XXI. fejezet

Zöldség- és virágtermesztés

 

A történeti növénytan a mag- és növénymaradványok elemzése révén bizonyította, hogy az Árpádkor kései szakaszában a borsó, bab, lencse, hajdina és a görögdinnye termesztését már ismerték az Alföld középső szakaszán.

Rogerius írta le, hogy a tatárdúlást követően a nagy éhségben errefelé a falusiak kertjében visszamaradt póréhagymát, valamint a vörös- és fokhagymát fogyasztották az emberek.

A régi magyar konyha a húsételekre fektette a fő súlyt. A zöldségféléket leginkább a gyerekek és a gyengélkedők fogyasztották. A zöldségfélék rohamos elterjedését és nagyarányú fellendülését az emberek egymástól tanulták meg, társadalmi helyzetük is rákényszerítte őket, s ezen túlmenően pedig az orvoslás, a tudományos felfedezések által felismert vitaminok, ásványi sók szerepe és az egészségügyi propaganda segítette elő.

 

Tartalom

















 

XXI. fejezet
Zöldség-és virágtermesztés


XXII. fejezet
Szőlészet, borászat, gyümölcstermesztés


XXIII. fejezet
A község megújuló erőforrásai, vagyona


XXIV. fejezet
Népoktatás, népnevelés


XXV. fejezet
Egyház


XXVI. fejezet
A község jelentősebb történeti adatai







 

 

20. számú kép: A szentesi zöldségkörzet térképe

Kétségtelen, hogy a zöldségfélék termesztése a legkönnyebben elsajátítható a kertészeti munkák közül, így történt, hogy - általában - minden ház körül kialakítottak egy bizonyos nagyságú „konyha” kertet, illetve „veteményes” kertet, amely fontos szerepet játszott a család gazdálkodásában, élelmezésében, jólétének alakulásában. Gondosan művelték ezeket a kiskerteket, ellenben a virágos kert nagyon szegény volt, inkább szagos füveket, levendulát, rozmaringot, majorannát, muskátlit, tulipánt, jácintot, nárciszt és különböző gyógyfüveket telepítettek.

A XIX. században említést tesznek arról, hogy a kertészet meglehetősen el volt hanyagolva, gyümölcsfák igen ritkán fordultak elő, mert akkor még összefüggő kertek nem is voltak.

Csanytelek a szentesi zöldségtermesztési tájhoz tartozik, mely magába foglalja: Szentes és Csongrád városok határát, valamint 16 községet: Árpádhalom, Bokros, Csanytelek, Cserebökény, Derekegyháza, Eperjes, Fábiánsebestyén, Felgyő, Magyartés, Mártély, Mindszent, Nagymágocs, Nagytőke, Szegvár, Székkutas, Tömörkény határát. A teljes terület nagysága eléggé tekintélyes 243257 kh. (1)

Ebben a zöldségtermesztési tájban már a XV. és a XVI. században voltak nyomai a zöldségtermesztésnek: borsó, káposzta, bab és lencse, melyből a 16. szádban dézsmát is szedtek

Csanytelek határában 30 %-nál, nagyobb mértékben lelhető fel homokos vályogtalaj, amely kiváló lehetőséget nyújt a kertészkedéshez. Nehéz agyagtalaj is bőven található, míg ez mérsékli a kertészkedés lehetőségét.

A szentesi zöldségtermesztő tájban a Tisza jobb oldalán a tengerszintfeletti magasság itt a legnagyobb, Csanytelek, Csongrád, és Felgyő területén. Csanyteleken nagy nyíltvízi és egyéb öntözési lehetőség kínálkozik. Ez azt jelenti, hogy minden fontos természeti tényező adott a kertészkedéshez.

Nem véletlen, hogy az itt lakó népek már a XVI. században felismerték ezt a lehetőséget és elkezdtek foglalkozni a zöldségtermesztéssel. 1559-ben erről a török budai defter tanúskodik: káposzta beszolgáltatási kötelezettséget írtak elő Csanynak. (2) Tudomásunk szerint előbb szőlőskertekben kezdték el a zöldség termesztését. Majd később nagymennyiségben termelték a káposztát. 1772-ben a csanyiak és a felgyőiek a gyevi földeket azért kérték a földesúrtól, hogy ott káposztaföldeket létesíthessenek. Tehát ide vezethető vissza a csanyteleki zöldségtermesztés több évszázados hagyománya.

Az első, igazi kertészségek a XIX. század közepén kezdtek kialakulni és piacra termelni, egy 1790-évi feljegyzés szerint az akkori árak:

- Karalábé - 4 korona
- Petrezselyem - 30
- Retek - 7
- Sárgarépa - 4
- Uborka - 15
- Savanyú uborka - 30
- Torma - 15
- 2 icce borsó - 8
- 3 fogás vöröshagyma - 18

Jelenleg legfontosabb zöldség a karalábé, a karfiol, a zöldpaprika (kerti bors, magyarbors, pogány paprika, törökbors, spanyolbors). A zöldségfélék közül a paprika az egyetlen faj, amiből szinte kizárólag magyar nemesítésű fajokat termesztenek. Ennek oka, hogy a nálunk kedvelt és termesztett típusok a legutóbbi időkig csak a Kárpát-medencében voltak ismertek. Más zöldségfélék mellett a virág - szegfű, gerbera, stb. - termesztése is folyik.

A kertészeti földterületet használók száma 2000-ben:

- Szántót - 839
- Konyhakerti - 639
- Üvegház-fóliát - 300

(3)

Ezekből a természeti adottságokból és a több száz éves hagyományokból szerzett tapasztalatokból levonható az a következtetés, hogy a zöldségtermesztés szabadföldi és fóliás termesztésének jövője Csanyteleken biztosított lehet. A már meglevő nyíltvízi és egyéb lehetőségek minél nagyobb kihasználásával és újabb nyíltvízi lehetőségek megnyitásával távolabbi célokat valósíthat meg.

 

XXII. fejezet

Szőlészet, borászat, gyümölcstermesztés

 

A Magyarországon folytatott szőlőművelésről az első írott emlék irodalmi vonatkozása egy római írótól származik (Sextus Aurelus Victor IV. sz.) miszerint Probus császár a pannoniai Samium városában 276 körül ráérő katonáival egy mocsaras területet lecsapoltatott s a helyét szőlővesszővel, ültettette be. Az ezt követő évszázadokban a szőlő az itteni mezőgazdaságnak szerves része lett. A XI. századi magyar okiratokban is bőven találunk szőlőművelésre vonatkozó adatokat, ezekből megállapítható, hogy ekkor már az ország területének szinte minden részében ismert volt a szőlőművelés.

A szájhagyományok szerint már a honfoglalás előtt is termelték, gyümölcsét és levét fogyasztották az itt élő népek. Erről régebben keringett egy történet is: „Árpád vezér miután Csongrád és Cian (Csany) várát bevette, a csanyiak elébe mentek hódolni, kenyeret, sült halat, és bort vittek neki. Árpád már ki lehetett éhezve és szomjazva, mert jóízűen evett a kenyérből, halból és mohón ivott a felkínált borból. Megköszönte a vendéglátást s ezután visszaült a lovára és eltávozott Szer irányába”.

A szőlőművelés az idők folyamán nagy kiterjedést ért el, a XIV-XV. században kelt iratok azt a benyomást keltik, hogy a szőlő területe ekkor már nagy volt. Jóformán minden uradalomnak megvolt a maga szőlős faluja, szőlőhegye. Bár gyakran előfordult, hogy a „művelt” szőlőből „műveletlen” lett, melyet újratelepítésig úgy tartottak számon, még gyakrabban megtörtént, hogy új földet telepítettek be szőlővel.

Mivel a bor az előző századokban az áruforgalom tárgya lett, így a szőlő jól is jövedelmezett, nem csak a szőlősgazda jobbágynak, hanem a hegyvámnak vagy a kilenceddel a földesúrnak, a tizeddel pedig az egyháznak is. Így a birtokos maga is törekedett, hogy a jobbágyok növeljék a szőlőterületet

Szőlő volt a Károlyi, illetve a Pallavicini birtokon, amit a jobbágyokkal robotmunkában, de inkább bérmunkásokkal műveltettek, elvétve a jobbágyok saját fundusán (telkén), de legtöbbször a promontoriumon, a hegyen, ahol, a falubeli jobbágyok mellett más faluból való nemeseknek is voltak dézsma alá eső szőlői. Természetesen a hegyen lehetett nagyobb területű szőleje is.

A szőlő kívül esett a telekrendszeren, mivel irtásföldnek minősült, így - ha megszorításokkal is - a jobbágy tulajdonában volt. A bornak általában egytizedét adták természetben a mindenkori földsúrnak, ez volt a hegyvám.

A törökök viszont 30 hordótized dézsmát követeltek évenként a csanyiaktól. (1)

A dézsmán, illetve a hegyvámon alapult a földesurak kocsmáztatásának joga, amely szintén nem megvetendő jövedelem forrása volt.

1754-ben Csany, szőlőhegyeit 20 jobbágy bírta az alább feltüntetett egységekkel:

- Borbély János: 46
- Dragossi Illés: 26
- Erdélyi László: 30
- Marizs Milklós 40
- Márkus Imre: 23
- Márkus János: 11
- Márkus János: 76
- Márkus László: 30
- Márkus Miksa: 50
- Márkus Nándor: 46
- Márkus Péter: 46
- Márkus Simon: 61
- Marosán Gábor: 40
- Molnár Gábor: 60
- Nagy Illés: 30
- Nagy János: 30
- Satyán Mihály: 20
- Siska János: 30
- Vincze György: 77
- Vincze Tivadar: 60

(2)

1774-ben pedig a majorsági szőlőket Erdélyi István, Erdélyi János, Hriskó Cirola, Hriskó Tivadar, Juga János, Papp Illésné, Papp Mátyás jobbágyok bírták. Hol három, hol négy hordó bor termett. Érte 78 szekeres jobbágynapot, 15 tyúkot, karácsonyra 60 tojást, 5 tyúkot, 2 öl fát kellett adni a földesúrnak. (3)

Idővel az a gyakorlat alakult ki, hogy a lakosság mindenféle hibás és hamisított bort szolgáltatott be dézsmába. A szentesi Péter Pál polgárház pincéjébe (a Petőfi utca és az Úri utca sarkán áll, a kegyúri Károlyi grófi család uradalmi épülete, 1830 körül épülhetett, a Sziléziából és a Morvaország területéről idetelepített mediátor tiszttartók lakása volt), gyűjtötték össze egykoron a Károlyi grófoknak járó bordézsmát, amelynek rossz híre volt Szentesen. A beszolgáltatott nedűt ugyanis nem fokolták, így eleve rossz minőségű bor került a hordókkal teli pincébe. Így aztán nemcsak az uradalmi kocsmákban csökkent erősen a forgalom, hanem - az uraság állítása szerint - a raktárakban levő borai is megromlottak. Ezért a Károlyi uradalom más módszert vezetett be, a törköly dézsmát. A csanyiak elfogadták az új rendet, mert ellenkező esetben az ellenszegülőket szőlőjük elvesztésével fenyegette meg a földesúr.

Sok volt a panasz a dézsmálásra, azt mondták: „Megkárosítják a termelőket a bordézsmálás alkalmával az uraság tisztjei, a szegények borából minden akóból 6-7 icce bort vesznek ki maguknak. (4)

A szőlők minősége eltérő volt, az alábbiak jól mutatják ezt (1718-ból fennmaradt írás):

Minőség Átlagtermés Bortermés
Legjobb 23-24 1,4 akó %
20-22 18,9
Középszerű 15-16 63,1
„alávaló” 11-12 14,8
„legalávalóbb” 7,8 1,7

Megállapítható, hogy a holdankénti 15-16 akós átlagtermésű és közepes minőségűnek ítélt szőlők az összes szőlőterület 61,9 százalékát tették ki és a bortermésnek is 63,1 százalékát adták. A legjobbnak minősített szőlő nagyon kis hányadát jelentette az összes termésnek, ugyanúgy a leggyengébb minőségű is. A többi szőlő a jó és a gyenge (alávaló) között oszlott meg, a mérleg kissé a jó minőségű javára billent. (5)

„Ha a szőlőkben termett bor az Alföldön legjobbnak tarttatik, mert azt jobbféle pincékben nem csak több esztendőkig tartani, hanem több helyeken hegyi bor gyanánt elmérni is lehet, mivel mindazonáltal ezen bor Erdélyben a többi alföldi helységben teremni szokott bornak árán elméretni szokott, azért annak értéke szinte azon áron mely a többi helységre nézve megállapítva vagyon, tudni illik akója 4 Ft-al felvétethetik.” - Írja az uradalom számfejtője 1877-ben.

Az uradalom 1803-ban, 1807-ben tilalmazni kezdte a szállásföldeken a szőlőtermesztést, 1807-ben azért panaszkodtak, mert a régebben ültetett szőlőket éppúgy dézsmálni akarta az uradalom, mint a szőlőskerteket. (6) A tanyai szőlők szépen, csöndben szaporodtak. A földesurat bosszantotta, hogy ezekből nem tud dézsmát szedni. Másrészt azért is neheztelt, mert a saját borkészlet „tönkreteszi az uradalmi kocsma haszonélvezetét.” A csanyiak azzal érveltek, hogy tanyai földjük után már megfizették a földbért, miért kellene ugyanattól a földtől dézsmával adózniuk. A sok fenyegetés után végül az uradalom (a gazdák költségeire) kivágatta az összes tanyai szőlőt. (7)

Ha a tanyai szőlőből nem is részesült az uraság, a szőlőskertekből elég szép bevétele volt.

Az 1813-1824 között termelt seprűborok:

Év Bor akó Cseber Itcze Dézsma cseber - icce
1813 12 5 78 3 - 78
1814 4 - 68 3 - 68
1815 9 2 74 2 - 74
1816 10 1 30 1 - 30
1817 31 4 57 11 - 57
1818 42 15 - 13 - 57
1819 32 8 50 8 - 50
1820 44 11 60 11 - 60
1821 29 9 94 9 - 84
1822 48 10 60 11 - 60
1823 32 14 60 14 - 60
1824 31 17 71 17 - 70

(8)

A szőlők, amelyeket a jobbágyfelszabadítás a volt jobbágyok kezén talált, elsősorban ún. kerti vagy házi szőlők (vinereie hostenses). Ezek a falubeli háztelkeken telepített szőlők voltak, ennek következtében az úrbéri telekállomány részét alkották, s ezért külön földesúri adóztatás nem terhelte azokat. Amikor 1848-ban eltörölték az úrbért és az úrbéri telekállomány a jobbágyok tulajdonába került át, az úrbéres telekkel együtt a kerti szőlők is a jobbágyok tulajdonává lettek, s rájuk is ugyanúgy vonatkozott az állami kártérítés, mint a többi úrbéres földekre.

1860 körül Amerikából hurcolták be a filoxérát, Csanyon a XIX. század végén tűnt fel, 1900-ban pedig már megállíthatatlanul terjedt. Csak vadalanyokra oltott nemes vesszők termése menekülhetett meg pusztítástól és az ugyancsak Amerikából behozott direkttermő fajtákat: Nova, Oteló, Deleware, Elvira nevezetűket nem bántotta.

A filoxéra tulajdonképpen szőlőgyökértetű, a tőkéket tápláló hajszál és finom gyökereket rágta meg és rövid idő alatt úgy elszaporodott az ültetvényeken, hogy a községben levő szőlők 40 százalékát tette tönkre, ahogy azt nagyapáinktól hallani lehetett.

„A filoxéra essen beléd!” Ilyen szidalommá népszerűsödött vidékünkön a filoxéra, melyet haragjukban kimondtak a csanyi emberek egymásra. Az emberre ugyan nem jelentett veszedelmet, de kinek-kinek szőlőjére annál inkább.

Ugyancsak az 1900-as években elkezdték a védekezést a perenoszpóra ellen, elején csak cirok illetve nyírfaágseprűvel, vagy meszelővel megfröcskölték a szőlőt kékkővel, azaz bordói lével, illetve rézgáliccal. A permetezőgépet csak az 1920-as években kezdték beszerezni. A II. világháború alatt rézgálic hiányában, vas- és cinkgáliccal, vagy fahamu oldattal permeteztek.

Csanyteleken a legkorábbi szőlőfajták: a Furmint, Fehérszlanka, a Vékonyhéjú, a Dinka, Szilváni, Leányka, magasművelésűek közül a fehér Kecskecsöcsű. Ma már több új fajta szőlő is van. Amerre jártak a csanyi kubikusok, summások és munkások, mindenfelől hoztak szőlővenyigét. Azt ledugták a kertjükbe, majd termőre váltott. A metszésével, gondozásával már kevésbé törődtek.

Mint láthattuk - tisztelet a kivételnek - nemigen lehetett dicsekedni a csanyteleki borok minőségével. Ennek több oka volt. A legtöbb háznál szakszerűtlenül kezelték a hordókat, pedig az üres hordókat is éppen úgy kell gondozni, mint ha tele volnának. Kevés szőlősgazdának volt pincéje, inkább kamrákban tárolták a boroshordókat. A sokfajta szőlő levét nem különítették el, összeeresztették sok helyen a fehér, a fekete szőlő, a csemege és a borszőlő levét.

Sok kistermelő vékony homoki „karcost” szüretelt. Az itteni bornak kétféle hatása keletkezett: vagy sírt, vagy veszekedett tőle az ember. Régebben lakodalmakban lehetett ezt megtapasztalni. Dr. Bugyi István a szentesi kórház volt Kossuth díjas igazgatója panaszkodott a vidék boraira - szerinte: „Ezt a karcost isszák a jámbor surbankó legények búcsú, szüreti és farsangi báli alkalmakkor. Dal kevés rejtőzik ezen italok méhében, ellenben megvadul tőle a fogyasztója annyira, hogy a bátorsággá összegeződött virtus könnyen kirobban belőle és megforgatja bicskáját a vetélytárs cimborában.” (9)

Csanyteleken általában és többségében fehérbort állítottak elő, ha vörösborra volt szükségük, akkor a fehéret kökény, bodza, vagy meggy hozzáadásával színezték. Miután már a szőlőprést is használták, azt a taposott borhoz képest gyengébb minőségnek tartották. A leszüretelt termést a szőlőben vagy az udvaron, esetleg szín alatt taposták, vagy a szabad ég alatt.

 

Csanyteleki kocsmák és szeszfogyasztás.

A vendégfogadók uradalmi tulajdonban voltak. Az 1772. évi Urbárium VI. pontja kimondta: „A vendégfogadóban, mindenféle italnak kiárusítására egész esztendőnek folyása alatt szabadon hagyatik. Valamint, hogy mindenféle égetett bornak és sernek árulása és efféle italoknak elkészítése egyedül az uraságot illeti. Az uraság vendégfogadóban az italmérést maga adminisztrálja.” Tehát az italmérés házi kezelésben maradt, a kocsmáros csak a konyháért és a kocsiállásért fizetett a legtöbb esetben árendát. (10)

A vendégfogadónál ételt és éjszakai szállást lehetett kapni, a lovaknak takarmányt. Ezért a kocsmáros pénzt szedett az utasoktól, emiatt köteles volt haszonbért fizetni Károlyi grófnak.

Az uraság bevételei közt kezdetektől fogva ott szerepelt úgy a sör- és pálinkafőzés, mint annak árusítása. Hogy az árendatorai tevékenységét ne merjék akadályozni, Károlyi gróf szigorú levélben intette az alattvalóit: „a helybeli bírák, tanácsosok és lakosok közönségesen engedelmeskedjenek, mert, ha legkisebb ellentartók és contrariusok lesznek, életek, fejek, s jószágok vésznek el.” (11)

Fennmaradt haszonbérleti szerződésből tudjuk, hogy: „Gróf Károlyi és Mészáros György, valamint neje, Cser Erzsébet között 1824-1926. évekre a csanyi-külső vendéglőre vonatkozó bérleti szerződés szerint, amely egy szoba, éléskamra, 20 lóra való istállóból álló épületegységből állt. Tartozott hozzá 42 hold szántó és kaszáló föld. Évi 80 forint haszonbér lett megállapítva.” A szerződést egyik részről Mészárosék, másik részről pedig Pozsonyi Imre uradalmi intéző írta alá. A vendéglő leltári értéke 388 Ft volt. (12)

A csanyi-belső, ún. Verses csárda fogadó (az Árpád utca és az Ady Endre utca találkozásánál a baloldai sarkon) után a bérlő 1824-ben 72,60 forint haszonbért fizetett. A vendéglő leltári értéke 218 forintra lett felbecsülve. (13)

Szeszfogyasztás 1818-23 között:

Év Újbor akó - itcze Pálinka akó - itcze Sör akó - itcze
1818 250 - 48 3 - 39 8
1819 263 - 16 13 64
1820 153 - 32 14 2
1821 262 - 32 32 4
1822 308 - 32 7 - 32 4
1823 290 - 48 12 2

(14)

Miután a falu megkapta a községi rangot és a vele járó jogokat, megépítette a Kossuth utcában, a községháza mellett, az ún. Nagykocsmát, amit árendásokkal üzemeltetett. Az 1900-as években a Pusztaszeri utcán Sipka Ferenc, a Kossuth utcán a Gazdakör, Rozenzveig Béla, Holics Istvánné, a Gulyás testvérek, egy időben Domján József, a Petőfi utcában az Ipartestület, a Csongrádi úton Török József üzemeltetett kocsmát. Ezek a kocsmák hajdanán bizonyos kulturális feladatokat is elláttak: helyet adtak tánciskolának, táncos szórakozásnak, önkéntes színjátszó csoportoknak, színiprodukcióknak, cirkuszművészek előadásainak, tanfolyamoknak, olvasási lehetőségeknek, hagyományőrző szokásoknak, farsangi vígjátékoknak, szüreti, tűzoltó, regruta és búcsú báloknak, társas-összejöveteleknek, sportszervezetek rendezvényeinek, szakszervezeti mozgalmak összejöveteleinek, bankettokat rendeztek, egyszóval a társas élet színterei voltak.

A szőlőtermesztéssel foglalkozó házaknál is mindig lehetett borhoz jutni.

A csanyteleki emberek jelentős hányada tekintélyes mennyiségben fogyasztott bort, némelyik a mértéktelenségig gyakorolta az ivászatot, sokszor kellett intézkedni a részegeskedők ellen, családi per-patvarok keletkeztek miatta.

A különböző mulatozások alkalmával nem maradhatott el az ének és a tánc sem, ami csak országos gyász esetében volt eltiltva. Táncterem hiányában gyakran a templomban, a templom előtti téren, sőt a temető nyílt térségében táncoltak.

Csanyteleken 1945. decemberében alakult meg a hegyközség, mely elnökének Gila Ignácz, bírójának pedig e könyv írója, Forgó István lett megválasztva.

 

Gyümölcstermesztés

Az Árpádkor kései szakaszában alma, cseresznye, meggy, dió, mogyoró, őszibarack gyümölcsöket fogyasztottak az itt élő emberek. Később a saját földterületek szűkülésével vagy bővülésével párhuzamosan fogyott vagy szaporodott a gyümölcsfa.

A gyümölcstermesztés lassan, de fokozatosan fejlődött, különösen az I. Világháború után. 1935-ben már 5531 db almafa, 2579 db szilvafa, 2437 db meggyfa volt a község területén. A községben három nagyobb gyümölcsös volt: Károlyi gróf felgyői uradalmában, Forgó Antal és István testvérek és Gila Ignác tulajdonában. A II. Világháború utáni földosztáskor a gróf Károlyi-féle szőlő és gyümölcsös is kiosztásra került a csanyteleki földigénylők között.

A csanyteleki gyümölcsfák és szőlők azon édes termékeket egyesítik, melyeket Dél- és Közép-Európában termelnek: szilva, kajszi, és őszibarack, körte, alma, birsalma, dió, gránitalma. Mostanában megjelentek a kertekben a faiskolákban beszerzett szőlők és gyümölcsfák nemesített változatai.

 

XXIII. fejezet

A község megújuló erőforrásai, vagyona

 

Ezeket érdemes és kell figyelembe venni a község jövőjének tervezésekor.

1. Vízenergia:

- Tisza folyó
- felszíni vizek, tavak, csatornák (szivattyúval és árasztással elérhető)

2. Földvagyon

3. Nagytömegű növényanyag:

- erdő
- termelt élelmiszer mennyiség és minőség

4. Tér, területének nagysága, talajösszetétele

5. Levegő, annak mozgása, légköri energia

6. Geológiai energia vagyona:

- a földből felszínre hozható
- hévíz (már két kút van)
- zárt ivóvíz rendszer
- gáz (vezetékes formában jelen van)
- napenergia
- szélenergia

7. Éghajlati tényező (sok napfény, hosszú meleg időszak)

8. Biológiai sajátosság

9. A település típusa szórványos, mert az épületek zöme az út mentén szórványosan elhelyezkedő lakóépületekből és a hozzájuk tartozó gazdasági területekből áll.

10. Jelen vannak elkülönülve, de egymással kapcsolatban a termelő ágazatok, a mezőgazdaság, az ipar, a kereskedelem és a szolgáltatás.

11. A községben vannak alapszintű intézmények: bölcsőde, óvoda, általános iskola, egészségház, két orvos, idősek otthona, egyház (teljesen egységes római katolikus vallási tömb), kultúrház.

12. Tanyavilága a magányos csoporthoz tartozik, ott van a munkahely is.

13. A község-szervezet (közigazgatási intézmények)

14. A település-hierarchiájában elhelyezkedő helye

15. Közlekedésföldrajzi elhelyezkedése, és lehetősége

16. Egyre összetettebbek az építkezések.

 

XXIV. fejezet

Népoktatás, népnevelés

 

A műveltség elemeit a kereszténység terjesztése céljából a papok kezdték, akik a hit igéinek hirdetése közben sok hasznos ismeretre is oktatták a népet. Megtanították a föld megművelésére, erdő irtására, vizek szabályozására és a kézművesség sok fajtájára, amikkel állandó letelepedésre szoktatták és életét kényelmesebbé, kellemesebbé tették. (1)

Az első iskola (a plébánia törzsvagyon-könyve szerint) a Templom tér észak-nyugati részén volt. Az iskola területe 303 négyszögöl. (2) Magát az iskolát a római katolikus egyház építtette föl. Az iskola nemigen különbözött az akkori parasztházaktól. Eredetileg vertfalú, náddal fedett volt, a fűtés benne kemencével történt, padlózata döngölt föld. Benne hajópadlóból készült padok. A fal fehérre meszelt, rajta fogas, a tanítónak egy szék és asztal. Az iskolához egy konyhás, kamrás, szabadkéményes tanítói lakás tartozott, amit a község építtetett. A telket a község földesura, Károlyi gróf adta.

Az iskoláról a plébánián 1824-ben tartott főpásztori Canonica vizitacio lesújtó véleménnyel volt. Felrótta a községnek, hogy „az iskola ezen a helyen elemi - triviális, de még ezt a nevet sem érdemli meg. Gyakran még szolgái sincsenek.” Az okot, pedig amiért ezen iskola ilyen szomorúságos állapotban van a következő két súlyos gondra vezeti vissza: 1./ „A falu házai egymástól is és az iskolától is messze fekszenek. A húsvéti ünnepek közeledtével, mely időszakban a libák kis fiacskákat költeni szokták, a kis libák őrzésére kiveszik az iskolából a gyerekeket. Mint pedig a kis libák megnőnek és már nincs szükség őrzőkre, elérkezik a dohány növény ültetésének ideje. És mivel ezen népnek ez az egyetlen megélhetési forrása, ezen munkában mindenkinek, már az ilyen fiúknak és lányoknak is részt kell venni, akiket az iskolába kellene küldeni. Mivel az említett növény csak Szent Mihály napja, szeptember 29. körül lesz kész, utána szép számban kezdik látogatni a tanítást. De amikor már hidegek kezdenek lenni, csaknem mindnyájan el is maradnak a szükséges ruházat hiánya miatt”. (3) 2./ „A tanulók tankönyvekkel, iskolaszerekkel, tintával, papirossal való ellátottsága szintén hagyott kívánni valót. Tankönyv pedig 2-3 volt összesen.” (4)

 

Iskolamesterek, pedagógusok

A XVIII. században az iskolamesterek (így hívták a tanítókat) képesítéssel nem rendelkeztek. Az 1806-ban kiadott Ráció a tantestületek székhelyén mintaiskolákat jelölt ki, ahol a tanítójelölt, a preparandista tanítási gyakorlaton vett részt, néhány hónap után vizsgázott és bizonyítványt kapott. Csanyon is megelégedtek a középiskola valamelyik osztályának elvégzésével.

Feltehetően az első kinevezett iskolamester (tanító) és kántor Nisuray Antal volt, aki 1769-ben született, csanyi működését 1809-ben kezdte meg. Előtte Fade-Jarován, Tiszaföldváron, Makó-Csókáson, és a Bács megyei Obecsén működött. Közepes termetű, jó egészségű, magyarul és ruszinul beszélő, középiskolát végzett, vallásos, jó erkölcsű férfi volt, az orgonán kiválóan játszott, éneklésben példás, az egyházi szertartásokon hűségesen megjelent. Felesége Tubulka Éva. Gyermekei: Antal, Anna, Mihály, János, Gábor, Erzsébet és Borbála. (5) A másik tanító Forgó János, aki a Sáros megyei Tölgyszék faluból való volt. Befejezve bölcsészeti tanulmányait, Nemes Capi úrnál - mint gyermekei tanítója - működött. Onnan Hantházára került, majd 1823-ban Csanyra jött 25 éves korában. Magasnövésű és jó egészségnek örvendő, nős, vallásos és jó erkölcsű férfi volt, aki tanító és uradalmi tiszt, később Csany bírója lett. (6)

A népesség növekedése következtében újabb iskolára volt igény. „A rávágyi tizedi iskola 1875. évben állíttatott föl, kezdetben katolikus iskola, majd 1882. év óta községi iskolaként működött. Az iskola, udvar és a faiskola területe 1 kat. hold és 410 nöl volt. (7)

Az ország érdeke sürgette, hogy a kiegyezés után megjelent az 1868. XXXVIII. Törvénycikk, amely kimondta a kötelező népiskolai közoktatást. Ennek folyományaként külsőleg és belsőleg rohamosan fejlődött a közoktatás; belsőleg nemzetivé lett, külsőleg pedig számos ágazatot nyert, s a népnek mind több és több esztendejére terjedt ki.

1882-ben Csany 1000 forintot kapott a kormánytól iskolaépítésre. (8) Valószínű, ekkor épült a központi iskola első két tanterme és a Szentkúti iskola első egy tanterme. Ebben az időben két kitűnő tanító dolgozott a községben, kinek a fizetése 175 forint/fő volt. (9)

1882-ben Csany község képviselő-testülete határozatot hozott az „Az iskolák hitfelekezetűvé való átváltoztatására”. (10) Hét év múlva 1889. szeptember 28-án délelőtt 10 órára Csany község elöljárósága népgyűlést hívott össze, az iskolák visszafelekezetesítése tárgyában. (11) A népgyűlés határozatát a megye törvénytelennek tartotta és megsemmisítésére hívta fel a község elöljáróságát. (12)

Az iskolák visszafelekezetesítése és a tulajdonlás miatt keletkezett gond megoldása nagyon elhúzódott. 1899. július hó 15-én kelt levelében Varga Mihály csanyi plébános mély alázattal kérte a püspökétől: „Mit tegyek a községgel szemben a községgel, mely a belső iskolát és minden iskolát magáénak mond és annak birtoklásáért küzd, a gróf pedig a családra telekkönyvezteti?” (13)

1899-ben államosították az iskolát. Azelőtt csak 3 tantermes iskolája volt a községnek. 1900-tól 40 év alatt 11 tanteremre és 12 tanerőre bővült, 3 saját épülettel. A többi iskola bérelt helyiségekben volt, ahol 11-14 nevelő oktatott. A központi iskola a község szívében volt, a többi iskolák: a rávágyi körzeti iskola, a zsigerháti körzeti iskola, a szentkúti körzeti iskola, a Tápai-féle iskola, a síróhegyi tanyasi iskola.

Tanerők: Antal Zoltán, Ács Hermina, Ádám Etelka, Csenke László, Faragó János, Forgó János, Füzes Teréz, Honti Dezső, Horváth József, Kasi Imre, Károly Géza igazgató, Korm Erzsébet, Laczkó Mária, Molnár Blanka, Nisuray Antal, Szakál Mátyás, Szemerédi István, Szemerédi Mária, Túri István, Vereb Irén, Vörös Pál, Wott Dezsőné, Zámbó Anna.

1908-ban még Csanytelekhez tartozott, a községesítés előtt álló és 30 km-re levő felsőpusztaszeri tanyavilág iskolája, ahol 150 gyereket tanított egy tanító. (14)

1908-ban az államkincstár átvette a külterületi iskolákat, s utána ezek mint Állami Népiskolák állami tanszemélyzettel működtek, míg a belterületen megmaradt a községi jelleg, s ezen iskolák fenntartásáról, személyi, dologi szükségleteiről továbbra is a község gondoskodott.

A nemzetgyűlés elfogadta az 1920. évi XXX. Törvénycikket az iskolázási kötelezettségről. Ezen túl minden 6. évét betöltő gyermek 9 éven át népiskolai továbbképző oktatásban lett köteles részt venni. A tanköteles számára kötelező volt vasár- és ünnepnap az istentisztelet látogatása. (15)

Klébersberg Kunó gróf, vallás- és közoktatási miniszter idejében Csanytelek 4 új tantermet kapott, egyet a központi, egyet a szentkúti, kettőt a rávágyi iskolához építettek hozzá. Ennek következtében az elemi iskolás tankötelesek beiskolázása 1930-ban már számottevő javulást mutat, amit az iskolabővítés tett lehetővé. Ugyanakkor a szegényparasztok, nincstelen földmunkások, kisbérlők, kubikusok, időszaki napszámosok nem küldhették iskolába gyermekeiket, mert nem tudtak megfelelő ruhaneműt adni rájuk, nem tudták megvásárolni a tankönyveket. A legtöbb gyerek az előzőleg végzett osztályok tankönyveiből tanult. A helyzetet nehezítette a gazdasági válság.

1937-ben a belterületi központi iskolán kívül Rávágyon, Szentkúton, Zsigerháton volt körzeti iskola, Síróhegyen tanyai iskola, a Pusztaszeri utcában a Tápai-féle házban és Felgyőn az uradalomban római katolikus jellegű iskola. A tantermek száma 13, a tanulóké 680, a tanítás 32 vegyes osztályban történt.

A három állami továbbképzőben az általános továbbképző tanulók száma 45, a gazdaságiaké 258, összesen pedig 983 fő volt.

A népiskolai tananyag: hit- és erkölcstan; olvasás és írás; fejbeli és jegyekkel való számolás és a hazai mértékek ismerete; nyelvtan; természettan és természetrajz elemi figyelemmel az életmódra és a vidékre; hazai földírás és történet; gyakorlati utasítások a mezei gazdaság és különösen a kertészet köréből; a polgári jogok és kötelességek rövid ismertetése; testgyakorlat, tekintve a katonai gyakorlatra.

Az állami népiskolák felügyeletét az említett törvény 15. szakasza értelmében alakított külön állami népiskolai gondnokság látta el, elnökét (esetleg alelnökét) és tagjait - a királyi tanfelügyelő javaslata alapján - a főispán hat éves időtartamra nevezte ki.

A községek által szervezett elemi népiskolák helyi felügyeletét a községi iskolaszék látta el. Az iskolaszéknek legalább 5 választott tagjának kellett lenni, csak olyan személyek jöhettek számításba, akik lehetőleg az oktatáshoz értő, de mindenesetre írni és olvasni tudó férfiak voltak. A községi iskolaszék elnökét és tagjait a községi képviselő-testület választotta meg három éves időtartamra, úgy azonban, hogy a tagok mindannyiszor választhatók voltak. Az 1930-as években Gémes János Szent István utcai lakos látta el e tisztséget.

A legfelső felügyelet állami hatáskörbe tartozott. Ezt a felügyeletet a m. kir. vallás- és közoktatásügyi, néhány szakiskolánál a kereskedelmi és a földművelésügyi miniszter és az alája rendelt kerületi főigazgatók, kir. tanfelügyelők és miniszteri biztosok gyakorolták.

A népiskoláknál magasabb fokú műveltséget nyújtó tanintézetekbe akkoriban kevesen jutottak be Csanytelekről. Éppen ezért volt igény az 1930-s években arra, hogy Csanyteleken is létesüljön legalább polgári iskola. Ezt nem engedélyezték, viszont ahhoz hozzájárultak, hogy Honti Dezső és Vörös Pál tanítók és Turcsányi Imre plébános korrepetálásával magánúton végezhessék a polgári és a gimnáziumi továbbképzésüket az arra alkalmas tanulók.

A községi elöljáróság kérvényezte, hogy a rávágyi - zsigerháti állami népiskola Gémes-féle bérletét felmondhassa. Dr. Kőműves Sándor kir. tanfelügyelő a 280/l944 tfsz. Leiratában közölte a községgel a m. kir. Vallás és Közoktatási Miniszter 160.354/l943. sz. rendeletét, mellyel hozzájárult az említett bérlemények felmondásához.

Szabályozva volt a népiskolai tanítók ellátmánya is. A népiskolánál tisztes lakás, ezen felül legalább egynegyed holdnyi kerten kívüli föld juttatás járt. A rendes tanító fizetése 300 forintnál, a segédtanítóké pedig 200 forintnál kevesebb nem lehetett. Hasonlókép állt ez a felekezetek által alkalmazott tanszemélyzetre is. Ezen felül az összes népiskolai tanítók 50 forint ötödéves korpótlékban részesültek, amely öt ízben vált esedékessé, és 250 forintra emelkedhetett. (16)

Az iskolahálózat fejlesztésének az első világháború előtti és a két világháború közötti gyors ütemét a csanyteleki emberek szellemi fejlődése kiemelkedő korszakának tekinthetjük. Ehhez segítséget nyújtottak a községben ebben a korban működő különböző társadalmi egyletek, szervezetek, intézmények is.

1948. június 16-án az Országgyűlés elfogadta az 1948: XXX. Sz. törvénycikket az egyházi iskolák államosításáról. 6505 egyházi iskola került állami tulajdonba, 18 ezer tanítót, tanárt vett át az állam.

1960-ban épült a mostani iskolakomplexum községi könyvtárral, tornateremmel és sportpályával, s ezzel egy iskolába járnak a tanulók.

 

Művelődés

A XIX. század végéig az egyházi jellegű kulturális tevékenység uralta a kultúra területét. Vallási és erkölcsi témájú előadások, szórakoztató ünnepségek voltak napirenden. Nagyobb ünnepeken, farsang, szüret idején a vendéglátó egységek bálokat és banketteket rendeztek, esetenként magánházaknál is összejöttek a fiatalok táncos estékre.

Az első világháború után Klébersberg Kunó gróf vallás- és közoktatásügyi miniszter rendeletet adott ki, amellyel életre hívta a törvényhatósági iskolánkívüli népművelési bizottságokat, népművelési titkárságokat. A kis és nagyközségekben a bizottság vezetését a jegyzőre bízta, s ezzel biztosította a közigazgatás és a megyei népművelés szoros kapcsolatát.

Törekedett arra, hogy a község lakosságának lelkében a nemes érzelmek uralomra jussanak, gondoskodtak az érzelmi és kedélyélet nemesítéséről, gazdagításáról is. Ezt a célt szolgálták az ünnepélyek, műkedvelő előadások, kultúrdélutánok, énektanfolyamok, nótaesték, dalárda, mulatságok megszervezése.

Az akarat megerősítésére, a jellem szilárdítására, a világnézet kialakítására, az egészséges önérzet felébresztésére, valamint a közerkölcsi érés kifejlesztésére, a valláserkölcsi nevelésre is súlyt helyeztek. Ezt a célt szolgálták elsősorban a népművelők személyes példamutatásai. Hivatkozhatunk itt Boncos Miklósra, Csongrád megye főispánjára, akinek kezdeményezésére a közalkalmazottak testületileg jártak templomba, vettek részt istentiszteleten. A vallás- és erkölcsi nevelést szolgálták a vallásos és erkölcsi tárgyú előadások, tanfolyamok, ünnepélyek, műkedvelő előadások, kultúrdélutánok, küzdelem az erkölcsi hibák, rossz szokások ellen (pletyka, pörösködés, stb.), a régi értékes nép- és vallási szokások felélénkítése, a gazdaköri, és ipartestületi könyvtárakban, külön-külön 250-300 db könyv, az iskolai könyvtárakban is több száz könyv szolgálta a művelődést. Olyan nemes mozgalmak voltak, mint a templomkert vagy az útszéli-keresztek gondozása. Az utóbbiakról híres volt Csanytelek a megyében. A lélekműveléshez tartozott még az esztétikai nevelés is, amelynek az emberi életbe való beillesztése volt a feladata. Ezt a célt szolgálták az írók műveinek ismertetése művelődési előadások alkalmával az Iparos Körben, ahol fiatal és felnőttkorú, a Gazdakörben, ahol felnőttkorú színjátszó csoportok játszottak rendszeresen tömött házak előtt, továbbá a női kézimunka- és főzőtanfolyamok, ezüstkalászos gazdatanfolyamok rendezései.

A Horthy rendszerben tudatos „egyesületi politika” volt napirenden. (17) Célja: a forradalmi eszmék kiküszöbölése, az állam beépülése a kulturális intézményhálózatba, az iskolánkívüli népművelés területére. A Gazdakörnek, Iparoskörnek saját helyiségei voltak, ahol italmérés, tekepálya, billiárdasztal, rexasztal, kártya, színpad, könyvtár volt. A további 8 italmérő kocsma is a társadalmi csoportok, emberek érintkezési, gyülekezési helyéül is szolgált, s ily módon a társas élet különböző színterei voltak. Helyet adtak a székház nélküli ifjúsági és felnőtt személyek köreinek, csoportulásainak, pl. a Gazdakörben székelt a Független Kisgazda Párt, a Paraszt Szövetség, az egyházi ifjúsági szervezet a KALOT, később az EPOSZ. A Gulyás vendéglőben az UFOSZ, Rozenzveig Béla vendéglőjében a Polgári Demokrata Párt, a Nagykocsmában a Nemzeti Parasztpárt és a Szociáldemokrata Párt. Ezért aztán általában ki voltak használva a helyiségek. Az Iparoskörben volt a MADISZ és a mozi. Tulajdonosa Székely Ferenc főjegyző hozzátartozója volt. A gépeket, a filmvetítéseket Bíró Ferenc műszerész kezelte.

A társas és szerencsejátékok, a kocsma mellett a tánc, tánciskola volt a legáltalánosabb szórakozás. Rendszeresen tartottak bálat a Gazdakörben, az Iparoskörben, a Nagykocsmában, Holicsnénál, a Gulyás kocsmában és a Csongrádi úton a Török kocsmában, illetve nyáron a Tiszán, a hajóállomásnál Szaszkó György italmérésénél, a szabadtéren. Sipka Ferenc kocsmájában minden télen bankettek és cirkuszi előadások voltak rendezve. A Nagykocsma is fogadott cirkusztársaságot. A bálokban közkedvelt táncokat: csárdás, keringő, fox, slowfox, tangó, polka, ünnepeken a magyarkettes volt a legkedveltebb. Meglehetősen elterjedt a tekejáték. 4 tekepálya adott erre lehetőséget, mégpedig: a Gazdakörben, az Iparoskörben, Holicsnénál, Sipka Ferencnél. A tekejáték rokona a billiárd is, sok fiatalt és felnőttet vonzott, 6 billiárdasztal volt a községben: a Gazdakörben, az Iparoskörben, Sipka Ferencnél, Holics István-nénál, Gulyás Jánosnál, Rozenzveig Bélánál.

 

Népdal

Csanytelek igen gazdag népdalban. Ez abból ered, hogy lakóinak igen nagy hányada, több nemzedéken, keresztül sokfelé eljárt dolgozni és az idők folyamán sok irányból jöttek betelepülők is a községbe. A dalok változatainak egy része országosan is ismert népdal, pl. a betyár dalok változatai. Legnagyobb számban azonban a szerelmi dalok szerepelnek. Ismertek a summás változatok, melyek híven tükrözik az egykori summások keserveit és vágyait, az egykori uradalmi cselédek és béresek életére való utalást, valamint a regruta és katonadalok, stb. (18)

1973-ban egy helyi népdalkör is alakult asszonyokból, akik gazdag dalkészletükből néhány népdallal rögtön megyeszerte ismerté váltak. Annyira, hogy Szigeti György a szegedi Móra Ferenc Múzeum népdaltudora, két kiváló énekes adatközlőtől, Majzik Alfonzné Nagy Erzsébet és Pintér Ferencné Nagy Rozáliától magnetofonszalagra 60 dalból 50-et lejegyzett. Ebből kiemelve 10 summásdal megjelent a Csongrád Megyei Honismereti Híradó 1974. évi számában. Majd a Móra Ferenc Múzeum Évkönyvének 1989/90. 1. kötetében közzétett, 1992-ben pedig különlenyomatot adott ki belőle.

 

Leventeképzés

Az 1921. évi 53. tc. testnevelési törvény az iskolán kívüli férfi ifjúságot rendszeres testnevelésre kötelezte 12-21 éves korig. (19) 1927-től az egységes katonai előképzésre való törekvés volt előtérben. A kiképzés egytized része a nemzeti tudat ápolásával, a hazafias érzésre neveléssel, kilenctized része testnevelési és katonai kiképzéssel telt el. Ez Csanyteleken úgy zajlott le, hogy vasárnaponként reggel fél hétkor gyülekeztetek a fiatalok a piactéren (ma Volentér János tér), sorakozó után szakasz és század kötelékben bevonultak a templomba, részt vettek a reggeli kismisén (ez része volt a vallásos erkölcsi nevelésnek). A mise végeztével 8 órakor menetalakzatban kivonultak a Kossuth, majd a Pusztaszeri utcán végig a 2 km-re levő kisréti pusztára (ez volt a gyakorlótér), majd ott délig (4 órán át) kiképzésben részesültek. Az egyenes őszinteség, a rend iránti fogékonyság, a kötelesség mindenek előtti teljesítésére, a feljebbvalók, elöljárók tisztelete, egymás szeretete, megbecsülése, az együvé-tartozás érzésének fejlesztése volt a levente mozgalom célkitűzése. A leventeköszöntés tisztelgéssel együtt a „Szebb jövőt” volt.

A katonai kiképzés eszközei: fapuska, fagránát, valódi ködgránát és évente egy alkalommal lövészet. Lőtér a Tiszai úton a mostani tsz major helyén volt. Kiképzésre mindenki a maga ruhájában, cipőjében, levente sapkában volt köteles megjelenni.

Szakáll Mátyás tanító vezetése alatt egy szakasz lovas levente kapott kiképzést. Ők külön gyakorlatoztak, saját lovaikon. Ezeket a férfiakat általában a huszárokhoz hívták be katonai szolgálatra, rendszerint Szentesre.

Azokat a levente-köteles személyeket, akik elmaradoztak a kiképzésről, a következő vasárnap hajnalban a csendőrség előállította és a piactéri sorakozónál átadta a leventeoktatóknak.

A leventemozgalom ernyője alatt működött egy birkózó szakosztály, mely igen jó birkózókat nevelt ki, akik eljutottak járási, megyei és országrészi versenyekre.

A községben működtek még egyéb érdekvédelmi szervezetek, amelyek tevékenysége szorosan hozzátartozott a község kulturális arculatához.

A levente székházat, a mostani Faluházat az 1940-es évek elején központi hozzájárulással építette a község.

 

Önkéntes Civil szervezetek

A községben a következő önkéntes szervezetek alakulását lehetett nyomon követni (szervezet neve, alakulásának időpontja, esetleg engedély vagy alapul szolgáló jogszabály száma):

- Csanyi katolikus kör, 1894.X.25. (109.612./1895.BM.az.)
- Csanyi Független Iparos és Földműves Kör, 1905.X.13. (100.206/1906. Korm.sz.)
- Felsőpusztaszeri Általános Népkör, 1913.III.30.
- Csanyteleki Földművelők Szövetsége, 1920.X.15. (72.552/1920. BM.sz.)
- Csanyteleki Levente Egyesület, 1924 (1921:53.tc.)
- Csanyteleki Gazda és Fölműves Kör, 1923.X.14. (197.505/1923 BM.sz.)
- Csanyteleki Vadásztársaság, 1926.III.26. (274.069/1927.)
- Csanyteleki Független Olvasókör, 1927
- Falu Országos Szövetség Csanyteleki Fiókja, 1927.XII.6. (197.505/1927. BM. sz.)
- Csanyteleki Polgári Lövész Egylet, 1930 (270.872/1930. BM. sz.)
- Csanyteleki Stefánia Szövetség, 1932.VI.26.
- Magyar Kereskedők Országos Szövetsége (MAKOSZ) Csanyteleki szervezete, 1936.II.9. (2.450/1936. Kerm.sz.)
- Csanyteleki Dalárda, 1938
- KALOT (Katolikus Agrárifjúsági Legény Egylet) 1942 (538.018/1942 BM.sz.)
- Földosztó Bizottság, 1945 ősz
- Magyar Kommunista Párt, 1945 ősz
- Szociáldemokrata Párt, 1945 ősz
- Kisgazda Párt, 1945 ősz (újjáalakult)
- Paraszt Párt, 1945 ősz
- Földműves Szövetkezet, 1945 ősz
- MADISZ, 1946
- Polgári Demokrata Párt, 1946
- Egységes Parasztifjúság Országos Szövetsége (EPOSZ), 1948.III.8.
- Vörös Csillag Mezőgazdasági Szövetkezet, 1950

Az egyesületi életen és a szórakozáson túl ezeknek a szervezeteknek társadalomformáló erejük is volt.

Az iskolák minden évben tornaünnepélyt és Madarak és Fák Napját rendeztek. (1902. május 19-én Párizsban az európai államok egyezményt kötöttek a mezőgazdaságban hasznos madarak védelme érdekében. 1902-ben Chernel István ornitológus szervezte meg Magyarországon először a Madarak és Fák Napját, amelyet az 1906. évi I. törvénycikk írt elő.) Ezek megmozgatták a falu minden lakóját. A Pallavicini birtokon rendezett Madarak és Fák Napját hallatlan lelkesedés kísérte, volt eset, amikor maga a gróf is részt vett az ünnepségen. Hozatott ki szalonnát és bort, közös szalonnasütéssel és tornával, játékkal ünnepeltek. A felnőttek koccintottak a főúrral.

Nyáron a község polgársága a vasárnapi délutánokat a tiszai strandon töltötte.

 

Egészségügy

Az orvosok száma: 2 fő volt, az egyik községi, a másik magánorvosként tevékenykedett. Zöldkereszt Járványkórház, gyógyszertár helyben, a legközelebbi kórház Szentesen volt elérhető. A csongrádi Járásbíróság megszűnése után több évtizeden keresztül az épületben a szentesi kórház kirendeltsége működött.

Az 1950-es évek elejétől, bevezették a rendszeres tüdőszűrést.

 

Sajtó

A sajtó is a maga módján hozzátartozik a népműveléshez, a felvilágosításhoz. A községnek soha nem volt saját újságja. Területileg legközelebb Csongrád, Szentes és Szeged adott ki újságot. E tekintetben főleg a csongrádi lapok voltak a mérvadó hírforrások.

A környéken Csongrádnak 1890-ig nem volt helyi újságja. A város és a környék híreit a kiegyezés előtt inkább országos lapokban: Idők Tanúja, Magyar Sajtó. Magyarországi Katolikus Néplap, Hon stb., majd a szegedi Hírlapban, és ahogy a kiegyezés után a környező városokban újabb újságok indultak (Szentesi Lapok, Szentesi Lap, Szentes és Vidéke, Félegyháza, Kecskeméti Lapok stb.), azokban tették közzé.

Természetesen, aki tehette, járatott országos lapokat (Népszava, Frissújság, a vitézeknek járt a Vitézi Élet, stb.).

1890. január 19-én indult és 1890. október 12-ig jelent meg „Csongrád” címmel az első közeli újság. (a Függetlenségi 48-as Párt lapja) Az első öt számot Szentesen, a hatodiktól már Csongrádon adta ki egy fiatal ügyvéd, akit később ezért dr. Csongrádi Gábornak írtak. 1890. március 2-án megjelent a Tiszavidék című heti lap (a Községi Párt lapja) első száma, a főszerkesztője Éder János polgári iskolai tanár volt. A lapnak 27 évfolyama jelent meg, Csanyteleken is ez volt a legismertebb lap, sőt a leghatásosabb is. Ugyanis ezen a környéken az agrárszocialista mozgalmak később kezdődtek, mint a „Viharsarokban”.

A Tisza és a mellékfolyóinak szabályozása és a vasútépítés az 1890-es évekig munkalehetőséget biztosított a földmunkásoknak. Ezek a mozgalmak az 1890-es években annál erősebben jelentkeztek. A szociáldemokrata érzelmű Éder János sokszor hírt adott újságjában a földmunkás mozgalmak szervezkedéséről. Eleinte kételkedve, később határozottan melléjük állt.

A XIX-XX. század fordulója előtti és utáni évtized mozgalmas volt. Az évről-évre jelentkező aratósztrájkok és a csökkenő munkalehetőségek forrongásban tartották a földmunkásokat, akik elégedetlenségüknek gyakori tüntetéseken, népgyűléseken adtak hangot. Az újság cikkeiben, híreiben pártolta a jogos követeléseket.

1905-ben munkásönképzőkör alakult, néhány hónap múlva Csanyteleken is megszervezték a szociáldemokrata olvasókört. A téli hónapokban itt Éder János, majd később a szerkesztőség egyes munkatársai is, Sövényházy Antal, Blázsik Mihály, Sághy Mihály, stb. közművelődési előadássorozatokat vezettek a csanyteleki munkások számára. (20)

Hegyi Antal csongrádi plébános 1894. március 15-én Csongrádi Közlöny címmel hetilapot indított. A Tiszavidéket szerkesztette, de ott már nem látták szívesen a csípős cikkei miatt. A püspök is többször figyelmeztette, hagyjon fel efféle tevékenységével.

1895-ben a Tiszavidék laptulajdonosa, Szilber János, vicclap kiadását határozta el, és 1895. szeptember 1-én megjelent a Karvaly, a Tiszavidék melléklapjaként. A főszerkesztő Pipacs Rókus álnéven szerepelt (nem tudjuk ki volt). A Karvaly humorisztikus havi lap 8 száma ismert.

Két vállalkozó kedvű nyomdász, Bozó Sándor és Justin Mihály összefogásából a XX. század elején egy új nyomda nyílt Csongrádon. A két vállalkozó merészségét bizonyítja, hogy néhány hónappal a nyomda megnyitása után egy hetilapot is indítottak, a Csongrádi Újságot. Hetenként jelent meg 1903. október 25-től 1915. augusztus 8-ig. Felelős szerkesztők: Réti Ferenc, Sághy Mihály, Tóth Dénes, Szabados József voltak. (21)

Az 1890-ben, Csongrádon alakult fogyasztási szövetkezet érdekeinek megvédése céljából 1990. július 15-től 1901. március 20-ig megjelentette a Szövetkezet című havi lapot. Felelős szerkesztője Vannay Ferenc volt.

1898-ban megalakult a Csongrádi Kereskedők Egyesülete. Érdekeik védelmében 1901. augusztusában megjelentette a Kereskedelem és Ipar című havi folyóiratot. Felelős szerkesztője és kiadója Fekete Lajos hentes volt.

1907. szeptemberében Állami Népoktatás címmel Csongrádon havonta megjelenő folyóirat indult, a Csongrád vármegyei Tanító Egyesület Csongrádi Járáskörének és a Tanonciskolai Tanítók Országos Egyesülete Szervező Bizottságának hivatalos közlönyeként, Blázsik Mihály és Sághy Mihály szerkesztésében.

1905. őszén, tíz évvel a Karvaly megszűnése után Szilber János és barátai köre a korábbi tapasztalatokat hasznosítva új vicclappal próbálkozott a Tyúk Márton című hetenként megjelenő lappal. A benne megjelenő nevek álnéven szerepeltek, így pl. Kukás Jóska néven a csanyteleki Forgó József gazdálkodó. A lap sikere kevés volt a fennmaradáshoz és az év december 31-ig jelent meg.

1905-ben Kecskeméthy Szabó Kálmán Független Újság címmel egy napilappal próbálkozott. Korábban Szentesen a Függetlenség szerkesztője és kiadója volt, amely Függetlenségi és 48-as párti lapnak hirdette magát. Ez az újság kevés sikert hozott a szerkesztő laptulajdonosnak. 1902. őszén napilapnak indult, de néhány hónap múlva már rendszertelenül jelent meg, míg végül 1905. márciusában megszűnt.

1916 nyarán megszűnt Csongrád utolsó újságja is. Ezen időtől Csanyteleken is az országos és a szentesi lapokat olvasták. 1918 őszén felgyorsultak az események. A forradalom során megalakult direktórium megjelenttette a Csongrádi Proletár című napilapot, mely 1919. április 20-tól augusztus 3-ig 88 rendes és néhány rendkívüli száma jelent meg. (22)

1919 szeptember elején a csongrádi polgárok egy csoportja engedélyt kért egyhetenként kétszer, csütörtökön és vasárnak megjelenő politikai, társadalmi és közgazdasági lap kiadására Csongrád és Vidéke címmel, majd a korábban bejelentett lapcímet megváltoztatták Csongrádi Barázda címre. 1919. december 7-től (?) hetilapként jelentették meg. Ez a lap az 1920. január 25-i választások után csendben kimúlt.

1922. augusztus 20-án Polgár Gy. Ödön szerkesztésében és kiadásában megjelent a Csongrádi Újság, az első év októberétől kezdődően rövid ideig hetenként egyszer Dorozsmai Hírek címmel mellékletet csatoltak a laphoz.

1923 tavaszától a Szentesen megjelenő Csongrád Vármegye közölt híreket. Ezt az eléggé tárgyilagos lapot 1931 szeptemberében betiltották. Szerepét 1931 szeptemberétől a Csongrádi Híradó vette át, 1935. szeptember 16-ig hetenként hatszor jelent meg. Felelős szerkesztő: Bartoss Gábor és Nyiki Péter volt.

A megszűnt Csongrádi Újság és Csongrádi Híradó után 1936 januárjában indult a Tiszavidék Piroska György szerkesztésében.

Schulhof Tibor összefogva a helyi ellenzéki csoporttal 1936. szeptemberében Bomba címmel egy kiadványt nyomtatott, melynek tartalma dr. Piroska János polgármester ellen irányult és 98 valótlanságot közölt, ezért az ügyészség bűnvádi eljárást indított a szerkesztő ellen. Később, 1937 tavaszán ugyan ez a csoport megjelentette a Közérdek című kíméletlenül személyeskedő és gúnyos lapot. Szerkesztője: Úr György.

A Téli Gazdasági Iskola 1935 januárjától Gazdanevelés címmel havi folyóiratot adott ki. Főszerkesztője Csongrádi György, az iskola igazgatója, színvonalas közérthető, a gazdálkodás új módszerei iránt érdeklődők között népszerű volt.

A Piroska György által szerkesztett Tiszavidék megszűnése után négy hónapig nem volt újságja a kistérségnek. A hiányt a Szegedi Napló pótolta egy néhány oldalas hirdetéssel, Szegedi Napló Csongrádi Híradója címmel.

1942. nyarán Szeder János, a csongrádi választókörzet országgyűlési képviselője engedélyt kapott egy napilap indítására Csongrádi Hírlap címmel. A főszerkesztő Négyesi István volt. Ez egy mérsékelt hangvételű újság volt.

1944. október második hetében a szovjet csapatok elfoglalták a környéket. Csongrád város polgári parancsnoksága Tiszavidék címmel helyi lapot adott ki heti három alkalommal. Hét száma jelent meg.

A debreceni Nemzeti Kormány Sághy S. János Független Kisgazdapárti nemzetgyűlési képviselőnek engedélyt adott egy hetenként kétszer megjelenő lap kiadására. Az első száma 1945. március 14-én a Nemzeti Függetlenségi Front lapjaként jelent meg.

1945. szeptember második felében a munkáspártok kiváltak a lap szerkesztéséből. Szeptember 26-tól a Csongrád Népe a FKP lapjaként vett részt az élesedő választási harcban.

A munkáspártok és a szakszervezetek okulva a választások eredményéből 1946. június elejétől Csongrádi Dolgozók Szava című, hetenként kétszer megjelenő újsággal jelentkeztek a környéken.

A Csongrádi Dolgozók Szava, illetve a Csongrádi Újság megszűnése után, a Nemzeti Paraszt Párt lapengedélyt kapott 1947 végétől Csongrádi Új Tiszavidék címmel lap kiadására. Hetenként háromszor, 1947 végétől hetenként egyszer került az olvasókhoz. Főszerkesztője: Csernus Ferenc, kiadója: Forgó Ferenc, csanyteleki tudosítója pedig Forgó István helybeli tisztviselő volt, aki megpróbált a lapon belül külön csanyteleki mutációt megjelentetni, ami sikerült is, de a lap megszűnésével ennek is vége szakadt.

1949. október 20-án jelent meg először, a Viharsarok című megyei lap. Az 1956-os forradalom leverése után, 1956. november 26-án jelent meg a Csongrád Megyei Hírlap első száma. A Hírlap történetében új fejezetet nyitott az 1990-es évek eleji privatizáció. Azóta Délvilág címmel megjelenő napilap. (23)

A felsorolt lapokat Csanyteleken is terjesztették, Csongrádról járt ki egy férfi, aki végigjárva az utcákat, kiabálta, hogy pl.: „Tiszavidék! Megjelent a csongrádi a Tiszavidék”.

Az elektronikus sajtó: a rádió és a televízió megjelenése idővel itt is tért hódított.

 

XXV. fejezet

Egyház

 

A görögkatolikus egyház tanítása szerint a magyarok bejövetele után Hierotheosz nevű görög szerzetes püspök munkatársaival Magyarországra érkezett a Bizánci egyház missziósaként, hitterjesztés céljából. Tolmácsok segítségével hirdették az evangéliumot.

Ezen a magyar-bolgár-szláv nemzetiségű vidéken a legtöbb magyar valamennyire megtanulta a bolgár-szláv nyelvet. Itt bolgár-szláv szerzetesek voltak a görög hittérítők segítségére. E görög-bolgár térítés emlékei a magyar egyházi nyelv bolgár eredetű szavai: barát, karácsony, kereszt, pap, szent.

A bizánci magyar viszály 958-ban újra ellenségesre fordult, mivel VII. Konstantinos császár az augsburgi vereség hírére megtagadta a bizánci-magyar szerződés anyagi teljesítését. A bizánci-magyar ellenségeskedés visszavetette, sőt válságba sodorta a magyarországi hittérítést. A háborús események következtében Bizáncból nem érkezett szerzetesi utánpótlás hazánkba. Emiatt Magyarország számos vidékein a sikerrel megindult hittérítés megakadt, visszafejlődött, sőt meg is szűnt. (1)

(Szent) István már koronázása előtt hozzálátott a magyar egyházszervezet kiépítéséhez. A csanyteleki római katolikus egyházközség temploma parókiája is az ő életében jött létre az 1030-a években. A csanyteleki egyházközség első időkben való hovatartozását nehéz megítélni, mivel arról a szerzők más-másféleképpen vélekednek. Dudás Lajos Györffy Györgyre hivatkozva állítja: „a kalocsai püspökség egyházmegyéje a Dunától keletre terült el. A váci püspökség megalapítása előtt Csongrád vármegye és vele együtt a csongrádi főesperesség is hozzá tartozott”. (2) Barta Gábor Zsilinszky Mihályt idézve írja: „Körülbelül a királyi ispánsággal egy időben kellett megszervezni a környék egyházi rendjét is. Úgy tűnik, az első szervezés nagyjából a lázadó Ajtony vezér leverésével hozható egy időre. Ekkor Csongrád vármegye a Szent Gellért által vezetett Csanádi (marosvári) püspökségnek lett a része, azon belül is az ún. maroson túli főesperességet alkotta. 1075-ben mindenesetre még odatartozott, s csak valamikor a XII. század folyamán osztották a váci egyházmegyébe, ahol azután maga Csongrád lett az esperességi központja.” (3) Kristó Gyula szerint a maroson túli (Ultramorisyensis) és a csanádi (Chanadyensis) területe Hódmezővásárhelyig (a hajdani Hód és vásárhely plébániáig), hihetően a Tiszáig ért el. Ugyancsak ő írja, hogy a váci püspökség „valóban csak az 1070-es években I. Géza király alatt létesült.” Ezzel szemben a kutatás zöme, mérvadó vonulata mindig is Szent Istvánhoz kötötte a Váci egyházmegye megszületését. (4) Azt viszont állíthatjuk, hogy Csany a váci egyházmegye megszületésétől fogva a váci püspöki egyházmegyéhez tartozott 1995-ig, ezután a püspökségi területek felosztásakor rendelte a pápa a Csanád és Szeged Egyházmegye püspökséghez.

Az újonnan létesült egyházakat István király bőkezűen ellátta földbirtokkal, s törvényben írta elő az egyházi tized megfizetésének kötelezettségét, miként a templomépítést és a templomba járást is. (5)

A garammelléki Szent Benedek rendi bencés monostort alapító oklevelében már világosan tájékozódhatunk első templomunk létéről. Conu nevezetű falunak „Jézus Krisztus Üdvözítő Keresztjének tiszteletére emelt parochiális egyháza van. A templomot az oklevél: „ecclesiam parichialem” plébániának nevezi. E templom, azonban nem keresztelő egyház, hanem csak „ecclésia parochialis” parochialis plébániatemplom”, „tituli minores” (kisebb titulosok) volt. A keresztelőegyház és a plébániatemplom kapcsolatát az újabb kutatások ma már másként értelmezik.

Az, hogy miért éppen itt építették meg a templomot, annak két oka van: az egyik az, hogy Csany már az előző történelmi korokban is lakott hely volt. A másik a legvalószínűbb ok, amelynek megértéséhez egy, a germán feudális jogból sarjadt jogintézmény adja meg a kulcsot: „a saját vagy magánegyház, az ún. Eigenkirche.” (6) Ez azt jelenti, hogy egyházi intézményt mindig a föld ura hozhat létre. Az alapítás mindig a földtulajdon tartozéka, továbbra is birtokát képezi, tulajdona marad. A saját egyház felfogása uralmának végpontján még igen erősen tudták megfogalmazni ezt a kérdést, még magától értetődő volt az István király államot és egyházat szervező uralma idején, hogy egyházat, egyházi intézményt elsősorban a királyi birtokon lehetett létrehozni: ahol a király akaratának érvényesülését nem akadályozhatta semmi. Csany pedig ekkor még várbirtok volt.

Nem lehet elfogadni azt a tarthatatlan nézetet, hogy az első templom a tatárjárás idején tönkrement és 560 éven keresztül itt nem volt templom. Lehet, hogy az első templom megrongálódott, vagy nem szilád anyagból épült és idővel elenyészett, de figyelembe kell venni azt a fontos tényt, hogy Csany egyházi birtok volt és az egyház bizonyára gondoskodott róla, hogy az egyik legrégebbi temploma felújítást nyerjen. A középkorban a királyok és a püspökök, de királyi parancsra a földbirtokosok is templomokat újítottak fel és építettek.

Az egyházközség élt és dolgozott, parókiáján élénk élet folyt. A török tiszt urak szerettek itt vendégeskedni, felélték a parókia minden élelmét, megitták borát, lovaik elfogyasztották a szénát. Ebből aztán levélváltásra került sor a község és a szultán között. Végül az a döntés született, hogy a község lakóinak kell mindenben kiszolgálni a török urakat.

Az egyházi élet újjászervezése először helyi káptalanságként II. József (1780-1790) királynak köszönhető 1786-ban (7), Cobot szerint 1787-ben. (8)

Károlyi gróf segítségével újjáépítették a templomot és azt Szent Imre tiszteletére ajánlották, ugyanis a Kiegyezés után inkább a magyar szenteket részesítették előnyben, ezért esett a választás Szent Imrére.

A Nepomuki Szent János tiszteletére szentelt templom 1804-ben épült a falu végén, a Kis-nyomás keleti oldalán, a mai templom (Kossuth Lajos u. 10.) helyén magas, száraz, tűztől aránylag védett helyen a földre alap nélkül. A földtől középmagasságig téglából, innen fölfelé pedig vályogból volt a fala. Fazsindellyel volt lefedve. Fából ácsolt kis huszártorony volt a tetején, amely kettős keresztben végződött. Mellette harangtorony állt. Ezt Radics István egykori csongrádi intéző, s ugyanezen megye ülnöke készíttette 1804-ben.

Az idősebb csanytelekiek még emlékeztek rá, hogy a templom jól karbantartott árokrendszerrel volt körülvéve.

A templomnak 1807-ben kidőlt a fala, s - ideiglenes jelleggel - magánházban miséztek. Miután megjavították a templomot, nem sokáig használhatták, mert 1819 júniusában nagy szélvihar és heves jégeső következtében tönkrement a tetőzete és a torony, valamint a plébánia épülete is lakhatatlanná vált. (9)

A község és a fíliánsok azt szerették volna, ha az új templom egy másik helyen épülne fel. Gróf Nádasdy Ferenc váci püspök egyetértett ezzel. Engedélyt kért a királytól az új templom építéséhez. A király késlekedés nélkül megadta az engedélyt, viszont Gróf Károlyi György, a falu földesura elzárkózott egy újabb (fundus) telek kijelölésétől.

Közben a püspök úr megbízta Kováts János építőmestert, vizsgálja meg, a kiszemelt és a régi telek mechanikai összetételét. Kováts János miután a kapott feladatot végrehajtotta, a következő jelentést adta:

„Alól írott ezennel bizonyítom, hogy azon fundus mellyen a mostani Csányi templom fenn áll az újonnan építendő templomra is elegendő, sőt a kijelölt fundusnál azért alkalmatosabb, mivel azon nem oly mély fundamentumok kívántatnak, minthogy többnyire agyagból áll, az új funduson pedig 9 lábnyira is folyó homok találtatik. Kováts János építőmester. 13-ik Február, 1839.” (10)

Ezek után a püspök úr ismét levelet intézett Gróf Károlyi Györgyhöz.
„Méltóságos Gróf Császári Királyi Kamarás, és Fő Ispányi Helytartó Úr! „Tudva van Méltóságod előtt, miképpen én a Nagy Méltóságú Magyar királyi Helytartó Tanács útján Fő Felségétül a Csányi pusztán építendő új Szent Egyházra nézve nyert Kegyelmes Határozat után, Méltóságodat múlt év Szent András hó 23-án az iránt megkerestem légyen: hogy a Csány közég által oly hőn óhajtott új Szent Egyház alá alkalmatos telket rendelni méltóztasson. Mivel azonban a mondott község azon nézeteknél fogva, melyeket Méltóságod folyó évi Boldog Asszony hó 20-án hozzám bocsátott becses Levelében bővebben kifejtett, oly szerencsés nem lehetett, hogy kívánsága teljesült volna, miután egyszersmind a Helytartósági Mérnök által készített építési terv egyedül az érintett új telekhez vala alkalmazva, nem marad részemről egyéb hátra, mint a dolog ily állásában Méltóságod nyilatkozó érdeklett Levelét nyerendő utasítás végett, a Nagyméltóságú Helytartó Tanácsnak felterjeszteni. Tettem én ezt meg azon szempontból is: mivel az Építő Mester Bizonyítvány szerint, azon telek, mellyen az Ó Szent Egyház nyugszik, nem csak elég terjedelmes, hanem minőségileg is sokkal alkalmasabb, mint azon telek, mely Méltóságodtól kimetszeni kéretett. Minthogy pedig a M. K. Helytartó Tanácstúl f. é. Július 2-án, 20973. szám alatt költ, és itt másolatba rekesztett kegyes válasz értelménél fogva könnyül állásosabb felvilágosítás kívántatik tőlem ez iránt: vajon Méltóságod meg marad-e folyó évi Január 20-án költ Levelében foglalt feltételeinél azon esetre is: ha az új Templom az Ó telken építetne, avagy talán csak az új telekre kívánja azokat alkalmazni? Szíves bizalommal kérem Méltóságodat, méltóztasson ez ügyben állást foglalni, hová elébb nyilatkoztatását nékem megküldeni, utóbb általam szinte a Nagy Méltóságú Helytartó Tanáccsal közlendőt. Ki egyéb iránt szíves indulatiba zárt, tellyes, tisztelettel maradok. Vácon az 1839-ik évi Szent Jakab Hava 29-én tartott Szent Széki ülésből. Méltóságodnak lekötelezett szolgája Gróf Nádasdy Penlai Ferentz
Váci Püspök.” (11)

Gróf Károlyi György válasza:
„Nagy Méltóságú Váczi Püspök Úr! Bodony Deczember 18. 1839. Nagyméltóságodnak f. é. Szt. Jakab hava 29-én költ hivatalos nagy becsű levelére szerencsém van ezennel tisztelettel válaszolni: hogy mi ugyan azt, hogy tekintetes Csongrád vármegyében helyeztetett Csany nevezetű pusztánkon Isten dicsőségére, és az ájtatos keresztények lelki vigasztalására az ó telken templom építtessék, akadályozni nem akarjuk, de azon kötelességünk, mellyel jussainknak sértetlen megőrzésére nézve mind magunknak, mind pedig maradékainknak is tartozunk elmellőzhetetlenül megkívánja: miszerint elődeinknek minden, s jelesen a Parochiának 1800-ik évben eszközlött rendbe szedése alkalmával is követett elvekhez, és nyilatkozásaikhoz híven ragaszkodva, minden következtethető sérelmek elhárítása végett egész tisztelettel nyilatkoztatjuk: hogy mi az Egyházi paronálást s ezzel járó terheknek viselését el nem vállaljuk, említett pusztánkat minden időben urbális majorsági, s köz adó alá nem vétethető pusztai birtoknak, azon tanyázó kertészeket pedig időrül időre köttetni szokott ideiglenes szerződések melletti, s annál fogva bizonytalan maradású haszonbérlőknek tekinteni kívánjuk, és valamint említett pusztánk adó alá vételének, és benépesített rendes urbariális községgé váltóztatásának elődeink mindenkor úgy most mi is ellene mondunk. És ezen, tekinteteknél fogva mind a N. M. kir. NMTS Magyar Tanácsot, mind pedig N. Méltóságodat is alázattal kérjük: méltóztassanak kiadandó írásbeli kegyes biztosításával bennünket megnyugtatni az iránt, hogy a csanyi különben is bizonytalan maradású haszonbérlőknek akár ön akaratjukból, akár szerencsétlen eset, vagy idők viszontagsága által okozandó elszéledésük esetében a templom azonnal kiszenteltetni, a parochiális, és egyéb épületek pedig nekünk vagy maradékainknak becs szerint általadni fognak. Igazolják ezen törvényes kívánságunk és kérésünk alaposságát a hazánkban imitt, amott, s némely vidékeken is található romok, szomorú emlékei őseink tiszteletes buzgóságának, melyek alúl Csany se lehet kivéve. Ugyan azért a fentebbiek iránti kegyes biztosíttatásunk is annál bizodalmasabban reméljük, s annál fogva Nagy Méltóságodat annak kegyes kieszközlésére újabban is egész alázattal meg kérem: mennél hajlandóbbak vagyunk se a Parochiának felállításával, se a templomnak építtetésével törvényes jussainkon sérelmet ejteni nem kívánnak. Ki többnyire eszközölni, mint feljebb.” (12)

Háromévi huzavona után az előző templom helyén 1841. október 17-én megtörtént az új templom alapkőletétele. A templom terveit (minden valószínűség szerint) Vedres István uradalmi mérnök készítette. A téglát és a faanyagot Gróf Károlyi földesúr adományozta, a kézimunkát és a fuvart pedig a hívek. Az építést Kovács János nagykőrösi vállalkozó végezte 10000 forintért. (13) Az alvállalkozója Svitek Ignácz szolnoki mester volt, akivel évekig pereskedtet az elmaradt munkabér ügyében. (14)

Ezt a templomot 1887-ben fel kellett újítani. A munkát Tóth Imre kiskunfélegyházi vállalkozó végezte. (15)

A templom 10 év múlva, 1897-ben ismét roskatag állapotba került. Nagy repedések keletkeztek a bolthajtáson, 1899-ben életveszélyessé vált, s ezért a hatóság bezáratta, két éven keresztül zárva volt az épület. (16)

Felföldi Mihály csanyi földbirtokos a templommal szemben egy 12 öl hosszú, 4 öl széles teljesen új és ép, erősen alkotott, még semmire nem használt faépületet (deszkából készült színt) díj nélkül ajánlott fel ideiglenes templomnak. (17) Ez a hajlék nyáron melegnek, télen hidegnek és meglehetősen kicsinek bizonyult, de jó szolgálatot tett az egyháznak.

1902-ben megkezdődött a mostani templom építése. Ez tulajdonképpen az előző templom teljes átépítése, megnagyobbított változata. Az építéskor a boltozati nehéz tégla helyébe - a Szentély kivételével - könnyű „Rabitcz”-féle boltozat került. Ekkor épült a nyugati oldalon levő sekrestye is. (18)

A torony, mely addig a templom bejáratára volt építve, 1901-1904 között le lett bontva és új, a tervezettnél sokkal alacsonyabb torony épült. Szóbeszéd tárgya szerint azért, mert elfogyott a pénz, mások szerint pedig azért, mert a plébános nem küldött kocsit a mester elé a csongrádi vasútállomásra.

A régi templomok berendezéseit itt már nem lehetett felhasználni, mert öregek, elhasználtak, szúvasak voltak, összetöredeztek. Új bútorzat kellett. Csáky Károly váci püspök 4000 koronát, Gróf Károlyi Sándor 4000 koronát, Gróf Károlyi Mihály 1000 koronát adott a berendezésekre, a többit pedig a Varga Mihály plébános által szerkesztett „Reménységünk” folyóirat gyűjtötte össze. (19) A fő- és mellékoltárokat, a Szentsír oltárt, a szószéket a rákospalotai Komány cég, míg az orgonát a Reiler cég, a többi felszerelést a Rétai és Benedek nevű budapesti cégek, a padokat pedig a helybéli Felföldi nevű asztalosmester készítette el. A költségek meghaladták a 30000 koronát. (20)

Az eddigi ismereteink szerint templomok voltak: az Ady Endre u. 8-20. sz. közötti, a Tisza úti mostani lődomb környékén feltárt temető mellett, a jelenlegi templommal szembeni telken, a Kossuth u. 10. szám alatti telken és volt egy deszkatemplom a Tömörkérnyi utca melletti magasdombon.

1953 karácsonyán - a község villamosításának napján - az éjféli szentmise alkalmával kigyúltak a főoltár villanyégői. (21)

1960-ban került sor a templom és a plébánia festésére. 1969-ben készült el a mostani szemközti oltár. 1979-ben felújítási munkákat végeztek a templom külsején és 2000-2001-ben gázfűtést kapott a templom és a parókia.

Az egyháztörténeti adatok arra engednek következtetni, hogy az Árpádkorban és a középkorban is voltak papjai a csanyi egyházközségnek. A török korban a szegedi ferences rendi atyák látták el a szentségek kiszolgálását. A templom és a parókia igazgatását pedig diakónusok.


A csanyteleki római katolikus egyházközség élén 1777 óta szolgáló papok:

- Bagoshy György szerzetes: 1787
- Bengyel György esperes: 1787-1895
- Gyöngyösi Pál szerzetes: 1795-1812
- Nemes Zsizsnyánszky József plébános: 1812-1935
- Vályi Lajos plébános: 1835-1840
- Hornyák István plébános: 1840-1841
- Makk Ferenc esperes: 1841-1853
- Villinger István lelkipásztor: 1854-1883
- Kardos János: plébános 1883-1896
- Varga Mihály esperes, kanonok, a pápa tiszeletbeli titkos káplánja: 1898-1906
- Purubolszky János plébános: 1906-1912
- Horvány Ottó plébános: 1912-1920
- Kucsera Károly plébános: 1920-1937
- Turóczy Énok plébános: 1937-1938
- Turcsányi Imre esperes: 1940-1950
- Volentér János tb. kanonok: 1950-1981
- Podmaniczky Imre plébános: 1981-1987
- Pusztai Kálmán plébános: 1989-1991
- Bánfi Sándor plébános: 1991-
- Kókai Pál: közbeeső időben helyettesített

(23)

Lelkészek:

- Frankó József: 1881
- Babocsa Endre: 1939-1940
- Mihácsi József: 1940
- Megyeri Lajos: 1941-1845
- Szilvási Sándor: 1943-1945
- Alexy Géza: 1947-1848
- Juhász Pál: 1948
- Furiakovics Miklós: 1949
- Kővári Imre: 1949
- Bíró Mihály: 1950-1951
- Dr. Kovács István: 1951-1954
- Zsombor Kálmán: 1954-1956
- Gesztesi Ferenc: 1957-1959
- Kovács István: 1957-1958
- Németh Tibor: 1959-1960
- Kallós Endre: 1960-1963
- Pintér István: 1963-1964
- Kókai Pál: 1964-1965
- Csellár András: 1965-1968

(24)

A váci püspöki levéltárban nyilvántartott kántorok:

- Fölföldi Mihály: 1881
- László Gáspár: 1903
- Knapek Dezső: 1917
- Varga Ottó: 1949
- Vörös Pál: 1950

(25)

A csanyteleki római katolikus plébánián üldöztetésük miatt rejtőzködő egyházi emberek:

- Horváth Mihály történész, püspök és kultuszminiszter: 1850
- Molnár Imre menekült pap: 1916
- Rokonai Béla püspöki tanácsos: 1950

(26)


Az egyházi év nem azonos a polgári évvel. Az egyházi év krisztus életének legfőbb eseményeihez, míg a polgári év a naphoz, az égitest állásához igazodik.

Az egyház az ünnepeit két nagy főünnepkörre csoportosítja: a karácsonyi és a húsvéti főünnepkörökre. Ennek megfelelően szervezi és tartja a hitélet rendezvényeit. (27) Vannak parancsolt ünnepek és tanácsolt ünnepek.
Az egyháznak is vannak színei, mégpedig a fehér, a vörös, a zöld, a viola, a fekete. Így rendelkezett V. Pius pápa 1572-ben. (28)

 

XXVI. fejezet.

A község jelentősebb történeti adatai

 

- 896 Ond és fia, Ete birtokba veszik Csanyt

- 1000 Csany koronabirtok lett

- 1030-40 Felépült az első templom és parókia

- 1030 A csanyi Nándor tavat a bakonybéli apátságnak adományozzák

- 1075.04.14. I. Géza király Csanyt a garammelléki Szent Benedek rendi apátságnak adományozta. Ezáltal a csanyiak egyházi alattvalók lettek

- 1117 II. István király az apát kérésére kiadja az alapító oklevél másolatát

- 1124 A király újból kiadja az oklevél másolatát

- 1209 III. Incze pápa bullájával védelembe veszi Csanyt

- 1217.06.13. II. András király az apát kérésére újból kiadja az oklevél másolatát

- 1241.04. A tatár seregek átvonulnak Csanyon és megszállják

- 1282.05. A hódtavi csata érinti Csanyt is

- 1324 A szeri Posafiak elfoglalják Csanyt

- 1326 Először jelenik meg a Csany név

- 1326 Károly Róbert király újból kiadja az alapító oklevelet az apátságnak

- 1334 A szeri Posafiak ismét megrohamozzák Csanyt

- 1337 Miklós fráter volt a csanyi egyházi birtok procurátora

- 1344 Szigfrid apát bérbe adta a csanyi birokot Kozma fia és Fogas Györgynek

- 1348 Pestisjárvány dúlt a vidéken

- 1349 Nagy Lajos király Csongráddal együtt Csanyt is a szegedi várhoz csatolta

- 1369 Pongrácz fia pesti lakos bérbe vette a csanyi egyházi birtokot

- 1380 Henrik apát bérbe adta a csanyi birtokot Pál királyi hajóskapitánynak és János fia Jakabnak

- 1389 Rácok települtek Csanyra

- 1415 A szeri Posafiak elfoglalták Csanyt

- 1415 Zsigmond király az apát kérésére újból kiadta az oklevél másolatát

- 1421 Bonomi apát megpróbálta Csanyt benépesíteni

- 1439 A szegedi földvár tartozékai közé sorolták Csanyt is

- 1442 Hidaja nevű személy volt az officiális, ő kormányozta a csanyi birtokot

- 1504 II. Ulászló király az egyik oklevelében Csanyt halászfalunak említi

- 1509 Pestisjárvány dúlt a faluban

- 1526.09.09. A törökök megszállták Csanyt

- 1538 Zápolyai János birtoka lett Csany

- 1548 Csany a csongrádi Náhijéhez (járáshoz) lett sorolva

- 1548 Csany a budai Szandzsákba (megye, vagy tartomány) lett besorolva

- 1551 Móré Katalin, Füredi Lestár özvegye lett a csanyi birtokba beiktatva

- 1554 János király a Sáry családnak adományozta a csanyi birtokot

- 1557 A Sáry család Tamás és Albert testvérek hűtlensége miatt elveszítette Csanyt

- 1559 Az összeíráskor Csany 6061 akcsa adót fizetett a török kincstárnak

- 1559 Ali Pir török katonáé volt a csanyi birtok

- 1560 A faluban volt egy szerény templom

- 1562 Dilitor, Dögállás, Oláhállás, Síróhegy, Dongérhát Móricz Lőrinc, Kovács Gáspár és Bercsényi Ferenc kezére került

- 1565 Miksa király az apát kérésére újra kiadta az oklevél másolatát

- 1585 Pestisjárvány volt a faluban

- 1596.09. III. Mahmed török szultán kétszer is járt erre. Ez alkalommal a Tiszán Szolnok felől Szegedre elhajózott Csanynál

- 1612 Lugossy János, lipcsei kapitány rácokat telepített Csanyra

- 1611 Dilitor, Dögállás, Oláhállás, Síróhegy, Dongárhát Móricz Márton birtoka lett

- 1612 Báthory Gábor Móricz Zsigmondnak adományozta Csanyt

- 1649.06.26. A Szendrődön megtartott vármegyei közgyűlésen Csanyt rác faluként jegyzőkönyvezték

- 1662 Wattay Pál lett a csanyi birtokba beiktatva

- 1673 Báró Pongrácz György váci püspök a Vatikánhoz küldött jelentésében Halastelek-ként szerepelteti Csant

- 1689 Nagy árvíz vonult le a Tiszán, elöntötte a földeket

- 1692 Szegediek bérelték a csanyi birtokot 41 éven keresztül

- 1701 A Csany név újból feltűnik Bercsényi Miklós elkobzott javai között

- 1702 Lipót császár gróf Schlikk Lipót Cseh altábornagynak adományozta Csanyt

- 1703.08.15. II. Rákóczi Ferenc Szegedről Csongrádra menet kiséretével átvonult Csanyon

- 1703 tavasz Nagy árvíz vonult le a Tiszán

- 1705 tavasz Nagy árvíz vonult le a Tiszán

- 1709 Pestisjárvány volt

- 1712 tavasz Árvíz pusztított a környéken.

- 1722/23 Gróf Károlyi Sándor altábornagy gróf Schlikk Lipót, cseh altábornagytól szerény összegért, császári segítséggel megvásárolta (többek közt) Csanyt

- 1722/23 A Wattay és a Pyber család pert indított Károlyi Sándor ellen a csanyi birtok megszerzése miatt

- 1724 Nagy árvíz vette körül a falut

- 1727 A kénmajori lovas-ezred vonult át a falun és felháborítóan viselkedtek

- 1730 A fiscus pert indított Károlyi Sándor ellen Csany megszerzése miatt

- 1731 tavasz Árvíz vette körül a falut

- 1735 A Wattay család újra beiktattatta magát a csanyi birtokba

- 1736 tavasz Árvíz pusztított a földeken

- 1737 Árvíz lepte el a földeket

- 1738 Pestisjárvány volt

- 1738 Andrási Zsigmond árendába vette Károlyi gróftól a csanyi birtokot

- 1739-59 A szegedi jobbágyok bérbe vették: Sík, Síróhegy, Dilitor, Dögállás, Oláhállás, Dongérhát területét dohánytermesztés céljára

- 1740 Árvíz lepte el a falu termőföldjeit

- 1740 Az uradalmi jelentések szerint a lakosság kezdett elbujdosni

- 1742 Herrucken Ferenc lett a Károlyi birtok örököse

- 1743 Magyary Kossa Judit, özvegy Mészáros Györgyné zálogba vette a csanyi nagybirtokot

- 1745 tavasz Árvíz lepte el a művelhető földeket és a legelőket

- 1749 Sáskajárás volt, letarolták a legelőt

- 1749 Gróf Károlyi Ferenc visszaváltotta a birtokot és zálogba adta Szegő János, Tarnay Mihály és Borány Ferenc uraknak

- 1750.12.08. Megérkezett a téli árvíz

- 1751.01. Az árvíz miatt kritikus napokat élt át a falu lakossága

- 1752 A Wattay és a Pyber család felújította a pert Károlyiék ellen, a csanyi birtokot maguknak követelték

- 1752-54 Ruttkay Imre elvégezte a falu felmérését

- 1756 Pestisjárvány volt

- 1758 tavasz Pusztító nagy árvíz vonult le a Tiszán

- 1759 Károlyi Antal gróf a csanyi birtokot bérbe adta Kolubán Jánosnak

- 1759 A csanyi birtokon 30 uradalmi alkalmazott volt

- 1763 Károlyi Antal gróf újabb auctiót kért

- 1765/66 Árvizes évek voltak

- 1771 A kormány szorgalmazta a selyemhernyó tenyésztést, de Csany ellenállt

- 1772 tavasz Az árvíz körülvette a falut

- 1772 Csanynál a Tiszán 13 vízímalom működött

- 1774 Vertics József mérnök készítette az első művelési ágankénti földmérést, térképet

- 1775 Az összeírásban már jelentkeznek a betelepülők

- 1779 Csany, Tömörkény és Mindszent községek között komoly határviták voltak

- 1781 Az összeírásban Csany kertészfaluként szerepel

- 1782 tavasz Nagy árvíz pusztított

- 1785-87 A II. József-féle fölméréskor 2228 hold dohányültetvény volt Csany határában

- 1794-95 Nyáron nagy szárazság volt

- 1802 A mindszenti-ányási uradalom, melyhez a Dongérhát, Dögállás, Dilitor, Oláhállás, Síróhegy és Sík is tartozott Pallavicini János özvegye, Zichy Leopoldina grófnő, másfelől Erdődhy József grófok között létrejött szerződés értelmében a Pallavicini família birtoka lett (142 évig)

- 1804 Épült a mostani templom helyén egy szerény templom

- 1805.01.03. Ferenc Károly király megerősítette a Csongrád megyei birtokban a Pallavicinieket

- 1812 Rendezték a Csanyi rk. Plébánia területi határait

- 1812 Fenyegető méreteket öltöt a szegénység

- 1813 Gróf Károlyi József halála után özvegye, Waldestein Kartenburh Erzsébet lett a csanyi birtok gazdája

- 1813 Nagy árvíz nyomorgatta a falut

- 1816 Nagy árvíz vette körül a falut

- 1819.06. Hatalmas szélvihar és heves jégeső rombolta le a falut. Épületek, templom, dohányültetvények mentek tönkre

- 1919 Árvíz is pusztított, a laposabb területek víz alá kerültek

- 1823 Kolera járvány volt

- 1824 Canonica vizitació volt a plébánián

- 1828 A nagy árvíz miatt a lakosság és az állatállomány élelem nélkül maradt

- 1838 Tiltakozást tartottak a robot ellen

- 1838 Bevezették az örökváltságot

- 1839 Levelezések kezdődtek a mostani templom elődjének építése ügyében

- 1843 Klauzál Gábor lett a falu képviselője

- 1844 Árvíz lepte el a földeket

- 1845 Vizsgálat indult Dongérháton, ahol 70 és Szentgyörgyön, ahol 20 iskolás gyereknek nem volt iskolája

- 1846.07.18. Gróf Széchenyi István elhajózott Csanynál, sokan várták, kölcsönösen integettek egymásnak

- 1847.10.10. Szolnok és Szeged között megindult a gőzhajó járat

- 1848.04. Megalakult a Közrendi Bizottmány

- 1848.04. Megalakult a Nemzetőrség

- 1848.04.30. Megérkezett a faluba Batthányi Lajos levele

- 1848.05.02. A Szegváron tartott közgyűlésen Csanyt a szegvári körzetbe osztották be

- 1848 Nagy árvíz volt

- 1849.03. Császári seregek vonultak át a falun, 15 házat felgyújtottak

- 1850 Csongrád megyét 4 járásra osztották, Csanyt a csongrádi járásba sorolták

- 1853 Árvíz miatt kevés termés lett

- 1853 A császár által kiadott pátens szerint Síróhegy továbbra is a Pallavicini uradalomhoz tartozik

- 1855 Árvíz öntötte el a földeket

- 1857 Csany önálló pusztaközség lett

- 1857 Felgyő kivált Csany területéből

- 1860 A csanyiak gróf Károlyi mágocsi birtokán béreltek földet

- 1860 Zsidók és németek telepedtek le

- 1862.12.19. 300 család kérelmezte a császártól, hogy másutt letelepedhessen

- 1863 A Megyei Tiszti Szék Csanyt községgé akarta nyilvánítani, de Csany, ellenállt

- 1866 Az árvíz 38 házat döntött le és 2000 holdat öntött el

- 1867 Árvíz

- 1870 Árvíz

- 1871.08.10. Csanyt a kisteleki járásba sorolták be

- 1872.01.01. Csany önálló nagyközséggé lett nyilvánítva, elmaradt a puszta jelző

- 1874 Árvíz

- 1878 Síróhegyen birtokleltárt készítettek

- 1876 Árvíz

- 1877 Árvíz

- 1878 Árvíz

- 1879 Árvíz

- 1879 Megalakult a Csany-percsórai Ármentesítő Társulat csanyi székhellyel

- 1881 Árvíz

- 1882 Károlyi gróf kérelmére a csanyi és a csongrádi uradalmát közigazgatásilag Csanyhoz csatolták

- 1885.04.07. Az árvíz átszakította a hármasgátat

- 1885.04.23. Az árvíz átszakította a kilencesi és a várháti gátakat

- 1885.04.27. Az árvíz átszakította a síróhegyi feketegátat

- 1885.11.15. A község elöljárósága éjjeli őrséget rendszeresített

- 1887.07.12. A Károlyi birtok községhez kerülése miatt a községi elöljáróság módosította a satatutumot

- 1888 Csany és Felgyő újra egyesült Csany néven

- 1888 Megalakult a Csongrád-Sövényházi Ármentesítő Társulat, a Csany-percsorai pedig megszünt

- 1889.01.05. A csanyi kubikusok aláírták a Délmagyarországi Munkásszövetkezetbe való belépéshez szerkesztett felhívást

- 1889 A Fehértó nevű külterületi lakott helyet Csanytól Tömörkényhez csatolták

- 1895 Árvíz

- 1896 Emelték a Millenneumi Obeliszket

- 1900 Kezdték építeni a jelenlegi templomot

- 1902 Árvíz

- 1902.01.01. Csany nevet változtatott: Csanyról Csanytelekre

- 1903 Csanytelek új pecsétnyomót készíttetett

- 1906 nyár A Károlyi uradalomban csanytelekiek sztrájkoltak

- 1909 Megkezdődött a munkáslakások építése

- 1912 Árvíz

- 1914 Száznál több katonai behívó érkezett a községbe

- 1915 Folytatódtak a katonai behívások

- 1916 Folytatódtak a katonai behívások

- 1917 Folytatódtak a katonai behívások, több hadirokkant tért haza

- 1917.02.20. Rekvirálás volt, harangokat vittek el

- 1918.01.08. Rekvirálás volt, harangokat vittek el

- 1919 Megalakult az Iparosok köre

- 1919.04.07. Megalakult az 50 tagú községi tanács

- 1919.07.20. A magyar Vörös Hadsereg alakulatai vonulták át a községen, Mindszentnél keltek át a Tiszán

- 1919.09. A román hadsereg szállta meg a községet, embereket és állatokat vittek el

- 1920 Árvíz

- 1921 Összeírták a földigénylőket

- 1921 Árvíz

- 1922 Megalakult az Iskolánkívüli Népművelési Bizottság

- 1922 Az Országos Földbirtokrendező Bíróság a Csanyteleki földigénylők részére a Pallavicini és a Károlyi birtokokon jelölt ki a földeket

- 1924 Megalakult a csanyteleki Levente Egyesület

- 1925 Megalakult a Gazdakör

- 1925 Földosztások voltak

- 1931 Árvíz

- 1931/32 Gazdasági válság, árvíz

- 1934.01.01. Csanytelekhez csatolták: Dilitor, Dögállás, Oláhállás, Síróhegy, lakott területeket és Szegvár 86 hold földjét

- 1937 Levente dalárda alakult

- 1938.04.14. Németek mezőgazdasági munkásokat szerződtettek a községházán

- 1938.11.04. A Gazdakörben és udvarán 200-250 fő hallgatta a rádió adását az első bécsi döntésről

- 1938.11.05. Közel 60 katonai behívó érkezett a községbe

- 1940.08.20. A Gazdakörben több mint 100 fő hallgatta a rádiót az erdélyi bevonulásról

- 1942.04.30. A kormány elrendelte a részleges mozgósítást, ismét érkeztek a behívók

- 1942.05.02. A csanyteleki zsidókat útjukra indították a csongrádi gettóba

- 1942 tavasz Parkosították a főteret

- 1942 tavasz A templomkertet műkertté építették át

- 1944.10.06. Magyar katonaság tartózkodott Csanyteleken

- 1944.10.07. Szovjet katonai felderítők érkeztek a községbe

- 1944.10.07. 8 német SS katona települt a községbe

- 1944.10.07. A magyar katonaság elhagyta a községet

- 1944.10.08. A szovjet katonaság elfoglalta a községet

- 1944.10.08. A szovjet katonai parancsnok Demény Lajost kinevezte a község polgári parancsnokának

- 1945.01. Megkezdődött az új demokratikus intézmények, szervezetek kialakítása, először a Nemzeti Bizottság alakult meg

- 1945.02. Megalakult a földosztó bizottság

- 1945.04. Megkezdődött a földosztás

- 1945.10. Megalakult a Földműves Szövetkezet

- 1945.12. Megalakult a Hegyközség és a Hadirokkantak, hadiárvák és hadiözvegyek egyesülete

- 1945 Megszűnt a két grófi nagybirtok

- 1946 5 Párt működött a községben: SZDP, MKP, NPP, PDP, FKGP, két ifjúsági szervezet: KALOT, MADISZ, és egy nőszervezet: az MNDSZ

- 1947 A cserepesi külterületet Csanytelekhez csatolták

- 1948.03.08. Megalakult az EPOSZ

- 1948 Államosították az iskolákat

- 1949.08. Csanytelekről 21 EPOSZ tag vett részt a Világifjúsági Találkozón, utána 100 tagú spanyol ifjúsági küldöttség érkezett Csanytelekre

- 1950.09. Megalakult a Tanács

- 1950.09. Csanytelek önálló község lett

- 1950 Megalakult a Május 1. Mezőgazdasági Termelőszövetkezet

- 1952/53 A főteret parkosították