A második Várpalota volt. Ez a község 1350 körül létesült a Nagykirályhegyesi út mellett, a mai tehénjárás szélén, a volt legelőnél. A község megszűnésének időpontja, és oka ismeretlen.

A harmadik Tótpalota volt, Várpalotától keletre, de közel hozzá. A nevéből arra következtethetünk, hogy az első telepesek szlovákok voltak. Ez a mai Csanádpalota őse.

Oklevelekben Palata (1421), Palatha (1427), Palotha (1429), Tothpalotha, Totpalotha (1563), Palota (1646), Mező Palota (1647), Tot Palota (1653), Toth Palota (1654), Mező Palota (1701), Palota (1808), Csanád-Palota (1888) néven fordul elő.

A település kezdettől fogva a nagylaki uradalomhoz tartozott. Első ismert birtokosa a nagylaki Jánki család volt. E család kihalása után Zsigmond király 1427. május 29-én a nagylaki uradalomhoz tartozó falut Nagymihályi Albert dalmát és horvát bánnak adományozta. A Nagymihályi utódok nem sokáig élvezték, mert Mátyás király közbelépésére a Hunyadi család birtokába került.

A Dózsa-féle parasztháborúban a község határában, Csiga pusztán zajlott a nagylaki csata. (A csatából itt maradt vezéri és temetkezési dombokat – egy kivételével – az 1930-as évektől árvízvédelmi célokra elhordták. A megmaradt egy dombba a II. világháborút követő esztendőkben bunkert építettek, az előkerült csontokat a Marosba dobták.)

1552-ben a török hadjárat idején Palota elpusztult. Az 1555. évi adólajstromban, mint elpusztult falu szerepel.

1562 körül szlovákok települtek ide, s akkor vette föl a Tót-Palota nevet. Még 1563-ban nyoma van, hogy tizedét Olcsárovics Demeter vette fel. Nem sokkal Gyula bukása után újra néptelenné és pusztává lett a falu. Nincs is szó ezután róla körülbelül hatvan esztendeig.

Mint pusztára, 1646-ban adott rá adománylevelet az erdélyi fejedelem, meg a magyar király is. A pusztára ekkor újból magyar lakosok települtek, kik az ismét feltámadt falunak Mező-Palota nevet adtak.

1649-ben II. Rákóczi György köröstarcsai Vér György borosjenei főkapitánynak, Nagy Miklós és Ferenc ottani vitézeknek is adott ki Palotára szóló adománylevelet, amivel a birtokviszonyokat még jobban összekuszálta.

1651-ben a lakosok – az egymásra tornyosuló adományozások miatt, az adományos zaklatásaitól menekülve – a csanádi püspök oltalma alá adták magukat. Gróf Pálffy Tamás püspök Tót-Palotát be is vétette a részére 1654. szeptember 2-án kiállított királyi adománylevélbe.

1686-ban a török-tatár hadak ismét véget vetettek a falunak. Később a pusztát a nagylaki szerbek kezdték használni, s ekként került a marosi határőrvidék kebelébe. A határőrvidék megszűntével Nagylak város tulajdonában maradt és az aradi uradalomhoz tartozott.

Az uradalom 1768-ban kezdett ide római katolikus magyarokat telepíteni, határához hozzákapcsolta Csiga pusztát, Kövegyet pedig 211 forintért adta az új lakosoknak bérbe.

Később is vándoroltak be Gömör, Nógrád, Hont és Heves megyékből magyar és tótajkú lakosok. Ez utóbbiakra vallanak a Sisák, Pisák, Kriván, Haluska, Pota stb… családnevek.

Csanádpalota 1924-ig, illetve 1945-50 között Csanád vármegyéhez, 1924-45 között Csanád-Arad-Torontál vármegyéhez, felváltva a battonyai, a makói és nagylaki járáshoz tartozott. Sokáig térségközponti szerepkört is ellátott. Trianon után 1950-ig járási székhely volt.

Csanádpalota szabályos típusba tartozó, délalföldi településforma. A belterület szabályos kiosztását a kamara mérnökei végezték. A külterület szétszórt. A határnak egyetlen kiemelkedő pontja az egykori rendeltetésű árok „Alte Schanze”, ahonnan az egész környék belátható. Ez a kiemelkedő pont a mezőhegyesi út megtörésénél ma is meglévő magaslat.

A határrendezés 1850. december 1-jén kezdődött, a terület ekkor 18.331 hold volt. Kövegy és Királyhegyes a XIX. század végén önálló község lett, a két község határával csökkent Csanádpalota területe.

A település határa a 19. század végén bővült. A mai határ kialakulása 1883-ban vette kezdetét. Brengarten Henrik főjegyző javaslatára, a földínség enyhítésére 1883-ban megvettek a kincstártól a kövegyi Purgely pusztából 450 holdat, 1884-ben a Palotai Ugart, a Külső- és Belső-csigai legelőt, 1885-ben a Purgely megmaradt részét, 627 holdat vásároltak. 1888-ban ugyancsak a kincstártól vettek meg 27 holdat kivető gidres-gödrös beltelkeket, melyből a község később eladott 15 holdat házhelyeknek, a megmaradt területen pedig vásárteret létesítettek.

A házhelyeknek eladott 15 holdon épült fel a községnek „Palkófalva” része. Állítólag Palkó Péter nevű ember építette ide az első házat, ezért nevezik Palkófalvának.

A község területe 1900-ban 16.272, 1956-ban 13.405 hold, 1990-ben 7776 hektár (13.512 hold). A Trianoni békeszerződés értelmében határának egy részét Romániához csatolták, viszont a nagylaki ugar Mezőhegyes felé eső részét Csanádpalota kapta. 1950-ben a Csanádpalotához tartozó Nagykirályhegyest és határát Királyhegyeshez csatolták.

A település közigazgatási területe ma 7776 hektár, ebből belterület 332 hektár.