A településhez több kiváló személyiség is kötődik: vagy itt születtek, vagy a sors vetette őket Palotára. A nagyközség népe kegyelettel őrzi emléküket.

Kelemen László (Kecskemét, 1760 – Csanádpalota, 1814) az első magyar színigazgató élete vége felé – keserűen, kiábrándultan – visszavonult a színpadtól és Csanádpalotán telepedett le. Két évig kántortanítóskodott a faluban, mert a magyar nyelv népszerűsítésével ellenlábasokat szerzett magának a helyi németség körében. Halála körülményei is ellehetetlenült helyzetére utalnak: az ispán parancsára megvadított lovak kocsistól az árokba borították.

A már lezárt régi temetőben a sírja körül kegyeleti park van, amelyet a Kelemen László Emlékéért Kulturális Alapítvány alakított ki.

Kelemen László síremléke a lezárt régi temetőben

Kelemen László Emlékpark

Kálmány Lajos (Szeged, 1852 – Szeged, 1919) tanulmányait a temesvári papnevelőben végezte, 1875-ben szentelték pappá, utána Arad mellett, Pécskán káplán; itt kezdte népköltészeti gyűjtését. Egyházi feletteseivel folytonos összeütközésbe került kemény jelleme, a parasztokhoz húzó természete miatt. Szeged környékén faluról falura járva hányódott, mígnem 1894-ben Csanádpalotán plébános lett. Nyugalomba vonulása, 1910 után Szegedre költözött, hogy teljesen a tudománynak éljen. Összegyűjtötte és jobbára saját költségén kiadta a Szeged környéki népköltészet nagy értékű kincseit, a modern folklorisztika egyik úttörője volt.

A római katolikus parókia falán lévő emléktáblán arcképét Világhy Árpád szobrászművész 1999-ben készítette.

Kálmány Lajos

Asztalos P. Kálmán (Csanádpalota, 1905 – Makó, 1989) parasztköltő, néprajzkutató. Írásai megjelentek a megyei és a fővárosi lapokban, az Igazság c. hetilapban. 1950 karácsonyától letartóztatásáig szerkesztette a „Barázdák Népe” c. illegális lapot. 1953. március 23-án az ÁVH elhurcolta, 12 évi börtönbüntetésre, vagyonelkobzásra, politikai jogvesztésre ítélték. 1956-ban szabadult. Megírta Csanádpalota történetét, emlékezetes verseket alkotott, s megalapította a helytörténeti gyűjteményt. A gyűjtemény a Tájházban került elhelyezésre, amelyet az Önkormányzat 2001-ben Asztalos P. Kálmánról nevezett el.

Tájház (Szent István utca 42.)

Dér István (Csanádpalota, 1937 – Szeged, 1993) festőművész Szegeden elvégezte a tanítóképzőt, majd rajztanári diplomát szerzett a pedagógiai főiskolán. Műveivel hazai és külföldi tárlatokon egyaránt szerepelt. Főleg a vásárhelyi őszi, a délalföldi és a szegedi nyári tárlatok résztvevője volt. Első önálló kiállítását 1966-ban Hódmezővásárhelyen, a Tornyai János Múzeumban rendezte. Kísérletezett murális műfajokkal is, mint például a Kecskeméten található faintarzia. Tagja volt a Művészeti Alapnak, illetve a MAOE-nek és a Képzőművészek Szövetségének. Egyik alapító tagja volt a szegedi SZÖG-ART Művészeti Egyesületnek. Díjat kapott 1972-ben a Szegedi Nyári Tárlaton. 1975-ben Szeged Város Alkotói Díját nyerte el. Haláláig a Szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán adjunktusként tanított.

Az Önkormányzat 2002-ben döntött arról, hogy a Kövegy község Önkormányzatával közösen fenntartott Általános Iskolát Dér Istvánról nevezi el. Az iskola ünnepélyes névadója a neves festőművész halálának 10. évfordulóján, 2003. május 30-án volt.