Előző fejezet Következő fejezet

A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ ÁRNYÉKÁBAN

 

Az évezred utolsó századának kezdete a lehető legrosszabb anyagi körülmények között találta Diósd községet. A sorscsapással felérő filoxéra a szőlőtermesztésből és borászatból élő családokat reménytelen helyzetbe sodorta. A korábban kapott szőlőbirtokok jelentős része még adóssággal terhelt volt. A talpraálláshoz szükséges beruházásokhoz tőkével, újabb hitelfelvételhez fedezettel nem rendelkeztek. Az újrakezdéshez, a megélhetéshez pénzre volt szükségük, a földművelés háttérbe szorult. A férfiak hajnalban elmentek Budapestre, valamint a környező helységek, Budafok, Nagytétény építkezéseihez, ipari üzemeibe dolgozni, ahonnan késő este tértek haza. Az otthoni munkák ellátása, a földművelés, az állatok nevelése a feleségek, gyermekek feladata lett. „A község mint erkölcsi testület 1899-ben 30 ezer korona kamatmentes ínségkölcsönt vett fel." 1904. szeptember 22-én a község vezetői az alispánhoz fordultak.

Ugyancsak 1904-ben a felvett ínségkölcsön hátralévő részének - 12 087 korona és 20 fillér - elengedését kérvényezte a község. A kérelmet elutasították, hivatkozással a község vagyoni helyzetére, valamint az ínség könyöradományi alap nagymérvű igénybevételére. A fennmaradt adósságot végül is 10 évi egyenlő részletekben rendezhette a község.

A környező települések lakóinak (pl. Promontoron 275 szőlőtulajdonos) kérelmét a király meghallgatta és 124 adós tartozását teljesen, 88 adósnál a felét engedte el.

A századfordulót követően az állami támogatás hatására környékünkön Kelenföld, Nagytétény - a már működő kisipari vállalkozásokra épülve megjelent az idegen tőke, mely a kisipar erőteljes fejlődése mellett a gyáripar kialakulását is elősegítette.

Először csak az élelmiszer-ipari jellegű gyárak jelentek meg - Haggenmacher sörgyár, Törley pezsgőgyár, Francois pezsgőgyár, valamint több kisebb konyakgyár -, majd a Budafoki Gyufagyár, mely hosszú időn keresztül a sörgyár mellett a legtöbb munkást foglalkoztatta. Ezekben a gyárakban már megjelent a diósdi munkaerő is.

1901-ben indult be a Vegyészeti gyár, mely szappant és illatszert gyártott, 1904-ben a „NAXOS" csiszolóáru gyár, 1905-ben a Budafoki Zománc és Fémáru Gyár, melyek újabb munkalehetőséget biztosítottak.

1910-ben a Magyar Ónművek (a Metallochemia Vállalat elődje) létesített gyárat Nagytétény-Diósd vasútállomás mellett. Számos munkahelyet teremtettek a gomba módra alakuló kisebb vállalkozások is.

A képviselő-testület 1904. szeptember 22-i levele

A meglévő vasúti közlekedés mellett 1899-ben meghosszabbították a Gellért tér és Budafok között közlekedő HÉV vonalat, mely komoly segítséget jelentett a napi munkába járáshoz.

Diósd község lakói kétlakiak lettek. A gyümölcstermesztés erőteljes fejlesztése mellett szinte minden családban volt kenyérkereső, aki naponta munkába járt és rendszeres keresetével a megélhetés alapvető feltételeit a család számára biztosította.

1904-ben, néhány évi szüneteltetés után, újra megalakult a diósdi Hegyközség. Március hó l-jén rendkívüli közgyűlést tartott, melynek napirendjén a hegyközségi szabályrendelet ismételt megalkotása és jóváhagyása volt. A közgyűlést a hegybíró, Weigl Ferenc mint elnök hívta össze, és a községi tagoknak bejelentette, „hogy Diósd Hegyközség - korábbi - megalakulása alkalmával alkotott hegyközségi szabályrendelet úgy a megyei levéltárban, mint a hegyközségnél sehol fel nem található. Minthogy pedig a hegyközségnek szabályrendeletre okvetlen szüksége van, ennélfogva a hegyközség megalakulása alkalmával már készített szabályrendelet mintájára új szabályrendeletet állított össze, mely teljesen megegyező a már egy ízben meglévő, de teljesen ismeretlen módon elveszett hegyközségi szabályrendelettel."

A szabályrendelet három egyforma példányban ismételten elkészült, amelyet a közgyűlés jóváhagyott. A hegyközségi közgyűlésen jelen voltak: Weigl Ferencz hegybíró mint elnök, Schóber Lajos, Geng János, Schóber Mihály, Zsidákovits Antal, Springszfeld Lajos, Jäger Ferencz, Zsidákovits Gyula, Ring István, Csihák Antal, ifj. Schneider Mátyás, ifj. Wágner Antal, Fink Bernát, Zsidákovits Ignácz, Kaufler Flóris, Tarmásy Endre, Wágner Ferenc, Weigl Nándor, Mihalek József, Helmli Sebő, Manzer Antal, Jáger Mátyás, Endresz János, Horváth József, Mihalek Ferenc, Weigl János. Ha az előző fejezetben bemutatott táblázatot - mely a település területének művelési ágak szerinti megoszlását tartalmazza - ismét elemezzük, megállapíthatjuk, hogy 1895-höz képest 1910-ben a szőlőterület, melyben most már vegyesen őszibarack is van, több mint 50 kat. holddal növekedett. 1900-hoz képest 1910-re kismértékben, de növekedett a mezőgazdasági keresők száma (196 főről 214 főre). Az ipari keresők száma ennél nagyobb mértékben emelkedett, 65-ről 97 főre.

Ezeket kedvező adatként kell elfogadnunk, mert a biztosabb anyagi háttér feltétele a fejlődésnek, egyre több pénz jut újabb területek betelepítésére. Sajnálatos viszont, hogy az ipari keresők leginkább férfiak, és így a kétlakiság egyre több terhet jelentett az asszonyoknak, gyermekeknek.

A XIX. század végi sorscsapások, az azt követő nyomor és nélkülözés nem törte meg a település lakóinak hitét, élni akarását, az ősöktől örökölt szorgalmukkal, magatartásukkal felülkerekedtek a nehézségeken. Megbízható munkaerőként ismerték meg őket.

Az élet lassan rendeződött, de az elszegényedés továbbra is fennállt. Többen, akik korábban kis szőlőjükből csak nehezen éltek, kisegítésként napszámba is eljártak vagy földet béreltek, mostanra már csak napszámból biztosították a megélhetéshez szükséges anyagiakat.

A község társadalmi rétegei markánsan elkülönültek egymástól. Jómódú gazdák és napszámosok jelentették a mezőgazdaságból élőket, létszámuk egyre csökkent. Azok száma viszont növekedett, akik Budapestre, illetve a szomszédos településeken létesült ipari üzemekbe mentek dolgozni. Egy családból többen is. Ebben az időben jelentős magyarosodási folyamat vette kezdetét. Öltözékben, szokásokban a városi munkásság hatása érvényesült. Az emberek igyekeztek eltitkolni származásukat, sokan - főleg, akik állami vállalatokhoz (MÁV, Posta) kerültek - a nevüket is magyarosították. Többen távolabb találtak munkát (pl. útépítéseknél), csoportosan mentek el, munkásszállón laktak és csak kéthetente, hétvégeken jöttek haza.

Az állattartással, a földek művelésével foglalkozó asszonyok számára szinte nélkülözhetetlen volt a gyermekek segítsége. Tavasszal és ősszel felére csökkent az iskolába járók száma. Ebben az időben óvoda és tanítós (Wunder János) iskola volt Diósdon. Szülésznőt is alkalmazott a község, Szinger Antalné személyében.

1912-ben Wimpffen Simon gróf eladta érdi birtokait gróf Károlyi Imrének. Károlyi Imre és Gyula grófok megosztották egymás között érdi birtokaikat. Érd egy része, Károlyi Gyula birtokterülete (720 kat.hold) Diósdliget néven Diósdhoz került.

Az 1914. június 28-i szarajevói merénylet következményeként július 26-án elrendelték a mozgósítást, a munkaképes férfiak zöme hadbavonult. Diósdról is 150 fő. Ezt követően jelentősen csökkent a munkaerő. A mezőgazdasági munkák szenvedték el a legnagyobb károkat, a betakarítás már 25-70 százalékkal csökkent, kevesebb lett a kapásnövények vetésterülete, az állattenyésztés. Az ipar hasonló helyzetbe jutott, a még megmaradt munkaerőt a haditermelésre koncentrálták. Az élelmiszer-fejkvóta miatt a nép egyre elégedetlenebb lett. Az otthoniak sokat nélkülöztek. A férfimunkaerő hiányában minden munkát az asszonyoknak kell elvégezni. Közben egyre jönnek a hírek a frontokról. Meghalt, fogságba esett, megsebesült... A helyzet kilátástalan.

Az Endresz család portája

1916-ban egy éjszaka óriási orkánszél következtében kigyulladt az urasági cselédlakás, a mai Kőnig-ház mögötti területen. Kilenc család lakott benne. A lángok eloltását az asszonyok vödrökkel próbálták meg, de nem sikerült, így az épület teljesen leégett.

Édesanyám is részt vett a tűz oltásában. Két kezében vízzel telt vödörrel elcsúszott, eltörte a karját. Kiskorú nővéremre, Annára (hét éves volt) maradt minden házimunka, Margit nővérem ekkor 2 éves és néhány hónapos volt. Szerencsére ott volt a nagymamám, aki az állatok gondozása mellett a háztartásban is segített.

A templom tornyáról a két nagyobb harangot hadi célokra elvitték. Ünnepélyes keretek között búcsúztatták, virággal díszítették.

A községi takarékszövetkezet egy tenyérnyi kicsiny szobában működött a Kossuth Lajos u. 5. szám alatti házban. Két vezetője Schóber Margit elnök és Geshitz János pénztáros. A tagok minden hónap első vasárnapján odavitték összegyűjtött 1 korona 20 krajcárnyi pénzüket. A háború vége felé a kormány ezeket a pénzeket hadi célokra lefoglalta, azzal az ígérettel, hogy a béke-években majd a nyugták bemutatásával adókedvezményben részesülnek. Persze ebből nem lett semmi, a keservesen összekuporgatott pénzükből egy fillért sem láttak viszont.

A nyomor, a szegénység egyre nőtt. A közigazgatásban dolgozók is nélkülöztek.

1918. december 16-án Fusz Józsefné, a diósdi jegyző özvegye nyugdíj- és nevelési támogatást kért, melyhez a megyei hivatal hozzájárult.

A képviselő-testület 1918. december 4-i ülésén a kisbíró díjazásával foglalkozott, és hivatkozással a vészesen romló gazdasági helyzetre, azt 200 koronáról 1200 koronára emelte fel, továbbá a temetői széna továbbra is a kisbírót illette meg, a faiskola kezeléséért pedig az eddigi évi 60 korona helyett a jövőben 100 koronát kap. Továbbra is a kisbíró feladata a sírásás, melynek díjazását ugyancsak meghatározták. Felnőttekért 10 koronát, gyermekekért 7 koronát kérhet, amennyiben a sírásásra hulla mellett kerül sor, a díjak duplázódnak.

Közben a legkegyetlenebb háború kíméletlenül szedte áldozatait, és csak 1918. október végén fejeződött be.

Harminchárom „diósdi" nem tért vissza. Nevük a templom előtti Hősök kertjében 1933-ban felállított emlékoszlop két oldalán márványba vésve, örök időkre megmarad. Harminchárom fát ültettek el a kertben az emlékezés jeléül.

Ők harminchárman:

Ámon László Jäger Antal Schneider Mihály
Albecker József Hack László Schneider Nándor
Albecker Antal Léber Márton Schóber Róbert
Bencze Dániel Maurer Nándor Szabó Gyula
Bencze József Natta Antal Szinger József
Berki József id. Progel Antal Tóth Ferenc I.
Bogár Károly Ifi. Progel Antal Tóth Ferenc A.
Borsos József Szemann Rudolf Tóth Imre
Fink János Sax József Wágner Ferenc
Fink József Scheider Ferenc Wapler Károly
Irreiter István Schneider László Zsidákovits Sebő

Sokan több évig fogságban voltak. Édesapám öt év után, 1919 őszén jött haza olasz fogságból. Először Bicskére érkeztek, innen az egészségügyi vizsgálatok után bocsátották el őket.

Mielőtt útnak indultak, meggyóntak és áldoztak. Útravalóul egy kenyeret kaptak. Diósdon ebben az időben már napok óta nem lehetett kenyérhez jutni. Édesapám, mikor hazaérkezett, az éhező család asztalára kenyeret hozott. Diósdon akkor talán ez volt az egyetlen kenyér.

1919. március 22-én a „Székesfehérvár és Vidéke a Nép-Szava" című napilap rendkívüli kiadásban közölte, hogy fordulat következett be az ország kormányzásában. „A Szocialista Párt átvette az ügyek vezetését. A végrehajtó hatalom a Munkástanácsok kezébe van letéve."

Március 23-án a Székesfehérváron megalakult Forradalmi Tanács első intézkedései között elrendelte a fegyverek beszolgáltatását, tisztázta a megyei népbiztosok hatáskörét. Elrendelte az alkoholtilalmat és bevezette a statáriumot. Meghirdette a polgári sajtótermékek cenzúráját, eltörölte a vallásoktatást és korlátozásokat léptetett életbe az egyházi rendezvényekkel kapcsolatban.

1919. április 6-án a diósdi munkástanács megvalósítása tárgyában népgyűlést tartottak.

Rendkívül aggasztóan nehéz gazdasági és politikai helyzet alakult ki. A készletek egyre jobban kimerültek még a gazdagabb községekben is. Ennek ellenére a beszolgáltatás nem szűnt meg az ellátatlan éhezők miatt.

Éheztek az iparban dolgozók, éheztek a katonák. A községi jelentések arról beszélnek, hogy a készletek elfogytak. A nélkülözés folytán a lakosság elégedetlensége folyton nő. A megyei direktóriumok nehéz helyzetben vannak, mert a kiosztható liszt mennyisége mindig alatta marad az igényeltnek. A kormányzat a legnagyobb és legszigorúbb takarékossági intézkedéseket foganatosítja. "Akik megszegik vagy kijátszák az előírásokat -forradalmi törvényszék elé fognak állíttatni." A hús- és zsírellátás területén is sok a probléma.

A községi direktórium megválasztása
 
A diósdi munkástanács megválasztása
 
 
A diósdi munkástanács tagjai
 

Június 20-i keltezéssel körlevél kerül a járási direktóriumokhoz: „Felszólítjuk a járási direktóriumokat, hogy a járásukban levő községekben a kisgazdáknál lévő állatállományt pontosan vegyék fel és ezt 6 napon belül feltétlenül jelentsék be. Felhívjuk a járási bizottságok figyelmét, hogy ezen rendeletet a legszigorúbban hajtsák végre, s kellő ellenőrzésről gondoskodjék. Minden mulasztásért és visszaélésért a járási bizottságokat terheli a személyes felelősség. Ha a rendelet végrehajtása nem járna kellő eredménnyel, úgy ennek karhatalommal fogunk érvényt szerezni."

A Közellátási Népbizottság által elrendeltetett, a községeknek gondoskodniuk kell a rájuk eső mennyiség haladéktalan összegyűjtéséről. Június-július folyamán több községből jön a kérvény, ecet kiutalását kérik. Diósd intéző bizottsága 400 liter ecetet kér, és megjegyzi, a lakosság nagy fokú türelmetlensége csaknem tarthatatlan.

Országszerte probléma a sóellátás. Az iparcikkek közül a szappan, a gyufa, a petróleum hiányzik legjobban.

1919 augusztusában megszűnt a Tanácsköztársaság. A községekben a munkástanácsok, direktóriumok helyett ismét a képviselő-testületek kezdték meg működésüket.

1919. szeptember 2-től kezdve a testületi üléseken mindig napirenden volt a község alkalmazásában levő személyek fizetése, napidíja, költségeik módosítása az áremelkedések figyelembevételével. Például:

- A postaküldönc részére havi 50 korona helyett 450 korona segélyt adtak, mert a postajárat fenntartása közérdek.

- Szinger Antalné községi bába részére 770 korona drágasági segélyt szavaztak meg.

- Schóber Margit postaügynök részére 1500 korona pótlékot szavaztak meg az 1920. évre.

- 1920-től a halottkém 5 koronát kap esetenként.

- A hegymesternek alkalmazott Varga Mártonnak havi 400 korona fizetést adtak.

- A községi szolga részére havi 100 korona fizetést és havi 200 korona drágasági segélyt adtak.

- Dr. Máthé Ernő körorvosnak 400 korona segélyt szavaztak meg.

- Herbszt Mihály községi jegyző 300 korona drágasági segélyt kapott.

- 1919. október 19-én a képviselő-testület a Nemzeti Hadsereg javára 100 koronát szavazott meg.

- 1920. április 10-én az Erdélyi Segítő Akció számára 4000 korona támogatás mellett döntöttek.

- 1920. augusztus 31. A régóta kőbányának használt 3 hold 275 négyszögöl ingatlant Deák György és fia, diósdi lakosoknak 1920. szeptember l-jétől bérbe adják, 30 éves időtartamra. A bérlők a Diósd Kőbánya Rt.-t hozták létre.

A Fejér megyei hivatal a beadványra megjegyezte, hogy a község a tekintélyes többletjövedelméből a plébániai hivatal építéséhez hozzájárulhatna. Az ajánlást teljesítették, 1921. január 15-én 6000 korona támogatást utaltak át az Egyházközségnek.

- 1920. november 22-én a székesfehérvári Szent György Kórház részére 100 korona segélyt szavaztak meg, melyet a községben ápolt sebesült katonák élelmezéséből fennmaradt 289 korona betudásával 400 koronára emeltek fel.

- 1921-ben 3000 korona segélyt adtak a Gyermekvédő-mozgalomnak, 2000 koronával hozzájárultak a községi tó tisztításához.

- 1921. március l-jén döntöttek arról, hogy a Kommün alatt alkalmazott 4 éjjeliőr elmaradt járandóságát (952 koronát) kifizetik.

Ezekben az években a képviselő-testület több kisebb közterületet adott el, éspedig:

Braun Sebő részére               65 négyszögölt

Hauser Ferencné részére      120 négyszögölt

Irreiter András részére          40 négyszögölt

Jäger Mátyás részére            69 négyszögölt

Denkinger Károly részére     42 négyszögölt

Wágner Ferenc részére         58 négyszögölt

Verba Márton részére           31 négyszögölt

Ezek valószínűleg pincék vagy pincedombok voltak.

Ezen időszakról az 1924-ben Radenich György szerkesztésében megjelent Magyarország vármegyéinek általános ismertetőjében részletes diósdi adatokat ismerhetünk meg a Fejér vármegye című fejezetben.

A lakosok száma: 996 fő, ennek 80 százaléka magyar, 20 százaléka német.

A község jegyzője:      Herbszt Mihály

A községi bíró:           Mihalek Ferenc

Postaügynök:             Hermann Károly

Róm. kat. plébános:    Rösler Ignác

Elemi isk. igazgató:     Kék Géza

Egyesületek:

Diósdi Segélyegylet:   elnök: Weigl Ferenc

titkár: Kék Géza

Magyar Társaskör

Diósd Torna Club

A község birtoka: 180 kh., melyből 9 kh. szántó, 128 kh. legelő, 44 kh. út

A polgárság birtoka: 1425 kh., melyből 774 kh. szántó, 16 kh. kert, 11 kh. rét, 182 kh. szőlő, 181 kh. legelő, 232 kh. erdő és 32 kh. út.

 

Termelési eredmények: A 182 kh. szőlő ültetvényen évi 3000 hl bor és 700 mázsa barack terem.

Uradalmak és nagyobb birtokok:

Gróf Károlyi Imre birtokában 708 kh. birtok van.

Jószágigazgató: Rösler Gyula

Érdi főintéző:    Haám Arthur

Intézők:            Andracsek Lajos

Magyar Gyula

Erdőbirtok: Gróf Károlyi Imrének 336 kh. erdőbirtoka van.

Intéző:              Ruzicska Szőcs

Községi kőbánya kitermelése évi 1800 m3.

Az uradalom területén van egy halastó.

Érdekesen alakult a település politikai helyzete. A kormány hivatalos lapját senki sem járatta. Az újság-előfizetés 23 újságra vonatkozik és pedig a Pesti Hírlapra 10-en, a Magyarságra 8-an, a Neues Volskblatt-ra 13-an fizettek elő. A villanyvilágítás bevezetésére 1919-ben kötött szerződést a Képviselő testület, melyet aztán több ütemben valósítottak meg. (1919, 1923, 1924 és 1932-ben). Ezeket a szerződéseket a Megyei Törvényhatósági Bizottság rendre támogatta.

Az 1920-as évek végétől indult parcellázások időszaka jelentős változást és problémát jelentett a település történetében.

Minden eddiginél részletesebb információkat találtam az 1932-ben megjelent Diósdi adattár-ban:

Diósd: nagyközség, hozzátartozik Gyula-telep és Mártha-major.

Népesség száma: 1047 fő, melyből 680 magyar, 435 német, egyéb 4 fő.

Vallási megoszlás: római katolikus: 1028 fő, református: 8 fő, evangélikus:

7 fő, görög keleti: 4 fő.

Házak száma: 294 db

Területe: 1486 kat. hold, melyből a községé 181 kh.

szántó:                 782 kh.

rét:                        11 kh.

legelő:                  181 kh.

erdő:                   236 kh.

szőlő:                   183 kh.

kert:                      16 kh.

terméketlen:           77 kh.

Erdőbirtok:    236 kh, gróf Károly Imre 72 kh. és dr. Sik Lajos 164 kh.

Hatósági intézmények:

Községi elöljáróság

Vezető jegyző:Herbszt Mihály

Községi bíró:Denkinger Lajos

Díjnok:Berta Ferenc

Törv. bíró:Jónás Bernát

Pénztáros:Zsidákovits István

Postaügynökség vezetője:Walter József

Plébános:Paár József

Ált. elemi iskola igazgató:Kék Géza

tanítónő:Herbsztné Süteő Mária

Egyesületek, pénzintézetek, szövetkezetek:

Önkéntes Tűzoltó Egylet, parancsnok: Kék Géza

Levente Egyesület,elnöke: Haász Oszkár

Diósdi Torna Club,elnöke: Mihalek Ferenc

Hitelszövetkezet:

1927-ben alakult, alaptőkéje 16 000 pengő, betétállománya 33 000 pengő, kihelyezett tőke: 42 000 pengő.

Évi bruttó forgalma kb. 46 000 pengő.

A központ egyik legerősebb fiókintézete, elnök: Denkinger Lajos,

ügyvezető igazgató: Kék Géza, könyvelő: Britvecz Jenő, pénztáros:

Schneider Ferenc.

Hangya Fogyasztási Szövetkezet:

1919-ben alakult, alaptőkéje 870 pengő.

Havi forgalma 4-6000 pengő. Korlátolt italmérése, saját székháza van.

Elnöke: Kék Géza, ügyvezető igazgató és könyvelő: Szodoray Sándor,

pénztáros: Zsidákovits István, adatkezelő: Brakszatorisz Károly.

Betűsoros címtár:

Asztalosok: Denkinger Lajos, Haszán István

Ács: ifj. Wágner Ferenc

Biztosítási ügynök: Kék Géza, Wittwindisch Bernát

Borbélyok: Natta János, Tóth György

Cipész: Wittinger Benedek

Cséplőgép-tulajdonosok: özv. Fink Józsefné, Jónás Bernát, Schober Mihály.

Férfi szabók: Albitz István, Walter József

Földbirtokosok:

- Gróf Károlyi Imre 466 kh, főintéző: Bocsor Géza, számtiszt: Szaár László

- Sík Lajos 165 kh, bérlő és társtulajdonos: Haám Arthur

-A község mint erkölcsi testület 181 kh.

Fűszer- és vegyeskereskedők: Hangya Szövetkezet, Hauzer József, Raffiusz Ferenc, özv. Zsidákovits Gyuláné

Hentes és mészáros: Schóber Ödön

Italmérők, korcsmárosok: özv. Kiss Ferencné, Raffiusz Ferenc, Schneider Nándorné, Schóber Mihály, Wéber József Kertész: Petrov Konstantin Miklós

Kosárfonó: Wágner Imre

Kovács: Schneider Mihály

Kőművesek: Léber Lajos, Mihalek Ferenc

Női szabó: Friedmann Bertalanná

Pékek: Zsidákovits János, Nagy János

Szobafestő és mázoló: Balczer Károly

Szülésznő: Szinger Antalné

Szikvízgyáros: Mihalek Fábián

Tüzelőanyag-kereskedő: Mihalek Ferenc

Ügynök: Hauser József

Vitézek: Diósdi József, Sóskuti István

1937-ben került nyilvánosságra a Magyar Statisztikai Közleményekben Magyarország 1935. évi állatállománya, gazdasági gépfelszerelése és gyümölcsfaállománya. Ennek alapján az 1925. és 1935. évi adatokat összevetve mutatom be Diósd birtokainak megoszlását:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

kat.

hold.

Birtok Károlyi-birtok Sík-féle birtok Községi birtok Paraszt-birtok Összesen
  1925 1935 1925 1935 1925 1935 1925 1935 1925 1935
Szántó 401 289 _ 35 8 9 365 351 774 684
Kert 10 11 _ 9 1 _ 5 98 16 118
Szőlő 14 _ _ 1 _ _ 168 211 182 212
Legelő 25 25 - - 131 128 25 15 181 168
Rét 8 - - - - - - - 8  
Erdő 236 72 - 119 - - - - 236 191
Földadó 14 22 - 1 44 45 - 11 58 79
alá nem eső           (+8)       8
Összesen: 708 419 - 165 184 182 563 686 1455 1460

Az 1935. évi 1460 hold 567 birtokos között oszlott meg.

1936. szeptember 28-án kelt adatok szerint már 1730 házhelyet adtak el, és a házhelyek beépítése gyors iramban folyt.

A lakosság száma is dinamikusan növekedett:

1930        1047 fő          229 lakásban lakik

1945        3200 fő         830 lakásban lakik

Ebben az időszakban már-már úgy látszott, hogy a község lakóinak élete gazdaságilag ismét stabilizálódik, reményteljes jövő várható. Ám 1938-tól egyre több katonai behívó érkezett, egyre több pénzkeresőt kellett újra nélkülöznie a családoknak.

A politikai csatározások Diósd életében is megjelentek. Az itt lakók igyekeztek ugyan távolmaradni a környezetben zajló eseményektől, politikai mozgalmaktól, hiszen kisebbségi létszámuknál fogva nem tudtak volna kedvezőbb helyzetet teremteni saját maguknak.

A gazdasági válság nyomai a harmincas évek derekára lassan eltűntek, de a mezőgazdaságból élők számára továbbra is gond volt a mindennapi kenyér megszerzése, ezért a Fejér megyei kisgyűlés napirendre tűzte a földmunkások életszínvonalának emelését.

A „szociális helyzet javítása" mint jelszó a különböző szélsőséges politikai pártoknak volt kedvező, mert „az agrárproletárok sorsa feletti aggodalmuk kihangsúlyozásával" tömegeket sikerült maguk mögé állítani. Az újságok természetesen még színezték is a helyzetet.

A szociális süllyedés megállítása érdekében a megyei hatóság intézkedéseket tervezett. Akárcsak tíz évvel azelőtt, most is a földreform látszott olyan megoldásnak, amely a legnagyobb rétegeken tudott volna segíteni. A Diósdon, 1932-ben megjelent megyei településtörténet szerint:

„a földreform folytán 8 kh. 668 négyszögöl rét, 56 kh. 237 négyszögöl szántó, 5 kh. 283 négyszögöl házhely osztatott szét az igénylők között".

A politikai életben igen jelentős és aktív tevékenységet fejtett ki Haám Artúr diósdi földbirtokos és bérlő.

Az 1935. évi országgyűlési választások választási hadjárata már március elején megkezdődött. A belügyminiszter ugyan a választási küzdelem tisztaságára intett egy nyilatkozatában, és arra hívta fel a figyelmet a NEP megyei titkársága is, de ezt sehol nem tartották be. Március közepén már javában folyt a kormánypárti és az ellenjelöltek csatája. Az adonyi kerület hivatalos jelöltje Haám Artúr volt, aki korábban a kerület NEP (Nemzeti Egység Párt) elnökeként tevékenykedett. (A volt gazdatiszt ekkorra már 200 holdra növelte diósdi birtokát.) Szélsőséges nézeteket vallott és ezzel az elégedetlen elemek nagy részét maga mögé állította. A diósdi birtokos csak saját községében, Diósdon és Érden, az ingázó munkások körében rendelkezett abszolút többséggel, Adonyban és Ercsiben nem.

A választás a váli, a lovasberényi és az adonyi kerületekben a hatóságok nyílt, durva beavatkozása mellett ment végbe, A választás eredménye az adonyi kerületben:

Adonyi kerület:

  1. Haám Artur 5022 szavazat
  2. Wimpffer Ferenc 4391 szavazat
  3. Halier József 526 szavazat

A váli választókerületben az ugyancsak szélsőséges politikus, Pálffy Daun győzött, akinek választási kortese Nagy Gyula körorvos volt. Ő Diósdon is működött mint községi orvos. Szolgálataiért később Pálffy a minisztériumba helyeztette.

A választás során sok visszaélés történt, melyre az uralkodó osztály érzékenyen reagált. Külön bizottság vizsgálta ki az ercsi eseményeket. Megállapították, hogy a kormánypárt erőszakos módszereket alkalmazott Wimpffen Ferenc ellenjelölttel szemben: majdnem megismétlődött az endrődi sortűz. A bizottság megállapította, hogy Haám Arturt nem lett volna szabad indítani, mert megválasztását csak erőszakos úton lehetett biztosítani.

Elmondták, hogy Haám Artúrnak Ercsiben 300 körüli szavazója volt, ami a választás során megduplázódott, mert a választási bizottság megfélemlítette a lakosokat. A cukorgyári munkásoknak és a velük kapcsolatban levőknek előre megmondták, ha munkát akarnak kapni, akkor a kormánypárt hivatalos jelöltjére szavazzanak.

A megye több vidékén, a Dég környéki településeken, a Bicske körüli falvakban és Érden szélsőséges fasiszta eszmék terjedtek. Érden Haám Artúr köré csatlakozott egy csoport, amely elég gyorsan párttá szerveződött. Haám ekkor a kormánypárt jobbszárnyán foglalt helyet, ahonnan elvbarátai átvitték a nyilasokhoz. 1936 elején Dunapentelén, Ercsiben, Érden olyan nagyfokú volt a nemzetszocialisták térnyerése, hogy a kormánypárti rendezvényeket sem volt kívánatos megtartani. Ez év nyarán a főváros környéki falvakban kísérelte meg a nyilas pártvezetőség szervezetei kialakítását. Augusztusban Tárnokon, Sóskúton, Diósdon tartottak népgyűlést. A főszolgabíró azonban csak a párt tagjainak engedélyezte a gyűlés látogatását, tagsági igazolványaik felmutatása mellett, így aztán igen gyér létszámmal zajlottak le ezek a gyűlések. Diósdon a későbbiekben azért sikerült a Nyilaspártnak kibontakoznia, pártszervezetet létrehoznia, de elég kis létszámmal működött.

A Lanária Szövőgyárban sok diósdi nő dolgozott

1939. június 27-én megalakult az Üdülőtelepi Bizottság, melynek előzménye volt, hogy az illetékes minisztérium az eddig Diósd Kertvárosnak nevezett területet üdülőhellyé nyilvánította ÉRD és DIÓSD Üdülőhely megnevezéssel. Ez alkalomból Ferdinandy István tb. főszolgabíró üdülőhelyi biztos körlevelében tájékoztatást adott az üdülőhely megalakulásáról, annak működési feltételeiről:

Üdülőhelyi orvos:       dr. Nagy Gyula diósdi községi orvos

helyettese:dr. Medves János érdi községi orvos

Üdülőhelyi díjak évenként:

Fából készült weekendház: 6 pengő

Fából épült, több helyiséggel: 8 pengő

Villa 2 szobáig: 10 pengő

Villa 3 szobáig: 12 pengő

Fizetővendégek 3 napon túl: napi 10 fillér

Rendőri intézkedések:

- Nyugalmat zavaró csendháborítás minden időben TILOS!

- Kéregetni tilos!

- Zárórabetartás (táncmulatságok) kötelező!

- Virágot letépni, ágakat letörni tilos!

- Telkeken fák irtása tilos!

- Fakivágáshoz Üdülőhelyi Bizottsági engedély kell!

- Házépítéshez Üdülőhelyi Bizottsági engedély kell!

- Veszélyes állatot és harapós kutyát tartani tilos!

- Háziállat tartása tilos (ló, tehén, sertés stb.)!

- Szemetet hetente kétszer a kijelölt helyre kell vinni!

- Sebes hajtás tilos!

- Égetés (gaz, gally) csak reggel 8-ig szabad!

- Nyitott ablaknál este 10 óra után rádiózni, gramofonozni tilos!

1944. március 19-én a német csapatok megszállták Magyarországot. A 7. sz. főúton, a falu szélén éjjel-nappal, szinte szünet nélkül vonultak a német alakulatok. Mi gyerekek az országút szélén, az árokparton ültünk és néztük a dübörgő lánctalpas páncélautókat.

Érden több ezer katonát szállásoltak el, de sok jutott Diósdra is. A mi udvarunkban is állt egy lánctalpas csapatszállító páncélautó, és ha jól emlékszem kettő katonát szállásoltak be hozzánk. Az egyik Mannheimben lakott. A tábori konyhájuk a törökbálinti út és a 7-es út kereszteződésében levő ház udvarán volt. A két német katonának én hoztam el reggelit és az ebédet, cserébe megkaptam a szögletes fekete kenyérszeletet és a gyümölcsízt, valamint a margarin kockát. Néhány napi ott tartózkodás után vonultak el.

Egy időben magyar katonák is voltak Diósdon. Köztük volt egy szakaszvezető, aki igencsak kegyetlenül bánt fehér lovával. Gyeplővel visszafogta, közben sarkantyúval nógatta. Annyira kegyetlen volt, hogy a szegény ló mindkét oldala tiszta seb és vér volt. Mi gyerekek nagyon sajnáltuk, és drukkoltunk, hogy valamilyen úton-módon sikerüljön megbosszulni az embertelen bánásmódot. Az eset nem váratott sokáig. Következő nap a szép fehér ló nem tűrte a kínzást, felágaskodott, nagyot rúgott, a szakaszvezető egy pillanat alatt az út porában feküdt. A ló egyszer-kétszer jól megtaposta. A három csontcsillagot, a rangjelzést a porból szedtük fel. Az egyik csillagot sokáig meg is őriztem.

Katonák Diósdon
 
Katonák a tábori konyha mellett

A kis történet nem igazán háborús időkre utal, de hála Istennek csak néhány légiakna csapódott be a faluba. Úgy tudom, a kis-óvoda is megsérült, amely akkor levente-otthonnak épült, de még nem készült el. A Rádióállomás előtt egy pincében a vadásztölténygyár fémdobozokban lőport tárolt, amely felrobbant. Hatalmas kőzápor hullott a falura. Egyik nagyobb kődarab az istállónk sarkát igen megrongálta.

1944 szeptemberétől már többedmagammal a Nagytétényi Társulati Polgári Iskolába jártam, mely a mozi épületével szemben állt. Ma is ugyanúgy néz ki, semmit sem változott. Igazgatónk, Pentz Endre történelmet tanított. Tantermünk ablakai az utcára néztek. Sajnos, mert egyik alkalommal hadifoglyokat, meg sárga csillaggal megkülönböztetett civileket kísértek német katonák. Az agyoncsigázott, elfáradt menetből az egyik fogoly már nem bírta a menetelést, leült a mozi lépcsőjére. Az egyik őr odalépett, lelőtte és ment tovább. E szörnyű történet láttán szinte megbénultunk. A nagy csendben igazgatónk elköszönt tőlünk és bejelentette, a tanítás majd a háború után folytatódik. Október vége volt. A Tétényi úton hazafelé menet többször is a bokrok alá bújtunk, mert egy alacsonyan repülő vadászgép géppuska-sorozata verte végig az utat. Tizenegy évesek voltunk.

1944 második felében szinte naponta több hullámban is elvonultak fejünk felett az amerikai bombázók. Igen magasan vonultak, kis apró csillogó pontként láttuk, kondenzcsíkot húzva. Délről érkeztek, amikor fölénk értek, védett helyre kellett mennünk, mert megszólalt a légvédelem, hatalmas durranások után fehér pamacsokkal telt meg az égbolt és a sűrűn hullani kezdett a szilánkzápor.

A légitámadások előtt a rádión keresztül mindig elhangzott a figyelmeztetés: légi veszély! légi veszély!.... Olyankor többször is a községházához mentem és megengedték, hogy a kézi működésű, sivító hangú szirénával figyelmeztessem a határban dolgozókat, szerezzenek védett helyet maguknak. Majdnem minden udvarban, így nálunk is volt egy „L" alakú kis családi óvóhely, melynek első lakója a szirénázást követően mindig a kutyám volt. Lassan hozzászoktunk a légitámadásokhoz. Egy nagyobb, fonott, tégla alakú kosárban a család fontosabb tárgyai, iratai, némi élelmiszer mindig készenlétben volt. Édesanyám, nővéreim a nagymamáméknál lévő pincékbe vonultak. Édesapám és jómagam az udvari óvóhelyre menekültünk, no meg a kutyám.

1944 decemberében csikorgó, kemény hideg tél köszöntött ránk. A front is közeledett, egyre közelebbről hallottuk az ágyúk morajló hangját.

A főváros védelmére Diósd határában a Valburga-hegyen tüzérségi ütegállásokat építettek ki. A bolgárkertészet egy részén is légvédelmi ütegállások voltak. 1944 decemberében katonaköteles férfiak nemigen voltak a faluban, így nemcsak Diósdon, de másutt is várható volt a leventék bevonultatása. Bognár Dezső vezető jegyző tanácsára többen is önkéntesként jelentkeztek a tüzéralakulathoz. Akik ezt nem tették meg, azoknak Bicskére kellett bevonulniuk. Szerencséjükre addig már nem jutottak el a Bicske környéki harcok miatt. Az önkéntesként bevonult leventék, a tüzéralakulat visszavonásával, Buda védelmében vettek részt Kelenföldön, majd Vérmezőnél, ahol hadifogságba estek. Végül is mind a kilencen hazajöttek a nagy kalandból.

Karácsony előtt néhány nappal már nagyobb védettségű pincékben keresett védelmet a falu lakossága. A lakásokban csak a férfiak maradtak.

Szentestére készülve, barátommal, Denkinger Bélával elmentünk a törökbálinti erdőbe karácsonyfáért. Az erdő szélén sok fiatal fenyőfa volt. Így könynyen sikerült kettőt kivágnunk. Hazafelé jövet szünet nélkül fütyültek az aknák a fejünk felett. A lőszerraktár területét, valamint a raktár közelében lövészárkot ásó civil lakosságot és a katonaságot lőtték az érdi magaslatról.

Szerencsésen hazaérkeztünk. Felelőtlen magatartásunkért nem kaptunk dicséretet, de a pincében mindenki örült a fenyőfának. Igazi karácsonyi hangulat, fenyőfa illata töltötte meg a pincét. A pislákoló petróleum lámpa fénye a pince falára, mennyezetére angyalokat varázsolt.

 

  
Előző fejezet Következő fejezet