A község fejlődését a lélekszám alakulása mutatja a legpontosabban: 1785-ben 2116, 1848-ban 4254, 1880-ban 4771, 1890-ben 5610, 1900-ban 5943, 1910-ben 6096, 1920-ban 6129, 1949-ben 5826 fő. Ekkor érte el a tetőfokot, ettől kezdve csökkent a lakosság száma: 1960-ban 5266, 1990-ben 3549 fő volt, 2005. január 1-jén 3293 fő.

A település népességszáma töretlenül emelkedett 1920-ig, de a trianoni határok meghúzása ugyanúgy hátrányosan érintette Csanádpalota fejlődését, mint a többi települését, amelyek környezetét szétzilálta a stratégiai indokkal meghúzott határ. Csanádpalota azonban kiheverte ezt a csapást, mivel járási székhely lett 1950-ig, és az 1930-as években ismét emelkedett a népesség

száma. 1941-től kezdve azonban folyamatos csökkenés jellemzi, ami kezdetben mérsékeltebb volt, de hatvanas évektől már minden évtizedben 10 %-nál magasabb a fogyás. Némi reményt jelent, hogy a kilencvenes évek első felében ez az ütem jelentősen mérséklődött, és az első öt évben mindössze 0,96 %-kal csökkent a népesség.

A település korösszetétele: 0 – 18 éves 675 fő (20,49 %), ezen belül az óvodáskorúak aránya nem éri el a 4 %-ot. A 18 – 59 év közöttiek száma 1826 fő (55,45 %), az idősek aránya, a 60 éven felüliek száma 792 fő (24,05 %). A halálozások száma kétszerese a születés-számnak. A népességszám fogyási tendenciáján nem képes változtatni az a kedvező körülmény sem, hogy a vándorlási egyenleg az 1990-es évektől többségében pozitív előjelű.

A gazdasági és társadalmi változások következtében az általános tendenciáknak megfelelően Csanádpalotán is folyamatosan csökkent a mezőgazdaságban dolgozók aránya (az időszak folyamán mintegy egynegyedére), miközben az ipari dolgozóké másfélszeresére nőtt. A szolgáltatásban dolgozók aránya a hatvanas években a mezőgazdasághoz hasonlóan csökkent, de azt követően folyamatosan emelkedik, ami szintén általánosan jellemző folyamat. Az 1990-es adatok szerint a mezőgazdaságban foglalkoztatottak aránya fele, a tercier ágazatban dolgozók viszont a másfélszerese a községi átlagnak.

Csanádpalota nagyközségi jellegét jelzik az iskolázottsági mutatók is. A népesség iskolai végzettsége magasabb az országos községi átlagnál, és közelíti az országos átlagos arányokat. Nincs iskolai végzettsége a lakosság 1 %-ának, csak az általános iskola 1-8 osztályát végzettek aránya 69 %, szakmunkásképzőt vagy szakiskolát végzett 1,4 %, érettségeivel rendelkezik 13 %, felsőfokú végzettsége van a népesség 3 %-ának.

A terület mezőgazdasági jellegéből következik, hogy a téli hónapokban mindig emelkedik a regisztrált munkanélküliek száma, ami a jobb idő és a mezőgazdasági munkák megjelenésével mérséklődik. Az évek során Csanádpalotán fokozatosan csökkent a regisztráltak száma. A munkanélküli ellátásban részesülők csökkenése hasonló képet mutat. A tényleges munkanélküliség ennél magasabb, hiszen nem mindenki regisztráltatja magát, ha lejár a jogosultsága a munkanélküli járadékra.

A település lakosságának 55,45 %-a (1.826 fő) munkaképes korú. A munkanélküliségi ráta 17 %-os (2005. augusztus havi adat).

A település gazdaságának szerkezeti struktúrája a kilencvenes években – hasonlóan az országoshoz – a magántulajdon térhódításának következtében átalakult. A működő vállalkozások száma 2003-ban 129 volt, amelyből 10 korlátolt felelősségű társaság, 6 szövetkezet, 13 betéti társaság. Csanádpalotán 1994-ben 140 magánvállalkozó volt, 1996-ban 111, 2003-ban 99. Ezek többsége egyszemélyes vállalkozás, kevesen foglalkoztatnak több munkaerőt, de ekkor is csak 2-8 főt. A vállalkozások több, mint egyharmada kereskedelemmel, 10 %-a vendéglátással foglalkozik. Mezőgazdasági vállalkozó 14 van a településen. Ezenkívül fodrász, varrónő, kőműves, teherfuvarozó, kereskedelmi ügynök, biztonsági őr és egyéb szolgáltatás gyarapítja még a választékot.

Látható, hogy a többség szolgáltató és kereskedelmi funkciókat tölt be, termelő vállalkozás – olyan, ami több munkaerőt is foglalkoztatna – kevés van Csanádpalotán. Egyetlen vegyes tőkével működő vállalkozása van a településnek az élelmiszeripari ágazatban.

A mezőgazdaságban gyökeres változások történtek 1990-től napjainkig. Megtörtént a szövetkezetek átalakulása, a szövetkezeti vagyon megosztása és a földterületek magánkézbe adása. Csanádpalota területe 7776 ha. A föld átlagosan 30 aranykorona értékű, de a keleti részen eléri a 40-et is.

Az állattenyésztés jelenleg az 500 férőhelyes tehenészetből és a 460 kocás sertéstelepből áll. Régebben libával is foglalkozott a szövetkezet és juhászata is volt. Ezeket 1992-ben felszámolta, egyéni gazdálkodók vették át, és működtetik tovább. A megmaradt két telep viszont jó állapotú, fejőház, hűtőgéprendszer, számítógépes etetés jellemzi.

A szövetkezetet 4 korlátolt felelősségű társaságra osztották (növénytermesztés, sertéstelep, szarvasmarhatelep, felvásárlás), jelenleg holdingként üzemel. 1994-95-ben jelentős beruházás történt az öntözés javítása érdekében. 300 hektárt tettek öntözhetővé, ami elsősorban a fűszerpaprika, a hagyma, a cukorrépa és a kukorica szempontjából fontos.

A településen egyéni gazdálkodás keretében művelnek 3455 ha földet. A birtoknagyság szerinti megoszlást vizsgálva a 10 ha alatti birtokok a jellemzőek. A gazdaságok 65-70 %-a 5 ha alatti, 15-20 %-a 5-10 ha közötti, 100 ha körüli birtok pedig 4-5 darab van. A földek 90-95 %-a helyi lakosok tulajdonában van, a többi pedig az országban szétszóródott örökösöké. Az elaprózott parcellák következménye, hogy jelenleg a földeket kétszer akkora géppark műveli, mint amennyi szükséges lenne, ugyanakkor a gazdálkodók túlnyomó többsége a szükséges gépeknek, felszereléseknek csak egynegyedével-egyharmadával rendelkezik. A szövetkezet nagy teljesítményű gépeivel – amit az egyéni gazdálkodók is igénybe vehetnek – pedig nem gazdaságos ezek művelése.

Az egyéni gazdálkodók által termelt növények köre és aránya hasonló a termelőszövetkezetéhez. Az eltéréseket a nagyüzemi és kisüzemi gazdálkodás lehetőségei határozzák meg. Itt is a búza és a kukorica a fő növény, de a kukorica vezet valamivel. Az is természetes, hogy a kisüzemekben nem foglalkoznak cukorrépával, ellenben a zöldség vetésterülete jóval nagyobb arányú. A fő termelt zöldségek: első helyen természetesen a vöröshagyma, azután a petrezselyem, fokhagyma, dughagyma, fűszerpaprika, kömény. Az egész térséghez hasonlóan – a hagyományok miatt is – jelentős a hagyma szerepe a mezőgazdaságban. Problémát jelent, hogy nincs megoldva a feldolgozása, mindössze felvásárolják és elszállítják. A feldolgozás, csomagolás fejlesztésével növelni lehetne az értékét, egyben különösebb szakképzettséget nem igénylő munkalehetőséget is jelentene.

Az állatállomány megoszlása kb. 60-40 % a termelőszövetkezet és a magánszemélyek között. Hasonlóan a térség többi településéhez a fő felvásárló a PICK Rt. A növényi termékek többségét a termelőszövetkezeti kft. vásárolja fel.

Jelentős változások történtek az ipari és szolgáltató ágazatban is. A nagy munkaadó cégek megszűntek, vagy feldarabolódtak. A korábban 100-200 főt foglalkoztató építőipari kisszövetkezet átalakult betéti társasággá, kb. 10 taggal. A helyi ÁFÉSZ-t átvette a makói Maros-menti ÁFÉSZ, ezzel egyidejűleg az addig itt végzett adminisztratív tevékenysége a településen megszűnt. A környező települések ipari munkahelyei – a mezőhegyesi cukorgyár, a nagylaki kendergyár, makói üzemek – szintén csökkentek, ezzel jelentősen visszaesett az ingázók száma is. Csanádpalotán az idegenforgalom nem jellemző.

A községben 54 üzlet működik, amelyből élelmiszer és élelmiszer jellegű vegyes üzlet 11, vendéglátóhely (italbolt, presszó) 15.

A település mezőgazdasági jellegű, jelentősebb ipara nincs, azzal a korábbi évtizedekben sem rendelkezett. A községben működik a szegedi Tömegcikk-készítő Részvénytársaságnak egy fémipari részlege.

A mezőgazdasági őstermelők létszáma mintegy 700-800 fő, akik döntő többségükben jövedelem-kiegészítés céljából foglalkoznak növénytermesztéssel, illetve állattenyésztéssel.

Községünkben – a térség többi településéhez viszonyítottan – hosszú évek óta magas a sertés és szarvasmarhatartás.

Bár kisebb mértékben, de vannak lótartással foglalkozó gazdálkodók is. Az állattenyésztés további bővítési lehetőségeket is rejt, lehetne foglalkozni birka-, kecske-, és nyúltenyésztéssel is, melyhez a feltételek adottak.

Az 1990-es népszámlálás adatai szerint a településen 1645 épület található, melyek 98,3 %-a családi ház. Az épületek 16,4 %-a 1900 előtt épült, 37,5 %-a 1900 és 1944 között, és 46,1 %-a 1945 és 1989 között. (Ebből kiemelkedik a 70-es években épített épületek aránya, ami 17,9 %.) Ezek kedvező arányok, az épületállomány jóval fiatalabb, mint a környező településeken. 1990-től azonban összesen 18 építési engedélyt adtak ki Csanádpalotán, ami 1 %-ot sem jelent. A lakások több mint fele (52,8 %) kétszobás, a három- és többszobás lakások aránya (23,6 %) megegyezik az egyszobásokéval. A külterületi lakások száma 42.

A lakások száma jelenleg 1679 db, melyből közel 300 üresen áll.

1991-92-ben víztisztító, -szűrő berendezéssel korszerűsítették a vízellátást, 1996-ban pedig megépítették a Csanádpalotát és Kövegyet összekötő ívóvízvezetéket, ami mindkét település szempontjából fontos volt.

A gázvezeték kiépítése már a rendszerváltás előtt befejeződött. A villamosítás teljeskörű, az úthálózat hossza 32.494 méter, amelyből az önkormányzati utak hossza 27.950 méter. Az önkormányzati utak 85 %-a szilárd burkolatú, ennek is jelentős része 1990 után épült.

A közcsatorna-hálózat teljesen hiányzik. A telefonellátottság jelentősen javult, mivel 1997-ben a DÉLTÁV Rt. általi fejlesztés során a régi, kézi kapcsolású központot modern központra cserélték, és vonalbővítést hajtottak végre. A település telefonellátottsága teljes lett, a fejlesztésben csak a lakosság fizetőképessége játszik korlátozó szerepet. Az egyéni telefon előfizetők száma 660.

A településen két pénzintézet is működik: az OTP Bank Rt. Fiókja, valamint a Székkutas és Vidéke Takarékszövetkezet Kirendeltsége. Van Postahivatal, a tömegközlekedést a vasút, illetve autóbuszjáratok biztosítják.

A nagyközségben a közbiztonság jónak értékelhető. Csanádpalota és a környező települések közbiztonságának erősítése érdekében Pitvaros székhellyel 6 településre kiterjedő illetékességgel rendőrőrs működik.

A népoktatást 1872-től regisztrálják a faluban. Az emeletes iskola 1857-ben épült. A népoktatás 1872-ig katolikus felekezeti, 1872-1902 között községi volt, attól állami. Gazdasági iskola 1932-ben létesült.

1963-67 között általános iskola és gimnázium, valamint diákotthon működött itt. Ma az általános iskola működik, 16 tanulócsoportban és 2 gyógypedagógiai csoportban 303 tanuló oktatását végzi.

Az I. számú óvoda 1893-ban épült fel a templom mögötti telken, a II. számú pedig 1906-ban készült. Napjainkban az óvoda egy épületben működik, 4 csoportban 110 gyermek nevelését végzi.

Bölcsőde 1957 óta működik, a 20 férőhelyen valamennyi jelentkező elhelyezését biztosítani tudja.

A település közművelődési igényeit a Művelődési Ház, a Teleház és a Községi Könyvtár biztosítja. A Művelődési Házban működik az Önkormányzat kiadásában havi rendszerességgel megjelenő Palotai Krónika szerkesztősége, valamint itt van a központja a helyi kábeltelevíziónak.

Az egészségügyi ellátás 1891-ben indult, egy orvos alkalmazásával. Ma, központi orvosi rendelőben 2 háziorvos, 1 fogszakorvos, 2 védőnő és 2 szakképzett fizikoterápiai asszisztens végzi az alapellátást.

A gyógyszertár már régebbi alapítású, 1880-ban nyitották, jelenleg vállalkozási formában üzemel.

Állatorvosi ellátás 1892-től van a községben.

Az idősek gondozására az Önkormányzat fenntartásában 16 férőhelyes szállást biztosító idősek gondozóháza működik. A nappali ellátás 50 férőhelyes intézményben történik.

Az időskorúak étkeztetése, a házi segítségnyújtás szervezett keretek között megoldott.

A településen van a székhelye a négy településre kiterjedő illetékességgel működő Családsegítő Központnak.

A vidékiség meghatározására alkalmazott mutatók itt is vidéki térségnek minősítik a települést. Így jellemző rá a kedvezőtlen demográfiai helyzet, az elöregedés, a tartós elvándorlás, az átlagos (sőt inkább elmaradott) gazdasági fejlettség és infrastrukturális ellátottság, az átlagos, illetve ettől elmaradó fejlődési dinamika.

A település a Makói Kistérség része, amely kistérség földrajzilag homogén, összetartozó táj, amelynek települései funkcionális kapcsolatban állnak egymással. Ez a funkcionális kapcsolat több évszázados gyökerű, és a kistérség mai településeinek szerveződéseit meghatározó XVII-XVIII. századra nyúlik vissza.

(Forrás: