Előző fejezet Következő fejezet

A XXI. SZÁZAD KÜSZÖBÉN

 

A XXI. század küszöbén a sors oly kegyes volt hozzánk, hogy 1989-től a politikai változások révén tíz évet kaptunk arra, hogy az életünk során, akaratunktól függetlenül összegyűjtött adósságot megpróbáljuk tisztességesen rendezni. Lehetőséget kaptunk arra, hogy ütött-kopott, félig-meddig uniformizált életünket tartsuk meg magunknak, de gyermekeinknek erkölcsös, tiszta és szabad életet teremtsünk, legalábbis alapjaiban.

1990-ben úgy éreztem sokadmagammal, ki kell jönni a napra, meg kell tenni azt a lépést, melytől az ember közéletivé válik. Feladatot vállal, bizalmat kap, melyet számon kérhetnek. E néhány gondolatot azért osztom meg Önökkel, mert ennek a tíz évnek a történetében személyesen jelen vagyok. Elfogultsággal vádolhatnak, hiszen nem egyformán éltük meg ezt a tíz évet, nem egyformán részesültünk az erkölcsi és anyagi javakból, de megjegyzem, hogy tenni akarásban sem vagyunk egyenlőek. Most, hogy településünk közel ezer évéről megpróbáltam leverni a rárakódott port, melyet a belenyugvás, megelégedés rakott reá, nem találok még egy olyan tíz évet, mely ennyi pozitív, látható felszíni változást adott volna. Sajnos a humánum ezzel nem tudott lépést tartani.

Az 1990-es esztendő fordulópont volt az ország életében, de egyben a helyi közösségek, így Diósd életében is. Az 1950-ben bevezetett tanácsrendszert az önkormányzatiság és az önszerveződés eszméire építkező helyi, közhatalmi szervek rendszere váltotta fel. A helyi önkormányzás a helyi választott képviselők utján valósul meg.

1990-ben a helyhatósági választásokon Diósd polgármesterének Hermann Ferencet, míg képviselőnek: Albitz Tibort, Ring Péter Pált, Spéth Gézát, Gál Jánost, Dr. Sarkadi Ádámot, Székely Andrást, Mészáros Ágnest, Sax Dezsőt, Wágner Bélát, Natta Antalt, Sohajda Lajost választotta meg a település lakossága. A testület alakuló ülését 1990. október 11-én tartotta, ahol alpolgármesternek Albitz Tibort választották.

Az önkormányzatiság, az új helyzet sok nehézséget, problémát jelentett, ami még évekig tükröződött a képviselőtestület munkájában is.

A képviselő-testület működésének első évében képviselői mandátumáról lemondott Sax Dezső és Székely András, helyüket - mint a sorrendben a legtöbb szavazatot kapott - Geschitz Jánosné, illetve Wágner Ferenc foglalta el. 1992-ben Mészáros Ágnes mondott le, helyére Dallos József került képviselőnek. 1993-ban Albitz Tibor alpolgármester vált meg mandátumától, helyére Maurer Miklós lépett. Az alpolgármester Spéth Géza lett.

A következő választás 1994. december 11-én volt. A település polgármestere Spéth Géza, a képviselő-testület tagjai lettek: Gál János, Kőhídi Tamás, Székely András, Erdélyi Csaba, Natta Antal, Vanek Ferencné, ifj. Földvári Károly, Ring Péter Pál, Kiss Beatrix, Skultéti Sándor. Alpolgármester Wágner Ferenc lett. Ebben a választási ciklusban öt képviselő mondott le, és elhunyt Székely András.

1998 végén az önkormányzat kiegészített képviselő-testülete így alakult:

Polgármester: Spéth Géza, alpolgármester: Wágner Ferenc

Képviselők: Beke Jánosné, Fekete Ferenc, Gál János, Kőhídi Tamás, Dr.

Sárközy Dezső,  Skultéti Sándor,  Sohajda Lajos, Tóth György, Vanek Ferencné, Ronyai Gábor.

A 2000. évi választások során:

Polgármester: Spéth Géza, alpolgármester: Wágner Ferenc

Képviselők: Albitz Tibor, Bogó László, ifj. Földvári Károly, Dr. Illyés Anna, Hermann Ferenc, Kőhídi Tamás, Ring Péter Pál, Skultéti Sándor, Vanek Ferencné. Dr. Varga Dániel.

A település jegyzői teendőit kilenc éven át Alt Jánosné látta el, aki 1998-ban tevékenységéért díszpolgári címet kapott. Nyugdíjba vonulása óta Diósd jegyzője Kisfalvi István.

Az elmúlt tíz év eredményei a számok tükrében rendelkezésre állnak. A változások reális értékét azonban a népesség, az infrastruktúra változásai, a falukép alakulása, a szellemi értékek változásai, az intézmények működtetési feltételeinek, a szolgáltatások minőségének javulása mutatják meg legjobban. Néhány kiemelt jellemző:

-Az állandó lakosok száma 1991-ben 3612 fő, 2001-ben megközelíti a 6000 főt.

- Lakások száma 1991-ben 1499 db, 2001-ben közel 2000 db.

- Közel 100 százalékos a közműves ivóvízellátás, megvalósult a rendszeres hulladékgyűjtés, gyakorlatilag az egész községben kiépült a gázellátás, a telefonhálózat.

Igencsak megváltozott a falukép, a Kőbányai úti ipari övezetben sorra létesültek (környezetkímélő) ipari létesítmények.

Az egyházközség felépítette a „Szent Anna öregek otthonát". Köze! ötven fő az ott élő ápolásra szoruló idősek száma.

A képviselő-testület (1994)
 
A Polgármesteri Hivatal dolgozói a Tájház bejáratánál (1998)
 
A Szivárvány Női Kórus
 
A Szent Gellért Kórus

A faluközpontban a közterek, a parkolók kialakítása, a játszóterek kiépítése és felszereltsége, a közterületek gondozása, a templom felújítása, köztéri szobrok elhelyezése, a régi épületek felújítása, átalakítása kedvező képet nyújt számunkra és az idelátogató vendégeinknek.

A 7, számú főközlekedési út diósdi területén két „színes" benzinkút is található. Az út mentén kialakuló kereskedelmi létesítmények zömében elfogadható színvonalúak.

A község külsejében bekövetkezett tárgyi fejlődés mellett a település szellemi élete is megváltozott. Sorra alakultak a különböző kulturális egyesületek.

Szivárvány Női Kórus

1988-ban Kiss Beatrix megszervezett egy énekkart, a 18 fős Szivárvány Női Kórust. Fellépéseikkel nagy sikert arattak. Többször szerepeltek partnertelepülésünkön is. Közben a női kar létszáma 34 fő-re emelkedett. Később az énekkar két felé vált. majd a női kar vezetését Sirákné Kemény Kinga vette át.

Szent Gellért Kórus

A Szivárvány Női Karból kivált 15 fő 1993-ban létrehozta a Szent Gellért kórust, mely lelkes férfi tagokkal kibővülve vegyes karrá alakult. A kórus vezetésére dr. Lassu Imrét kérték fel, majd Dankó Éva, pár hónap múlva Lányi Judit vezetésével működtek. Az évek során számos fellépésük bizonyítja sikeres működésüket.

Susato Régizene Együttes

Az iskola tanulóiból Kőhídi Tamás és Madarász Arnold vezetésével alakult együttes, akik elsősorban középkori hangszereken, középkori zenét játszanak. Színvonalas műsorukkal állandó résztvevői a diósdi ünnepi eseményeknek, de gyakran szerepelnek más településeken, hangversenyeken.

Diósdi Baráti Társaság

1994-ben alakult meg a pártoktól és szervezetektől független zártkörű egyesület, elnöke: Natta Antal, A széles körű összejöveteleken igen tartalmas, színvonalas és érdekes témákkal foglalkoznak, meghívott előadókkal. Kapcsolatot építettek ki más települések hasonló társaságaival.

Susato Régizene Együttes

Diósdi Hagyományőrző Klub

1998 végén alakult meg. A szervezők, Orosz Imre, Kővári Istvánná, Wágner Mátyás olyan közösség létrehozásán fáradoztak, akikkel a napi élet nehézségeit, problémáit kicsit feledve társaloghatnak. Rendszeres összejöveteleik mindig igen látogatottak, a tagság nagy aktivitással vesz részt ezeken. Programjaik, terveik igen hasznosak: a település hagyományainak felkutatása és ápolása. E könyv „Iparosok és kereskedők" című fejezete megírásához rendkívül sok segítséget kaptam a klub tagjaitól.

Diósdi Társaskör

Az egyesület 1999. szeptember 22-én tartotta alakuló ünnepi közgyűlését. Az alapító okiratában az egyesület tevékenységét az alábbiakban határozta meg: „A Diósdi Társaskör tevékenysége révén olyan szellemi műhelyt kíván Diósd községben létrehozni, amely előmozdítja a kulturális és társas életet. A társaskör otthont kíván adni a településen és azon kívül élő zenebarátok, irodalom- és képzőművészet-kedvelők rendezvényeinek, kiállításoknak és bemutatóinak. A társaskör rendszeresen szervez irodalmi esteket, író-olvasó találkozókat, képzőművészeti kiállításokat, hangversenyeket, zenedélutánokat. Az egyesület Diósd község kulturális hagyományainak felkutatására, azok ápolására törekszik."

Jelenleg a Diósdi Társaskör az egyetlen civil szerveződés, mely egyesületként működik. Jelentős önkormányzati anyagi támogatás mellett pályázatok révén biztosítja működésének költségeit.

Nyugdíjas Klub

A legrégebbi egyesületünk az egyre bővülő létszámú Nyugdíjas Klub. Havonkénti rendezvényeit sokan és rendszeresen látogatják.

Alapítványok

Az 1990-as rendszerváltozás óta sorra működésbe kezdtek Magyarországon, így Diósdon is az alapítványok, melyek intézmények, magánszemélyek kezdeményezésére valamely segítő, nemes cél megvalósítását tűzik zászlajukra. Az önkormányzat is hozott létre és kiemelten támogat alapítványokat, melyeket az alábbiakban mutatok be.

1991-ben ,"Diósd Caritas" néven létrehozott alapítványt az önkormányzat évente több százezer forinttal támogatja. Az alapítvány minden év karácsonyán az arra rászoruló családokat, idős, egyedül élő embereket értékes, főleg élelmiszercsomagokkal ajándékozza meg, melyet néhány képviselő és a Hivatal dolgozói személyesen adnak át.

A „Diósd Községszépítő és Műemlékvédő Alapítvány" környezetszépítésre, szobor felújításra (Szt. Flórián, Nepomuki Szt. János), faültetésre, továbbá játszóterek játékainak felújítására fordította - az önkormányzat támogatásából is származó - anyagi eszközeit.

A Diósd sportéletének fejlesztésére létrehozott „Sport Alapítvány" kuratóriuma az elmúlt években kiemelten kezelte a település fiataljainak sportolását. Pályázati lehetőséget teremtett arra is, hogy az oktatási intézmények alapítványi pénzeszközökből gyarapítsák, illetve felújítsák sportszereiket.

A „Diósdi Iskolásokért Alapítvány" teremtette meg a lehetőségét annak, hogy településünkön megkezdődött a judo oktatás.

A bűnözés visszaszorításához községünkben nagymértékben hozzájárul a „Diósd Közbiztonságáért Alapítvány". Tevékenysége elsősorban preventív jellegű, feladatát a helyi rendőrőrs dolgozóival karöltve végzi, mint a helyi polgárőrség összefogója. Az önkormányzat tárgyi eszközök beszerzésével, továbbá évente jelentős anyagi eszközökkel segíti az alapítványt.

Önkormányzatunk minden olyan alapítványt, mely emberek sorsán, szenvedésén kíván segíteni, támogat és a jövőben is támogatni fog.

Községi címer

Az új önkormányzati rendszerben lehetővé vált, hogy az ország településein hangsúlyozván saját történelmi azonosságukat, ezeknek kiemelésére egyéni jelképeket hozzanak létre. Nem volt ez másképp Diósdon sem. 1993 márciusában a Diósdhéjban című újság az alábbiakról tudósít:

...A község címere

...a képviselő-testület döntött Diósd címerének sorsáról. A bemutatott tervek, valamint a többszöri lakossági szavazatok figyelembevételével választotta ki azt a grafikai tervet, mely községünk címere lett. A testületnek is az a címer tetszett a legjobban, melyre Diósd polgárai a legtöbb szavazatot adták le, így várhatóan közmegelégedésre döntött a bemutatott tervek közül. Most már nem titok - de a pályázatok végleges kiértékeléséig az volt -, hogy a nyertes címer tervezője a köztiszteletben álló Wágner Ferenc képviselő úr. Gratulálunk a szép munkához és köszönjük. Reméljük, hogy a diósdiakban, a községünket szerető emberekben ez a jelkép bárhol lássák is, szeretett szülőföldjüket juttatja eszükbe.

Kívánjuk, övezze köztisztelet, megbecsülés, mint községünket reprezentáló első számú jelképet."

Az elmúlt évtizedben szerencsére egyre inkább előtérbe került, fontossá vált a múlt jó és rossz emlékeinek felidézésére, a múlt hőseinek megbecsülésére, tettek megőrzésére való törekvés. Így került sor 1994. január 8-án Diósd község második világháborús áldozatai emlékművének avató és felszentelő ünnepségére, ahol a megemlékezést és az emlékmű felszentelését Dr. Takács Nándor székesfehérvári megyés püspök végezte. Az emlékmű alkotója Eöry Emil szobrászművész, aki alkotását a következőképpen jellemezte:

„Az emlékmű összhatásában emlékeztet a természeti népek totemoszlopaira, idézi az egyiptomi halotti kultuszt, de arányrendszere az európai keresztény művészetben gyökeredzik. A mű fő motívuma: az egymásra épülő geometrikus formák által közrezárt, hiányt érzékeltető, negatív kereszt, mely anyagtalanul a térből képződik és szimbóluma a távolban jeltelenül, kereszt nélkül nyugvó áldozatoknak. A mű középpontjában lévő négyzetes hasáb (lélekkő) univerzális jelkép, időtlenséget, mozdulatlanságot jelent és egyben az ég és föld összekötő eleme is. A szobor talpazata kör alakú, mely kényszeríti a körbejárást, mivel az áldozatok nevei két oldalt olvashatók. A két ívelt pad lezárja a kompozíciót és lehetőséget nyújt meditációra."

Az emlékmű két oldalán körbe vésett nevek mögött egyéni és családi tragédiákat találunk, a hozzátartozók ezeket nem felejtik el. De vajon az utókor, a nem is olyan kései utódok emlékeznek-e majd ezekre? Nem tudom...

Az 1848-as szabadságharc és a második világháború áldozatainak emlékművei

1997-ben az önkormányzat a kollektív megtorlás szörnyűségeire emlékezve az 1947-es kitelepítés 50. évfordulóján reprezentatív helyen Emlékkút-at emeltetett, melyet a hazalátogató kitelepítettek részvételével a Szent Gellért Hét keretén belül avattak fel. Az emlékkút Szőke Lajos szobrászművész és Antal Sándor kőfaragó mester alkotása. A mellette elhelyezett réztábla emlékezteti a arra járót a történtekre. Az avatási ünnepségre hazahívtuk mindazokat a külföldön élő diósdiakat, akik a kitelepítés során kerültek külföldre, vagy önszántukból, ill. egyéb okból választottak új otthont.

Ugyancsak 1997-ben a Szent Gellért Héten került sor a Tájház megnyitására.

Az önkormányzat célja volt, hogy a még fellelhető dokumentumokat, használati eszközöket, tárgyi emlékeket összegyűjtse egy leendő falumúzeum, tájház részére, mert a generációváltások során ezek felkutatása, átmentése egyre nehezebb, végül lehetetlenné válik. A cél megvalósult, a Tájház - 1997-ben - teljesen felújított állapotban megnyitotta kapuit. Az épület valamikor Schóber Mihály vendéglős pincéje volt, már-már az enyészeté lett, tetőzete beszakadt, romos állapotba került. A felújított pincéből kialakított Tájház előteréből, présházából és tetőteréből néprajzi múzeum lett, a pince baráti, családi és kulturális rendezvényeknek ad otthont.

1998-ban az 1848-as szabadságharc 150. évfordulóján megemlékeztünk Diósd község 41 nemzetőréről, akik Batthyányi Lajos felhívására önként jelentkeztek a Nemzeti Őrseregbe. Az önkormányzat emléket állított a 41 nemzetőrnek és a valamikori parancsnokuknak, Perczel Mór tábornoknak. Az emlékmű készítője ifjú Domonkos Béla érdi szobrász volt. Az emlékmű két oldalán a 41 nemzetőr neve kőbe vésve látható.

Az önkormányzat nemcsak az elhunyt nagyjairól emlékezik meg, hanem élő polgártársairól is. 1993-ban önkormányzati rendelettel megteremtette a lehetőséget és meghatározta azt a feltételrendszert, mely szerint Diósdon Díszpolgári Cím adományozható.

Képviselő-testületi ülés (2000)

Első alkalommal az önkormányzat:

1993-ban Dezső Lajos nyugalmazott általános iskolai igazgatónak, valamint Dr. Pessek István volt községi orvosnak posztumusz díjat adományozott.

1994-ben Natta Ferenc nyugdíjas diósdi lakost és Wennrich Reinhardot, Alsbach-Hähnlein polgármesterét, 1995-ben Dr. Kovács Csaba főorvost,

1996-ban Székely András nyugdíjas képviselőt,

1997-ben Filó Kristóf római katolikus főesperes plébánost,

1998-ban Alt Jánosnét, Diósd jegyzőjét részesítették Diósd Díszpolgára-kitüntetésben.

1996-ban a községért tevékenyen munkálkodók elismerésére a képviselőtestület Diósd Községért Díj-at alapított.

A folyamatos megújulás jegyében került 1998-ban felújításra a Tanácsterem, amely ma Díszteremként ünnepi alkalmakkor funkcionál.

2000 szeptemberében Barátossy Györgyné pénzügyminisztériumi államtitkártól Spéth Géza polgármester átvette a Milleniumi községzászlót.

A községházával szembeni saroktelken felépült az új Szent Gellért Gyógyszertár. Meghitt kis belső udvarát kávéház és kis üzletek teszik hangulatossá. Az épületegyüttes és környezete beleolvad a faluközpontba.

A XX. században élt és még élő generációk büszkék lehetnek arra, hogy az örökölt múltat sikerült értékén megtartani és hozzátenni mindazt, amit tehetségével és szorgalmával, józan mértéktartással megtehetett.

A XXI. század gyermekeink, unokáink százada lesz. Ha jól neveltük őket, gondosan, nagy felelősségtudattal megőrzik mindazt, amit jó szívvel tőlünk kaptak. Ha a tőlünk kapott örökségben felismerik, megtalálják a valós értékeket, értékőrzővé válnak és Diósd ennek a dél-budai régiónak gyöngyszeme marad.

 

Irodalom

Bakács István: Iratok Pest megye történetéhez, Oklevélregeszták Budapest, 1982

Bártfai Szabó László: Pest megye történetének okleveles adatai Budapest, 1938

Budai szandzsák 1546-1590. évi összeírásai, Budapest, 1985, Pest Megyei Levéltár

Diósd község krónikája, 1980

Fejér Megyei Történeti Évkönyv 11., Székesfehérvár, 1977, Fejér Megyei Levéltár

Fejér Megyei Történeti Évkönyv 12., Székesfehérvár, 1978, Fejér Megyei Levéltár

Fejér Megyei Történeti Évkönyv 15., Székesfehérvár, 1983, Fejér Megyei Levéltár

Fejér Megyei Történeti Évkönyv 19., Székesfehérvár, 1989, Fejér Megyei Levéltár

Fejezetek Pest megye történetéből, Tanulmányok, Budapest, 1991, Pest Megyei Levéltár

Fejér vármegye és Székesfehérvár általános ismertetője, Székesfehérvár, 1932

Fejér vármegye monográfiája, Székesfehérvár, 1937

Fejér Megyei Levéltár - Főispáni bizalmas iratok, 1924

Fejér Megyei Levéltár - Főispáni bizalmas iratok, 1926

Fejér Megyei Levéltár - Alispáni iratok, 1876, 1885

Fejér Megyei Levéltár - Alispáni iratok, 1891,1898

Fejér Megyei Levéltár - Alispáni iratok 1881, 1921

Fejér Megyei Levéltár - Diósd község Nemzeti Bizottságának jegyzőkönyve 1947-1948

Fejér Megyei Levéltár - Diósd község képviselő-testületi jegyzőkönyvek 1945, 1946

Fejér Megyei Levéltár - Törvényhatósági jegyzőkönyvek, 1919, 1923, 1924, 1920, 1946

Fényes Elek: Magyarország geográfiai szótára, Budapest, 1851

Forradalom és szabadságharc Fejér megyében. Erdős Ferenc, Székesfehérvár, 1998,

Fejér Megyei Levéltár

Fodor Dezső-Gerencsér József: A budai járás 1945-1970

Horváth János szerk.: Természeti értékeink. A Duna-part és Kis-Háros-sziget növénytani, erdészeti, állattani felmérés eredményei. - Budafok-Tétény Budapest XXII. kerület Önkormányzat, Budapest, 1998

Merkl O.: Zoológiai szakvélemény a Tétényi-fennsík beépítésre javasolt területéről. - Kézirat, 1996

Mészáros Z. & Vojnits A.: Lepkék, pillék, pillangók. - Natura, Budapest, 1972

Pesthy Frigyes: Helynévgyűjtemény, 1864-1865

Rakonczay Z. szerk.: Vörös Könyv. A Magyarországon kipusztult és veszélyeztetett növény- és állatfajok - Akadémiai Kiadó, Budapest, 1990

Simon Tibor szerk.: Természeti kincsek Dél-Budán - Cserépfalvi Kiadó - Zöld Jövő Budapest, 1994

Dr. Somosy Zoltán: A Tétényi-fennsík - Budatétényi Polgári Kör, 1998

Tétény - Promontor XXII. kerület története, Budapest, 1988

Világváros határában: Berkovits György, Budapest, 1976

 

  
Előző fejezet Következő fejezet