Előző fejezet Következő fejezet

VI. ZENESZERZŐK, KARMESTEREK ÉS SZÍNESZEK

 

A kialakuló polgári szemlélet megváltoztatta a zenei ízlést: divatba hozta a katonazenekarok, a társadalmi szerveződésű dalárdák és fúvósegyüttesek működését, s a cigányzenészek is nagy népszerűségnek örvendtek. A zenehallgatás és -művelés a társas együttlét, a közösségi élet fontos szervezője lett. Büszkék lehetünk arra, hogy a 19. században több bonyhádi kórusszerző és karmester vált országosan ismertté, továbbá arra, hogy a helyi dalárdamozgalom és hangversenyélet 125 éves múltra tekinthet vissza.

Városunkban a zenei társas összejöveteleket a Bonyhádi Dalárda kezdte. A dalkör 1872-ben 94 taggal alakult. Alapszabályzatában a következő célt rögzítette: ,^4 dal művelése, s ezáltal a társasélet előmozdítása E cél elérése végett a működő tagok a szükséghez képest hetenként többször egybegyűlnek az egylet helyiségében az énekdarabok betanulására Az egylet évenként négy dalestet rendez". Az új kórus felkészültségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy 1876-ban a szegedi országos szemlén „ezüst babérkoszorú" díjat nyert.

Az 1880-90-es években a bonyhádi dalesteken - Müller József karmester és Forberger László rendező jóvoltából - a kórus műsora egyre bővült: elhangzottak férfinégyesek, vonóstriók, felléptek helybeli szólóénekesek, hegedű-, gordonka- és zongoraszólisták, 1896-tól a huszonkét tagú új tűzoltózenekar, majd 1908-tól a gimnazisták szalonzenekara.

Az 1920-3 0-as években több - rövidebb-hosszabb ideig fennálló - helyi énekkar tevékenykedett: 1919-22 között az Altalános Munkásdalárda, 1923-29-ben az Iparoskor Polgári Dalárdája, 1928-40 között a Katolikus Legényegylet Kórusa, az Evangélikus Ifjúsági Énekkar, 1938-5l-ben az országos sikereket elérő Cipőgyári Dalkor (Schnell József, majd Kiss B. József vezetésével a kassai, győri, siófoki, pécsi hangversenyeken nyertek díjakat és serlegeket). Folyamatosan működött a gimnázium fiúkórusa és a polgaristák leánykara. A fiatalok hangszertanítása magánórákon folyt a Bonyhádi Polgári Dal- és Zeneegyesulet szervezésében.

Felfrissülésre és színvonaljavításra buzdított az 1947-ben Bonyhádon tartott kéthetes Kodály-szeminárium Kodály Zoltán személyes irányításával. Hatására az ötvenes években a Járási Művelődési Ház színvonalas hangversenyeket rendezett rangos művészek (Szilvássy Margit, Vári Miklós, Sebők György, Svéd Sándor, Orosz Júlia, Szabó Miklós, Váczi Gyula, Szendrei-Karper Jenő stb.) közreműködésével. A gimnázium vegyeskara Balogh Lajos vezetésével, 1954-től a Járási Művelődési Ház énekkara Lukács Károly, majd Fetzer Ferenc karnaggyal ért el sikereket, s 1961-ben felvette Erkel Ferenc nevét. A muzsikálás népszerűsítésében jelentős szerepet vállalt a Bonyhádi Szimfonikus Zenekar Sztrilich Lajos irányításával, valamint a szekszárdi zeneiskola kihelyezett bonyhádi tagozata.

Az utóbbi évtizedekben színvonalas munkát végez a három általános iskola gyermekkórusa, a gimnázium kamaraegyüttese, a német nemzetiségi kórus, a városi énekkar, a székely dalárda, a zenei nevelésben pedig a városi zeneiskola.

Forrás: Tíz éves a bonyhádi Vörösmarty Járási Művelődési ház (Bonyhád, 1962); Kolta László: Bonyhád művelődéstörténete 1867-1962 (In: Tanulmányok Bonyhád törtenetéből: Bonyhád, 1987).

 

SCHOLL MIKLÓS

(1778, Bonyhád -1822)

 

A fuvolaművész édesapa zenei tehetségét örökölte Scholl Miklós. Pesten élt, ott házasodott. Katona-karmesterként vált ismertté.

Nevéhez fűződik Berlioz Rákóczi indulójának fúvószenekari hangszerelése. Saját szerzeményű indulóinak kottáit (Festmarsch, Originalmarsch, Auswahl beliebter Marsche) Bécsben adták ki. Scholl Miklós mindössze negyvennégy évig élt.

Forrás: Brockhaus-Riemann: Zenei Lexikon 3. (1985).

 

FAYL GYÖRGY

(1801, Bonyhád -1875)

 

A pozsonyi zeneiskolában tanult, ott szerzett kántortanítói képesítést 1822-tól a pesti evangélikus gvülekezet orgonistája és énektanára Félévszázados szolgálatával és újító törekvéseivel megreformálta az énektanítást. Az egyházi karéneklés korszerűsítésével és a szertartásokba beépülő alkalmazásával sikereket aratott.

A közkedveltté váló korálok és himnikus dalárdaszámok előadása más felekezetek egyházi éneklésére is jótékonyan hatott. Egyes feltevések szerint Fayl György színvonalas karmesteri tevékenysége nyomán honosodott meg a karéneklés az izraelita zsinagógákban is.

Forrás: Pallas Nagy Lexikon (Bp., 1894).

 

ENGESZER MÁTYÁS

(1812, Bonyhád -1885)

 

A bonyhádi tanító fiának zenei tehetségét Schéner Ferenc szekszárdi kántor fedezte fel. Ösztönzésére a szülők a pécsi gimnáziumban taníttatták a gyermeket. Akkoriban — tanítóképzők hiányában — az egyházi gimnáziumokban folyt a kántorképzés is. A középiskola befejezése után Engeszer segédkántorként Szekszárdon, Kurdon, Dombóváron működött. A kalocsai kantori év után 1836-ban Pestre költözött. Előbb a Rókus kórház kápolnájában orgonista, majd a belvárosi főtemplom kántora és kórusvezetője. Szabadidejében magántanítványoknak zongoraórákat tartott.

A Pest-Budai Hangász Egyesület 1840-ben megnyitotta az első pesti zeneiskolát, amely 1867-ben felvette a Nemzeti Zenede nevet. Alapító tanárnak meghívták Engeszer Mátyást. Négy évtizeden át vezette az énekosztályt, zeneelméletet és összhangzattant tanított, szólóénekeseket és karnagyokat nevelt.

A 19. század második felében országosan fellendülő dalárdaegyletek szereplési lehetőségeiről az Országos Dalárdaszovetség gondoskodott. A szövetség munkájában lelkesen részt vett Engeszer. Követendő példának 1870-ben megalapította Magyarországon az első női énekkart Liszt Egylet névvel, s azt rövidesen száztagú vegyeskarrá bővítette. Színvonalas karnagyi tevékenységének eredményeképpen énekkarával a debreceni országos dalosversenyen első díjat nyert. Mint Liszt Ferenc tisztelője a híres zeneszerző kórusműveit népszerűsítette. Liszt Ferencnek a Szent István bazilika felszentelésére komponált miséjét is Engeszer kórusa mutatta be (1856) a zeneszerző megelégedésére. A dalárdamozgalom fellendülése miatt nagy igény keletkezett új kórusmüvek és énekkari átdolgozások iránt. Engeszer Mátyás dal- és zeneszerzőként több egyházi és világi kórusmüvet szerzett, férfikarra rekviemet írt, színpadi betétdalokat alkotott. Korabeli vélemény szerint Engeszer művei „az ihletettség és tanulmány gyümölcsei". A főváros legnépszerűbb egyházi karnagya „a művelt közönség ájtatosságát emelte nagyszerű misék és karénekek előadása által".

Engeszer Mátyás többször hazalátogatott szülővárosába. Lelkesen üdvözölte a bonyhádi dalárda- és hangversenyélet fejlődését.

Forrás: Szabolcsi Bence - Tóth Aladár: Zenei Lexikon (Bp., 1965); Töttös Gábor: Engeszer Mátyás életműve (Tolnai Népújság, 1995. ápr. 8. sz.).

 

HOFFER KÁROLY

(1843, Bonyhád -1921)

 

A sokgyermekes bonyhádi asztalosmester fia az elemi iskolai évek után Pécsett szerzett kántortanítói oklevelet. Énektehetségére és szépen csengő tenorjára hamar felfigyeltek. A pécsi székesegyház orgonistának alkalmazta, az egyházi énekkarban szólót énekelt, 1890-től karnagy.

Hoffer Károlynak jelentős érdemei vannak Pécs város hangversenyéletének fellendítésében. Évtizedeken át tanított a városi ének- és zeneiskolában; 1889-1908 között a zeneiskola igazgatója. A Pécsi Dalárdának három évtizeden át tagja, szólóénekese, 1883-tól karvezetője. A dalárda külföldön is népszerűsítette a magyar dal-kultúrát: fellépett Ausztriában, Svájcban, Németországban és az 1889. évi párizsi világkiállításon.

Hoffer Károly karmesteri tevékenységének új színfoltja volt Richárd Wagner alkotásainak bemutatása egy pécsi hangversenysorozaton. A városi színházban előadott klasszikus operettek (Cigánybáró, Denevér) színvonalát pedig azzal emelte, hogy a kórusbetéteket az ő dalárdája adta elő igényesen és nagy elismerést aratva. Zeneszerzői munkásságának legnagyobb sikere a Király-himusz c. kórusműve, amelyet I. Ferenc József előtt mutathatott be. Az Egyházi énekek gyűjteménye című szakmunkája Pécsett jelent meg 1890-ben.

Pécs nagyrabecsült művésze gyakran hazalátogatott Bonyhádra. A testvére itt volt kántortanító, jóbarátja, Müller József pedig a helyi tűzoltózenekar vezetője. Többször fellépett a bonyhádi hangversenyeken, tenorszólóival elbűvölte szülővárosa közönségét.

Bonyhád nagyközség képviselőtestülete 1937-ben Hoffer Károlyról utcát nevezett el. A Pécsi Dalárda 1940-ben emléktáblát helyezett el a családi ház (ma: József Attila utca 7. sz.) falán: „A tüneményes hangú mesterdalnok és díszkarnagy emlékezetére a királydíjas Pécsi Dalárda".

Forrás: Szabolcsi Bence - Tóth Aladár: Zenei Lexikon (Bp., 1965); Töttös Gábor: Hoffer Károly munkássága (Tolnai Népújság, 1998. aug. 29. sz.).

 

MÜLLER JÓZSEF

(1843-1911, Bonyhád)

 

A falusi parasztgyerek pécsi iskolákban tanult, ott szerzett kántortanítói oklevelet. 1865-ben a bonyhádi katolikus egyházközség alkalmazta tanítónak, majd előléptették segédkántornak, 1888-tól pedig kántortanítónak. Pedagógus pályafutása Bonyhádhoz kötődött, harminchat évig állt a népoktatás és népnevelés szolgálatában. 1901-ben nyugdíjazták.

A 19. század végén kibontakozó bonyhádi hangversenyélet fellendítésében és a műsorpolitika bővítésében Müller Józsefnek jelentős érdemei vannak. Első karmestere volt az Önkéntes Tűzoltó Egylet 1892-ben szervezett huszonkét tagú fúvószenekarának. Az egyenruhát viselő muzsikusok szerepléseit, a hangversenyeken előadott műsorszámait a közönség osztatlan lelkesedéssel fogadta. Müller József nyugdíjasként a Katolikus Olvasókör dalárdáját dirigálta.

Megemlítendő zeneszerzői tevékenysége, bár szerzeményei nem sorolhatóak az elismert művészi alkotások közé. Egyházzenei kompozícióit és variációit (Tedeum, Ave verum, Rekviem) a liturgikus szertartásokhoz illesztve orgonán adta elő. Szórakoztató világi nótái közül fennmaradt a „Gyöngyvirág ébredése" című, nyomtatásban is megjelent dalszövege és kottája.

A színpadi előadásra szánt szerzeményei elsősorban a gyerekek szórakoztatására készültek. A Tolnamegyei Közlöny híradásaiból tudjuk, hogy két bonyhádi szerző, Berger J. Jenő - Müller József „Hófehérke" című mesejátékát (1893), továbbá Müller József ,,/f fonóban" című népi jelenetét (1894) nagy sikerrel adták elő az iskolás gyerekek és a műkedvelő felnőtt színjátszók. A nyugdíjas korában alkotott „Tavasz érkezése" című zenés játékának bemutató előadását (1912) a szerző már nem érhette meg. Müller kántortanító, karnagy és zeneszerző hamvai a bonyhádi katolikus temetőben pihennek.

 

VIRÁNYI SÁNDOR

(1885, Bonyhád -1923)

 

Iskolai tanulmányait tanítóképzőben fejezte be. A népiskolai oktatás helyett a színművészeti pályán bontotta ki tehetségét. Jó megjelenésével és kellemes énekhangjával főleg bonviván-szerepekben vált népszerűvé. Kassán, Temesváron, majd Debrecenben és Szabadkán vígjátékok és operettek főszereplőjeként aratott sikereket. A változatos vidéki évek után huszonhét éves korában (1912) a budapesti Vígszínház szerződtette. Egyik legkiválóbb alakítását a Király Színházban nyújtotta a „Vilmos huszárok" című operett főszerepében. Ezt követően a Renaissance -, majd a Magyar Színház elismert művésze.

Virányi Sándor tehetségének elismerését az is bizonyítja, hogy az első magyar némafilmek rendezői több főszerep eljátszását bízták rá (Barbárok, 1918; Karenina Anna, 1918; Viola az alföldi haramia, 1920).

Bonyhád szülötte mindössze harmincnyolc évig élt.

Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon (Bp., 1969).

 

FETZER FERENC

(1912, Bonyhád-)

 

A helyi népiskolában és gimnáziumban tanult, majd a pécsi katolikus tanítóképzőben szerzett kántortanítói oklevelet 1933-ban. A sorkatonai szolgálat után egy évig Szűr községben tanított. 1935-ben Kakasdon választották meg kántortanítónak; itt harminchét évig szolgált.

A második világháború éveiben többször behívták katonának. Az európai háború befejezése (1945. május 9.) Ausztriában érte. Innen gyalog hazaindult. Sopronban - több héttel a fegyverszünet megkötése után -1945. júniusában a Vörös Hadsereg „hadifogságba ejtette" többszáz bajtársával együtt. Fetzer Ferenc a szovjet hadifogságban három évet töltött.

Hazatérése után, 1948 szeptemberében a kakasdi állami általános iskolában folytatta a tanítást. 1953-ban a pécsi Tanárképző Főiskola levelező tagozatán az orosz nyelvből, 1960-ban a német nyelvből szerzett szaktanári diplomát. Lelkiismeretes munkája nyomán 1958-ban Kakasdon kinevezték iskolaigazgatónak; e tisztséget másfél évtizeden át töltötte be nyugdíjba vonulásáig (1972). Említésre méltó a Deutscher Kalender - 1967. számában megjelent német nyelvű megemlékezése Pór Józsefnek, a magyar hazához hűséggel ragaszkodó apátplébánosnak a politikai meghurcolásáról.

Fetzer Ferenc karnagyi tevékenysége felvirágoztatta a nagymúltú bonyhádi dalárdamozgalmat. A Járási Művelődési Központ kórusát másfél évtizeden át (1957-72) vezette. A hatvantagú vegyeskar országos hírnevet szerzett Bonyhádnak. Mendelsohn, Haydn, Bartók, Bárdos, Kodály műveivel a helyi ünnepélyeken, a járási, megyei, területi, országos és nemzetközi (Székesfehérvár, Siófok, Debrecen stb.) kórusbemutatókon és versenyeken elismerést aratott, díszokleveleket és serlegeket nyert. Az énekkar 1961-ben a zászlóavató ünnepségen vette fel Erkel Ferenc nevét. A zenei műveltséget terjesztő és népszerűsítő Fetzer Ferenc karnagyi munkásságát oklevelekkel és kitüntetésekkel ismerte el a szakma.

A köztiszteletben álló Feri bácsi nyugdíjasként otthonában virágokat nevel, zenét hallgat és néha zongorázgat.

 

PERCZEL BERTALAN

(1915, Bonyhád-)

 

Perczel Béla és Perczel Etelka elsőszülött gyermeke iskoláit Pestszentlőrincen, Gödöllőn és Bonyhádon végezte. Az érettségi vizsga (1933) után a keszthelyi Mezőgazdasági Akadémián gazdatiszti oklevelet szerzett. A kötelező sorkatonai kiképzés után Montenuovo herceg füredi birtokán gyakornok, 1941-től a Magyar Királyi Gazdasági Felügyelőség székesfehérvári kirendeltségén dolgozik. A második világháború idején többször behívták katonai szolgálatra. 1945 tavaszán Németországban amerikai hadifogságba esett. Szabadulása után egy német parasztgazdaságban dolgozott. 1948-ban tért haza.

Szülei halála (1945, illetve 1950) után államosították az összezsugorodott családi birtokot és a bonyhádi ősi kúriát. A vagyontalan Perczel Bertalan öt évig a hidasi téglagyárban betanított fizikai munkával tartotta fenn 'magát.

A zenében járatos, zongorázó és kellemes tenorhangú segédmunkás elvégezte a kántori tanfolyamot. 1955-ben a bonyhádi katolikus egyházközség megválasztotta kántornak. Immár negyvenöt éve hivatástudattal teljesíti e szolgálatot.

A köztiszteletben álló, népszerű, korát meghazudtolóan friss Berci bácsit - a Perczel család egyetlen Bonyhádon élő tagját - a város önkormányzata 1993-ban Perczel-díjjal tüntette ki.

 

GYŐZŐ LÁSZLÓ

(1918 -1973)

 

A bonyhádi postahivatal vezetőjének a fia a helybeli gimnáziumban érettségizett 1936-ban A Színművészeti Akadémián szerzett diplomát. A katonaévek után 1945-től a budapesti Magyar , a Nemzeti, az Úttörő és az Operettszínházban szerepelt. A Magyar Rádió önálló társulatának tagjaként számtalan hangjátékban bizonyította színészi tehetségének sokoldalúságát. Életének utolsó évtizedében a szolnoki Szigligeti Színházban dolgozott. Jellemábrázoló tehetségével különösen epizódszerepekben aratott sikereket (Steinbeck: Lement a hold; Fejes Endre: Rozsdatemető stb.).

Győző László nemcsak a drámák és vígjátékok tolmácsolója volt; irodalmi érdeklődésének és költői hajlamainak bizonyítéka a néhány megjelent műfordítása.

Forrás: Magyar Színházművészeti Lexikon (Bp., 1994).

 

  
Előző fejezet Következő fejezet