 1903-ban megalakult a Római Katolikus Olvasókör 230 taggal „a katholikusok szellemi, társadalmi érdekeinek előmozdítására, a kath. öntudat ébrentartására, a hazaszeretet ápolására". Szervezőmunkájának eredményeként „1905-ben jött létre a bonyhádi rk. hitközösség legnagyobb alkotása, a rk. polgári leányiskola minden igénynek megfelelő díszes emeletes háza".

A plébánost a hagyománytisztelet erősítése és a műveltség terjesztése vezette. Érdemei vannak a Szent Vince Szeretetegylet szervezésében (1921), a Katonabajtársak - első világháborús emlékmű (1925), a Nepomuki Szent János szobor (1926), a Virág Ferenc emléktábla (1926) felavatásában és a Katolikus Legényegylet megszervezésében (1928).

Jozgits János munkásságát és szervezőkészségét egyházi felettesei címek adományozásával ismerték el: esperes, címzetes prépost (1916), pápai prelátus (1927). Hetvenöt éves korában vonult nyugdíjba: élete utolsó évtizedét Pécsett töltötte.

Forrás: Szinnyei József: Magyar írók élete és munkássága (Bp., 1897); Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái XV. (Bp., 1992); Kolta László: A bonyhádi katolikus polgári leányiskola története (In: A bonyhádi Vörösmarty Mihály általános iskola (Bonyhád, 1995).

 

VIRÁG FERENC

(1869, Bonyhád -1958)

 

A Blum család fia Bonyhádon járt a népiskolába és az algimnáziumba. Pécsett érettségizett, ott végezte el a katolikus teológiát. Pappá szentelése és a káplánévek után hittanár lett Szekszárdon. 1901-től a pécsi papnevelő intézet telki gondozója. 1912-től a paksi, 1922-től a szekszárdi egyházközség plébánosa. A „pápai kamarás" címmel kitüntetett papot 1926-ban a pécsi egyházmegye püspökévé nevezték ki. Főpapként harminckét évig szolgált.

Virág Ferenc írói-költői tehetségét az 1893-ban megjelent „Hajnal" című verseskötete bizonyítja. ^Általános neveléstan" címmel tankönyvet írt (18%). Teológiai publikációi közül a legnépszerűbb kiadványa az „Imádkozzál és dolgozzáF (1904) és az „Egyházi és alkalmi beszédek' (1937).

A bonyhádi egyházközséget büszkeség töltötte el a község szülöttének püspöki rangra emelése. Kinevezésekor emléktáblát helyeztek el szülőháza falán (Bajcsy-Zsilinszky u. 34.): „E házban született Méltóságos és Fő-tisztelendő Virág Ferenc pécsi püspök úr 1869. augusztus 22-én. Jelen emlékkövet igaz szeretetük és benső örömük jeléül állították bonyhádi lelkes hívei püspökké szentelésének évében: 1926. augusztus 22-én \

Ugyanebben az évben Bonyhád nagyközség Virág Ferencet díszpolgárrá választotta.

Forrás: Szinnyei József: Magyar írók élete és munkássága (Bp., 1914).

 

LOMBOS ALFRÉD

(1979 -1946, Bonyhád)

 

Pályafutását a sok irányba elkalandozó érdeklődés jellemezte. Iskolai tanulmányait (Pozsony, Sopron, Eperjes, Berlin) evangélikus lelkészi oklevéllel fejezte be. 1904-ben a Zomborban megszervezett missziós központ vezetésével bízták meg; feladatul a város környékén élő szórványhívek lelki gondozását kapta. Szerkesztette az Evangélikus Közélet és a Vándorút c. lapot. -Az első világháborút lezáró terület-elcsatolások miatt Lombos Alfréd a csonka Magyarországra menekült; Budapesten hittant oktatott.

Politikai ambíciói arra ösztönözték, hogy az 1922. évi választásokon országgyűlési képviselőjelöltnek lépjen fel a gyönki választókerületben. A Függetlenségi és 48-as Kossuth Párt programjával a szavazatok húsz százalékát szerezte csak, ezért vesztett.

Az 1920-as években Lombos vallásfelekezetet váltott: áttért a kálvini hitre, majd elvégezte a református teológiai tanulmányokat. 1927-ben a 250-300 lelkes bonyhádi református gyülekezet (és a hidasi filia) megválasztotta lelkipásztorának.

Bonyhádon több ötlete keltett figyelmet. Amikor 1930 táján a népiskolák korszerűsítését szorgalmazó kormányprogram (Klebelsberg Kunó) felvetette az elemi oktatás nyolc évre emelésének távlati tervét, Lombos Alfréd 1931-ben, majd 1941-ben a helyi képviselőtestületet arra bíztatta, hogy a 7. és 8. osztályt a község szervezze meg. A község azonban ekkor nem rendelkezett népiskolával, a református egyházi iskola pedig mindösz-sze 1 tanerős volt.

A lelkipásztor kezdeményezésére a bonyhádi református gyülekezet árvaházat tartott fenn. Az egészségügyi és szociális intézményekben a személyzet korszerű kiképzése, továbbá a leányoknak a családanyai és háziasszonyi teendőkre való felkészítése érdekében Lombos kidolgozta a két évfolyamú „Szociális Nőnevelő Iskola" programját. Az 1943-44. tanévben társadalmi támogatással megkezdődött a tanfolyamszerű oktatás.

A „kisanyaképző" iránt megnőtt az érdeklődés, de a következő tanév a hadiesemények miatt félbeszakadt. A tiszteletes 1945 nyarán a Köznevelés c. szaklapban szorgalmazta az iskolatípus országos - megyénként legalább egy intézmény - megszervezését.

A lelkész szépírói próbálkozásait a bonyhádi nyomdában megjelent írásai bizonyítják. A helyi egyházi újság, az Üzenet csak a bemutatkozó számig jutott el. A folytatás abbamaradt. Megjelentek „Petőfi életképek" címen színpadi jelenetei (1936). A „Danubius" című politikai korrajzainak hét füzetből álló sorozatát a Tolnamegyei Újság népszerűsítette. Lombos nevéhez fűződik egy eszperantó nyelvkönyv szerkesztése és nyomdai közleadása is.

Halálakor egy megemlékezés a pályafutását így összegezte: „Itt hagyta egy példás munkásságban eltöltött élet gyümölcsöző emlékét Egyénisége legsajátosabb tulajdonsága izzó hazaszeretete volt".

A bonyhádi református templom (1802)

Forrás: Kolta László: Bonyhád művelődéstörténete 1867-1962 (In: Tanulmányok Bonyhád történetéből, Bonyhád, 1987); Gulyás Pál: Magvar írók élete és munkái XVII. (Bp., 1995).

 

PÓR JÓZSEF

(1883 -1964, Bonyhád)

 

Bauer néven született a bácskai Apatinban. Kalocsán és Pécsett tanult. 1906-ban szentelték pappá. Káplánévei során 1907-11 között Bonyhádon is szolgált. 1916-ban letette a plébánosi vizsgát. A tehetséges és jólelkű papot szociális szolgálatra osztották be: elhagyott árvák és ifjúkori bűnözők lelki nevelését bízták rá az esztergom-tábori gyer-meknevelö intézetben. Rövid ideig ott tanított Féja Géza is: az író visszaemlékezése szerint Bauer igazgató „proletárgyerekeket fogadott szárnya alá, ernyedetlen harcot folytatott, hogy nagyobb darab kenyeret adhasson kezükbe. Emberi megértés jellemezte".

Bauer József 1925-től rövid ideig Újpesten és Visegrádon szolgált, majd Pécsett a teológushallgatók lelki gondozását látta el. 1931-ben kinevezték bonyhádi plébánosnak és a polgári leányiskola igazgatójának.

Az új plébános nagy gondot fordított az egyházközség történeti értékeinek ápolására. Az ő nevéhez fűződik az emléktábla avatása Winkler Mihály, továbbá Egyed Antal és Vörösmarty Mihály emlékére (1932), a Szentháromság szobor felújítása (1936, 1959), a Mária szobor avatása (1948, Bory Jenő alkotása). Fellendítette a Katolikus Kör életét. Az egyház a lelkes munkáért Bauer plébánost esperes, szentszéki tanácsos, cikádori apát, pápai trónálló címekkel tüntette ki.

Mint a polgári leányiskola igazgatója a tanulókban tudatosította: „Ha német is nevünk és nyelvünk, a szívunk, a leikunk, a szeretetünk magyar A magyar haza védelmet és otthont ad". Nyíltan szembeszállt a Volksbund-agitációval. Az 1942-ben Bonyhádon zászlót bontó Hűséggel a Hazához mozgalom elnökségi tagja volt. A Hűségmozgalom kétnyelvű indulójának szövegét ő írta (megzenésítője Emele Károly):

Szavam német, de itt belül magyar hazámhoz hű vagyok.

Testvéri kézfogással így veletek járok, magyarok.

Csak egy hazám van, s azt nagyon, szívem mélyéből szeretem,

Támadja rabló, áruló, - ellenük megvédelmezem.

Jó Istenem, édes hazám, értetek dobban e kebel:

Júdás-kéz, gúny, testvérgőg tőletek nem választhat el.

A Gestapo bosszúja 1944. október 20-án lecsapott a Hűségmozgalom vezetőire. Bauer apátplébánost is letartóztatták a gettóba zárt zsidók megsegítése, valamint a Die Donau újságban megjelent náciellenes gunyversei miatt. Kálváriájának állomásai: Pécs - Komárom — Sümeg - Sopron -kohida. A nyilasuralom összeomlása után 1945 április elején szabadult az internálásból. Április végén hazatért Bonyhádra. A nagyközség képviselőtestülete 1945. május 22-én „Bauer József apatplébános úrnak szerencsés hazatéréséről" a következő határozatot hozta: ,A képviselőtestület az apostoli hivatás gyakorlása közben embertelenül elhurcolt, és az interná-lóláborban és fogházakban sínylődött, ízig-vérig igaz magyar érzelmű hazafit oromteljes megmenekülése és hazatérése alkalmával köszönti". A Nemzeti Bizottság ülésén a Kommunista Párt szónoka is üdvözölte a plébánost: „igaz pap és a legigazibb magyarok egyike, aki méltó a nemzet hálájára és Bonyhád büszkeségére"

A köztiszteletnek örvendő Bauer József 1946-ban a nevét „Por"-ra változtatta. Hívei 1956-ban, pappá szentelésének 50. évfordulóján az .iranymiséjén köszöntötték. A plébános 81 éves koráig, haláláig szolgálta híveit. Emlékét tíz év óta a „Pór apát utca" is őrzi.

Forrás: Hetényi Varga Károly: Akiket üldöztek az igazságért - Papi sorsok a horogkereszt és nyilaskereszt árnyékában (Bp., 1985); Kolta László - Solymár Imre: Válogatott dokumentumok a Hűséggel a Hazahoz mozgalom történetéből (Bonyhád, 1994).

 

SCHMIDT JÁNOS

(1889 -1958)

 

 

Nyolc évig a bonyhádi gimnázium tanulója, az 1908-ban alakult Petőfi Sándor Önképzőkör első ifjúsági elnöke. A gimnázium első érettségiző osztályával fejezte be középiskolai tanulmányait (1910). Lelkészi oklevelet a soproni Evangélikus Teológiai Akadémián szerzett. A káplánévek után rövid ideig a kalaznói, majd 1921-44 között a györkönyi gyülekezet lelkésze.

Schmidt János jelentős egyháztörténeti kutatásokat folytatott. A bonyhádi gimnázium negynevű tanáráról és igazgatójáról, Marhauser Imre élet-útjáról írt dolgozatát az iskola évkönyve közölte (1939). Gazdag forrásanyagra támaszkodó településtörténeti tanulmánya a ,JJémet telepesek bevándorlása Hessenből Tolna—Baranya—Somogyba a XVIII. század első felében" címmel Gyérben jelent meg 1939-ben. A Tolna megyei evangélikus egyházmegye megalapításának körülményeit tárgyaló művét -„Szeniczei Bárány György élete és munkássága 1682-175T' - Pakson adták ki (1940). Kisebb egyházi témájú írásai a német nyelvű Christliche Hausfreund-ban, helytörténeti dolgozatai a „volksdeutsch" szellemű Deutsch-Ungarische Heimatblatter sorozatban jelentek meg.

1944 novemberében - a Volksbund vezetővel egyidőben - Schmidt János önként elhagyta az országot, és Ausztriába menekült. Egy év múlva hazatért, de a györkönyi állását nem foglalhatta el, ugyanis a gyülekezet új lelkészt választott. Az egyházi hatóság Schmidt Jánost rövidesen nyugdíjazta, a politikai rendőrség pedig letartóztatta. Az ellene indított kollabo-ráns perben Volksbund-pártolással vádolták. Börtönre ítélték, majd enyhítették a büntetést: a 10 hónapos előzetes letartóztatási időt beszámítva szabadon bocsátották. Élete utolsó évtizedét Pakson töltötte.

Forrás: Hirn László: Tolna megyei fejek (Bp., 1930); Brunn János: Fejezetek Györköny történeléből 1718-1948 (Györköny, 1996).

 

SCHLITT GYULA

(1893 - 1969, Bonyhád)

 

A falusi parasztgyerek a bonyhádi gimnáziumban érettségizett (1911). majd az eperjesi és a soproni akadémián teológiát tanult. 1915-ben avatták evangélikus lelkésszé, később pedig a pécsi egyetemen államtudományi doktorrá (1925). Élethivatásának azonban a papi pályát választotta. A kápláni gyakorlat után 1918-tól a lajoskomáromi, 1932-től a majosi, 1947-től a bonyhádi gyülekezet választotta meg lelkipásztorának. 1941-49 között a Tolna-Baranya-Somogyi Evangélikus Egyházmegye tanügyi esperesi tisztét látta el (az iskolák államosításával e feladatkör megszűnt).

Schlitt Gyula szépírói tevékenységet is folytatott; tagja volt a Berzsenyi Dániel Irodalmi Társaságnak. Teológiai fejtegetései, versei, történelmi tárgyú elbeszélései, novellái a Harangszó és a Jöjjetek Énhozzám című lapokban jelentek meg. Színpadi jeleneteit és vígjátékait a majosi és a bonyhádi műkedvelő színjátszók adták elő jótékonysági rendezvényeken. A Mihály bá' " és a „Briliánsgyűrü" című darabjait a bonyhádi gimnázium színjátszói mutatták be a hagyományos farsangi rendezvényükön.

A Bonyhádi Öregdiákok Szövetségének Schlitt Gyula is alapító tagja. Az 1937. évi közgyűlésen - hagyományteremtő kezdeményezésként -megemlékezett szeretett osztályfőnökéről, Beké Andorról (lásd: a gimnázium 1936-37. évkönyve).

Schlitt Gyula 1962-ben nyugdíjba vonult. Élete utolsó éveit Bonyhádon töltötte. Sírja a Dózsa György úti temetőben van.


ORDASS LAJOS

(1901 - 1978)

 

A bácskai Wolf tanítócsalád gyermeke az újverbászi gimnáziumban három évet töltött, majd 1915-20 között a bonyhádi gimnáziumba járt, s itt érettségizett. A teológia elvégzése után ösztöndíjasként Svédországban tanult. Evangélikus lelkésszé avatása után Cegléden (1937-41), 1941-től Budapesten szolgált. 1945-ben a dunántúli egyházkerület megválasztotta püspöknek. Több külföldi egyetem díszdoktori címmel tüntette ki.

Ordass Lajos politikai szemléletére jellemző, hogy kritizálta a Horthy korszak neofeudális légkörét, a pángermanizmus terjesztését, a volksbundisták erőszakos szervezkedését, a zsidóüldözést, 1945 után a szomszéd államokban felerősödő magyargyűlöletet, a németek kitelepítését, a kierőszakolt szlovák-magyar lakosságcserét, 1948-ban az egyházi iskolák államosítását.

A '48-as forradalom százéves évfordulóján, 1948 májusában a bonyhádi gimnázium jubileumi ünnepségén Ordass püspök tartotta a szabadtéri istentiszteletet. Kifejtette aggodalmát a proletárdiktatúra várható intézkedéséről, az iskolák államosításáról. Beszédének a következményei nem maradtak el: szeptemberben a püspököt koholt vádakkal perbe fogták, püspöki tisztségétől megfosztották, és két évi börtönre ítélték. 1956 október elején - a forradalom előtt - rehabilitálták és visszahelyezték a püspöki székbe. 1958-ban újra megfosztották az állásától és nyugdíjazták. A hallgatásra ítélt főpap 1978-ban halt meg.

A bonyhádi evangélikus gimnázium emeleti folyosóján 1996-ban márványtáblát helyeztek el az iskola növendékének emlékére (pontatlan adatokkal). 2000. március tizenötödikén a Magyar Köztársaság ,JWagyar Örökség Díf adományozásával fejezte ki erkölcsi elismerését Ordass Lajos iránt.

Forrás: Ordass Lajos: Akikkel az úton találkoztam (Bp., 1996); Horanyec László: Egy ember az örökkévalóságnak - interjú Szépfalusi Imrével (Népszabadság, 1998. ápr. 22. sz.).

 

CSERHÁTI JÓZSEF

(1914 -1994)

 

Iskoláit Lengyelen kezdte, a bonyhádi gimnáziumban folytatta (1926-30), Pécsett és Rómában (1934-42) fejezte be. 1940-ben katolikus pappá szentelték, 1942-ben Rómában teológiai doktorrá avatták. Egyházi szolgálatát hittanári beosztásokkal kezdte, 1956-tól a budapesti Hittudományi Akadémián tanított. 1961-től Pécsett egyre rangosabb feladatokkal bízták meg: káptalani helynök, apostoli kormányzó, címzetes püspök, 1969-89 között megyéspüspök, s egyúttal a magyar katolikus püspöki kar titkára.

Cserháti József egyházjogi és nevelési kérdésekről írt tanulmányai és elmélkedései teológiai szakkönyvekben jelentek meg, illetve a Szolgálat, a Katolikus Szemle, a Magyar Kultúra, a Vigilia című folyóiratokban olvashatóak.

Cserháti püspök gyakran és szívesen látogatott Bonyhádra, részben főpapi teendőinek ellátására, részben a Bonyhádi Öregdiákok Szövetsége közgyűléseire.


FRITSY ADAM

(1914 -1998)

 

Németajkú parasztcsaládból származott. Iskoláit Kakasdon, Pécsett és Szegeden végezte. 1942-ben katolikus pappá szentelték. Kápláni szolgálatot Bonyhádon (1944-45) és Budapesten teljesített. A Rákosi korszakban internálták. Szabadulása után újra Bonyhádra helyezték, de csak sekrestyés szolgálatra (1956-65). Ezt követően tíz évig Tolnán adminisztrátor, majd Pécsre nevezték ki plébánosnak.

Fritsy Ádám levéltári kutatásaival és tanulmányaival jelentősen gazdagította az egyháztörténetírást. Dolgozataiban (A pécsi egyházmegye vázlatos története; A pécsi klérus birtokainak összeírása 1733-ban; Levelek a hódoltsági Pécsről; A pécsi egyházmegye; Katolikus iskolák a hódoltságban stb.) értékes adatokat találhatunk a Völgység és Bonyhád egyháztörténetéből.

Forrás: Alkotások és pályakép-vázlatok (Szekszárd, 1990).

 

KRÄHLING DÁNIEL

(1917-1971, Bonyhád)

 

A németajkú parasztcsalád tehetséges gyermeke a bonyhádi gimnázium éltanulói közé tartozott. Az 1936-37. tanévben a nyolcadikos diákot a Petőfi Sándor Önképzőkör ifjúsági elnökévé választotta, azaz a gimnazista diákok vezetőjévé. A kitűnő érettségi vizsga (1937) után a pécsi Erzsébet Tudományegyetemnek a Sopronban működő Evangélikus Hittudományi Karán folytatta tanulmányait, s 1941-ben lelkésszé avatták. A következő tanévet ösztöndíjasként Lipcsében töltötte.

Rövid kápláni szolgálat (Majos. Zsibrik) után, huszonhat éves korában a gyönki gyülekezet parókus lelkésszé választotta (1943). Ott alapított családot. Felkészültsége és lelkiismeretes munkája alapján 1958-ban espe-resi ranggal rábízták a Tolna-Baranyai Egyházmegye vezetését. 1962-ben visszatért diákévei színhelyére, ugyanis a bonyhádiak meghívták lelkészüknek. Ezzel a városunk ismét esperesi központtá vált.

Krähling Dániel a bonyhádi gyülekezet gondozása és az esperesi teendők ellátása mellett szívesen búvárkodott egyháztörténeti témákban. A 16. században elterjedő reformáció egyik jeles képviselőjének, Sztárai Mihálynak a tevékenységével, a költő és drámaíró prédikátor tolna-baranyai munkásságával foglalkozott. Helytörténeti vonatkozásban pedig Borbély József kézírásos naplója alapján a helyi lelkész szerteágazó, országos figyelmet érdemlő politikai kapcsolatait kutatta.

Krähling Dániel életútja rövidre szabatott: ötvenöt évesen meghalt. Hamvai a bonyhádi evangélikus temetőben pihennek.

 

  
Előző fejezet Következő fejezet