Előző fejezet Következő fejezet

BEVEZETŐ

 

A könyv közreadásával az volt a tervem, hogy mindazt a sok régi emléket, mellyel a település, szülőfalum ajándékozott meg életem során, akár úgy, hogy átéltem, akár úgy, hogy szüleimtől hallottam, megpróbálom, ha nem is összefüggéseiben, de legalább dirib-darabjaiban megörökíteni.

A hatalmas tükör nem lehet teljes, hiszen idővel a kép megfakul, teljes életünk emlékét, annak minden percét, pillanatát, de még nagyobb egységeit is képtelenség megőrizni.

„A mögöttünk felgyülemlő emlékek teljessége valószínűleg eltiporna bennünket. De megmarad bennünk, ami fontosabbnak tűnik, ami a hátunk mögül a lábunk elé világít apró mécsesként." (Sütő András) Sütő András gondolatával azonosulva, mindnyájunknak meg kell találni MA ezt az apró mécsest, mely rávilágít a MÚLT értékeire, melyek a JÖVŐ számára nélkülözhetetlenek. Rendre felnövünk és eladósodunk. Törleszteni kell mindazt, amit másoktól, felnevelő szüleinktől, testvéreinktől, embertársainktól szívjóságban, lélekmelegítőként kaptunk - a hosszú vándorútra. Adósságtörlesztésként szánom mindennapi életünk tükörcserepeit, melyek a gyermekkor, serdülőkor, felnőttkor emlékeit, a különböző évszakok - tavasz, nyár, ősz, tél - emlékeit, és ami talán a legfontosabb, legmaradandóbb, az emberi kapcsolatok emlékeit örökítik meg.

Sok töprengés után határoztam el magam a könyv megírására. Közben a cél módosult, a kíváncsiság áttörte a jelenkor horizontját, egyre mélyebbről merítettem a község múltjának egészéből. Megragadtam azokat az adatokat, történéseket, amelyek révén kirajzolódott a már ködbe veszett múltunk. Természetesen könyvem nem tudományos mű, bár az írásos forrásanyagot nyilvánvalóan nem nélkülözve, tapasztalásra és szóbeli közlésekre támaszkodva készült, a teljesség igénye nélkül.

A tárgyilagosságra való őszinte törekvés mellett is bizonyára átüt a sorok között az a szubjektívum, ami a faluhoz való ősi kötődésből ered. Elnézést kérek ezért az olvasótól, hiszen ennek természetessége elkerülhetetlen emberi sajátosság.

Munkámhoz késztetést a lokálpatriotizmus, bátorságot Takácsné Németh Gabriella régész, dr. Kubassek János geográfus, múzeumigazgató és Magos Béla nyugdíjas tanár adott. Szívből köszönöm támogatásukat. Mint ahogy köszönöm a Diósdon és más helyeken élő barátaim önzetlen segítségét is, melyeknek figyelembevételével minél teljesebben, hitelesebben mutathattam be néprajzi, politikai, gazdasági, történelmi múltunkat.

Wágner Ferenc

 

  
Előző fejezet Következő fejezet